Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-15 / 38. szám
« LEVELEZŐINK JELENTIK Falugyűlések a nőit n esi körzőiben Régi kérésünket teljesítette a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet vezetősége akkor, amikor üzemünk területén, Zabaron a szerelőüzemben fodrászatot nyitott. Köszönjük a szövetkezetnek, valamint azoknak a női fodrász szocialista brigádtagoknak, akik a szabad szombatjukat is feláldozzák azért, hogy mi asszonyok ápolt hajjal járhassunk. * Még nincs egy évtizedes hagyománya sem az úgynevezett falugyűlések összehívásának, melyet az 1971. évi I. tv. (tanácstörvény), valamint a HNF országos kongresszusának állásfoglalásai alapján szerveznek jelenleg megyénk, járásunk területén a helyi HNF- bizottságok, tömegszervezetek és természetesen a tanácsok. Azzal a céllal és szándékkal, hogy ott minden kötöttség nélkül megismerje a lakosság a közös tanács eredményeit, pénzügyi lehetőségeit, s egyben gondjait. Ilyen céllal és szándékkal hívtuk mi is tanácsunk négy községében össze a falugyűléseket, január 30. és február 6. között. Választóinknak több mint 10 százaléka jelent meg a rendezvényeken, ahol igen nagy érdeklődéssel figyelték az elért eredményeinkről Válaszol az illetékes adott tanácsi tájékoztatót. Nagy örömünkre összesen 35 fő szólt hozzá az elhangzottakhoz, s tett közérdekű javaslatot, ajánlást, egy-egy, a községekben mutatkozó, lakosságot érintő gondnak a rendezéséhez. Így többek között közlekedéssel, közvilágítással, szolgáltatással, kereskedelmi ellátással — közte jobb kenyér-, valamint tüzelőolaj-biztosítás —, valamint egészségügyi és oktatási kérdésekkel, s végül a közös tanács út- és járdaépítésével kapcsolatos (utóbbiak helyenként elég szenvedélyes hangon) felvetései kaptak helyet. A helyszínen valamennyi hozzászólónak igyekeztünk megnyugtató választ adni. A közérdekű javaslatokat nyilvántartásba vettük, valamint illetékes (nem tanácsi) szerveknek továbbítjuk. Kellő hangot kapott, kölcsönös formában a céltudatos, takarékos gazdálkodás és a pénzügyi lehetőségeink fontossági sorrendben való kihasználása, intézményeink szintentartása, fejlesztése. Valamennyi falugyűlésen a Jjelyi általános iskolások kultúrműsort adtak. Szendehelyen német és magyar, Felső- petény és Ösagárd községekben szlovák és magyar, Nőtincs székhelyközségben magyar nyelven. A társadalmi munkások közül 13 kapott kitüntetést, ugyanis egymillióhat száznegyven ezer forint értékű (egy lakosra jutó 400 forint) társadalmi munkát végeztünk el 19¥8-ban. Köszönjük a segítséget, az aktivitást, további sikereket, eredményeket remélve. Vitlovszky András vb.-titkár Kötöff kertiek Lapunk február 1-i Olvasók fórumában megjelent Rimóci gondok c. cikkére, amely a rimóci takarmányértékesítő takarmányellátásával foglalkozott, a Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat az alábbi választ adta. Januárban a rimóci értékesítő részére 78 mázsa takarmánybúzát, 105 mázsa kukoricát, 68 mázsa korpát, 80 mázsa hízósertéstápot, 21 mázsa malac I. tápot, 45 mázsa süldő II. tápot, 15 mázsa nyúltápot, 6 mázsa baromfi- toj ótápot, és 2 mázsa baromfinevelő-tápot szállított vállalatunk. Januárban a vállalattól két alkalommal is ellenőriztük az értékesítő takarmányokkal történő ellátását és megállapítottuk, hogy a kereslet kielégítéséhez megfelelő meny- nyiségű és választékú keveréktakarmányokkal rendelkezett. Megjegyezzük, hogy szemes takarmányokból és korpából az értékesítési lehetőségeink korlátozottak. Szemes takarmányokból keretgazdálkodás van. Vállalatunknak a megállapított kereten belül kell gazdálkodni. Annál nagyobb mennyiségű szemes takarmány értékesítésére lehetőségünk nincs. De a neveléshez és a hizlaláshoz korszerűbb és hatékonyabb keveréktakarmányokból és korpapótlóból a jelentkező kereslet maximális kielégítését biztosítjuk. Rimóci értékesítőnk egészségi állapotára való tekintettel a község lakosságának jobb ellátása céljából intézkedtem — a jelenlegi értékesítő meghagyása mellett — egy új értékesítőhely azonnali létesítésére — fejeződik be Janák Sándor igazgató tájékoztatója. 170 lóerővel - kőnm^tdctt A csípős, hideg szél hamar elrebbenti az álmosságot az ember szeméből. Társam, Csirke István gépkocsivezető szintén startra kész. Már végzett a szokásos műszaki ellenőrzéssel. Megropogtatja csontjait, arcán a hideg hajnal mereven tartja még a nevetőizmokat. szemében azonban már mosoly bújkál, amikor látja, hogy milyen üggyel-baj- jal kapaszkodom fel az autó fülkéjébe. Ö könnyedén ugrik fel, elfordítja a slusszkulcsot, lassan elindulunk. A Vadaskert a kiindulóhely. Innen indul minden reggel „bevetésre” a ZIL és gazdája. Pár száz métert földúton haladunk, de nem sokat érzek ebből a rutinos vezetés jóvoltából. Rákanyarodunk a műútra, innen már egyenletesen búgva repít a 170 lóerő első úticélunk felé. — Ilyen könnyedén is lehet ZIL-t vezetni? — kérdem. — Miért? Rossz tapasztalatai vannak — kérdez vissza Csirke István. — A kerékpár nyergéből tekintve a nagy testű ZIL-eket: mindig az országút hétfejű sárkányainak gondoltam. Néha ijesztő sebességgel húztak el mellettem a zöld monstrumok — válaszolom. — Sokszor a személyautók merészebbek a „hétfejű sárkánynál” — jegyzi meg a sofőr, s egy hirtelen felbukkanó Zsigulira mutat. Közben feltűnik a Somoskőújfalut jelző tábla. A határmenti külvárosban már várnak a rakodómunkások, akik a ZIL telhetetlen „gyomrát” táplálják — ezúttal faanyaggal. A rakománnyal Inászó irányába fordulunk. Kis idő múlva a műutat kavicsos, földes út váltja fel, amolyan „álomba ringató”. Hat kilométeren keresztül trambulin- ná változik alattam az ülés. A sofőrök a napi 4—5 forduló után már azt sem tudják, hogy a göröngyös úttól vibrál-e a gyomruk, vagy pedig az idegességtől. Első úticélunk végén a rakodómunkások lépnek a színre, s a HIAB rakodógép segítségével alaposan „ráncba szedik”* a ZIL rakterét. Amíg rakodnak, felteszem „villámkérdéseimet” a gépkocsivezetőnek. — Hány éve vezet? — Tizenötödik éve. — Milyen autók volánjainál ült eddig? — Sorrendben: Csepel, GAZ, Robur, Molotov, a román Aró, valamint a ZIL-ek közül ez a harmadik. Rendszerint 4—5 évnél tovább nem bírják a hegyi utakat. Célszerűbb, kifizetődőbb is egy „fiatal” gépkocsi munkába állítása. — Ha tehetné: változtatna a KRESZ-en? — Szerintem a KRESZ jó! Az a lényeg, hogy mindenki betartsa. Pár percet gyönyörködünk még a tájban, majd hátunk mögött, a mintegy hattonnányi fával, visszafelé indulunk. A súlyos teher nagyobb éberségre készteti. Tizenöt évi vezetés után sincs egyetlen hanyag mozdulata, ahogyan a volánt kezeli. Átrobogunk a városon. Baglyasalja felé vesszük utunkat. Piros hasú vagonok mellé állunk. A vagon „éhes” szája pillanatokon belül felemészti az egész rakományt. Még négy autórakomány fára van szükség, hogy a vagon „jóllakottan” elindulhasson az ország valamelyik pontjára. Csirke István egy év' alatt hozzávetőlegesen 40 000 kilométert tesz meg az Ipolyvidé- ki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gépkocsijával. Forduló forduló után, így lesz csak fa, fa hátán... A „hétfejű sárkány” győzedelmes ura ő... Bcnkő Mihály összeállította: Tóth Jolán Február 9-én a ceredi Vöröskereszt-szervezet taggyűlést hívott össze. A taggyűlésen megjelent a járási Vörös- kereszt titkára, Kovács Ernő- né. Dr. Erdődi Zsuzsa elnök ismertette a Vöröskereszt 1979. évi tervét, valamint a közeljövőben sorra kerülő véradás megszervezésére kérte fel az aktivistákat. C. I.-né Cered Szerkesztői üzenetek Z. I.-né bedepusztai olvasónk kérte: tudjuk meg az illetékestől, hogy január 11-től miért nem közlekedett a nagybárkányi iskolabusz Be- depusztára. A kérdést a Volán 2. sz. Vállalat személy- forgalmi és kereskedelmi osztálya vezetőjéhez, Kuris Sándorhoz továbbítottuk, akinek válasza a következő: — A téli időjárás okozta útviszonyok nem tették lehetővé, hogy január 11-től—január 17-ig közlekedjünk Be- depusztára. A bedepusztai bekötő út csúszásgátló anyaggal történő ellátását a helyi termelőszövetkezet nem vállalja. A községi közös tanács érdemlegesen az ügyben nem intézkedett. Annak ellenére, hogy vállalatunk illetékesei két alkalommal is felkeresték. Vállalatunk nem rendelkezik olyan eszközökkel, hogy azuc salakozását és sózását elvégezze. Továbbá, mindez nem tartozik feladatkörébe. Ameny- nyiben az út alkalmas autóbusz-közlekedésre, vállalatunk minden esetben elvégzi a meghirdetett járatokat * „Mónika 4264” jeligére: Hozzánk intézett kérdésére, miszerint; a nemzetközi gyermekév tartogat-e meglepetést a kismamák számára, válaszunk nemleges. Mint azt már tegnap tudtul adtuk, népgazdaságunk a már bevezetett és jól bevált népesedés- politikánk gyakorlása mellett nem áll olyan szinten, hogy tovább tudná fokozni az e célra fordítható összegeket. Ismert, hogy ebben. az esztendőben rendezte népgazdaságunk, államunk az alacsony összegű nyugdíjakat és járadékokat. Az 1979-es esztendő a gyermekek nemzetközi éve és ezt nem anyagi szemszögből, hanem a béke, a barátság, és a szolidaritás oldaláról kell megközelíteni. Egyszóval segíteni kell nekünk is, mint a világ minden haladó országa népeinek az elnyomott sorban élő gyermekek felemelkedését és ellátását. Bevásárlókosár Ha önkiszolgáló árudát létesítenek valahol, úgy általában gondoskodnak megfelelő számú bevásárlókosárról is. Ez így van az ÉVI Áruház csemegerészlegén is, hiszen a tolókocsikkal együtt akad elegendő. Viszont ha valaki csak egy reggelit óhajt venni, az nem tologatja a tömeg között cikázva végig az üzleten, mert a csúcsidőben a vevők egymásra várva kapkodják ki a kosarat egymás kezéből. Azt hiszem meglátásommal nem vagyok egyedül, s látják ezt a bolt dolgozói is. Jó volna, ha utólag is de rendelnének a kosarakból, hogy csökkentsék a tumultust az árudában és segítsék a gyorsabb vásárlást. M. S. Kötelességeinket igaz hazafiakhoz méltóan teljesítjük Ünnepélyes katonai bevonulás Salgótarjánban TEGNAPELŐTT MÉG A LESZERELŐ „öreg katonáktól” volt vidám a megyeszékhely. Már tudták, hogy következnek az újoncok, akik felváltják őket katonai szolgálatuk teljesítésében. És minderre tegnap sor került Salgótarjánban, ahol már a délelőtti órákban fegyelmezett fiatalok, szülők, testvérek, rokonok, menyasszonyok társaságában érkeztek a Kohász Művelődési Központ nagytermébe. Bevonuló fiatalok voltak. A művelődési ház nagyterme valóban zsúfolt volt. Fegyelmezett fiatalok, megértő- ek a hozzátartozók. S' amikor elhangzott Báli József őrnagy jelentéstétele, s Radies János, a Nógrád megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság vezetőjének köszöntése: „Jó napot elvtársak!”, a bevonulok válasza: „Erőt, egészséget!” és a Himnusz hangjai alatt tanúsított magatartás már azt bizonyította, hogy az itt felsorakozott fiatalok felkészültek a haza fegyveres szolgálatára. Kiss Zoltán őrnagy, a honvédelmi miniszter parancsának ismertetése után Kovács István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottságának titkárhelyettese vett búcsút a bevonuló fiataloktól. Így szólt: — Sok évtizedes gyakorlat tapasztalata, hogy a hadseregben letöltött sorkatonai szolgálat az életre történő felkészülés nagy iskolája. A fiatalok nagy figyelemmel hallgatták az előadó szavait. Odafigyeltek, amikor azt mondotta: — Valamennyi katonafiatallal szemben alapvető követelmény, hogy a katonai eskü, szabályzatok és az előírások szellemében éljen, cselekedjen. Népünk áldozatos munkája, kormányunk állandó gondoskodása következtében a magyar néphadsereg kiváló és korszerű fegyverekkel, haditechnikai eszközökkel rendelkezik. Nagy szakismeret, állandó továbbképzés, fizikai állóképesség szükséges kezelésük tökéletes és jó elsajátításához... Valamennyiüket erős, összeforrott katonakollektívák fogadják. Az elvtársiasság, a kollektivitás, egymás segítése és támogatása nemcsak a hadsereg sajátja. Mégis, itt még inkább, mint máshol, fontos a kollektív szellem, ‘az elvtársiasság... Minden a közösségen múlik... Váljanak mielőbb a katonakollektíva hasznos, alkotó tagjává. Peregtek az események, s Tóth István őrnagy a fogadó csapatok nevében vette át a bevonuló fiatalokat. Azokat, akik megkezdik a Magyar Népköztársaság fegyveres védelmét. S e munka teljes embert kíván. Fegyelmet, rendet, kollektivitást. De abban is biztos az átvevő főtiszt, hogy a két év hasznossá válik a bevonuló fiatalok számára. Tudásban, szellemiekben, fizikailag gyarapodva térnek vissza a meleg családi fészekbe. Kedves színfoltja volt a tegnapi ünnepélyes bevonulásnak, amikor Verebélyi Gusztáv nyugdíjas bányász, obsitos édesapa búcsúzott a bevonuló fiától, a fiataloktól, s átadta a fegyvert katonajelölt fiának. Mit is mondott az édesapa? — Minden ittlevő szülő és hozzátartozó nevében arra kérlek benneteket, hogy legyetek jó katonák. Olyanok, akikre büszkén tekinthetünk. Gondoljatok az itthonmara- dottakra. Becsüljétek meg egymást és parancsnokaitokat. Rövid volt á fiú válasza: — Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy jó katonákká váljunk, kötelességeinket igaz hazafiakhoz méltóan teljesítsük. Eljöttek az ifjúgárdista- lányok is. Búcsút vettek a KISZ megyei bizottsága megbízásából, s a búcsút Cseh Anikó a többi között e szavakkal tolmácsolta: — A kiskatonákat társadalmunk nagy szeretettel és tisztelettel veszi körül. Tegyetek meg mindent, hogy e tiszteletre ti is méltóak le- _ gyetek. Most már parancsok hangzottak el. Csoportokat képeztek a bevonuló fiatalok. Köztük Kun István üzemmérnök, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének dolgozója, aki éppen bevonulása előtt ünnepelte születésének huszonötödik évfordulóját. Édesapja, aki pedagógus, így szólt: — Ez kötelesség. Az a kérésem, igyekezzen ott is, mint a munkahelyen, becsülettel helytállni. Olyan katona legyen, ahogyan várják tőle. Varga László Patakról vonult be a hadseregbe. Huszonhárom éves gépkocsivezető. — SZERETNÉM MIELŐBB ELSAJÁTÍTANI annak a technikának a kezelését, amit rám bíznak. Szeretnék az egyenruhában is helytállni. Szeretnék szakmailag, politikailag fejlődni... A haza szolgálata minden fiatal kötelessége. .*. Kik autóbuszra, kik vonatra ültek, Még egy integetés, búcsú a hozzátartozóktól, azzal, hogy viszontlátásra, mielőtt itthon, most már egyenruhában... Somogyvári László NÓGRÁD - 1979. február 15., csütörtök 5
