Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-17 / 40. szám
NY¥ 1972 októberében Uruguay- ból Chilébe tartott egy repülőgép. A rossz látási viszonyok miatt az Andok csúcsaiba ütközött, fedélzetén az uruguayi Keresztény öregfiúk rögbicsapatának tagjaival és kísérőivel. A gép Utasai közül mindössze néhányan maradtak életben, közülük is többen elpusztultak egy lezuhanó lavina áldozataiként. A katasztrófát tizenhatan élték túl. Élelmük pár tábla csokoládé, gyümölcsíz, fogkrém. Mindez az Andok hófödte csúcsain több száz kilométerre az első lakott helytől, kétségek és remények között. De élni akartak, túlélni s megmaradni. Nem pusztult el ez a tizenhat ember. Kilencven nap után sem s azután sem, hogy az épen maradt rádióból mindnyájan hallották: a keresést s a mentési kísérleteket nem folytatják tovább, mert reménytelen. Mire képes egy ilyen végletesen egymásra utalt, s végletesen mindennek kiszolgáltatott közösség? Mi az, amire pszichésen, s gondolatilag is a legjobban vigyázni kell — nem beszélve a létfenntartásról. Hogyan védekeztek és védték egymást a megőrülés ellen — fizikailag, s lelkileg. A túlélők egyike Piers Paul Read írta meg á katasztrófa, illetve a túlélés történetét Életben maradtak címmel, mely a népszerű Európa zsebkönyvek sorozatban jelent meg. Ha Chilét említjük, mindannyiunknak nem az irodalom jut eszébe az utóbbi öt évben, hanem a borzalom, a terror, a gyilkolások sorozata. Pedig éppen a chilei irodalom adta Dél-Amerika első Nobel- díjasát G. Mistralt. Most Francisco Coloane — új név, legalábbis számunkra — elbeszéléseit jedentette meg az Európa Kiadó Elmerülő jéghegy címmel. Coloane rendkívül gazdag élményanyagából fakadóan úgy ábrázolja a csodálatosan szép, s ugyanakkor nyomorúságos Dél tájait, s embereit, hogy a szépségen átüt a szívdobogtató aggódás, a nyomorúságon ott lobog a mindén-veszve gyönyörűségének tüze. A Tűzföld apró szigetein élő emberek élete kegyetlen, egymásra utalt világ, melyet feloldani nincs erő, változtatni nincs remény. A pampák végeláthatatlan síkságának vagy zugos, kiismerhetetlen hegyeinek, erdeinek világa kegyetlen, a hegy meredek, a síkság nem véd, a „másik” vágtázó lovas szándéka kiismerhetetlen. A kalandorok, aranyásók, szerencsejátékosok nemzetközi találkahelyén — valahol Argentínában vagy Chilében — csak a gyorskezűek maradnak életben. Bárkit egy jó lóért, félreértett szóért, vagy vélt aranyért megölhetnek, s lesz testük keselyűk martaléka. Coloane személyes élményei elevenednek meg a kötet lapjain, mozgalmas életének epizódjaiból formálódnak történetei. Coloane kalandos elbeszélő kedve szórakoztat, de mindegyikben ott izzik mélységes humanizmusa. Nagy tehetség, bizonyára sokat hallunk még róla, s reméljük magyarul olvashatunk is még tőle. A Bibliotheca Classica sorozat a klasszikus irodalmat kedvelőknek készül az Európa Kiadó műhelyében, a Magyar Helikon művészi megformálásában. A karácsonyi könyvvásárra egy görög és egy római szerző műve jelent meg. Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című nagy műve sokadik kiadásban kerül a magyar olvasóközönség elé, de „Ameddig könyvek lesznek, Plutarkhoszt is mindig újra fel fogják fedezni” — írja Emerson. Nemcsak a reneszánsz, a francia forradalom, de Shakespeare is belőle merítette az emberi nagyság példaképeit. Az ízléses, nemes elegan- ciájú két kötet egészvászon és nylonkötésben is megjelent — sugalva, hogy az ajándékozásra az egyik legkiválóbban alkalmas kötet az utóbbi hetek terméséből. Sallustiusról a nagy Tacitus mondotta: „a legragyogóbb római történetíró”. A Catilina-összeesküvés, vagy a Jugurtha-háború leírása azonban több mint történetírói csúcsteljesítmény — Sallustius helyét a világirodalomban is kijelölte. Mai tévéajánlatunk « 05: Hitler-fiúk. Az NDK televízió mPKrtiihbentó is nyugtalanító riport-dokumentum filmleként 14, illetve 15 éves fiúval folytatott beszélgetés alapján készítette. Ezek a fiúk a Majna-parti Frankfurtban élnek és szinte gondolkodás nélkül Hitler mellett állnak ki, követőinek vallják magukat. A