Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
X Rajtolt a Progressz—5 „Felperzselt föld” taktika jegyében Lassú a kínai agresssorok Hétfőn moszkvai idő _ szerint 8 óra 47 perckor a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a Progressz—5 jelzésű, automatikus vezérlésű teherűrhajót. Az újabb teherűrhajó — elődjeihez hasonlóan — üzemanyagot és más hasznos terhet (műszereket, tudományos berendezéseket, stb.) szállít a Szaljut—6 űrállomásra. Vlagyimir Ljahov és Valeria Rjumin, a szovjet űrállomás új állandó személyzete harmadik hete dolgozik a világűrben. A tartós űrutazások egyik feltétele, hogy az űrhajósok tudományos-kutató munkájukhoz és az űrbéli élethez állandó utánpótlást kapjanak a Földről. Ezt biztosítják a Progressz típusú teherűrhajó. A Progressz automatikusan közelíti meg az űrállomást és kaocsolódik össze azzal, pá- Ivája azonban más. mint a személyszállító űrhajaké: a szükséges pályamódosításokat több szakaszban hajtják végre. földi parancsra. A Progressz—5 rajtja tökéletesen sikerült és a teherűr- h-tó ráállt a Föld körüli első pályára. (MTI) Győri Sándor és Zalai István, az MTI tudósítói jelentik: Nem gyorsul a Vietnam elleni agresszióban részt vett kínai csapatok kivonulásának üteme — ez tűnik ki a hanoi hírközlő szervek legutolsó je- lentéseiből. összefoglalva elmondható, hogy Lang Son, Cao Bang és Hoang Lien Son tartomány bizonyos körzeteiben a kínai egységek visszahúzódnak, közben azonban tüzérségük vietnami településeket támad. A VNA hírügynökség beszámolója szerint a kínaiak a „felperzselt föld” taktikáját alkalmazzák, megrongálják a közlekedési csomópontokat, hidakat robbantanak fel. Más tartományokban, így Lai Chauban és Ha Tuyenben kínai egységek vietnami határposztokat támadtak, a vietnami erők azonban ártalmatlanná tették őket. A kínai csapatkivonás lassú ütemét, elhúzódását megKirchschläoer Csehszlovákiában Rudolf Kirchschläger osztrák államfő hétfőn délben hivatalos látogatásra Prágába érkezett, eleget téve Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági elnök meghívásának. Személyében a csehszlovák állam 60 éves fennállása alatt először keresi fel Ausztria államelnöke e szomszéd országot. Az osztrák elnököt és a kíséretében levő személyiségeket — köztük Willibald Pahr külügyminisztert és Josef Staribacher kereskedelem- és iparügyi minisztert — a csehszlovák főváros ruzynei repülőtéren Gustáv Husák, valamint Lubomir Strougal szövetségi kormányfő, Vasil Bllak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára és más csehszlovák vezetők üdvözölték. Az ünnepélyes fogadtatás után Rudolf Kirchschläger vendéglátójával együtt a csehszlovák elnök rezidenciájába, a prágai várba hajtatott. Rudolf Kirchschläger (balra) Prágában megkezdte tárgyalásait vendéglátójával, Gustáv Husákkal. _ t ávozása bélyegző nyiiatkozatában a fog, amíg megtisztítja orszá- vietnaml külügyminisztérium ga területét az utolsó agresz- szóvivője elítéli Peking takti- szőrtől” — hangoztatja a nyi- káját és követeli az agressziós latkozat és hozzáteszi: „Kíná- csapatok azonnali, feltétel nak tiszteletben kell tartania nélküli kivonását. „Ha a ki- a két ország által szentesített nai hatóságok a csapatkivo- történelmi határvonalat, fel nást csak ürügvként használ- kell hagynia a határjeíző-be- ják fel agressziójuk folytató- rendezések eltávolításával és sának álcázására és arra, hogy minden olyan cselekedettel, új katonai kalandokra készül- amely a történelmi határvo- jenek fel, Vietnam népe és a nal megváltoztatására irá- hadsereg mindaddig küzdeni nyúl”- (MTI) Kínai nyomás lapítja: „Pekingben azt állítják, hogy egyetlen kínai katona sincs Laosz földjén, a valóságban azonban kínai egységek máris behatoltak Laosz területére és megszállták bizonyos körzeteket”. Mint ismeretes a Laoszra nehezedő kínai nyomósról nyilatkozatot adtak ki korábban Hanoiban is. Ez a nyilatkozat a többi között leszögezte, hogy egy Laosz elleni kínai támadás esetén Vietnam teljesíteni fogja Vien- tianéhoz fűződő szerződéses kötelezettségét. (MTI) Carter nehéz órái Izraelben Hanoiban változatlanul nagy figyelemmel követik azokat a híreket, amelyek jelzik, hogy Kína növekvő nyomást gyakorol Laoszra. A Nhan Dan, a Vietnami KP lapja, összefoglaló elemzésében figyelmeztet rá: a kínai hadsereg sok katonáját vonták össze a laoszi határ mentén és ezek hadgyakorlatokat folytatnak. Kínai területről kommandókat, diver- zánsokat dobnak át, elsősorban azzal a céllal, hogy a soknemzetiségű országban belső ellentéteket szítsanak. A Vietnami KP lapja megálCarter szemmel láthatóan rossz hangulatban, ülte végig a parlamenti ülést, amely Begin minszterelnök beszéde alatt a képviselők közbeszólásai miatt viharossá vált Begin miniszterelnök, szokásos modorában, csupán az izraeli nép békevágyáról beszélt, de kerülte, hogy részletekbe bonyolódjon. Beszéde alatt a kommunista képviselők a palesztin nép jogainak helyreállítását követeljék. A miniszterelnök beszédébe beleszóltak a jobboldali képviselők is. Begin saját pártjá-i nak, a Herutnak egyik képviselőnője, Geula Cohen, széttépte a különbékeszerződés- tervezet szövegét, s emiatt kivezettették a teremből. A szüntelen közbeszólások és viták miatt a miniszterelnök beszéde helyenként az élhetetlenségbe fulladt. Simon Peres?, az ellenzékben levő munkapárt vezetője, beszédében hangsúlyozta, hogv Izrael számára nem' nyújthat garanciát az Egyesült Államok semmiféle kötelezettségvállalása sem. — A békét kell megvalósítani a térségben — mondta az ellenzék vezére. „Carter már csak a csodában reménykedhet” — kommentálta az amerikai elnök közel-keleti tárgyalásainak tanulságát hétfőn a CBS. Az amerikai tv- és rádióhálózatok reggel részletesen közvetítették Cartemek az Izraeli parlamentben mondott beszédét. Az elnök beszéde arra mutatott, hogy a Begin-kormány Washington messzemenő ígéretei ellenére sem hajlandó a minimális engedményekre, amelyeket a Szadat-féle egyiptomi vezetés szeretne. A jelenlegi javaslatok „nyilvánvalóan kétoldalú békeszerződésre irányulnak — nincs értelme áltatni magunkat, hogy átfogó megállapodásról van szó” — idézett a The Washington Post egy vezető kairói államférfit. Tej, harckocsi Energia és világpolitika A nyugat-európai tehenektől az iráni eseményekig terjed a gondolatsor, amely — bármily különösen hangozzék is — belső összefüggést mutat. Megdöbbenve olvastuk még a fagyok és a hóviharok napjaiban, hogy az NSZK egyik északi tartományában tömegesen pusztultak el az állatok, mert megszűnt az áramszolgáltatás, egyebütt a tejtermelés esett ki, miután leálltak a fejőgépek. Más hír; az Egyesült Államok (az olajmunkások sztrájkja miatt) üzemanyagot bocsátott a Perzsaöbölben található tartalékaiból az iráni hadsereg rendelkezésére, különben megbénultak volna a harckocsik, a katonaság nem tudott volna szembeszállni a tüntetőkkel. Földrajzilag és jellegét tekintve — egymástól távoli két eset, mégis összeköti őket valami: a felismerés, mennyire rá van utalva ,a mai társadalom az energiára. A ma és a jövő nagy problémája ez, s mint ilyen beleszól a világpolitikába. A helyzet annál is bonyolultabb, mert az erős, a katonailag fejlett államok nem feltétlenül gazdagok energiában. Főképpen Nyugat-Európára vonatkozik ez a megállapítás, de az a hallatlan pazarlás, ami az amerikaiak között dívik, az Egyesült Államokat is behozatalra kényszeríti. Ilyenformán a fejlett tőkésországokban a kiszolgáltatottság érzése alakult ki, különösen 1973, a nagy olajválság, az árak ugrásszerű emelkedése óta. E megrázkódtatás ébresztette rá őket arra, mint fecsérelték a potom pénzért vásárolt nyersanyagokat, először érezték saját bőrükön, mily létfontosságú az egyenletes ellátás, gazdasági és katonai szempontból egyaránt. Az éremnek azonban másik oldala is van: a Nyugat a múlt évtizedekben túlságosan megszokta, hogy uralkodik azokon a területeken, ahol energiaforrások találhatók és az útvonalakon, ahol a szállítások folynak. Korántsem ez az egyetlen oka a közel-keleti válságnak, vagy az Indiai-óceán demilitarizálásáról folyó vitának, de enélkül sem az egyik, sem a másik nem érthető meg. Ilyenformán akár a Közel- Keletről, akár Iránról legyen szó, a nyugati sajtó hangját aggodalom szövi át, nehogy valamilyen nagyobb változás következményeképpen elzárják az olajcsapokat, vagy csökkentsék a termelést. Egy nyugatnémet politikus ezt kérdezte a napokban: „Mi lesz, ha az iszlám vezetők úgy döntenek, hogy nem fecsérlik el kincseiket, hanem elteszik a jövőnek? Rövid idő múltán leállnak Nyugat-Európa motorjai.” Az NSZK olajszükségletének 18,6 százalékát szerzi be Iránban, 50 százalékot az arab országokból. Az Egyesült Államok behozatalának 5 százaléka származik ebből a mostanában oly nyugtalan országból, s ha ez nem is sok, James Schlesinger energiaügyi miniszter mégis takarékossági intézkedéseket sürget. Korántsem biztos, hogy az iráni változás csökkenteni fogja az olajexportot, általában a termelőknek ez az egyetlen, vagy fő exportcikke, de a Nyugat azt szereti, ha olyanok kezében van a csap, akik tőle függnek. Becslések szerint azonban úgy ötven év múlva a világ kénytelen lesz átállni más energiahordozóra, a készletek kifogynak, előtérbe kerül ismét a jó öreg szén és természetesen az atom. Vajon akkor majd a politikai válságok is ott fognak kitörni, ahol fekete gyémánt és uránérc található? Jól tudják a ma olajcsászárai, hogy a világ erőltetett ütemben fejleszti ki más energiaforrásait és ez arra ösztönzi őket, hogy mégis csak most adják el az olajat, amikor még ők diktálhatnak: az árakat és olykor a politikát. Egyre több olyan termelő ország van, amely nemcsak nyugati bankok trezorjaiba helyezi el a petrodollárt (ennek egyébként is mind kevesebb haszna van). Forgatják a pénzt. Részben külföldön ruházzák be, bár ebből népüknek kevés hasznuk van, vagy mint azt Algéria, Irak teszi, sőt a sah Iránja is tette, saját gazdaságukat fejlesztik. A cél: mire elfogy a föld alatti kincs, alakuljon át mai egyoldalú termelési szerkezetük fejlettebbé, sokrétűbbé. Kuszán keveredik az energiaprobléma a gazdaság és a politika világában. Ez az egyik oka annak, hogy a Nyugat hisztérikusan reagál minden olyan eseményre, amelynek következtében haladó jellegű változás ígérkezik egyes — nyersanyagokban gazdag — közel-keleti, ázsiai, afrikai országokban. Tatár l^irc NOGRAD — 1979. március 13., kedd EGK-csúcs, dilemmákkal Két napon keresztül a francia fővárosban tanácskoznak kormányfői szinten az Európai Gazdasági Közösség képviselői. A napirendi pontok ismeretében a nyugati sajtó alapvető prognózisa is az volt, hogy — mivel csodák manapság Párizsban sem történnek — az ülésszak a régi — jó hagyományos egyet nem értés jegyében zajlik majd. Mik a lényegesebb napirendi pontok? Mindenekelőtt az energiahelyzet. Alighanem igazuk van azoknak a kommentátoroknak, akik szerint a párizsi csúcs résztvevői „félszemmel Iránra tekintenek”. Mint ismeretes, a világ második legnagyobb olajexportőr-országában 1978 decemberében gyakorlatilag leállt a termelés és csak most kezdődött újra, de nem a régi mértékben — és nem a régi áron. Anglián kívül — amelynek északi-tengeri lelőhelyei miatt jobb a helyzete — a Közös Piac többi tagországa számára mindez riasztó perspektívákat jelent. A közösség másik legnagyobb gondja az infláció elleni küzdelem. Nem kell közgazdásznak lenni az egyszerű igazság felismeréséhez: ha szüntelenül tovább emelkedik az energiahordozókra fordítandó összeg nagysága, az enyhén szólva megnehezíti ezt a harcot. A másik nagy probléma a munkanélküliség és a nyugat-európai munkásosztály szociális követeléseinek sora. Párizsban a kormányfők megpróbálnak közös nevezőt találni arra, hogyan álljanak ellen a munkaidőre, a nyug- díikorhatárra és hasonló- témákra vonatkozó követeléseknek. Újra megvitatják az EGK egyik „mumusát”, japán félelmetes exporthadjáratát, egyebek között ezzel is foglalkozik az a jelentés, amit a végrehajtó bizottság terjesztett a kormányfők elé. Ezt a kérdést elsősorban Anglia szorgalmazza, de a többi tagország is húsbavágó problémának érzi. A legnagyobb szópárbajok szokás szerint mezőgazda- sági ügyekben várhatók. Az otthon szinte reménytelen helyzetben levő Andreotti olasz miniszterelnök kérésére állítólag mérlegelik a közösség agrárpolitikájának „részleges felülvizsgálását”. Az érdekeltek már most rettegnek attól, hogy az agrárvita Spanyolország és Görögország várható belépésével tovább élesedik. A mezőgazdasági kérdésekkel függ össze a nyugat-európai pénzügyi rendszer, amelynek beindítását a jövő hétre tervezik az EGK tagállamai. Harmat Endre A Pravda - Kádár lános látogatásáról A Szovjetunió és a szocialista közösség országainak a béke megszilárdítására irányuló konstruktív politikáját méltatja vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A lap az elmúlt két hét eseményeire, köztük Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának Leonyid Brezsnyev- vel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével tartott tárgyalásaira hivatkozva a következőket írja: „A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok nem sajnálják erőfeszítéseiket a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért vívott harcban. Az el nem kötelezett fejlődő országok is támogatják a szocialista országok arra irányuló törekvéseit, hogy megakadályozzák a nukleáris háborút, első lépésként megvalósítsák a nukleáris leszerelést, kiküszöböljék a háborút, az emberiség életéről, fejlesszék minden állam együttműködését, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. A lap összefoglalója külön kiemeli Kádár János és Leonyid Brezsnyev tárgyalásainak anyagából azt a megáll a- pitást, amely a kínai csapatok Vietnamból történő kivonására vonatkozik: ha ezt a döntést tudatosan megvalósítják, akkor ez a pekingi vezetők kijózanodásának jele lehet. (MTI) Koszigin indiai látogatásai Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Indiában, vasárnap a Bihar államban fekvő Ranchiba utazott. Ranchi repülőterén magas rangú szovjet vendéget Bihar állam főminisztere fogadta. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és India közötti barátság örök és megbonthatatlan. Ennek a barátságnak és együttműködésnek meggyőző bizonyítéka a Ranchiban a Szovjetunió segítségével épített gépgyár is. Alekszej Koszigin kijelentette, hogy Morardzsi Deszai indiai minszterelnökkel tartott tárgyalásait a kölcsönös megértés és a bizalom jellemzi, s azok a két nép barátságának megerősítését szolgálják. A tárgyalásokat az Üj- Delhibe való visszaérkezés után folytatják. A két nép barátságát megerősítve a Szovjetunió és India sokat tehet a világ békéjének megtartásáért. Ranchi város lakóinak ezrei melegen üdvözölték a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, aki ellátogatott a szovjet segítséggel épült gépgyár több műhelyébe. A városban felállított indiai—szovjet barátsági emlékműnél, amelyet a két ország gyümölcsöző együttműködésének tiszteletére állítottak fel, Alekszej Koszigin barátságfát ültetett el. Alekszej Koszigin szovjet kormányfő hétfőn Indiában folytatta vidéki körútját. A magas rangú vendég ezen a napon Gujarat állam tejgazdasági szövetkezetei egyesülésének a tevékenységével ismerkedett. Koszigin meglátogatta az egyesülés egyik tejüzemét, beszélgetést folytatott egy falu lakosaival, majd az indiai tejtermelés fejlesztésével foglalkozó országos szerv vezetőivel folytatott eszmecserét. Török parlamenti küldöttség A Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének hazánkban tartózkodó küldöttsége — dr. Cahit Karakasnak, a nemzet- gyűlés elnökének vezetésével — hétfőn a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzást követően a Parlamentben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló csoportot Apró Antal, a török delehazánkban gációt dr. Cahit Karakas vezette. ' A megbeszélés után Apró Antal a Parlament vadásztermében ebédet adott a török parlamenti küldöttség tiszteletére. Az ebéden részt vett Pozsgay Imre kulturális miniszter és Nagy János külügyminiszter-helyettes is. A küldöttség programjában részt vett Tálát Benler, a Török Köztársaság budapesti nagyk^ete- (MTI) 1
