Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-09 / 57. szám

Kínai agresszió A visszavonulás feltételezi az éberséget Kádár János hazaérkezett a Szovjetunióból Győri Sándor és Zalai Ist­ván, az MTI tudósítói jelen­tik: A Vietnam északi határkör­zeteiből csütörtökön érkezett jelentések arról számoltak be, hogy a kínai agressziós egy­ségek továbbra is ágyúznak több körzetet, köztük lakott településeket. A legsúlyosabb összecsapásokra Cao Bang és Lang Son tartományokban ke­rült sor. A kínai inváziós erők kivo­nását ígérő pekingi nyilatko­zat ellenére a kínai egységek Cao Bang tartomány azonos nevű székhelye körül lövész­árkokat ásnak, ágyúzzák a várost. A kínai támadás sú­lyos károkat okozott a Cao Bang közelében fekvő telepü­léseken. Hoang Lien Son tartomány­ban az ellenséges csapatok nehéztüzérséggel támadták a Lao Cai tartományi székhely­től 40 kilométerre, délre fek­vő Coc Xam vasútállomást. Ebben a körzetben napok óta nagy hevességgel folyik a harc az agressziós alakulatok és a vietnami védelmi egysé­gek közijtt. A támadók az összecsapásokban érzékeny veszteségeket szenvedtek. Változatlanul feszült a hely­zet Lang Son tartomány azo­nos nevű székhelye. illetve Loc Binh járási központ kö­rül. A kínai erők kedden és szerdán nehéztüzérséggel lőt­ték a tartományi székhelyet, míg Loc Binhban szétrom­bolták a település egyik fon­tos hídját. A hanoi lapok csütörtöki számukban is éles hangon ítélik el Peking agresszív magatartását. A Quan Dói Nhan Dan, a néphadsereg lap­ja kommentárjában megálla­pítja: a csapatvisszavonásról szóló pekingi bejelentés elle­nére csütörtökig még mindig több tízezer kínai katona tar­tózkodott és pusztított viet­nami területen. A világ sem­mi jelét nem tapasztalhatja annak, hogy a kínaiak való­ban visszavonulnának. IVuga- ti források is elismerték — folytatja a hanoi lap —, hogy Peking megerősíti vietnami területén levő egységeit, és ez egy új támadás jeleként ér­telmezhető. A határ kínai oldalán ugyanis 125 000 kínai katona áll riadókészültség­ben, miközben a Vietnamba benyomult erők a helyükön maradtak. Vietnam-szerte folytatódik a mozgósítás az elhúzódó kínai agresszióval szemben. A VSZK álláspontja az, hogy a kínai visszavonulásról szóló nyilatkozat ellenére továbbra is készen kell állni minden eshetőségre. Nemes Dezső kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Nemes Dezsőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Nép- szabadság főszerkesztőjét a szovjet és a magyar nép kö­zötti barátság erősítésében szerzett érdemeiért, valamint a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett több évtizedes aktív tevékenységé­ért 70. születésnapja alkalmá­ból az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést csütörtökön a szovjet nagykövetségen Vla­gyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi, nagykövete adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András és Győri Im­re, a Központi Bizottság tit­kárai. (MTI) Provokáció Pekingben Hanoiban csütörtökön köz­leményt adtak ki, egy a VSZK pekingi nagykövetségét szerdán ért incidenssel kap­csolatban. A vietnami tájé­koztatás szerint március 7-én este egy kínai katona beha­tolt a vietnami nagykövetség épületébe. A vietnami képviselet jegy­zékben tiltakozott a kínai külügyminisztériumnál ami­att, hogy a pekingi hatóságok eltűrték a szóban forgó sze­mély törvényellenes behatolá­sát a nagykövetség területére. A jegyzék ezúttal felszólította a kínai hatóságokat a ha­sonló cselekmények megaka­dályozására, a nagykövetség területi sérthetetlenségének tiszteletben tartására, az ott dolgozó diplomaták, káderek biztonságának szavatolására. A vietnami nagykövetség egyébként még szerdán este átadta a kínai félnek a tör­vényellenesen behatolt sze­mélyt — fűzi hozzá a hanoi közlemény. (MTI) Tüntetlek az iráni nők „Nagy tiszteletben tartunk te fátyol nélkül dolgozó iráni bármit, amit csak Khomeini nőket. mond” — ezzel az „elegáns Hasszán Nazih, az iráni formulával” siklott el csütörtö- nemzeti olajtársaság vezetője kön Amir Entezam tájékoz- csütörtökön bejelentette: az tatási ügyekkel foglalkozó ország olajtermelése nem fog- miniszterelnök-helyettes afö- ja túllépni a napi három- lött, hogy a siita főpap szer- millió hordót, azaz a sah dán éles bírálatban részesí- kormányzata alatt kitermelt tette a Bazargan-kormányt. kőolajmennyiségnek a felét. Entezam újólag és határozót- Irán be fogja zárni azt a tan cáfolta azokat a híreket, helikopter-repülőteret és amelyek szerint a miniszter- gyakorlóközpontot, amelynek elnök le kívánna mondani. berendezését és gépparkját a Mintegy 15 ezer iráni nő sah kormányzata 4 milliárd — többségükben diáklány dollárért vásárolta a Bell — tüntetett Teheránban a amerikai cégtől — közölte nemzetközi nőnapon, tiltako- csütörtökön a kormány szó­zásul azok ellen a törekvé- vivője. Arról még nem hoz- sek ellen, amelyek vissza tak döntést, mi történjék a akarják szorítani őket régi gyakorlóközponthoz tartozó jogfosztottságukba. A Bazar- helikopterekkel. gan minisztereinek hivatala A Kajhan című teheráni elé vonult sokaságot a leve- lap értesülése szerint a sah gőbe leadott lövésekkel ősz- emberei hazaérkezése után le látták szét. A tüntetés köz- akarták tartóztatni és a Per- vetlen kiváltó oka Khomeini zsa-öböl egyik börtönszigeté- ajatollahnak az a szerdai ki- re akarták szállítani Khome- jelentése volt, amely elítélte ini ajatollahot. A tervre az a munkahelyükön „mezte- iráni csendőrség egy most lenül” — azaz Csador, az előkerült titkos okmánya de- iszlám által korábban a nők- rített fényt, re kényszerített hosszú feke- (MTI) Carter Kairóban Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: Carter amerikai elnök csü­kai államférfinak” nevezte Cartert és közölte: osztja az amerikai elnök reményeit, hogy „a béke küszöbön áll”. törtökön délután két órakor Carter kifejezte reményét, megérkezett Egyiptomba, hogy hogy „nem fognak csalódást megkezdje tárgyalásait a egyiptomi—izraeli különbéke- szerződés mielőbbi tető alá hozásáról. Carter elnök gépe okozni” és hogy a békeszer ződés a közeli jövőben való­sággá válik. Carter annak a reményének is hangot adott, Giscard d'Estaing Bukarestben Csütörtökön háromnapos sescu román köztársasági el- hivatalos látogatásra Buka- nők fogadta, restbe érkezett Valéri Gis- Giscard d’Estaing kísére- card d’Estaing francia köz- tének tagjai között van Fran- társasági elnök. Az Otopeni cois Poncet külügyminiszter repülőtéren meghívója és és Denian külkereskedelmi vendéglátója, Nicolae Ceau- miniszter is. (MTI) Mozambiki katonai küldöttség hazánkban r Sebastiao Marcos Mabote, törtökön katonai küldöttség b Mozambiki Felszabadítási élén hivatalos, baráti látoga- Front (FRELIMO) állandó po- tásra hazánkba érkezett. A litikai bizottságának tagja, a Ferihegyi repülőtéren Oláh népi felszabadító fegyveres István altábornagy, a magyar erők vezérkari főnöke, minisz- néphadsereg vezérkari főnöke, terhelyettes — Czinege Lajos „ .. hadseregtábomok, honvédelmi miniszterhelyettes fogadta, miniszter meghívására — csü- (MTI) 2 ' NÓGRÁD - 1979. március 9n péntek pontban délután két órakor hogy a különbéke-szerződés- ereszkedett le a kairói repülő- hez azok az országok is csat­téren. Az ünnepélyes fogadta- lakoznak majd, amelyek tá­tás után (egyiptomiak tíz- vol tartják magukat az egyip- ezreit hozták fel autóbuszok tömi—izraeli megbeszélések­és teherautók vidékről, az is- tői. kólákban tanítási szünet volt) l „ ___. a két elnök a Heliopoliszban levő Kubeh-palotába hajta- t®fcl]es Szadat megkezdte tar­tott. A palota erkélyéről el- §yalasait. mondott beszédében Szadat tat^arter„eInol< a.ztrt k°?kfzr. elnök „a legnagyobb ameri- mfg moftarj közel-keleti utazasat, mert úgy érzi, hogy a korábbi válság ellenére biz­tatóbbak az egyiptomi—izrae­li békeszerződés esélyei — je­lentette ki hazaérkezése után a Ben Gurion repülőtéren adott sajtóértekezletén Mena- hem Begin izraeli kormány­fő. Hozzátette azonban, hogy ha az amerikai elnök „elfo­gadhatatlan ellenjavaslatokat” hoz Egyiptomból, „nem fogad­juk el azokat.” Az izraeli kormányfő „le­hetségesnek, de még nem biz-, fosnak mondotta azt, hogy személyesen találkozik Szadat- tal. Carter és Szadat egyórás tárgyalást folytatott az ame­rikai javaslatról. Az egyiptomi elnöki hiva­tal szóvivője mindössze any- nyit közölt, hogy a megbeszé­lésen a „kölcsönös érdeklődés­re tartó kérdések” kerültek napirendre. Szadat elnök ma­ga is megerősítette azt, hogy a különtárgyalások sikerre vitele érdekében a jelenlegi szakaszban — amikor mind­össze néhány kérdés van nyit­va — teljes titkosságot kíván. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki az SZKP Központi Bizott­sága meghívására tartózkodott a Szovjetunióban, csütörtökön hazaérkezett Budapestre. Fogadására a Keleti pálya­udvaron megjelentek: Németh Károly és Övári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagjai, Bor­bély Sándor, Gyenes András, Győri Imre, Havasi Ferenc és Korom Mihály, a Központi Bizottság titkárai, Brutyó Já­nos, a KEB elnöke, Benkei András belügy-, Púja Frigyes külügy- és Pullai Árpád köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter, valamint Berecz János, a Központi Bizottság osztályve­zetője.' Ott volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete. (MTI) Á politizáló iszlám Az iráni forrada­lom Khomeini aja- tollah arcképe alatt, az iszlám köztársaság jelszavával győzött, mégis hiba lenne va­lamiféle fanatikus vallási tömegmozga­lomként jellemezni. Amikor a siita fő­pap azt állította ön­magáról, hogy a jog­fosztott iráni nép kö­veteléseinek a kife­jezője, világossá tet­te, hogy nem vallási, hanem elsődlegesen politikai célok szol­gálatába szegődött. S ezek a célok — a sah elűzése, a reak­ciós monarchia meg­döntése, a köztársa­ság kikiáltása, a nemzeti függetlenség helyreállítása — egy­aránt támogatásra találtak a nemzeti burzsoázia, a mun­kások, a parasztok és az értelmiségiek so­raiban. Most viszont né­mi meglepetéssel tapasztalja a világ, hogy röviddel a forradalom győzelme után repedések tá­madtak az iráni forradalom homogénnek vélt tömbjén, s kiélezett viták folynak az új Irán, arculatáról, a politikai­társadalmi változások irányá­ról és mélységéről. Vannak, akik iszlám köztársaság he­lyett demokratikus köztár­saságot akarnak; mások holmi tisztogatás és átszervezés helyett a császári hadsereg feloszlatását, egy népi hadse­reg létrehozását követelik; a nemzeti burzsoázia érdekeit képviselő Bazargan-kormány­nyal szemben mind erőtelje­sebben hallatja szavát a dol­gozó osztályok felemelkedésé­ért, a munkások, parasztok jo­gainak radikális kiterjesztésé­ért küzdő baloldal. AZ ELSŐ IMAM Ezzel a belső harccal, amely egyúttal a hatalom birtoklá­sáért folyik, függ össze a forradalom szemmel látható megtorpanása. Khomeini aja- tollah, aki másfél évtizedet töltött külföldi száműzetés­ben, csak most kezdi felmérni Irán valóságos helyzetét, s megrettenve az irányzatok és törekvések sokféleségétől, kí­sérletet tesz a forradalmi fo­lyamat lefékezésére, egy- irányba terelésére. A szerin­te nyuggti ízű demokráciát elvetve, a színtiszta iszlám köztársaságért száll síkra, amelyben Mohamed próféta törvényei, hagyományai ér­vényesülnek; megtiltja a kül­földről importált „tisztátalan­nak” minősített fagyasztott hús fogyasztását, s elrendeli a készletek megsemmisítését. Amikor Khomeinitől meg­kérdezték, hogy hajlandó-e elvileg megosztani a hatal­mat a marxistákkal, akik együtt küzdöttek vele a sah ellen, a siita főpap így vála­szolt: „Kormányszinten sem­milyen lehetőséget nem látok a velük való együttműködésre, képviselhetik a saját nézetei­ket és meggyőződésüket”. Az iráni kommunisták pártja, a Tudeh, támogatta és támogat­ja a Khomeini vezetésével kibontakozott forradalmi moz­galmat, de hosszabb távon számot vet az együttműködés korlátáival is. Az Iránban túlsúlyban levő siita felekezet mindig haladó erőt képviselt az iszlámon be­lül, az ellenzékiség, a for- radalmiság szellemét testesí­tette meg. A síiták első imám­juktól, Alitól kezdve szemben­álltak a mindenkori hatalom­mal, anyagilag és politikailag is függetlenek voltak tőle, el­lentétben a szunnitákkal, akik azonosultak a világi hata­lommal, annak függőségben tartott kiszolgálóivá, védel­mezőivé szegődtek, összhang­ban azzal a hagyománnyal, hogy a vallásalapító Mohamed próféta egy személyben az arab törzsszövetség első vallási és világi feje volt. A harcoló iszlám reneszán­száról cikkező nyugati sajtó előszeretettel veszd egy kalap alá a síitákat és a szunnitá­kat, azzal vádolva Khomeinit, hogy vissza akarja vinni Iránt a középkorba. Ilyesmiről ter­mészetesen szó sincs, de még ha akarná, akkor sem tehetné, mert az iráni forradalomban a vallásnál hatalmasabb poli­tikai-társadalmi erők vannak jelen. A forradalom kimene­telét végső soron ezeknek az erőknek az összecsapása vagy kompromisszuma dönti el. 800 MILLIÓ HÍVŐ Hogy mikor játszik haladó, mikor retrográd szerepet a politizáló iszlám, az koronként és országonként változik. A 800 millió hívőt számláló isz­lám világában, amely az At­lanti-óceántól a Fülöp-szige- tekig terjed, éppúgy fellelhető a feudális monarchia, a fel­világosult - abszolutizmus, mint a polgári demokratikus többpártrendszer, a reakciós katonai' diktatúra, vagy a szocialista irányzatú népi demokrácia. Ziaul Hak pa­kisztáni tábornok-elnök pél­dául úgy véli megszilárdítha- tónak ingatag rendszerét, ha a polgári liberális ellenzék likvidálásával párhuzamosan visszaállítja az iszlám való­ban középkori törvényeit (így a házasságtörők nyilvá­nos megkövezését), amelyek Szaúd-Arábiában mindmáig töretlenül fennmaradtak. A szaúd-arábiai uralkodó — Mekka és Medina, a mohame­dán zarándokhelyek őrzője- ként — bármikor, bárkivel hajlandó, szövetségre lépni az iszlám világát fenyegető „kom­munista, ateista veszedelem­mel” szemben. Hasonló ösz- szefogásra hív fel a kairói Al-Azhar mecsetegyetem fő- imámja is. Iránban viszont érvnen annak lehetünk a ta­núi, hogv felszámolják az amerikai imperializmussá1 ösz- szefonódott, korrupt, népel­nyomó és népirtó császári diktatúra maradványait. A líbiai Kadhafi kedvenc elmélete szerint a harmadik világban a fejlődés legfőbb mozgatórugója a nacionalizmus es a vallás. Az angol, francia és az olasz gyarmatbirodalom ellen küzdő felszabadító moz­galmakban csakugyan egye­sült, együtt hatott ez a két tényező. Később azonban, a szükségszerűen elkövetke­zett haladó társadalmi átala­kulások idején, sok helyütt összeütközésbe kerültek egy­mással a haladó reformokat megvalósító politikai erők és a túlhaladott társadalmi vi­szonyokat, erkölcsi és jog­szokásokat védelmező kon­zervatív vallási csoportok. MODERNIZÁLÁS Az iszlám eleve államvallás­ként keletkezett, s a moha­medán többségű orszá­gokban jobbára ma is államvallás, törvényeit a jogalkotás forrásának tekin­tik. A haladó rendszerek azonban inkább a társadalmi szükségletekhez, mintsem a vallási előírásokhoz igazod­nak. Az algériai, a líbiai, a dél-jemeni vagy az afganisz­táni gazdasági, szociális, kul­turális reformok nemcsak1 hogy túllépnek az iszlám kor­látáin, hanem sok tekintetben ellentétesek is a vallási elő­írásokkal. A földosztást, az államosítást, a társadalombiz­tosítást, a családvédelmet, a női egyenjogúság bevezetését, a többnejűség megtiltását, az egyoldalú válási lehetőség megszüntetését maga az élet, a feltartóztathatatlan társa­dalmi fejlődés hozta magával. Más szóval a modernizálás, amely ellen egyes mohame­dán országokban oly elszán­tan ágálnak a hagyományok őrei. A modernizálást azon­ban sok helyütt összetévesztik még az alkohol, az amerikai filmek, az éjjeli mulatók meg­jelenésével, a nyugati divat majmolásával. Szaúd-Arábiá­ban és az arab emirátusokban szigorúan tiltják a nyugati dekadencia eme „erkölcstelen” megnyilvánulásait, de csep­pet sem tartják erkölcstelen­nek, hogy amíg egy szűk ré­teg félelmetes vagyonokat hal­moz fel a kőolaj bevételekből, addig a lakosság zöme .álta­lános elmaradottságban, jób- bágyi kiszolgáltatottságban, él. Ugyanakkor Líbiában, ahol szintén tiltják az alkoholfo­gyasztást és a Nyugatról im­portált erkölcstelenséget, Va­lóban a néptömegek gazdasá­gi, szociális, kulturális feleme­lésére fordítják az olajdollá­rok millióit. Az iszlám értelmezése, gya­korlati alkalmazása tehát rendkívül ellentmondásos. Az elmaradott tömegek vallási ér­zékenységét természetesén se­hol, a népnek oly sokat nyúj­tó haladó rendszerekben sem lehet figyelmen kívül hagyni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vallásos tömegek igénylik, elfogadják, támogat­ják az érdekeiket szolgáló re­formokat, sőt — mint* Afga­nisztánban — imádkoznak is a megvalósulásukért. Ha az iráni példa ijesztő­en hatott Szaúd-Arábiára, az arab emirátusokra és más re­akciós mohamedán országok­ra, az éppen azt bizonyítja, hogy az igazhitű mohamedá­nok tömegei mielőbb ki akar­nak emelkedni abból az elma­radottságból, amelyben a Val­lási reakcióval összefonódott konzervatív uralkodók, kormá­nyok tartják őket. S Irán — a maga ellentmondásos mód­ján — csakugyan megmutat­ta a kivezető utat. Böcz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom