Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

Előnytelen keresztmetszet Egy hét műsorkeresztmet­szete sok mindenről árulko­dik. Például arról is, ami nem volt. Lapozom utólag a mű­sorújságot, s a látottakkal egyeztetve azt összegezhetem: az elmúlt hét tévéprogramjá­ban semmi érdemlegeset, leg­alábbis különlegesen érdem­legeset nem láthattunk. A műsorhetet az angol té­véfilmsorozat, Az Onedin csa­lád hatodik része vezette be, mely után újból megállapít­hatjuk, hogy a tizenöt foly­tatásra tervezett mű úgy nyú­lik, mint a rétes. Ez utóbbit egyéb érdemleges történés híján most parázs bunyóval is megspékelték a rendezők, de ez sem sokat segített a bágyatag, a romantika szabá­lyai szerint fehér-fekete, jó­rossz jellemekben ábrázolt histórián. Sokkal érdekkel többet és tartalmasabbat nyújtott e napon a népszerű, ismeret- terjesztő vállalkozásában rend_ kívül eredményes Művészeti magazin, amely ezúttal a Pe­tőfi Irodalmi Múzeumba lá­togatott el, ahol a képzőmű­vészet és az irodalom kapcso­latára irányította figyelmün­ket. Szép versek kíséretében találkozhattunk olyan grafi­kákkal, festményekkel, me­lyek irodalmi művek ihleté­sében születtek — más-más művészi alkatok megközelí­tésében, gyakran egyazon témáról. A művészeti séta keretében különösen magá­ra hívta figyelmünket a szok­ványoktól eltérő, szokatlan szuggesztivitásával az az idő­szakos kiállítás, melyet Krú­dy Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából ké­szítettek a múzeum tudomá- nj'os dolgozói. Külön örö­münkre szolgált, hogy a tár­lat kivitelezésének egyik fő irányítója a Nógrád megyei származású fiatal tudós, dr. Kerényi Ferenc volt, kinek irodalomtörténeti vonatko­zású írásai a korábbi években gyakran jelentek meg a NÓGRÁD hasábjain is. Kedden a második mű­sorban francia bűnügyi törté­netet nézhettünk, Címe isme­retlen címmel. Egy bűnügy eltűnt, de egyetlen élő tanú­ját keresik. Az egyébként meglehetősen szokványos kri­mi tragikus végkifejletéhez fűzött moralizálás sehogy nem illett a történet kezdő hang­ütéséhez, meglehetősen vá­ratlanul ért bennünket és joggal váltott ki belőlünk ide­genkedést. A nemzetközi gyermekév alkalmából Gálaest a gyerme­kekért címmel nagyszabású műsort közvetített a televízió az Erkel Színházból. Az igé­nyes programban számos ki­váló művészünk működött közre, mint többek között Hadász Judit, Gobbi Hilda, Kozák András, Orosz Adél, Bilicsi Tivadar, Gábor Mik­lós, Bánki Zsuzsa, Harkányi Endre, Kováts Kolos, Psota Irén, Huszti Péter, Kútvölgyi Erzsébet, Kern András, Rutt- kai Éva, Sass Sylvia, Lukács Sándor, Darvas Iván. Csütörtökön jelentkezett a tévénézők táborában mindig nagy érdeklődéssel várt Kék fény. Társadalmi szerepéről, hasznosságáról szükségtelen szólni, jó néhányszor megtet­tük már. Inkább arról: mint­ha a legutóbbi adások indo­kolatlanul bőbeszédűbbek lennének a kelleténél egy-egy téma kapcsán, igy az összeál­lítások veszítettek sokszínű­ségükből, változatosságukból. A második műsorban ezen az esten a „Lina esküvője” című norvég filmre kapcsol­hattunk át. Nyomasztó lég­kör, sűrített unalom volt, ami várt ránk a históriában, be­teges lélektani állapotokkal. Arról szerezhettünk tudo­mást a film által, hogy Lina, aki már nem mondható fia­talnak, s szépnek sem. tehát reménye sincs a férjhezme- nésre, amikor hírét veszi, hogy gyermekkori szerelme, Gilbert hazatér Amerikából, elhatározza, hogy minden­áron megszerzi magának a férfit. A késő éjszakába nyú­ló história után bosszankodva állapíthattunk meg. hogy kár volt a képernyő előtt töltött, „kidobott” időért. Pénteken szinte felüdülést jelentett a Marcello Mastroi- anni-sorozat keretében A bigámista című, 1956-os olasz filmvígjáték repríze. A törté­net szenvedő hőse egy koz­metikai cég ügynöke, akit kétnejűséggel vádolnak meg és állítanak bíróság elé. Vé­gül is előkerül az igazi bi­gámista, s természetesen min­den elrendeződik. Addig azon­ban sok-sok élvezetes pilla­natot nyújt a jellegzetes olasz temperamentumból fakadó humor, s nem utolsósorban Vittorio de Sica ragyogó ka­binetalakítása,’ mely leg­alább egyenrangú a főszerep­lő Mastroianniéval. A második műsorban vetí­tették e napon Czakó Gábor Iskolavár című tévéjátékát, mely a tanár-diák viszony, az iskolai demokratizmus kér­déseit elemző meglehetősen bátor hangütéssel és végki­fejletében is merész igazság­ra törekvőn. A tévéjáték főbb szerepeiben — Iglódi István rendezésében — Jordán Ta­más, Tolnai Miklós, Papadi- mitru Athina, Jobba Gabi, Gera Zoltán, Csákányi László és Üjréti-László nyújtott egy- egy jól jellemzett figurát. Szombaton ismét jelentke­zett Derrick, a derék felügye­lő. Ezúttal sem sokkal több izgalmat nyújtva a bűnügyi históriában, mint amennyit e sorozatban általában meg­szoktunk. Ugyanekkor 'második mű­sorában Carlo Goldoni: Bugri- sok című kétrészes komédiá­ját közvetítette a televízió a szolnoki Szigligeti Színház produkciójában. A művet az elmúlt évben a salgótarjáni József Attila 'Művelődési Köz­pont színpadáról is láthattuk, s ma is változatlan a vélemé­nyünk: az író egyik nehéz korszakának terméke, s nem a legsikerültebbek kö­zül való. Meg kell említeni még a vasárnapi programból a Louis Armstrong Chicagóban című amerikai filmet, amely kom­mersz történetével semmiben nem emelkedik az életrajz­produkciók átlaga felé. Leg­többet a muzsikája nyújtotta. (b. t.) Mai févéajánlatunk 18.30: Megjelent a „Szabad­ság”. Dokumentum-riportfilmet ■sugároz ma este a televízió a felszabadulás után megjelent első, demokratikus magyar sajtótermékről, a „Szabad­ságiról. A lap nem sokkal azután kerül ki az utcára, hogy a főváros pesti oldala felszabadult. Budán még foly­tak a harcok, amikor a rik­kancsok, 1945. január 19-én árusítani kezdték a „Szabad­ságot”. A dokumenturriössze- állítás szerkesztői némi nyo­mozással felkutatták az ak­kor még névtelenül megje­lent cikkek szerzőit, közöttük Kállai Gyulát, Darvas Józse­fet, Zilahy Lajost, Barcs Sán­dort, Rajcsányi Károlyt és másokat. S a kamera elé idézték, hogy valljanak és emlékezzenek a történelmi jelentőségű időre. MISTER ÜZLETEI yj Fordította: Bába Mihály ARECK= 39. Csak akkor lesz rózsaszínű, ha meghaladta azt a bizonyos nagyságot. És éppen eddig az időszakig — bizonyították a védők — vonatkozik a jelszó „a mi lazacunk a legjobb, mert sohasem vörösödik”. Így a cég felmentő ítéletet kapott és elutasították a konkuren­cia által követelt kártérítést. — És mindez hogyan vég­ződött? — kérdeztem Heniót, amikor megszakította elbeszé­lését. — A céget nem egy fél, ha­nem majdnem másfél évig vezettem. Nem tudtam koráb­ban visszalépni, mert nem akartak engedni. Amikor a konszern már a saját lábán állt, megszöktem Alaszkából, vissza az Egyesült Államokba, ahol melegebb az éghajlat, istenem! Mennyit sóvárogtam én ott, a Yukon folyó part­ján! Ha télen köpött az ember, hallatszott a csattanása. Mire a nyál leért a földre, jéggé fagyott. Nem sokat segített ott a bunda. Amikor jöttek a na­gyobb hidegek, olyan ötven- fokosak, a dolgozószobámba vitettem a heverőmet, és he­tekig nem mozdultam ki. A hőséget jól bírom, de a hi­deghez sohasem tudtam hoz­zászokni. — És a céggel az elszámo­lás? — A vezetőség és a felügye­lő bizottság tagjai nagyon be­csületes és szolid emberek voltak. Csak kissé balkezesek, és nem volt megfelelő tapasz­talatuk egy olyan nagy gyár vezetésében. Nagyon rendesen számoltak el velem. Visszaté­rítettek mindent, amit én fek­tettem be, saját jószántukból magas fizetést ítéltek meg, amíg ott dolgoztam, aztán a megállapodás szerint három évig fizették a magas tantié- met. Amikor elköszöntem tő­lük, köszöntő levelet és magas prémiumot adtak, amit jóté­konysági célra ajándékoztam Alaszkában. — Nagyon szép gesztus volt a részedről. — Sohasem törődtem a pénzzel. Inkább a megszerzése 4 NÓGRÁD - 1979. február 13., kedd Látogatóban a ZIM művelődési házban Messze még a nyitás ideje, de már tucatnyian várakoz­nak türelmetlenül a játékte­rem (mondhatnánk felnőtt­klubnak, kártyaszobának, bi­liárdteremnek)* ajtaja előtt. Bejöhetnének hamarabb is, ha éppen nem folyna a vizs­ga a propagandistaklubban — a marxista középiskola hallgatói, az eredményhirde­tésre várakoznak. Ugyanis ebből a teremből nyílik a művelődési ház két klubhe­lyisége és a könyvtár is ... Belépünk az ízléssel be­rendezett, korszerű, jól fel­szerelt könyvtárba, kicsukva a dohányfüstöt és zsivajt. Hamarosan vége az ered­ményhirdetésnek, Illés Pál igazgatóval és Lipták Mária könyvtárossal bejárhatjuk a ZIM Ady Endre Művelődési Otthonát. A „sétát” a játék­terem melletti büfé megláto­gatása teszi teljessé ... — Igaza volt a kollégájá­nak, amikor egy kis írásban szóvá tette. Visszás dolog, hogy a kultúra háza előtt italozó, avagy ipár italos em­berek csoportja álldogál. De mit lehet tenni? Mi sem kö­veteljük a büfé és a „kaszi­nó” bezárását — igény van erre, és nekünk az a felada­tunk, hogy emellett más igé­nyeket is ébresszünk, formál­junk. Csak azt szeretnénk — és ebben a gyár vezetésével sem vagyunk ellentétben —, hogy ne itt az utcai részen, a klubok és a könyvtár „elő­szobájaként” működjenek, hanem a hátsó traktusban. Csakhogy ott lakók vannak, csupán egy hely üresedett meg eddig. Ehhez a „költö­zéshez” és az azt követő ki­sebb átalakításhoz pénz kell — a gyár gazdálkodásában most nem ez a legfontosabb beruházás, tudjuk. Ígéretet viszont kaptunk arra, hogy ezeket a terveket szem előtt tartják, ha jobbak lesznek a lehetőségek. És sokat kap­tunk az elmúlt esztendőben: a gyár rendbe hozatta az épü­let homlokzatát, esztétiku- sabb lett; ■ a vizesedés miatt szinte használhatatlan ifjúsá­gi klub új műanyag falbur­kolatot kapott, parkettázták a színpadot, új színpadi füg­gönyöket készítettünk, a já­tékterem padozatát kicserél­ték, elkészült a fotólabor, a nyugdíjasbizottság részére külön fogadóhelyiséget ren­dezhettünk be. Ennek a művelődési ott­honnak — salgótarjáni „test­vérintézményeivel” összeha­sonlítva — kevesebb a ha­gyománya, fiatalabbak kis­csoportjai, közösségei, 1976- ig csak tiszteletdíjas vezetője volt. Mégis, az eltelt két esz­tendőben nagyon sokat tudott előre lépni a szegényes „örökség” ellenére. Először a könyvtár: a korábbi, szög­vasból készült, nagy ajtókkal zárt, rendezetlen állományú könyvtárból vonzó intézmény lett. Hogy menrt'yire, azt az eredmények is igazolják: Lip­ták Mária az Olvasó mun­kásért pályázat egyik díja­imponált nekem, mint a bir­toklása. Amikor megkaptam azt a prémiumot, már elég gazdag voltam, hogy ilyen gesztust megengedhessek ma­gamnak. — Az az ötlet a reklámjei- szóval — tulajdonképpen nem is ötlet, hanem egyszerűen tréfa —, komoly összeget hoz­hatott neked a konyhára. — Nem panaszkodhatom. Ami a reklámot illeti, Ameri­kában a jó ötletet, vagy a/tó tanácsot könnyen pénzre vált­hatod. El sem tudod képzelni, milyen hatalom az amerikai reklám. Minden vállalatnál a reklámfőnök a legfontosabb személy a vezérigazgató után. Az óriási, az eszközökben nem válogató konkurrencia mellett a termelés könnyebb, mint az eladás megszervezése. Mivel a reklámra költött összeg adó­mentes, az ipar néhány ága­zatában különféle kampá­nyokra költenek: rádió-, tele­vízióadásokra, pályázatokra stb. Egy észrevételemért, ame­lyet az egyik nagy, New York-i áruházban tettem, húszezer dollárt kaptam. — Észrevételért? (Folytatjuk) zottja lett, 1977-től 78-ig csaknem mégkétszereződött az olvasók száma, ma közel 600, a kölcsönzött kötetek szá­ma (11 310 kötet) — író-olva­só találkozókkal, vetélkedők­kel, könyvtárismereti foglal­kozásokkal gazdagodott a programja. Az ifjúság, a nők, és a nyugdíjasok részére, valamint a tavaly ősszel megalakított szocialista brigádvezetők klubtagságának a TIT-elő- adássorozatokat a művelődési házban tartották. Az üzem­ben zajló TIT-programokkal együtt 200 előadás volt az el­múlt esztendőben, ezen felül 58 alkalommal ismeretter­jesztő filmeket vetítettek. Illés Pált a közösségek ala­kulásáról faggatom. — Nem nagy létszámú — mintegy 30 fős — az ifjúsági klub — a bejárók inkább fa­lujukban járnak klubba —, dé sokat fejlődtek az igé­nyek. A „Kedvenceink” elő­adássorozat már nem elégíti ki a fiatalokat: 1978-ban új előadássorozatot indítottunk, amely a művészetektől a po­litikáig sok témát átfog. Bő­vült a játékos foglalkozások, vetélkedők köre is, ami a kulturált szórakozást biztosít­ja, több fiatal amatőr mű­vész fellépett a fiatalok előtt. Októberben indult a szocia­lista brigádvezetők klubja. Célja a vezetői ismeretek, a tájékozottság gyarapítása, a termelés segítése, de ezek mellett a közösségi élet fej­lesztése, a kulturális felada­tok megbeszélése sem fog el­maradni. A propagandisták, a nők, a nyugdíjasok klubjai­ban az ismeretterjesztő tevé­kenység dominál, de a tag­ság a művelődési ház egyéb rendezvényeiről is értesül. — Az elmúlt ősszel a mun­kásművelődésnek egy újabb tere nyílt a gyárban: létre­hozták a munkásgalériát. Ezt hogyan tudják kihasznál­ni? — A kiállítások rendezésé­ben mi csak segítünk, a sze­mélyzeti osztály egyik mun­katársa végzi e munkát. Eb­ben az esztendőben négy képzőművészeti és négy egyéb jellegű kiállítás látható majd. — Az 1979-es tervek között milyen újdonság szerepel ta­valyhoz képest? — Ha sikerül megfelelő ve­zetőt találni, szeretnénk iro­dalmi színpadot alakítani. A mi gyárunkban is sok fiatal szereti a verset, prózát. , * Az eltelt Két esztendő ala­pozó munkája sokat változ­tatott a ZIM művelődési ház tevékenységén, egyre mesz- szebb kerültek a „kaszinó- jellegtől” — a kényszerű szomszédság ellenére. A leg­fontosabb feladat ma az, hogy tovább szélesítsék a kört, hogy egyre többeké le­gyen, amit a ház nyújtani tud! G. Kiss Magdolna Film készül Csontváry Kosztka Tivadarról Jelenet a Csontváry című filmből: Anna és Lilla (Drahota Andrea és Bánfalvy Ágnes). Születésének 125. évfordu­lóján — 1978. július 5-én — már javában készültek a Csontváry Kosztka Tivadar éle­téről szóló „Csontváry” című film felvételei. Az egykori ke­reskedősegédből, majd gyógy- szerészgyákomokból — Nőg- rádban is élt — lett festő életútjának végigkísérése rendkivül érdekes feladatot kínál Huszárík Zoltán rende­zőnek és stábjának — a for­gatás jelentős része ugyanis eredeti, vagy ahhoz nagyon hasonló helyszíneken törté­nik. Az első filmkockákat még 1978. április 19-én rögzítették a szicíliai Taorminában, ahol a nagy művész „A taorminai görög színház romjainál” cí­mű, a legszebb alkotásai kö­zött nyilvántartott művét fes­tette. Ezt követően a Horto­bágyon tűntek fel a filme­sek — itt Is Csontváry egyik műve, a „Vihar a Hortobá­gyon” kínálta a forgatási helyszínt. Azután ismét kül­földi tartózkodások következ­tek; Athénben, majd a ju­goszláviai Mosztárban, Jaj- cén és Plitvicán készültek el egy-egy fejezet felvételei. Legutóbb pedig — ez noverrv bér végén volt — Bulgáriá­ba utaztak, ahol a „Hajó­törés” című festményhez kao- csolódó epizódokat vették fel fekete-tengerparti helyszíne­ken. Az időjárás- kegyes volt, igy valóban viharos kö­rülmények között dolgozott a kamera. A film készítőinek a háborgó tenger külön gondot is okozott; a színészeket a számukra szokatlan körülmé­nyek között egy, a stábbal utazott tizenkét tagú artista­csoport helyettesítette. Az ez idő tájt már előreha­ladott állapotban levő film­nek más bolgár vonatkozása is van: a főszerepet alakító Iszhak Find ugyanis a szófiai Drámai Színház tagja. Jog­gal vetődik fel a kérdés: Ma­gyarországon nincs olVan szí­nész, akire ezt a feladatot nyugodtan rá lehetett volna bízni? Ilyesmiről szó 7 sincs. Az a helyzet, hogy nálunk egyetlen színház sem nélkü­lözné ,— akár megszakítások­kal is — egy éven keresztül legjobbjainak egyikét. A szó­fiai színház vezetői viszont készséggel siettek a film ren­dezőinek segítésére: rugalmas műsortervet állítottak * össze Finci számára, aki így a fel­vételek idejére mindig ren­delkezésre tud állni. Hol is tart jelenleg ez a nagyszabású vállalkozás? A fekete-tengeri „vendégszerep­lést” követően ismét Buda­pest a forgatási helyszín: ép­pen a napokban töltöttek két éjszakát a Gellért-fürdő hali­jában, ahol egy álomkép je­leneteit örökítették meg. On­nan a Széchenyi-fürdőbe te­szik át működési területüket. . A hazai felvételeket köve­tően a forgatócsoportra újabb külföldi munkautak várnak. Így például felkeresik a cseh­szlovákiai Viborno nevű köz­séget is, ahol Csontvárynak a Vibornóhoz közeli nógrádi Gácson volt gyógvszerészi munkássága színhelyéhez ha­sonló körülményeket találtak. A stáb — követve az eredeti helyszíneket — még Olaszor­szágba. Törkorszásba és a Szovjetunióba is elutazik. A nemzetközi érdeklődésre is jogosan számot tartó pro­dukció felvételei előrelátható­lag 70 munkanapot vesznek igénybe. Iszhak Finci mellett a további főszereneket élvonal­beli magyar színészek — Day- ka Margit. Drahota Andrea, Bánfalvy Apnes és Holl Ist­ván — alakítják. Jocha Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom