Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
A brigádvezetők mondják Most már jobb az anyagellátás Holy szí*, a külszín Mikor jó a hangulat egy üzemben? Igen, eltalálták: ha legalább olyan a folyamatos munka feltétele, mint mondjuk az esztendő második neamit tőle elvárnak, vagy ami- engedélyezett alatt van a visz- re képes. Januárban gyakran szavetések száma. előfordult, hogy amit az egyik nap gyártottunk, az másnapra, vagy harmadnapra eltűnt, gyedévében, amikorra minden aztán újra visszajött. tisztázódik; rendeződnek a megrendelések, megoldódnak az anyagszállítási gondok, vagy ahogy mondani szoktuk; kitisztul az ég. E gondolatok jegyében az é\ kezdetet kísérő jelenségekről beszélgettem néhány brigádvezetővel a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében. * Veres Mihályné a B, kis- mamaszalag brigádvezetője, akihez harminchárom brigádtag tartozik. Egyébként Simon István nevét viseli a kollektíva. A brigádvezetőnek minden erkölcsi alapja megvan ahhoz, hogy hatékonyabb és minőségileg kifogástalan munkára ösztönözze társait. Mert azok közé tartozik, akiket a gyár vezetése az univerzális, sokatmondó jelzővel ruházott fel. Ez azt jelenti, hogy Veres Mihályné minden művelethez ért, ezért mindig olyan reszorton dolgozik, ahol legjobban szorít a cipő. Az univer— S mindez kereseti kieséssel is járt? — Ügy tudom, hogy nem, mert az egyik jobban fizető Borbély Erzsiké az A szalag brigádvezetője. Nagy figyelemmel hallgatta a Petőfi Sándor kollektíva vezetőjét. Erzsiké az általa vezetett Váci Mihály nevét viselő, kizárólag fiatalokból álló 11 fős kollektíva munkáját a következőmunkával pótoltuk a kevésbé képpen ítéli meg: — Nekünk jól fizetőt — mondja a brigádvezető. Tőle a Petőfi Sándor nevét viselő tizenhat fős kollektíva vezetője, Kiss Jánosné veszi át a szót: év elejétől folyamatosan biztosítottak a feltételek, mivel ugyanazt gyártottuk, mint a korábbi években — tréningruhákat. A kollektívában van aki jól dolgozik, mások meg — Januárban akadozott az elégedettek alacsony teljesítményükkel is. Pedig el tudnának érni a mainál jóval alapanyag-ellátás. Nem volt elég szabott kellék, emiatt előfordult, hogy egy műszakban nagyobb eredményt Mondom a folyamatos termelésből el- is nekik, hogy igyekezzetek, vesztettünk egy, vagy két de sajnos eddig még nem ha- órát. De nehogy azt higgye, tott rájuk a jó szó. Talán hogy az előbb említett idő előbbre lennénk, ha a jól dol- alatt is tétlenkedtünk. Más brigádtársaim is segítenészalagoknak segítettünk. Igen. nek abban, hogy jobb beláKazár fölött dübörög P'i'Wwfl megkérdeztem műszakvezetőnket, mi az oka a rossz anyagellátásnak? Azt válaszolta, hogy Vácon a szabászatban kevesen dolgoznak, így van. Évi néni? — kérdi Kiss Károlyné műszaki vezetőtől. — Átszervezést hajtottak zális megjelölés nemcsak er- végre a központban. Amíg a kölcsi elismerést jelent, hanem anyagit is — méghozzá, havonta négyszáz forintot. — Tavaly nyolcvankét százalékos teljesítést vállaltunk, amit nyolcvanöt százalékra teljesítettünk. A minőség? — ismétli a kérdést, majd kissé bizonytalanul így folytatja: — Ügy tudom, jó volt — válaszolja, miközben a mellettem álló Kiss Károlyné műszaki vezetőre néz, aki fejbólintásá- val jelzi, hogy jól emlékszik az eredményre. Kisvártatva hozzáfűzi: — A visszavetés az engedélyezett tíz százalék alatt volt, megközelítve a háromnégy százalékot. (Ez utóbbi a javításra visszaadott termékek mennyiségét jelzi.) — Sajnos januárban sokféle cikket gyártottunk, s ráadásul akadozott az alapanyag-ellátás is. A gyakori átállás mindig más és más felállást követelt a szalag dolgozóitól, s többkevesebb idő telt gl, amíg az új felállásban mindenki magára talált, illetve azt adta, tásra bírjuk a kényelmeske- dőket. — Hova akarnak eljutni az idén? — A tavalyi 83 százalékos átlagteljesítményünket 90 százalékra kívánjuk növelni. Remélem sikerül — szól ismét a halk szavú, csendes természetű, alig féléves múltra visszatekintő, vezetésben még szabászat dolgozói hozzászoktak az új követelményekhez, nem eléggé járatos brigádveidő telt el, s ennek kellemetlen következményeit mi is megéreztük — mondja Kiss Károlyné. Az előbbi okok miatt nem zető, akinek jelenleg sincs könnyű dolga, mert nagy a mozgás a brigádjában. * Nem sokkal később a művolt olyan kiegyensúlyozott, szaki vezetői irodában Kiss Károlyné a következőket mondja: — Januárban 87,4 százalékra teljesítettük normaóratervünket. Február 24- ig az időarányos normaóra- teljesítésünk 94,3 százalék. A belső varroda teljesítménye február 24-ig pedig 105,3 százalék, ami januárban csak 89,7 százalék volt. Az évkezdet példái azt mulatják, hogy még mindig kísért a múlt. önként adódik a kérdés: törvényszerű-e, hogy a szigorúbb gazdálkodási feltékedvező a hangulat, mint amikor olajozottan ment a munka, azaz a jó feltételek ösztönözték a gyorsabb és pontosabb munkára a brigád tagokat. — Igen, megéreztük az akadozó anyagellátás következményeit — veszi vissza a szót a brigádvezető. — Általában száz-kétszáz forinttal vittünk haza kevesebbet januárhan — majd hozzáfűzi: — Most viszont nem panaszkodhatunk. Azon igyekszünk, hogy a tavaly elért 92 százalékos telje- telek között is megmaradjon sítést az^ idei vállalásunknak a káros, a munkakedvet, hanmegfelalően 94,5 százalékra növeljük. Ügy tudom, hogy a minőségünk is elég jó. Kiss Károlyné segítésképpen megjegyzi: — Náluk is az gulatot kedvezőtlenül befolyásoló év eleji termelést és gazdaságosságot fékező előkészí- tetlenség? V. K. Tiszteletlenség A salgótarjáni Öblösüveggryár munkaügyi irodájában beszélgetünk az idei bérfejlesztésről, amikor nyílik az ajtó. Küszöbén megáll egy idősebb ember. Nem tudni miért, de elfelejtette azt, amire már az iskolában is megtanították annak idején: ha valahová bemész, köszönj illedelmesen! Helyette agresszív, felelősségrevonó, számonkérő hangon kezdi: — Nem tudtam, hogy te ilyen... •— a többit nem írom le, mert nem bírja el a nyilvánosságot. Nagyon felháborított a dolog. Bárki is legyen az illető, hogy merészel ilyen hangot megütni a munkáját becsületesen végző vezetővel szemben? Ha én vagyok a helyében, akkor félreérthetetlenül, ugyanolyan hangnemben, és kifejezéssel ajtót mutattam volna neki azzal a megjegyzéssel: ha majd megtanul tisztességesen beszélni, akkor jöjjön vissza. Mert ezt a magatartást mindennek lehet nevezni. de emberségesnek egyáltalán nem. Mint később kiderült, az illető a vállalat egyik nyugdíjas dolgozója. Azt hitte, hogy neki mindent szabad. Ez az ő óriási tévedése! A durvaságnak semmi, de semmi köze a demokratizmushoz. A tiszteletet mindenkinek meg kell adni, s azt mindenkitől meg is kell követelni. Akárcsak a korrekt vezetői magatartást. Mert ebben az esetben is az egyik üzem vezetőjének helytelen eljárása idézte elő, váltotta ki az előbb említett jelenséget. Ez p^sze nem mentség! Az viszont biztos, ha az illető üzemvezető korrekten kepvis«!“ a vállalat vezetésének álláspontját, a közli a hozzáforduló nyugdíjassal, hogy csak termelőmunkán tudja foglalkoztatni, akkor való- hogy ,elE"arad az előbbi, emberi méltóságot sertő megnyilvánulás. A* érintett üzemvezető, hogy jófiú legyen, inkább azt mondta: én felvennélek, de tudod, munkaügyi osztályon nem engedik. Az ilyen vezető, aki nem hajlandó képviselni a vállalati érile- keket, az önmagáról bizonyítja be, hogy nem minden tekintetben alkalmas a vezetői beosztásra: hi- r k°rr,ekts*<?. a felelősségvállalás, ! nem akarja tudomásul venni, hogy a hatékonyság termelekenység no veié le központi feladat, minden vezető elsőrendű kötelessége. Pedig van sok jő példa a gyárban. Közéjük tartozik Domonkos Zoltán üzemvezetőé is, aki a nála jelentkező nyugdíjasoknak egyértelműen megmondja: — Szívesen foglalkoztatunk benneteket. De csak teljesítménybérben tudunk elszámolni. Ha ez megfelel nektek, akkor gyertek... íme a jó vezetői magatartás, melyet nemcsak szabad, hanem kell is követni! v—sz. Lent már szén, fent még föld... Krekács Miklós felvétel« Azt kiabálja, a hatalmas teljesítményű kotrógép zajában rá is kényszerül erre Józsa Pál, a Nógrádi Szénbányák széntermelési osztályának mérnöke, hogy:, — Látja ezt? Igaz, nem eléggé darabos, most még vizes is meglehetősen, de már — szén! Igen, az. Mondják, nem is olyan rossz. Bar fútőertéke meglehetősen széles skálán mozog, hisz’ vi.iek már innen a kezdet kezdetén, ezernyolcszáz, később meg ezerrel több kalóriás szenet is. Szinte pironkodva említik a „rosszabb számot”, mintha ők tehetnének róla, nem a természet. De talán más is közrejátszhat ebben. Talán a régi, e környékbeli bányászok erősködése, bi- zomygatása, esküvése, hogy itt a hegyek alatt a fekete gyémántok rejteke húzódik...? Mert ők tudják, mi maradt bent az azóta már vízzel elárasztódon, tönkrement bányák mélyén. Aknák megnyitását sürgetik minduntalan a szakembereknek, hisz’ vagyunk képesek. Pedig botot”! Erre Dobos sértődött higgye el, kemény, sok ne- meg. Hiszen, miként nekem hézségben megedaett már a is elmondotta már: szükmj itt levő csapatunk... ség nagy úr, ha más kéri, akMi — itt... A kazári kül- kor még nagyobb! S olyankor színi fejtés munkálatait a nem számít a szabad szombat. Mátraaljai Szénbányák emberei és gépei végzik, akik specialistái az efféle tevékenységnek. Kotrósaik, dóze- rosaik földgázvezetékek építésén, nagy földmunkákon dolgoztak, s persze, ismerősei a szénnek: jó nóhányuk, miként az üzemvezető is, a Gyöngyös melletti Thorez- külfejtésről jöttek át Nóg- rádba, a kisfröccs mellett beszélgetők közötti, olcsó játékként titulált munkahelyre... Ami igaz is, mert lényegesen kevesebb pénzt és energiát emészt fel, mint egy-egy bányanyitás, s a teljesítménye sem kevés. Már decemberben, igen rövid idő alatt 6100 tonna szenet szállítottak el innen a gépkocsik, s hiába, hogy februárban két hét volt a kiesés, de a hátra, maradt idő alatt is teljesítették háromezer tonnás tervüket. — No, persze, az a decemAz eddigi becslések szerint több mint százr.egyven- ezer tonna szenet rejt maga alatt a Kazár fölé magasodó hegy földtakarója. Talán két, két és fél évet vesz igénybe kitermelése. Bár igazság — és a szakemberek szerint, jobb lenne, ha még öt év múltán is szállíthatnák innen a szenet. — Kellenek a külszíni fejtések energiaigényes korunkban — fejtegeti Józsa Pál. — Mondhatni, minden kalóriára szüksége van a népgazdaságnak. Még most a nyáron megkutatjuk itt a másik kazári hegyet, aztán a Mátrano- vák környéki feltételezett le. lőhelyet, s a gazdaságosabbnak ígérkezőt művelés alá vesszük. A kis befektetéssel, korán megtérülő külszíni fejtéseké fent a jövő, a könnyen hozzá- férhetőké. Hiszen hiába szerintük, valaha frontokon béri néhány nap az‘án igazi szunnyad — bár ilyen erreizzadtaknak, ez a külszíni hajtás volt — emlékszik Do- fejtés egyszerűen gyerekjá- bős Tibor kotrömesier. — Játék, húsz-harminc ember és magam egy hónap tlat* har- nagy teljesítményű gépek ci- rnincnégy és fél műszakot felé nemigen van, csupán érzékeltetésképpen e példa — ötezer kalóriás szén nehezen megközelíthető, negyven-öt. vil érdeklődőknek és fotó- teljesítettem. Pedig, ha jól ven méternyi meddővel ta- soknak való olcsó látványos- tudom, akkor huszonvala- sága. Mert veszély itt_ nin- hány volt a hivaíalos műszakcsen, s bár arcot csípőn lo- szám. De megteltük — kará- bog a szél, de — süt a nap csonykor, szilveszter napján és robbanni sem robbanhat is dolgoztunk, hogy segilhes- senki. sünk a nógrádi bányászokon. Legfeljebb — tesszük hozzá Tudja, olyanok vagyunk mi: karva bárh ri is; többe kerülne a leves a húsnál. Igaz, a kazári telepet sem köny- nyen érik el: csupán decemberben harmincezer köbméter földet „takarítottak” le róla, viszont még így is bőmi — Kakas József bánya- ha kell, látjuk célját, akkor ven gazdaságos. mérnök, a külszíni fejtés ve- megyünk, ünnepet-Istent sem zefője, aki háborogva fejte- ismerve. geti: — Februárban egy nap híján két hetet állt meghibásodás végett — három közül az egyik kotrógépünk, úgyhogy nem is tudtuk megmutatni a nógrádiaknak, mire — Nemcsak a kilencezer forint hajtja? Szó nélkül otthagy, legyint. Megtudom aztán: nagyfia, láA kotrógémek, s a hatalmas teljesítményű bulldózerek dübörgése messzire hallik a kazári hegyről. Terepjárónk félreáll a keskeny úton, s engedi a ZIL-eket. Kettő, öt, lciDntra. 1000-es traktorok vontatják a nagy teljesítményű szervestrágya-szóró gépeket a hugyagi határban, ahol 116 hektáron hamarosan befejezik a szervestrágyázást. Az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezetnek ezen a területén burgonyát termesztenek. _ bábel-feiv. — nya felesége várja Ecséden lene, tíz — számolja az em- minden hét végén, s a gye- bér a kocsisort, amelyek rak- rek egyszer-kétszer meg is felületén megcsillan a nap- mondta már neki: mindenük sütésben a külszíni szén... 'megvan, hagyja már a „ro- Karácsony György Az egészségügy sikerei Kuba, ahol a gyermekhalandóság 1958-ban elérte a 46 ezreléket, ma Latin-Ame- rikában az elsők között foglal helyet — mutat rá az Egyesült Nemzetek Szervezetének statisztikája. A forradalom huszadik évfordulója idején az ország egész területére kiterjedő egészségügyi hálózattal rendelkezik, amely díjmentes orvosi kezelést biztosít a lakosság részére. A kubai állam — külföldről idelátogatók véleménye szerint is — nagy fontosságot tulajdonít az emberi jólét kérdéseinek. Elsőrendű a megelőző tevékenység; az orvos- tudomány gyorsan fejlődik, és egyre nagyobb a lakosság részvétele az egészségügy különböző feladatainak megoldásában. Ehhez hozzájárulnak a 16- megszervezetek is. mint a CDF (forradalmi védelmi bizottságok), amelyekben több mint 5 millió kubai tevékenykedik; ez a szám Kuba felnőtt lakosságának 80 százaléka. A legfontosabb egészségügy! intézmények között említendő Kuba 257 kórháza, amelyek közül 56 vidéken található, 345 körzeti rendelő, 115 belgyógyászati klinika, 21 vérellátó központ és 37 laboratórium. Kuba 1968-ban teljesen felszámolta a gyermekbénulást, a diftéria 1971-ben tűnt el az országból, a tetanusz, a gasz- troenteritisz és a tuberkulózis igen alacsony e’ófordulá- si arányokat mutatnak; a kontinensen a legalacsonyabbakat. | NÓGRÁD — 1979. március 2., péntek 3
