Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

„Csak amit szívből tud csinálni

Könyvkiadók és -sorozatok

az ember •••

MÁSFÉL, MAJDNEM két

esztendeig függetlenített népművelője volt a nemti körzeti tanácsnak — nemrég újra megürült a státusz, gazdát vár a művelődési ház. Utoljára akkor jártam benne, amikor malterosvödröt húztak a falai mellett, a felújítást végezték — akkoriban Fekete Lászlóné volt itt a „mindenese” a közművelődésnek, könyvtáros és kulturos. Emellett Nemti zöldségesboltjának az eladója is. Öt keressük — de a szép nagy ház ajtaja zárva, a boltból viszont már eljött. Irány a szemközti pékműhely — nagy sajnálatunkra éppen üresek, belisztezve várnak a szakajtók, nem ég a kemence sem — nem sikerűi sem kenyérsütést lesni, sem szőke cipót vásárolni a hívatlan vendégeknek. De annyit megtudunk, hogy biztosan otthon találjuk Fekete nénit, csak az udvaron keresztül, a hátsó bejáratnál kell keresni. Végül bejutunk a meleg, barátságos konyhába — a kandallós kályhában vörösen izzik a szén, a háziasszony kávéval kínál, miközben mentegetőzik: napközben, állandóan csak itt ég a tűz, a lakásban munka után gyújtanak be.

— Most csak a könyvtár a reszortom — bár elválasztani a két területet sokszor nehéz és nem is szabad. Nincs ebben rivalizálás — könyvtár és kultúrház viszi, segítheti egymást. Nem is gondoltam rá, hogy újra tiszteletdíjas kulturos legyek a faluban — csak amit szívből, erőlködés nélkül tud csinálni az ember, azt érdemes. Ide már függetlenített népművelő kell. Persze, nem térek ki az olyan feladatok elől, amelyek ugyan nem tartoznak közvetlenül a könyvtárosi teendők közé — a nyitás ideje a fix. zárásra sokszor csak fél kilenc tájban kerül sor. A fiatalok szívesen bejárnak — pingpongoznak, olvasgatnak, átlépnek a presszóba, visszajönnek. Jó néhány alkalommal vetélkedőt, irodalmi előadást is tartottunk.

— Milyen volt a tavalyi év?

— A TERVÜNKET — 260

olvasó megnyerése — túlteljesítettük, kettő híján háromszázan iratkoztak be, a kötetforgalom 10 ezer fölött volt. Mégis, a korábbi rosszabb körülmények között ennél jobb évünk is volt. Dorogházáról, Dorogháza-újtelepről is van néhány olvasó — itt kulturáltabb szórakozást találnak, közben a könyvtárba is be-be- látogatnak.

— Milyenek az olvasói igények?

— Ezt meghatározza az összetétel és a kedveltebb könyvek. A 14 éven aluliak nyolcvanan vannak, százon felül van a szakmunkástanulók, fizikai dolgozók száma, 23 középiskolás, a többiek nyugdíjasok és háztartásbeliek. Az ifjú és már felnőtt diákok kéréseit mindig igyekszem kielégíteni a könyvbeszerzésben — erre négyezer forintom van. Hogy szépirodalomból, szak- irodalomból, gyerekirodalomból egyaránt meglegyen a legfontosabb, jusson 1—2 krimire is — nem könnyű munka.

— A könyvtárosnak általában el szokták mesélni az olvasók, hogy tetszett a visz- szahozott könyv — ez segít bizonyára a beszerzésnél, a könyvajánlásnál.

— A gyerekek kérdés, kérés nélkül mesélik, mondják: hű, ez nagyon jó volt, ehhez hasonlót tessék adni — és elregélik az olvasmányélményeket. A felnőttek között nem mindenki válaszol szívesen, de a többség igen. Legjobban az útikönyveket, életrajzi regényeket szeretik, viszik.

— Említette, hogy könyvekkel kapcsolatos rendezvényeket, foglalkozásokat is többet rendeztek 1978-ban. Milyen korosztályoknak szóltak ezek?

— A kicsiktől az idősekig —

sőt, volt olyan programunk, ahol több korosztály egyszer, re képviseltette magát. Az óvodásoknak leginkább szombatonként tartjuk a gyerekfoglalkozást. A nagyobbacska gyerekeknek vetélkedőt, játókdélutánt rendezünk

időnként, az ifjúsági filmelőadások előtt a kapcsolódó könyvekből könyvismertetést. Legutóbb Dorogházáról is átjöttek a gyerekek az egésznapos játékos foglalkozásra. A fiam ott tanít, most végzi levelezőn a főiskolát Egerben

— ő is besegített. A tizenévesek és az idősek közül egyaránt eljöttek arra az író-olvasó találkozóra, melyet As- perján Györggyel tartottunk.

— Nem volt kissé merész dolog a műveit is átszövő helyszínre, a könyvében is megörökített mostoha-, avagy téjtestvére lakóhelyére meghívni az írót?

— NEM, NEM — RENDKÍVÜL jól sikerült, azt mondhatnám: családi hangulatú

volt az ankét. Nem csupán azért, mert az említett férfi is eljött — a többi résztvevő is úgy ült be, hogy érdekli őket ez az írói pálya, az alkotó vallomása életről, munkáról, írásról.' Nagy emberséggel beszélt Asperján György

— a késdésfelvetések sem voltak sablonosak. Az ilyen találkozásoknak van értelme, amikor a valóság és az irodalom, az olvasói élmény és az író találkozik a könyvtárban. Hát, nemcsak kölcsönzésből áll a munkánk,..

G. Kiss Magdolna

Mezőgazdasági szakemberképzés

Az 1978—79-es tanévben a Nógrád megyei szécsényi mezőgazdasági szakközépiskolában beindult az új rendszerű, szakközépiskolai szakmunkásképzés. Az intézmény területi beiskolázási körzetébe tartozik Nógrád megyén kívül Heves, Komárom, Fejér és Pest megyék is.

A szakközépiskolai képzés négyéves, amelynek befejezésével a tanulók az érettségi bizonyítványon kívül szak- jnunkás-bizonyítványt kaphatnak három szakmában.

A, mezőgazdasági gépszerelő szakmában a tanulók a nagy teljesítményű modern erő- és munkagépek gépjavító és karbantartó munkálatait sajátítják el.

A növénytermesztő gépészszakmában a végzettek feladata lesz a növénytermesztési ágazatban a gépesített termelési munkafolyamatok ellátása, az alkalmazott erő- és munkagépek üzemeltetése és az üzem közben előforduló kisebb hibák elhárítása. Mindkét szakmára csak a fiúk jelentkezhetnek. A szakma valamennyi mezőgazdasági és egyes élelmiszeripari vállalatnál megtalálható. így korlátlan lehetőség nyílik a termelésben való közvetlen elhelyezkedésre.

Az állattartó-telepi gépészszakon a tanulók elsajátítják a korszerű szakosított állattartó telepek gépeinek, termelőberendezéseinek kezelését,

folyamatos karbantartását. A szakma fiúk és lányok számára egyaránt ajánlható. A végzettek az állattartó telepeken kívül elhelyezkedhetnek a telepi gépek garanciális szerviz- hálózatánál, tejipari vállalatoknál és keverőüzemeknél. A termelésben elhelyezkedők 2 éves gyakorlati munka után a szakmának megfelelően technikusi minősítő vizsgát tehetnek. Azok a tanulók, akik kedvet éreznek a továbbtanuláshoz, a szakközépiskolai érettségi bizonyítványnyal folytathatják tanulmányaikat, elsősorban mezőgazdasági jellegű főiskolában, egyetemeken, de bármely felsőfokú intézményben, még külföldön is.

Kozmosz verseskönyvek

A hatvanas évek legvégétől új költőnemzedék jelentkezett. Sokan voltak, tehetségesek voltak, fel kellett rájuk figyelni. Többségük először antológiákban mutatkozott be (Elérhetetlen föld, Költők egymás közt, A magunk kenyerén stb.), s ezeket követik az önálló kötetek. A pályakezdő költőket hagyományosan bemutató Szépirodalmi és Magvető Kiadóhoz csatlakozott a Móra, Kozmosz sorozata is. Még 1968-ban ki-' adták az Első ének című antológiát, amely legelőször próbálta összegyűjteni a nemzedéket. Majd 1970-től kezdve évenként két-három költőnek adnak lehetőséget az önálló bemutatkozáshoz. Ha végigtekintünk a szerzők névsorán, rögtön láthatjuk, hogy biztos értékítélettel, szinte említésre sem érdemes hibaszázalékkal dolgozott a sorozat szerkesztője, Kormos István. Először Kiss Benedek kötete jelent meg, s őt olyanok követték, mint Kiss Anna, Döbrentei Kornél, Veress Miklós, Kovács István, Kemsei István, Szöllősi Zoltán, Nagy Gáspár, Pintér Lajos. Aki tájékozott az új magyar költészetben, az tudja, hogy itt jelentékeny teljesítményekről van szó. Közülük Nagy Gáspár folytatja Kormos István szerkesztői munkáját.

Érdekes sajátosság, s kicsiben az újabb költőnemzedék egész útját jellemzi, hogy míg az említettek nagyobb része pályakezdésekor erőteljes Nagy László-hatást mutat, s vall is tudatosan magáénak, tehát egy látomásos szimbolikus világot próbál megteremteni, addig az utóbbi években változott a helyzet. Papp Má- rió, Kántor Péter, Pinczési Judit, s kisebb részben Nyi- lasy Balázs kötetei a groteszk- ironikus hang felerősödését mutatják. Hogy pusztán divat- jelenségről van-e szó, azt egyelőre nehéz lenne eldönteni. Erre a kérdésre választ 1978 elsőkötetesei sem adnak. Mégis megnyugtató, hogy a sorozat színvonala nem esik, s bár az utóbbi évek kötetei egyenetlenebb színvonalúak, s mindegyiken átüt a kétségbevonhatatlan tehetség. így van ez Benke László, Keresztes József és Villányi László esetében is. Közülük Villányi már az újabb, huszonéves nemzedék képviselője, míg Benke és Keresztes már harmincon felüliek.

Oka van persze annak, hogy Benke László Csordítok nyírvizet című kötete csak harmincöt éves korára jelent meg. A Somogy megyei Űjvárfalván született költő

azok közé tartozik, akik falusi gyermekkor után hosszú évekig fizikai munkával keresték kenyerüket. Nagyon következetes és rokonszenves etikai magatartást kovácsolt ki magának Benke László. A ma élő, reális eszményeit kereső és megvalósítani kívánó ember áll lírája középpontjában. Láthatóan vonzódna az idillhez, de nem idillizálja erővel a valóságot. Épp az idill lehetőségének hiánya készteti arra, hogy egyre gyakrabban legyen ironikus, vagy groteszk újabb verseiben. Nem valamiféle homályos rossz közérzetet szólaltat meg, hanem mai irodalmunk központi kérdését fogalmazza meg a maga módján: hogyan kell élni? — kérdezi ő is. Az életforma problémája kétszeresen is foglalkoztatja: az értelmiségi és az értelmes élet szintjén egyaránt. Az életformaváltás — egyik társadalmi rétegből a másikba kerülve — felerősítetten szólaltatja meg a felelős szembenézést önmagunkkal, hétköznapjainkkal.

Keresztes József Szegeden született, de kamaszkora óta Tatabányán él. Sorsa hasonló Benkééhez, de ő ma is fizikai munkás. Bekerülnie az irodalomba még nehezebb volt. Fémsáska című kötete kellemes meglepetés. Keresztes élményanyagának jelentős része a gyermekkorhoz és a munkásléthez kötődik. Voltaképpen semmi új tényt nem mond, mégis megrázó, ahogyan felidézi éhezéssel és nyo- morgással teli gyermekkorát a Hosszú lélegzet ciklus prózaverseiben. Árulkodó című a másik két ciklus is: Megérkeznek a hétköznapok és

Emlékezz a munka örömére.’ Rokonszenves, magatartás sugárzik Keresztes József kötetéből: az emberi munka és az értelmes élet pátosza, illetve a hiánya miatti nosztalgia, vagy harag és keserűség. „Mindig meghal valaki, a civilizáció ez a fémsáska, mint az egyiptomi nyolcadik csapás zabái” — írja, s ezzel állítja szembe a valódi értékeket.

Villányi László 1953-ban született, Győrött él. Bemutatkozott már a győri írók antológiájában. Délibábünnep című kötete pontos tükre egy alakuló-forrongó állapotnak, amelyben majd mindent ki akar próbálni a fiatal költő.1 Sokféle hangja van és sokféle szemlélete. Szelíd neo- avantgard, néha bizony unalmas prózaversek, olykor csak érdekes, olykor jó groteszkek, feldíszítetlen tárgyiasság, feldíszített látomásosság követi egymást. Ebben a kavargásban még nem látszik eléggé az a költő, akivé Villányi Lászlónak lennie kell, de ez nem nagy baj: a tanulóéveket senki sem hagyhatja ki; s a nyilvánosság nagy ösztönző lehet. Hasznosak ezek a kócos első kötetek, s kár lenne leszoknunk róluk.

Benke, Keresztes és Villányi más életutakat bejáró, más-más módon író költők, de a költészet feladatának mind ugyanazt látják és vallják: „az igazat mondd, na csak a valódit” József Attila-i parancsát. Kívánjuk hát nekik, hogy ezt az ars poeticát ők is megvalósíthassák, további verseikben egyre teljesebben.

Vasy Géza

Filmek „csomagolva”

Nógrád megyében is népszerűek a játékfilm-forgalmazás új formái. Salgótarján, Balassagyarmat, Szécsény, Pásztó, Nagyhátony, Rétság és Mátraszőllős, sikerrel kapcsolódott a „Filmbarátok Köre” hálózatba. A differenciált forgalmazás révén magas művészi értékkel bíró filmek kerülnek — kéthetenként — bemutatásra.

Valamivel kedvezőtlenebb a helyzet a „hagyományos” filmklubhálózattal. A megyében mindössze Salgótarjánban és Balassagyarmaton tartanak rendszeres előadásokat a MOKÉP és a Filmtudományi

Intézet filmjeiből. Igaz mindkét városban középiskolai és felnőttfilmklub is működik! — párhuzamosan.

Balassagyarmaton „Irodalom a filmművészetben!’ címmel középiskolások, „Krimi a filmművészetben” címmel felnőttek részére szerveztek filmsorozatokat.

A megyeszékhelyen, a József Attila megyei Művelődési Központban vetítik a filmklub filmjeit. Itt a középiskolások westernfilmeket, a felnőttbérlettel rendelkezők pedig magyar és az egyetemes filmművészet legújabb alkotásait tekinthetik meg.

Fordította: Bába Mihály

24.

— Ez valóban fenomenális — mondta. — Amikor az uj- jamon volt, éreztem, hogy gondolataim világosak. Ingadozás nélkül tudtam, hogyan döntsék. A döntésem helyes volt. Most már megmondhatom önnek,

miről volt szó. Javasolták, hogy az egyik gazdag lelőhelyű bányát vegyem meg. Választanom kellett a javasolt ár mellett, vagy alkudoznom. Tudtam, hogy a konkurrencia is meg akarja venni ezt az objektumot, de nem voltam biztos benne, hogy mennyit

áldoz rá. Döntöttem, hogy a kért árból elveszek másfél milliót. Kiderült, hogy én még mindig százezerrel többet ígértem. így tehát megvettem a bányát, és szép összeget kerestem, bár már kész voltam annyit adni érte, mint ameny- nyit kértek.

— Nagyon örülök, hogy segíthettem önnek. Számomra ez semmiség — mondta Mac- Areck és nyugodt mozdulattal húzta bal keze ujjára a gyűrűt.

— Olyannyira meghatott ez az esemény, hogy elhatároztam, megszerzem öntől ezt a

talizmánt. Kérem, adja el nekem.

— Nincs szándékomban. A világon mindent meg lehet vásárolni és eladni. De, hogy adjak el egy ilyen gyűrűt? Mennyi lehet ennek az értéke? Öt dollár? Más oldalról viszont hiszem, hogy ennek az üvegnek és rézfoglalatnak különös ereje van. Ezért ennek az ékszernek, ha egyáltalán ékszernek lehet nevezni, nincs értéke a számomra.

— Engem sem a gyűrű valódi értéke érdekel, hanem egyedül a csodálatos tulajdonsága. így nem is javaslok önnek öt dollárt, hanem sokkal, de sokkal többet.

— Mennyit? — Mr. Mac- Áreck hangja ugyanolyan kimért volt, mint mikor kártyázott.

Dufay úr sokáig töprengett, végül azt mondta:

— Kész vagyok önnek ezért a kőért ötvenezer dollárt fizetni.

Mister MacAreck vidáman felnevetett.

— Öriási összeg egy darabka rézért és egy kissé csiszolt zöld üvegdarabért.. De ön is, meg én is hisszük a talizmán különös erejét. így hát nem fizetődik ki nekem ennyiért eladni. Ha az ujjamon van, többet keresek vele.

— Mennyit akar érte?

— Nehéz erre válaszolni.

Ha egy valóban jelentős ösz4 NÓGRÁD — 1979. január 26., péntek

szeget hallanék öntől, talán úgy döntenék, hogy megválók tőle. Pénzre most nincs szükségem. Komoly jövedelmem van, nem számítva apám vagyonát. És, ahogy mondani szokás, nincs kés a torkomon. Mindenesetre számomra a talizmán sokkal többet ér.

— Teljes mértékben igaza van, de nekem a kés a torkomon van, ahogy ön mondta. Komoly, komplikált üzletet vezetek. A konjunktúra hónapról hónapra változik. A gyémántbánya olyasmi, mint a lottó. A termelés az egyik napon fedezhet minden beruházást 4és fordítva — tíz évig is dolgozhatunk és nem találunk semmit, vagy csak ipari gyémántot. És vesztünkre a piacon megjelent a szintetikus ipari gyémánt. Egyelőre kétszer drágább, de kezeskedik azért, hogy nem sikerül-e olcsóbban termelni és lenyomni az árat? Akkor mindannyian a csőd szélén állunk. Éppen ezért szükségem van erre a kőre.

— Ön mégis kénytelen lesz sokkal nagyobb árat fizetni érte, mint amennyit először felajánlott. Százötvenezernél már megfontolnám, hogy eladjam-e.

— Kész vagyok ezt az árat megadni önnek — mondta Dufay úr,

— Engedje meg uram, hogy holnapig gondolkodjam rajta. Kérem, uram, tartsa még önnél egy napig a gyűrűt. Holnap véglegesen döntünk. Holnap, ebéd után.

A zöld kő így ismét a bányatulajdonos ujjára vándorolt és mindketten a fedélzetre mentek sétálni, ahol már összegyűlt az egész társaság. Az általános beszélgetés témája a Hawaii-szigetek volt, ahová a hajó holnap este ér. Holnapután mindannyian kiszállnak, hogy megtekintsék az USA legújabb, ötvenedik államát. A döntés idején úgy adódott, hogy a hajó bárjában kávé és konyak mellett üldögéltek Wheeler, Polnik, Slade, Dufay és MacAreck urak. Beszélgetés közben, amely természetesen most is a tőzsdei árakról folyt, MacAreck úr megkérdezte Dufay úrtól: >

— Uram, továbbra is fenntartja ajánlatát?

— Nem szokásom megmásítani.

— Kérem a gyűrűt.

Dufay úr zsebébe nyúlt, kivette a papírba csomagolt ékszert. Átnyújtotta MacAreck úrnak. MacAreck ujjai között úgy tartotta, hogy mindenki lássa és kijelentette:

(Folytatjuk.)

Mai

tévéaj átitatunk

20.00: A király meztelen.

Jevgenyij Svarc ezzel a darabjával számos országban sikert aratott. A Sárkány-t; mert ez volt a mű eredeti címe, jó néhány évvel ezelőtt nálunk is játszották a Vígszínházban. Sőt, az Állami Bábszínház is feldolgozta a saját színpadára. A mese, amelyre azt is mondhatnánk szinte már a könyökünkön jön ki, nagyon is közismert, de ennek ellenére a Svarc- féle feldolgozásban sajátos, megragadó • világ tárul eli- bénk. Olyan mese ez, amely a fantasztikum és a realitás jegyeivel keveredik egybe. Jók és gonoszok, hízelgők és a hatalomtól megrontottak, ostobák és talpnyalók figuráinak világát tárja elénk. Éppen úgy mint sok más mese történetében. Svarc érdeme azonban, hogy új megfogalmazásban, új töltéssel meséli el a régi történetet. Űj jellemeket, embereket, mesealakokat rajzol meg. S még- valami lényeges: a darab gazdag gondolatisága és egyben a jövő megsejtése. Ezek az értékei ennek a felnőttekre váró régi mesének, amely most Várkonyi Gábor jóvoltából kerül képernyőre, kitűnő színészgárdával.

f;