Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
\tjAI S T SS W^mm 3 ■ !“ mm S^STi íSS^UU5 i II Iá isi fák 1 i i Ielőtti ■n ■ ■ mm m — w m m mu mm ■■ n in am jh ■■■ m m mm m mm ipr m m «■ m ■■■ » ^g^B|B||a|BBaBniH|R^™| Tévés tévesztések Ügy tűnik, bizony túlságosan sok tévés ördög kerülgette az elmúlt héten a kamerákat. Különösen a hét végén fordult elő néhány igazán bosszantó — teljességgel érthetetlen — hiba a közvetítésben. Az alkalmi „gubancok” mellett azonban sziklaszilár- dan tartják magukat az állandó tévesztések is. Ilyen például néhány televíziós reklám, a fő műsoridőben sugárzott Delta, a lehető legrosszabb időpontban vetített (szombatonként délután) Belgrádi fiúk sorozat. Nem értem például, miért járkál egy csomó különböző korú ember és gyerek a kastély parkjában, XVI. Lajos korát idéző kosztümben, parókában, hogy azután egy fotográfus (hogy kerülhetett az oda?!) lencséje elé állva, hátulról nézve kiderüljön róluk a legrosszabb, hogy Trapper farmerban járnak? Nem értem a „Kinek van erre energiája”-sorozat egyikmásik darabjának részletét sem. Például semmiképpen nem illik a fűtésről szóló Srészbe a két vadgalamb az ablakpárkányon. Erőltetett „humor” az erős villanyfény ellen a szobában napernyőt nyitogató „reklámfogás”, feleslegesnek tűnik a Skála Áruházat —, s nem valamilyen árucikket hirdető — reklám. Aki nem hiszi, járjon utána: menjen el a Skálába egy szabad szombaton. A reklám a visszájára fordította a valóságat. Az emberek ezerszámra özönlenek a Skálába, de vásárolni főként egymástól nem tudnak! Szombaton ként ilyenformán „szabadidős központtá” alakul át az áruház, ahol a látogatóknak nagyon rossz programban van részük. De hagyjuk a televíziós reklámot, amelynek még az állandó szignálja is alapvető tévedés, hiszen a kétszeres hangerővel kukorékoló reklámkakas arra ösztökéli a nézőt, hogy lehalkítsa a készüléket. És akkor meg a reklámszövegből nem hall semmit. Mondják —, s biztosan mindenféle tudományos hókuszpókusszal kellően indokolják is —, hogy a Delta este nyolc órai adását sokan nézik, sokan kíváncsiak a tudományos eredményekre. De éppen a .várva várt esti filmek előtt? Nincs itt valami erőltetettség? És, ha már a televíziózás esti, legünnepélyesebb időpontjában kell tudományos érdekességeket nézni, miért nem a kettes programon vetítik ezt a műsort? Szolgált technikai érdekességgel szombaton a televízió, feltehetően, szándéka ellenére is. Elkezdték ugyan vetíteni az igazán jó, dokumentumokat is feldolgozó, hitelesizgalmas sorozat legújabb darabját — a Belgrádi fiúk azonban dobozban maradtak. A tizenkettedik rész vetítése tartósan félbeszakadt. Elhalasztották a film sugárzását, megértést kérve a nézőtől. A megértéssel nincs baj, a technikával viszont igen. Meg a figyelemmel is! Vasárnap este került sor G. B. Shaw Szent Johanna című drámájának felvételről történő televíziós bemutatására Aki («meri a drámát, a közvetítés elején arra gondolt — talán csak részleteket láthatunk az előadásból. A Vígszínház előadását ugyanis a harmadik felvonás első képével kezdték. Már jól benne jártunk az utolsó felvonásban, amikor az' egészet félbeszakítva. rövid szünet után újrakezdték az egészet. A héten kezdődött a hat heten át tartó ötödik országos vers- és prózamondóverseny elődöntője, amelyre az ország minden részéből (Nóg- rádból, Salgótarjánból ketten) érkeznek majd amatőr vers" és prózamondók a televízióba. A verseny előtt tatai „edzőtáborban” készültek a versmondók, ahol találkozhattak a zsűrivel, a szerkesztővel, műsorvezetővel és persze egymást is megismerhették. Az idei verseny be-' vallottan Radnóti költészetét tekinti középpontnak. Ehhez képest elég ritka volt a Radnóti-vers az első elődöntőn, bár a nyolcból négy arány tulajdonképpen elfogadható, ha más szempontot is figyelembe veszünk. Az ország, feltehetően, ötven legjobb versmoridó amatőrét ismerhetjük meg ezekben a hetekben és már az első adásban is az állandó törzszsü- rit, Vas István költő elnökletével. Kohut Magda, Nemes Nagy Ágnes tagjai még a zsűrinek (műsorvezető Kovács P. József, szerkesztő Hars György, rendező Szélyes Zoltán.) Elkoptattuk a kifejezést, mégis ezt érdemes megjegyezni a zsűriről —nagyon komolyan veszi a munkáját. Nem csupán a versek mondását, a versenyzők „civil” megnyilvánulását is figyeli, sőt, a hangsúlyozást is „pontozza”, javítja a műsorvezetővel folytatott bemutatkozó beszélgetések alapján. A zsűri tagjainak szubjektív hangú, időnként bizony szenvedélyes megnyilvánulásába azonban néhány tévesztés csúszott: a privatizáló, személyeskedő megjegyzések nem oldják — feszélyezik a hangulatot. A nézőét Is. (T. Pataki) Mai tévéajánlatunk 20.50: Látogatóban. Benke Valériánál. „Ebben az időszakban, amikor egyre többet beszélünk a vállalatok, az emberek és a teljesítmények differenciáltságáról, tisztáznunk kell azt az alapelvet, amelyet a párt programja is megfogalmazott: a differenciáltság és a társadalmi egyenlőség szembekerülnek e egymással, — mondja Kolek’ Vera főszerkesztő, az este bemutatásra kerülő műsoráról. Szó esik többek között arról, hogy milyen változások lesznek az üzemek politikai vezetésében, s ez miiyen hatással lesz a vállalatokra és az emberekre. Arról is beszélnek majd, hogy a bérezés kívánatos differenciáltsága hogyan egyeztethető a társadalmi juttatások rendszerével. Forradalmár és tudós könyvtáros 90 éve született Dienes László A FÖLDBIRTOKOS-NEMESI családból származó Dienes László, aki 1889. március 27- én született Tokajban, azon értelmiségiek közé tartozott, akik magukat művelve, tanulmányaik során felismerték, hogy nem a saját osztályuk érdekeiért kell küzdeniük. A debreceni református gimnáziumban érettségizett, majd a fővárosban, később pedig Párizsban jogot tanult. Franciaországi tanulmányai alatt került közelebbi kapcsolatba a baloldali eszmékkel, elsősorban Jaurés és Anatole France volt nagy hatással szellemi fejlődésére. Rendszeresen látogatta a baloldali szervezetek által rendezett gyűléseket, mind többet sajátított el a marxizmus eszméiből, s amikor visszatért hazájába azonnal bekapcsolódott a Ga- lilei-kör és a Társadalomtudományi Társaság munkájába. Szenvedélyes hangvételű cikkeit a Huszadik Század, a Népművelés és más lapok közölték. Ebben az időben pontosabban 1910-ben jegyezte el magát egy életre a könyvtárosi hivatással. Szabó Ervin ösztönzésére került a Fővárosi Könyvtárba, ahol hatalmas lelkesedéssel végezte a rábízott munkát, miközben állandóan tanulmányozta Marxot. Kortársa, forradalmár társa, Kőhalmi Béla professzor mondotta róla: „Szabó Ervin... ha nem akadályozták meg ebben .. a munkásmozgalommal együtt haladó értelmiségiek közül választotta ki közvetlen. munkatársait. Ebből a körből való volt Dienes László is, a filozófiával, irodalommal foglalkozó fiatal tudós, aki ekkor kezdett el alaposan foglalkozni Marx közgazdasági tanaival. Az első világháború előtti haladó magyar értelmiségnek — két kezünkön bőven megszámlálhatóan — csak néhány tagja ismerte, tanulmányozta A tőkét. Dienes László azok közé a ritka kevesek közé tartozott, akik A tőkében nemcsak egy köz- gazdasági munkát láttak, hanem azt tartották, hogy az anyagi lét fejlődésének, a közgazdaság törvényeinek ismerete nélkül nem lehet filozófiát és irodalmat művelni”. A NAGY MŰVELTSÉGŰ, széles látókörű, igazi humanista nagy mértékben segítette a forradalmak korának művelődéspolitikáját. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásától tagja volt. A Fővárosi Könyvtárban levő dolgozószobája a párt legfelső vezető testületé ülésének is helyet adott. Még a polgári demokratikus forradalom alatt, 1919. január elsején kinevezték a Fővárosi Könyvtár igazgatójának. A Tanácsköztársaság alatt országos könyvtárügyi megbízott lett. Lukács György népbiztoshelyettes 1919. március 30-1 70 638/1919. sz. rendeletének szövege a következő: „Kinevezem Dienes László elvtársat a könyvtári ügyek megbízottjává és megbízom a Könyvtárügyi Tanács megszervezésével.” Ebben a tisztségében dolgozta ki Dienes László a Fővárosi Könyvtár programját, s szervezte meg a gyári munkáskönyvtárakat, a vonatkönyvtárakat, mozgókönyvtárakat. Szerkesztette Kőhalmi Bélával együtt a Tanácsköztársaság Könyvtárügye cimű hivatalos lapot, közösen szervezték meg az Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézetet. Számos intézkedést hoztak, > hogy minden dolgozó, proletár kezébe vehesse a legjobb műveket; Dienes kidolgozta a tudományos könyvtárak központosított szolgáltatásainak tervét, a közművelődési könyvtárhálózdt szervezeti felépítését és a korszerű könyvtárosképzés alapelveit. A magyar könyvtárügy nagy műveltségű szaktekintélye lett. A Tanácsköztársaság leverése után emigrálni kényszerült, először Bécsben majd Kolozsvárott telepedett le. O szerkesztette 1926—1929 között a romániai haladó magyar értelmiség lapját a Korunkat. Romániából Berlinbe, majd a Szovjetunióba ment, 1931-től élt Moszkvában. Itt a Marx- Engels—Lenin Intézetben, a Világgazdasági Intézetben, az Idegen Nyelvek Főiskoláján és a Vörös Tanárképző Főiskolán dolgozott, illetve tanított. A Moszkvában kiadott Üj Hang című társadalomtudományi-irodalmi folyóirat számos írását közölte. Ezen kívül a könyvtárüggyel, bibliográfiával kapcsolatos Írásai jelentek meg kulturális folyóiratokban. 1945 VÉGÉN TÉRT HAZA. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója lett. A tudományegyetem jogi karán tanszékvezető egyetemi tanárként nevelte, tanította az új magyar közgazdasági értelmiséget. 1953. április 3-án hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben van. A Szabó Ervin Könyvtár mellett utca viseli nevét és emléktábla őrzi munkásmozgalmi, könyvtárosi tevékenységének emlékét. Születésének 90. évfordulóján tisztelettel emlékezünk a nagy műveltségű, nagy tudású kommunista könyvtári szakemberre és egyetemi tanárra. V. S. Sirályok reggelije és egyebek Hátunkra púpnak sem kel- _ .. •• . ± /t \ lett már ez a március közepi Szendi Marta szccsi riportsorozata (L; havazás’ Nekünk, Szccsit megjárt nógrádiaknak rneg különösképpen nem. Orrunkban érezzük még a tavasztól illatos levegőt, szemünk előtt a parkban nyíló virágok, a zöldellő pálmafák. Mert pompázatos tavasz fogadta Adlerben, Szocsi repülőterén azt a nyolcvan asz- szonyt, aki nőnapi jutalomként üdülni mehetett a Fekete-tenger partjára. Kibontották rügyeiket a szomorúfűzzek, s a hosszú tél alatt színre éhezett szemünk most bőséggel lakmározhatott a gyep zöldjéből, a virágok sárgájából, lilájából, pirosából. A hidegre érzékeny örökzöldeket itt-ott még vászon borította, mert az éjszakák és hajnalok még tavasszal is hűvösek, s a kényes délszaki növények megkívánják a védelmet. Adler városrészből csaknem órás autóbuszos utazásba kerül, míg a vendég Szocsi belvárosába jut. S ott is a Zsem- csuzsina Szállodához, mely egy héten ót a nógrádi asszonyok otthonául szolgált- öt éve épült, 15 emeletes szupermodern szálloda, halkan suhanó fotocellás liftekkel, faltól-falig szőnyegekkel, éttermekkel, bárral, bankkal, mindennel, amire egy turistának szüksége lehet. A pengekarcsú épület kissé nyelvtörő nevét a köny- nyebb mondhatóság kedvéért azonnal elkereszteltük, méghozzá Cseh Zsuzsikának, bár egyesek szerint nagy kár volt, hiszen így még könnyebb összekeverni. Érkezésünk estéjén teára voltunk hivatalosak a szálloda különtermébe. A hotelkolosszus fiatal igazgatóhelyettes asszonya invitálta a csoportot a vendégségbe, hogy kellemes pihenést kívánjon a messziről jött asszonyoknak, s néhány rövid, ám jól használható információval segítsen eligazodni a hatalmas épületben. Mitagadás, jólesett e kedves gesztus. Pedig akkor még nem sejtettük, hogy némi ízelítőt kaptunk csuhán abból a valóban kitüntető vendégszeretetből, amely egész utunkon elkísért, s melyet legszebb ajándékunként hoztunk haza tarsolyunkbanS, ha már az első élményeknél tartunk, ide tartozik az orosz konyha is. Azt mondják rólunk, magyarokról, hogy szeretjük a hasunkat, s értünk is ahhoz, hogyan kell finomságokkal megtömni. Nos, nem hiszem, hogy nagyot tévednénk, ha azt mondjuk: konyhaművészetben a vendéglátók sem maradnak el tőlünk. NÓGRÁD - 1979. március 27., kedd Legalább öt nyűlcsalád teljes vacsoráját tüntettük el, amikor megízleltük a számunkra szokatlan, ám különlegesen finom reteksalátát, melyet nagy tálakban, előétel gyanánt kínáltak. Vállalkozó szelleműek, akik komolyan veszik az egészséges táplálkozásra buzdító intelmeket, s adnak vonalaikra, kipróbálhatják. Végy néhány fej retket, kevés vöröshagymát, reszeld és vágd apróra. Locsold meg tejföllel, tetejét finomra vágott snidlinggel, s reszelt, főtt tojással szórd meg- A kellemesen vegyülő ízek garantálják a sikert! Szabó Jánosné, a megyei kórház szülészeti főnővére se küldött vissza a konyhába a zöld salátákból: — Otthon a család nem hajlandó megenni a hagymát, most legalább tobzódhatom benne! Tanulhatunk itt jót főzni, akármilyen a híre is a magyar konyhának. Azt már csak az első szállodában töltött éjszaka után tapasztaltuk, hogy a háztájiban jószágot tartó asszonyok a messze távolban sem tagadták meg magukat. A nagy testű, előkelő röptű sirályok a szállodák környékén valóságos háziállatok. Reggelente az erkélyek előtt köröznek, vijjogva követelvén járandóságukat. Nem csalódtak a nógrádi asszonyokban. Kenyér- és szalámidarabkákat kaptak, jutott némi kolbász is a tenger szabad madarainak. Röptében kapták el a finom falatokat, kiáltozásukra a hullámokon ülők is szárnyat bontottak, sereglettek a lakomára- Hálából minden áldott reggel jöttek hírül adni az új nap születését. Mondták csak egyre éles sivító hangjukon, hogy vakít már a napsütés, fénye fecsegő hullámok hátán törik meg, aztán csapatba verődve, jóllakottán és elégedetten elröppentek. Vissza, a tengerhez, mely csodálatos színű, formájú és mintázatú kavicsokat sodor a partra. Szőllős Sándorné és Horváth Istvánné, a BRG diszpécsere, illetve mechanikus szerelője a megmondhatója igazán, milyen köveket képes mintázni a Fekete-tenger. — Szedtünk egy nagy csomót belőlük. Szépségük oly változatos, amilyen a természet csupán. Becserkésztük, birtokba vettük a várost- Egykettőre megtanultuk, merre jár az egyes busz, honnan lehet a négyessel és a nyolcassal hazajutni. Hol lehet szép ívű hidakon a Szocsi folyó túlpartjára gyalogolni, és merre vezet a legrövidebb út a kikötőbe, ahol monstrum nagy óceánjárót készítettek fel következő útjára. Megtanultuk, befogadtuk Szocsit, a már előszezonban is pompázatos tengeri gyöngyszemet. Sütő András drámája filmen Csillag a máglyán Sztankay István Kálvin szerepében. Sütő András a jelenkori erdélyi magyar Irodalom jeles képviselője. Csillag a máglyán című drámáját pár évvel ezelőtt óriási lelkesedéssel és elismeréssel fogadta a kritika, valamint az olvasó- és a színházba járó közönség. Kálvin János és Szervét Mihály közös eszmeiségen alapuló barátsága az .évtizedek múlásával tragédiába fordul. A két vallási reformátor fokról fokra távolodik el egymástól, úgy, ahogyan Kálvin egyre inkább megmereviti a maga indította válj ozásokat, s lesz terveinek akadályozója a reformokat következetesen végigvinni akaró Szervét Mihály. A genfi egyház* tanács, mint eretneket mág- lyahaiálra ítéli a spanyol orvostudóst. A filmet Adám Ottó, a Madách Színház igazgató-főren- dezőtje készítette Husztí Péter (Szervét) és Sztankay István (Kálvin) főszereplésével. Fontos szerepet alakít még Avar István, Mensáros László, Öze Lajos, Haumann Péter, Schütz Ila és Sinkovits Imre. A felvételeket Illés György operatőr készítette, A Csillag a máglyán március 26-tól szerepel március 28-ig a salgótarjáni November 7. Filmszínház műsorán. Kézikönyv a bratszki víztárolóról A bratszki obszervatóriumban összeállították a „Bratszki víztároló” című alkalmazott-tudományos kézikönyvet. A bratszki vízierőmű gátjától felfelé terül el a Szovjetunió legnagyobb víztárolója Délre és északra az Irkutsz- kl- és az Uszty-ilimszki-ten- ger var. Az Angara folyó mentén nemsokára megszületik a negyedik, a bogucsani víztároló. A mesterséges tenJ gerek vízlépcsője jelentős mértékben megváltoztatta a nagy szibériai folyó hidrometeoro- lógiai rendszerét. A nemrég megjelent monográfia bemutatja a mély vízmedence életét, partjainak alakulását. E kutatások eredményeit felhasználták az uszty- ilimszki és más szibériai víztárolók tervezésénél. i
