Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
Az úttoroév programja szerint Kulturális szemle a salgótarjáni járásban ' A salgótarjáni járási úttörőelnökség és a művelődésügyi osztály rendezésében vasárnap a mátranováki Ganz kultúrotthonában tartották meg a járási úttörő kulturális seregszemlét. A járás közel hatezer úttörőjének képviseletében ötven műsorszámot hallgatott meg különféle művészeti ágakban a szakemberekből álló zsűri. Az úttörőcsapatok közművelődési tevékenységi rendszerében fontos helyet foglal el a kulturális nevelő munka. Évről évre magasabb szinten szerepelnek a pajtások a csapat- és körzeti döntőkön, most a járási vetélkedőn is ezt bizonyították. A községi, a körzeti és a járási döntőn mintegy háromezer kisdobosos és úttörő szerepelt. Minden pajtás érdeklődésének, tehetségének megfelelő lehetőséget talált, s ez jól szolgálta a gyermekek személyiségének fejlődését. De biztosította a művészetekkel való igényes és élményszerű találkozást, ami helyesen formálja, alakítja a jövő nemzedék közművelődési szokásait. Nehéz helyzetben volt a zsűri, amikor a kórusok, a hangszeres zenei teljesítményeket kellett értékelni. Kormos Ágota mátraverebélyi, Czene Éva ceredi tanuló arany, a lucfatvai éneklő őrs pedig bronz oklevelet kapott. A karancsaljai furulyacsoport, az etes-amáliai- telepi citeraegyüttes és egyéni számokban Ángyán Krisztina nagybátonyi, Sulyok Teréz kisterenyei pajtások hangszerszólóért kaptak arany oklevelet- Vincze Ildikó nagybátonyi pajtás fuvolajátékáért ezüst oklevelet kapott — miután produkcióját „csak kottából” adta elő. Itt a vígaszdíj a zsúfolásig megtelt nézőtér résztvevőinek tapsa volt. A többi számok — vers- és mesemondás, báb, népijáték és népitánc — kategóriába tartoztak- Sok pajtás az átélt, hangulatos előadásmódjával tűnt ki. A szemlére felkészítő pedagógusok, népművelők tevékenységét dicsérte, hogy a köny- nyed színpadi mozgás, a szép beszéd, a jelmezek, a díszletek és egyéb kellékek a gyermekekhez illők, ízlésesek és ' ötletesek voltak. A kisdobosoknál érvényesült az a helyes szempont is, hogy előtérbe került az ének, a játék, a sok tánc és mozgás is. Ezekben a kategóriákban a karancskeszi népitánc-játék, a kazári bábegyüttes, egyéni számok közül Gordos Zita, karancslapujtői pajtás kapott arany oklevelet. A karancssá- gi bábegyüttes, a litkei népi táncosok teljesítményét ezüst oklevéllel jutalmazták. A zsűri döntése alapján a salgótarjáni járás együttesei és egyéni számai közül a bemutatón az etes-amália-tele- pi citeraegyüttes, a karancs- sági bábegyüttes, a karancskeszi népi táncosok, a kazári bábegyüttes, Ángyán Krisztina, Majer Oszkár, Oj Beáta és Gordos Zita vesz részt. A maratoni hosszúságú kulturális szemle jó megrendezéséhez, lebonyolításához, sok segítséget nyújtottak a Ganz-kultúrotthon vezetői, a vállalat KISZ-fiataljai, amiért külön dicséret illeti őket— gyenes — Kozntoszláffa porszívó A dnyepropetrovszki gépgyárban elkezdték egy újtípusú porszívó — a „Rakéta—7M” — szériagyártását. A porszívó kipróbálását a „Szaljut—6” űrállomáson végezték, és az űrhajósok rendkívül nagyra értékelték ezt a műszaki újdonságot. Az ötéves tervidőszak negyedik évében a Dnyeper környéki vállalatok több mint 600-fé- le új ipari cikkel lepik meg a fogyasztókat, például hűtőgépekkel, televíziós készülékekkel, különféle háztartási felszerelésekkel. Bobi, Gömbi és Gombóc őrködik. Dinnyések NEM VAGYOK BIZONYOS benne, hogy a horti dinnyések ismerik Rousseau jelszavát — Vissza a természethez! —, mindenesetre aszerint élnek. — Március elejétől október végéig itt élünk — mutatja Batizi Sándor a „birodalmát”, egy jókora földterületet. — Lehet ez vagy 10 hold is-.. — mondom. — Éppen a duplája — szól közbe Molnár László —, ezen a húsz holdon kell megkeresni a kenyeret- Jöjjön csak ide két-három hónap múlva, nem fog ráismerni! Lesz itt paradicsom, paprika, uborka, tök, és természetesen dinnye, sárga is, görög is. — Nem félnek itt kint a ’„prérin”, távol az emberektől? — kérdem a feleségeket. — Nem azért mondom, de a dinnyések nem ijedős természetű emberek. Megszoktuk ezt az életformát. Szüléink, nagyszüleink is így éltek. Különben is: vigyáznak ránk a Bobi, Gömbi és a Gombóc. Ilyenkor nappal még- csak nem is vákkantanak, de próbáljon meg éjszaka közelíteni, akkora lármát csapnak, hogy bárki legyen is az, elinal, mintha itt sem lett volna! — Sajnos mindig akadnak hívatlan vendégek dinnyeérés idején — mondja Batizi Sándor. — Az emberek rosszak. Ezt kell mondanom, hiszen jó néhány éve csinálom, de semmi változás. Az emberek úgy látszik megbolondulnak az ingyen dinnyéért, holott, ha kérnének, szívesen adunk kóstolót. — Meglékelik a dinnyét — magyarázza Molnár László —, azután eldobják, ha látják, hogy éretlen. Nagy kárt csinálnak, de mi résen vagyunk. Hatéves forma kisfiú szalad felém. — Ügy hívnak, mint az édesapámat, Sándor vagyok — rikkantja. — Mi leszel, ha nagy leszel, dinnyés? A kisfiú -< nem szól egy ideig, rám néz, a szeme ravaszul csillog, azután rávágja: — Újságíró leszek! Nagy nevetés, a srác eltűnik a dinnyések „lakosztálya” mögött Várják a pajtásai, testvérei. — öt gyermek él velünk — mondja Molnár Lászlóné. — Talpraesett gyerekek, másként nem bírnák ezt az életmódot. Érsekvadkertre járnak be iskolába, szerencsére közel van a falu. — Nem hiányzik a televízió, a megszokott kényelem? — Lesz itt televízió, csak áram legyen- A kényelem? Majd pihenünk télen- A kunyhónk arra jó, hogy este fáradtan lepihenjünk benne. A munka itt már hajnalban megkezdődik, és késő estig, amíg látunk, dolgozunk. — Megéri? — Akkor nem csinálnánk... — felelik —, a haszon 40 százaléka a miénk, a többi a termelőszövetkezeté. Akkor járunk jól, ha úgy 150—200 vagon dinnyét tudunk szüretelni. Az időjárás a legnagyobb ellenfelünk, rajtunk nem múlik... Bárki megpróbálhatja, nem kell hozzá egyetem, azért abba lefogadunk bárkivel, hogy egy hónapnál tovább aligha bírja a tempót. Kimondva nagy az összeg, amit keresünk, hiszen a kettőszázezer, olykor még több is, igazán szép summa, csakhogy a „melódia” sem akármilyen. — Télen nem is dolgoznak? MEGTEHETNÉNK, hogy nem dolgozunk, de a legtöbb dinnyés nem tud munka nélkül élni. Novembertől márciusig különböző vállalatoknál dolgozunk. — S a pénz? Megvan a helye? — Jönne csak el Hortra! Szép házunk van, benne rádió, televízió, szép bútorok, és a háztartás teljesen gépesítve. Nem élünk rosszul, de tán megérdemeljük... (Sárközi) 10 NÓGRÁD — 1979. március 21., szerda Környezetünk védelmében Tudott, hogy a Karancshegységben elég régóta foglalkoznak kőbányászattal. Bár e tevékenységnek kétségkívül jelentős gazdasági haszna van, az utóbbi években nagy mértékben károsította a környezetet A kőpor sorra pusztította a fákat, a füvet. Egy két helyen már- már szinte kietlen, kihalt holdbéli táj arculatát, öltötte magára a hajdan oly szép, egészséges levegőjű táj. A Nógrád megyei Tanács — az emberi környezet védelméről szóló 1976/2. számú törvény értelmében — nemrég utasította az illetékes szakigazgatási szerveket, hogy vizsgálják felül és pontosan mérjék fel a Karancs- hegységbeni kőbányászat környezetszennyező, károsító hatását, s legkésőbb június 30- ig dolgozzanak ki intézkedési tervet a táj védelme érdekében. Lavinavédelem A hegyekből hirtelen lezúduló lavinák számtalan szerencsétlenséget, emberi tragédiát okoznak. Világszerte jelentős erőfeszítéseket tesznek olyan megbízható jelző- rendszerek kidolgozására, amelyek képesek időben figyelmeztetni a várható veszélyre. Nemrég a Frunzét és Ost összekötő hegyi úton üzembe helyezték azt az elektronikus rendszert, amely a lavinaveszély jelzésére hivatott. A hómozgás következtében bezárul a veszélyes helyeken felállított adólánc és az úton elhelyezett jelzőtáblán kigyullad a figyelmeztető fény. Nemsokára ilyen rendszereket állítanak fel Kirgizia más hegyi útvonalain isKisült-e már a kalácsom?... Nagyapjuk is pék volt Kisült-e már a kalácsom?... ki bizony. Polonyi József szorgoskodik a hosszú nyelű péklapáttal. A mozdulatai gyorsak, gyakorlottak. Vidáman kacsint egyet — Csoda? öt esztendeje csinálom. A fiatalember pék. Kernen - cés. Azt még elárulja magáról, hogy a lekvárosbuktát szereti legjobban. Kívülről semmi nem mutatja, hogy Balassagyarmaton a 28-as számú sütőüzem van a nagykapu mögött. Van egy tábla, amely figyelmeztet, hogy autók jönnek, mennek ki-be. A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat „fióküzeme”, öntik a süteményeket. Beke József üzemvezető — valamikor szállítással foglalkozott — gyorsan sorolja, miből mennyit sütnek. Tizenötféle terméket készítenek. A pozsonyi kiflitől kezdve a túróstáskán át egészen a köménymagos teasüteményig. Polonyi József és a bukták. A mesterséget a nagyapjától örökölte. De a vásárlók szétkapkodják a tepertőspogácsát és a fonott kalácsot is. — Naponta mennyit? — Nyolc-tízezer darabot. — Hova szállítják? — Balassagyarmatra, de város noellett „miénk” az egész járás, sőt a rétsági is. Finom illatok tér jen genek a levegőben. Katzer Etelka rakosgatja, válogatja a négy- szögletes teasüteményt. Most szerzett szakmunkás-oklevelet. Vidám, fiatal és nagyon szereti amit csinál. — Miért? — Már a nagyapám is pék volt. Édesanyám csak nevetett, amikor bejelentettem, ezt a szakmát választom. — Otthon is süt? — Szívesen. Leginkább kalácsot. Ebben a pékműhelyben nem újdonság hogy az „ősök” mesterségét folytatják a fiatalabbak. Heffter Béla csoportvezető csak mosolyog, ö a dagasztó, rajta múlik milyen tészta kerül a feldolgozóasztalra. Nemcsak a nagyapja, de az édesapja is pékmester volt. A nagypapa 1902-ben nyitott pékséget Nagyorosziban. Szigorú ember volt az öreg, de az unokát mindig megtűrte a kemence körül. Gyerekkorától szívta magába a sülő kenyér illatát. A szigorúan vett mesterséget az édesapjától tanulta. Huszonöt esztendeje pék. A felesége cseppet korholóan mondogatja, megszállottja a szakmának. Heffter Béla érved nyomósak. — Amikor pékinas voltam, mindig azt hallottam: „olyan kenyeret kell sütni, ami a péknek is tetszik?... Különben hogyan tetszene azoknak, akik fizetnek is érte?...” Ismertem egy öreg péket Amikor kiszedte a kemencéből a kenyeret, odahúzott egy széket. Komótosan rágyújtott a pipára, s egyenként végigmustrálta a kenyereket. Amelyik nem felelt meg, félretette. Mert az igazi kívülről cse-' repes. Hülőben „beszélgetnek”, pattognak a kenyerek.' Belül foszlós, apró lukacsos. Olyan, amit lélekkel kell sütni. Rábólint, ahogy mondja. — Jobb úgy hazamenni, ha tudom, becsületes munkát hagytam magam mögött. Pékdinasztia sarja Ze- renczky Zoltán is, aki most készül nyugdíjba. Az édesapjától vette át a stafétabotot... Követjük a finom, friss sütemény útját a raktárba. Czibulyás Pálné és Gálik Istvánná számolja, rakja, küldi tovább a süteményeket. Az üzletekbe, ahol a vevők mindig megkérdik: — Tessék mondani, friss a sütemény?... Csata! Erzsébet Etelka, a pékkislány. Fejlődő élelmiszeripar A kubai élelmiszeripar az utóbbi években rohamosan fejlődik. Jelenleg a meglevő termelési kapacitás bővítése az új technológiai eljárások bevezetése folyik- Az iparág termelése tavaly több mirt 330 millió pesóra emelkedett- A forradalom után, 1959- ben a szigetország élelmiszer-* iparában csak igen kevés gyár dolgozott gazdaságos, fejlett technológiával. Az alacsony fejlettségi szint főleg a külföldi — leginkább északamerikai ,— társaságok korábbi hatalmának következménye volt: ezek olcsó áron hozták be a gyakran kubai alapanyagokból készült termékeiket. Az ágazat 1963-ig társadal- masítási folyamaton ment át, melynek célja az volt, hogy a termelőmunka folyamatosságát biztosítsa, összevonja és ezzel gazdaságosabbá tegye a kisüzemek termelését, és új berendezéseket helyezzen üzembe. 1965-ben létrehozták az élelmiszeripari minisztériumot, amely ma 152 különböző profilú vállalat irányítását végzi. Azóta korszerűsítési és kapacitásbővítési terveinek megvalósulásával a piacon nagymértékben megnövekedett az ágazat termékeinek mennyisége. Szorgoskodnak az asszonyok a raktárban. Bábel László felvételi
