Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-26 / 21. szám
Kezdetnek nem rossz... Alagúíon a tengerhez? A PRAGOPROJEKT Ütés Hídépítő Tervező Intézet munkatársai érdekes munkán dolgoznak, amelyet méltán neveznek a „jövő tervének”. Dr. Karel Zlábek professzor elképzelésének megfelelően lehetséges lenne Dél-Csehor- szágot alagúttal összekötni az Adriai-tenger partjával. Ez az alagút 350 kilométer hosszú, háromrészes létesítmény lenne: egy pályája a tengeri kikötőbe, egy másik a tengeri kikötőből történő szállítást bonyolítaná le, míg a harmadik a. nemzetközi utasszállítást szolgálná. Tervezik még az alagútkomplexum csővezetékkel történő ellátását is, ami a sótlanított tengervizet vezethetné Dél-Csehországba. A terv készítői szerint az alagút pályája 200 kilométeres óránkénti sebességet tenne lehetővé, azaz az utasok két óra alatt érnének a tengerhez. A tervezőintézet szakemberei úgy vélik, ez az elképzelés nem utópia. A modern technika segítségével — már ami az építést illeti — viszonylag rövid idő alatt megvalósítható. Járási úttörővezetöi konferencia Erősödött a mozgalom gyermekszervezeti jellege A balassagyarmati járási úttörőelnökség a közelmúltban Balassagyarmaton tartotta az úttörővezetők III. járási konferenciáját. Molnár Istvánné, a járási úttörőelnökség elnöke értékelte az elmúlt három év munkáját. Az útlörőszövetség széles körű kapcsolatokat, együttműködést épített ki a társadalom különböző szerveivel. Erősödött az úttörőcsapatok és a különböző gazdasági egységek, intézmények kapcsolata. Javult a csapat vezetőségek és az iskolavezetés együttműködése. A tervezésnél meghatározzák, hogy milyen feladatokat célszerű iskolai, illetve úttörőszervezéssel megoldani. A csapatok munkájában jelentős szerepet kapott az úttörők aktív közéletiségre nevelése. Az úttörők és kisdobosok legfőbb kötelessége a tanulás. A tanulmányi mun. ka színvonalát hivatott elősegíteni: a bukásmentes őrsök, végezzük el együtt a nyolc osztályt akciók. A gyermeközösségek tanulmányi munkáját legfőbb úttörőcsapatnál az úttörőtanács figyelemmel kísérte. Az úttörők bekapcsolódtak az őszi mezőgazdasági munkákba: hulladékgyűjtés, az iskolában végzett társadalmi munka, az önkiszolgálási rendszer elterjedése, védnökségek vállalása, mind-mind a pajtások munkában való helytállását bizonyítja. A NOSZF 60., valamint a KMP megalakulásának a 60. évfordulójára való készülődés, a csapatok ünnepi rendezvényei eredményesen segítették a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus eszméinek elmélyítését. Erősödött az úttörőszövetség és a KÍSZ-szervezet kapcsolata. Több közös program: társadalmi munka, kirándulás, klubösszejövetelek tanúskodnak az együttműködésről. Növelni kell az úttörőcsapatokban tevékenykedő ifivezetők számát. A beszámoló megállapította, hogy erősödött Család nélkül Mi Naponta újra kezdjük... Mi A horpácsi nevelőotthon előtt két huncut szemű, fekete hajú srácot láttam. Megszólítottam őket: — Tudjátok-e ki lakott ebben a házban hajdanán, soksok évvel ezelőtt? Egymásra néztek, azután az egyik halkan válaszolt: — Mikszáth Kálmán .. 