Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-15 / 38. szám
Kétezer-kétszáz hanglemez közül választhatnak hallgatnivalót Salgótarjánban, a Balassi Bálint megyei Könyvtárban az érdeklődők, ahol az új zenemű- és hangtárban a zenetörténet korszakainak legjelentősebb művei mellett népzenei és irodalmi alkotásokat rögzítő hanglemezek is megtalálhatók. Lehetőség nyílik az orosz, angol, német, francia nyelvek tanulására is, melyekhez szintén biztosítanak hanglemezeket. A zenei műsorok, hangmontázsok összeállí- Egyidőben tíz hallgatónak hét különböző tásához a zenetár munkatársai —, így Tóth program közvetítésére nyílik mód. Csabáné is — segítséget nyújtanak. Az igényelt zenei anyagok hozott magnetofonszalagra történő átjátszása csekély díj ellenében biztosított. Zgolombiczki Erzsébet mu nkatárs készséggel nyújt segítséget. Az egyéni lemezhallgatáson túl csoportos A korszerű fülhallgatókon keresztül Hi-Fi látogatásra is van lehetőség. minőségben élvezhető a kért zenei szám. Kulcsár József képriportja MISTER MACARECK- ÜZLETEIÉ Fordította: Bába Mihály 41. ' — Ártani nem lehetett, de nevetségessé tenni igen. Mint említettem, a „Falcorj”-t 1959. január elsején akarták piacra dobni. Erről az egész ‘amerikai sajtó óriási hirdetései adtak hírt: „Mától kezdve a Ford cég minden üzletében vásárolhatsz »Fal- con«”-t. Másnap az egyik amerikai lapban megjelent egy hirdetés: „Használt ►>Ford-Falcon«-t féláron eladok”. A sajtó megismételte és magyarázta a hirdetést. 180 millió amerikai jót nevetett a nagyszerű viccen. Henry Ford őrjöngött. Különleges nyomozást folytatott, hogy megtudja, ki adta fel az „átkozott hirdetést”. Semmit sem jelentett. A konkurencia is tudott titkot tartani, az új típusú autót nevetségessé tették. Milyen lehet annak a kocsinak az értéke, amelyet már másnap, az első eladási nap után, féláron lehet venni ? r— Ezzel az ötlettel is jó összeget kereshetett valaki. — Ö, biztosan többet, mint az illatszeren. Különben nemcsak a reklámon lehet pénzt keresni. — Például? — Például a hordón, az egyszerű tölgyfa hordón, amit a bor, a pácolt, vagy sózott húsfélék tárolására használnak. Óriási a kereslete Dél- Amerikában. Különösen Argentínában és Braziliában. Az Egyesült Államokban és Kanadában van ugyan egy kevés tölgy, de ■ az alig elegendő a saját szükségletükre. — Miért nem csinálják a hordókat másféle fából? Sem Brazíliában, sem Argentínában nincsenek szűkében az erdőnek. — A melegégövi fák nem alkalmasak erre. Vagy puhák, vagy gyantásak. A tölgy előnye, hogy hallatlanul kemény. Ennek köszönhető, hogy a hordó tartalma nem változtatja meg a színét és az ízét. — De mi közöd volt neked a hordókhoz? — Ez az! Egyik brazíliai kerskedő ismerősömnek nagy- mennyiségű tölgyfa hordóra volt szüksége. Elment New- Yorkba, de ott sem talált. Aztán hozzám fordult segítségért. Nagyon magas árat ígért. Jól lehet rajta keresni. Tudtam, hogy a világon a legjobb tölgyfa hordókat az egyik európai államban készítik, s ennek az államnak kereskedelmi külképviselete van Angliában. Tehát hozzájuk fordultam és megkérdeztem lehetséges-e a hordók beszerzése náluk. Sokáig vártam a válaszra. Végül telefonon megkaptam az elutasító választ. Ebben az államban tilos a tölgyfa kivitele. Tehát a hordókat nem adhatjuk el. — Aztán mi történt? — kérdeztem. — Más legyintett volna és kész — mondta Henio ,—, de nem én. Elhatároztam, már a sport kedvéért is, hogy meg- szerzem a hordókat. És megszereztem. 4 NOGRAD - 1979. február 15., csütörtök | Egy megyei kiadvány margófára A kiknek bármi közvetlen vagy közvetett kapcsolatuk van közművelési életünkkel, ezen belül az öntevékeny művészeti mozgalmakkal, ezekben a hetekben bizonyára örömmel és élvezettel olvassák-forgatják azt a szerényen-ízléses kiadványt, mely a közelmúltban jelent meg, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Művelődési Központja kiadásában. Mint a címéből is egyértelműen kiviláglik, jubileumi kiadvány: Százéves a Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ. Megyei vállalkozásról lévén szó, gondolhatnék provinciális jellegű, de itt egyetlen üzem életében hűen tükröződik egész ipari munkás- osztályunk művelődési lehetősége, élete egy évszázad keresztmetszetében egészen napjainkig. A salgótarjáni acélgyár — kohászati üzemek művelődési életének évszázada szinte egybeesik a magyar munkás- osztály megszületésének idejével. Művelődési lehetőségei országosan jellemzőek a nagyipar állapotaihoz. Erről olvashatunk a könyv bevezetőjében is, amely a korabeli társadalmi-gazdasági viszonyokat vázolja: Salgótarján és környéke még a XIX. század közepén is Nógrád vármegye kis települései közé tartozott. A megye első nagyipari üzemének munkásgárdája — csakúgy, mint a szénbányászatban — az Osztrák—Magyar Monarchia területéről, főleg szlováklakta falvakból, városokból, regrutálódott. A Rima- murány—Salgótarjáni Vasmű Rt. munkásgárdájának kialakulása azonban egyáltalán nem volt spontán folyamat. A Rima vezetőségét kettős cél vezérelte: a technikai színvonalnak megfelelő munkaerőkészlet állandósítása, másrészt olyan sajátos osztálypolitika kialakítása, amely biztosítja a magas profittal járó, megrázkódtatásoktól mentes „békés” termelés zavartalanságát. Az Olvasóegylet kezdettől fogva a gyári munkások egy részének és azok családtagjainak általános műveltségét növelte, emelte olvasási, esztétikai kultúráját, igaz, erősen behatárolt és korlátozott mértékben. Az Olvasóegylet kedvezően befolyásolta az öntevékeny művészeti csoportokban közreműködő munkások, kisfizetésű tisztviselők esztétikai nevelését, önművelődését. Az öntevékeny csoportok és a könyvtár számos tagja vett részt az 1918- 19-es forradalmakban, majd a felszabadulást követően a politikai, kulturális életben. — Megkaptad az engedélyt a megfelelő hatóságtól a tölgyfa kivitelére? — Nem. Senkihez nem fordultam ilyen kéréssel. Egyszerűen ugyanennek az államnak egy másik kereskedelmi kirendeltségéhez fordultam egy nagyobb mennyiségű szállítmány ügyében. Tudni kell, hogy ennek az államnak óriási mennyiségű sója, és régi híres, több száz éves sóbányája van. Sokkal többet termelnek, mint amennyi a belső szükségletre elegendő. Szóval, az az állam nagyon megörült, hogy akadt valaki, aki sót vásrol. Én csak egyetlen feltételt szabtam — vásárolok sót. De csak tölgyfahordóban. Beleegyeztek, csak a csomagolás árát kellett megfizetni. I — És hogyan végződött az ügy? — Az árut az egyik brazíliai kikötőbe irányítottam. Ott kiraktuk a hordókat. megsóztuk a tengert! Az így megüresedett hordókat visszaraktuk és a helyszínre szállíttattam. Ami a legnevetségesebb, hogy a hordó, sóval együtt sokkal olcsóbb volt, mint amennyit én ajánlottam a hordókért, só nélkül. Két hónapig szállították a hajók a sót Brazíliába. — Képzeld el. mondtam bizonyos gondolattól vezérelve, — tudom, melyik országról beszélsz! Le... ! Eltaláltam? (Folytatjuk) A közművelődés-történeti kiadvány részadatokra kiterjedő alapossággal foglalkozik a Kohász Művelődési Központ minden jelentős történésével, ami valamilyen formában meghatározó jellegű volt életében. Szigorú kronológiai sorrendben érdekes, olvasmányos formában megismerkedhetünk az Olvasóegylet megalakításával, működésének szabályozásával, anyagi viszonyainak irányításával, a különböző időszakok között elért eredményeivel. A részadatokban értesülünk, hogy az Olvasókör kebelében alakult színjátszó együttes már 1919-ig 31 bemutatót tartott, ebből a kor igényének megfelelően 15 a népszínmű volt. . könyv behatóan elemzi az Olvasóegylet ellenforradalmi-fasiszta rendszer idején betöltött szerepét, amikor az ellenforradalmi politikai-eszmei nevelés szolgálatában számos kényszerengedményt kellett tennie. Szól a továbbiakban a könyv arról, miként szolgálta a „Rimái” a szórakozást és nevelést, a zenei életet és a daloskultúra fejlődését, a műkedvelő együttes színjátszó szakosztállyá alakulását, a könyvtár állományának, forgalmának, olvasottságának növekedését, majd a felszabadulás utáni értékes, a szocialista kultúra megteremtésére tett törekvéseket vázolja és elemzi. Gazdag tényadattal bizonyítja, hogy az acélgyári kultúrmunkások ezekben az években a politikai harcok segítői voltak, s a hagyományokat őrizve, új utakon indult el a Petőfi színjátszó csoport, — melynek vezetője ekkor már Vertich József nagy szakértelmű rendező volt. A könyvtár is a demokratikus nevelés szolgálatába léphetett, megfiatalodva, kaput nyitott az Olvasóegylet és a Casino. A képmellékletekkel mintegy háromszáz oldalas kiadvány a történeti összegezésen túl értékes elemzéseket is közöl a művelődési központ munkájával kapcsolatban. Így foglalkozik többek között a kulturális forradalom kibontakozásával és a kialakult ellentmondások kulturális nevelő munkára tett hatásával, a kulturális forradalom első éveinek sikereivel, a szektásdogmatikus politika hatásával, a művelődési ház tevékenységével a szocialista konszolidáció és a szocializmus alapjainak lerakása időszakával. Különös részletességgel elemzi a könyv a művelődési központ legnagyobb, kezdettől napjainkig működő szakosztálya, a színjátszók életét. A nagy sikerek évei után napjainkban sincs ok pesszimizmusra ebben a berekben, sőt produkcióik tartalmi vonatkozásban mind érzékenyebben reagálnak napjaink valóságára. Beszámol a kiadvány a munkahelyi közművelődésben vállalt újszerű tevékenységről, az üzemi felnőttoktatás eredményeiről és problémáiról, a tárgyi, személyi feltételek alakulásáról is. A könyvet bőséges melléklet, jegyzet és képmelléklet egészíti ki, teszi teljessé. T artalmi értékét népes szerkesztő bizottság tagjai : Bolyós Lászlóné, Brunczel Tibor, Csics György, Csongrády Béla, Füzes Zsig- mond, Kálovits Géza, Merlálc Ervin, Molnár Gyula, Pádár András, Szilágyi Dezső, Szabó Aladár, Vertich József, valamint a lektoráló dr. Bandur Károly és a felelős szerkesztő dr. Molnár Pál biztosították a könyvnek. Érdemes megszerezni és laJ pozgatni, olvasni. (b. t.) Mai iévőajánlatank 20.50: Nemzetközi gyors. H. Barta I.ajos egyfelvonásos színművét a Thália Színház társulata 1977. őszén mutatta be Csepelen. A szerző a drámai hangvételű ».Kiáltás” című darabja után, amelyet sikeres műnek könyveltek el, ezzel az újabb színdarabjával jelentkezett, amelynek műfaját így határozta meg: „emlékképek”. A darab egy fiatal újságíróról szól, aki egy hazai lap tudósítójaként négy évet töltött a Szovjetunióban és most hazafelé utazik a gyorsvonaton. Az újságíró emlékkénéivel küszködik, részben azokkal, amelyeket maga mögött készül hagyni, másrészt azokkal, amelyek odahaza várják. Az emlékezést azonban felváltja a jelen, az útitársak és egy váratlan irítermezzó. Az események addig tartanak, amíg a szerelvény be nem érkezik a magyar pályaudvarra. Képünkön: INTERMEZZO ÖT KÉZRE — NSZK film. (Február 15 — csütörtök — 20.00 h. — 2. műsort!) Növendék hangverseny Hegedű, zongora, furulya, trombita, klarinét és fuvola. Ezek a hangszerek szólalnak meg ma a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskolában, este fél hatkor kezdődő hangversenyen. Akik pedig a hangszereket megszólaltatják, valamennyien az intézmény tanulói, akik immár hagyományosan számot adnak tehetségükről tanáraik és a város zeneszerető közönsége előtt. Az év első növendékhangversenyén magyar és külföldi szerzők műveinek széles skálájában gyönyörködhet a hallgatóság. A hangszeres művek mellett Haydn-, Mozart- és Schubert- dalok szerepelnek a programban.
