Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-24 / 46. szám

Színházi esték

TANG

Az idei évad eddigi legnagyszerűbb, legerőteljesebb színházi élményét jelentette a lengyel Slawomir Mrozek Tangó című tragikomédiájának előadása a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Szolnok színháza — az elmúlt évi társulati változások után is — megtartotta sajátos érdekességét, izgalmasságát, figyelmet ér. demlő kísérletezéseit, színességét, gondolati gazdagságát, sőt

— megítélésem szerint ■— stílusában, tartalmában és formájában tovább erősödött. Olyan rendezők, színészek jöttek össze, akik közös színházi nyelvet beszélnek, azonosak vagy lényegében hasonlók elképzeléseik a mai színházról, színjátszásról, s ezeket meg is tudják valósítani, rendkívül kiegyensúlyozott, ugyanakkor magas művészi színvonalon.

Miért emelkedik ki mégis a Tangó az eddigiek sorából? Mindenképpen - a dráma többrétegű mondanivalójának tiszta, korszerű művészi eszközökkel való kifejtéséért. Nem érzem túlzásnak kijelenteni: ez az előadás iskolapéldáját adja a modem színjátszásnak — rendezésben. színészi játékban, dísz. letben, jelmezben egyaránt. Egyben ez a dicséret azt is jelenti, hogy a magyar színjátszás általában és egészében fáziskésésben van még mindig más országok színjátszásának, például a esetinek, lengyelnek a színvonaléhoz, korszerűségéhez képest. Ebből az általános elmaradás, ból — természetesen nem kisebbítve az eltelt 5-r® év vitathatatlan eredményeit, éppen Szolnokon, vagy Kecskeméten, Kaposvárott, a Madáchban, a Vígszínházban

— kilométereket hoz be ez az előadás.

Már a kezdés sejteti a nézővel, nem mindennapi, megszokott előadást fog látni. Akkor lesz sötét, vagy világos a színpadon, nézőtéren, amikor rendesen az ellenkezője szokott történni, legalábbis a korábbi színházi konvenciók szerint. Aztán folytatódik az abszurd, groteszk helyzetek egész sorával, a habókos „beöltözésekkel”, a bántóan hangos, fület tépő zenével, a díszletek kifejező ökonómiájával. Ebben az előadásban a rendező, Paál István mesterien bánik a modern színjátszás több irányzatában — például a cselekvő, a kegyetlen színházban — használatos valamennyi színpadi esz. közzel, s voltaképpen ezeknek szintézisét teremti meg ebben a két és fél órás félénk kuncogásokat, ajkunkra száradó nevetéseket, hátborzongató felismeréseket előcsalogató játékban. Ha igaz, hogy Brecht nélkül nem születhetett volna meg a modern drá. ma, a modern színház és színjátszás — márpedig igaz —, akkor ebben a Mrozek-drá- mában és Paál-rendezésben is benne van. A játék számos eleme emlékeztet rá; csak a legkézenfekvőbbek közül említve, a színészek nézőtéri játékai, amelyek ugyanúgy kibillentik a nézőt elandalodá- sából, ugyanúgy gondolkodás, ra serkentik, a látottak játék voltára figyelmeztetik, mint például Brecht vetített képei vagy feliratai.

Mint minden valamirevaló drámának, ennek sem foglalható egy mondatban össze a közlendője. Benne van a nemzedékek egymáshoz való viszonya. sőt az egy nemzedéken belüli viszony is, éppúgy, mint a művész és társadalom kapcsolata, az úr és szolga viszonya. 8Z eszme és a tett összefüggése a társadalmi haladással. Meglátásom szerint a rendező az utolsóra koncentrál, s a polgári család csődje, a három generáció fér- fitagjainak kudarca egy életforma végső lehetetlenségét példázza. Az eszméket ková- csolgató művészapa tettre képtelen, a téves eszmét (lázadást és rendet — talán a fasizmust) hirdető fia uavan már kész és kénes a tettre, de csupán eiv különben is szélkak-s. önmagát már régen feladó öregembert, a nagybátyját

Ilii

Vita apa és fia között

Margittay Ágnes

tudja maga mellé állítani. Világmegváltó, szépelgő lelkét pedig egycsapásra zúzza ősz. sze menyasszonyának vallomása: „megcsaltalak Edékkel”. S Edék, a lakáj ekkor mutatja meg a legleplezetle- nebbül magát, letaglózza a korábban olyan magabiztosan handabandázó ifjoncot, S tangóra kéri fel a nagypapát, keresztül forogva, pörögve egyre gyorsabban vele a színpadon. Ez a tangó nem megnyugtató, ábrándos egymáshoz slmulás, ez a tangó egy bukásra érett társadalmi réteg utolsó táncai, s egyben a tudatlanság, a korlátoltság, a durvaság, a nyerseség, a lelki és fizikai brutalitás győzelme.

Mégsem pesszimista mű. Nem enged azonosulni egyetlen szereplővel sem, s e távoltartással a felvetett problémák végiggondolására, a tisztánlátásra, a logikus gondolkodásra, értelmes cselekvésre ösztönöz. Nem ad ka- tartlkus élményt — hanem nyugtalanítót, a színházból hazakísérőt, sokáig molesztálva velünk maradót. Mrozek ennek az ábrázolásnak nagymestere, Paál István pedig — rendezése bizonylMa — a nagv. mester kiváló értője, ismerőjeA valójában jobbító eszmél meg nem találó fiút, Artúrt Pogány György játszotta. Ezt a mai, de nem minden elődök nélküli figurát (Hamletiéi, Oresztésszel tart rokonságot) néhány jelenetben egészen kiválóan jeleníti meg, különösen impotens handa- bandázásalban. Ezért fájlaljuk, hogy nem tudja végig tartani a magas szintet, s előfordulnak egészen hatástalan pillanatai, noha alkata, színészi adottságai valósággal predesztinálják erre a szerepre. A főiskolás Udvaros Dorottyát (a menyasszony unokahúgot játszotta) első ízben láttuk (a képernyőről viszont már ismerős), s egyszerre csatát nyert. Remekül formálta meg a testi, fizikai örömöket a szellemnél többre becsülő, llbuska, nyafogó leányt. S a „liba” beleesik önnön csapdájába: Edék úgy parancsolja a szobába, mint egy leszerepelt prostituáltat.

A játék bravúrjaival az idősebb színészek ajándékoznak meg. Falvay Klári, Fonyó István, Pákozdi János, Mar- gittay Ági és Újlaki Dénes. Valamennyien roppant magabiztosan, pontosan és kifejezően építik fel szerepeiket, minden gesztusuk, arcrándulásuk a helyén van, jellemzik és értelmezik a figurát. Fonyó Istvánt Gorkij A Nap

— kép: kulcsár —

gyermekeinek főszerepe óta nem láttuk ennyire érettnek, élményszerűnek. Az ősszel Szolnokra szerződött Pákozdi János nemcsak lovat (Lev Tolsztoj: Legenda a lóról) tud meggyőzően játszani — embert is. Falvay Klári fanyar, vénkisasszonyos humorát csillogtatja meg a szenvedélyes kártyás nagymama szerepében. Margittay Ági jól érzékelteti sajátos jellemét, félúton levő helyzetét a nagymama és az unokahúg között. Újlaki Dénes megnyerő okossággal játszik el egy ellenszenves alakot. Slampos, nagyképűen, vagányködóan roggyant járása telibe találja a figurát

Najmányi László díszletei és Vágó Nelli jelmezei harmonikusan illeszkednek bele az előadás hangulatába, hajszálpontosan simulnak a rendezői felfogáshoz, a modern színház — jelzéseket előnyben részesítő — követelményeihez.

A Tangó remeklése hármas oszlopon nyugszik: rendező. színész, tervező egyetértésén, együ (takarásán,

együttcselekvésén. Ezek egyben minden jó előadás alap- feltételei, mindenkori köve- te’ménvei is, ®s Szolnok rendelkezik velük.

Sulyok László

Uitz Múzeum Pécsett

Pécsett, az egyre Inkább múzeumutcává alakuló Káptalan utca egyik érdekes épületében az ősszel nyílott meg Uitz Béla önálló magyarországi múzeuma. Több mint félévszázados emigráció után tért haza a művész, már szinte csak meghalni: 1972. januárjában hunyt el Budapesten miután életművét a magyar népre hagyta.- E végrendelkezés öltött testet a gyönyörű múzeum formájában, amelynek hat terme Uitz hat nagy korszakát, műveinek legjobbjait mutatja be.

Ki volt Uitz Béla? Temesvári születésű parasztfiú, aki géplakatosnak tanult, majd fölkerült Budapestre és művésznövendék lett. Kassák proletárművészeket tömörítő, avantgárd köréhez, az aktivistákhoz csatlakozott. Művészi sikerek, antimilitarista, baloldali küzdelmek jelzik útját a csúcsig: 1919-ig, amikor Uitz is vezéregyéniség, a Tanácsköztársaság művésziskolájának vezetője lett. Bécsi, majd párizsi emigráció Után Lunacsarszkij hívására Moszkvába költözött, az iparművészeti intézet tanára lett, majd érdemes művész, a legmegbecsültebbek, legfoglalkoz- fcatottabbak egyike.

Forradalmár művész volt, művészi életműve így változatosságában is egységes, monumentális, nagylélegzetű. A múzeum az életművet folyamatosságában mutatja be: az első alkotásoktól, a korai, tehetséges munkásábrázolásoktól kezdve nagyszabású freskóterveiig- Az Anya gyermekével kompozíciókkal nagyjából egyidős az Építők és a Halászok, amelyek mintegy az új világ ígéretét hordozzák. A Tanácsköztársaság egyik legszuggesztívebb, legközismertebb plakátjának, a Vörös katonák előre! címűnek is Uitz Béla a szerzője. Az elmélyült konstruktivista képekkel párhuzamosan elkészítette a General Ludd- sorozatot, amelyek megrázó eposzban dolgozzák fel a munkásmozgalom kezdeti szakasza gépromboló mozgalmának epizódjait. Franciaországban készült plakátterve Gorkij Az anya című színművéhez. A művek egy része hű marad a híres 19-es plakát szelleméhez: agltációs tettek, egy harcos forradalmár köz. veden politikai megmozdulásai i*. (A Komintern-soro- zat, Fürst Sándor a bitófán, A mezőgazdaság kollektivizálása és mások.). Hatalmas elgondolások öltenek testet a Szovjetek Palotájához készült freskótervekben is. Ezektől elválaszthatalanul, ezekkel párhuzamosan végezte Uitz Béla szerkezeti tanulmányait, utcaképeket, analíziseket. Ki- evben a freskófestés techni- éja mellett éppen a régi ikonok szerkezeti rendjét tanulmányoztaA múzeum épülete

Mindezt ott láthatjuk a Káptalan utcai Uitz Múzeumban, amely méltó keretnek bizonyult a nagy magyar festőművész életműve számára. Az épület már felújítása előtt is műemlék volt: barokk palota, épült 1730-ban. De, amikor az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai megkezdték a helyreállítást megelőző műemléki kutatásokat, kiderült, hogy a vakolat alatt épen húzódnak a gótikus maradványok. A hajdani, eredetileg a XIV. században épült ház déli falán csúcsíves gótikus ablakot sikerült feltárni, s belül is több helyen megtalálták a barokk előtti átépítések nyomait. Mindebből azokat a jellegzetes, szép maradványokat, amelyek műemlékileg értékesek, meg is hagyták a felújításkor, s ma az Uitz Múzeum látogatója egyben egy középkori ház történetével is meglsmerkedhe- tik. Eltérő vakolat, burkolás, más színezés és egy kis eligazító felirat *— mindössze ennyi, de élményt jelent a látogatónak, hiszen a múzeum „tartalma” mellett elviszi magával egy történelmet idéző műemlékház emlékét is.

Uitz Béla 1968-ban, budapesti életmű-kiállításának idején járt Pécsett, s találkozott a város vezetőivel, értelmiségének képviselőivel, Más kapcsolata nem volt a várossal. Miért érezzük mégis úgy, hogy a« Uitz Múzeum méltó, megfelelő, találó helyet kapott Pécs múzeumutcájának egyik szép épületében? Az első gondolattársítás önként adódik: a munkásvárosban, a bányászmozgalmak, harcok városában otthonra lelt a forradalmár festő- A másik — sokak számára már szintén nyilvánvaló — összekötő kapocs: Pécs, a képzőművészeteket, oly aktívan pártoló és gyűjtő város, s főleg annak Modern Magyar Képtára kezdettől fogva feladatának tekintette a Kassák köré csoportosult proletár származású festők, az aktivisták műveinek gyűjtését és publikálását. Szellemileg tehát Uitz Béla életműve szoros kötődést mutat a városhoz.

Milyen környezetbe került az Uitz Múzeum? A Káptalan utca 4. számú házba, mint mondottuk. Az utca elején, a 2. számú házban található a hagyományos Zsolnay Múzeum, szemben Victor Vasare- lynek, az e házban született, ma Párizsban élő művésznek gyűjteménye. Az Uitz Múzeumot elhagyva ahhoz a házhoz érünk, amelyben Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőművész él és dolgozik, s amely már jelen pillanatban is művészettörténeti értékű gyűjteményt őriz falai között. Az utca végében pedig a Csont- váry Múzeum páratlan élménye várja a képzőművészetek kedvelőit.

H. E. |

1'

Mai tévéajánlatunk

18.20: A HOÁK

VIETNAMBAN

Az elmúlt hónapok során volt alkalmunk megismerkedni a Vietnamban élő kínaiak, a hoék nevével. Több százezer kínai származású ho-a található ma is Vietnam területén. Sokan közülük felültek a kínai propaganda rágalomhadjáratának, amelynek nyilvánvaló célja az volt, hogy a

több évszázad óta ott élő nemzedékek leszármkzottait •— Kíha hegemonisztlkus politikája szolgálatában —szembeállítsák a szocialista Vietnammal. A kubai televízió dokumentumfilmje behatóan ismerten az elmúlt időszak eseményeit, tájékoztat bennünket a kínai—vietnami határon lejátszódott provokáció- _ ró!, a hoék beugratásáról, sze- " rencsétlen kálváriájáról.

NOGRAD - 1979. február 24., szombat

MISTER MACARECK ÜZLETEI!

Am

Fordította: Bába Mihály

49.

— Majd ml megmagyarázzuk, hogy miről van szó. Ne hidd, hogy ez Amerika. A madárkák számára kalitkáink vannak. Na, mégy, vagy segítségedre legyünk? — mondta, és elővette gumibotját.

— Tiltakozom! — kiáltott felháborodva MacAreck- — Hogy bánik velem?

— Elég. Állj fel és indulás a kocsihoz, mert másképpen a szülőanyád sem ismer rád. Fogjátok meg!

Két erős kéz megragadta MacArecket, aki nem tiltakozott. Az alacsonyabbik rendőr a tulajdonoshoz fordult:

— A kapitány úr kéri, hogy jöjjön a jegyzőkönyvet felvenni. Pierre Mariin már nálunk van.

— Rögtön megyek, csak bezárok«

Közben MacArecket brutálisan betuszkolták a rendőrségi kocsiba és a rendőrségre vitték. A rendőrfőnök azonnal kihallgatta'

— Nos, MacAreck úr — nevetett. — A játék hamar véget ért. Jó üzletet akart csinálni, és ezért most fizetni kell. Nem jobb lett volna New Yorkban?

— Tiltakozom az eljárásuk ellen. Követelem, hogy azonnal beszélhessek az Egyesült

Államok konzulátusával. Ezért még drágán megfizetnek.

— Ide hallgass. MacAreck —• mondta a rendőrkapitány, aki eddig hallgatva ült. — Ne ugrálj Itt nekem. Egyetlen konzul sem fog aggódni, hogy csak néhány év múlva látod viszont az Egyesült Államokat.

— Hogy merészeli! • . .

— Kuss, csirkefogó — ugrott az amerikaihoz és hatalmas ütést mért az arcéra. MacAreck megingott, ha el nem kapja a szék karfáját, elterül. Szája szélén kibuggyant a vér.

— Megfizettek ezért — mondta nyugodtan, miközben zsebkendőjével törölgette le a vért.

— Fiúk — kiáltott a főkapitány —, vigyétek a dutyiba. Azt akarja, hogy jól megfizessünk ezért. Tehát, útközben tegyetek hozzá egy keveset.

Az egyik rendőr megragadta, a másik gumibotjával nógatta előre. A letartóztatott üvöltött.

Ezt követően a két használtautó-kereskedő tett vallomást a főkapitánynak- A legjobb bizonyíték a szélhámosságára, hogy az egy órával később már húszezer új frankkal ol-;

csóbban akarta eladni, hogy egy sokkal drágább kocsihoz jusson.

A főkapitány megköszönte a két kereskedőnek. hogy együttműködtek velük, a madárka útlevelében az olasz és a jugoszláv vízum Is arról tanúskodik, hogy le akart lépni.

— Ogy vélem — jegyezte meg a rendőrfőnök, amikor a kereskedők elmentek, hogy legjobb lesz, ha hétfőig a pincében tartjuk a mi kis kék madarunkat. Hétfőig éhezik és akkor szépen bevall mindent nekünk.

— Kérni kell az ügyész engedélyét — jegyezte meg a főkapitány.

— Nem sürgős. Sem ma, sem vasárnap nem éred utói a főügyészt., A kihallgatás jegyzőkönyvét majd átküldjülc neki.

— Helyes. Hadd szokjon hozzá a csirkefogó a francia börtönhöz- Hétfőn a Crédit Lyonnais Banktól igazolást kell kérni, hogy a csekk fedezet nélküli.

— Hétfőn semmit nem tudunk meg. A bankok ünnepe. Csak kedden — jegyezte meg a rendőrfőnök.

(Folytatjuk)

N