Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
..Ml ÉS Mr Salgótarjáni nők - salgótarjáni férfiak szilveszteri társasjátéka Egyhetes rejtvényjátékunk, a „Gyújtsd az emblémát!” játék résztvevőit hívtuk tavaly — december 31-én délután —, a József Attila megyei Művelődési Központba, a „Ti és mi” televíziós vetélkedő salgótarjáni előkészítő bizottsága és a NÓGRÁD szerkesztőség közös műsoros vetélkedőjére, a „Salgótarjáni nők és salgótarjáni férfiak szilveszteri társasjátékára”, a „Ti és mi” televíziós vetélkedő „főpróbájára”. Hogy a „főpróbán” megyeszékhelyűnk nő- vagy férfilakosai voltak-e eredményesebbek — szilveszter lévén —, nem tudtuk eldönteni. Nem is ennek megállapítása volt a fontos, hiszen házi vetélkedőnk célja sem volt más, mint ami a televíziós vetélkedőé, hogy a „vetélkedő nemek” és a közönség egyaránt jól szórakozzon, megtapasztalja a közös játék örömét. Ha ezt sikerült elérnünk —, s bízunk benne, hogy sikerült —, akkor, akik jól érezték magukat szilveszteri társasjátékunkon, azok valamennyien „nyertesei” voltak ennek a vetélkedőnek... Egy férfi... (Csaba Péter) .. .és egy nő (Kovács Márta) Párostánc — páratlanul. A taps kizárólag nőknek és férf’aknak szói (!) Fotók: Kulcsár József NÓGRÁD - 1979. január 3., szerda SZÓMBA THEL VEN JÁRJAM' Életemben először 1973-ban a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság országos elnök-titkári értekezletekor jutottam el Szombathelyre, két salgótarjáni társammal együtt. Természetes, hogyha valaki egy országos értekezletre, tanácskozásra utazik, akkor nagyon kevés_ ideje lesz a város, a környék megismerésére, hiszen az utazás célja az értekezleten való aktív részvétel. A rendezők megértését és városuk igaz szeretetét mutatja, hogy a zsúfolt programba egy kis autóbuszos városnézést is beiktattak. Igaz, ez már a késő délutáni órákra esett (szeptemberben pedig elég hamar sötétedik), így a „Borostyán út” maradványaihoz és az Isis-szentélyhez csak késő szürkületben jutottunkéi. Egy rövid élménybeszámolóban még e városnéző útról is nehéz beszámolni, különösen, ha olyan idegenvezetőt kap a csoport, aki városát nagyon szereti, történetét, alkotásait, műemlékeit, azok történeti összefüggéseit nem papírról olvassa. Mi ilyen idegenvezetőt kaptunk, aki szívvel lélekkel magyarázott és talán egész éjszaka is mutogatta volna a város nevezetességeit. Amilyen meggyőzően beszélt, mi is szívesen hallgattuk és sötétben is el tudtuk volna képzelni, azt amiről beszél. (Hazafelé a vonaton azon töprengtünk, vajon 1975- ben mi Salgótarjánban tudunk-e ilyen idegenvezetőt biztosítani. A későbbi vélemények alapján úgy érzem —, sikerült.) Mindnyájan úgy vagyunk, ha egy idegen lakásba, egy másik városba elkerülünk, akkor előbb-utóbb összehasonlítjuk a miénkkel. Mi az ami azonos, vagy hasonló, mi az ami másképpen van ott, mint nálunk. összehasonlításaimat, amelyeket egyetlen látogatás benyomásai alapján teszek, a különbségekkel kezdem. Szombathely inkább sík jellegű, bár a Kőszegi hegység lankáira is épült, míg Salgótarján jellegzetesen hegyvidéki város, ahol a városépítést a hegyek közötti völgyek erősen meghatározzák. Szombathelynek van igazán patinás városközpontja. Salgótarjánra az alközpontos város- elrendezés a jellemző. Szombathely lakosságának száma és a város nagysága körülbelül kétszerese Salgótarjánénak. Szombathely történetében már az i. e. első évezred ele• = A NOGRÄD 1978. de- cember 16-i számában „Szombathelyen jártam” címmel pályázatot hirdettünk úti-élm^ny- beszámoló írására. A fentiekben ígéretünkhöz híven a legsikerültebb írások egyikét közöljük. jére utaló illír vaskori kultúra nyomai megtalálhatók. A mai Szombathely ősét, Saváriát, Claudius római császár alapította i. sz. 43. évében. A római kor előtti településre utal a Borostyán út maradványa, amelyen a Földközi-tenger környékéről származó árukat szállították észak felé, cserére az onnan érkező borostyánkőért. Szombathelyen két patak, a Gyöngyös és a Perint, míg Salgótarjánon a Tarján- és Salgó-patak egyesüléséből a Salgó-patak folyik keresztül. Szombathely az 1600-as évektől megyeszékhely, 1777- től püspöki székhely, Salgótarján 1922-től város és 1950- től megyeszékhely. Szombathely a Dunántúlon a könnyűipar fellegvára és fontos kereskedelmi csomópont, míg Salgótarján az északi iparvidéken a nehéz-, kohó- és gépipar egyik bázisa és csak az utóbbi időben kezd tért hódítani itt a könnyűipar Szombathely felszabadulási emlékműve. is. A parkok városa Szombathely, a parkok képezik a város tüdejét, míg Salgótarjánban a földrajzi adottságok miatt kevés a park (a meglevőket is helytelenül beépítjük), a város tüdejét a környező hegyek erdői alkotják. Még egy érdekesség, hogy Szombathelyen az i. sz. után 188-ban épült Isis-szentély (Iseum) romjai és helyreállított részei láthatók. A roma birodalomban ugyanis nagyon elterjedt az egyiptomi Isis istennő kultusza. Igaz, Salgótarján ilyen műemlékkel nem dicsekedhet, de elismerést vált ki az idelátogatókból bányamúzeumunk, a Salgó- és Somoskő-várból eléjük táruló gyönyörű kilátás és a híres és különleges bazaltömlés. Idegenvezetőnk azt is elmondta, hogy az Isis- szentélyt a III. században kibővítették egy hatalmas csarnokkal, amelyet nyolc méter magas oszlopok tartottak. Mi az ami hasonló a két város között? Az 1945 után megindult dinamikus fejlődés. Mindkét város szimbóluma a felszabadulási emlékmű. A városok újjáépítése, új városrészek építésével (Szombathelyen például a Derkovits-lakótelep — nálunk a Beszterce-, Gorkij-lakótelep). A városközpontok átépítése Szombathelyen a régi és az új ötvözésével, nálunk teljes rekonstrukcióval. Nem lenne teljes az .élménybeszámoló, ha nem szólnék a híres (inkább világhírű) Savaria táncegyüttesről, melynek műsorában az új Claudius Szálló éttermében gyönyörködhettünk. A zene, a mozgás egysége és hibátlan kidolgozása (klasszikus és modem táncokban egyaránt) a gyönyörű ruhák forgataga maradandó élményt nyújtott minden résztvevőnek. Gondolom szívesen tapsolnánk nekik, kitűnő alakításuk után a József Attila Művelődési Központban is. Mivel a Claudius Szállót megemlítettem, azt is hozzá kell tennem, hogy az étterem székei lehet, hogy egyediek és korhűek. de nem korszerűek, nagyon kényelmetlenek, mert Gyűjlsd a/ emblémát! A „Ti és mi” televíziós vetélkedő salgótarjáni előkészítő bizottsága és a NÓGRÁD szerkesztőség „Gyújtsd az emblémát!” című közös rejtvény játékára 564 helyes megfejtés érkezett. Közülük — a „Salgótarjáni nők—férfiak szilveszteri társasjátékán” került kisorsolásra az a 7 ajándékcsomag, melyet a Salgótarjáni városi Tanács, a Szakszervezetek Nóg- rád megyei Tanácsa, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat és a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat ajánlott fel a szerencsés nyerteseknek. (A helyes megfejtéseket és a nyertesek nevét az alábbiakban közöljük.) Megfejtések: 1. 34 bányászlakást adtak át legutóbb a Beszterce-lakótelepen. 2. A fekete herceg látogatott a Tarján vendéglőbe. 3. Békéscsabán játszottak Salgótarján kedvenc „elsőosztályosai”. bennük ülve szinte a mellettünk ülővel sem tudunk beszélgetni. Mindezek az impressziók 1973-ból származnak, azóta biztos Szombathely arculata is városunkéhoz hasonlóan sokat változott. Mindenesetre az én emlékezetemben egy következő utazásig így marad meg. Kúti István 4. A Csizmadia úti Általános Iskola bábcsoportja a ZIM Ady Endre Művelődési Házában adott műsort, a gyáregység nyugdíjasainak. 5. Zalaegerszeg — nők, Tatabánya — férfiak. 6. Petőfi színjátszó szakosztály, Csics György. 7. Salgótarjáni köztemető („Hősök fala”) Lenin tér (Szovjet hősi emlékmű). Tanácsköztársaság tér (Felszabadulási emlékmű). Nyertesek: Tóth Nándor Karancsság, Kakuk Oszkár Vizslás, Barta Barnabás Egy- házasgerge, Baranyi Katalin Salgótarján, Kovács Tibor Ka- rancsalja, Kállai Emőné Salgótarján, Jedlicska István Salgótarján. (Azok részére, akik a sorsoláson nem vettek részt, nyereményeikét postán küldjük el!) MISTER MACARECKgi ÜZLETE!"“ * Fordította: Bába Mihály 4. A portás, nem az a dudo- rászó „öreg”, mosolyogva adta át a kulcsot és tájékoztatott, hogy a szobám mister MacAreck szobája közelében van. Fizetni akartam, de közölte: „mister MacArek megparancsolta, hogy a számlájához” írják. Amikor szemrehányást tettem Henryknek, mondván, hogy szolgálati úton vagyok és a szállodát nem én fizetem, hanem az RSW Sajtó Kiadó Vállalat, vidáman felnevetett: — Legyen ez az én hozzájárulásom a jó lengyel sajtóhoz — mondta. Lefeküdtem. Fejem zúgott, a csésze kávétól nem tudtam elaludni. Gondolatban mindig visszatértem a mai találkozáshoz, és iskolai kollégámhoz, Henryk Makarekhez, az amerikai milliomoshoz mister MacAreckhez. Elhatároztam, hogy elmeséltetem vele élete kalandjainak történetét, ami az emlékezetes 1939 szeptemberi és a mai szczecini találkozás közötti időszak alatt történt. Később elszenderedtem. Mint egy furcsa filmen, szemem előtt legkülönbözőbb képek vonultak el. Láttam az osztályunkat, a nyolc „B”-t, a Mikolaj Rey Gimnáziumban derék osztályfőnökünkkel, Olearski professzorral. A kirándulásokat a Kálvária-hegy környékére, ahol Henio Ma- kareket elkapták velem, Ju- rek Deubellel, Zbyszek Kaminskival együtt, amint pókereztünk. Hármónknak már sikerült elrejteni a kártyát, de Henio, aki nem látta Ole- arskit, mert háttal ül az ajtónak, még alkudozott: — Ez öt zloty, és rá még húsz! És milyen osoba arcot vágott, amikor az osztályfőnök vállán át beletekintett lapjába, nyugodtan azt mondta: — Ilyen rossz lappal? Szé- gyellheted magad a licitálásért, Makarek. Az iskolai időket felelevenítő film elszakadt. Megkaptuk az érettségi bizonyítványt. Az addig összetartó osztály kis csoportokra hullott szét. Egyesek az egyetemre mentek, mások a műszakira vagy kereskedelmi főiskolára. Ismét mások nem akartak, vagy nem engedték meg maguknak azt a luxust, hogy tovább tanuljanak és munkát kerestek. Henio is ehhez a csoporthoz tartozott. Egy filmirodába ment el dolgozni, nem mesz- sze a Marszalkowskától. Emlékszem, gyakran kaptunk tőle ingyen jegyet. Makarek nem csinált nagy karriert. Gyakran ismételte, hogy a film az egy nagy üzlet és terveket szövögetett arról, hogy egyszer saját kezére dolgozik, de ennek a pénzhiány volt az akadálya. Legjobb teniszezőnk és úszónk furcsamód nem tudott az életben boldogulni. Tehát akkor, amikor már a többiek elvégezték • az egyetemet és megkezdték szépen ívelő karrierjüket, ő változatlanul tisztviselő volt a filmirodában. Meg akart nősülni, megismertem azt a lányt is, akit menyasszonyaként mutatott be. Biztosan pénze volt, mert szépséggel nem áldotta meg az ég és jó néhány esztendővel idősebb volt Henryknél. Makareknek, a csinos, kisportolt férfinak, hallatlan sikerei voltak a nők körében, de valahogy házasságra egyikkel sem került sor. Ritkán találkoztam akkoriban Henrykkel, mert ügyvédi gyakorlatom nagyon lefoglalt. Tudtam, hogy nem megy valami fényesen a sorsa. Filmterveiből semmi sem lett. Az ügynökségen is elvesztette állását és kénytelen volt nagyon kevés havi fizetésért a Lengyel Takarékpénztárnál állást vállalni, ahol természetesen a „nulláról” startolt. Nagyon tehetséges wolt, mindig nagyszerű ötletei voltak, de soha nem tudta alárendelni magát a hivatali szabályoknak. A bankban a munka nap on sajátos. Henryk, bosszúságára, a legunalmasabbat fogta ki és a csekkosztályon kapott beosztást. A Lengyel Takarékpénztárnak nem voltak gazdag ügyfelei. (Folytatjuk)
