Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
Film és valóság A Ludas Matyi egyik legutóbbi számában láttam egy rajzot. Két falusi atyafi beszélget a kihalt utcán, a mozi előtt, s egyikük emígyen szól: Üres a mozink, akár már várossá is nyilváníthatnak bennünket. (Az idézet nem szöveghű, csak tartalmilag. A karikaturistát nem tudom milyen tapasztalat, információ vezérelte rajzának elkészítésében, de adott esetben nem is ez a lényeges, hanem hogy szinte szükségszerűen előtolakodott emlékezetemből ez a kép, ez a mondat, azon a közelmúltban tartott vetítésen, melyet a falusi filmnapok elnevezésű, MOKÉP-akció keretében Taron szerveztek. Meglepően kevesen jöttek el a vetítésre, noha ez a megyei rendezvény- sorozat egyik kiemelt eseménynek számított. A tari közönség Szőnyi G. Sándor Kinek a törvénye? című legfrissebb alkotását láthatta (pontosabban láthatta volna, ha nagyobb számban jött volna el), három hónappal megelőzve az országos bemutatót. Tulajdonképpen tehát az a négytucatnyi gyermek és felnőtt, aki mégiscsak „rááldozta” idejét a filmre, ősbemutatónak lehetett tanúja, majd pedig részt vehetett a műről szóló beszélgetésen, melyet dr. Veress József filmesztéta vezetett. Ashabadban föld alatti folyosóra bukkantak a város- központban fedett vásárcsarnokot építő munkások. Kiderült, hogy a türkmén főváros alatt úgynevezett alag- csőlabirintus van. Ezen keresztül jutott el a víz a városba, a Kopet-Dag föld alatti forrásaiból. A vízellátásnak csak ez a formája több mint két és fél ezer év óta ismert Közép- Ázsiában, Már Hérodotosz megemlíti Nagy Kürosz perzsa király Közép-Ázsia belsejébe indított hadjáratainak leírása során, hogy a perzsák által elfoglalt erődök lakossága hirtelen eltűnt — „föld alatti utakon” menekültek az Két régi pénzleletet találtak az észtországi Olustvere településen folyó építési munkák közben. Az egyik 800 darab, XI. századi ezüstpénzből áll. A legértékesebb darabok arab dirhemek, bizánci miliarísok, európai dénárok. Ezek álról tanúskodnak, hogy Észtország a régmúltban a keleti országok, Oroszország és Nyugat-Európa közti forgalA film — ha nem is remekmű — jó színvonalú, Izgalmas, valóságos társadalmi gondokat feszegető, tipikus magatartásformákat elemző alkotás. Középponti figurái: a rendőr tizedes és a Kossuth- díjas téeszelnök. A rendőr szabálytalanságokat, sőt bűncselekményt fedez fel a szövetkezetben, melyek fölött évekig szemet hunytak, s most a környezet — élén a téeszelnökkel — erre szeretné rábírni a rendőrt. Beadja-e a derekát. vagy sem; írott és íratlan törvényeink kinek a törvényei, egyformán vonatkoznak-e mindenkire, az érdemeket, kitüntetéseket szerzett „nagyemberekre” is; azonos mércével mérjük-s az embereket? A fiatal, becsvágytól fűtött, lelkiismeretes rendőr és a középkorú téeszelnök konfliktusa ezeket a kérdéseket (és még számos hozzájuk kapcsolódót) taglalja, lehetőséget teremtve a nézőnek a végiggondolásra, a látottaknak a valósággal való szembesítésére. A film alapanyagát Gal- góczi Erzsébet, azonos című kisregénye szolgáltatta, s aki ismeri az írónő korábbi műveit, az nemcsak sejthette, de egyenesen tudhatta, hogy ezúttal is hiteles helyzetekben megjelenített valóságos problémákról lesz szó, olyan lényeges társadalmi kérdésekellenség elől. A lakosok nyilván ezeken a labirintusokon keresztül hagyták el a városokat. Az ókoriak e találmánya lehetővé teszi, hogy még a csekély vastagságú rétegekből is nagy mennyiségű vizet szerezzenek. A föld alatti folyosókon történő szállítás megbízhatóan védi a vizet a szennyeződéstől, elejét veszi a párolgással együtt járó nagy veszteségeknek. Sok ilyen alagcső sűrű agyagban húzódik vagy tartós és a korha- dással szemben ellenálló faanyaggal fedett. Ashabad lakói az ivóvíz egy részét jelenleg is föld alatti folyosókon kapják. más kereskedelmi útvonal mentén feküdt, A másik lelet két agyag- edényében néhány ezer ezüst- pénz volt, amelyeket a XIV, században vertek német városokban és Észtország területén. Az Észt Tudományos Akadémia történettudományi Intézetének szakemberei megállapították, hogy Észtországban most először találtak ilyen leleteket. ről, fonákságokról, amelyek nem a társadalmi berendezkedés lényegéből fakadnak — sőt homlokegyenest ellen- kezőek azzal —mégis léteznek. Ezt a tényt alátámasztotta a vetítés utáni ankét is, melyen a hozzászólók elmondták, hogy életük során már találkoztak a hatalmával visszaélő, baráti kapcsolatait időnként tisztességtelenül, magánérdekei céljára felhasználó téeszelnökhöz hasonló figurákkal. S kiderült az is — aligha csodálkozhatunk ezen —, valamennyien úgy tettek, mint a filmben szereplők döntő többsége: nem szóltak a visszaélések ellen, nem tettek ellene semmit, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” közmondás alapján. Többen most utólag önmagukban talán restelkedtek is, mint az a nyugdíjas vasutas, aki arra igyekezett válaszolni és választ kapni, hogy a rendőrhöz hasonló, emberek miért maradnak annyira egyedül, mások miért nem segítenek neki, Mert a magányos hősök valóban — mint a filmbeli rendőr — nem vehetik fel sikerrel a harcot a basáskodás ellen. Ez volt a jó egyórás eszmecsere legfontosabb tanulsága. A mai falusi valóság fii- mi megelevenítése segíti a tájékozódást, a tisztánlátást, következetes feltérképezése pedig minden bizonnyal hozzájárul hosszabb távon a magyar film és közönségének új- béli egymásra találásához, Ez azonban Taron — mint írásunk elején utaltunk rá — nem teljesedett be. Az egzotikum, a krimi valósága sokkal nagyobb tömegeket vonz, mint a legmozgósítóbb erejű társadalmi valóság. A szocialista magyar filmművészetnek azonban ettől függetlenül továbbra is vállalnia kell legjobb hagyományait. (ok) Mai tévé ajánlatit sík 20.20: A bigámista. Az olasz törvények 1-től 5 évig terjedő fegyházzal büntetik, aki házasság megkötése után még- egyszer JlOZ25ámegy ilyen személyhez, illetve elvesz házas személyt. Amikor Mario a jóképű fogpasztaügynök megtudja, hogy bigámiával vádolják, ártatlannak vallja magát, hiszen boldog, békés — csak aoró perpatvar okkal fűszeres -=• házasságban él Valériával és nagyon szereti kisfiát. Mario az első feleséget. Isolinát egyenesen taszítónak találja. lse- Jina pedig boldog, hogy megtalálta régi csinos férjét. A helyzetet bonyolítja, hogy az Cie-yet egy divatos ű?rvvéd. a képviselő úr veszi kezébe, aki irodalmi szóvirágai közül mindig kihullatja a lényeget. A Marcello Mastroianni sorozatban bemuta* tásra kerülő film fogkrémiigvnö- két Mareeüo Mastroianni játssza. Valéria, Giovanna Ralli. A képviselő úr szerepében Vittorio de Sica brillíroz. Labirintusok a város alatt Ezüstkinc§ek Fordította: Bába Mihály 36. Kanadától északra ezért a fehér hal a legolcsóbb. Minden tavasszal hatalmas lazac- nyájak úsznak a szárazföld belsejébe. Ilyenkor százával, ezrével pusztulnak el. Egyszerűen nem érdemes kihalászni a vízből. Valaki elterjesztette, hogy a Yukon folyó mellett halfeldolgozó gyárat építenek. Mindenekelőtt a fehér lazac feldolgozásét tervezték. Ilyen gyár megváltás lenne a folyó partján lakók számára. Rengeteg munkásnak adna kenyeret. Alaszka gazdasági fejlődése főleg az aranybányászatra támaszkodik. A túlzott kitermelés és gépesítés következtében azonban egyre kevesebb embert foglalkoztatnak. Alaszka nagyvárosaiban állandó munkát találni így bizony nem könnyű. Azok az esztendők már elmúltak, amikor az aranylelőhelyeken leverték a cölöpöt és óriási kincsre tettek szert. Észak romantikája engedett a magas feszültségű tornyok és a mechanikus földhányó gépek előtt. A halfeldolgoző gyár építésének javaslatát a helyi hatóság is támogatta. Társulást hoztak létre, amelynek az volt a feladata, hogy felvásárolja és feldolgoztassa a fehér lazacot. Elindították az akciót. A részvények többsége a kis emberek kezébe került. Különösen a folyóparti települések lakói vásároltak, hogy így biztosítsák jogukat a „fehér lazachoz". A hatóság nyomására a bank az újonnan alakult konszernnek középlejáratú hitelt nyújtottak. Banki garanciákkal vásároltak gépeket és más berendezéseket. Épületeket emeltek, gépeket szereltek a halfeldolgozáshoz és konzervdoboz-készítéshez. Mivel más ipari centrumoktól távol voltak, helyben kellett univerzális kombinátokat teremteni, amelyek einkezett bádoglemezből dobozokat készítettek, kon- zervvé dolgozták fel a halat, dobozba zárták és a hulladékból hallisztet készítettek. Végre minden kész volt és a gyár termelni kezdett. A munkások gyorsan megtanulták az új szakmát. Autókkal, hajókkal vitték az óriási mennyiségű fehér lazacot. A raktárakban nőttek a doboz- hegyek, 4 NÓGRÁD — 1979. február 9., péntek A magyar tudomány arcképcsarnokából: Bemutatjuk Aitúr akadémikust Manapság a tudományos életben nem hátrány, ha valaki már ifjú korában több nyelvet sajátít el. Nos, Horn Artúr akadémikusnak erre már csak élettörténete miatt Is bőven' volt lehetősége: 1911-ben, Kairóban született Nem éppen megszokott születési hely a magyar állampolgárok között —, de a körülmények sem voltak hétköznapiak . . . Édesapja az egyiptomi fővárosban dolgozott, mint az ottani európai képviseletek ellátásával foglalkozó üzletember, édesanyja pedig a hobbiból egyiptológiai kutatásokkal is foglalkozó neves irodalmár, Beöthy Zsolt lánya volt, Kairóban ismerkedtek össze, keltek egybe. Horn Artúr elemi iskoláit Magyarországon, Svájcban. Ausztriában végezte. Középiskolás korában vált véglegessé benne a már gyermekkora óta meglevő elhatározás: a természettel, az állatokkal, azok tenyésztésével kíván foglalkozni. A budapesti műegyetem közgazdasági karán, agrárszakon szerzett diplomát 1934-ben. Ugyanott egy évre rá egyetemi doktorátust is szerzett, értekezésében a postagalambok teljesítményének élettani feltételeit taglalta. (Itt vált gyakorlati haszonná számos ifjúkori hobbijának, a díszhal-, galamb- és méhte- nyésztésnek egyike ...) Mint mondja: a genetika iránti érdeklődést különösen Darwinnak a fajok eredetéről írt művének elolvasása mélyítette el benne, egészen fiatalon. 1935—1943 között az Országos Törzskönyvező Bizottságnál dolgozott, 1943-ban egyetemi magántanár lett a műszaki és gazdaságtudományi egyetemen, az akkori állattenyésztési tanszéken. A felszabadulás után az agrártudományi egyetem keszthelyi osztályéra nevezték ki tanszékvezető professzornak, ahol 1949-ig dolgozott. Akkor Budapestre került, az állattenyésztési tanszék élére, ahol 1957-ig működött professzorként. 1957—1963. között az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos főmunkatársa volt, 1963-tól pedig az állat- j" orvostudományi egyetem állattenyésztési tanszékét vezeti, A kandidátusi címet az elsők között, addigi tudományos munkája alapján kapta meg, 1954-ben lett a tudományok doktora, értekezésének tárgya a heterózis elmélete és várható gyakorlati hatásainak elemzése volt a magyar mezőgazdaságban. Az MTA 1961- ben fogadta levelező tagjai sorába, 1967-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkásságát 1956-ban a Munka Érdemrend kitüntetéssel, 1978-ban pedig Állami A készáru vándorolt tovább az Egyesült Államok üzleteibe. Ä nagykereskedők már néhány hét múlva értesítették a konszern vezetőségét, hogy a hírek nem a legjobbak, az árura „nem harapnak". Ezért nagy reklámot csaptak az amerikai sajtóban. Az autósztrádékon hatalmas táblák jelentek meg ezzel a felirattal: Csak alaszkai lazacot vegyél! Az eredmény nullával volt egyenlő. A feldolgozott hal eladása nem csak hogy nem nőtt, hanem a kombinát beindítását követő fellendülés után visszaesett. Még a nagyon drága reklámhadjárat ellenére is csökkent. Az amerikai fogyasztók egyszerűen nem akarták vásárolni az alaszkai terméket. A vezetőség úgy határozott, hogy komoly mértékben leszállítja az árakat és külön prémiumot fizet az eladóknak, ami talán fellendíti a piacot az újabb termékek előtt. Eltelt egy idő és a kereskedelmi igazgatónak kellemetlen hírt kellett közölnie az igazgatósággal — ahelyett, hogy emelkedett volna az eladás, még jobban csökkent. A gyárnak óriási veszteségei voltak, (Folytatjuk) díjjal ismerték el, ez utóbbit részben oktatói és kimagasló kutatói, részben a hazai szarvasmarha-tenyésztésben elért sikereiért ítélték oda. Tudományos munkásságában a fő terület a szarvasmar- ha-tenyésztés. 25 éve foglalkozik ezzel, magasra értékelt munkatársi gárdája társaságában, sajátos iskolát alakított ki ezen a területen. Nagy szerepe volt a szarvasmar- ha-tepyésztési kormányprogram kidolgozásában. Ismert tény, hogy a „klasszikus” magyartarkafajta viszonylag kevés tejet produkál és kevésbé alkalmas a nagyüzemi tartásra.. Ezért első lépésben a Holstein—Fríz fajtával való keresztezést tartja jónak, amely lényegesen megnöveli a tejtermelést. (Ezt az eredetileg „mindenes” nyugat-európai eredetű fajtát az amerikai kontinensen alakították ki jó tejelővé. Első szaporítóanyagát 1965-ben Kanadából hozta.) De a Holstein sem hiba nélküli: híg a teje, kevés benne a zsír és a fehérje. Ez különösen a szállításnál és a feldolgozásnál kedvezőtlen, mert energiaválsággal küzdő korunkban túl sok energiát igényel. Ezért ezt tovább keresztezik a dániai Jersey-fajtával, amelynek tejében már jóval több a zsír és a fehérje. (Jellemző: a hollandok legnagyobb tenyésztési célja most olyan állomíny kialakítása, amely 6000 liter 4,3 százalékos zsír és 3,7 százalékos fehérjetartalmú tejet ad). A tejtermelő vonalak kialakítása mellett a vágómarhát sem szabad persze elhanyagolni — mondja Horn Artúr. — A jövőben olyan tenyésztési rendszer kidolgozásán munkálkodik munkatársaival, amelynek nyomán a tejelő tehénállomány nem jó tej hozamú egyedeit az igénytelen, pl. Hereford marhával keresztezik így kis testű, igénytelen tehénállomány alakul ki. minimális épület- és takarmányigénnyel. A jó sza- porulatú tehenektől azután mindig olyan ápaállattól származó borjút nyerhetnek, amelyet a gyakran változó igénvű exportpiac megkövetel. (Itt apaállatként újra számításba jöhet a magyartarka, egyes francia fajták mellett). A végső cél: olyan racionális hazai szarvasmarha-tenyésztési rendszert kialakítani, amely dotációmentesen tartható, kevesebb számú tejelő tehén tartását igényli és gazdaságosabban képes biztosítani a nagyobb mennyiségű és jobb tejet, húst. Végül néhány kérdés Horn Artúrhoz, a magánemberhez: követi-e példáját a családban valaki? Mint kiderül, három fia közül a legidősebb kisállattenyésztő genetikus, kandidátus, főiskolai tanár Kaposvárott. Az ő esetében a legszembetűnőbb az azonosság.' De a többiek is a mezőgazdaságban „maradtak”: középső fia növényvédő szakember, az NDK-beli gyárak hazai képviselője, szaktanácsadója, a legfiatalabb pedig a fácán- kerti környezet- és vadvédelmi állomáson vadtenyésztéssel foglalkozik. Szabad idejében Horn Arj túr, ha nem éppen kisunokáH nak valmelyikével foglalkozik; gellérthegyi lakása körül kertészkedik. Mint mondja: ea aktív pihenésnek számít, sokszor az íróasztalnál elfáradva kimegy a kertbe, fél órára; kapálni. Szatmári Jenő István ANGI VKMA Vészi Endre azonos című kisregénye alapján készült színes magyar filmdráma GÁBOR PÁL rendezésében. Főszereplők: Pap Veronika, Dunai Tamás, Pásztor Erzsi és Szabó Éva. „Ez a kisregény — ha a kritika nem is fordított rá kellő figyelmet — semmivel sem kisebb jelentőségű Írói felfedezés, mint a Húsz ér* vagy a Rozsdatemető.” (Major Ottó: TEREMTŐ EL6GEDETLENSEG, Népszabadság, 1976. IX. 18.) „Az idő, amikor a film története játszódik, 1948, a fordulat éve, Egészen kivételes kor, amiről csak homályos ismeretei vannak a mai nézőnek. A fiatal generáció pedig, amelyre számítok, egyáltalán nem ismeri, Dé még az idősebbek emlékezetében is egészében összemosódik ez az időszak. A „fényes szelek” korszakáról és a személyi kultuszról beszélnek. De hogy hogyan fordult át világunk, sem történelmileg, sem ideológiailag nem tiszta számukra. Vészi Endrével az ANGI VEBA-ban azt a pillanatot igyekeztünk megragadni, amikor a két korszak váltása történik, amikor e korszakváltásként elkezdődött valami, amit ma úgy hívunk: elkezdődtek a torzulások. Vészi csodálatos írói víziójával ezt abban a pillanatban fogta meg, amikor a lélektorziilás elkezdődött. Eb ezt tartottam fontosnak.” (Gábor Pál, Filmszem, 79/2.) Bemutatók! II. 8—9. Balassagyarmat, 10—11. Nagybátnny (Bányász), 18, Karancslapujtő, 13—14. Salgótarján (November 7)
