Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-02 / 51. szám

Tanácsköztársaság! emlékülés a számviteli főiskolán A SZÁMVITELI főiskola marxizmus—leninizmus tan­széke a közelmúltban Salgó­tarjánban tartotta tanszéki ér­tekezletét. Lakatos Imre do­cens tanszékvezető nyitotta meg a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 60. évfordulójára rendezett tudományos emlék­ülést. Emlékeztetett, hogy az emlékülés szervesen illeszke­dik a tanszék elméleti konfe­renciái sorába, melyeket év­fordulók kapcsán politikai és gazdasási kérdések megvitatá­sára eddig rendeztünk. Ez­után dr. Molnár Pál docens tartott referátumot. Bevezetőben kifejtette, hogy az emlékülés hármas cél el­érését szolgálja. Legyen méltó kerete a Tanácsköztársaság év­fordulójáról való megemléke­zésnek. a tanszék tudományos kutatómunkájának szerves ré­szét képezze, eredményei emeljék a tanszék oktató-ne­velő munkájának színvonalát. A? előadó három fő kérdés köré csoportosította mondani­valóját: 1. A KMP megalaku­lásának történelmi szükségsze­rűsége. 2. A párt vezető sze­repének érvényesülése. 3. a hatvan év tapasztalatai a szocialista építőmunkában. A referátum részletesen elemez­te azokat a történelmi körül­ményeket, amelyek között 1918 novemberében az új tfnu- sú forradalmi párt, a KMP megalakult. Az őszirózsás for­radalmat követően a Károlyi- kormányzat nem tudott úrrá lenni a politikai és gazdasági nehézségeken, A koalíciós kor­mányosat 1919. március 2i-én lemondásra kényszerült, a proletariátus átvette a hatal­mat. A KMP és az SZDP kommunista program alapján egyesült, ezzel létrejött a for­radalom legfőbb szubjektív fel­tétele. A két párt egyesülésé­nek módja vitatható, de sem­miképpen nem érthető meg a konkrét történelmi körülmé­nyek figyelembevétele nélkül. E tényezők szükségessé tették a párt élcsapatjellegének bő­vítését. Ezt azonban akadá­lyozták a pártban maradt jobboldali szociáldemokraták, illetve opportunizmusukat bal- oldalisággal leplező centristák. Így a párt szervezetileg nem vált alkalmassá az élcsapat­szerep teljes ellátására, a pro­letárdiktatúrának nem volt egységes, forradalmi vezető pártja, A referátum befejező részében dr. Molnár Pál, a Tanácsköztársaság mához szó­ló tanulságait fogalmazta meg. EZT KŐVETŐEN korreferá­tumokra került sor. Szilágyi Imre docens a szocialista tu­lajdonviszonyok kialakításával foglalkozott. Ismertette a szo­cialista tulajdon megteremté­se érdekében az iparban és a mezőgazdaságban hozott intéz­kedéseket, és azok hatásait. Dr. Tóth Endre főiskolai tanár a Tanácsköztársaság agrárpo­litikáját elemezte. Kifejtette (többek között), hogy a terme­lőszövetkezetek létrehozása a parasztság egyes rétegeiben — a szegényparasztoknál — nem talált megértésre és ezáltal egyik fontos társadalmi bázi­sát veszítette el a tanáeshata- lom. Dr. Lonsták László do­cens, a Tanácsköztársaság gaz­daságpolitikáját elemezve rá­mutatott, hogy az örökölt gaz­dasági helyzet és a hatalomra jutás körülményei miatt in­kább csak gazdaságpolitikai intézkedésekről, mintsem a mai értelemben vett gazdaságpoli­tikáról beszélgetünk. Csak részben voltak átfogóak a gazdaságpolitikai intézkedések. Villányi Antal adjunktus a Tanácsköztársaság művelődés­politikájáról beszélt. Ismertet­te azokat a rendeleteket, és konkrét intézkedéseket, ame­lyeket a tanácshatalom a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának felszámolá­sáért tett, illetve tenni szán­dékozott, Csenkiné Csupka Erzsébet tanársegéd a Ta­nácsköztársaság nemzeti és nemzetközi jelentőségét mél­tatta. Végül hozzászólások egé­szítették ki az elhangzott re­ferátumot és korreferátumo­kat. A ZARSZÖBAN Lakatos Imre tanszékvezető értékelte a konferencia munkáját, hang­súlyozva, hogy az emlékülés elérte hármas célját. Az átfo­gó és megalapozó referátumot jól kiegészítették az adott részterületen teljességre tö­rekvő korreferátumok. A ki­fejtett témák mélysége, tudo­mányos igényessége és sok­színűsége hozzájárult a Ta­nácsköztársaság történelmi je­lentőségének teljesebb és he­lyesebb megértéséhez és ez bi­zonyosan érződik a jövőben az oktató-nevelő munkában. Rozgonyi József főiskolai tanársegéd Újra a múltról — a mának Mai Az elmúlt esztendőben 3500 kötettel bővült a balassa­gyarmati Madách Imre városi könyvtár könyvállománya. Az olvasók igényének megfelelően elsősorban az ismeretterjesz­tő köteteket gyarapították, de szép számban akadt szépiro­dalmi kiadvány is. Az új könyvek beszerzésére 141 ezer forintot költöttek. A képen György Margit és Dobos Juli­anna könyvtárosok az új olvasnivalókat helyezik el a pol­cokon — bábel-felv. — Környezetünk védelmében A környe*etvédelem világszerte «agy gondot okozó problémáinak megoldására egyesítik erejüket a KGSTrországok is. A többolda­lú együttműködésben több mint kutatóintézet vesz részt, s számos jugoszláv intézet is be­kapcsolódott e tevékenységbe. A „Körnvezetvédeimi és kör- nyezetátalakítási fejlesztési prog­ram” elnevezésű dokumentum a KGST-államok együttműködését 14 kérdéskörben határozza meg. Közülük mindegyik számára koor­dinációs központot létesítettek, így például az ökológiai rendsze­rek és a tájvédelem kérdéskörét Csehszlovákia vállalta magára, és ennek a koordinációs központja Pozsqpvban működik. Csehszlovák kutaték szovjet kollégáikkal együttműködve több­féle szűrőberendezést fejlesztésű« ki. amelvek erőművek és rrt's i^ari üzemek lébrsTenn^'ező bvá- sáf ievqkeznek csökkenteni. Hv-m •zűrökkel Osztrava varosában és köwnvekén az 115 Zvb0" —1200 tonna/km2res nor-. illetve nprnv*!pesanó'3ást sikerült ton­na /km2-re csökkenteni. Prágában a 410 tonnás lersanór»q«!t r*o ton­na 'km^-Ffi tudták leszorítani. A levegőt szennyező mécepz/J hulladéka nyalok közül a nP"*- Z118 "árok köyHmbösftAiiP’e dű- p'oztak k* ellérást a S"ovletnn*ő« ban, amelvet már Csobo-viovákiá- ban is jól hasznosítanak. Csehszlovák és lengyel Kutatók a gyárkéményből a környezetre zúduld tüzelési melléktermékek kéndioxid^tartalmát csökkentő módszert dolgoztak ki. Csehszlo­vák kutatók legújabb eredméave, hogy ezt a káros, mérgező kén­tartalmat már a szénállományból, a széntartalomból próbálják ki­szűrni, Az üzemi kísérletnél 0 százalékról 3 százalékra csökkent e módszer alkalmazásával a tonnás szénmennyiség kéntartal­ma. A levegő tisztaságát védő intéz­kedések sorában jelentős helvet foglal el a korszerűbb energia- termelést képviselő atomerőmü­vek építése. Csehsziovákiében már a második atomerőmíj énül. Ugvanesak az atmoszféra tisztán­tartását szolgálja a vezetéken ér­kező szovjet földgáz és ennek révén a nagyvárosok fűtésének korszerűsödése is. Az úi prágai lakónegyedben, Jizni Mesto lakó­körzetben már teljességgel ilyen nemes fűtőanyaggal melegítik a lakásokat Szabadíts meg a gonosztól Kútvölgyi Erzsébet és Andorai A negyvenesztendős Sándor Pál első filmjét 1967-ben ké­szítette a korabeli fiatalság­ról. A Bohóc a falon eleven, friss hangot képviselt a ma­gyar filmművészet palettáján, igazolta rendezője kiváló mű­vészi kvalitásait, kitűnő for- makészsógét. Későbbi művei­ben elmúlt korokat idézett, s ezekben groteszk, lírai látás­módjáról győzte meg közönsé­gét. A legnagyobb közönség- sikert talán a Sárika, drá­gám ! aratta, melyben a ren­dező újra a jelenkor problé­máival igyekezett szembenéz­ni, de úgy, hogy mindenkor segítségül hívta a vélemény- alkotáshoz a múltat. A Ma­gyar Tanácsköztársaság meg­döntését követő hónapokban játszódó alkotását, a Herku- íesfürdői emléket alig pár napja sugározta a televízió. Sándor Pál legfrissebb filmje, a Szabadíts meg a Péter a két főszereplő gonosztól Mándy Iván Mély­víz című színműve nyomán készült, s 1944 telét, a máso­dik világháború utolsó hónap­jait idézi. Szereplői szegény, elesett, szánalmas kisemberek, akijenek életét lényegesen be­folyásolja egy elveszett télika­bát, a háború. Omló falak kö­zött tengetik életüket, szeret­nek, örülnek, sírnak, sóvárog­nak. A főbb szerepeket Garas Dezső, Psota Irén, Kútvölgyi Erzsébet, Kern András, Ando­rai Péter, Margittay Ági, Ma­jor Tamás, Rátonyi Róbert és Pécsi Ildikó alakítja- A film zenéjét Presser Gábor szerez­te, fényképezte: Ragályi Ele­mér. A mának szóló filmet megyénkben Szécsényben mu­tatták be csütörtökön, ezt kö­vetően Balassagyarmaton és a salgótarjáni November 7. Filmszínházban láthatják az érdeklődők. A tenger mélyén Az arhangelszki tengeri kikötőben a mederfenék kot­rása közben hajótestek héjle­mezeire bukkantak. Az északi-tengeri hajózás expedíclós részlegének búvá­rai az elpusztult hajók marad­ványai mellett • különböző űr­mértékű lövedékeket is talál­tak. Kiderült, hogy itt még az első világháború idején felrobbant egy jégtörő, amely­nek hajóűrjében lőszer volt. A halált hozó rakomány kiemelését, amely több mint hetven esztendeig feküdt tíz­méteres mélységben az iszap­ban, tapasztalt szakemberekre bízták. A búvárcsapat több mint két hétig megfeszített munkát végzett. Mintegy száz lövedéket, bombát és nagy mennyiségű gyújtókészüléket hoztak fel a tenger fenekéről. FELHÍVÁS tévéaj aulaiunk 20-20: Küszöbök A televízió nem Is olyan nagyon régi keletű, szórakoz­tató vállalkozásainak újabb állomásához érkezett Berkesi András „Küszöbök” című re­gényéből készült, most induló hatrészes tv-sorozatával. A cím körülbelül azt a gondola­tot fedi, hogy életünk során valamennyien átlépünk bizo­nyos, elénk kerülő „küszöbö­ket”. Nem is egyet és nem is keveset, A legutolsó küszöb, amelyen mindannyiunknak át kell haladnunk az élet és ha­lál mezsgyéjén található. S ek­kor valamennyiünknek szá­mot kell adnunk az útról, amely már mögöttünk áll. A Berkesi-sorozat sok izgal­mat, kalandot, feszültséget és természetesen gyengéd kap­csolatokat is ígér a nézőknek. „Az országos ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok” ke­retében a KISZ központi bi­zottság ifjúmunkástanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Népművelési Intézet és a Bel­kereskedelmi Minisztérium mellett működő koordinációs bizottság az ifjú ezermesterek részére vetélkedőt rendez, A vetélkedő megszervezését az egyre növekvő lakossági érdeklődés és a rohamosan bővülő szolgáltatási igények és feladatok teszik szükséges­sé. A vetélkedő célja, hogy a fiatalokat ösztönözze a háztar­tásban előforduló egyszerű karbantartási, javítási munkák elvégzésére, növelje a fiata­lok szakmai ismeretét, jártas­ságát, terjessze a „Csináld magad” mozgalmat. A vetélkedő három kategó­riában : úttörők, középfokú oktatási intézmények tanulói és ennél idősebb dolgozó és tanuló fiatalok számára kü- lön-külön kerül megszerve­zésre. A városi, járási, kerületi ve­télkedők kategóriagyőztesei jutnak a megyei és a buda­pesti versenyekre. Az orszá­gos döntőbe megyénként és Budapestről egy-egy úttörő, középiskolás, dolgozó, illetve egyetemista fiatal kerül. A vá­rosi, járási, kerületi versenyek június 15-lg, a megyei döntők szeptember 30-ig kerülnek le­bonyolításra. Az országos döntő 1979 októberében lesz Budapesten­A versenyen az indulóknak az alábbi tevékenységi for­mákból négyet kell kiválaszta­ni és ebben jártasságukat bi­zonyítani, azzal a megkötés­sel, hogy a versenyző a szak­májával, szakképesítésével kapcsolatos munkát nem vé­gezhet : — burkoló munkák (hideg-; melegburkoló); tapétázás; bú­tor- és épületasztalos-mun­kák; építő-javító munkák; festés-mázolás; híradástechni­kai munkák (lakásban előfor­duló egyszerű munkák); ke- rékpárjavitás, lakástextil-ápo­lás, -tisztítás; ruházat karban­tartása; villanyszerelés (szak- képzettség nélkül elvégezhető munkák); vízvezeték szerelése. Az értékelésnél az elvégzett munka minősége, a biztonsá­gos munkavégzés, a munká­hoz szükséges eszközök meg­felelő kiválasztása és szaksze­rű kezelése, a munka utáni rendbetétel kerül figyelembe­vételre. A feladatok végzésé­hez szükséges anyagok, eszkö­zök és szerszámok a verse­nyek színhelyén rendelkezés­be állnak, de saját szerszám használata is engedélyezett. Közvetlenül az országos döntőbe juthat — a városi, járási, kerületi, megyei, bu­dapesti versenyen való rész­vétel nélkül — két úttörő, két középiskolai intézményben tanuló és négy 30 éven aluli dolgozó, vagy felsőfokú in­tézményben tanuló fiatal, aki a háztartásban előforduló ja­vítási, karbantartási munkákat megkönnyítő ötletük, a lakást kényelmesebbé tevő alkotásuk leírását, fényképét 1979. szep­tember 30-ig beküldik az „Ezermester” c. lap, „Ezermes­ter-vetélkedő” pályázatra, s ott a legjobbnak bizonyulnak. Az országos vetélkedő első helyezettjei külföldi jutalom- utazáson vesznek részt, a má­sodik helyezettek SKIL gyárt­mányú nagy barkácskészletet, a harmadik helyezettek bar­kácskéziszerszám-készletet kapnak. A helyezetteken kívül a többi eredményesen szereplő versenyző a barkácsolásnál hasznosítható jutalomban ré­szesül. Az ifjú ezermesterek vetél­kedőjére a KISZ városi, járási, budapesti kerületi bizottságai­nál, úttörőelnökségeinél 1979. április 20-ig — név, életkor, szakképesítés, foglalkozás, munkahely, lakhely és a négy választott téma megjelölésé­vel — jelentkezhet minden 30 éven aluli fiatal­Szervező bizottság Validéi Raszulova zongoraestje Elkényeztet bennünket az Országos Filharmónia. Fischef Annie és Ránk! Dezső után külföldi zongoraművészt hall­gathattunk meg Balassagyar­maton, a felnőttbérlet har­madik előadásán. Valida Raszulováról nem­igen hallott eddig a balassa­gyarmati közönség, bár má­sodízben járt hazánkban. En­nek az „ismeretlenségnek” kö­vetkeztében ezúttal csak a hangversenyeket egyébként Is látogató törzsközönség csodál­hatta azt a varázslatot, ame­lyet az ifjú művésznő a zon­gorával végzett. Ha más nem is, de a zenetörténetet szinte egészében átfogó műsor min­denképpen nagyobb érdeklő­dést válthatott volna ki. S ha hozzátesszük, hogy a vi­lághírű szovjet-orosz zongora­iskola, Prokofjev, Richter és társai méltó követőjeként mu­tatkozott be a megjelenésé­ben is vonzó előadó, csak saj­nálhatjuk a távolmaradókat. Lev Vlaszenko, a budapesti Liszt-verseny és a moszkvai Csajkovszkij-verseny díjazott szovjet-grúz zongoraművész tanítványa Valida Raszulova^ Azefbajdzsán népművésze, az 1975. évi párizsi Marguerite Long verseny győztese. Nem beszél jól idegen nyelveket, s tolmács híján nem vallhatott szóban művészetéről. A zene nemzetközi nyelvét viszont felsőfokon beszéli, s erről mi is meggyőződhettünk. Domenico Scarlatti, a ba­rokk kor kiváló zeneszerzője, kinek jelentőségét Chopinéhoz szokták hasonlítani. Maga is ragyogó előadóművész, korá­nak ismert virtuóza. (A kor divatja szerint egy alkalom­mal Händellel is összemérte tudását.) A hangverseny első két szonátájában könnyed, csillogó, néha vad muzsikájá­val ismerkedhettünk meg. A d-moll szonáta gyöngyöző trillái, futamai után a C-dúr szonáta vadászathangulata nemcsak a szerző világát idéz­te fel, de rögtön meggyőzött az előadó technikai felkészült­ségéről, fölényes zongoratudá­sáról. Edwin Fischernek Hördeílin szavai jutnak eszébe Beetho­ven Op. 27. No. 1-es Esz-dúr szonátája Adagióját játszva: „Ti bűbájos hattyúk, mámo­rosán merítitek fejeteket az üdítő, megszentelt vizekbe.” A romantikus drámaságú műnek e tételét játszotta Valida Ra­szulova leghitelesebben. A zongora is hibás, hogy ezt a szonátát egészében „csak” el­játszotta. A kontrasztok hirte­len váltását, a kemény beetho- veni fortissimókat nem tudta tel jesértókűon visszaadni. Nem úgy, mint Chopin mini­atűr remekléseiből a három mazurkát (b, e, a), melyek közül az a-moll pianói külö­nösen szépen szóltak. A gran­diózus F-dur balladában a ro­mantika minden szépsége elénk tárult, s az est folya­mán addig nem sejtett-remélt dinamizmusnak is tanúi le­hettünk. Talán nem véletlen, hogy éppen francia földön nyert Valida Raszulova nemzetközi versenyt, Debussy Képek cí­mű művének második soroza­tát (Harangszó a lombokon át, A hold sugarai az omladozó templomra hullanak, Arany­halak) olyan belső vezérlésű ihletettséggel tolmácsolta, aho­gyan csak kivételes adottságú művészek képesek. Fölényes billentéstechnikájával vará- zsos képet festett elénk De­bussy ezerszínű világáról. A befejezésként elhangzott Pro­kofjev II. szonátában a tech­nikai problémátlanság az anyanyelv biztonságával pá­rosult. A hosszan tartó tapsért Chopin a'-moll mazurkája, majd Gesz-dúr etűdje volt az ajándék. Debussy és Prokofjev mu­zsikája különösen jó lehető­séget ad a festészettel való összevetésre. A hangversenyt kitűnően ismertető Réti Zol­tán élt az alkalommal. Ember Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom