Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-20 / 92. szám

SZAKIK Tapasztalatukkal, szakmai ismereteikkel, a gyárban eltöltött hosszú esztendők becsületes munkájával tekintélyt követel­nek maguknak idősebbjeink, akiket szívesen szólítunk sza­ki bácsinak, tisztelettel ejtve ki nevüket. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek néhány törzs gárdatagját kívánjuk közülük bemutatni. Kasza András 1941-ben lépett be először a gyárkapun. Szakmai felkészültségét bizonyítja, hogy nemrégiben egy eddiginél korszerűbb gép irányításával bízták meg a húzó­üzemben. A házgyárak által igényelt huzalokat készíti. Hegedűs Pál szintén a huzal mű dolgozója, aki 18 évesen, ezelőtt 40 éve került az SKÜ munkásai közé. Ma is fiata­losan serénykedik munkatárs aival.. Gerőcs Mihály „mindössze” huszonnégy éve került a gyár­ba. Szorgalma, munkakedve a negyedszázaddal ezelőtti napokat idézi. A gépek, berendezések irányítását lelkiis­meretesen látja el. Kulcsár József képbeszámolója Drégelypalánkiak hétköznapjai fiái* nei csak szörpüzem ••• II sajnálkozás kevés Az igazgató büszkén kala­uzolt végig a számjegyvezér- gépek és automata gyártó­sorok között. Aztán váratla­nul megtorpant egy kevésbé látványos műhely előtt, mondván: íme a bizonyság, hogy ők a csökkent munka- képességű dolgozókról sem feledkeznek el. Az egykori lakatosok, műszerészek, szerszámkészítők apró al­katrészeket válogattak, vagy kartondobozok hajtogatásá­val töltötték az időt. Ez je­lentené a, visszatérést a be­tegségből, balesetből fel­épülök számára? Egy évtizedes az az alap- rendelet, amely a vállalatok feladatává ' tette, hogy a meg­változott munkaképességű dolgozóikat, egészségi álla* potuknak és képzettségük­nek ntegfelelöen foglalkoz­tassák. A jogszabály nyomán sorra alakultak a munkálta­tók rehabilitációs bizottságai. Se szeri, se száma a kiadott irányelveknek, az összeverbu­vált tanácskozásoknak, a bi­zottságok működése mégis ötletszerű. Akad, ahol azt sem tudják, hogy hány dolgo­zót kellene könnyebb munka­körbe helyezni. Sok helyen, csak akkor ülnek össze, ha segélyről döntenek. Manapság úgyszólván minden érdekelt az egészségügyi hálózat ma­gánügyének véli a rehabilitá­ció felelősségét. Furcsa paradoxon: miköz­ben az ipari szerkezet kor­szerűsödik és egyre jobban terjed az áutomatizáció, csökken a foglalkozási reha­bilitációra alkalmasnak nyil­vánított munkakörök száma. Ugyanakkor állandóan visz- szatérő gond, hogy hiá*- nyoznak a jól képzett mun­kások a termelésből. Közel négyszázezren élnek ma hazánkban rokkantnyug­díjból, szociális és' tsz-jára- dékból. Egy felmérés kétszáz­ezerre becsüli azoknak á számát, akik eredeti munka­körükben nem foglalkoztat­hatók, de állapotuk állandó­sulása után tovább dolgoz­hatnának. Szomorú tény, hogy alig harmadrészüknél sikerül szervezett megoldást találni a társadalomba történő vissza­térésre. Igaz, a rászorulók * java­része, a tartós egészségrom­lás következtében nem he­lyezhető vissza eredeti mun­kakörébe. Átképzést, egyes esetekben speciális feltéte­leket követel a rehabilitá­lásuk. A vállalatok azzal ta­karóznak, hogy erre, a mos­tani gazdasági helyzetben nem futja az erejükből. De megtesznek-e minden tőlük telhetőt? Jogszabály adta lehetőség például, hogy a vállalati tar­talékalapból, visszatérítési kötelezettség nélkül, rehabili­tációs célokra fordítható az éves béralap 0,2 százaléka. Közös erőfeszítések esetén ez a pénz össze is adható, eset­leg esztendőkön át gyűjthető. Ezzel a lehetőséggel azon­ban csak kevesen élnek. Minden olyan vállalat, ahol táppénzbevételi joggal rendelkező üzemorvos mű­ködik, megtehetné, hogy •résztáppénzt ad a fokozato­san munkába állítható dolgo­zóknak. Erre azonban eddig csupán hat munkáltatónál került sor az országban. Ügy tűnik, Sokszor a leszázaléko- lás adta szociális biztonsággal éppen azok tekintik elinté­zésnek az ügyet, akik a leg­többet tehetnék. Örökérvényű figyelmezte­tés: Az embert nem sajnál­ni, tisztelni kell! Mivel tisz­telhetnénk különbül a kör­nyezetünkben élő rászoruló­kat,s ha nem azzal, hogy át­segítjük őket az amúgyis keserves visszatérés kezde­ti nehézségein? Ha vissza­adjuk hitüket hogy hasznos tagjai maradtak a közösség­nek. Nem is szólva arról: aligha engedhetjük meg ma­gunknak, ' hogy lemondjunk egy ekkora munkástartalék- sereg tudásáról, dolgos kezé­ről. A drégélypalánki termelő- szövetkezet és a gazdaság szörpüzeme közé sokan egyen­lőségjelet tettek az elmúlt években. Mondván: könnyű ott nyereségesen gazdálkodni, ahol egy ilyen jól menő mellék­üzemágra támaszkodhatnak, s mit számít a gyengébb nö­vénytermesztés, állattenyész­tés. — Tavaly változott a hely­zet — újságolja Kapás József, a tsz elnöke s előkotorja a be­számolókat, mert az abban foglaltakhoz nem kell külö­nösebb magyarázat. A búza hektáronként negyvenegy má­zsával fizetett, a gazdaság fennállása óta az elmúlt évben érték el a legmagasabb sza­mócatermést, átlagosan 118 mázsát. Emelkedett a tejter­melés, új gépeket vásároltak, nem sajnálták a pénzt a mű­trágyától sem. A növényter­mesztés árbevétele — benne a bogyósfélékkel — negyvenegy százalékkal emelkedett s 18 millió forint tiszta hasznot ho­zott. S amire méltán büszkék a drégelypalánkiak: míg 1977- ben 134 millió forintos költség mellett 30 milliós nyereséget értek el, az elmúlt évben a kiadás 116 millióra csökkent, a nyereség pedig 31,2 millió lett. S itt érdemes időzni! — Ésszerű takarékossággal, a munkák optimális időben történt elvégzésével, körülte­kintő szervezéssel jutottunk ide — kommentálja az elnök. Néhány adalék a drégelypa­lánkiak öröméhez: a búza ön­költsége 197 forintról 169-re, a burgonyáé 336-fól 188-ra, az anyarozsé 6483-ról 5000 forint­ra mérséklődött. Az anyajuhok száma elérte a másfélezer da­rabot. az átlagos nyírósúly a 4.4 kilogrammot. Ügy tűnik tehát, hogy a termelőszövet­kezet alapjai tovább szilárdul­tak, s jó lehetőséget teremtet­tek az idei feladatok végrehaj­tásához. — Szó sincs róla, hogy az A FŰTÖBER nagybátonyi gyáregységének párt-végre- hajtóbizotteága megvitatta a szocialista munkaverseny el­múlt évi tapasztalatait. Gyár­egységünkben a szocialista munkaverseny — állapította •meg a testület — az elmúlt időszakban jelentősen tovább fejlődött, és számos új vonása alakult ki. Eredeményesen segítette céljaink megvalósu­lását, a gyáregységi tervek tel­jesítését és hozzájárult a szo­cialista életmód változásaihoz. A szocialista munkaverseny alapját a gyáregységi komplex tervek és a múnkaverseny-vál- lalás jelentették. A gyáregységi munkaver­seny gerincét a brigádverseny alkotja. A brigádok munkája — a gyáregység általános gya­rapodásával ■ összhangban — fejlődött. Ezt bizonyítják a kö­vetkezők : vállalásaik össz­hangban voltak a gyáregyséé- szintű feladatokkal. A Láng- séDgyári felhíváshoz való csat­lakozás alapján a munkaver­Több mint harminc éve eresztették vízre az első len­gyel gyártmányú hajót, a 2540 tonnás „Soldek”-et. Az egykori 1100 lóerős kis hajó ma már a múlté. Felavatása óta a len­gyel hajógyárak 1650 hajót építettek, 10,5 millió tonna összteherbírással. Nem egy tí­pus közülük negyvenszer na­gyobb méretű az elsőnél. A hajógyártás minőségileg is sokat fejlődött. A gdanski, gdyniai és szczeczini gyárak­ból évente kikerülő hajók kö­zött találhatók a világszerte vásárolt vegyianyag-, konté­ner-, és gépkocsiszállitó ha­jók, a tudományos kutató- és komphajók, valamint a kor­szerű halászhajók. Lengyelország a világ első halászhajó-exportőre. A leg­alaptevékenység mutatóival elégedettek vagyunk. A ta­karmányellátás régóta vajúdó gondjaink közé tartozik. Saj­nos a rétekre kell alapoznunk, amelyek késő tavaszig víz alatt állnak. Erdei tisztásokon, ősgyepeken igyekszünk addig a jószágokat tartani. Mivel tömegtakarmányban nem dús­kálunk. az abrakfogyasztás fö­lötte van a kívánatosnak — magyarázza Kapás József. A szarvasmarha-ágazatban jelenleg a kettős hasznosítás a jellemző. Célszerűnek látnák, ha csak hústermeléssel fog­lalkoznának. El is küldték a kérelmet hozzá. Nem mintha lebecsülnék az alaptevékeny­séget, .de a bogyósfeldolgozó újra és újra szóba kerül. — A környékbeli tsz-ekkel egyszerű gazdasági együttmű­ködés keretében termeltünk szamócát, ribizlit, málnát. Mi­vel a közeli, Pest megyei Bernecebarátiban társulás jött létre, ehhez csatlakoztunk. El­képzeléseink között szerepel, hogy nálunk egy szamócater- mesztő-alközpontot hoznánk létre, amennyiben a bogyós­termesztő nógrádi tsz-ek is társulnának. Ezzel a bogyós­termesztés a környéken újabb lendületet kaphatna... A szörpüzemből az idén 500 vagon üdítőnek való kerül ki. Hogy minél több saját alap­anyaggal rendelkezzenek ta­valy is 25 hektáron telepítettek új ültetvényt. Ipolyvecén és Drégelypalánkon még csak- csak akad ajánlkozó a műve­lésre, de a hontiak közül mind kevesebb. Így a tsz vezetői _ a közös táblák mellett a háztáji­ban, kertekben igyekeznek növelni a területét. S nem csupán a »szörpüzem jövője miatt, hiszen a bogyósok után a tőkésországokban is nagy a kereslet, az első osztályú szamóca, gurulós málha fon­tos exporttermék. — A szörpüzem lassan kép­telen kielégíteni a sok meg­rendelést! senyt 1978-ban is jubileumi versenynek tekintették. 1977- hez viszonyítva 30-ról 37-re nőtt a brigádok, 426-ról 487-re a brigádtagok száma. Javuló tendenciát mutatott a szerve­zeti élet, az értékelő munka és a brigádok közéleti tevékeny­sége. Az év folyamán mintegy 13 ezer közTiasználati társadalmi munkaórát teljesítettek és ami a legdöntőbb: a brigádok több­sége kiemelkedően dolgozott a termelő- vagy a szakmai-gaz­dálkodói munkában. Mindezek alapján nem maradhatott el az elismerés sem: 28 százalé­ka kapott anyagi és erkölcsi elismerést. A szocialista munkaverseny jelentős részét adták az egyé­ni versenyformák. Az ebben résztvevők tevékenysége is kedvező tendenciát mutat, Egyértelmű a fejlődés. A mint­egy 60 versenyző munkája el­ismerésre és követésére mél­tó. újabb konstrukció, a B—670- es hajóüzem, amely szovjet megrendelésre készült. A ha­jótestben több mint 1Q0 mé­terszer 24 méteres, automata gépsorokkal felszerelt üzem­csarnokot állítottak fel, amely valóságos konzervgyár: napi teljesítménye 220 ezer doboz makréla, 150 ezer adag halász- lékonzerv és 160 ezer szardí­nia és halmájkonzerv. A felso­roltak mellett előállítható a gyárban még 150 tonna sózott és ^mélyhűtött hal és halliszt, műszaki olaj is. A halászhajó 400 embernek ad munkalehető­séget és hosszú időre lakhe­lyet. — Azon vagyunk, hogy a jelenlegi körülmények között valamennyi igénynek eleget te­gyünk. Az idén sor kerül ki­sebb felújításokra, erre a célra három millió forintot szánunk. Folyamatosan ve­szünk tartályokat, berendezé­seket — jegyzi meg Kapás Jó­zsef. — Jut egyéb dolgokra is. Tavaly a növénytermesztés gé­peire tizenkétmillió forintot fordítottunk, idén hat jut ha­sonló célra... Mivel az elmúlt esztendőben az anyarozs remekül jövedel­mezett — nyolcmillió forint volt az árbevétel — az idén amellett, hogy a területét nö­velik, három anyarozsfertőző­gépet is beszereznek. Ezzel képesek növelni az egy hektár­ról lekerülő gyógyszeripari alapanyag mennyiségét. — Fontos tartalékot látunk a szocialista versenymozga­lomban — kapcsolódik a be­szélgetésbe Kiss János, a párt­vezetőség titkára. — A kollek­tívákat pártmegbízatásként az alapszervezet tagjai támogat­ják. Szívesen beszél az idei cse­lekvési programról, amelynek lényege: a növénytermesztés­ben és állattenyésztésben egy­aránt a termelékenység növe­lése, a költségek ésszerű csök­kentése, a prémiumfeltételeket ennek rendelték alá. — Átfogó és összehangolt el­lenőrzési tervet készítettünk. A pártvezetőség eddig megtár­gyalta a beruházások helyze­tét, a tavaszi munkákra való felkészülést, legközelebb fi szörpüzem tevékenysége ke­rül napirendre — sorolja, s még hozzáfűzi: — A termelő- szövetkezet tagjai és vezetői nem szeretnék alább adni a tavalyinál... S ez nem fogadkozásféle. mert Drégelvoalánkon nem szokás. Reális lehetőség, amelyhez, adottak a pénzügyi feltételek, dolgos munkáske­zek. M. Szabó Gyula A munkaversenyben részt­vevők, a párt-, és gazdaságve­zetés, a társadalmi szervek együttes és következetes mun­kája — fogalmazódott meg a testületi vitában — sikerrel járt: a gyáregység kollektívá­ja éves tervét és a munkaver- seny-vállalását már december 20-ig teljesítette. Emellett — immár másodízben — elnyer­tük a „Kiváló gyáregység” cí­met. A szocialista munkaverseny 1979. évi indítása kedvező kö­rülmények között történt. A célkitűzéseket már az elmúlt év végén sikerült véglegesíteni, s az üzemi demokratikus fóru­mok útján lehetőség nyílt a dolgozókkal megismertetni a feladatokat. A gyáregységi ter­vek alapján megtörtént a mun- kaverseny-irányelvek es-ajánlások közzététele. E do­kumentumok segítségével 38 brigád 491 tagja tett válla­lást. A brigádvállalások teljes egészében „fedezik” a gyár­egységi munkaversenv-válla- lásban programozott fel­adatokat, s alapjaiban megfe­lelnek az előírt követelmények­nek. Döntő többségük jelentős változást, fejlődést mutat a korábbi vállalásokhoz képest, tartalmi és formai vonatkozás­ban egyaránt. Az első negyedév tapaszta­latai alapvetően pozitívak: jók a termelési mutatók, a vállalá­sokat időarányosan teljesítet­ték, megújították szocialista szerződéseiket, vállalásokat tet­tek a nemzetközi gyermekév programjaira. 16 brigád részt' vett politikai vetélkedőn. A vállalások, a kedvező tapaszta­latok és a szocialista munka­versenyben résztvevők aktivi­tása, lelkesedése — állapította meg a párt-végrehajtóbizott- ság — összességében biztos alapját adja a célok eredmé­nyes megvalósításának. (tóth) NÓGRÁD - 1979. április 21,, szombat 3 Nincsenek látványos megoldások Nagybátonyban Úszó konzervgyárak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom