Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-13 / 36. szám
Iránban elsöpörték a sab A hadsereg a nép mellé állt rendszerét Részvétfávirat Jugoszláviába Az AFP teheráni helyszíni tudósításában azt írja, hogy a jelek szerint végleg elsöpörték a sah rezsimjét: Irán hétfőn élte át Khomeini aja- tollah korszakának első napját. Teheránban hétfőn reggel sírtak az emberek örömükben. A forradalom győzött, a sah soha többé nem tér vissza, a hadsereg velünk van — mondták- A forradalom oldalára átállt katonák a lakossággal barátkoznak. Közben az iráni forradalmi kormányzat hadműveleti parancsnoksága a rádióban többször is. beolvasott közleményben szólította fel a Kho- meinit támogató erőket, hogy tartsák ellenőrzésük alatt a főváros kulcsfontosságú léte- .sitményeit, de ne folyamodjanak erőszakhoz és gyújtogatáshoz. A teheráni rádió újabb híradásaiban is közölte, hogy lezárták az iráni repülőtereket és a határátkelőhelyeket, de — ellentétben a korábbi jelentésekkel, amelyek szerint az intézkedés 24 óráig lesz érvényben — nem ismertette az intézkedés érvényének időtartamát. Az AFP jól értesült forrásra hivatkozva jelentette, hogy Sapur Baktiar, a sah által kinevezett iráni miniszterelnök „biztos helyen” tartózkodik. A volt miniszterelnök — fűzték hozzá ugyanebből a forrásból — kapcsolatban áll Mehdi Bazargannal, az iszlám ideiglenes kormány elnökével. További részleteket nem közöl- tek. . \ teheráni rádió szerint az * új forradalmi kormány zsákmányolt fegyvereik beszolgáltatására szólította fel az iráni fővárosban ezrével cso- pbrtosulő fegyveres fiatalokat. A Baktiar-.rezsim ellen fellázadt katonák beszolgáltatott fegyvereit a parlament közeliében, Khomeini főhadiszállásán gyűjtik össze. A fegyveres erők vezérkarának közleményét ismertetve a teheráni rádió, amely immár a „Forradalom hangja” néven jelentkezik, hétfőn délben bejelentette, hogy az Iráni hadsereg teljes egészében a forradalom oldalára állt. A vezérkar felszólította a tüntető tömegeket, hogy hagyják el a megszállt kaszárnyákat. „A* hadsereg minden egysége letette a fegyvert és hűségéről biztosította az iráni nép forradalmát” — hangsúlyozta a közlemény. A teheráni rádió szerint Manuser Khosrodad tábornok, a császári gárda főparancsnoka és több munkatársa heli- kapteren elmenekült. A helikopter úticélja nem ismeretes. Egyes jelentések szerint saját tisztjei lőtték agyon Abdul-Ali Badrei tábornokot, a szárazföldi erők főparancsnokát, amikor további ellenállásra próbálta késhetni katonáit. Az egyik tartomány katonai kormányzója pedig akkor vesztette életét, amikor helikopterét lelőtték. Nem hivatalos közlés szerint nagy gondot okoz, hogy a felfegyverzett csoportok nem mindig engedelmeskednek a kormányzat utasításának. A Bazargan-kormány egyébként felszólította a sztrájkoló pilótákat, hogy vegyék fel a munkát, mielőbb kezdjék meg a sebesültek kórházba szállítását és az elzárt ,körzetek lakosságának élelmiszerrel és gyógyszerrel való ellátását. * Mehdi Bazargan kormányfő hétfő délután átköltözött a miniszterelnöki palotába. Első intézkedéseként Bazargan kinevezett három miniszter- efnök-helyettest: Ibrahim Jazdi dok'tor a forradalmi ügyekért, Hacsem Szabbag- hian a hatalomátadás megszervezéséért, Ahiir Entezam a tömegkapcsolatokért lesz felelős. Elmozdították Khara- baghi tábornokot, a hadsereg vezérkari főnökét. Helyére Mohamed Ali Gharanit nevezték ki, aki a haladó Mosz- szadik-kormány idején a katonai hírszerzés parancsnoka volt. A teheráni rádió és televízió élére Khomeini egyik közeli munkatársa, Sadegh Ghotbzadeh került. A forradalmi kormányt sorra támogatásukról bizto-y sítják Irán diplomáciai képviseletei: a többi között a párizsi, a londoni, a bonni, a berni, a - stockholmi nagykövet küldött üdvözlő táviratot Bazargan miniszterelnöknek. * Khomeini ajatollah a rádió közvetítésével hétfőn újabb hat pontból álló felhívásban fordult Irán népéhez: 1. Mindenki tartózkodjék a rombolásoktól. • 2. Akadályozzanak meg minden rendbontást és atrocitást, nehogy a megbuktatott diktatúra helyét a káosz vegye át. 3. A nép segítse a forradalom katonáit kötelességük teljesítésében, a rend megteremtésében. 4. Ne engedjék, hogy ellenséges erők x a „forradalmi- ság” álarca alatt megbontsák a forradalmi erők sorait. 5. A hívők menjenek a mecsetekbe, .hallgassák meg a síita papok prédikációit, útmutatásait. 6. Mivelhogy a katonák és a rendőrök beszüntették ellenállásukat a forradalommal szemben, a nép ■ ne bántalmazza őket, hanem a fegyveres testületek közembereit tekintse testvéreinek. (MTI) Szovjet-francia Letartóztatások Sanghajban Sanghajban nagybetűs faliújságok jelentek meg, amelyeknek szerzői tiltakozásukat fejezik ki tüntető fiatalok letartóztatása miatt. Rámutatnak, hogy a rendőrség és a biztonsági szervek erőszakot alkalmaztak a sanghaji központi pályaudvaron tüntető fiatalok ellen, akik a vasúti forgalom leállításával kívánták felhívni problémáikra a kínai párt és kormány figyelmét. A is tmgy miniszteri tárgyalások 9 Hétfőn Moszkvában megkezdődtek a szovjet—francia külügyminiszteri megbeszélések. Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter a szovjet kormány meghívására vasárnap érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. Andrej Gromiko szovjet és Francois-Poncet francia külügyminiszter hétfői tárgyaló- ükön a nemzetközi) politika öbb időszerű problémájáról, köztük az enyhülési folyamat fejlődéséről, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséről és a leszerelést célzó tényleges intézkedésekre történő áttérésről cserélt véleményt. Áttekintették a szovjet— francia kapcsolatok fő vonalait is és megelégedéssel nyugtázták a különböző területeken megvalósuló együttműködést. A tárgyalásokat tárgyszerű, baráti légkör jellemzi. Andrej Gromiko hétfőn ebédet adott francia kollégája tiszteletére. Az ebéden a két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezték ki részvétüket Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének Edward Kardeljnek, a JSZSZK elnöksége és a JKSZ KB elnöksége tagjának elhunyta alkalmából. * (MTI) Pol Poték gaztettei Kambodzsa a Pol Pot-re- zsim rémuralma idején korunk egyik legnagyobb tömegsírjává vált — jelentik a helyszínen járt külföldi újságírók és a látottak alapján teljesen igazat adnak Heng Samriruiak, a kambodzsai népi forradalmi tanács elnökének, aki rámutatott, hogy a felszabadító erők a kambodzsai nép teljes kiirtását akadályozták meg. A Tho Chu kommuna területén például az újságírók jelenlétében fel tát t tömegsírban több mint ezer olyan kambodzsait temettek el, akik vagy elpusztultak a kényszermunka embertelen körülményei között, vagy pedig a Pol Pot-rezsimmel szemben tanúsított ellenállás miatt lemészárolták őket. A Prensa Latina helyszínen járt külön tudósítóján ak beszámolója szerint a kényszerrel vidékre telepítettek kommunáin belül Pol Pót emberei kategorizálták az embereket. Az első csoportot a termelés fő erejét jelentő, 1.4 éven felüli, egyedülálló fiatalok alkották. A másodikba a családos, középkorú emberek tartoztak, akik szintén kollektív lakhelyen családjuktól általában különválasztva éltek, míg a harmadik kategóriába a gyermekekre felügyelő „forradalmi nevelésükről” gondoskodó öregek kerülték. Óriási tömegsírok, a Pol Pot-rezsim által végrehajtott népirtás bizonyítékai, Kambodzsa más részein is találhatók. Közülük a legnagyobbat Prey Veng tartomány székhelyétől alig 30 kilométerre tárták fel és kétezer meggyilkolt kambodzsai holttestét találták meg benne. (MTI) A fantasztikus feszültséghez képest maga a robbanás — legalábbis egyelőre —nem tűnik olyan pusztítónak, mint amilyen lehetett volna. Voltak ugyan fegyveres összecsapások Khomeini ajatollah és a császári gárda erői között, de a számok vastörvénye döntött: a tömegek a szó szoros értelmében elsöpörték a régi közigazgatást és megteremtették a főpap áltál kijelölt kormányfő, Mendi Bazargan országlásának feltételeit. A régi jó igazság — vagyis az, hogy jósolni nagyon nehéz — Irán vonatkozásában is érvényes. Az azonban vitathatatlan, hogy a drámai eseményekben bővelkedő iráni politikai színpadon új felvonás kezdődött a hét végén. Nehéz lenne persze arra a kérdésre egyértelmű választ adni, vajon váratlannak tekinthető-e a sah-féle adminisztráció utolsó, de annál félelmetesebb bázisának, a hadseregnek hirtelen semlegessé válása. A főparancsnokság vasárnap ugyanis közölte: felhagy a Baktiar-kormány támogatásával és a katonákat visszarendeli a laktanyákba. Bármilyen kivételezett helyzetet, élvezett is a hadsereg, az utóbbi időben már sejteni lehetett, hogy az iráni nép egyenruhás fiai nem sokáig maradhatnak érzéketlenek az egyetemes tömegmozgalommal szemben. * Az iráni Arról, milyen lesz a születő új rendszer, mennyire lesz képes megoldani az ország kétségtelenül súlyos problémáit, semmit nem tudhatunk még. Ebben a pillanatban azonban nem is ez a lényeg. Sőt még az sem, hogy az ellenzék derékhadának a vallási mozgalom bizonyult. A történelem már sok példát szolgált arra, hogy a vallási köntösben jelentkező tömeg- mozgalmak mindig és mindenütt létező társadalmi érdekeket fejeznek ki.'Ez a huszadik század harmadik harmadában Irántól Észak-lror- szágig fokozottan igaz. Khomeini mozgalmának nem a világnézeti alapja döntő az események mérlegelésénél, hanem az, hogy egyesíteni tudta nemcsak a nép, hanem a nemzet minden, a császári diktatúrával elégedetlen rétegét. Azt sem lehet tudni, hogy a jelenlegi impozáns nemzeti egység mennyire lesz tartós, s hogy a sah rendszerét elsöprő mozgalom menynyire hullik elemeire a győzelem után. Lehet valami igazuk azoknak, akik úgy vélik: a győzelmes iráni ellenzék sokkal egységesebb abban, amit nem akar, mint abban, amit e pillanatban akar. Ezek a kérdőjelek azonban fordulat nem változtatnak a dolog lényegén. Azon, hogy egy olajban gazdag, a tőkésvilág legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok által alaposan megtámogatott, kifelé oly sokáig rendkívül erősnek látszott diktatúra meglepő gyorsasággal széthullott. Szinte szimbolikusnak tekinthető, hogy az- utolsó — valóban utolsó? — felvonás kezdetén már csak a szuperelit császári gárda képviselte a monarchia folyamatosságát, immár valóban az egész nemzettel szemben. , Mi az iráni fordulat közvetlen következménye? Belpoiitikailag az, hogy egy lehetőségekben gazdag ország jó esetben valpban ráléphet a társadalmi felemelkedés útjára. A nemzetközi porondon pedig az, hogy a földkerekség egyik legérzékenyébb térségében megszűnt létezni egy olyan rezsim, amely fenntartás nélkül vállalta az amerikai érdekek védelmét és kiszolgálását. Bármennyi kérdőjel sorakozik Khomeini és Bazargan belpolitikai elképzelései körül (milyen lesz az iszlám állam iráni modellje, milyen társadalmi -töltést hordoz stb.), a külpolitikai orientáció terén minden jel szerint lényeges változás következik be. Csaknem biztosra vehető, hogy az új rendszer felhagy a „csendőrszereppel”, azzal, hogy a negyvenmilliárd dolláros költséggel felfejlesztett, ultramodern fegyverekkel felszerelt hadsereg Washington cél* jainak megfelelően tartsa sakkban a térség gyengébb országait. Ebből minden logika szerint az következik, hogy az új teheráni kabinet lépéseket tesz majd az el nem kötelezett országok csoportja felé. Meglesznek a lehetőségek a stabilizációra, ez nem kevesebbet jelentene, mint hogy egy fontos geopolitikai helyen megszűnik létezni a nyugati katonapolitikai szövetség előretolt bástyája és helyét egy alapvetően békepolitikát folytató kormányzat veszi át. Éppen egy ilyen fordulat hordereje teszi nagyon jogossá a kérdést: hogyan reagál majd az iráni fordulat * első számú vesztese, az Egyesült Államok? Carter sikertelen Camp Da- vid-i kalandja után amúgy is megerősödtek a kongresszusi támadások az amerikai elnök ellen. Ezek nemcsak az iráni összeomlásért teszik felelőssé a Fehér Ház, a külügyminisztérium, a Pentagon és a Cl A „gyengeségét”, hanem a tér-, ség változásaiért is, Etiópiától tkezdve Dél-Jemenen át egészen Afganisztánig. Minden, vagy majdnem minden attól függ, hogy ez a belső nyomás nem vezet-e meggondolatlan, súlyos következményekkel fenyegető amerikai lépésekre egy olyan Irán ellen, amely megújhodása lényegének éppen azt tartja, hogy csatlósállamból valóban független országgá vólíék? Harmat Endre 1 Z NOGRAD - 1979. február 13., kedd Harmincnégy éve Budapest szabad fgy „búcsúzott” a náci hadsereg Budapesttől; felrobbantott hidak, rommá lőtt házak jelezték a visszavonulás útját. Arról az emlékezetes februári napról, amelyet ma ünnepelünk, alighanem kevesen számoltak be olyan hitelesen, rpint az egyik legkiválóbb szocialista író, Nagy Lajos. Pincenaplójában így Írja le a felszabadulás első perceit, amikor megpillantotta a szovjet katonákat Budapest utcáin: „Maflán álltam a kapuban, örültem. De előre, már régóta úgy képzeltem el az első találkozást, hogy egymásnak esünk, és átöleljük egymást. Az ölelkezés elmaradt, mivelhogy ölelkezésnél kettőn áll a vásár. Pedig szép lett volna.” Igen, így álltak akkor \ az emberek; tétován, szinte föl sem fogva, hogy a történelem egyik legvéresebb, leg- szömyűbb korszaka végéhez közeledik. .Pedig 1945. első napjaiban a magyar főváros pincékbe húzódott lakossága előtt — hacsak nem volt valaki n^idenbe belenyugvó fatalista, vagy álmodozó fantaszta — már nem lehetett kétséges: a háború sorsa eldöntetett. A nyugat felé nyomuló Vörös Hadsereg feltartóztathatatlanul tört előre a menekülő ellenség nyomában; csak idő kérdése volt, hogv mikor teljesedik be a történelmi igazságszolgáltatás, mikor jön el a végső győzelem, mikor omlik össze végérvényesen a náci hadigépezet, mikor idézheti majd a diadalittaa angol saj-’ tó Shakespeare szavait: „The day is ours, the bloody dog is dead” — „Miénk a nap, a véres kutya meghalt”. De a bombázások és harcok elől a pincékbe menekült, éhező, lerongyolódott lakosságnak még sokáig kellett a halál árnyékában várnia a sorsdöntő pillanatra. A hírek — a megbízhatatlan, ellenőrizhetetlen hírek — csak szórványosan jutottak le a föld alá, s természetesen a szovjet hadmozdulatokról szóltak, a közelgő ismeretlen katonákról, akiktől retteget az, akinek meg volt rá az oka, s akiket lélegzetvisszafojtva várt; aki a szabadságot várta. A pillanat 1945. február 13- án jött el. A romhalmazzá vált főváros népe fölbotorkált a pincékből; ujjongva, vagy kissé értetlenül; megil- letődve, elfásultan, vagy kitörő örömmel, halottainak és eltűnt hozzátartozóinak hiányától meggyötörtén —, de mindenképpen azzal a tudattal: szabad. A napló utolsó szavai azonban még a szabadság friss mámorában is arra intenek, hogy nem elég elnyerni a szabadságot, élni is kell vele, s meg kell őrizni: „Szakadatlanul résen kell lenni. Hosszú ideig, talán egész életünkön át”. G. A. EHareaSc gC&őcflbfan Hírügynökségi jelentések szerint fegyveres harcok robbantak ki hétfőn a csádi fővárosban, Ndjemenában. A csádi csendőrség és a nemzeti hadsereg egyes egységei délelőtt támadást indítottak Hissen Habré miniszterelnök rezidenciája ellen. A harcokba páncélos egységeket és tüzérséget is bevetettek. Mint a JASZSZ jelenti, a harcok a csádi elnökhöz, Félix Malloumhoz hű erők és a miniszterelnököt támogató, úgynevezett „északi fegyveres erők” egységei között folynak. Az AFP „megbízható forrásokra” hivatkozva közli, hogy Hissen Habré elmenekült a miniszterelnöki palotából (MTI)
