Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

A tudomány tornya

Budapesten van hazánk legmagasabb épülete, a Nagyvárad téri 96 méteres toronyház. A huszonnégy szintes épületbe nemrég költözött be a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nyolc tudományos intézete.

A Budapesti Orvostudományi Egyetem tanácsa a századforduló óta többször elhatározta az egyetem bővítését. A tervek azonban rendre meghiúsultak és csak az 1960-as határozatuknak lett foganatja. A Fővárosi Tanács telket adományozott az egyetemnek és 1971-ben megkezdődhetett a munka, a tervek készen álltak. Itt speciális igényeket kellett az építőiparnak kielégítenie, hiszen nem lakóházat és nem irodaházat építettek. A tudományos munkához nélkülözhetetlen laboratóriumok sokasága található az épületben. Ezért is tartott hónapokig — 1978 szeptemberétől, 1979. feb- •ruárjáig — a költözködés. Az érzékeny műszereket a munkatársak saját maguk, ölben

nikai csoport. Ezzel országos gond oldódott meg, hiszen most már lehetőségük van aktívan részt venni az orvostovábbképzésben. Az utóbbiak például lehetőséget kaptak arra is, hogy a diagnosztikában és therápiában használatos legújabb berendezéseket, gépeket, kiállításokon mutassák be. A fogorvosi kar is any- nyira zsúfolt volt, hogy a klinikáról teljesen kiszorult az orálbiológiai kutatócsoport. Ök is itt végzik további tudományos munkájukat.

És ha már a tudományos munka feltételeiről beszélünk, nem szabad elfeledkezni a közös létesítményekről sem. A közös könyvtárakról, laboratóriumokról és a központi izotóplaborról, amely egyedülálló lesz az országban. Hä elkészül, bizonyára nemcsak az egyetem, hanem más tudományos intézetek igényeit is képes lesz kielégíteni.

— Ügy tudom, nemcsak tudományos-szakmai területen

,. - hozott változást az új épület,

szállították át uj otthonukba. Hazánk legmagasabb épülete, — Valóban régi gondunk

Dr. Gáti Tibor egyetemi ta- gg m tnagaS) az orvostudomá- oldódott meg azzal, hogy elnár az épület igazgatója. To- nyj egyetem új otthona. készült egy 600 személyes díszle kérdeztük, mit jelent az egyetem életében ez az 540 millió forintos költséggel felépült elméleti blokk:

— Elsősorban a hallgatókat érintő előnyökről szólnék. Korábban az egyetem annyira szétszórt volt, hogy az egyetemisták szinte több időt töltöttek két előadás között az utazgatással, mint a hasznos munkával. Most ezer diák tartózkodhat egyidejűleg az oktatórészlegekben. Az oktatás a hosszan elnyúló, úgynevezett lepényépületben folyik.

Itt két 360 személyes előadóterem, mindkét szárnyon pedig 20—20 kiscsoportos foglalkozásra alkalmas — szemináriumi helyiség, illetve laboratórium található. A torony- épületben kizárólag tudományos kutatómunka folyik.

— Mennyiben változtak a tudományos munka feltételei?

— Nem mindegyik intézet

jutott a korábbinál nagyobb ___

a

lapterülethez', de az ésszerű technikákkal kísérleteznek. Itt terem. Az 1978—79-es tanévelrendezés, a korszerű labora- végre alkalmuk lesz kipróbál- nyitót már itt tartottuk. Az- tóriumok mindenképpen meg- ni a legújabb találmányokat előtt ilyen alkalmakra, meg könnyítik munkájukat. Sokat — egyebek között a modern a doktorrá avatásokra szinhá- várunk például a szakdidakti- oktató- és vizsgáztatógépeket zat kellett kölcsönöznünk. De kai csoporttól, amely eddig az is. nemcsak egyetemi ünnepsegeegyik klinika padlásán mű- Szintén nálunk kapott helyet két rendezünk itt, hanem kon- ködött. Tagjai az új oktatási a biometriai és az orvostech- verteket, konferenciákat is.

Gyakran kérik tolunk a dísztermet iskolák, intézmények. Sajnos a legtöbb kérést el kell utasítanunk. Két iskolával tettünk kivételt: a Semmelweis és a Móra Ferenc nevét viselő egészségügyi szak- középiskolával. Az onnan kikerülő diákok az egészségügyben helyezkednek el; velük, szerintem, meg kell ismertetnünk az egyetemet, nekik is részesülniök kell az új épület nyújtotta előnyökből.

A jól felszerelt laboratóriumokban kiscsoportos foglalkozásokra is lehetőség van. Fotó: Hauer Lajos

Olvasók Ludányhalásziban

A ludányhalászi községi létszám 1978-ban megközelíkönyvtárat Oravecz Katalin tette a kétszázat. Ebben az

főhivatású népművelő veze- esztendőben eltelt közel két

ti, tiszteletdíjas könyvtárosa hónap alatt 110-en iratkoztak

Rigó Jánosné orvosírnok. ^e> s az új olvasók háromEzt a munkát az elmúlt év neSyede általános és közép- a munkát az elmúlt ev iskolás fiatal A könyvtár

őszétől csinálják, nagy kedv- 2800 kötete kielégíti az igével, lelkesedéssé. Az olvasói nyékét.

a. e.

EMBEREK, UTAK

FEHÉR JÁCINTOK

Filigrán, madátcsontú,

öregasszony. Naponta látom a városi busz végállomásánál, az aluljáró sarkán. A kőpad- kára reggelente virágokat rakosgat, féltő gonddal.

Visszaemlékszem gyermekkorom falusi házának kis virágoskertjére, ahol nagyanyám nevelgette, öntözgette, a szegfűket, jácintokat, kerti ibolyát, gyöngyvirágot. Nagyanyám virágjai nem voltak ilyen szépek. Igaz, nem is értett annyira a virágokhoz, mint Ilonka néni.

— Tudja, aranyos, én virágok között nőttem fel — mondja, aztán szinte pironkodva, már-már szégyenlős arccal néz reám. Elértem a gondolatát, meg is kérdem:

— Valami gondja van? Nem szívesen beszél magáról ?

— Nemigen kérdezett még éngem senki, milyen vólt az életem, sorsom. De nem ez a baj... Attól félek, nem veszi jó néven, hogy „aranyosinak szólítottam...

Rázom a fejem, szólni nem tudok, mit is mondanék erre?

— Sokszor jönnek ide, hozzám, fiatalemberek. Ki a feleségének viszi a jácintot, ki a menyasszonyának, kedvesének. Unokáim lehetnének, akár maga, fiam. Hát ezért szólítottam az előbb aranyosnak. .. Mert nagyon szeretem ám a fiatalokat...

Mai

tévéajánlatunk

20.05: TIGRISRE VÁRVA Ben Healey regényének eredeti címe: Egy kis izgalom- A könyvből az angolok kitűnő, egyáltalán nem átlagosnak tekinthető bűnügyi filmet készítettek, — mondja a televízió filmosztályán Simó Veronika. .— A film egyik főértéke az izgalmak mellett a látvány. A cselekmény ugyanis a gyönyörű francia tengerparton játszódik. Jane, a fiatal francia lány körül furcsa, félelmetes események sora indul meg. Teljesen ártatlanul belekeveredik az ipari kémbandák harcaiba. A hallatlanul izgalmas cselekményben a rendőrség is szerepet kap. A film nagyon mozgalmas, és bővelkedik üldözési jelenetekben. Krimi a műfaja, de értéke felülemelkedik a szokványos bűnügyek színvonalán.

Nem szakítom félbe kérdéssel. Amíg beszél, nézegetem az arcát. Elgondolom, milyen lehetett gyermekkora, ifjúsága. A szavai igazolják gondolataimat.

— Bizony, lassan a nyolcvanadik évemet hagyom el. Es én már csak úgy vagyok, hogy többet nézek visszafelé, mint előre. Hányszor elfog a bánat, hogy miért nem ebbe a szép, igaz, emberi világba születhettem? Négy unokám van, kettő tarjáni. kettő meg pásztói. A fiamnak két gyereke van. Lacika szakközépiskolába jár, a kis Emese hetedikes. ..

— És a másik két unoka?

Mosoly suhan át a ráncokkal barázdált, öregségében is szép arcon.

— Ök Pásztón élnek. Ä lányom, asszonylányom gyermekei. Ök az én örömeim. Nincs nap, hogy délutánonként át ne szaladnának hozzám. A kisfiút Gabinak hívják, ötéves. A kislány, Andrea meg negyedikes.

— Hogyan emlékszik visz-: sza gyermekéveire, fiatalságára? Mikor kerültek össze a férjével, milyen volt az életük?

— A testvéreim közül már csak egyedül élek. Hatan voltunk, a többit elvitte a sanyarú élet, a nélkülözés. Gyermekkor? Nem volt, mint, ahogyan ifjúságom sem. Az életem, az életünk az urammal, a felszabadulás után kezdődött el igazán. Kislányként, mindenfélét dolgoztam. Kijártam hat elemit, ennyi volt az én iskolám. A többi? — Az élet... Őriztem a libát, kacsát, mint a többi, falusi parasztlány. Aztán, hogy nagyobbacska lettem, nyaranta markot szedtem, napszámba. Az uram, Fösvény József aratni járt legénykorában... így ismerkedtünk meg. Hama- rost összeházasodtunk. Gondoltuk, ha egymás mellé szegődik két szegény élet, majd csak előbbre jutunk, össze is kapartunk két holdat, azon tengődtünk, úgyahogy. Aztán, hogy 1959-ben meghalt az uram, beadtam a földet, a té- eszbe.

— Édesanyámtól tanultam virágot nevelni, palántázni. Bejárok Tarjánba, árulni, így egészítem ki a járadékomat. Igaz, nagy része az unokákra megy. Nekem már igen kevés is elég, meg aztán kire költsék, ha nem az unokákba?

Elhallgat. Érzem a szavain, fárasztja már a beszéd. Nézegetem a virágjait. Kérdés nélkül is érti, mire gondolok.

— Hetvennyolc éves vagyok. Mi van még hátra? Már ajándék minden nap nekem...’ Mégsem szomorkodok. Ne- velgetem a fehér jácintokat, s néha arra gondolok, ezek a virágok, talán megőrzik az emlékemet...

Molnár Lóránt

Térbeli képek „belülről”

Gábor Dénes, a magyar származású Nöbel-díjas tudós jutott először arra a felismerésre, hogy a fényhullámok úgy verődnek vissza •egy megvilágított tárgyról, mint a tóba dobott kavicsról a vízhullámok. Minél bonyolultabb alakú a kő, annál szeszélyesebb hullámokat vet. Ha valaki elég gyorsan mozgatná a tó színén ezt a követ, akkor a hullámok is folyamatosan válnának le róla. Tulajdonképpen ugyanez történik akkor is amikor egyszínű fénynyel világítunk meg egy tárgyat. A visszaverődő hullámok elveszítik rendezettség Süket, és a tárgy alakjáról „hírt vivő” hullámok sokasága tölti be a teret- Ezeket úgy lehet „szóra bírni”, ha ismét találkoztatják őket a megvilágításra szánt, rendezett hullámokkal. Nagyon röviden és tömören ez lenne az elve a tárgyak térbeliségéről árulkodó hologramok készítésének. Az elméletet a gyakorlati kísérletek is jól igazolták, s nemsokára megvalósult a régi álom, hogy tüdőátvilágításkor az orvos egy hologram segítségével valódi térbeli képet vehetett szemügyre. A tudósok nem győzik hangsúlyozni a lézereknek a holográfiában betöltött szerepét. A lézer nélkül a holográfia csupán érdekes elmélet maradt volna, legfeljebb szűk alkalmazási területtel néhány különleges tudományos vizsgálatban. A lézerek azonban új életre keltették a holográfiát. Ennek köszönhető tehát, hogy a világ minden tájáról egyre újabb alkalmazási példákról érkeznek hírek.

Fordította: Bába Mihály

50.

— Nem baj. Legfeljebb egy nappal tovább ül a kismadár a mi kalitkánkban. Annál inkább fog vágyakozni az Am- basador Szállodába. Gyorsan el kell intézni azt is, hogy a két kereskedő jutalmat kapjon a madárka leleplezéséért.

Hétfőn a két rendőr ismét a főkapitány elé hurcolta MacArecket. A szép öltöny tönkrement, sötét foltok éktelenkedtek rajta: a vérnyomok- Szeme bedagadt az ütésektől, szája felrepedt, megdagadt.

— Na mi van, csirkefogó? ■— üdvözölte a főkapitány.

— Van kedved vallani?

— Tiltakozom, hogy egy amerikai állampolgárral szemben így viselkednek — váía- •zolt mister MacAreck.

— Ez megint a magáét fújja. Biztosan jól érezted magad odalent. Vissza akarsz menni? Beszélj, amíg jó kedvem van!

— Megtagadok minden választ, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzuljával és az ügyvédemmel, Jean Charbonneauval.

— No, nézzétek csak! Jogtanácsosa van. Utoljára kérdezem MacAreck, bevallód az autólopást?

— Megtagadok minden választ, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzuljával és a jogtanácsosommal — ismételte a letartóztatott.

— Sajnálom — mondta a kapitány. — De magadra vess, magad akartad- — A rendőrökhöz fordult: — Vigyétek a pincébe, Jean, Antoine és

Michel külön foglalkozzanak

vele. Verjék ki a fejéből, hogy a konzullal és a jogtanácsosával akar beszélni. >

MacArecket visszavitték a pincébe.

— Mi legyen ezzel az amerikai szélhámossal? — kérdezte másnap a rendőrfőnök. — Átadjuk az ügyésznek? Már harmadik napja ül nálunk.

— Ki kell hallgatni, bekell szerezni a banktól az igazolást, hogy nincsen fedezete a csekkjének és átszállítani az ügyészségre — mondta a főkapitány.

A rendőrfőnök néhány perc múlva telefonált a bankba. A legnagyobb meglepetésére megtudta, hogy mister MacAreck- nek félmillió frankja van a bankban, de, ha úgy rendelkezik, akkor utasítására több milliót is kifizetnek. Tudnak arról, hogy Ferrarit és villát akar vásárolni.

A rendőrfőnökök egymásra hárították a felelősséget- — Te voltál az, aki megparancsoltad, hogy vegyék kezelésbe. Véres az arca, bedagadt a szeme, most aztán mit tegyünk vele? Aztán a két kereskedőt vádolták, akiket azonnal be is hívattak, hogy bocsánatot kérjenek a letartóztatottól.

— Bocsánatot kell nekünk is kérni, hogy ne jelentsen fel minket. Beszélni ke>l vele — mondta a kapitány.

Kopogtak az ajtón. Megjelent a két kereskedő.

— Tiszteletünk, rendőrfőnök úr — mondta az egyik. — Azért jöttünk, mert úgy gondoltuk, hogy mi ajánlunk fel két-két ezer frankot a rendőröknek, amiért elkapták a madárkát.

— Sz . • a pénzetekre. Szépen behúztatok bennünket a csőbe.

— Mi történt?

— Az, hogy egy ártatlan embert vádoltatok, egy amerikai milliomos gyárost, aki mellényzsebéből megvehetné a ti kócerájotokat. Ha feljelent bennünket, minket leváltanak, de előbb tönkretesziek benneteket — üvöltötte.

— Semmit sem értünk. Kérem, nyugodjon meg . . .

— Elég. Azt hittétek, hogy ha autót cserél egy ilyen milliomos, akkor számolgatja a filléreket? Idehívatom, beszélünk vele és -bocsánatot kérünk, mert ha • . .

Káromkodott, és intett a rendőrfőnöknek, hogy vezessék elő MacArecket. Néhány perc múlva rettenetes állapotban megjelent a letartóztatott.

— Tragikus tévedés történt — kezdte a rendőrfőnök. — A téves párizsi távirat, a téves bejelentés ... Nagyon sajnáljuk . . .

— Még egy elvetemült gyilkossal sem lehet így bánni, ahogy velem bántak — szakította félbe MacAreck —, elégtételt követelek- A verésért is, a jogtalan letartóztatásért is, a

hamis feljelentésért is ; ! 1

Nézzenek rám, ezt tették velem — mutatott önmagára MacAreck.

— Nagyon kellemetlen ; 1 1

— Mit akar még velem? Tovább gyötörni a. pincéjében?

— Ugyan kérem. ön szabad.

— Akkor a viszontlátásra- A jogtanácsosom Jean Char- bonneau ügyvéd, akit még ma megbízok, hogy képviseljen és tárgyaljon az elégtételről. Egy pillanatig sem óhajtok önökkel tovább beszélni. Önöknek ezért meg kell fizetni! Viszontlátásra — udvariasan meghajtotta magát és elment.

Két nappal később Char- bonneau jogtanácsos' telefonon értesítette a négy urat, hogy délután öt órára várja őket az irodájában „ama kellamet- len incidens ügyében”. Pontosan megjelentek. Az ügyvéd elmondta, hogy MacAreck felhatalmazta őt az eljárás lebonyolítására. Szégyenkezve tárta a rendőrök elé az orvosok igazolását a súlyos testi sértésről, mert, mint francia, ő is roppant sajnálta, hogy a látlelet igazolta megbízója állítását, amit nem akart elhinni. Megbízója jelentést tett a követnek, aki hamarosan jegyzéket nyújt át a kormánynak ebben az ügyben. Közölte azt is, hogy sikerült rábeszélnie MacAreck urat, hogy ezzel várjon, vonja vissza és próbáljon megbocsátani a felelőtlen embereknek. Végül is

engedett- Ezután elmondotta; hogy MacAreck úr mindössze ötszázezer új frankot kér re- kompenzálásként. Meghatalmazása van, hogy ha ma megegyeznek, akkor telefonál a követnek, hogy a jegyzéket ne továbbítsa.

— Természetesen, ehhez még az én honoráriumomat is hozzá kell számítani — mondta az ügyvéd. — Nem többet, mint ötvenezer frankot.

— De hiszen ez rettenetes. Honnan vegyünk ennyi pénzt? Több mint százezer dollár — siránkoztak.

— Kérem, akkor bírósági útra tereljük az ügyet. Hatalommal való visszaélés, jogtalan bebörtönzés, hamis feljelentés és így tovább, akárhogyan is forgatom a jogszabályokat, börtön és pénzbüntetés jár ezért, sőt ennek az ösz- szegnek kétszeresét kérheti mister MäcAreck, mivel, mint üzletember szombattól szerda reggelig rendkívül nagy üzleteket bonyolíthatott volna le, és így komoly kár érte. amit önöknek meg kell fizeini.

— Inkább fizetünk ügyvéd úr — mondták a kereskedők- Még mindig . . , Különben az az amerikai megmondta nekem, hogy megfizetek a feljelentésért, csak akkor nem gondoltam, hogy ilyen hamar és ilyen sokat — sjránkozottAz ügyvéd megjegyezte:

Í/Fol&tílt^uik}

4