Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

FIATALOK ROL INAK Fapados turizmus Hová száll az „Expressz-fecske”? Helyszűkében, meglehető­sen mostoha körülmények kö­zött nagy tervekkel készül az Expressz Nógrád megyei Ifjúsági és Diák Utazási Iro­da az 1979-es szezonra. A bel­földi utak forgalmaiból már kitűnt, hogy igen népszerűek a szánkó- és sítúrák, melyeket a Mátrába, Bükkbe szervez az iroda. Az idei újdonság az az akció lesz, melynek kere­tében fiatal házasok tölthet­nek hét napot Sopronban, vagy Kőszegen mérsékelt árért. Emellett az iroda az ország leglátogatottabb ide­genforgalmi központjaiban szálláshelyeket kötött le, hogy az odautazó helybeliek, cso­portok nehogy szállás nélkül maradjanak. Ezeknek a he­lyeknek mintegy felét máj- le is kötötték a megye ván­dorkedvű fiataljai. Az idei tervekben szerepel továbbá szegedi és gyulai látogatás az ünnepi játékok idején, a Du- na-kanyari ifjúsági napok programja Szentendrén és még nagyon sok érdekes, vonzó útvonal, melynek résztvevői közelebb kerül­hetnek saját országukhoz. A belföldi forgalomnak kor­látái is vannak, és ezek közül egyik legkellemetlenebb, hogy a megyeszékhelyen az Exp­ressznek nem sikerült szál­láshelyet biztosítania megfe­lelő mennyiségben, az ide­érkező csoportok fogadására. Ugyanakkor szerződést kö­töttek a fiúkollégiummal, melynek falai közt a nyáron úttörők nyaralnak. Az iroda kiemelkedő fel­adatának tekinti az idén az „Aranyjelvényesek az olim­piára” akció aktívabb szer­vezését. Az elmúlt év ered­ményeivel nem lehetett di­csekedni. De az idei első ren­dezvények sikere már arra enged következtetni, hogy 1979-ben jóval több résztve­vő kapcsolódik be a tömeg­sport-megmozdulásba. Igen széles választékot kí­nálnak a külföldi társasuta­zások terén. Ezek között kü­lönlegességnek számít az a lehetőség, hogy a megye is delegálhat a BITEJ — nem­zetközi ifjúsági utazási iro­da — nemzetközi barátság- vonaljaira, melyek két, il­letve három szocialista or­szágot érintenek az idén. Ez évben — már hagyom ánysze- rűen — két csoport látogat szovjet testvérmegyénkbe, Kemerovóba, ezen kívül egy különvonaton 33 megyebeli fiatal utazhat júniusban Do- nyeckbe. Az említetteken kí­vül Lvovba, Kijevbe indít csoportokat az Expressz Nóg­rád megyéből. Nemcsak a Szovjetunióba tervétnek uta­kat. Repülőút Berlinbe, Drez­da, Lipcse és Meissen megte-, kintése, közös utak a Cse- dokkal és az Almatuorral Csehszlovákiába- és Lengyel- országba, bulgáriai és, romá­niai tengerparti üdülések és országos szervezésben szin­te a világ minden tájára irá­nyuló utak várják a fiatalo­kat. Azokat, akik kedvelik a „fapados” turizmust, akik nem annyira az elhelyezés, mint inkább a programok színvonala iránt érdeklődnek. Újdonságként megpróbál­koznak Salgótarjánban a Pó­diummozi-programokkal/ Egy salgótarjáni filmszín­házban rendszeresen mutat­nak be magyar filmeket, me­lyek előtt a fiatalok talál­kozhatnak az alkotás néhány főszereplőjével. Szeretnék jobban kihasználni a sport- létesítmények nyújtotta le­hetőségeket is, sportvetélke­dők, könnyűzenei műsorok szervezésével. A szállásgon­dok megoldására tárgyaláso­kat kezdeményeztek a salgó­tarjáni úttörő-váltótábor kő­épületeinek a téli időszakra való bérbevételére. Variációk egy témára Albérletet keresek ' — A kiadó szoba miatt jött?! Megmutatom, jöjjön csak velem i— örvendezett az enyhén pocakosodó, ötven év körüli háziúr. Kiment a ház­ból, átsietett az udvaron, meg­állt egy létra mellett, majd fürgén elindult rajta felfelé. — Ez az — mutatott körbe színpadiasán a padláson. — Az olajat föl kell hoznia, ha nem akar megfagyni, persze előbb meg kell csináltatni a kályhát. De a villany az ég, láthatja! A kút a kerítés mel­lett van, a féreeső hely pedig a kert végében. Az árát kér­dezi? Ezer forint. Tudja, én is a piacról élek. — Rövid leszek. Ha rendben tartja az egész lakást, kimos­sa a ruháimat, ebédet, vacso­rát főz nekem és természete­sen el is mosogat, akkot öt­százért ellakhat a kisszobá- ban. Ha nem, akkor ezerkét­százat kérek! „Külön bejáratú szoba, konyha, kamra kiadó.” — A hirdetés jelige és telefonszám helyett az önálló lakás pon­tos címét jelölte meg. Nosza, lecsaptam tollat, papírt, és ro­hantam, hogy idejében meg­találjam a főbérlöt. Nyakamba vettem a várost. Többször eltévedtem, míg vég­re rábukkantam a keresett utcára. Csak mentem, egyre csak mentem... ritkultak a házak... míg végül elfogytak valamennyien. Fagyoskodva összebújó bokrok, csenevész fák tűntek fel És az én jö­vendőbeli lakásomat még mindig nem látom sehol! De talán ott, ott a távolban! Végre megtaláltam! Egy putri. Két megtermett, markos cigányfiú óhajtotta bérbeadni, potom ezer forin­tért. Nem mentem bele az üz­letbe. * A szoba: parányi betonkoc­ka. Valaha kamraként szol­gálhatott. A sarokban beton­tömb szomorkodik. Hossza öt, szélessége három lépés, ma­gasságát egy méterre sacco- lom. Felső lapjának horpadá­sa vályúra emlékeztet. S mindez betonból.,. félelme­tes látvány. Tömör betonko­porsó. Rosszat sejtve, halkan re- begem a kérdést: — Mi ez? — Az ágy, kedvesem! Ügy látom elég hosszú a lába. ügyesen fellép majd rá... Hr ideköltözik, megegyezünk az árban. Nem költöttem oda. Első nap. Lefoglalok egy szobát. Havi bére 800 forint. Ezért a pénzért kapok meleg vizet, fűtést, fekhelyet ágyne­művel, esetenként egy-két jó szót is. Sőt a gázon mindennap megsüthetek vagy megfőzhe­tek két tojást. Vacsorára. Második nap. Odaköltözöm. Könyvestől, ruhástól, három cserép virággal és az új to­jássütővel, (tegnap vettem). Lepakolok. Harmadik nap. A főbérlő bejelenti: eladja a lakást, el­utazik az ország másik csücs­kében lakó barátjához. Hoz­zámegy feleségül. Ha lefordít­juk a fenti közleményt, ak­kor így hangzik: költözzem, ki a lakásból, így tettem. * Néhány éve népszerű volt az a sláger, melynek egyik sorára sokat gondolok mostanában, és ha jobb lenne a kedvem, talán még dúdolnám is. A követke­zőképpen szól: — ..... egy csigaházban is ellaknék.” De hol találom meg azt a csigaházat? Tőcsér Julianna A hetedikesek szeméve! Hogyan takarékoskodik a családod ? íi, ] ; . t v. Négyen a hetedikből: Gábor, Lívia, Laci, Ildikó Gyakori vélemény, hogy a gyerekeinket túlságosan elhal­mozzuk. Az iskolai szemét- gyűjtőben hevernek a vajas, szalámis zsömlék, félig lerá- got almák, csokoládék. Csak kimondják és máris megkap­ják a rádiót, a magnót, a legújabb lemezeket. Soknak van márkás farmernadrágja, moziba akkor mennek, amikor kedvük támad, az újság, a kó­la mindennapos----­V alóban nincsenek tisztá­ban a mai tizenhárom, tizen­négy, tizenöt évesek a pénz értékével? A papa, a mama megkeresi, nekik csak elköl­teni kell ?... A salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában Molnár Istvánná tanárnővel Molnár Istvánné osztályfőnök Molnár tanárnő kérdőíveket amolyan ,közvélemény-kuta- ad a gyerekeknek. Név nélkül tást” rendeztünk pénzügyben. Megtudni, hogy a tizenhárom évesek, a hetedik A_ osztály tanulói mit tudnak a családi takarékosságról. Ismerik-e szüleik esetleges pénzgondjait, a szükséges kiadásokat? Kezdődik a rendhagyó osz­tályfőnöki óra. A hetes jelent, a létszám huszonkettő. Az válaszolnak, őszintén. A lap nyolc kérdést tartalmaz. Az első; ,-r- Hányán vagytok ott­hon, mennyi a család jöve­delme szerinted? Érdekesek a válaszok. A pedig határozottan az édes­apjára szavazott. — A családod gyűjt-e pénzt otthon, vagy a takarékban? Valamilyen értékesebb dolog­ra? Minden gyerek határozottan válaszolta, hogy igen. Mire? Legtöbben autóra, bútorra. Ketten válaszolták, hogy ví- kendházat szeretne építeni a család. Legtöbben a takarék­ban gyűjtik a pénzt. — Mikor szoktatok nagyobb összegért vásárolni? A huszonkét hetedikes úgv látja, hogy a hónap eleién vásárolnak, amikor fizetést kapnak. Aztán hozzáteszik óvatosan; ha kinőttünk vala­mit, vagy szükség van rá. Azzal már kevésbé vannak tisztában, hogy mennyit tud félrerakni havonta a család. Volt aki azt írta, hogy ötezer forintot, háromezret. Egyikük úgy vélekedett, hogy körülbelül ötszáz forintot, és nyári üdülésre gyűjtik. Az a családok döntő többségében véleményük, hogy a családnak négyen vannak, tehát két gye- meg kell beszélni, mire taka­rék. Legtöbbjük öt-hatezer rékoskodnak. forintot jelölt meg jövede­egyik kislány rövid versikét lemként, ennyit keresnek a mond, melynek lényege, hogy fillérből lesz a forint, takaré­koskodni kell idővel, pénzzel, ruhával. — Tudtok-e közmondáso­kat? Záporoznak a válaszok: „Pénz beszél, kutya ugat... A fillér oda gurul, ahol már sok szüleik. Egy gyerek jelölt meg háromezer forintot. Hozzátet­te, hogy az édesanyjával él­A következő kérdés: — Mennyi zsebpénzt kapsz havonta? , Eltérőek a válaszok. Leg­többjük azt írta, hogy nem nek. A felső határ tizenötezer szokott külön zsebpénzt kap- forint. Az egyik kislány úgy ni, de ha kér valamire, a tudja, az édesanyja hatezret, szülei adnak. Mire? Újságra, az édesapja kilenczeret keres, mozira, csokira. „Négyszáz fo- Legalábbis szerinte. rintot kapok havonta, és taka­Érdekes, hogy a családok- rékba teszem... Száz forintot ban. általában az édesanya a kapok, tízórait veszek belőle... van... Pénzt, vagy életet... „pénzügyminiszter”. A húszon- Anyu reggelente ad tíz fo- Fogához veri a garast. Könnyű a pénzről a penészt lekaparni...” két gyerekből tizenhat vála­szolta ezt, öt írta, hogy kö­zösen osztják be a pénzt, egy .illl,""' f/i / ...A»V 4 ö í­■ r.'"'*•**.......................... " "..TOEtW'T................ .|blä É s micrt csak Trabantba akarsz beszállni? y. imK £ I... f ív (K :; if' if!; if |™Í|B ilifc ■ V...űf: ­r u -.N < ;IJ f...' ....ti! — Épp tegnap kaptak Liszt-díjat. Egykilós zsacskókban dobálták hozzájuk... (Csúz Gábor rajzai) Eükki Árpád: cseng a pohár a kancsó sejehujahaj! dobban a padló — eladó a menyasszony! LAGZI sejehujahaj! fogy a bor verejtékezik a cimbalom hátunkon is lucskos az ír — eladó a menyasszony! Kamaszvilág---kőben mint a jég töredeznek az arcok nyakkendőt bont a prímás körbe jár a sejehaj-tál eladó a menyasszony! Markolja a kalapácsot, a vésőt tíz-egynéhány kölyök. Követ vésnek, fát faragnak, agyagot formáznak. Fejek, emberalakok bontakoznak ki a véső, a késpenge alatt, a pontosan mozgó ujjak kö­zött. A fém metszette arc, a penge vágta fej, a marok gyúrta figura már több lesz megdolgozott munkadarab­nál. Megtorpan rajtuk a te­kintet. küszködve, marad vesz­teg a kéz, megfogni kívánja őket, ellenőrizendő a szem érzékletét. Torzók, egész alakok, fejek, fareliefek sora­koznak a ludányhalászi pa­rasztviskóban és udvarán. A helybéli iskola néhány gyer­kőcének munkái. Aki látja az apróbb-nagyobb szobrokat, az a gondolat kezd motosz­kálni benne: jóval többek ezek, mint egy akaromis-ne- mis szakkör penzumként ki- küszködött kreatúrái. A torz vonásokban, csonkított test­részekben előtolakodni lát­szanak a kamaszság vissza- | szorított indulatai, szem élé tűnik a tisztázatlan érzések fölszínre bukkanása. Megle­pi a szemlélődőt a csiszolt technika, amivel az élettelen anyagnak formát adnak a fiúk („Hosszú munka eredmé- gyobb fejek: mongol vonású- nye” — mondja a rajztanár), ak, nagy bajuszosak; pőre ám sokkalta jobban megra- nőalakok, — torzók, anyaszo- gadja az embert az a nyüt- bor, kifaragott faoszlopok ság, ami ezekben a fizimis- (amikről kívülállók kifun- kákban, ép és tört alakokban dálták, hogy nyugatmajmo- kifejeződik. Ügy látszik, a lások, holott annyi közük van legkisebb feszélyezettsóg is a nyugathoz, mint kakukkos hibádzik már a gyerekekből, órának a tatárjáráshoz) — mikor készülő szobrukhoz mind kézzel fogható bizony­nyúlnak. Természetesek, kodásai egy hosszú, kemény őszinték és ezt a termósze- munkának. A szobor — évez- tességet meg őszinteséget redek tanúskodnak — mara- sikerül 'hiánytalanul átvezet- dandó. Híven őrzi egv-egy ni munkájukba. Elannyira, darab a fejlődés jeleit. Nem­hogy a szemlélődőről is le- csak a készítője technikájá- hántják a képére mereve- ról, hanem jellemének gaz- dett pózokat. E merevség fo- dagodásáról, kibontakozásá- kától függ, mivé válnak a ról. „A szobor kiállást, egész­pózok: bugyuta fölháborodás séget követel” — mondja a ül-e ki rajtuk, vagy termé- rajztanár. Testben, lélekben szetes tartásba oldódnak, idomult ehhez a követelmény- Legvintéssel, hümmögő bólo- hez az apró falkányi iskolás gatással nincs mód elmenni — kitetszik munkájukból, mellettük. Bizalommal és papírra vetett gondolatcsí- örömmel vésettek ezek a fi- ráikból. Nemcsak kreativi- gurák, formáltattak a kis- tásban, hanem akaratban, kö- plasztikák. Bizodalommal zösségi érzésben is fejlődtek; egyfelelő a pedagógus iránt, fejlődnek ma is, mikor meg­oktató, s barát, véletlen se markolja a kalapácsot, a vé- mosolyogta meg a próbálko- sőt tíz-egynéhány kölyök, zásokat; másfelől e munka iránt, amiből idáig is tömér­dek örömük származott a felnövekvőknek. Kisebb-na­inol— rintot, ami megmarad, azt el­teszem. .. Akármire kérek, mindig megkapom... Nem szoktam zsebpénzt kapni, magamnak kell összegyűjte- nem. Ha otthon sok az üres üveg, akkor azt leviszem és összegyűlik a pénzem.” A leg- meghatóbb válasz — a kis­lány az édesanyjával és a testvérével él — ..havonta öt­ven forintot kanok anyukám­tól. Ezt általában névnapi, karácsonyi, vagy születésnapi ajándékra költőm. Ha van va­lami, amit anyukám nem tud megvenni, akkor kisegítem őt a pénzemmel”... Arra a kérdésre, hogy oko­san gazdálkodik-e a család, fele igennel, fele nemmel vá­laszolt. Egyikük hozzátette, hogy kevesebbet kellene köl­teni cigarettára, meg borra... Molnár tanárnővel úgy ítél­tük meg, hogy „legizgalma­sabb” kérdés a következő. — Ha sok pénzed lenne, mit vennél legelőször? A válaszok sok mindenről árulkodnak. „Egy új lakást bebútorozva, meg egy mag­nót. .. Farmert, meg egy mag­nót, gondolkodnék a nyaralón is... Mindenkit felöltöztetnék szép új ruhákkal... Egy ver­senykerékpárt. .. Nagyon sze­retek horgászni, egy horgász­felszerelést vennék... Építtet­nék egy családi házat és bele jó bútorokat vennék... Az öcsémnek egy magnót, apu­nak egy garázst, anyunak egy írógépet, magamnak meg egy diplomatatáskát... Betenném a takarékba... Lenne egy sa­ját állatkertem és építtetnék egy állatkórházat. Mert állat­orvos szeretnék lenni... Ne­kem egy hárfa a leghőbb vá­gyam... Édesanyámnak gyógy­szert, ami kigvógyítaná a be­tegségéből. ,. Egy igazi far­mert... Egy kertes házat, hogy egvütt lakhasson a család... Ennyit a válaszokról, ame­lyek magukért beszélnek. Az osztályfőnök közben véget- vetett az órának, mert csönget­tek. Kár. Még szívesen beszél­gettem volna... Csatai Erzsébet NÖGRÁD — 1979. február 17., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom