Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
IVagybárliányi kezdeményezők JÁTSZÓTERET, ÓVODÁT! Két esztendeje, amikor járásonként, községenként ösz- szesítették a nógrádi települések lakosai által végzett társadalmi munka értékét — Nagybárkány a legjobbak közé került. De voltak szerényebb eredményt elért községeink is. Közülük tízet kiválasztva, a megyei tanács kezdeményezésére, tavaly az év elején tapasztalatcsere-látogatást szerveztek tanácsi és tömegszervezeti vezetőknek, a társadalmi munka irányítóinak részvételével — Nagy- bárkányba. A legsaerényebb eredményt elért tíz község már tavaly jelentősét -lépett előre: fejlődött Tereske, Nógrádkövesd, Dejtár, Szanda és mind a többiek. Az egykori elmaradókból elsők lettek, vagy másodikok. Például Tereske, ahol a tavaly végzett társadalmi munka értéke a rétsági járás — Nagyoroszi után — második legkiválóbb községévé avatta a szátoki társközségű falut. Tereske az idén megyei tanácsi vb-engedéllyel kitüntetést alapított legkiválóbb társadalmi munkásai részére. Helyesen tette! A szülőföld iránt tettekben megnyilvánuló szeretet jutalma sokféleképpen — például tereskei módon is kifejezhető. Mucsina János nagybárká- nyi tanácselnök őszintén érdeklődik az egy esztendeje ott járt, s akkor a lemaradók között számon tartott társak iránt. Őszinte az öröme a tereskei hírt hallva, vagy arra ügyelve, hogy például Nógrádkövesd is előrelép, víztársulást tervez és sorra gyarapodnak a többiek is. Pedig törődhetne csupán a saját dolgával, van belőle elég! A salgótarjáni járás talán legkülönösebb községe Nagybárkány. Székhelyközségként hqzzá tartozik Sámsonháza, Lucfalva, Kis- bárkány, Márkháza, Nagy- keresztúr és ide tartoznak mind a környező puszták is: Bedepuszta, Borókás, Kisfalud, Kiskeresztúr, Krakópusz- ta. összeadva tucatnyi településből áll ez az egység. Tucatnyi irányba megosztott, éppen ezért fokozott ügyelem kell az összetartásához. A tizenegy településen ugyanakkor mindössze 2500 lelket tartanak számon. Közülük a legnagyobb, lélek- számban is, Nagybárkány és a közeli Lucfalva. A termelőszövetkezeti központ a szinte teljességében új házakból álló Nagykeresztúron működik. Iskolai oktatás Lucfalván és Nagybárkányban folyik, de például a lakosság közművelődési feladataihoz hat helyen kell hozzátenni a tanácsi irányítás, segítés erejét, figyelmét. Nem akármilyen feladat. Ilyen körülmények között ott, ahol mindenről sokszorosan kell gondoskodni, érthetően (majd azt írtam — elvárhatóan) felfokozott felelősség hárul a tanácsra. Mi erről Mucsina János tanácselnök véleménye? — Amikor néhány éve az iskolai korszerűsítés, a szükséges átalakítás igénye felmerült, először arra gondolt mindenki, „nehéz hely ez itt”. Honnan vegyünk összefogó erőt, amikor ilyen szétszórtan élünk? S éppen a szülők között találtuk meg a segítséget, és mindjárt az elején a termelőszövetkezettől. Került a szülőkből asztalos, kőműves, festő, ács. Egy hónap alatt nyélbeütöttük a munkát. Ez adta a további előrelépéshez az erőt. De sok minden megvalósult azóta, csupán társadalmi munka segítségével: sífelvonód) a Benkes-dűlőn, járda sokszáz méternyi. Került munkagép is, amikor kellett, segített a szövetkezet és azok a megszállott emberek, akik mint például a kiváló társadalmi munkáért kitüntetett Edőcs József népfrontelnök Nagybárkányban, vagy Cseré- nyi János lucfalvai iskolaigazgató. párttitkár-tanácstag, együtt vallják az elnökkel, társaikkal: a társadalmi munka alapelve, hogy azt kell megragadni a feladatok közül, amire a legtöbben vágynak, amit sokan akarnak. Ennyi az egész? — Kik azok, akik a legjobban akarják és végül, kik azok, akik értenek is az elvégzendő munkához? A motort ők jelentik, ez még hozzátartozik a szervezéshez — adja meg a „receptet” az elnök. Tudjuk, csodaszerek, csalhatatlan módszerek ugyanúgy nem lehetnek a társadalmi munkára, mint teszemazt a filmrendezésre, vagy a labdarúgás fellendítésére. De alapelvek, jól felismert komponensek, összetevők, alkotóelemek nélkül a legegyszerűbb dolgok sem valósíthatók meg. A bárkányi alapelvek ezért érdekesek. Na, meg azért, mert a gyakorlatban bebizonyosodott róluk a leglényegesebb. Jól alkalmazhatók a köz érdekében, a közösséggel együtt cselekedve. Így készült el errefelé egy kilométer hosz- szúságban egy út két hét alatt! Így készült eddig és ezután is a teljes befejezéséig, a nagybárkányi sportöltöző, lakossági, termelőszövetkezeti segítséggel. Jó szervezéssel, közös akarattal. „De a pontosságot az emberek nagyon számon kérik. Kapkodás nincs” — vélekedik az elnök. Nagybárkány tavaly a járásban másodikként végzett a társadalmi munkaversenyben. A megyében a harmadik helyet szerezte meg a községek között. Óvoda épül, iskola bővült a munka eredménye nyomán, támogatást adott a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzeme és a kányási akna is. Részt vállalt a munkából a kisterenyei ÉMÁSZ „Fény” Szocialista Brigádja, a NÓGf- RÁDTERV, a NOMBER is — éppen a sportöltöző létesítésében. Segítettek az útkarban-" tartó költségvetési üzem vizs- lás-újlakpusztai fiataljai, s most, hogy a nagybárkányi tanács felhívással fordult a járás valamennyi községéhez: legyen a társadalmi munka lakosonként számított értéke az idén mindenhol a járásban 350 forint — máris jelentkezett a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Quartó Szocialista Brigádja és felajánlotta a segítséget gyermekjátszótéri eszközök létrehozásához. A nagybárkányi kezdeményezés az idén a gyermekek évéhez kötődik és arra irányul, hogy mind több helyen javuljanak a gyerekek élet- körülményei a közösséget gazdagító társadalmi munkával. Miként Bárkányban és a társközségekben, ahol például az önkéntes rendőri csoport is élenjárt a társadalmi munkában az iskolabővítés idején. A bárkányi mozgalmi házat is társadalmi munkások tervezik nagy szakmai hozzáértéssel, s nem kisebb szakmai önbecsüléssel. Kisiparosok, tanácstagok népfrontos aktívák, szülők, szocialista brigádok, önkéntes rendőrök, orvosok, értelmiségiek, alkalmazottak, iskolaigazgatók, termelőszövetkezetiek, munkásasszonyok, KISZ-fiatalok dolgoznak azért, amit mindannyian egyként szeretnének — a községek gazdagításáért. T. Pataki László Vasárnapi jegyzet A 7nn töröm a fejem már egy hete, u hogy kit tudhat mifelénk venezuelaiul? Egy levelecske kapcsán fúrja oldalamat a kíváncsiság. Mindjárt a megszólítás is furcsa volt. Nem úgy kezdődött, hogy: Kedves, Tisztelt... csak annyit írtak a lap közepére, „szerencselánc”. Megtudhattam, ez nem magyar, importból — méghozzá Venezuelából — jutott el országunkba, s a sorok névtelen írója azt közölte: szerencsét hozott, illetve komoly dolgokat oldott meg. Tehát ez egy csodalánc. Csoda, hogy eddig nem csörgették meg közelünkben. Azon viszont nem álmélkodtam, hogy már megint írásra biztatott a feladó. Se szó, se beszéd, csak felszólított, húsz példányban másoljam le, ha babonás vagyok, ha nem. Mindjárt kaptam volna a gömböm után, ha nem biztatnak a figyelemre. Bizonyos „Leszval Us” 1967-ben kapta meg a láncot, s hét nap múlva — írd és mondd — több mint negyvenezer dollár ütötte a markát. Az ismeretlen szerencsés bizonyára nem élvezhette a nyeremény örömeit, mert két nap múlva meghalt. Megszakította a láncot. Érthető, ha lel- kemre kötötte titkos jótevőm: küldjem tovább és várjak, meglepetésben lesz részem. S hangsúlyozta, hogy szigorúan azoknak küldjem, akiken segíteni akarok. Elővettem a telefonkönyvet — ötnapi keresgélés után bukkantam rá egyre, szerencsésen —, s felütöttem az A betűnél. Mindjárt az AFIT tűnt szembe. Nem küldtem nekik, biztos enélkül is sok a postájuk. Az AGRO- BER címe csábított, hátha szerencsét hoz nekik, s olcsó beruházásokat ajánlanak. S milyen állati szerencsém volt: egy oldalon az állategészségügyi állomás, állatforgalmi és húsipari vállalat, állattenyésztési felügyelőség nevére bukkantam, stílszerűen az Állami Biztosító alatt. Képzeletben már meg is jelent előttem egy biztosítási ügynök, aki hosz- szasan beszél rá a kötvény aláírására, amennyiben eszembe jutna a szerencseláncot megszakítanom. Egyelőre nem jutott eszembe, mert a lap alján az állt bizalmasan: „a példányokat azoknak küld el, akiken segíteni akarsz”. Elővettem hát egy borítékot, s szénen felrajzoltam az első címzést: Népgazdaság. S kezdtem írni a levelet, de nagy gondot okozott, vajon nem sértődik-e meg, ha csak úgy ismeretlenül letegezem. Belegondoltam magam az ő helyébe, hogy ki az a húsz személy, akinek továbbítaná a szerencseláncot. A számolással már hatmillió-hétszázötvenezer-kettőnél tartottam, s még nem vettem számba a Lampart ZIM salgótarjáni gyárát, a bujáki termelőszövetkezetet, s a ZÖLDÉRT megyei vállalatát. Így széttéptem mérgemben a borítékot. Szűkítettem a kört a vendéglátásra. Bevallom őszintén, hogy nagyon szeretnék segíteni rajtuk. Mert mostanában mind több a vendéglátás. A vendégek nem csak étkeznek, po- harazgatnak, hanem látnak is, ami után ők írnak leveleket különböző címekre. Igaz ennek semmi köze sincs a szerencselánchoz. Ezt tudják a salgótarjáni Kővár presszó felszolgálói is, de azt már nem, hogy friss-e a sütemény. Ezért hiába is áhítoznak rá, a venezuelait nekik nem másolom le. A megyei művelődési köznont üvegcsamoki büféjébe sem küldök. Rászól váltak. Épp akkor tartanak zárva, amikor véletlenül rendezvény van. Mondjuk egy szerda esti színházi előadás. Gondolkodtam tovább — mégis, kikre, mikre fémé rá a szerencse, amit nem osztogatnak marékszámra, mint valami fejfájás elleni gyógyszert? Érdeklődtem az ismerősöktől is, akik csupa özönvíz előtti tippel láttak el. Egyik magának kívánt szerencsét az államvizsgához, másik a Lada-kiutaláshoz. A körkérdést folytatván kiderült: mindenkinek szüksége van Fortuna istenasszony kegyeire. Ezért végül arra a következtetésre jutottam, hogy a szerencselánc-szövegírónak küldök üzenetet. „Kedves szerencsegyerek! Bizonyára hallottál a szerencseláncról, amely tőled indult ki, s húsz példányban lemásoltad. Pedig a papírral még mindig illik takarékoskodni. Talán hallottál Leszval Usról is, akiről én tőled hallottam. Roppant sajnálom a szegény venezuelait, ezért nem szakítom meg a láncot. Légy szíves másold le a leveledet, s nyolc napon belül küld el hárommilliárd példányban. Csak azoknak, akiken segíteni akarsz.' S mivel te ilyen önzetlen vagy, hadd örüljön az emberiség... Utóirat: azt, hogy „küld”, két d-vel írd! S várj, mi fog történni!” T?I7rtm abban: a szerencselánc más- JBiUlLI nak is szerencsét hoz. Azért: be kell vallanom őszintén, hogy a gasztronó- miailag kifogástalanul elkészített (szerencse) malacnak jobban örülök. Szerencsémre. M. Szabó Gyula Húsvéti nyuszik A Magyar Édesipari Vállalat Szerencsi Cso- koládégyárának diósgyőri gyáregységében befejeződött a rekonstrukció első üteme. Ennek során bővítették a gyártórészleget. Ezentúl csak egyfajta terméket, csokoládéfigurákat gyártanak. így több és jobb minőségű árut tudnak szállítani az üzletekbe, valamint exportra. A képen: Rozgonyi Valéria és Németh Anna az exportárut csomagolja. „A. népköztársaság nevében. »9 Igazságot szolgáltatott sendesen húzódik meg a ház Balassagyarrfiaton. a Hétvezér utcában. Kis kertjén — alig száz négyszög- öles — látszik, hogy gazdája gondozza. Már a ház előtt a rózsatövek felhívják magukra a figyelmet. Bent a kertben pedig a szőlőtőkék, a gyümölcsfák sorakoznak szinte katonás rendben- Most még csend honol mindenütt. A meleg, barátságos szobában dr. Kovács László, a Balassagyarmati megyei Bíróság nyugállományú elnöke egy könyvbe mélyedve tölti megérdemelt pihenőnapjait. — Olvasgatok, pihenek, hogy aztán újra neki rugaszkodjak a munkának. Kell ez a kis pihenés, kikapcsolódás, mert bizony, valljuk be, hosszú volt az egy év híján négy évtized az igazságszolgáltatásban . . . Igen, négy évtized! Megannyi emlékkel, rengeteg munkával. így nem emlék, inkább a munkának egy-egy mozzanata elevenedik fel beszélgetésünk során. Hiszen a most 63 éves dr. Kovács László már 1940-ben, a jogi egyetem elvégzése után eljegyezte magát az igazságszolgáltatással. — Ügy kezdődött, hogy édesapám ügyvéd volt, sőt a nagyapám bírósági segédhivatali dolgozóként tevékenykedett az igazságügyben. Én őket kővettem. Mondjak még valamit? Az egyik leányom járásbírósági elnökhelyettes Szegeden. Egyszóval . olyan igazi jogászcsalád, -família vagyunk. Egy ember sorsa, élete pereg le előttem a beszélgetés során. Olyané, aki hosszú éveken át emberek sorsa felett döntött, s mondotta ki az ítéletet a népköztársaság nevében. — Természetesen hosszú volt az út. Szinte minden poszton dolgoztam a bíróságokon, amíg a Balassagyarmati megyei Bíróság elnökévé kineveztek. S mi előzte meg mindezt? Ezerkiléncszáz- negyvenegyben fogalmazóként kerültem a bírósághoz- Ilyen beosztásban dolgoztam a fel- szabaduláskor is. És valahogy itt kezdődik az én életem. A felszabadulást követően először a szegedi népbíróság tanácselnök-helyettese, később pedig tanácselnöke voltam egészen a népbíróságok megszűnéséig . . . Hosszan gondolkodik. Több per emléke elevenedik fel benne. Amikor megszólal, így foglalja össze az akkori éveket: Súlyos háborús bűntetteket, népi demokratikus államrendellenes ügyeket —, összeesküvés, izgatás és más témákat tárgyaltunk ... De a bíróságon belül a párt szervezésére is gondot fordítottunk, sőt Szegeden néhány évig alapszervezeti párttitkár is voltam. Nagyot ugrunk a beszélgetés során az időben. Meleg szavakkal szól azokról az évekről, amelyeket már Nóg- rádban töltött. 1951-et írtak, amikor dr. Kovács László a Szécsényi Járásbíróság élére került. De sokszor állt itt is a bírói pulpituson! Tárgyalt gazdasági és egyéb bűncselekményeket. ítéleteket hirdetett polgári perekben — családjogi ügyekben, gyerektartásokban, bontóperekben. ’Sok gondot okozott a járásbíróságnak, hogy nem voltak tisztázva a telekkönyvi viszonyok. Nem egy esetben százéves telekkönyvi vitákat kellett lezárni. Több községnek egyáltalán nem volt telekkönyve. — És eljött ezerkilencszáz- ötvenhat júniusa. A Balassagyarmati megyei Bíróság elnöke lettem. Igaz, akkor nem sokáig, mert az ellenforradalom idején leváltottak i • . De visszakerültem, s újra átvettem a vezetést. Mi volt akkor a legfontosabb feladat? A munka megszervezése, az ellenforradalmi bűncselekmények mielőbbi, gyors lezárása, ezzel is a konszolidáció segítése. Ügy érzem, sőt, meggyőződésem, hogy ez a munkatársaim segítségével sikerült is! — Megjelentek a jogpolitikai elvek. Más szóval, új jogszabályok láttak napvilágot. Már 1961-ben megjelent az új BTK, azt követte a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve, ami addig nem volt. E tények elősegítették, hogy a bíróságok eredményesebben vehették ki részüket a szocializmus építéséből, még- inkább a törvényesség megszilárdításából rájuk háruló feladatokból. Azt is el kell mondani, hogy a büntető, vagy a polgári törvénykönyv hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a bírói ítélkezés megfeleljen a törvényességnek, eleget tegyen az alkotmányban meghatározott feladatoknak, elősegítse a szocialista államrend szilárdítását, ami találkozott a dolgozó nép egyetértésével. Itt kell azt is elmondanom, hogy ez teljesen új gyakorlatot jelentett a bírói munkában. Ezek már szocialista jogszabályok voltak a korábbi bírói gyakorlattal szemben - ; . Egyáltalán, nagyon szép munka volt! Egyre jobban oldódik a beszélgetés. Az újságíró sztorikat kér a nyugalomba vonult bírósági elnöktől. Biztos, hogy lenne, sőt van is! De dr. Kovács László az esetek felelevenítésétől, azok sztoriként való felhasználásától teljesen indokoltan tartózkodik. Inkább számolunk. Megdöbbentő adat jön ki végeredményként. Dr. Kovács László bírói tevékenysége során több mint 10 000 ügyet tárgyalt, vagy azok döntésében részt vett. És alábecsüljük a következő számot. A tárgyalások során a félszázezret is meghaladja azoknak a személyeknek a száma, akikkel — vádlott, sértett, peres felek, tanúk — az ügyek intézése, a bírói ítélet meghozatala során találkozott— A négy évtizedből csaknem három Nógrád megyéhez köt. Éppen ezért kedves felesé-- gemmel is úgy határoztunk, hogy továbbra is maradunk Balassagyarmaton. Hiszen az egyik leányom itt dolgozik. A kertet már látta. Most még pihenek, sokat olvasok. Aztán vár a fák és a szőlő metszése, a rózsatövek nyitása, a kert ásása, a gereblyézés, meg a többi munka. Ez is kikapcsolódást jelent- Ezt követi a többi munka. ' A közélettől semmiképpen nem akarok elszakadni. Mint a megyei párt- bizottság tagja, továbbra is szeretném végezni a pártmunkát. Szeretnék segíteni az embereken, s az igazságügy terén szerzett tapasztalataimat a jogsegélyszolgálat keretén belül hasznosítani . . . Mit is mondhatnék még? A legújabb BTK kidolgozásában még részt vettem. Most már a végrehajtáson a sor. Az utódom pedig erre nagyon is alkalmas . • . D r. Kovács László de sok esetben mondotta: a népköztársaság nevében... És, hogy ítélete mindig a nép érdekében történt, azt számos kormánykitüntetése fémjelzi. A sok közül önmaga helyett beszél a Munka Érdemrend arany fokozata kétszeri odaítélése. Mindezt az ember, a bíróság elnöke kapta. Somcgyvárj László NÓGRÁD — 1979. február 25., vasárnap 5
