Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-08 / 56. szám
Áz üzem hagyományai Ö römmel mondotta el, egy fiatal párttag a beszámoló taggyűlésen: mekkora élményt jelentett neki és társainak a párt- szervezet által összehívott találkozó az üzem negyvenötös kommunistáival. Ez a találkozó emberközelbe hozta a fiatal kommunisták számára azokat a küzdelmeket, amelyeket a város, az üzem munkásai, a felszabadulást követő esztendőkben folytattak. Időről időre történnek felmérések, melyek azt tudakolják, mennyire ismerik egyik vagy másik üzem fiatal, pályakezdő dolgozói munkahelyük múltját, történetét. A vizsgálódások többnyire kedvezőtlen eredményeket szoktak felmutatni, az ismeret olykor meghökkentően hiányos, csekély- Igaz, akadnak ellenkező példák is. Van üzem, amely gondos munkával létrehozott gyártörténeti múzeumába invitálja új dolgozóit; hozzátartozik ez is a munkahely megismertetéséhez. Mégis, egészében véve ebben a tekintetben több baráti országbán is előbbre járnak, ez a tevékenység ott jóval sokrétűbb, erőteljesebb, mint nálunk. Vajon nem is lenne erre szükségünk? Aligha lehetne e kérdésre önmagunkat nyugtatgató feleletet adni- Hiszen, mennyi panaszt hallani arról, hogy a fiatalok nem éreznek kötődést munkahelyük iránt, hogy pár forintnyi béremelésért készek odahagyni, másik vállalattal felcserélni. Bizonyos, hogy e kötődést elsősorban olyan kézzelfogható tényezők 'befolyásolják, mint a kereseti lehetőségek, a munkakörülmények, a szakmai-munkaköri előrehaladás perspektívái, a munkahelyi légkör, a vezetés stílusa, a társak segítőkészsége és így tovább. De lehet szerepe a hagyományok ismeretének is. Hiszen tapasztalatilag igazolt tudományos igazság, hogy valódi közösség nem alakulhat ki, elfogadott-átérzett közös tradíciók nélkül. A közösség hatóereje, belső kapcsolatainak intenzitása pedig természetszerűen kihat az egyén értelmi és érzelmi állásfoglalására is. S a dolog lényege éppen ebben van. Nem a kiindulásként emlegetett munkaerőgazdálkodási szempontokban, hanem abban, hogy a hagyományok ápolása, tudatosítása előmozdítója lehet a munkahelyi közösségek kikovácsolásának, belső életük szocialista tartalma kibontakozásának- Jól értették meg ezt azok az üzemi mozgalmi szervezetek, szocialista brigádok, amelyek ezekben a hetekben, hónapokban az 1918—19-es események jubileumairól való megemlékezést összekapcsolják a helyi történések felkutatásával. D e nemcsak a politikaimozgalmi harcok emléke lehet éltető forrása a mai cselekvésnek. Hiszen ha hazánk ipara egészében véve nem is haladt éppenséggel a műszaki fejlődés élvonalában, voltak ágazatai, gyárai, amelyek egy-egy szakaszban világméretekben is az élenjárók közé tartoztak. Kétségtelenül ellentmondásos örökség ez, hiszen a gyár műszaki-gazdasági felfuttatása tőkés viszonyok között elválaszthatatlanul összefonódott a munkások kizsákmányolásával, s akik személyükben hordozói-kezdeményezői voltak az előbbinek, az utóbbi miatt nemritkán váltottak ki jogosan keserű indulatokat a munkások tömegeiből. A közvetlen osztályütközések múltba tün- tével azonban ezt az ellentmondásos örökséget is mindinkább a maga valódi helyére tudjuk tenni. Megértve, hogy nem feltétlenül szükséges utólagosan indokolatlanul is haladó politikai gondolkodásúvá átrajzolni a jelentős műszaki elmét, mert enélkül is besorolható méltánylandó hagyományaink sorába. Felvetődhet, hogy számos üzemünk — s természetesen valamennyi mezőgazdasági szövetkezetünk — nem rendelkezik hagy tradíciókkal teli múlttal, hiszen nem is léteztek a korábbi időkben, szocialista fejlődésünk szülöttei. Ám az azóta eltelt idő. sem csekély ívet fog át: a szocialista iparosítás kezdetén létesült üzem jelenleg már három évtizedes múltra tekinthet vissza. Ez a három évtized is gazdag hagyományokkal teli történelem, melynek megismertetése erőforrás is lehet, tanulságokkal is szolgálhat. Hogy csak egyet említsünk: az idei nehezebb feladatok teljesítéséhez bátorítást adhat annak felidézése, hogy az eltelt években, éppenséggel nem is egyszer birkózott már meg nehéz feladatokkal az adott üzem kollektívája. T udunk üzemről, ahol helytörténeti szakkör működik, másutt pályázatokkal, megbízatásokkal késztettek az üzem történetének megírására- Kiadványok is láttak-látnak erről napvilágot, csillogóan díszes, vagy hétköznapian egyszerű köntösben. A lényeges, hogy ne porosodjanak olvasatlanul a szekrényben, hasznosuljanak a pártszervezet, a szakszervezet, a KISZ-, a munkahelyi vezetés politikai tevékenységében, segítsenek a ma tennivalóinak megoldásában. Nem holttá dermedt, csak kegyeletből elő-elővett ereklyeként kell kezelnünk ezeket, hanem mint a mai cselekvés éltető, eleven erőforrásait. Gyenes László Kívülről minden egyszerűnek tűnik... Munkások az igazgatói A VOLÁN 2. SZÁMÚ Vállalatnál — a demokrácia elveit messzemenőkig szem előtt tartva — immáron harmadik éve vesznek részt különböző munkahelyek dolgozói az igazgatói tanács munkájában. Tevékenységük, miként ezt a kormány- és SZOT-határozatok is hangsúlyozzák — nem a mindennapi, operatív ügyekbe történő beleszólást, hanem az elvi jelentőségű, a dolgozókat alapvetően érintő kérdések eldöntésében való közreműködést jelenti. A megyei Volánnál, a szocialista brigádvezetői tanácskozás által delegálta«, a múlt évben Szabó János esztergályos csoportvezető, Végh Gábor szocialista brigádvezető, Simon Dezső autóbusz-vezető és Szabó Sándor tehergépkocsi-vezető volt ott valameny- nyi igazgatói tanácsülésen. Egy év tapasztalatairól kérdeztük meg őket. Szabó János: — Most tudtam meg csak igazából, hogy nagy fontosságú döntések demokratikus előkészítése nagyon nagy felelősséget és szakmai tapasztalatot igényel. Engem a tanácsbeli munkámban kissé gátolt tájékozatlanságom, mivel jóformán csak a saját tevékenységi körömmel kapcsolatos kérdésekhez tudtam hozzászólni, véleményt mondani, javaslatot tenni. Bevallom, eleinte zavart ilyen magas szintű fórumon lenni: említettem már, miért, de ez az én saját problémám. Később „belelendültem” a dolgokba. Végh Gábor:— Nem mondom, sok esetben csak hallgattam, aktívabb is lehettem volna az igazgatói tanácsüléseken, de hát ehhez — szerintem — hosszabb időre lett volna szükség. Hiszen, jószerivel nem is igen ismertem ilyen mélységben és összefüggésben a múlt évi problémákat, s mire mindent megértettem, lejárt a mandátumom. Egyébként sok olyan dolog is volt év közben, amiről csak a tanácskozást megelőzően, gyakran csak a kézhez kapott írásos anyagból értesültem. Szerintem, hogy az igazgatói tanácsban való részvételünk ne váljon formálissá, több éves gyakorlatra lenne szükség. Csak betekintésre elég az az egy esztendő. SIMON DEZSŐ: — Én mindig jól éreztem magam az üléseken, nagyon sok olyan információt szereztem, amikről talán nemigen hallhaitam volna másutt. Pedig régi dolgozója vagyok a vállalatnak, s tudja az „öregrókák” általában jólértesültek... Azt viszont megállapítottam: aki még nem vett részt ilyen munkában, nem hiszi, nem is tudhatja, mennyi gond, fontos kérdés kerül napirendre, mielőtt eldöntőnek egy-egy kérdést. „Kívülről” minden egyszerűnek tűnik. Vélné az ember, hogy csak ülésezik a főnökség, s egykettőre kialakítja az elképzeléseket. Én már, s akik előttünk is voltak igazgatói tanács tagjai, tudják, érzik a helyzetet. És valahogy önmagukat is fontosabbnak tartják, hiszen mindenben kikérték a véleményünket, s talán meg sem tudnám számolni, mi is hány javaslatot tettünk, amit később figyelembe vettek. Szabó Sándor: — Én — tá- gabb körű ismeretség híján — mindig arról beszéltem az üléseken, amit a munkám végzése során tapasztaltam, s úgy éreztem, néhány megszívlelendő javaslatomat e! is fogadtak. Érezhette az ember: nemcsak dísz ott, nemcsak az üzemi demokrácia hangoztatásának egyik eszköze. Mi valóban beleszólhattunk, vitatkozhattunk, szóval partnernek tekintettek bennünket. * Három esztendő alatt már tizenöt munkásképviselő vett rész az igazgatói tanács munkájában. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a kezdeti bizonytalanság, tanácstalanság, s a részükre rendelkezésre álló kevés intanácsban formáció birtokában, a dolgozók csak később vállalkoznak a „nagy kérdések” egészét érintő beleszólásokra. Éppen ezért is jó lenne megbízatásuk idejét még egy évvel megtoldani. Hisz’ a hosz- szabb időszak alatt még több hasznos javaslattal segíthetnék a nagy jelentőségű döntések meghozatalának előkészítését, az információk gyűjtését és továbbítását. A VOLÁN 2. SZÁMÚ Vállalatnál egyébként az idén Gyurkó Albert, Ábel János és Jakubovics Gábor autóbusz-vezetők, Csernus Sándor kovács, valamint Gurszki Károly tehergépkocsi-vezető tagja az igazgatói tanácsnak. Verbói Károly Számít-e az újítások szempontjából, hogy milyen a művezető? A jó ötlet elsikkadhat-e, ha közömbös iránta a kitaláló közvetlen főnöke? — Szerintem számít — bólint meggyőződötten Vincze Ferenc, a megyei bányavállalat nagybátonyi gépüzemének egyik tmk-művezetője- — Akinek van valamilyen ötlete, legtöbbször. engem is megkérdez: Feri, mi a véleményed (mert mindenki tegez), erre mondom, hogy nézzük meg a dolgot. És aszerint adják be a javaslatot, milyen véleményt mondok róla. Ügy gondolják, ha én pozitívan állok melléje, akkor az újítási előadó is azt mondja rá: jó. A testes, kopaszodó emberen látszik, szívesen nyilatkozik erről a témáról. A keze alá tartozó három csoport évenkint húsz-huszonöt újítással áll elő, ez azt mutatja: virágzik náluk az újítómozgalom. (Van ugyanis megyénkben olyan gyár is, ahol mindent egybevéve hét elfogadható újítás születik egy évben.) Véleménymondáson kívül, miben tud még segíteni a művezető az újító(k)nak? Egy férfi és tizenhét nö „ Mindenki szed magának hóvirágot 1" — Bizony, nagyon kell ide a férfikéz, mert a gépek beállítása, javítása nem nőknek való munka. A két olasz félautomata szitanyomó gép segítségével naponta 7—8000 darab poharat, az NSZK gyártmányú fotocellával működő masinával pedig 3000- ret festenek meg az asszonyok. A tavalyi tervünket 106,4 százalékra teljesítettük, míg az éves selejtünk 3,4 százalék volt — sorolja a számokat Sörös Aladár, a Március 8. elnevezésű szocialista brigád vezetője, aki üvegfestő szakmunkás. Az ő irányításával tevékenykedő tizenhét nő a salgótarjáni öblösüveggyár festőüzemében dolgozik. Átlagéletkoruk harminc év. — Ennyi fiatal nő között nem akadt egy sem, aki be- tölthette volna a brigádvezetői tisztséget? — Valamennyien betanított munkások, és közülük csak ketten járnak általános iskolába. A régi vezetőjük — ő is férfi volt —, a középiskolai tanulmányait végzi, s ezért kérte a felmentését. Én nemrégen kerültem ehhez a brigádhoz... ide jöttem, mert itt volt rám szükség. Ezelőtt nyolc évig a Nógrádi Sándor nevét viselő munkaközösséget vezettem. — Hallgatnak önre az asz- szonyok... és mit szól a „hölgykoszorúhoz” a felesége? — A feleségem nem szól semmit, mert ő is itt dolgozik a csoportunkban, így hát mindig a szeme előtt vagyok... A többiek is — én legalábbis úgy érzem —, elfogadtak, megbecsülnek, nyugodt lélekkel megkeresnek, ha valamilyen problémájuk van. S én igyekszem megtartani a bizalmukat — mondja mosolyogva Sörös Aladár, majd odaszól egy fiatalasszonynak: — Klári, gyere csak egy kicsit... Varga Róbertné tizennyolcadik éve dolgozik a vállalatnál, hat éve került a festőMolnár Lajosné a szitanyomó gép segítségével limonádés poharakat fest. Andő Miklósné szitakészítés közben. rakra. Igaz, termelni azt kell — teljesítményben dolgozunk —, ha azt akarom, hogy a borítékban legalább 2800— 3000 forint legyen, összetartó emberek vannak a mi kis közösségünkben, együtt járunk színházba, moziba, kirándulni. Legutóbb Kercseg- laposon voltunk. Az idei válüzembe és két éve tartozik a „szitabrigád” tagjainak sorába. Munkájáról, közérzetéről faggatom. — Jól érzem itt magam, nagyon szeretem azt, amit most csinálok: ízléses mintákat festek a csupasz üvegpohalalásaink között személyenként két kommunista műszak szerepel és szeretnénk néhány idős embert is támogatni. — A nőnapot hogyan fogják megünnepelni ? ’— Ez nem lesz gond, mert nálunk lényegében mindennap nőnap van;., az egész műhelyben 60 nő dolgozik és csak 26 férfi, azok is mind idősek... Esetleg összefogunk és mi hozunk nekik virágot. De a brigádvezetőnktől azért biztosan kapunk valamit, jó szélesre nyithatja a pénztárcáját! — kacag jóízűen Var- gáné, de főnöke sem hagyja annyiban a dolgot, határozottan kijelenti: — Majd elmegyünk együtt az erdőbe és mindenki szed magának hóvirágot ! — De térjünk vissza a munkára, ami azért is szép, mert annyira változatos, izgalmas és mindig tudunk újat alkotni. Naponta álállunk rrjásik gépre, így nem lehet rrtegunni soha egyiknek sem a kezelését. Én 21 éve dolgozom a gyárban, a festőbe négy éve kerültem, de már el nem mennék innen semmi pénzért! — kapcsolódik beszélgetésünkbe Szorcsik Pál- né, aki munka mellett végzi a 7—8. osztályt, de továbbtanulni már ő sem akar. — Az a baj, hogy nehezen adják tanulásra a fejüket, akadt olyan is aki sírva ment el az iskolába — mondja sajnálkozva Sólyom István művezető, majd folytatja: — Sokkal több van bennük, mint amit visszaadnak... jó lenne azt a sok kincset felszínre hozni! Szeretnénk legalább szakmát adni a kezükbe, de ehhez az ő közreműködésükre is szükség lenne. Mit meséljek még róluk? Azt említették. hogy valamennyien MHSZ-patronáló tagok? ,— Ez a tevékenységük miben nyilvánul meg? — Ami igaz, az igaz, eddig csak dolgoztattuk őket. Ezek az asszonyok kijöttek társadalmi munkát végezni az üveggyári lőtérre, részt vettek a honvédelmi napok rendezvényein, sőt. még lőni is megtanultak. Tevékenységüket az MHSZ salgótarjáni városi vezetősége is dicsérte. A sport- eseményeknek az az előnye is megvan, hogy együtt lehetnek az asszonyok, kötetlenül beszélgethetnek egymással. És az ilyen tereferélések mindennél jobban elősegítik a jó hangulat és a megfelelő közösségi szellem kialakulását. Tőcsér Julianna Uj üzemek, új termékek A világhírű „Rade Koncár” vállalathoz tartozó macedóniai Bitola gyárat, ahol elektromos készülékeket és alkatrészeket gyártanak, modernizálják. 1979-ben már, mintegy 60 millió dinár értékű terméket exportálhatnak innen a külföldi megrendelőknek. ■* A szlovéniai Crnomljban teljes erővel folyik a kompresszorgyár építése- A 200 millió dinár beruházási költséggel épülő üzemben ez év tavaszán kezdik meg a gyártást, és évente 600 ezer, a hűtőgépek számára szükséges kompresszort fog készíteni* A vajdasági Rumában traktorgumigyár épül. A Száva Gumigyárral együttműködésben évente 135 ezer első és 120 ezer hátsó kerék számára szükséges gumiabroncs készül majd itt. * Bosznia—Hercegovina területén, Kladanj közelében, új bányaüzemet nyitnak az idén. A feltárt magnezitkészletek a számítások szerint 20 évre elegendőek. Évente 20 ezer tonna érc kibányászásá- val számolnak. Művezetők — kulcsemberek (II.) Újítások istápolója végeket. Ezáltal a fizikai igénybevétel óriásit csökkent. Segíti a jobbító törekvések kibontakozását, hogy az egész gyárban van becsülete a műszaki ötleteknek. A potentátok — Vincze szavaival élve — Sokan igénylik, hogy le- „Én magam is foglalkozom — „nem farral állnak hozrajzoljam a műszaki javas- újítással. Mivelünk, műve- zá” az újítások díjazásához, latot. Szívesen vállalom — zetőkkel szemben ez szin- Nemrég határozták el, hogy mondja Vincze Ferenc —-, te követelmény is. Köny- fölhasznált újításért 300 főmért jól tudom én, hogy aki nyítenünk kell a melót, ott, rintnál kevesebbet nem adnak, a kalapácsot fogja, annak ne- ahol lelet. Elvárják tőlünk, A fiatalok első újításáért az hezebb a keze. A rajz fontos, ezt a vezetők is, dolgozók egyébként járó díjon fölül. Ha csak mutogat, hadoná- is” — vallja. ugyancsak 300 forintot fizetszik valaki, hogy ezt szeret- Sok újításhoz nem csak nek. Mindez nem jelenti azt, ném, azt szeretném, akkor, kedv, hanem sok lehetőség is hogy mindent elfogadnak: v a§y megértik a többiek, szükségeltetik. A gépüzem- „Sok újítást visszadobnak itt vagy nem De a rajzon ná- jjgn erre nem lehet panasz- *s” — figyelmeztet Vincze lünk mindenki el tud iga- Minden javítandó gép több Ferenczodni, hiszen az alapjan dől- lehetőséget rejt magában, A Vizslásról bejáró műve- gozunk- csak észre kell venni azo- zető szerint igen nagy jelenNem csupán a rajzolásban kát. tősége van annak is, hogy az segít. — Legutóbb a Ferencz Pa- ötletek megvalósítása nem — Megírom a javaslatot is, linak volt egy okos megoldá- társadalmi munkában, haha kell. Legutóbb bejött a sa — jut eszébe egy példa a nem műszak közben történ- Svara Pista, a lakatos, hogy kékköpenyes, derűs kedélyű két. Ebben sokat tehet a műfogalmazzam már meg ne- embernek. Ezerkétszáz töm- vezető, aki szervezésmódosi- ki az újítási beadványt. Vele löt csináltunk Kányásra. Fá- tással lehetővé teszi, hogy írattam le (mert az én íráso- rasztó munka volt. Pali ki- két-három ember néhány na- mat mindenki ismeri), de én találta, hogy egy kiálló ten- Pi§ ne a termeléssel, foglal- diktáltam; utána föl is vit- gelyre erősítsük fel a szer- kozzon. Ez a „ráfordítás” kátém az előadóhoz az irodá- számot, és annak segítségé- s°bb kamatostul megtérül, ba. vei csavarozzuk a tömlőkre a M. P. A bizalom egyébként nem csak személyének, hanem a gyakorló újítónak is szól. NÖGRÁD — 1979. március 8., csütörtök ÍJ i/ I
