Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-02 / 27. szám
Diák- és pedag'óg'usFILMET VESZÜNK... parla I I entek után Jl7 plmillt esztendő utolsó negyedében ren- U£ CiliiUi 1 dezték meg megyénk oktatási intézményei az év egyik legjelentősebb ifjúság- politikai eseményét, az ifjúsági parlamenteket. A középfokú oktatási intézmények parlamentiéin 5525 tanuló vett részt az óvodáik, általános és középiskolák munkahelyi tanácskozásain pedig 1332 harminc éven aluli pedagógus és technikai dolgozó jelent meg, s élt jogaival, a résztvevők közül 1776-an nyilvánítottak véleményt. A diákparlamentek hagyományai! a közép- iskolások már korábban kialakították, hiszen több mint tíz tanácskozásra került sor a korábbi években. Azonban a tanulók parlamentjének tekintélye, vonzereje akkor nőtt meg igazán, amikor — az újabb ifjúságpolitikai határozatok következtében — lényeges kérdésekről mondhattak véleményt, élhettek döntési, javaslattételi jogukkal. A tanácskozások színvonala, a megnyilvánuló aktivitás különböző volt ugyan, de közös jellemzőként említhető, hogy — a Balassi Gimnáziumban megfogalmazott jelszó: bírálj, javasolj, vállalj — szellemében tanácskoztak. Amint már az korábban — s most is — bebizonyosodott: a tanári tekintély csorbulás nélkül elbírálja a diákok jobbító szándékú kritikáját. Sőt — az egyik pedagógus szavával élve: a közös cél egyenesen feltételezi, hogy a tanuló magáénak érezze az iskola gondjait, része legyen a döntések meghozatalában. A diákok „munkaértekezletein” felvetődött kritikai észrevételek témája széles skálájú volt. Szinte valamennyi iskolatípusban szóltak — felelősséggel — a tanulmányi mozgalommal kapcsolatos tapasztalatokról, az iskolai újság, stúdió tevékenységéről, a házi versenyek továbbfejlesztésének lehetőségeiről, a bejáró tanulók problémáiról, a KISZ-élet kérdéseiről, a kulturális és sportolási lehetőségek bővítéséről. Mindemellett kérték, illetve javasolták például a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában, hogy a nyári építőtábort munkát ismerjék el szakmai gyakorlatként. A kisterenyei gimnáziumban felvetették a menzai férőhelyek növelésének szükségességét. A Balassi Bálint Gimnázium egyik tanulója kifogásolta, hogy & nézsai Tö- váll többszöri felszólítás ellenére sem fizette ki hatvan tanuló egyheti munkabérét. A Szántó Kovács János Szakközépiskola diákjai kérték, hogy a végzősök elhelyezkedéséhez szükséges pályázati kiírásokat1 még az ősz folyamán tegyék közzé. A 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben a középiskolát végzett tanulók ösztöndíjrendszerérői elmondták, hogy az nem elég ösztönző hatású. E felvetések mellett találkozhattunk úgynevezett „kényes kérdésekkel” is; például cigarettázhatnak-e a diákok az iskolában?, milyen legyen a ruhaviseletük, a köpenyük színe?, ml a teendő a fiúk hosszú hajával a termelési gyakorlaton? — s még sorolhatnánk tovább. A diákparlamenteken feltett kérdések többségére az intézmény igazgatója, az állami és társadalmi szervek vezetői részletes, kielégítő választ adtak. A párbeszéd során elhangzott megvalósítható javaslatok, vállalások sorsáról az intézmények vezetősége, s az érdekvédelmi szervezete gondoskodik, az intézmény jogkörét meghaladó kérdéseket pedig a megyei művelődésügyi osztályra továbbították. A munkahelyi parlamenteken részt vevő 30 éven aluli óvónők, általános és középiskolák, valamint a gyógypedagógiai és a gyermekvédő intézetek nevelői az intézményük jellegéből adódó sajátos feladataikról, gondjaikról folytattak párbeszédet. A vezetők e fórumokon is beszámoltak a helyi és középszintű parlamenteken felvetettek helyzetéről, a bekövetkezett változásokról. Az 1976-os parlamenteken megfogalmazott kérdések, javaslatok közül jó néhány megvalósult az azóta eltelt időszakban. 1977-ben általános bérrendezésre került sor, aminek következtében megyénk pedagógusainak átlagbére 2973 forintról 3479 forintra emelkedett — ez 16,9 százalékos bérnövekedést jelent 1978-tól új területi pótlék és letelepedési segélyrendszer lépett életbe. A 34 település 500 pedagógusát érintő területi pótlék összege 200 forinttal növekedett havonként és személyenként. A letelepedési segély összege is jelentősen módosult: a nehezebb körülmények között munkát vállaló kezjlő pedagógusok jelenleg mintegy 6—15 ezer forint egyszeri juttatásban részesülhetnek. Az új szabályozás bevezette a különleges munkahelyi pótlékot, amely 13 intézmény 350 pedagógusát érintette. Kedvező fogadtatásra talált — a fiatalok, s az idősebbek részéről egyaránt — a képesítés nélküli nevelők patronálási rendszerének létrehozása is. E tevékenységért — az eredményesen patronáló pedagógust — a megyei művelődésügyi osztály céljutalomban részesíti. A két parlament közötti időszakban megjelent a pedagógusok munkaköri leírása, az általános iskolákban bevezették a 11 napos tanítási ciklust, s ezek következtében .csökkent az oktató-nevelő munkát végzők leterheltsége is. Az említett témákról, eredményekről többnyire csak a vezetők tájékoztatójában hallhattunk. A parlamenteken a megoldásra váró kérdéseket vetették fel. A közel 900 hozzászóló többsége valamilyen formában szólt a fiatalok lakásgondjairól. Annak ellenére, hogy megyénkben évente 10—12 szolgálati lakás épül, 25—30 pedagóguscsalád veszi igénybe a kedvezményes építési kölcsönt, s mintegy 6—8 szolgálati lakást korszerűsítenek — a községekben letelepülni szándékozó fiatal nevelők több szolgálati lakást, férőhelyet szeretnének. A városokban állást vállaló fiatal óvónők, iskolai, kollégiumi, gyógypedagógiai nevelők a községekben dolgozókhoz képest, sajátos helyzetben vannak. Megoldásként több intézményben javasolták, hogy — más városok példájára — megyénkben is hozzanak létre úgynevezett „pedagógusházat”; másrészt: a fiatalok a családi ház építéséhez Salgótarjánban is kaphassanak kedvezményes lakásépítési kölcsönt. A parlamenti vitákban felszólalók örömmel vették tudomásul, hogy az 1976. évihez képest kétszeresére emelkedett a kitüntetett fiatal pedagógusok száma. Számos hozzászólás foglalkozott a felsőoktatási intézményekben levelező tagozaton tanuló fiatalok problémáival is. Felvetették többek között, hogy a főiskolai vizsgák egybeesnek a félévi, évvégi iskolai teendőkkel, s a továbbtanulók távolmaradása miatt a helyettesítés olykor komoly gondot okoz. A nevelő-oktató munka, az adott intézmény légkörét befolyásoló tényezők, a munkahelyek egyedi gondjai mellett szóltak a fiatalok arról is. hogyan lehetne a nyolc helyen működő pedagógus KISZ-szervezet programját tartalmasabbá tenni; milyen kulturális rendezvényeket szervezzen a szakszervezet; megfogalmazták az üdülési jegyek iránti nagyobb igényüket; megvitatták, mit tehetnek a gyesen levőkkel való hatékonyabb kapcsolattartás érdekében; — s még sorolhatnánk tovább. In AAAjpl megrendezett ifjúsági parlamentit UoJcGl tek hasznosak voltak mind a fiatalok, mind az intézmények vezetői szempontjából — hatással voltak a pedagógus-közvéleményre is, többségében a munkaértekezletjelleg dominált. Csak elvétve találkozhattunk „álaktivitással”, öncélú kérdésfelvetéssel, előre betanult, „sugalmazott” hozzászólással. A munkahelyi vezetők általában egyenlő partnerként tanácskoztak a fiatalokkal. A felmerült kérdések, javaslatok zömének jogossága vitathatatlan. Azonban néhol — a vita hevében — mintha megfeledkeztek volna a jogok és kötelességek egységéről, az eddig elért eredményekről, s arról, hogy a jogos igények megvalósításánál is egyfajta rangsorolásra van szükség. ' Diósi József Amikor kijövünk a moziból, élménnyel gazdagabban, vagy némi hiányérzettel, esetleg elégedetlenséggel, művészi, vagy esztétikai szempontokat vitatva, általában nem jut eszünkbe, hogy a film nem csak a múzsák egyik legfiatalabb gyermeke, hanem — bár ez illúziórombolóan hangzik — üzlet is. A filmforgalmazásnak igen szerteágazó és sokféle szempontja van, a lehetőségeket meghatározza a kereslet, a kínálat, a divat és az igény, a változó és igen szeszélyes ízlés. Hazánkban évente kétszáz film kerül a mozik műsorára. Ezek közül általában 20—25 a hazai produkció, 80—90 a szocialista, 75—80 pedig a nyugati országokból vásárolt alkotás. A filmátvételi bizottság munkájában a Kulturális Minisztérium filmfőigazgatóságának, a Hungarofilm Vállalatnak, a MOKÉP-nek, a különböző megyei moziüzemi vállalatok képviselői, valamint kritikusok és filmesztéták vesznek részt. A szocialista országok évente kétszer, a Szovjetunió háromszor hívja meg szakértőinket, hogy bemutassák filmtermésüket. A nyugati filmeket pedig általában a San Sebastian filmfesztiválon, évente egyszer Rómában és egyszer Párizsban, az angol és amerikai produkciókat Londonban tekintik meg, de talán a legnagyobb választási lehetőséget az évenként megrendezésre kerülő milánói filmvásár biztosítja, ahol szinte valamennyi nyugati ország felvonultatja filmjei színe-javát. De itthon is van filmátvétel, ha egy-egy alkotás körül vita támad, s a bizottság nem tud a helyszínen dönteni, ez esetben kérnek egy kópiát, hogy idehaza több tagú zsűri döntsön a vásárlásról. Ezek után következik a Jogos kérdés. Vajon milyen szempontok szerint veszik át a filmeket, s milyen anyagi feltételek mellett? A nyugati filmek vásárlásánál döntő, hogy haladó szelleműek legyenek, társadalombírálatukkal, hangvételükkel és művészi kifejezési eszközükkel felkeltsék az érdeklődést, s Nyugatról vásárolják a könnyűszórakoztató filmek jelentős hányadát, mivel ez a műfaj a szocialista országok filmgyártásában —, minket is beleértve — igen elenyésző. A szocialista országokkal történt megállapodás alapján a filmek árait az illető országok mozihálózatának nagyságához és nézőközönségének számához viszonyítva állapítják meg, így például a Szovjetuniótól tizenkét és félszer annyit kapunk egy filmért —, s ez igen előnyös —, mint amennyit mi fizetünk egy szovjet filmért. A nyugati árak viszont elég borsosak, mivel a kapósabb olasz és francia filmeket amerikai cégek forgalmazzák, de meghatározza az árakat a külföldi, siker is, ami viszont nem garancia arra, hogy nálunk megismétlődik. Olykor nem is a valutakeretünk határozza meg egy-egy film átvételét, hanem az a megfontolás, hogy az ilyen vásárlások felvernék a többi film árát is. S hogy megtérülnek-e a nyugati filmek árai? Erre egyetlen a válasz: mind a Hungarofilm, mind pedig a MOKÉP dotált vállalat, igy az állam vállalja a kockázatot. Tavaly kétségtelenül legnagyobb sikert az ABBA együttesről készült film aratta, s idén előreláthatóan azok előtt a mozik előtt állnak majd végeláthatatlan sorok, melyekben a „Csillagok háborúja” című tudományos-fantasztikus filmet vetítik. Nyugaton ez a sci-fi — az utóbbi évek alapján az egyik legvonzóbb egyik legnagyobb kasszasike- re — teljes lázba hozta a közönséget. Az eddigi tapasztalatok alapján az egyik legvonzóbb műfaj a western. A „Volt egyszer egy vadnyugat” például mindent elsöprő siker volt a filmszínházainkbaiv Mi számít sikernek és mi a bukás? Egymillió néző nálunk például már -szenzációszámba megy, de félmillió még mindig tisztes érdeklődésnek számít, a százötven-kétszázezres látogatottság jelenti a bukást, persze ez műfajtól is függ. Eddig azonban csak arról szóltunk, hogy mit veszünk át, illetve milyen filmet vásárolunk meg. A. T. A világ legrégibb bányászati Banska-Stavnlcán — a szlovák bányaipar központjában — működik a világ legrégibb bányászati főiskolája, amely a most véget ért esztendőben ünnepelte fennállásának 215. évfordulóját. Az akadémiának nevezett iskolát a város fénykorában, 1763-ban alapították, amikor — történelmi dokumentumok tanúsága szerint — Banska-Stavnica bányái adták a világ ezüst- és arany termelésének egy harmadát. A főiskolán a kor kiváló szakembered tanítottak, s különösen magas színvonalú főiskolája képzést kaptak a hallgatók olyan tárgyakból, mint az ásványtan, a kohászat és a kémia. A szlovák akadémia mintájára alakult később a párizsi műszaki főiskola. Ily módon, a XVIII. XIX. század fordulóján Banska-Stavnica volt a világ bányászati központja. Az akadémiái 1904-ben bányászati és erdészeti főiskolává alakították át, később még egy egész sor módosítást hajtottak végre, de még ma is jelentős helyet foglal el a csehszlovák szakemberképzésben. Sakk az óvodában Rendkívül érdekes — bár kissé szokatlan — módját választották a logikus gondolkodás kifejlesztésének az NDK- ban az egyik gaterslebeni óvoda pedagógusai. 1976 óta hetenként egyszer a pedagógus sakkjátékot mutat be az ötéveseknek. A gyerekek úgy megszerették e szel. lemi sportot, hogy a heti gyakorlóórán kívül is szívesen játsszák. A kezdeményezés a tapasztalatok szerint igen eredményes. Azok a kisgyermekek, akik ötödik és hatodik életévük között sakkal foglalkoztak, iskolai életük első évében túlnyomó többségükben igen jó eredményeket értek el. Figyelmük, koncentrálókészségük, logikus gondolkodásuk átlagon felüli helytállásra tette képessé őket. Mai tévéajánlatunk 20.20: Művésze« 6b!.Két jelenet a művészetek kulisszák mögötti világából. A cím már eleve arra enged következtetni, hogy az összeállítás a művészeteket némi ironikus felhanggal kezeli. Az első rész Páskándl Gézi „Szilárd robbanás avagy téli, nyári bimbam’* című írása, egy sokra hivatott könyvkiadó-szerkesztő története, akinek egy tragikusan rossz kézirat sorsáról kell döntenie. Elhatározásra jutnia azonban szörnyű nehéz, mert a szerző rendkívül erőszakos és ezenkívül felette állnak a különböző szempontokat figyelembe vevő főnökei is. A másik jelenei a színház zárt függönyei mögé viszi el. a nézőket, Száraz György „.Hogyan születik a színház1* című írásának segítségével. Egy mai dráma születésének komikus szituációit kísérhetjük figyelemmel, kezdve a színházigazgató zseniális ötletének megszületésétől a nróbálc ftem akármilyen légkörén keresztül, egészen a bemutatóig. Az est tehát humoros műsort fgér! 3 mindezt úgv, hogy a mai magyar és élő irodalommal kacérkodik csak némileg a fonákjáról. Turistaúton... Idegenvezető: — Ebben az urnában a fáraó hamvai vannak. Turista: — Nem is gondoltam volna, hogy a fáraó ilyen szenvedélyes dohányos volt! Fordította: Bába Mihály A három úr, „Stem. Bracken és Kane” néven hozták l^tre egyesületüket, a legkülönfélébb ügyletek lebonyolításával, mely már-már szinte a kriminalisztika határát súrolta, jelentős vagyonra tett szert. A „kereskedelmi képviselet” specialitása a különböző akciók lebonyolítása volt. Felkutatták a csőd szélén álló cégeket, aztán elindították akciójukat a tőzsdén, mesterségesen nyomták fel a részvények árát, aztán rábeszélték a kis betéttel rendelkezőket a vételre, ők pedig kivonták a jócskán megduplázódott ösz- szegüket a bizonytalan üzletből. Természetesen bekövetkezett a csőd és a naiv emberek elvesztették megtakarított fillérjeiket. Ezenkívül az urak híresek voltak arról, hogy a legpiszkosabb üzlet lebonyolíNÓGRÁD — 1979, február 2., péntek tását is elvállalják, ha keresni lehet rajta. A dolgozószobában éppen harci tanácskozás folyt. James Kané kért szót: — Valamit tenni kell végre az aranybányával. Minden hónap tízezer dollárunkba kerül. E régi romhalmaz üzemben tartási költségének még harmada sem térül meg. Az akciót olyan magasra tornásztuk fel, amilyenre csak lehet. Meddig fogunk még ráfizetni erre az üzletre?— Jó hírem van — szólalt meg Harry Bracken úr. — Van egy amatőröm erre a bányára. Egy naiv ember Alabamából, egy pénzeszsák. Nemrégen érkezett New Yorkba, hogy jó üzletet csináljon. Egy keveset játszott a tőzsdén. Küldtem neki néhány „biztos” ügyfelet, úgyhogy keresett a pók és most teljesen bizalommal van irántam. Elmondtam neki, hogy cégünk felkérést kapott, hogy a tőzsdén egy nagyobb mennyiségű arany- bányarészvépyt helyezzen el. Megemlítettem azt is, hogy a társaim ezt az akciót maguknak akarják fenntartani. Elmondtam, hogy a bányában vizsgálatokat folytattak és megállapították, hogy egy rész teljesen kimerült, de a mélyebb rétegekben gazdag lelőhelyek vannak. Az én ala- bamai emberem bekapta a horgot. Állandóan a vételről untat. A részvények többségét akarja és maga akar a bányavezetéssel foglalkozni. Nagy kedve kerekedett, hogy egy ipari vállalat igazi igazgatója legyen. Ez számára valami jobb, mint kukoricát ültetni a farmján Alabamában. — Akkor nincs mit töprengeni — döntött a harmadik társ, Albert Stem úr. — Ide azzal a farmerrel és tegye le a dollárt az asztalra. — Várjatok. Nem olyan sürgős. Egy kicsit jobban meg kell puhítani. Hadd lelkesedjen még jobban. Akkor többet fizet. Különben is vétel előtt meg akarja tekinteni a bányát. Okosabb lesz tehát két-három hét múlva meghívni, addig csináljunk rendet Nebrascá- ban. Ez is kifizetődik. Mennél jobban megtetszik neki, annál többet fizet. — Es annál gyorsabban elmúlik a lelkesedése — tette hozzá Kané. A három úr vidáman nevetett, mint egy jól sikerült tréfán. Ezután elkészítették a részletes tervet. Elhatározták, hogy Bracken úr továbbra is gondját viseli a naiv alaba- mainak és jó tanácsokkal látja el a tőzsdén. Kané és Stem urak pedig a bánya rendezésével foglalkoznak. Amikor már mindent elrendeztek, Bracken úr Henry MacAreckkel, mert így nevezték a naiv alabamait, elment megtekinteni a bányát. A két úr nyugtalanul várta harmadik társától a hírt. Három nap múlva Bracken úr telefonált, hogy minden rendben. A szerződést aláírták és MacAreck úr átveszi a bánya vezetését. Bracken úr New Yorkba való visszatérése után nevetve mesélte el társainak, hogyan történt az üzletkötés. Ez a MacAreck úr még egy fickót hívott meg. Valami rokonát vagy barátját. Tíz évvel fiatalabb volt tőle. És még ostobább, mint MacAreck. Ügy látszik, Alabamában csupa ostobák születnek. Egyetlen egyszer mentek le a bányába, ellenben két napig a környéken kerengtek. Elmondták, hogy nagyon tetszik nekik a környék. A legszívesebben azonban a régi meddőhányó környékén kószáltak. A fiatalabbik elmondta, hogy a bányából nagyszerű szánkó- utat lehet építeni. Mindketten szüntelenül kis szélmalomfélével. játszadoztak. — Szélmalomfélével? Lódítasz! — állapította meg mister Kané. — Haljak meg, ha nem igaz. Jól láttam, hogy amikor a hányon mászkáltak, a fiatalabbik mindig elővette a celofánba csomagolt szélkakast. A szélkakas forgott és halk zörejt hallatott. Mindketten bámulták és örültek, mint a gyermekek. — Végül is, hogy történt az eladás? — kérdezte Stern úr. — Második nap délutánján inni kezdtünk. A farmerem gyötört, hogy adjam el neki a részvények felét. Én csak a 23 százalékát adtam. Ö meg csak hajtogatta a magáét. Sokat ittunk, úgy tettem, hogy kezd megártani a szesz. Ó meg csak ismétli: Add el, add el! Úgy tettem, mintha a nyelvem akadozna és végül i3 neki, de csakis neki, a barátomnak, eladtam. (Folytat)ukJ
