Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-24 / 46. szám
Rapszodiku« szállítás — soványodó borítékok Nem az új szervezés a ludas ÜGY VAN AZ EMBER, kogy már csak természetes védekezésből is igyekszik a rossz emlékeket elhessegetni magától. Márpedig ezekben bőséggel volt részük az idei évkezdéskor a Páva Női Fehérneműgyár jánosaknai telepe dolgozóinak. Az is igaz, hogy a negyedév második felétől valamicskét javult a helyzet,, s ez a rossz hangulat leghatásosabb orvossága. De ami volt, azt nem lehet meg nem történtté tenni. S ami volt, az nemcsak az asszonyok rossz közérzetében, idegességében mutatkozott meg, hanem bizony a borítékban is, ami tapinthatóan soványabb volt a szokottnál. — Eleinte a 3M szervezésű szalagra dühöngtünk — mondja a Kemerovo' szalag brigádvezetője, Kajtor Vincéné. •— Azt hittük, az minden bajunk okozója. De most már egyre inkább világossá válik; nem az új szervezési forma a ludas, sokkal inkább az, hogy hiányoznak hozzá a feltételek. A 3M a legkorszerűbb munkaszervezési formák egyike. Bevezetésétől 15 százalékos termelékenységnövekedést Vártak Jánosaknán. Csakhogy ez a szalag munkásnőinek tökéletes kiszolgálását feltételezi, ami — finoman szólva — hagyott néminemű kívánnivalót maga után. — Valamikor a gallérozás 12 forintot fizetett csomagonként, most 8,50-et — folytatja a brigádvezető. — Nagyobb a norma is belőle. Én régi gallérozó vagyok, de az új normát nem tudtam teljesíteni. Nem is lehet. Ha rosszul előkészítve kapjuk hozzá az anyagot. A gyermekpizsamánál hasonló a helyzet. Az alja felszegése most 2.80-at fizet, szemben a régi 4,60-nal. És ebből egy műszak alatt 340 darabot kell megcsinálni, ami még akkor sem kis dolog, ha az ember ujjábán már „benne van” a művelet. A 3M SZERVEZÉS nem enged meg olyan „nagyvonalúságot”, hogy műszakkezdéskor hiányozzanak a kikészített csomagok a gépek mellől. Esetenként félórát is várnak a csomagra, s ezt az időt már nem tudják később behozni. A Kemerovo szalag brigádtagjainak keresete januárban átlag 400 forinttal csökkent. De nem járt jobban a József Attila befejezőbrigád sem. — Volt úgy, hogy egy műszakban csak öt órát tudtunk dolgozni — szól Jónás Piroska brigádvezető. — Az előző műveletek csúszása hozzánk is átgyűrűzik. Akadt olyan brigádtag, aki a szokásos 1800—1900 forint helyett csak 600 forintot vitt haza! Jómagam 3000 fölött szok- tám keresni, helyette januárban csak 2300-at kaptam. Nem csoda, ha veszekedtek, morogtak az asszonyok, lányok, hiszen nem mi tehettünk róla. Többen leszámolással riogatták a telepvezetőt. Jobb munkahely híján és bízván a helyzet javulásában, azonban mégis csak maradtak az asszonyok. — Még most is sok az ácsorgó, tétlenkedő ember — veszi vissza a szót Kajtorné. — Nem tesz jót ez a munkafegyelemnek sem. Nehéz lesz visszaállni a feszes tempóra. Januárban jómagam is csak 95 százalékos teljesítményt produkáltam. Kétszer is átszámolták a bérosztályon, mert ilyen még nem volt, mióta itt dolgozom. Ebben a hónapban talán még annyi sem lesz... Angyal Béla, a jánosaknai telep újdonsült vezetője. — Miért nem tudnak folyamatosan munkát adni az asszonyoknak? — kérdeztük tőle. — Minden bajunk eredője a rendszertelen alapanyag-szállítás —- mondja a telepvezető. — Ideális esetben az anyag beérkezését követően két hétre lenne szükség ahhoz, hogy a központban elkészítsék a technológiát, a szabványokat. Sokszor még a fele sem áll rendelkezésre. Nem csoda hát, ha az előkészítés színvonala messze elmarad attól, amit a korszerű munkaszervezés megkövetel. Januári normaóratervét csupán 81,8 százalékra teljesítette a telep. Hasonló arányú az elmaradás a darabszámban is. Jánosaknán jártunkkor éppen ott-tartózkodott a Páva szak- szervezeti tanácsának titkára, Godena Mihályné. — A gyár alapanyagszükségletének 80 százalékát a Pamutnyomóipari Vállalat szállítja — mondja. — Az első negyedévi szállításra azonban csak február elején kötött szerződést, ami pedig a szállítási ütemességet illeti, arról jobb nem beszélni. Mit mondjak? Eddig nem tudtunk folyamatosan munkát küldeni Jánosaknára. De lehet, hogy márciusban már túlórázni js kell! RENDET KEEL csinálni! Ezt mondják a brigádvezetők, az asszonyok, így vélekedik a telepvezető, s ezt az igényt sugalmazza a szakszervezeti tanács titkárának véleménye is. Mert hiába az asszonyok munkakedve, semmiből ruhát varrni nem tudnak. Erre mindmáig csak az Andersen-mese széltolói voltak képesek. Szendi Márta FALBONTÓK „Két oldalról kell bontani a falat — akkor hamarabb fogy”. így vélekedett nemrégiben egy róla készült televíziós portréfilmben Péli Tamás cigány származású festőművész. Hazai hányattatások, úttalanságok nyomán, Hollandiába került, ahol tehetségét felkarolták, őt magát segítették, ajánló levelekkel hazaküldték, de a művészi diplomát mégsem Itt, hanem külföldön szerezte. Azon kevesek közé tartozik, akik a cigányság nagy vándorút járói letérve, szilárd talajon állva és elhivatottságot érezve, beálltak a falbontók közé. Tenni akar sorstársaiért. Most egy hatalmas méretű képen dolgozik, amelynek ezt a címet adta: A cigányok bejövetele... A falat előítéletekből emelték, összekötő anyaga az ellentmondásos élet, amelyet mi, előítélet-hordozók a cigányság életét figyelve újra meg újra termelünk. Ezért hát, bármilyen szénen és bölcsen hangzik is a cigány festőművésztől kapott jótanács, tudnunk szükséges azt is, hogy ez a kétoldalról bontott fal még ma is épül. Sokoldalú falbontás szükségeltetik, amelyben mindenkinek jut feladat. Azoknak is, akik csak valamilyen, tegyük hozzá gyorsan, nem éppen korszerű szemlélettel közelednek, vagy éppen távolodnak minden cigány származású embertársuktól. Legelsőként az általánosítást kellene ebből a bontásra ítélt falból kiverni. Legalább addig eljusson mindenki ezen a tájon, hogy ne ugyanazon ódivatú, téglaporos, bok- rétás, árvalányhajas kiskalap alá zsúfoljon mindenkit, aki cigány. Csupán csak önismeret alapján azonban senkitől sem várhatja el ezt sem az általános társadalmi haladás útját járó cigány, sem azok, akik maguk már megtanultak differenciálni. A szemlélet változtatása együtt jár a gyakorlat megváltoztatásával. Nemzetközi figyelemmel illeték nemrégiben Pécsett a cigánygyerekek iskoláztatását azon a tudományos konferencián, amelyen a cigányság helyzetével, felemelkedésével, kultúrájának kutatásával, megőrzésével, a cigánygyerekek nevelésének tudományos igényű megközelítésével, egyetlen, kevéssé ismert szóval: ciganológiával foglalkozó szakemberek összegyűltek. Ez volt az első nem- zétközi tudományos konferencia, amely e tárgyban összeült. Jelentőségét is abban látták maguk a résztvevők, hogy találkozhattak, véleményt, tapasztalatot cserélhettek. Az Oktatási Minisztérium kiemelt feladatnak nyilvánította, éppen ezen a pécsi nemzetközi konferencián, a cigánygyermekek iskoláztatását. Érdemes megemlíteni, hogy a pécsi eseménynek külön is időszerűséget kölcsönzött az a tény, hogy 1979 a gyermekek éve világszerte, s a gyermekek, gyermekeink között ott vannak a cigány származásúak is. Hazánkban körülbelül 35 ezer cigány él, nagyon eltérő körülmények között. Nógrád megyében ugyancsak nagy számú cigány származású emberről történik sokoldalú gondoskodás, ennek nyomán beilleszkedésük meggyorsult. A sok példa helyett ezúttal egyetlen egy is rávilágít erre: a mátraszőllősi óvodában naponta egy forintot fizetnek a cigány- gyerekek szülei a nevelésért. Az óvodát megjárt cigánygyerekek útja az iskolába is köny- nyebben folytatódik. A pécsi konferencia célja volt az általános fejlődésen belül sokoldalúan kutatni a cigányság beilleszkedésének lehetőségeit. A két oldalról bontott falon át erre vezet az út a felemelkedésig. (T. Pataki) Mérleg és egyensúly Gyakran használt közgazdasági fogalom: az egyensúly, az egyensúlyi helyzet és annak javítása. A kifejezés messzire eltávolodott az eredeti jelentéstől. Valamikor, ha a mérleg mindkét serpenyőjébe egyenlő súlyok kerültek akkor beszéltek egyensúlyról. Tehát a mérleg nyelve jelzi a súlypont alakulását. A mérleg fogalmát viszont átvitt értelemben már régóta használja a gazdasági szaknyelv. Most készülnek például a vállalati mérlegek, az 1978. évi gazdálkodás tényszerű értékelései. Mint minden mérlegnek, ennek is két oldala van. Az egyik oldalán szerepelnek a kiadások, (ráfordítások), a másik oldalán a bevételek. A két oldal külön- bözete mutatja a tavalyi gazdálkodás eredményét, nyereségét, vagy veszteségét. A népgazdasági tervezés során sokféle mérleg készül. A kőolaj mérleg például az egyik oldalán felsorolja és összegzi az 1979. évi szükségleteket (a petrolkémiai ipar, a lakosság, az üzemek, a kö- zületek, benzin-, gázolaj- stb., igényeit normatívák alapján számolják át kőolajra.) A mérleg másik oldalán találjuk a forrásokat, így a 2 millió tonnás hazai termelést, a 7 és fél millió tonna szovjet importot, illetve az 1 millió tonna közel-keleti olajat. A mérlegrendszer megteremti a különböző területek, az egyes részek összhangját. Segítségével szűk keresztmetszeteket és tartalékokat tárnak fel, különböző összefüggéseket elemeznek. Az ágazati kapcsolatok mérlege matematikai módszer és számítógép felhasználásával, már nem csupán két-, hanem sokoldalúan végzi ugyanezt. A mérlegek egy másik típusa pedig kétoldalas marad ugyan, de mind magasabb . szinten, mind átfogóbb összefüggésekre világít rá. Az úgynevezett, szintetikus mérlegek az újratermelés különböző kereszt- metszeteiről adnak képet. Így például mérlegszerűen elemezhető és megtervezhető a nemzeti jövedelem termelése és elosztása. Az állami költségvetés, mint átfogó jellegű mérleg a nemzeti jövedelem újraelosztásának eszköze. Az egyik oldal felsorolja az állami bevételeket, a másik oldal a kiadásokat. Ha két oldal nincs egyensúlyban, akkor költségvetési hiányról, deficitről beszélünk. között nincs merev határ, kölcsönösen hatnak egymásra. A lakosságot közvetlenül az érinti hátrányosan, ha jövedelmét és megtakarításait nem tudja a számára szükséges termékek, vagy szolgáltatások vásárlására elkölteni, vagyis, ha a vásárlóerő és az árualap között nincs kelló összhang. Napjainkban, amikor a lakosság reáljövedelme viszonylag magas és csak szerény mértékben növekszik, különösen megnő az életkörülmények, a társadalmi közérzet alakulására ható nem anyagi tényezők szerepe. Köztük is kiemelkedő, hogy kellemes, avagy kellemetlen feltétel között — sorban állással, hiánycikkek után futkosva, avagy gazdag választási lehetőség, udvarias kiszolgálás mellett — költhetjük el pénzjövedelmünket. Nem véletlen tehát, hogy a párt és a kormány megkülönböztetett figyelmet fordít a lakosság áruellátására. Nem volt ez mindig így. A szocializmus építésének első időszakában minden gazdasági feszültség lecsapódott a lakosság áruellátásában. A külkereskedelmi mérleg javítása. az export megelőzte a hazai szükségleteket, a belföldi ellátást. Pult alatti kiszolgálás esetén például azzal emelték az áru ázsióját, hogy az „exportból visszamaradt”. A fogyasztási ■ cikkek importja pedig jelentéktelen volt. Minden erőt, eszközt, a szocialista iparosításnak, a termelőeszköz-gyártás fejlesztésének, a jövő megalapozásának rendeltünk alá. Ezért az egyensúlyhiány is a legélesebben a beruházási javak piacán jelentkezett. A feszültségek innen transzportálódtak a külkereskedelmi szférába és a fogyasztási javak piacára egyaránt. Külső egyensúly Jelenleg a nemzetközi fizetési mérleg hiánya feszítő. A párt és a kormány arra törekszik, hogy a külső egyensúlyhiány. az ország gazdasági nehézségeit határozottan érzékeljék a vállalatok, de a fogyasztók minél kedvezőbb feltételek között költhessék el jövedelmeiket. A nemzetközi fizetési mérleg! hazánk és más országok pénzügyi elszámolásainak végeredményét mutatja. Alakulásában a külkereskedelmi forgalom egyenlege játszik döntő szerepet. De nem lebecsülhető hatást gyakorolnak az ország nemzetközi fizetési mérlegére a fuvarozás devizabevételei és -kiadásai, a turistaforgalom, a különböző pénzügyi műveletek (pl. kamatfizetés, hiteltörlesztés.) Amikor jelenleg a gazdasági egyensúly javításáról beszélünk, akkor ezen a nemzetközi fizetési mérleghiány növekedésének lefékezését, illetve megállítását értjük. Hazánk nemzetközi fizetési mérleghiánya, a dollár elszámolású területen jelentős. Döntő oka a nemzetközi cserearányok változása. Az importáruk (főleg nyersanyagok, energiahordozók és műszakilag igényes alkatrészek, berendezések), világpiaci drágulásával nem tartott lépést exporttermékeink áremelkedése, Ezért országunkat jelentős külgazdasági veszteségek érték és érik. E veszteségeket külföldi hitelek felvételével pótoljuk. Az ország hitelállományát — nemzetközi fizetési mérleghiányát — növelte a vállalatok túlköltekezése, a beruházásokban és készletezésben. A külgazdasági egyensúly javításának három módja lehetséges: 1. Több árut exportálunk, 2. Csökkentjük az importot, 3. Növeljük az elérhető exportárakat, (piaci munkával, rugalmassággal, az előnyösen értékesíthető termékek kiviteli arányának növelésével.) Jelenleg mindhárom módszerrel élünk, közülük az első megoldás egyértelmű levonás a belső felhasználásból (a felhalmozásból, fogyasztásból.) A második módszer lehet egyértelműen előnyös (ésszerű importtakarékosság), de lehet kényszer- megoldás is (importkorlátozás, az ipari tejrnelés növekedési ütemének mérséklése.) A harmadik megoldás az egyértelműen előnyös, hasznos és tartósan alkalmazható. Más összefüggésben arról is beszélünk, hogy a hatékonyság fokozásával ellensúlyozzuk külgazdasági veszteségeinket. Ezzel a módszerrel, erőforrásaink jobb hasznosításával, többletimport, eszköz és munkaerő felhasználása nélkül növeljük nemzeti jövedelmünket. Kovács József Vízgazdálkodás Belső egyensúly Három átfogó területen van különösen nagy jelentősége az egyensúly megteremtésének : — vásárlóerők és az árualapok összehangolásában; — a beruházási összegek, és eszközök (kapacitások) arányosításában; — valamint a nemzetközi külkereskedelmi forgalom, illetve pénzügyi elszámolások terén. Közülük az első kettő a belső, a harmadik, a külső egyensúlyi viszonyokat jelzi. A belső és a külső egyensúly Lengyelország nem tartozik a vízben bővelkedő európai országok közé. Az igények pedig rohamosan növekednek. Számítások szerint 1970 és 1990 között az ország vízigénye háromszorosára növekszik, s eléri az évi 30 milliárd köbmétert. A természetes ' vízhozam átlagosan évi 58 milliárd köbméter, száraz években viszont csak 30 milliárd. Látszólag tehát a helyzet nem ad aggodalomra okot. Azonban a technológiai folyamatokhoz igénybe vett víz már eleve eléggé szennyezett/ így kevesebb víz kerül hasznosításra, mint amennyi a) tulajdonképpeni hozam. A vízgazdálkodás ésszerűsítésére Lengyelországban elhatározták egy országos információs hálózat létrehozását. Ennek kiépítése több évet vesz igénybe. Az első szakaszban, 1980-ig adatbankot létesítenek, amely kiterjed a vízgazdálkodás minden területére. Az információs rendszer kiépítésével a Lengyel Meteorológiai és Vízgazdálkodási Intézet foglalkozik. Égből pottyant tápanyag Nitrogéntartalmú műtrágyát szórnak az ősszel elvetett kalászosokra a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának helikopterével a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki kerületében, ahol egy nap alatt 300—500 hektárnyi területen végeznek munkájukkal- Halasi Gyula pilóta egy felszállás alkalmával hat mázsa rakományt visz magával, mely néhány pe”c alatt a földekre kerül. A biztonságos repülést az ál'andóan készenlétben álló és rendszeres karbantartást végző szerelők (Koczák József és Ecker László) garantálják. Képünkön: szállítószalagon jut a műtrágya a helikopter rakterébe. — kulcsár —
