Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-16 / 39. szám

Irani he'ysntjemenié» ifearcoic “í"«8Í3b»í2sí»ssbi A régi rendszer hívei és Khomeini ajatollah harcosai súlyos harcokat vívnak Tabriz városában — adta hírül csü­törtök reggeli jelentésében a teheráni rádió. A fővárostól 530 kilométerre északnyugatra fekvő város­ban szerdán este kijárási tilal­mat léptettek életbe azután, hogy a nap folyamán mo- narchista elemek barikádokat emeltek a város több pontján, a SAVAK volt ügynökeiből to­borzott bandák pedig gyűrű­be fogták a rádió épületét. A főváros több pontján szer­dán este kirobbant összetűzé­sekről csütörtökön reggel nem érkeztek újabb jelentések. A teheráni központi rádió, rövid­del azután hogy Khomeini fel­fegyverzett hívei visszaverték a rádió és televízió székháza ellen indított támadást, egy­ségre szólította a lakosságot. A rádió és több külvárosi in­tézmény ellen végrehajtott tá­madások résztvevőinek párt­állása egyelőre nem tisztázott, s a teheráni központi rádió szerdán éjfélkor még mindig csak „forradalomellenes erők­ről” beszélt. Teheránban szerdán kine­vezték az iráni nemzeti légi­erő vezérkari főnökét, Sapur Azarbarzin tábornok személyé­ben. aki az Egyesült Álla­mokban és az NSZK-ban vég- gezte tanulmányait. A teherá­ni rádió szerint a népi rend­őrség szerdán három magas ■ rangú katonatisztet tartóztatott le az ország déli részén, és át­adta őket a benderabbaszi for­radalmi bizottságnak. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma csütörtökön hivatalosan megerősítette, hogy készen állnak a tervek az amerikai állampolgárok Irán­ból történő kitelepítésére. A tervet már hetekkel ezelőtt kidolgozták, de a közelmúlt­ban változtatásokat eszközöl­tek rajta. A kitelepítés csak azután kezdődhet, hogy megnyitják az iráni repülőtereket, elsősorban a főváros, Teherán nemzetkö­zi légikikötőjét. ★ Brit repülőgépek készen áll­nak arra, hogy az iráni repü­lőterek megnyitása után sür­gősen elszállítsanak Iránból mintegy 300—500 személyt, az országban tartózkodó néhány ezer brit állampolgárságú tech­nikus és üzletember közül. Többségük azonban egyelőre nem akar távozni Iránból. Szerdán további államok is­merték el az új iráni vezetést, köztük Marokkó, amely jelen­leg is vendégül látja az Irán­ból elűzött sahot. A Bazargan kormányához intézett üzeneté­ben Marokkó hangoztatta, hogy tudomásul veszi az iráni tényeket és reméli, hogy a két ország baráti viszonya a jövőben is fennmarad. Az új vezetést ilyen értelemben tá­jékoztatta a többi között az NSZK, Finnország, Görögor­szág, Törökország, Venezuela, Nepál, a Jemeni NDK, a Ko­reai NDK, Vietnam és Japán. Mint a teheráni rádió közölte: Jasszer Arafat, a PFSZ vb el­nöke, a napokban az iráni fő­városba utazik, hogy személye­sen fejezze ki jókívánságait Khomeini ajatollahnak. Orvlövészek Bejrutban WHO vizsgálat A jobboldali keresztény mi­líciák orvlövészei csütörtökön kormányépületeket és más fontos célpontokat lőttek Bej­rút központjában. Találatok érték Szelim Ál-Hossz liba­noni miniszterelnök hivata­lát is. A kormányfő közvetí­teni próbált a milíciák veze­tői és az arabközi békefenn­tartó erők parancsnoksága kö­zött a lövöldözés megszünte­tése érdekében, de sikertele­nül. Az arabközi békefenntartó erők parancsnoksága csütör­tökön leszögezte: az előző na­pok összecsapásait a jobbol­dali milíciák provokálták az­zal, hogy orvlövészeik megse­besítették a békefenntartó erők két Szíriái katonáját. (MTI) Vadonból jóit matematikus ' Tízévi bújdosás után elő­került Zsen Hua-ming aki 1967-ben végzett a Csilin tar- tofnányi egyetem matemati­kai szakán. A fiatal matematikus elkö­vette azt a hibát, hogy mind­járt a kulturális forradalom első szakaszában kiszámította: „beteg forradalomról” van szó, és nagybetűs faliújságokon tiltakozott a kulturális forra­dalom radikális irányítóinak elmélete, gyakorlata ellen. Mi több: verset írt, amelyben „északról délre szálló veréb­nek” titulálta Csiang Csing asszonyt, Mao Ce-tung fele­ségét. Válaszul szélsőségesen reakciósnak, a nép és a párt ellenségének nyilvánították, s kegyetlen üldözésnek kínzá­soknak vetették alá. Végül is sikerült kiszabadulnia a vö­rösgárdisták karmaiból és nyomtalanul eltűnnie. Éveken át körözték és nyomoztak utána, de nem sikerült kéz­re keríteni. A tízévi bújdosás után elő­került és a Csilin tartományi egyetemre meghívott mate­matikus elmondotta, hogy 1968, és 1970. között szülei házában, egy egészségtelen föld alatti veremben húzta meg magát. Mivel súlyosan megbetegedett és paralizis fenyegette, később Hejlung- csiang tartományba menekült és a hegyek között, vadember­ként tengette életét. Körözés alatt állt, ezért nem regiszt­ráltathatta magát a helyi ha­tóságoknál, hogy élelmiszer­jegyekhez jusson. Hosszú éve­ken át arra kényszerült tehát, hogy maga tákolta kunyhó­ban lakjom és vad növénye­ken, apró vadállatok húsán éljen. (MTI) UNCLE SAM ÉS AZ IRÁNI HELYZET. Értem én magu­kat, de mondják meg végre, hol van a benzinkút? 2 NÖGRAD - 1979. február 16., péntek IXápoiyban Az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) szakértőinek előzetes véleménye szerint elsősorban a piszok és a rosz- szul tápláltság okozza, hogy a légutakat megtámadó több­féle vírus okozta betegségben 63 gyermek nem egészen egy év alatt meghalt Nápolyban. A WHO hét szakértőt kül­dött Olaszországba, s ők szer­dán tájékoztatták az olasz or­vosokat előzetes vizsgálata­ikról. Eszerint a betegség gyorsabban terjed olyan rossz egészségügyi körülmé­nyek között, amilyenek a dél­olasz város egyes negyedei­ben uralkodnak. A betegséget okozó vírusok többfélék és nem ismeretlenek, nincs te­hát szó titokzatos új beteg­ségről a nápolyi esetek kap­csán. A WHO-bizottság csütörtö­kön utazik Nápolyba, hogy az ottani víruskutató intézetben helyszíni vizsgálatokat is vé­gezzen. Az iráni milliók életében február 12-e új korszak kez­detét jelzi: ezen a napon te- tőződött az a gigászi küzde­lem, amely a gyűlölt mo­narchia megdöntésére bon­takozott ki az országban, s amelyben részt vettek a val­lási és a világi ellenzék leg­különbözőbb áramlatai, a fanatikus síita muzulmán hí­vőktől a kommunistákig. Győzött a demokratikus népi forradalom, véget ért a Reza- dinaszUa több mint fél év­százados uralma. A megdöntött császár, aki a legnagyobb perzsa uralkodók nyomdokaiban szeretett vol­na járni, aki modem tőkés nagyiparról és a Perzsa-öböl ellenőrzésére alkalmas had­seregről álmodott, s aki köz­ben óriási magánvagyonra tett szert, egyszerű hegyi pásztorok unokájaként látta meg a napvilágot. Apja a Kaspi-tó mellett egy hegyi faluban nőtt fel. Család­ja olyan szegény volt, hogy 14 éves korában önként állt be a hadseregbe, ahol legalább enni kapott. így mesélte el pályafutása kezdetét Reza kán, akit kivételes bátorsága miatt hamarosan tiszti" rangra emeltek. Ezredes volt, ami­kor felesége 1919. október 26- án ikreknek adott életet, egy lánynak és egy fiúnak. (Az utóbbit a szülők Mohammed névre keresztelték. Nagy jö­vőt szántak neki, svájci isko­lákban neveltették, ott ismer­kedett meg az iparosodott Nyugat technikai vívmányaj­Nukleáris fegyverek Japánban? Egy japán kommunista tör­vényhozó parlamenti inter­pellációja, majd a közvetett amerikai válasz még jobban fokozta azt a régi gyanút, hogy az Egyesült Államok Japánban állomásozó kato­nai alakulatai atomfegyvere­ket tárolnak némely támasz­pontjukon. Fuva Tecuzo, a JKP Köz­ponti Bizottsága titkárságá­nak vezetője, a napokban a parlament elé terjesztett egy bizalmas amerikai katonai okmányt, amely a közelmúlt­ban jutott a JKP birtokába. Ebből kiderül, hogy az ivaku- ni és a futenmai haditámasz­ponton atomfegyverek keze­lésére kiképzett katonai sze­mélyzet tartózkodik. A 258 tagú különítmény az amerikai haditengerészet 1-es számú repülőosztályának állománvá- ba tartozik, a repülőosztályt csapásmérő légiszázadok al­kotják. A nyilvánosságra ho­zott okmány feltünteti a sze­mélyi állomány névsorát, va­lamint az illető katonai sze­mélyek beosztását, „az atom­fegyver-ellenőrző rendszer­ben”. Fuva magyarázatot követelt a kormánytól. Ohira kormányfő megígér­te, hogy a kabinet „tanulmá­nyozni fogja az okmányt”. A japán televízió által élő adásban közvetített parla­menti vita általános megüt­közést keltett, a támaszpontok környékének lakossága, is­mert közéleti személyiségek szintén vizsgálatot követel­nek. (MTI) Harcok Csátiban Hírügynökségi értesülések szerint Csád fővárosában, Ndjemenában csütörtökön folytatódtak a harcok az el­nökhöz hű csapatok és a His- sian Habre miniszterelnököt támogató erők között. A mi­niszterelnök-párti fegyveres erők támadást indítottak és védekező állásba kényszerítet­ték az ellenfelet. Csütörtöki jelentések arról tudósítanak, hogy Félix Mal- loum csádi elnök a ndjeme- nai francia katonai támasz­ponton keresett menedeket, ahol számos francia állampol­gár is tartózkodik. (MTI) Mexikó és az „olajelvagy” Carter amerikai elnököt a mexikóiak nem részesítették meleg fogadtatásban. Még meg sem érkezett már nagy tö­megek tüntettek ellene. A megmozdulások — mintegy óriási felkiáltóiel — előrevetítették: nem lesz könnyű dolga az Egyesült Államok vezetőjének a szomszédos államban. Az egyszerű emberek, akik az utcákra vonultak, elsősorban a latin-amerikai állam hatalmas olajkészletét féltik a „nagy étvágyú északi óriástól”, mert erre a kincsre az USA most szemet vetett. Ezért ment az amerikai elnök személyesen Mexikóba. Igaz, néhány pillanatig habozott, amikor kiderült, hogy az USA teheráni nagykövetségét rövid időre ismeretlen feey- veresek megszállták és fogva tartották a személyzetet. Az­tán mégis az utazás mellett döntött, és megint csak az irá­ni események miatt: a közép-keleti országban lezajlott de­mokratikus fordulat kérdésessé tette az onnan érkező olaj- szállítmányokat, amelyek az amerikai szükségletek legalább hat százalékát fedezték eddig. Az elnöki látogatás másik ké­zenfekvő oka: Washington jelezni kívánja, az Egyesült Álla­mokban már nem úgy tekintenek Mexikóra, mint koráb­ban. Magyarul: nem nézik le a súlyos társadalmi-gazdasági gondokkal küszködő „kis déli szomszédot”. Kérdés persze, mit szólnak Mexikóban a hirtelen tá­madt „amerikai nagyvonalúsághoz”. Amit Portillo elnök egy kőolaj-megállapodásért cserében mindenképpen szeretne elér­ni, az az USA-ba illegálisan bevándorolt, mintegy 12 millió mexikói vendégmunkás helyzetének rendezése. A korlátlan lehetőségek országában embertelen körülmények között ten­gődő mexikóiak ellen az amerikai jobboldal a látpgatás előtt újból heves támadást indított. Portillo elnöknek szándéka, hogy az ország függőségét csökkentse az USA-tól. Erre azonban kevés a remény. Car­ter éppen azért ment oda, hogy ezt a függőséget erősítse; akadályozza szomszédját a szélesebb körű és önállóbb nemzetközi kapcsolatokban, főleg a szocialista országokkal. (Ezzel csorbítsa Mexikó tekintélyét az el nem kötelezettek mozgalmában s Latin-Amerikában.) S végül Carternek cél­ja, hogy rábírja Portillót, ne csatlakozzék a kőolaj-exportáló országok szervezetéhez, az OPEC-hez. Carter magabiztosan kezdte meg tárgyalásait Portilló- val: saját zsebében véli a tárgyalások „sikerének” aduját, az erőt, az utcazajjal nem törődik. A mexikói államfő „fegy­vere” pusztán a kemény akarat és következetesség, ha oda­figyelt választói intelmeire. Kocsi Margit „Stratégiai11 Harold Brown amerikai hadügyminiszter szerdán foly­tatta megbeszéléseit izraeli kollégájával, Ezer Weizmannal és tanácskozott Dajan külügy­miniszterrel is. A tárgyalások fő témája a két ország új stratégiai elképzelése volt az iráni sah megdöntésének ösz- szefüggéseiben. Ugyancsak szerdán Brown ellátogatott a megszállt Cisz- Jordániába és a Golan-fenn- síkra. A washingtoni külügy­minisztérium szükségesnek tartotta, hogy magyarázatot adjon a szokatlan gesztusra: Hodding Carter külügyi szó­vivő hangsúlyozta, hogy a megszállt területek megláto­gatása nem jelent semmilyen változást az amerikai politi­kában. * A moszkvai Pravda csü­törtöki számában Brown kör­útjáról megállapítja: Az amerikai sajtó nem tart- , ja szükségesnek, hogy véka alá rejtse Brown hadügymi­úfon Brown niszter közel-keleti kőrútjá­nak céljait. A Pentagon veze­tője helyszíni felmérést, érté­kelést végez a stratégiai fon­tosságú területen az iráni fejlemények kapcsán végbe­ment változásokról. Mint a Pravda megállapítja,' az amerikai katonai vezetés a régi módszerhez folyamodik stratégiai számításainak ku­darca láttán: katonai tömböt akar létrehozni. A szovjet lap ezzel kapcsolatban az AFP hírügynökséget idézi, amely a Pentagonhoz közel álló for­rásokra hivatkozva számolt be a nyugatbarát országok kö­zép-keleti tengelyének ki­alakítására irányuló tervek­ről, ellensúlyozandó katonai vonatkozásban Irán kiesését. A Pravda ezen túlmentően emlékeztet arra, hogy a terve­zett tengely két legfőbb ele­me Izrael és Egyiptom len­ne — ezért is sürgetik a két ország különbékéiét — ugyan­akkor azonban be kívánják vonni a szövetségbe Szaúd- Arábiát is. (MTI) AZ IRANI VIHAR (1.) A pásztor unokája val, köztük a repülőgépekkel, amelyek vezetését magas fo­kon elsajátította.) Reza kán 1925 decemberé­ben megdöntötte a Kadzsar- dinasztiát, s maga ült a trón­ra. Fasisztabarát lévén, ami­kor a második világháború kitört, a hitleri Németország rendelkezésére akarta bocsá­tani országát, hogy onnan in­dítsanak támadást a Szovjet­unió olajban gazdag déli kör­zetei ellen. Ezért 1941 au­gusztusában Anglia és a Szovjetunió megszállta Iránt. Reza kán az ország elhagyá­sára kényszerült; a trónról le­mondott fia javára. Reza Pah-, lavi, környezete tanácsára! megnősült, feleségül vette Faruk egyiptomi király 17 éves lányát, akitől azonban hamarosan elvált, s utódjául Sorayát választotta, de vele sem élt sokáig. A háború évei­ben politikával nem sokat foglalkozott, egyetleii nyilvá­nos szereplésére 1943-ban Sztálin, Roosevelt ás Churchill teheráni konferenciáján ke­rült sor: találkozott az állam­férfiakkal, csupán ennyi volt a szerepe. A német fasizmus fölött aratott sikerek nem marad­tak hatás nélkül az iráni népre sem. Megerősödött a haladó mozgalom, jelentős politikai tényezővé vált az 1920-ban alakult kommunista pápt, amelyet azonban 1925- ben betiltottak, s 1941-ben Tudeh Párt néven alakult új­já. A párt az 1943-as válasz­tásokon 10 parlamenti man­dátumot szerzétt. A fellendü­lő népmozgalom kiemelkedő fejezete volt az iráni Azer­bajdzsán népének harca az autonómiáért, amely 1945 vé­gén az általános váltasztások eredményeként, a köztársaság megalakításával ért véget. Ez­zel egyidőben a kurdok is au­tonómiát követeltek. Az iráni kormány csak ak­kor határozta el magát az azerbajdzsánokkal és a kur- dokkal való leszámolásra, amikor a Szovjetunió — 1946 elején — kivonta csapatait az országból, ugyanakkor Ang­lia és az Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy nem engedik kicsúszni a ke­zükből az olajban gazdag stratégiai fontosságú orszá­got. Az amerikaiak Teherán­ba küldték Schwarzkopf tá­bornokot, aki a sah tanács­adójaként irányította az azerbajdzsáni és kurdisztáni mozgalom leverését. A ke­gyetlen vérengzés- során ti­zenötezer embert gyilkoltak le, köztük a Tudeh Párt is­mert vezetőit, szakszervezeti aktivistákat és haladó szemé­lyiségeket. A Tudeh Pártot 1949-ben törvényen kívül he­lyezték és azóta illegalitásban működött. Az 1947-es választásokon mandátumhoz jutott egy Mo- szadik nevű politikus, a nem­zeti burzsoázia képviselője, aki 1950-ben a parlament olajügyi bizottságának lett az elnöke és szívósan küzdött az oilajkincs államosításáért. Razmarah tábornok-minisz­terelnök azonban húzta-ha- lasztotta az ügyet, mígnem 1951 áprilisának első napjai­ban egy fanatikus hívő-nacio­nalista golyói ki nem oltot­ták az életét, éppen akkor, amikor reggeli ájtatossága végeztével kilépett az egyik mecset ajtaján. Temetése óriási tüntetéssé vált. A tömeg azonban nem a tábornok-miniszterelnök gyilkosainak kézrekerítését követelte, hanem Moszadik nevét skandálta. A sah egy ideig megkísérelte az ellenál­lást, 1951. április 28-án azon­ban végül is miniszterelnök­ké nevezte ki Moszadikot, majd két hét múlva kényte­len volt aláírni az olaj álla­mosításáról szóló törvény ’en- deletet is. Ez volt az első nagy csata, amelyet a császár és angol— amerikai tanácsadói az iráni hazafiakkal szemben elvesz­tettek. A haladó erők győzel­me azonban nem bizonyult tartósnak. Kanyó András (Következik: A „fehér for­radalom,”.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom