Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

I Mi az oka annak, hogy a társadalmi jelenségekkel foglalkozó tudósok, művé­szek általában nem kerülték meg a divat problematikáját? Értelmezték csak az öltözkö­désre szűkítve, vagy. tágítot­ták, mint az emberi együtt­működés egészére vonatkozó szociálpszichológiai jelzőrend­szert. A divat elsősorban nem slilusprobléma, hanem sajá­tos társadalmi szabályozó- rendszer, többé-kevésbé ön­állósult szociális intézmény. Az emberek közötti cserevi- szonyokban nem pusztán szükségletet kielégítő „ja­vak” közvetítődnek, hanem egyúttal az emberek gazdag­ságát — vagyoni és szélesebb társadalmi pozícióját — ki­fejező presztízsjellegű „di­vatjavak” is. A primitív né­pek ajándékozási szokásaiban néhány, a kérdéssel foglalkvo- zó tudós a divat korai jelent­kezését látja: amikor még i\ materiális-pragmatikus oldal, tói nem válik le egyértelműen a divatfunkció: a presztízs- Később azután a divatja­vak már nem csupán megje­lölik, hanem megkülönbözte­tik fogyasztóikat: a divat­tárgy kiemelődik a szorosan vett gazdasági folyamatból — kifejezetten szociológiai-szo­ciálpszichológiai jelentést hor­doz. A luxus tehát új értel­met nyert: csak az elemi, az alapvető szükségletek kielé­gítéséhez képest tartalmat, lan, ám koránt sem a tár­sadalmi érintkezés viszony­lataiban. Funkciója éppen a megjelölés, hogy kihez tarto­zik (és kikkel szemben!) a di­vatot (illetve a luxuscikket) fogyasztó egyén. Egy kis történelem A középkor feudális hier­archiája megkövetelte a tár­sadalmi rang külső reprézén, tációját. A rendi elkülönült­ség a divatjavak fogyasztását is szabályozza. A demonstrá­ció tehát felfelé (az uralkodó osztály tagjai számára) kö­telező, lefelé tilos volt. A középkor számos ruharende- lete (Szép Fülöp 1294, Lipcse város 1550, 1628, 1698-as sta­tútumai, a besztercebányai ta­nács 1723-as rendelete, stb.) kodifikált bizonyítékát nyújt­ják annak, hogy miképpen lett egyéb szokások mellett az öltözködés is presztízsjellegű, osztályhovatartozást megmu­tató eszköz. A rivalizálás, a verseny a feudális hatalmas­ságok között kezdetben sza­bályozatlan volt, ebben a fordulatot az abszolút kirá. lyi hatalom megerősödése hozta. Nemcsak Európában, hanem példáiul a XVIII. szá­zadi Japánban is szabályoz­ták az udvari arisztokráciát — így a luxust is. A XX. századi tömeggyártás egyrészt a divat demokrati­zálódását jelenti, másrészt azt, hogy egyre inkább más tárgyakat alkalmaznak stá­tusszimbólumként. A divat megkülönböztető funkciója nem csupán szo­ciológiai státusprobléma­ként jelenik meg a különbö­ző tudósoknál, hímem az ön­megjelölés élettani szükség­leteként is. A divat periódi­A színtér Az időtényező mellett igen fontos a „színtér”, ahol a divat felvonul. Történelmi ko­ronként váltakozik, így pél­dául az ókorban a piac és az agora, a középkorban és a reneszánszban az udvar, az abszolutizmus korában előbb a spanyol, majd a francia és az angol királyi udvar. Ké­sőbb fontos színtérré válik a. színház, vagy a XVIII. szá­zadi Franciaországban a pol­gári szalon. A XIX. század­tól a divat elsődleges bemu­tatóhelye a színház, egészen A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei tevékenyen kiveszik részüket a lakásépítésekből. Emellett ipari beruházásaink kivitelezésén is munkálkodnak. Ma­napság a Romhányi Építési Kerámiagyár új üzemét épí­tik. Képünkön: Szerémi László és Jánosi Zoltán az R. III. üzemrész szellőzőberendezését szereli. — kép: kj — Egy régi „számítógép” Á számítógépek történeté- fizikusnak és írónak találmá- be egy német katonatiszt is nyát — a számológépet. A gép beírta nevét, Johann von Mül- ma a hesseni múzeumban lát- ler, aki 1784-ben vitte el ható és „tud” összeadni, ki- Lichtenbergnek, a göttingeni vonni, osztani és szorozni. kus jellegét némelyek nem csupán a gazdasági és pszi­chológiai elavulás és a mögöt­tük meghúzódó társadalmi új­raelosztás következménye­ként magyarázzák, hanem a mozgás és nyugalom válta­kozásának újabb élettani szükségleteként. Ez az antro­pológiai megközelítés egyese­ket odáig visz el, hogy kije­lentik: a divat az emberi ter­mészetben gyökerezik. Má­sok: a divatban nem csupán stílusváltakozást látnak, ha­nem kettős folyamatot: egy­részt a divatváltozás általá­nos jelenség, amely elsősor­ban utánzáson alapul, más­részt individuális, mivel igen nagyok az utánzás szintjének egyedi különbségei. Az az idő, amely alatt egy új divatjelen, ség beilleszkedik az egyén vélemónyháztartásába, függ az illető korától, nemétől, származásától, nemzeti hova­tartozásától. Az emigránsok­nál vagy a feltörekvő új osz­tály képviselőinél ez az idő rövid. A technikai lehetőségek is befolyásolják az alkalmaz­kodási időt, így a tömeggyár­tás korában rendkívül fel­gyorsult az új stílus beépülé­se. Korunk divatja általában két-tíz éves ciklusokban vál­tozik, a női ruhák szinte sza­bályosan ismétlődő tízéves ciklusokhoz igazodnak. változásai köreinkig, amikor a tömeg- kommunikációs eszközök el­terjedése feloldja a felvonulá­si tér korábbi helyi kereteit. A divatjelenségekkel fog­lalkozó tudósok többnyire tisztázni kívánták a divat és a szokás viszonyát. A szokás nem feltétlenül divat, a divat sem szilárdul mindig szokás­sá. A tradicionális társadal­makban a divat szokássá vá­lása általánosabb volt, ugyan­akkor nem terjedt túl egy adott közösség többé-kevésbé szűk körén. Elsősorban az ókori és középkori szakrális ünnepek adtak olyan drvatele- metoet, melyek szokássá fcris- tályoeuiása viszonylag rövid idő bekövetkezhetett. A modem Ipari társadalomban a divat egyre kevésbé szilárdul­hat szokássá, de lényegesen nagyobb tömegeket érint. A divat tehát olyan össze­tett jelenség, rendszer, mely­nek megközelítése nem nél­külözheti a szociológiai, etno­lógiai, pszichológiai látásmód _ - 1-.-£iá. e gyrttueset. Megint masabb volt a többinél. Meg­tartották a párttaggyűlést. Ide szívesen megy, ha nehezen en­gedelmeskedik is a lába. Sok mindenről hallani. Kiérzi a beszédekből, hogy kavarog az élet, akár a nagykérnéhy füstje. Még jó, hogy a halló- készülék hűségesen szolgálja, mert különben > süket csend venné körül. Hazafelé a tag­gyűlésről lassúbb léptekkel közelítette a macskaköves ka­pubejárót, de a gondolatai nem mint a lába, peregtek. Igen abban igaza volt a tit­kárnak, hogy dolgozni kell, ha az élet javát kívánják. Megpezsdült a vére, amikor eszébe villant ifjúsága. Ha még egyszer megmutathatná mit ért amikor fiatal volt. Az izgalomban egy kicsit kiful­ladt, pihenni állott és akkor az esti fényben a tanácsháza erkélyére pillantott. Beszédre mozdult a szája: — Igen, ott kezdődött... Amikor áthaladt a sötét udvaron és befordult a laká­sába, szinte jóleset a konyha langyos melege. Kicsi, szűk, hátsó udvari lakás az övé, de megfelel egy idős asszonynak, aki megbékélve a múló évek­kel éli életét. Néha még fel- izzik