két fiatal gyerek élet- és társadalomszemlélete egy. félrenevelt társadalom kórképe. Hiszen Frankfurtban tudvalévőén alig egv esztendeje újfasiszta provokációk egész sora zajlott le. A legfiatalabb generáció erről a mérgezett gondolati világról. a faj- és nemzetgvfilölet, a lelki terrorról vall. Képünkön: Riasztólövcs. Magyar film. (február 17., szombat, 22.15.) Hálózatbővítés A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának könyvtára 5000 kötet könyvvel gazdálkodik, s az állomány cseréjét, frissítését gyakorta végzi el a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának központi könyvtára. Az építők könyvtárának öt letéti helye működik a megyében, kettő salgótarjáni egy-egy a balassagyarmati, a váci és a gödöllői építkezések munkásszállásain. Az elmúlt évben összesen mintegy 600 beiratkozott olvasó látogatta a könyvtárakat, s a tapasztalat szerint az arányokat tekintve — a legtöbbet Balassagyarmaton és Vácott olvastak. A szakszervezeti bizottság az idén a letéti könyvi.álózat bővítését határozta el, kielégítve ezzel a dolgozók igényeit. Hamarosan letéti hely nyílik a salgótarjáni ipartelepeken, a gép- és járműjavító üzemben, a lakatosüzemben. Az építőipari dolgozók a szépirodalmi művek — főként regények — iránt érdeklődnek, s az idei évben eddig már 250-en iratkoztak be újra. Harmincéves az első mongol operaház A csojbalszani állami operaház most ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A nagy múltú zenei színház repertoárján 200 opera-, illetve hangverseny-előadás szerepel. Az évfordulóra új, mozgalmas táncjátékkal készülnek, amely a Halhin Gol-i győzelemnek állít emléket. A XX. századi mongol történelem egyik fontos eseménye volt a Halhin Gol-i csata. A japánok a Szovjetunió elleni támadásra készülve. 1939. május 11-én behatoltak Mongóliába és a Halhin Goi folyó- nál jelentős területrészt elfoglaltak. A mongol csapatok — és az 1936-ban aláírt kölcsönös segélynyújtási egyezmény értelmében segítségükre siető Vörös Hadsereg egységei — nehéz harcban 1939 augusztus végére bekerítették és megsemmisítették a japánokat A csatát felelevenítő táncjáték mellett bemutatják Lo- doi operáját, A mennyegzőt, amely a mongol forradalom győzelmét dolgozza fel. Pofonok a közönségnek Mind gyakrabban hallunk elmaradt színházi előadásokról, irodalmi estekről. A legutóbbi két hónapban például a rétsági Asztalos János Művelődési Központban maradt el egy-egy, mellesleg széles körű érdeklődést kavaró előadóest, a pásztói Lovász József és a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban egy-egy népszínházi előadás. Az előadóesteket a művészek — egyébként a fiatal színművésznemzedék legtehetségesebbjei közül valók — az est délutánján, illetve a kezdés előtt másfél órával mondták le. Furcsább körülmények között maradtak el a népszínházi előadások. A pásztói Rómeó és Júliára minden készen állt a kezdéshez, egy színészt, a herceget kivéve, aki megbetegedett, s hogy ennyire, azt kollégái is csak a helyszínen tudták meg. (Egyébként erről lapunkban is írtunk.) A Népszínháznak a hét elején maradt el újabb előadása; Salgótarjánban, a gyermekeknek Collodi—Litvai Pinokkiója. A műszak ezúttal is kifogástalanul felszerelte a remek díszleteket, aztán lebontotta, mert a színészek nem érkeztek meg. A művelődési intézményben úgy tudják, azért, mert „lerobbant” a művészeket szállító autóbusz — Aszódon. Az esetek nem érdemelnék meg a szbt, ha nem sorozatban ismétlődtek volna.. Ha nem az utolsó pillanatban késztették volna cselekvésre a művelődési központok vezetőit, akik sűrű elnézéskérések közepette álltak oda látogatóik elé bejelenteni a tényt. S, hogy közben miféle szitkokat, megjegyzéseket kellett meghallaniuk, azt csak ők tudják elmondani igazán. Egy biztos: nem szívesen tették zsebre. Magam csak egy fiatal munkáslány — mellesleg közönségszervező — kifakadását ismerem Rétságról. Így szólt a népművelőkhöz: Nekem aztán mondhattok ezek után azt, amit akartok, nem hiszek nektek. Négy elmaradt előadás két hónán alatt — négy pofon a közönségnek. A lezserség, a szerződési kötelezettség be nem tartása miatt. Egy elmaradt előadás, úgy tűnik, semmiség, a színésznek, a színháznak —, melyet az ország bármelyik részében szívesen fogadnak — talán valóban az, még csak nem is presztízsveszteség. A népművelőknek viszont sokszoros kellemetlenség. Lakóhelyük közönsége az 5 nyakukba varrja az elmaradt előadásokat, s nekik újra meg kell küzdeniük bizalmáért. Csak éppen százszoros energiával. (ok) !d. Szabó István kiállítása Id. Szabó István szobrász- művész kiállítására készülnek Szécsényben. A Kossuth-díjas művész 1903-ban született Ce- reden, huzamosabb ideig élt Kisterenyén, jelenleg Ben- czúrfalván lakik és dolgozik kiváló festőművészünk, Benczúr Gyula egykori műtermében. Az idős mester munkáinak válogatott anyagából február 19-én 17 órakor nyitnak kiállítást a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ kisgalériájában. Beszédet Földi László, a nagyközségi tanács elnöke mond, a megnyitó ünnepségen a ce- redi pávakör működik közre. A megnyitó után művész-közönség találkozót szerveznek, s bemutajták az id. Szabó Istvánról szóló Palócföld az én világom című portréfilmet. A megkülönböztett érdeklődésre számot tartó kiállítás március 10-ig tekinthető meg, kedd ^kivételével naponta 10— 18 óráig Szécsényben. Automata könyvkötő gép A harkovi nyomdagépgyár újdonsága, az automatikus könyvragsztó és -szegélyező gép, sikeresen kiállta az üzemi próbát a II. számú moszkvai nyomdában. Az első kísérleti könyvkötő automata gépeket a moszkvai, a tbiliszi, a kijevi és a vol- gográdi nyomdászoknak küldték. A harkovi gyár tervező- irodájában öt változatból álló gépcsaládot állítanak össze. Mindegyik automata különböző fajta munkát lát el. Valamennyi együttvéve pedig segítséget nyújt a szovjet nyomdaipari dolgozóknak ahhoz, hogy jó minőségű termékeket készítsenek. MISTER ÜZLETEI VJ :ARECK= Fordította: Bába Mihály 43. — Kérem, balra az első ajtó — tájékoztatta a portás. A vendég arra indult, kinyitotta az ajtót, és bement. — Miben állhatok szolgálatára? Nem elégedett a szobájával? — kérdezte az igazgató, amikor üdvözölte vendégét. — De kérem! A szoba nagyszerű, pompás kilátás van a tengerre. Teljesen meg vagyok vele elégedve. New Yorkban az ismerőseim el vannak ragadtatva az önök szállodájától és látom, hogy egyáltalán nem túloznak. Ha lenne a számomra egy perce, szeretném tanácsát kérni. — Örömmel állok; szolgálatára. Kérem, foglaljon helyet. Cigaretta, vagy szivar? Bor, vagy egy pohárka konyak? — Köszönöm. Alkoholt nagyon keveset fogyasztok, az önök cigarettája egy kissé erős a számomra. Inkább én kínálom meg magát szivarral. Igazi havannai. — Hallgatom, uram — mondta az igazgató, amikor szivarra gyújtott. — Tudja uram — kezdte mister MacAreck. — Amerikai gyáros vagyok, de az üzlet gyakori európai látogatásra kényszerít. Állandóan úton lenni, szállodában lakni, ma itt, holnap ott, már nem nekem való. Elhatároztam, hogy Európában egy állandó támaszpontot teremtek, ahol úgy érezném magamát, mint New Yorkban. Ért engem, uram? — Igen. Sok amerikai üzletember cselekszik hasonló;— Az én választásom a Riviérára esett. Különben nem lehet ezen csodálkozni. Gyönyörű itten, és a klímája mérsékelt. Nem olyan, mint a mi benzinszagú New Yorkunk. A szálloda igazgatója bólintott, így köszönte meg a dicsérő szavakat. Az amerikai folytatta: — Ezért elhatároztam, hogy házat veszek. Nem nagy villát, legfeljebb 10—12 szobásat. Egy családi házat, kerttel, garázzsal, közel a tengerhez. Persze motorcsónak és vitorlás is legyen. Valamikor hajóztam. A háború alatt nem is olyan nagyon messze innen. Máltában hadihajóparancsnok voltam. Nem feltűnő villát akarok, hanem szép, kényelmeset, ahol barátaimat fogadhatom néha. — Csak dicsérni tudom a szándékát. Természetesen a saját lakás mindig kényelmesebb, mint a legjobb apartman a legdrágább szállodában. Teljesen érdek nélkül mondom ezt, mert ha ön villát vesz, akkor elvesztem a vendégemet. Bizalmasan mondom önnek, hogy a Riviérán az ingatlanvásárlás jó tőkebefektetés. A hosszan tartó algériai háború és az állandóan bizonytalan belpolitikai helyzet Franciaországban mélyen lenyomta a házak árait. Megjósolhatom, hogy a ma vásárolt ingatlan három, négy esztendő múlva legkevesebb ötven százalékkal drágább lesz. — Látom, jól tettem, hogy önhöz fordultam, ön megélt engem. Arról van szó, hogy egy megfelelő villát szeretnék találni. Csak milyei) módon találok? Mint külföldi, nem ismerem a területet, sem az uralkodó viszonyokat. Talán ön ismer olyat, amelyik megfelel nekem. — Az utóbbi időben nem foglalkoztam ingatlannal, de nyugodt lelkiismerettel javasolhatom önnek a Le Chaps testvérek cégét. Nagyon szolid cég, ingatlankereskedelemmel és közvetítéssel foglalkozik. Biztosan találnak valamit, amivel ön elégedett lesz, s meg kell jegyeznem, hogy nem ejtik át az embert. Nem emelik fel az árakat és nem használják ki azt, hogy ön nem ismeri a viszonyokat és az árakat, ön csak a normális százalékot fizeti. íme a címük. — A jó üzletért szívesen fizetek két- vagy háromszoros províziót. Hála istennek, nem kell számolgatnom a filléreket, és minden frankért alkudoznom. Csak azt akarom, hogy ízlésemnek megfelelőt találjak — mondta mister MacAreck és felírta a noteszába a „Le Chaps” cég címét. — Még beszélek velük. — Garantálom a becsületességüket és szolidságukat — mondta äz igazgató. — Ha ön ilyen kedves, akkor kérek még egy, illetve két tanácsot. — Örömmel állok szolgálatára. — Ha ingatlant veszek, és ha hosszabb időre Európába akarok költözni üzleti ügyeim miatt, szükségem lesz jó ügyvédre. Kire tudnám rábízni ügyeim védelmét? — Ön megtisztel a bizalmával — az igazgatónak egyre jobban tetszett ez az amerikai. — Ügy vélem, hogy a legjobb lesz Jean Charbonneau ügyvéd. Fiatal, nincs még nagy gyakorlata, de nagyon tehetséges. Ha megkapja a jogi tanácsosi megbízatást, számára nagyszerű start lesz a jogi karrierjéhez. így tehát nagyobb lelkiismeretességgel fogja vigyázni az ön üzleti ügyeit. — Teljesen egyetértek önnel. — Mister MacAreck felírta noteszébe a második címet is. A szálloda igazgatója szerényen elhallgatta, hogy a jövő jogászcsillaga a felesége testvére lesz. — Nem élek-e vissza udvariasságával, ha megkérdezem, hogy melyik bankot javasolja? Hiszen csekk-kontómnak kell lenni. — Nizzában van a nagy francia, Crédit Lyonnais Bank fiókja. Néhány lépésnyire a szállodámtól. Nekünk is ott van számlánk. Az amerikai udvariasan megköszönte a nagyon értékes tanácsokat, még egy havannai szivarral megkínálta az igazgatót, és távozáskor még megkérdezte: — És hol lehet kölcsönözni autót? Néhány nap múlva veszek magamnak, de már ma szeretnék szétnézni a Riviérán. Ferrari sportkocsit akarok venni... Ha találhatnék egyet... — Szállodánk szívesen rendelkezésére bocsátja az autót. Vezetővel, vagy anélkül? Különben sok van itt. Viszonylag olcsón lehet kapni nagyszerű, luxuskocsit. Nem tudom, hogy most talál-e Ferrarit. MacAreck úr ismét megköszönte az információt és kijelentette, hogy szívesen kölcsönvenné' a szálloda kocsiját sofőr nélkül. Kéri, hogy egy óra múlva készítsék elő a kocsit. Az igazgató biztosította, hogy az autó — világos Renault — várni fogja. Ezután udvariasan elköszöntek egymástól. Az amerikai átment a halion, és megkérdezte a bejáratnál álló pikoló- fiút: — Hol van Crédit Lyonnais ? — Ott kérem, tisztelettel — mutatott a fiú egy tetszetős épületre. Mister MacAreck a bank portásának átadta a névjegyét és kérte, hogy jelentse be az igazgatónak. Néhány perc múlva a portás udvariasan mutatta az utat, s bevezette az amerikait egy nagyon elegánsan berendezett helyiségbe. Egy papírokkal zsúfolt íróasztal mellől felállt egy elegáns, ősz hajú férfi. — A Crédit itteni fiókvállalatának vagyok az igazgatója. Velem óhajt beszélni? Mivel szolgálhatok? Kérem, hogy foglaljon helyet. A vendég leült a kényelmes fotelba, rágyújtott a kínált cigarettára és idegenes kiejtéssel franciául beszélni kezdett. — Ha önnek kényelmesebb, beszéljen angolul — javasolta az igazgató, kifogástalan oxfordi akcentussal. (Folytatjuk) an. 4 NOG RAD - 1979. február 17., szombat