1 A másik kisfiú, felbátorodva, hogy bólintottam a helyes válaszra, elrikkantotta magát: — Az egy író volt! Kérdezősködtem volna még, de a kisfiúknak úgy látszik elegük volt belőlem, elszaladtak. Az utolsó pillanatban, futtában mondták, hogy Feri bácsit, a nevelőotthon igazgatóját, az emeleten találom meg. — Vajon Mikszáth örülne, ha valami csoda folytán megtudhatná, hogy egykori kúriájában nevelőotthon van? — Talán ... — feleli az igazgató, s elgondolkodik. — Annak biztosan jobban örülne, ha egyáltalán nem lennének nevelőotthonok. Sajnos, nem kell attól félnünk, hogy kenyér nélkül maradunk. Amíg lesznek felelőtlen szülők, szükség lesz ilyen intézményekre is. Nálunk, Horpácson 60 gyermeknek jut hely. Elsősöktől a tizenöt évesig, s többnyire cigánygyermekek. — Mi az intézmény feladata? — Tavaly májusban alakult ki végérvényesen intézményünk profilja. Koedukált, szintrehozó, hézagpótló, korrigáló nevelést adunk. Kevésbé szakszerűen mondva, de a lényeget kifejezve: csaknem nevelhetetlen gyermekek kerülnek ide . . . Többen putriból jöttek, nekik először a rendszeres testápolást kell megtanulniuk és még egy s'ereg dolgot, amelyet egy „rendes” iskolában már minden gyerek megtanult a szüleitől. Nehéz feladat, de csináljuk, mert nincs más megoldás. A mi pályánkon a bizakodás, a remény, hogy sikerül az itt élő gyermekeket megtanítani az emberhez méltó életre, alapkövetelmény. Néha fáradt vagyok, bizonyára fáradtak a kollégáim is, de naponta újra kezdjük . . . Szerencsére az optimális szintet megközelítő személyi feltételekkel rendelkezünk. Kvalifikált, a legfrissebb tudományos felkészültséggel rendelkező pedagógusok dolgoznak nálunk. Hadd tegyem hozzá: hivatástudatból. — Lehet ezt a munkát anélkül végezni? — Nem hinném. Aki gyors sikereket akar, nétán átlagon felüli jövedelmet, az ne menjen el nevelőotthoni pedagógusnak . , . Az ilyen jellegű intézményekben regénybe illő sorsokkal találkozik az ember. Bizonyos, hogy sokan, akik más területen dolgoznak, el sem tudják képzelni, hogy egy-egy rövidke életbe menynyi borzalom, sorscsapás belefér. A mi feladatunk — többek között — ezek elfeledte- tése, már amennyiben ez lehetséges. Gyerekeink többsége szereti az itteni életet, s nagyon jól érzékelik, hogy nálunk egészen más életmód dívik, mint amikor családjuknál laktak. Család? Egyikmásik tanulónkra gondolva, ilyenről nem beszélhetünk. — Itt, Mikszáth egykori kúriájában mi pótoljuk a családot . . . (Sárközi) az úttörőszervezet gyermekszervezeti jellege. Az elmúlt három évre országos mozgalmi egységes feladatrendszert jelöltek meg a nevelőmunka minden területén, ugyanakkor ösztönözték az úttörőcsapatokat a hagyományok kiala kilósára, biztosították a választhatóság elvének maradéktalan végrehajtását. A kulturális rendezvények, csapatmunka szerves részét képezték, jelentősen hozzájárultak a gyermekek személyiségének sokoldalú fejlődéséhez. Az úttörőcsapatok tevékenységi rendszerében egyre fokozottabb szerepet kap a sportmunka. Az „Edzett ifjúságért’ mozgalom egységes keretet biztosít a testi nevelés feladatainak hatékonyabb megvalósítására. A mozgalmi munka egész évi tevékenységébe jól beépülnek a táborozások, túrák, kirándulások. Az előterjesztést követő vitában többen nyilvánítottak véleményt. Ma jer Tibor, a járási KISZ-bizottság titkára az úttörőcsapatok és KISZ. szervezetek közös célkitűzéseiről, az önállóságra nevelés fontosságáról beszélt. Batta László, a járási pártbizottság titkára szólt az úttörővezetői munka elhivatottságáról, a gyermekközösségek öntevékenységéről, a közösségi nevelés fontosságáról, a csapaton belüli munkamegosztásról, az úttörőszervezetnek a társadalomban betöltött szerepéről. Rácz Tibor, a zánkai országos bázisképzés tagja a gyermektisztségviselők szerepét elemezte. Antal József, a járási művelődési osztály vezetője az úttörőcsapatok és az iskolavezetés jó kapcsolatára, a szocialista nevelési célkitűzések megvalósítására hívta fel a konferencia figyelmét. Kovács Tibor, a megyei úttörőelnökség elnöke az osztályfőnök és a rajmunka szinkronjáról, a csapaton belüli képzésről, az életkori sajátosságok figyelembevételéről, a csapatok kulturális tevékenységéről szólt a konferencia résztvevőihez. A szekcióvezetők beszámolói után a III. járási úttörővezetői konferencia megválasztotta a 18 megyei küldöttet és a 15 fős járási elnökséget, amely megtartotta első értekezletét. Molnár Ist- vánnét elnökének, Eyssen Imrénét pedig az elnökség titkárává választották. — szenográdi — Kislány a varrógépnél Nem. a zongoránál, mint az egykori sláger ’ mondta. Berecz Ilonka a varrógép mellett tölt nap mint nap nyolc órát. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati üzemének fiatal munkásnője. A négyes blokk várja reggel hatkor vagy délután kettőkor. Attól függően, hogy délelőttös, vagy délutános. Ilonka Patakról jár Balassagyarmatra. A kora hajnali járat hozza, amikor délelőttös. Amikor ellenkező műszakban van, közel az éjfél, mire hazaér. Az első munkahelye. Ami nem csoda, mert Ilonka mindössze tizenhét esztendős. Féléve szabadult és szerzett szakmunkásoklevelet. Varrónő. Az üzem neveltje. Csöndes, szerény kislány, lassan oldódik. Amikor megkérdeztem, a sok lehetőség közül miért éppen a varrónő- séget választotta, elneveti magát. Ezzel megtört a jég. — Általános iskolás koromban a gyakorlati órákon tanultunk varrni. Nem nagy dolgokat persze — kötényt, szoknyát. Szívesen csináltam, megtetszett. Amikor választani kellett, a szakmunkásképzőt írtam a lapra. Ügy néz ki, Berecz Ilona jól választott. Nem csak azért, mert a munkahelye közel van az otthonához, hanem azért is, mert megtalálta a számítását. Az üzem KISZ-titkára, Hor- váthné közbeszól: — Ica, nagyon szorgalmas, kitűnően végzett a szakmunkásiskolában. Már úgy kezdte, hogy jutalmat kapott a tanulmányi eredményéért. Sok ilyen munkásnőt kívánok az üzemünknek. Berecz Ilonka szerényen mosolyog, azt tartja, még korai kicsit a dicséret. Majd ha bizonyított. Igyekszik, az igaz. Az első havi fizetése pontosan kétezer-hatszázkilencven forint volt. — Mire költötte? — Egy olyan csizmát és pulóvert vettem magamnak, amilyent már nagyon régen szerettem volna. A többit odaadtam édesanyámnak. — Azóta, hpgyan alakult a fizetése? — Kétezer-kétszáznál kevesebb még egyszer sem volt a borítékban. Most úgy döntöttem, hogy januártól ezer forintot takarékkönyvbe rakok. — Otthon szokott varrni? — A szűkebb családnak, meg magamnak. Van egy harmadik osztályos húgom, neki szívesen megcsinálok mindent. — Az üzemben? — Fél éve csinálom, egyelőre minden feladat izgalmas. Legjobban talán újjazni szeretek. Szívesen gyönyörködöm az elkészült ruhákban, blúzokban, amikor lekerülnek: a szalagról. Remélem, akik megveszik, ugyanilyen szívesen viselik. Ilonkának a munka mellett más tervei is vannak. Amikor megkapta a szakmunkásbizonyítványt, még akkor szeptemberben beiratkozott a gimnázium levelező tagozatára. Most elsős. — Ha minden jól megy,' két és fél év múlva érettségizek. Utána majd meglátjuk. Amikor délelőttös, fél ötkor kel, ilyenkor a délutánja szabad. Ha fordított műszakba jár, délelőtt van alkalma tanulni, olvasni, televíziót nézni. Szeretne utazni. — Még iskolás koromban voltam a társaimmal az NDK-ban és Csehszlovákiában. Tanárok kísértek bennünket. Egy hétig nagyon sok szépet, izgalmas tájakat, városokat láttunk. Legközelebb Leningrádba lenne jó eljutni. Sokat olvastam róla, hogy az „Észak Velencéje”. Meg a tengerpartra, ahol fürödni lehet. Nagy tervek? Egyik sem megvalósíthatatlan... Csata! Erzsébet — A yf hallottam a falu- ban, hogy vajdának hívják ... Nem haragszik ezért? Egyáltalán, igaz ez? Rövid szertartásféle következik. A titkárnő kávét hoz be. Kavargatja a " feketét, elgondolkozó arccal néz rám. — Fogyassza — mondja, — ez erősebb, mint amit a presz- szóban kapni... Egyszerre nyújtjuk egymás felé a cigarettásdobozt. Mindketten zavarban vagyunk. Soha nem láttuk egymást, most beszélgetünk először. Végül kihalász egy Románcot, én meg egy Filtolt. — Ezt szívom. Sokat köhögök az utóbbi időben. Mondták, ez mentholos, gondoltam, kipróbálom. Eleinte szokatlan volt... Kis szünetet tart, míg sluk- kol egyet, aztán eltűnődve folytatja. — Vajda ... Tudja, ebben a faluban, Nógrádmegyeren háromezer ember él. Ebből, úgy „saccra” vagy hétszáz a cigány. Az vagyok jómagam is, meg itt mindnyájan ... Mielőtt rákérdeznék, mit ért az „itt” szó alatt, az iroda falára akasztott fényképre mutat. Harminchat ember a régi, sárgult képen. Mindnyájan cigányok. A nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetkezet alapító tagjai. A második sorban, a bal szélen mosolygós, olajbarna arcú, koromfekete hajú fiatalember. Bangó Vilmos, az alapító tagok egyike. Szótlanul nézegetem a képet. Az elnök közben magyaráz. Sorra veszi mind a harminchatot, beszél róluk. Ez már EMBEREK, UTAK Búcsúzik a „vajda"... a januári, téli köd, a Fiitól füstje elvegyül benne. Szótlanság telepszik közénk. Hosz- ' szú pillanatok telnek el, míg megszólal. Szinte szégyenlősen mondja: — Tudja, az apámtól maradt bennem egy kis muzsikusvér. nyugdíjas, a másik meghalt. — Nehéz már emlékezni — Már kérdezni, biztatni sem lehetne jobban, ésszerűbben Van egy régi, ütött-kopott Az első sor közepén álló fia- válaszolja. — No, várjon kell, úgy folytatja az emléke- csinálni, szervezni a munkát? pianinóm. Olykor, esténként, talra mutat. csak... Előveszem a „kis- zést. Kit küldjünk szakmunkásis- ba nagyon fáradt vagyok, le— Látja, ő volt az igazi okost”... , — Mielőtt a szövetkezet el- kólára... De hogy egyik sza- ülök melléje. Játszom. Civajda... Nem zavarta, hogy Kihúzza az íróasztal folso nöke lettem, 18 évig én vol- vam a másikba ne öltsem, ganydalokat, Danko-notaKat. így emlegetik. Tán még büsz- fiókját, matat benne. , Régi, tam itt a. párttitkár. 1971-ben folytatom... ar napja . , ke is volt rá... Rácz Bélának kopott füzet, afféle iskolás elvégeztem a marxista—leni- — A szövetkezet megalaku- könyvet „ p. hívták, az ő akarata, lelkese- irka Y,an a kezebem nista esti egeytemet, ekkor lása után egy-két évig kis arnag^* ’ , . dése, hite hozta létre ezt a volt az első napló függetlenítettek... kitérő következett. 1951-52- ° ,a Pm?pr szövetkezetét. Azt mondta ne- mondja. Azóta is vezetem, _ Emlékszem igen szűkö- ben a Nógrád megyei KI- h .. gy D k ém: „te Vili, minek járnának íoljegyzek bele mindenfelét, éftünk A házfnk egy he- SZÖV egyik szervezője let- L f lát Vm be ami cigányaink a városba, amiről úgy vetekszem, elfe- áIlf „„v-áhríi tem. Huszonhét esztendeje va- . _p__. ..„...„A. ‘ n m inek más~zkáínán~ak lejteném. No, nézzük csak”, ly.iségből állt egy szobából, H^sz°^et ^zten^eje v^ egy magnóm, fölvettem. Elminek maszkamanak Tizenegyen voltunk testverek. SyoK parttag. a szövetkezet határoztam ha egy évbe is ortsr meealakulasat kővető evben............. ’ __ í tunkágbeagy -Megvan - kiált fel, öröm- Apám zenész volt Dehát egy évben, kerjU> meg{anulom. És játszaSLjfZ mel. Mutatja a füzetet, tíz ^eseU ?!idszabaduiás^előUt ^ benőtek^Ma^^rtba. ni fogom a pianinómon. Mert be a mi cigányaink a városba, meg minek mászkálnának jobbra-balra az országban. Lapoz, összeállunk, alakítunk egy , szövetkezetfélét. Sikerülni ™ek Emilünk mcg^’ *“ időkben. Tizenöt "évesen Aztán hogy visszakerültem a “^rázebb ‘zenéTmég sohse fog, meglásd, csak segítse- _ ö™en vannalf még itt sommásnak szegődtem Mező- szövetkeze be, rögtön nekilát- hallottam... Mintha minden a régiek közül RRnd kovács hegyesre. 1940-ben megnősül- tunk a partalapszervezet let- gyasz, bánat. Még nagyobb örömmel' tem' öt fiút’ ^nyt szült rehozasanak. Tizen kezdtük,..................... B ólint. büszkeséggel folytatja- ’ nekem az asszony... János ma . . , , 1 • ouszkeseggei ioiyiatja. fiam rendőr őrmester Vilmos működik a . - is nevezték el vaj- _ Az alapító tagok közül nék lett A lányom Ka- cetünk is. danak. Merthogy össze tudta egy sem ment el más munka- narn p. lett' A janyom rva fogni az itteni cigányságot, helyre... tek... — És sikerült? jzasanaK. nzen KezoiuK vigalom. Az élet. Mindnegyvenen vagyunk. Jó nyáj’nk 8élete. KISZ alapszerve Elbúcsúzunk. Kezet szorítunk. rancsságra ment férjhez, az — A másik, emlékezetes dá- Gépkocsink már a szövetke- úgy urával együtt a síküveggyár- tűm az életemben 1957. Ekkor zet kapuja előtt áll. Onnan Néhány évvel a szövetkezet Hirtelen elszomorodik, megalakulása után már a leg- dünnyögi, szinte maga többnek szakma, biztos kenyér mintha ott sem lennék. ... , . _ , volt a kezében. Engem meg, - A többi huszonhat fele }ánl acélban dolgozik. A Pista tegyvert^ Janos iiamnak, a A fölerősödött szélben, meg hogy az első kérdésére vála- meghalt, fele nyugdíjba ment öntő, Andris meg csiszoló, ö rendőr őrmesternek... a műhelyekből kiáramló gépszoljak, a Rácz Béla után ne- Nemsoká abbahagyom én is, még legenyember... ,,Er5em a szavain; . £aradt zajban alig értem a válaszát: veztek el vajdának. Nemhogy de nem végleg . Megint előkerülnek a ciga- Mondom, menjünk ki az udharagszom érte, inkább meg- - Ezt hogy érti? rettásdobozok, de ő a gyor- ™rra Jarkaluak a ™ahel^k ------ Hef. £ár t iszteltetesnek veszem... Mi- — Február elsején nyugdíj- sabb. kozott. Innen is, onnan is kőkor 74-ben meghalt, szinte az ba megyek. De többen mond- — Sokat szív? szongetnek neki. egész falu apraja-nagyja elkí- ták már, hogy „ugye bejössz — Mikor hogy... Elmegy — Tervek? — kérdezem, sérte utolsó útjára. Ö utána majd hozzánk, Vili bácsi...” egy csomag naponta... Az- — Van kilenc süldőm. Lesz választott meg engem a tagság Mondták, hiányozni fog majd előtt Munkást szívtam, abból velük munka, elég. elnöknek, így lettem „vajda” a tapasztalatom. Hát én meg- sokszor még két pakli sem Újabb cigaretta. Kifújja a a falu szemében... ígértem, be is tartom majd, volt elég egy nap. Tudja, ami- füstöt. Az udvaron gomolyog — Hányán kezdtek dolgozni ha időm engedi, bejövök a kor beindult a szövetkezet... ___________________________ a szövetkezetben? A régiek szövetkezetbe. Hiszen ez volt Volt gondunk, fölösen. Éjsza- . ] közül vannak még itt? az én második otthonom... kába nyúló értekezletek, hogy J NOGRAD — 1979. január 26., pentek eü ban dolgoznak. István fiam, lettem munkásőr. Tizenöt év kiáltok vissza: ’ meg az András gyerek a tar- szolgálat után adtam át a __ Unokái vannak? f ele 3áni acélban dolgozik. A Pista fegyvert János fiamnak, J- ff A_~ ^ „.,^1 X A Vinri/I ríviwirin-f/M-vi olr m ár kislegény, 15 éves. A legkisebb meg kéthónapos. .. A legkisebb Barnáknál, Imrééknél, hamarosan megszületik a nyolcadik is. Tavaszra várjuk... Molnár Lóránt (. «