tekintete, megered a szava is. Hiába, a vérében nyugtalanság. Vitába száll a legközelebbi hozzátartozóival, ahogyan a község vezetőivel is, ha az igazságot keresi. Igen ekkor igazán özvegy Te­lek Jánosné ő, született Sibal Erzsébet, akit a forradalom edzett ilyen emberré. Sápadt, vékonyarcú asszony lett a haj­dan ifjú forradalmárból. Meg­ritkult haja is őszbe fordult, de amikor a múltat idézi pír­Felelősség a tervért A megyénk gyárai, vállalatai, üzemei által készített ez évi tervek realitá­sában kételkedni nincs jogunk. Nem­csak azért, mert így szól a hivatalos állás- foglalás, hanem azért is, mert tükrözik azo­kat a követelményeket, amelyek minden ter­melő-, gazdálkodóegységre érvényesek. Meg­valósításuk során, pedig közelebb jutunk ah­hoz a kikényszerített társadalmi előíráshoz, hogy hazánkban ne legyen egyetlen gazda­ságtalanul termelő gyár, vagy üzem sem. Ha az előbbi igény tükrében vizsgáljuk, megyénk mindenoldalú fejlődését meghatá­rozó termelő-, gazdálkodóegységek gazdál­kodási terveit, azt kell mondanunk, hogy az országos átlagtól jóval nagyobb ütemet — 12 százalékos — növekedést diktálnak. Erre ösztönzik őket az elmúlt években létreho­zott új termelői kapacitások, gyártmányaik, termékeik iránti kereslet,, a többé-kevésbé biztos piaci háttér, az elegendő megrende­lésállomány, a műszaki fejlesztés színvona­la, az új technológiák lehetőségei, az anyag- és alkatrészek biztosítása, valamint egyéb olyan tényezők, amelyek a gazdaságosságra kedvezően hatnak. A terv tehát olyan cselekvési program, amelyben minden egyes részfeladat megol­dása közelebb visz a legfontosabb központi célhoz, a népgazdaság egyensúlyi helyzeté­nek javításához. Ebből adódik, hogy a ter­vért mindenkinek, de elsősorban a gazdasá­gi vezetőknek a korábbiaktól eltérően jóvaí nagyobb a felelősségük. Ma már kevés, ha csak a termelési értéket hozzák, s baj van az értékesítéssel, a kiszállítással. Elmarasz­talás jár akkor is, ha nem csökken éssze­rűen az anyaghányad, az energiafelhaszná­lás, ha az importanyagok és -alkatrészek mérséklésére vonatkozó elképzelések papiron maradnak, ha a termékek minőségét kifogá­solják. Divatos kifejezéssel élve: a tervet belső szerkezetében is teljesíteni kell! Ez pedig olyan követelmény, amihez nem lehet holnap hozzákezdeni. A^ idei sikert már a múlt évben kellett megalapozni. Az évkezdet óta eltelt idő viszont azt mutatja, hogy néhány üzemünkben, a közismerten magasabb követelmények ellenére, még nem változtattak eléggé a korábbi gyakorlaton. Nagyobb mértékben elmaradt tervének tel­jesítésével a Budapesti Rádiótechnikai Gyár, adóssága van a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának, az Ipoly Bútorgyárnak, a Páva Fehérneműgyár jánosaknai telepének és még néhány gyárnak. Ha ilyen volt a kezdés, vajon milyen lesz a folytatás? Mert hosszai évek gyakorlata tanúsítja, hogy amit egysaer elvesztettünk, azt csak drága pénzen, felesleges pluszmun­kával, idegeskedéssel tudjuk csak pótolni. Ha egyáltalán tudjuk, vagy szükség lesz-e rá. Az előbbi gyakorlat viszont teljesen el­lentétes a jelenlegi kívánságokkal. Vajon hogyan fognak megbirkózni a megnöveke­dett követelményekkel, ha már most, a nap minden percére, órájára előirt feladatokat nem teljesítik? Nem volna helyes úgy felfogni az elma­radásokat, mint a tervvel, illetve a cselekvési programmal szemben tanúsított nagyfokú felelőtlenséget, fegyelmezetlenséget. Kérdezni viszont nemcsak kell, hanem szükséges is. Ha továbbra sem. változik alapvetően a helyzet, akkor vajon sikerül-e a VEGYÉP­SZER salgótarjáni gyárában az idén 26,6 százalékkal növelni a nyereséget? A január­ban meghonosított termelési gyakorlat mel­lett —, amiért a budapesti központ is fele­lős —, vajon a BRG salgótarjáni gyárában sikerül-e 16,7 százalékkal növelni a terme­lést, 79 százalékkal a tőkésexportot, 16 szá­zalékkal a termelékenységet és 20 százalék­kal a nyereséget? A ZIM salgótarjáni gyá­rában sikerül-e a tavalyi 33 millió forint veszteséget az idén 85 millió forint nyere­séggé változtatni, ha a januárban elért 90 százalékos tőkésexportlev teljesítését nem sikerül a kívánt szintre emelni ? Nem akarunk az egyoldalúság káros, lel­kesedést, tennivágyást visszafogó helytelen gyakorlatába esni. Tudjuk, hogy még a leg­nagyobb körültekintés mellett is előfordul­hatnak nem várt nehézségek, jó programot keresztülhúzó váratlan okok. A -jelentősen elmaradó üzemekben azonban nemcsak az előbbiekről van szó. A kedvezőtlen számok egy dologra nyomatékosan figyelmeztetnek; azok a hatások, változások, amelyeket az idei terv magába foglal, elkerülhetetlennek tart, még nem következett be sokhelyütt. Kísért még a korábbi káros szemlélet és gyakorlat; nem kell kétségbeesni, majd pó­toljuk; mi szóltunk, de nem intézkedtek; hiányzik még az a következetes, határozott, célratörő vezetői gyakorlat, amelynek vezér­elve: lehetetlenség nincs csak tehetetlenség! Fékezi a hatékonyabb vezetői munkát a ko­rábban társadalmi szinten biztosított kényel­messég, néhol pedig nehezebben tudnak megszabadulni a csak kötelességemet telje-' sítem kezdeményezést elvető gyakorlattól. incs szándékunkban senkit meg nem alapozott intézkedésekre, kezdemé­nyezésekre ösztönözni. Csupán az za­var, hogy a terv teljesítését —, amelyet a különböző fórumokon, testületeken mindenütt jóváhagytak —, megyénk néhány sokoldalú fejlődését meghatározó jelentősebb gyárában még nem veszik olyan komolyan, ahogy a népgazdasági egyensúlyi helyzet javítása megkívánja. Pedig erre van törvény! Sőt, az erkölcsi, az anyagi elismerés, a szavahihető­ség, a tekintély alapja a mai követelmények szintjén a tervek minden részletében tör­ténő teljesítése lesz. Nem marad más hátra, mint ésszerűen, nagy felelősséggel, előrelá­tással valóra váltani azt, amiben az előbbi hiányosságok, kedvezőtlen jelenségek elle­nére sincs okunk, jogunk kételkedni: a ter­vek realitásában, azok teljesíthetőségében. V. K. Nem adják ingyen Szigorú gazdasági feltéte­lek teljesítését várja a Nóg­rád megyei Vendéglátó Vál­lalat azoktól a szocialista bri­gádoktól, mélyek idén pá­lyázzak meg az aranyérmet. A brigádnak az elmúlt évihez képest 16,5 százalékkal kell növelnie összforgalmát, a sa­ját készítésű ételek forgalom­emelkedésének is meg kell haladnia a 16 százalékot. Az egy főre eső forgalomban 18 százalékos javulást várnak az aranyra pályázó brigádoktól. Költségszintjüket pedig 12 szá­zalékkal kell csökkenteniük. Érdemes volt EGY ÉLETEN ÁT... ba fordul az arca, keménnyé válik a hangja, amit határo­zott mozdulatai követnek. Ap­jára emlékezve lágyul el: — Az apám vérét örköltem. A miskolci forradalmár vérét, amit a gyilkosok ontottak ki... Igen, valamikor a század- fordulón, azon a munkások nagygyűlésén, ahol Sibal Pál csizmadiamester kezébe ka­paszkodva egy kislány, táguló tekintetű, a nagy kavargó em­beráradatban kóstolt bele a forradalomba, amelynek ízét soha többé nem tudta elfe­lejteni. Az apját elpusztította a munkásellenes terror. Csendőrök ölték meg. Árván, anyja védelmében járta a sze- génysorsúak útját: pesztonká- zott úri gyerekeket, görnyedt a varrógép mellett, szolgált cselédsorsban, miközben ke- ményedett szíve a forrada­lomért. A gépészkovács Telek • Jánoshoz kötötte életét és vele tartott a kommenciós cselédek vándoréletében, amely Besz­tercebányától vezetett Szé- csényig. Csak néhány eszten­dőt töltött férje mellett, mert azt is elrabolta tőle a világ­háború. Mire a forradalom fellángolt, három gyerekkel özvegyen tekintett a világba. Az emlék nem halványulha­tott, mert ellágyul tőle te­kintete: — Három gyerekkel és jó­anyámmal maradtam alvilág­nak. .. Nehéz küzdelmek emlékeit őrzi, mert a forradalom nem kipárnázott úton haladt. Mos­tanában, amikor rendezi ira­tait, gyakorta felvillanak az emlékei. A múltkoriban eszé­be jutott: babszedés idején hogyan szaladtak hozzá az asszonyok, mert Szécsény főjegyzője megtagadta a háborús özvegyek segélyé­nek kifizetését. Küldöttség élén ment az alispánhoz. Szécsényben ismert lett Te- lekné Sibal Erzsébet neve. Ismert a munkásemberek körében, de a hatóságnál is. Nevének hallatán feltekintet­tek a bárói kúrián, ahogyan a főjegyzői hivatalban is. Az özvegyen maradt Sibal Erzsé­betet pedig egyre jobban fű­tötte, hogy változnia kell azon háborútól véres világ­nak. Még most is felvillan a szeme fénye, amikor mondja: t— Belekóstoltam a győze­lem ízébe, amikor a főjegyzőt a segélyek kifizetésére kény- szérítettük... Ki tudja honnét, de amikor Szécsénybe beköszöntött az az igazi történelmi szép már­cius, annyi vörös lobogó dí­szítette a várost, hogy meg­számlálhatatlan volt. Telekné a Hermináról és a Hársasról, a két pusztáról hozta a tejet a község gyerekeinek. Ragyo­gott a szeme, tűzben égett arca, amikor jólakottaknak látta a sokat éhezetteket. Vitték az öregeknek a meleg holmit, a tűzrevalót, hogy fe­ledjék a háború okozta sok­sok szenvedést. És Erzsébet asszonyt követték asszonytár­sai, férfiak is a munkások győzelmének nagy örömével. Amikor Bögözi Imre, a párt­vezető a városháza erkélyéről az utcát elárasztó emberek­hez szólt a direktórium ügyé­ben, így harsogott a nép: „Te- leknét a direktóriumba...” Vá­lasztott a nép! Most amikor az emlékek vissza-visszatérnek a macska­köves udvar végi kis lakásba, megelvenednek a szabadság mámorában úszó emberek ké­pei, hallja a gyerekek hangos örömét, látja a kiürült ura­dalmi kúriákat, visszaidéző- dik a kiálltás, amikor a nép nevében foglalták a birtoko­kat: „Eíjen a forradalom...” Emlékezetébe villan, hogy a sok keserűség után akkor lá­tott igazán, tiszta jókedvtől ragyogó emberi arcokat — Nagyon szép volt, érde­mes volt — suttogja. Neki ott az erkélyen kez­dődött, ami ma van. Mert történhetett vele bármi is a világban, ami a tanácsháza erkélyén akkor, azon a vö­rösszínű márciuson kezdődött, az elkövetkezett. 'Ayprt az évek nem níC11 múltak el nyom­talan. Mire véget ér egy nap, megfárad a teste. Vidítják az unokák, dédelgetik a gyere­kei, mégis az esik legjobban, amikor a mozgalom mai em­bereit hallja, hogy szépen szólnak, megértéssel az em­berekkel. Akkor fordul iga­zán nyugalomba a pihenést nyújtó éjszaka... .. .hiszen ezért élt egy éle­ten át. Bobál Gyula 25., vasárnap 3 r NÓGRÁD - 1979. február

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom