Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

Nétasa* ftonyrlrölSk Űi nagycsarnok — növekszik a termelés Az útszélen zúzmarás fa­ágak fehérlenek. összefüggő csillogó hótakaró borítja a nézsai közös gazdaság hatá­rát. Az út kanyargós, s a ki­sebb emelkedőkön fel-felpörög a kocsi motorja. Havas, jeges, csúszós a bitumen. Nézsa pe­remén egy tsz-majorhoz ér­kezünk. A termelőszövetkezet könyvkötő melléküzeméhez. A telep körülkerítve, az udva­ron papírmáglyák magasod­nak. A rájuk borított nylon jelenti a száraz helyet. A hosszúkás épületek egymástól távol, szétszórtan állnak. Az egyik műhely eresze alá a fal tövéhez is jutott néhány mázsa keménypapír. Két va­gon drága alapanyagot tárol­nak a szabad ég alatt. Télen éppoly vastag hótakaró borít­ja, mint a környező dombol­dalakon elvetett őszi búzát. Csak annyi különbséggel, hogy a búzának a hó kedve­ző. Helyszűkében — Égető gondunk a hely­hiány. Igaz, nem is olyan ré­gen némi kis épületbővítést végeztünk, de még nagyon nagy szükségünk lenne újabb szabad helyre, épületekre. A műhelyek egymástól való tá­volsága kedvezőtlen, többlet- munkát jelent az anyagmozga­tóknak és gondot okoz a mun­kaszervezésben is. E nehézsé­geken segít az a kezdeménye­zés, amely szerint a termelő- szövetkezetünkben megszűnik a baromfinevelés. Az eddigi csirkeszálláshely mintegy 1500 négyzetméter volt. Ezt a nagy­csarnokot kapná meg a könyv­kötő üzemünk. így javulna a helyzet, fedél alá kerülne a papír, és tágasabb helyen, rendszerezettebbek lehetnének a munkafolyamatok. Azt hi­szem, nem mondok nagy szá­mot, az öt-, tízszázalékos ter­melésnövekedést is elérhet­jük, ha megszűnik a helyszű­ke — kezdi a beszélgetést Uhlár Károly üzemvezető­helyettes. — Mit jelent a könyvköté­szet árbevétele a termelőszö­vetkezet termelési értékében ? — A nézsai közös gazdaság éves árbevétele 76 millió fo­rint. Ebből a melléküzemünk idei árbevételi terve 11,2 mil­lió forint. Csaknem kétmillió forint nyereséget terveztünk — válaszol Kovács Jenő üzemvezető. A segédüzem munkát adott a környék asszonyainak, mint­egy 110-en végzik a könyvkö­tészet kisebb-nagyobb teendő­it. Tavaly présgépet, lemezol­lót vásároltak, új szociális lé­tesítményt építettek a dolgo­zók munka- és életkörülmé­nyeinek javításáért. Jól bevált a kismamaműszak, huszonötén vannak, akik nyolctól négyig könnyített munkát végeznek, a többiek két műszakban jár­nak. Arany lxl-tői az értelmező kéziszótárig — Kik a megrendelők? — Ö, rengeteg helyre szál­lítunk. Legnagyobb üzletfele­ink a Móra Könyvkiadó, a Komáromi Nyomdaipari Vál­lalat, az Akadémiai Kiadó, de a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat is jelentkezik megbí­zásokkal — tájékoztat Kovács Jenő. Az irodában szekrények üvegajtaja mögött több tucat meséskönyv — Arany lxl, Vackor az első bében — mű­szaki tankönyvek, naplók, a Magyar Értelmező Kéziszótá­rak tanúsítják az itt készült típusok sokféleségét, összesen egymillió darab, negyvenféle meséskönyvre szól a szerződé­sük, amit a Móra Kiadóval kötöttek. A négyéves kapcsolat alatt közös megegyezés és elé­gedettség után baráti kapcso­latot alakítottak ki. Nem is lehet panasz a nézsai asszony­kezekre, hiszen egy 1500 dara­bos tételből mindössze nyolc (!) javítható selejtet készítet­tek. Két szocialista brigád Az üzemi precíz munkában fontos szerepet játszott a könyvkötészetben szorgoskodó Május 1. és Április 4. Szocia­lista Brigád. A Sinkó Mihály- né ás Marosi Jánosné vezette kollektíva többletmunkával, vállalással igyekezett a tava­lyi célkitűzéseket valóra vál­tani. Az Április 4. Szocialista Brigád vállalta, hogy a terve­zett 1,3 millió forint 'anyag- költségből három százalékot megtakarít. Társadalmi mun­kában rendezik, csinosítják környezetüket, az iskola és óvoda könyveit rendbe rakják, esetleg újjákötik. Az irodaház szomszédságá­ban zsúfolt műhelybe látoga­tunk. Gépek pattognak, szor­gos asszonykezek rendszerezik a leendő könyvborítókat. Az oszlopokba stószolt papírren­geteg között gyerekek ideális búvóhelyre akadnának. Itt- ott eltűnik egy fejkendős asz- szony a következő művelete­ken halad ót a négyzetméteres nagyságú papírlap, amíg meg­kapja szótáralakját. Kintről kevés fény szivárog be az ab­lakon de tucatnyi izzó szórja sugarait. A bejárat melletti korszerű gépen dolgozik Szabó András- né és Szűcs Jánosné, akik szo­cialista brigádtagok. — Ez a szálhegesztő hajto­gató tíz-tizenkét ember mun­káját végzi. Az üzem alaku­lása óta — tíz éve — itt va­gyok. Azóta sokat változtak, javultak a munkakörülmé­nyek, de örülnénk, ha a jövő­ben ez még folytatódna —fű­zi hozzá Szabó Istvánná. Remélik a könyvkötő üzem problémái a jövőben megol­dódnak, minden foglalkozta­tottja megtalálja számítását és a hótakaró csak a rendezett udvart temeti maga alá. — kodák — a * B efejeződtek a tanácstagi beszámolók a rétsági já­rásban. A tanácsi munka egyik nagyon fontos mozza­natára került sor az elmúlt hetekben a községekben, il­letve a választókerületekben. Ez az év úgy kezdődött, hogy a tanácsoknál százával írták a meghívókat a címzet­teknek, a választópolgárok­nak. A tanácstörvény ugyan­is kimondja, hogy: „a helyi tanácstag legalább évente kö­teles beszámolni választóinak a tanács munkájáról és sa­ját tanácstagi tevékenységé­ről”. Tehát, ez az alkalom, amikor egy-egy választókerü­let közösen találkozik. Szá­mot vetnek a munkáról, el­mondják egymásnak ötletei­ket olyan formában, hogy ab­ból a falu közösségének le­gyen haszna. Ilyenkor esténként a köz­ségi művelődési házakból, az iskolákból, a tanácsok ülés­termeiből fények keverednek a havas esti szürkeségbe. Ide gyülekeztek a választópolgá­rok, hogy meghallgassák ta­nácstagjuk beszámolóját. Dr. Seereiner Imre a já­rási hivatal titkársági főelő­adója szerint: — Mindenütt nagy aktivitással zajlottak ezek a beszámolók. A helyi tanácsok is igen nagy figyel­met fordítottak erre a mun­kára. Az összesített számok tükrözik is a munka nagysá­gát. A iárás nyolc községé­ben több mint háromszáz tanácstagi beszámolót kellett iőkészíteni, megszervezni. Megjelent a Béke és Szocializmus januári száma ’ A kubai forradalom győzel­mének 20. évfordulója alkal­mából a folyóirat tudósítója felkereste Fidel Castrót, Ku­ba Kommunista Pártja KB el­ső titkárát, a Kubai Köztársa­ság államtanácsának és mi­nisztertanácsának elnökét, és interjút készített vele. Az in­terjút „A marxizmus—leninlz- mus és a kubai forradalom” címmel vezető helyen közli a folyóirat 1978 októberében tartotta I. kongresszusát a Jemeni Szocialista Párt. A párt megalakításának előzmé­nyeiről, az országban végre­hajtott forradalmi átalakítá­sokról szól cikkében Abdel Fattah Iszmail, a Jemeni Szo­cialista Párt KB főtitkára. Milyen okok késleltetik Nagy-Britanniában a kapita­lizmus bukását, ezek az okok hogyan függnek össze az or­szágnak az imperializmus rendszerében elfoglalt helyé­vel? — Ilyen és hasonló kér­désekre válaszol írásában Bert Ramelson, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának képvi­selője. A folyóirat szerkesztő­sége „A párt és az értelmiség” címmel kerekasztal-értekezle- tet szervezett három ország, Bulgária, Lengyelország és Magyarország vezető párt­munkásainak részvételével. Az MSZMP-t Kornidesz Mihály, a KB tudományos, közoktatá­si és kulturális osztályának vezetője képviselte. Az eszme­csere Jegyzőkönyvi szövege a januári számban megtalálha­tó. Az Afganisztán történeté­ben új korszakot nyitó 1978. áprilisi forradalomról nyilat­kozik a folyóiratnak Szaleh Mohammed Zeraj, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB politikai bizottságá­nak tagja. Hamid Szafari, az Iráni Néppárt KB titkára a legutóbbi iráni események hát­teréről tájékoztatja az olvasó­kat, s ismerteti a kommunis­ták állásfoglalását. „A bizalom kérdése” cím­mel fejti ki gondolatait az enyhülés kilátásairól Gerhard Kade professzor, tekintélyes nyugatnémet közéleti szemé­lyiség. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulá­sának 30. évfordulója alkal­mából „A testvéri együttmű­ködés gyümölcsei” címmel tö­mör tájékoztatót közöl a fo­lyóirat a KGST eredményei­ről. Európa egyik legnagyobb nemzeti parkja A környezetvédelem világ­szerte nagy probléma. S az ember természetes környeze­tének nemcsak az ipari hulla­dék okoz károkat, hanem gyak­ran az „ártalmatlan” turisták és kirándulók tömege is. Oly­kor a turistainváziótól ajánla­tos megvédeni a természetet, ha másként nem, bizonyos sza­bályok szigorú betartásával. Így keletkezett Csehország legmagasabb hegysége, a Krko- nose (Északkelet-Csehországi környékén — védett terület­ként — a krkonosei nemzeti park. Az 1963-ban létrehozott krkonosei nemzeti park 40 000 hektárnyi területével Európa legnagyobb védett területei közé tartozik. Hossza 39 kilo­méter, szélessége eléri a 15 ki­lométert, legmagasabb pontja — a Snezka-csúcs — 1602 mé­terre van a tengerszint fölött. Területének 80 százalékát er­dők borítják, jórészt fenyőer­dők. A cseh határmenti hegy­ségek között a Krkonose hegy­ségnek van a leghűvösebb ég­hajlata. Ez azonban cseppet sem zavarja a látogatóit, akik évente 7—8 milliós számban keresik fel. A Krkonose hegységben a múlt században még medvé­vel, vadmacskával és hiúzzal is találkozhattunk volna. Ma már csak a róka, az erdei és a sziklán élő nyest fordul elő. No és fájd, amelynek új, a ci­vilizáció káros hatásénak el­lenálló fajtáját tenyészti ki az ember, s ereszti vissza a ter­mészetbe. A fájd nemrégiben még nagy számban élt Közép- Csehországban is, de ma már csak a Krkonose hegységben és a szlovákiai hegyekben for­dul elő. A Krkonose flórája is igen érdekes. A gleccservájatokat állami természetvédelmi öve­zetté nyilvánították. S mivel ezekben jól nyomon követhe­tő a hegyvidék természetes fejlődése, megtiltottak itt min­den emberi beavatkozást. Látogatás az áflatkőrbázban „Azért gyógyítom, mert sa/néíom Aprócska kislánykoromban legszívesebben pihe-puha, mó. kásán totyogó napsárga pici kacsákkal játszottam. Etet­tem, itattam, sétáltattam, úsz­ni tanítottam őket. Akadt olyan is amelyiket sikerült ha­lálra szeretgetnem. Emlék­szem, egyszer valamelyikük berekedt, mókásan lógatta a fejét, szétvetette a lábait, egy­szóval a végét Járta. Fogtam, zsebre tettem, rohantam vele az állatorvoshoz, ö cseppnyi vizet langyított, néhány fehér kristályt oldott fel benne, s az egészet megitatta a madár­kával. Az aranyszínű kiska­csa meggyógyult. S én azóta csodálom az ál­latorvosokat. — Pedig semmi csodálatos nincs abban, amit mi csiná­lunk, egyszerűen csak min­den tőlünk telhetőt megte­szünk a betegeinkért, mivel ezt a munkát választottuk hi­vatásul — jelenti ki határo­zott hangon dr. Barsi András állatorvos, akivel Salgótarján­ban a megye egyetlen állat- kórházában beszélgetünk Majd szakálla mögött elmo­solyodik és vidám hangon folytatja a bemutatkozást: — Sablonosán hangzik a szöveg, de én valóban gyermekkorom óta állatorvos szerettem volna lenni annak ellenére, hogy tősgyökeres budapesti fiú va­gyok. Állatokat én csak ket­rec mögött láthattam. Első próbálkozásra felvettek az egyetemre, majd végzés után ide kerültem a megyébe. Har­madik éve dolgozom itt. Kis- terenyén élek a családommal, három szoba összkomfortos szolgálati lakásban. — Milyen összetételű a pa­cién túrája? — Praxisunk legnagyobb ré­szét a szülészeti megbetege­dések alkotják, ezek között is a szarvasmarhák vezetnek. Es csak ezután jönnek a sebé­szeti, belgyógyászati esetek. Tegnapelőtt például három császármetszést csináltam és már ma is világra segítettem egy kisborjút. De nemcsak a betegségek nyújtanak válto­zatos képet, hanem a változó beteganyag is: kezeltem' én már papagájt, tengerimalacot, sőt még kígyót is. — Nem sajnálja a betege­it, ha... —■ Dehogynem! Azért let­tem állatorvos, mert sajná­lom őket... különösen ak­kor, ha az én hibámból pusz­tulnak el. De még szerencsé­re nem volt olyan esetem, ami után nem mertem volna szembenézni magammal. Amikor a páciens olyan rossz állatpotba kerül, amikor mór sem emberi, sem gazdasági szempontból nem érdemes eleiben tartani, akkor elvé­gezzük a kényszervágást. A kedvtelésből tartott kutyá­kat, macskákat pedig elaltat­juk. .. percek ,alatt lezajlik az egész... utána keserűsé­get érzek. — Otthon, a családi ház körül milyen állatok élnek? — Van egy macskánk, Fri- cinek hívják, kandúi: és a kétéves fiúnknál, Attilánál egy hónappal idősebb. A fe­leségem — ő közlekedési üzemmérnök —, csak messzi­ről szereti az állatokat. — A fizetése? — 3090 forint az alapom, erre jön 30 százalék fertőzé­si pótlék, 400 forint készenléti díj, ez az, ami elég kevés. Ál­talában a benti állatorvos jö­vedelme egyharmada a kör­zetekben dolgozó kollégáké­nak. — „Hálapénz”? — Akad, de ritkán. Nem lehet rá számítani — mondja dr. Barsi András, majd szi­ves szóval invitál: — Jöjje­nek. megmutatom a betegein­ket! A tíz férőhelyes kórterem­ben — első látásra, bevallom, istállónak néztem —, csende­sen. közömbösen kérődznek a tehenek, és búbánatosan bá­mulnak maguk elé. A zsemle­színű, kakaófoltokkal pöttyö- zött kisborjú szépségének, kedvességének, nem tudok ellenállni: megsimogatom bársonyosan puha homlokát. — Ennek az állatnak csánk- ízületi gyulladása van — mu­tat ' egy bekötözött lábú te­hénre Barsi doktor —, ez az ízület az ember, sarkának fe­lel meg; amazt tőgygyulladá- sa, a harmadikat pedig láb- véggyulladása —, amit az em­berek körömágygyulladás­ként emlegetnek —, miatt ke­zeljük. Ez a két ló csúnyán összetörte magát, de most már szerencsére elég jó állapot­ban vannak. — Sanyi bácsi, hozzák a borjút, megnézem a köldökét! — kéri az állatorvos, s a fel­cser Baksa Sándor, Sirkó Sa­rolta kisegítő állatgondozó közreműködésével ölben cipe­li ki a tarka jószágot. Be­gyakorlott, gyors mozdulatok következnek: sebtisztítás, fer­tőtlenítés, majd az izomba döfött tűn keresztül antibioti­kumot kap a beteg. Az injek­ció után visszakerül a kórte­rembe. A szakállas fiatalember gon­dosan kezet mos, mielőtt a következő páciens kezeléséhez hozzákezdene. Tőcser Julianna fi uosűt nagy beruházásai A vasúti szállítás mindmáig a legfontosabb Beállítási lehetősé* Lengyelországban, • a Jövőben is as marad. Népszerűségének egyik oka az, hogy az ásványi kincsek és ipari központok főleg az or­szág déli részében találhatók, míg a külkereskedelmi szállítások leg­nagyobb részét lebonyolító kikö­tők az ország északi részén he­lyezkednek él. Emellett az or­szágon át nagy tranzitforgalom bonyolódik le; Itt kereszteződnek Európa nyugat—keleti és észak— déli útvonalai. • A vasúti szállítási feladatok év­ről évre növekednek. Tavaly — előzetes adatok szerint — a len­gyel vasutak 495 millió tonna árut szállítottak, ami az 1970. évihez viszonyítva 113 millió tonna nö­vekedést jelent. A nyolc éve kez­dődött nagyarányú rekönstrukciós és fejlesztési orosram ma már kézzelfogható eredményt hozott. A beruházások szorosan kan- v csokidnak az új ipari központok­hoz. Az óriási „Katowice** kohó­mű részére például — a szovjet vasérc folyamatos szállításának biztosítására — 400 kilométeres vasútvonal énül a kohómfl és a szovjetunióbell Volini Vlagyimir között. Ezt a vonalat visszafelé is jól tudják hasznosítani, mivel ugyanezen az úton Lengyelország kénszállítmányokat továbbít keleti szomszédjának. Ennek a vonal­nak az építése a közeljövőben fe­jeződik be. Beszámolók után r ,,En, mint tanácstag,.. •9 Aztán arról beszélt, hogy közel hatezer ember jött el ezekre a beszámolókra és az aktivitást jelzi a hozzászólók magas száma is. Ezer válasz­tópolgár mondta el utcája, kisebb környezetének felve­téseit és tekintett messzebbre, a nagyobb közösség gondjaira is. Lakossági javaslatok Nagyorosziban például azt kérték, hogy a meghibásodott közvilágítást gyakrabban ja­vítsák. Diósjenőn társadal­mi munkát is felajánlottak. A Vörösmarty utca lakói vállal­ták, hogy az elhasználódott, megsüllyedt járda helyett újat építenek. A falu közösségét érintő fel­szólalásokkal a tanácsok min­denütt soron kívül foglalkoz­tak. A Szendehelyen lakók kifogásolták, hogy hónapok óta zárva tartják az élelmi­szerboltot és kenyeret, meg tejet a nem sörivók bosszúsá­gára, átmenetileg az italbolt­ban árusítanak. A nőtincsi körzetben, tehát Felsőpetényben, Ösagárdon, Szendehelyen és Nőtincsen a tanácstagok a lakossági ösz- szefogás jó példáiról adhat­tak számot. Az elmúlt évi szervező munkájuk nyomán ezerhétszáz négyzetméternyi betonjárdát építettek a közös tanácshoz tartozó négy köz­ségben, és ezzel pontosan megduplázták a társadalmi munka értékét. Tereskén feljegyeztek olyan közérdekű bejelentést, mint a Szátok községben levő élelmi­szerbolt elhanyagolt állapota. A tanács vezetője most fel­kérte a rétsági Börzsöny és Vidéke Fogyasztási Szövetke­zet elnökét, hogy a február­ban sorra kerülő falugyűlé­sen, adjon számot az üzlet sorsáról. A berkenyeiek a kultúrház mozijába normál film vetítésére alkalmas be­rendezést kértek a moziüzemi vállalattól. Ök is szeretnék megnézni a modernebb tech­nikával készült magyar és külföldi filmeket. Rétságon lassan már három hónapja bosszantja a lakosság egy részét, hogy ha újságot szeretne olvasni, akkor neki kell hétköznap és vasárnap is a postára gyalogolnia a napi­lapokért. A posta munkaerő- hiányra panaszkodik, a lakos­ság pedig kéri a szolgáltatás teljesítését. A felvetés egy­értelmű, huzavonával nem lehet halogatni a kérdés vég­leges megoldását. Védjük környezetünket Az elhangzott több mint nyolcszéz észrevételből min­denütt érződött az a felelős­ség, amellyel szeretnék szű- kebb környezetük, vagy utcá­juk gondját megoldani, a mai élet követelményeihez igazí­tani. A beszámolókról készült jegyzőkönyvekből egyértel­műen kiolvasható, hogy majd­nem minden tanácstagi beszá­molón elhangzott: szerezze­nek nagyobb érvényt a kör­nyezetvédelmi rendelkezések­nek. A tanácsok többsége évekkel ezelőtt megalkotta a köztisztasági szabályrendele­tét, ahol pedig nincs, ott ha­marosan a testületek elé ke­rül, elfogadásra. A felszóla­lók aláhúzták, hogy nem sza­bad a tanácstagoknak, de a választópolgároknak sem meg­tűrni, hogy a közterületek, a községek környéke szemétte­lepekké váljanak. Sürgették a felszólalók a gyakoribb ellen­őrzést és a szigorúbb felelős­ségre vonást. A tanácstagi beszámolók befejeztével a tanácsokon fel­dolgozzák a bejelentéseket. Egy részükre már a helyszí­nen választ adtak, ami pedig megválaszolatlan maradt, arra visszatérnek a most kezdődő és február, március hónapban lezajló falugyűlések nagy nyilvánossága elő<L K. Sz. I. NÓGRÁD — 1979. február 2., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom