Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

Taggyűlések Karancsságon A vita vége Kérdezem Hanzélik Feren­cet, a karancssági termelő- szövetkezet elnökét, hogy me­lyek voltak a legmelegebb napok az elmúlt esztendőben. Gondolkodás nélkül vágja rá: — Nyáron, a betakarítás Idején izzadtunk a legtöbbet! Pedig valójában meleg sem volt a nyár. Heteken át nehéz esőfelhők úsztak a falu felett, sűrűn áztatták az erdőt, a mezőt. Hanem a búza így is jónak ígérkezett. Az elnök lá­bon is fogadni mert bárkivel 35—37 mázsában. A tábla szélén állva nemegyszer eszébe jutott vitájuk a szak­emberekkel. Kemény csata volt, de végül is jó, hogy megvívták. Utána, mintha vi­lágosabban látta volna ő ma­ga is, a fiatal, könnyebben fortyanó szakemberek, meg a Rába—Steigeren dolgozó trak­torosok is mit kell tenijiök. Nem gyerekjáték Az esztendő elején, amikor a termelőszövetkezeti párt- szervezet taggyűlésén formál­ták, alakították az 1978-as cselekvési programot, Skultéti Márton, a titkár magasabb követelményekről, 2—3 száza­lékos termelésnövekedésről szólt. Néhányan a szakembe­rek közül hevesen tiltakoztak, hogy nem bírják majd az erőltetett ütemet. Érveik ke­mények voltak: 37 mázsa bú­za hektáronként, 3200—3500 liter tej tehenenként még a szakosított telepen sem gye­rekjáték! A taggyűlésen parázs vita kerekedett. Hanzélik Ferenc is szólt és a titkárral értett egyet. Nem azért tette, mert tagja a pártvezetőségnek és ez így dukál. A meggyőződés vezette. Jól ismeri a karancs­sági, a szalmatercsi, a ságúj- falui határt. A gondozott, jó /búzaföldek, ha az idő is en­gedi, hozzák a 35—40 mázsát hektáronként. Már az aratás­ra készülődtek, amikor hatal­mas erejű, jeges eső zúdult a környékre. Lefeküdt a bú­za, fulladozott a vízben a ka­lász. Volt nap, hogy a gépek mozdulni sem bírtak, pedig gondosan előkészítették vala­mennyit a munkára. Végül is más gazdaságok segítségével betakarították a termést. Csakhát kevesebbet a terve­zettnél, 32 és fél mázsát hek­táronként. Most, amikor a párttagok az elmúlt évi cselekvési progra­mért végzett munkát értékel­ték, hivatkozhattak volna sű­rűn a kedvezőtlen időre. Még­sem tették. — Nagy baj származnék abból, ha magunkat is be­csapnánk — mondja Skultéti Márton. — A jégverés, a vi­har igaz, nem kímélt bennün­ket . . . Talán mégis keve­sebb lett volna a kárunk, ha nem spóroljuk el a földektől a műtrágyát, a gyomoktól a vegyszert . . . A párttagok, azok a szak­emberek is, akikkel annak idején a heves szócsatát vív­ták, egyetértettek a titkárral. „A népgazdaság mi vagyunk” A termelőszövetkezetben dolgozó kommunisták éppen olyan politikai felelősséggel mérték fel az esztendős mun­kát, mint ahogyan annak idején a tennivalókat megha­tározták. Egész esztendőn át gondosan ügyeltek arra is, hogy a programot, egyetlen üzemegységben sem süllyesz- szék a fiók mélyére. Pártve­zetőségi ülésen, taggyűlésen vizsgálták hol tartanak, mi­lyen gondok nehezítik megva­lósítását. S a szövetkezeti ve­zetők nem vették zaklatásnak az elszámoltatást. Az igyeke­zetét látták benne, hogy együtt és már ma megtegyék amit csak lehet, hogy a nép­gazdaság egyensúlya a követ­kező években helyreálljon. — Valahogy úgy vagyunk mi ezzel, hogy a népgazdaság is mi vagyunk ... A mi gondjaink, ha nehezünkre esik is nyomon követni, valahol a népgazdaság gondjaként is je­lentkeznek — töpreng a tit­kár. — S, ha a népgazdaságot éri a kár, abból nekünk sem származhat hasznunk . . . A növénytermesztés végül is teljesítette tervét. Az állatte­nyésztés azonban 2 és fél millióval többet hozott, mint ahogyan annak idején számol­ták. Az ilyesfajta „tévedés­nek” mindenki örül a terme­lőszövetkezetben. De legjob­ban talán a szakosított tehe­nészeti telep dolgozói, mert nem kis részük volt benne. A telepen háromszáznál több jó­szágot gondoznak, s tehenen­ként! tejhozam meghaladta tavaly a 3700 litert. Ennyi te­jet — 1 millió litert — még soha nem értékesítettek, öt esztendővel ezelőtt még fél­milliónál tartottak. Igaz, a tejtermelés sem volt maga­sabb 1300—1500 liternél. A taggyűlésen most arról beszéltek a párttagok, az el­múlt években alapvetően vál­toztak a termelés feltételei. A gépek, a szakszerűbb takar­mánytermesztés és a terme­lés egyéb tényezői között az emberekről esett a legtöbb szó. A szocialista brigádokról, a brigádokban dolgozó kom munisták gyarapodó hozzáér­téséről, felelősségéről. Nagy Sándor, a szakosított telep vezetője pártmegbízatásnak kapta, hogy ügyeljen a folya­matos munka feltételeire. Enélkül aligha teheti eredmé­nyesen a dolgát, a többre, jobbra vállalkozó szocialista brigád. Vásári János gépko csivezető a műszakiak szocia- lista brigádjában a brigádta gok mozgósítását vállalta. Ar ra az időre, ha a takarmány, a táp, a műtrágya, vagy az egyéb szállításra váró - ter­mény akkor érkezik, amikor a traktorosok, gépkocsivezetők munkaideje régen lejárt. Nem többet ~ de jobban Többen, így Homélik Fe­renc is méltatta a taggyűlé­sen a párttagok munkáját: — Lehet utánuk menni, mert példaadóan dolgoznak De hát nincs az a jó, amit nem lehet még jobbá tenni. Még a jó esztendőt zárt ál­lattenyésztésben is van javí­tanivaló. Kiss István a fő­könyvelő szigorúan számol: — A költségek sajnos, a ter­meléssel együtt nőttek. A tej litere 6 forint 50 fillér ná­lunk. Tavaly még „csak” 6 fo­rint volt . . . — Valójában nem arról van szó, hogy többet kell dolgoz­nunk, de jobban mindenkép­pen — magyarázza az elnök. A Rába—Steigereknek nem kell többet szántaniok, mint eddig, de nem árt, ha jobban csinálják. Az állattenyésztők 5—10 perces késése a jószá­gok etetésénél, akár 100 liter­rel kevesebb tejet is jelent­het naponta. S az is a gondozók hozzá­értő, pontos munkáján múlik jórészt, hogy ne legyen egyet­len liter tej sem másodosztá­lyú, vagy annál gyengébb mi­nőségű. Mert az idei eszten­dőre már 3800 litert tervez­nek. A következő évben pedig a bűvös 4000 litert méregetik. S nem is minden alap nélkül. Takarmány van hozzá. S, ami legalább ennyire fontos, az ál­lattenyésztők:, akárcsak a szö-i vetkezet valamennyi munkása tudják, hogyan juthatnak odáig. V. G. Krónika -- egyesülés óta Tartalommal telítődő keretek Vajon hol tartana a négy kis termelőszövetkezet külön- külön 1974 óta? Ez a kérdés aligha foglalkoztatja már a nagybátonyi közös gazdaság tagjait, akik azelőtt a kiste- renyei, szupataki, mátravere- bélyi és nagybátonyi tsz-ekben keresték a kenyérrevalót. A nyűglődést korszerű mezőgaz­dasági technika váltotta fel, a jövedelem negyven százalék­kal emelkedett az eltelt öt esz­tendő alatt. Ma már mindenki azt mond­ja: okos dolog volt az egyesü­lés, megérte. Beruházás - ha van miből A termelőszövetkezet elnöke, Uhlár László már kész a zár­számadó és tervtárgyaló köz­gyűlés elé kerülő beszámoló­val. Ez nemcsak a tavalyi esztendő tanulságait taglalja. — Az elmúlt öt esztendő alatt 45 millió forintot költöt­tünk fejlesztési célokra. Pon­tosan meghatároztuk a sor­rendet — mondja. Először a növénytermesztést gépesítették, a talajmunkát vég­ző eszközöktől a betakarító gé­pekig. Gondoltak rendszeres karbantartásukra is, új mű­helyt emeltek. A szárító-, ta­karmánykeverő üzem pedig lehetővé tette, hogy öt év alatt az importból származó fehérje- és tápfelhasználás hetven szá­zalékkal csökkenjen. Bővítet­ték a szociális létesítménye­ket, jutott lakásépítési támo­gatásra. .. A termelés feltételeinek korszerűsítése a hatékonyság növelését eredményezte. Erre már azért is szükség volt, mert ez idő alatt a rendszere­sen foglalkoztatottak száma 34 százalékkal csökkent. — Volt miből költenünk, hi­szen az éveket nyereséggel zártuk. Mindezt mostoha ter­mészeti körülményeink ellené­re. Igaz, az állattenyésztés és növénytermesztés még tavaly sem hozott többletet — ma­gyarázza a tsz-elnök. Tavaly a nagybátonyiak kap­tak a megyei tanácstól négy­millió forint fejlesztési támo- gátást szakosított tehenészeti telep építésére. Év végén az összeget visszavonták tőlük. Időközben ugyanis kiderült:az el ^eredetileg tervezett létesítmé­nyek 25—30 millió helyett csaknem a duplájába kerültek volna, js ehhez a szükséges pénzügyi fedezet már nem állt rendelkezésre. Emiatt a tsz- ben ismét késik a szarvasmar­ha-tenyésztés fejlődését szolgáló istállók kivitelezése. — Olcsóbb megoldás mel­lett döntöttünk. Sor kerül a jelenlegi telep rekonstrukció­jára,..bővítésére. Az idén elké- szüj/^itorjúnevelő, tejház, szo­ciális' létesítmény, üzemi út — sorolja Uhlár László. Beszédes számok A nagybátonyi közös' gaz­daság vezetői úgy fogalmaz­nak : az élet megtanította őket a gyepek tiszteletére. Telepí­tettek 250 hektáron legelőt, s az intenzív művelés, a hegy­vidéken kiváló Heuréka gépsor alkalmazása eredményeként az állatállománynak szükséges 130 —150 vagon takarmányt biz­tonsággal termelik meg. Ez is közrejátszott abban, hogy az öt' év alatt az anyajuhok szá­ma megduplázódott, a tejter­melés 59, az értékesített tej mennyisége 71 százalékkal emelkedett. A gyapjú átlagsú­lya már meghaladja az öt ki­logrammot. — A termelőszövetkezet az egyesülés hatodik évében csat­lakozott termelési rendszerhez. Nem késő ez? — Abból indultunk ki, hogy a termelési rendszer nem cél, hanem eszköz, amelynek elő­nyeit csak akkor lehet élvez­ni, ha a feltételek meg van­nak hozzá — válaszol a kö­zös gazdaság elnöke. — A ve­tésszerkezet, eszközeink, a ta­lajművelés minősége, a táp­anyag-gazdálkodás most indo­kolta e lépést. S persze ta­láltunk egy sajátosságainknak megfelelő termelési rendszert, a GITR-t... A gazdaság területe az el­múlt években több mint két­száz hektárral csökkent. A ter­melés, szerkezetének kialakítá­sakor ezért is tartják fontos­nak, hogy olyan növények ke­rüljenek a földbe, amelyek ter­mesztésé ’ a legkevésbé koc­kázatos,-S persze a gazdasá­gosság Sem elhanyagolható szempont. Pontosan kigyűjtöt- ték: a búzából 33 mázsás hek­táronkénti átlagtermés mellett — ami kiváló ezen a vidéken — 1600 forint volt az egy hek­tárra jutó tiszta jövedelem, a 10 mázsa átlagterméssel fize­tett mustárból 36Q0, a 12 má­zsás olajlenből 6500! forint. — A kukoricára viszont ta­valy is másfél millió forinttal fizettünk rá. Kedvezőtlenek az éghajlati viszonyok, a késői fa­gyok, kevés csapadék s egyéb indokok mérlegeltetik velünk, hogy megéri-e ilyen áron ku­koricát termelni — mondja. Csökkenő önköltségek Az állattenyésztés fejleszté­se halaszthatatlan feladat a nagybátonyi termelőszövetke­zetben. Nem is titkolják, hogy e területen akadt némi ta­nácstalanság. Legalább is, ami az építkezést illeti. A fejlődés egyéb feltételeit viszont meg­teremtették, ami jó alap az ál­lomány gyarapításához. — Két év alatt kétmillió fo­rinttal javult az ágazat jöve­delmezősége. S aminek külö­nösen örülünk: egy liter tej önköltsége 7,50-ről 5,80-ra mérséklődött — újságolja Uh­lár László. A tavalyelőtti 400 ezer fo­rint tejprémiumot ennek kö­szönhetik. Lehetett volna ez több is, de először azt tűzték ki célul, hogy az abrakfogyasz­tás lecsökkenjen a szakmai követelmények színvonalára. Űj technológiát dolgoztak ki, az elmúlt évben 130 jó fajta üszőt vásároltak, hogy az idén a tejtermelést 25—30 százalék­kal tudják növelni a fajlagos költségek emelkedése nélkül. Ez a szemlélet irányít az elkövetkező időszakban is. — Növénytermesztésünkben továbbra is legfontosabb, hogy a termelés szerkezete tökéle­tesen megfeleljen adottsága­inknak, s az egyes növények­hez hatékony technológiát rendszeresítsünk. Az állatte­nyésztésünk holnapját a férő­helybővítés határozza meg, de emellett a hozamokat, a ter­melés színvonalát is emelnünk kell... — sorolja a teendőket a termelőszövetkezet elnöke. Egy tőmondat jut a mellék­üzemágaknak is, ahol évente 2,5 millió forint körüli nyere­ség képződik. Mert kedvezőt­len termőhelyi adottságok kö­zött csupán a két fő ágazat aligha lenne elég a boldogu­láshoz. Ez a tömör krónikája tehát az egyesülés óta eltelt öt esz­tendőnek. A négy kis tsz erő­inek egyesítése a korszerű me­zőgazdasági nagyüzem kerete­it teremtette meg, s ezek a keretek egyre telítődnek tar­talommal is. M. Szabó Gyula Jól haladnak a gépek téli nagyjavításával a pásztói Béke Termelőszövetkezet szerelői. Ez idáig az erő- és munkagépek mintegy ötven százalékát javították ki. A képen Gömbicz Gyula szerelő munka közben. —bábel-felv.— Füstmérgezés műanyagtól Az utóbbi években feltűnő­en emelkedett Amerikában a íüstmérgezésben meghaltak száma. A viszonylag kisebb lakástüzeknél is sokan szen­vedtek füstmérgezést. A gya­nú a rohamosan terjedő mű­szálas padlószőnyegek égés­termékeire terelődött. A kér­dés tisztázására patkányok­kal végeztek kísérletet. Elő­ször a természetes anyagok füstgázainak a hatását vizs­gálták. Amikor fenyőfa égett a kísérleti helyiségben, a pat­kányok 10 százaléka pusztult el füstmérgezésben. Gyapjú égetésekor csak akkor követ­kezett be füstmérgezés, ami­kor a szoba hőmérséklete 80—90 C-fokra emelkedett. Akrilszál égetésekor már 25 C-fokon — tehát szobahőmér­sékleten — 2 perc alatt el­pusztultak az összes kísérleti állatok. Nylon és metilmetak- rilát égetésekor még hama­rabb pusztultak el az állatok a mérgező füstgázoktól. A tapasztalatok szerint 10— 15 perc is eltelhet, amíg az alvó személy észreveszi a la­kásban kitört tüzet. A kísér­let azt bizonyítja: ez az idő bőségesen elegendő ahhoz, hogy a műszálas lakástextíli­ák füstgázai kifejtsék mérge­ző hatásukat — különösen a zárt, rosszul szellőző lakások­ban. rrsssssssssssss/sss/ss;sssss/ssss/ssssssjviss/ssssssssssssssssssssssjrsssssssssss/sss/ssssssssssssssssyssssss/sssssss//sss*ss/ssss;ssssssssssss;sssssssss*vss Nem múlik él nyomtalanul az ember életében, ha család­tagjai, ismerősei, jó barátai közül az élet természetes el­használódása után valamelyi­kük örök nyugalomra tér. A bánat nehezen költözik ki a szívekből és a gondolatokból. Hát még olyan esetben, ami­kor erőszakos beavatkozás, mondjuk meggondolatlanság, vagy ehhez hasonló idézi elő a szeretett édesapa, a férj, vagy más közeli hozzátartozó elvesztését. Ilyenkor a kegye­letteljes megemlékezés mel­lett bizony hellyel-közzel el­hangzik egy-egy megjegyzés: olyan életerős fiatalember, olyan jó ember volt, még sok boldogság, siker várt volna rá az életben. Igen, ha... 1. .ha Salgótarjánban, janu­ár 10-én a kora reggeli* órák­ban az Egri Közúti Építő Vál­lalat salgótarjáni építésveze­tőségének Barkas 1000-es tí­pusú bérelt mikrobusza a szikvíz vállalat előtti kanyar­ban, a havas úton nem csú­szik meg, s nem ütközik ösz- sze a vele szemben jövő au­tóbusszal. Sajnos, megtörtént! Pedig ezen a napon a rádió a kora reggeli óráktól kezdve rend­szeresen és nyomatékosan fel­hívta a gépkocsival közleke­dők figyelmét: az utak na­gyon csúszósak, óvatosan köz­lekedjünk, semmiféle rutin­vezetés nem engedhető meg! Jóformán alig hangzott el a figyelmeztető, az intő szó, a mikrobuszban tartózkodó hét dolgozó közül egy a helyszí­nen, kettő pedig a kórházban halt meg. Az összeütközés kö­Memento élőknek Köztünk lehetnének, ha... vetkeztében még négyen sú­lyosan, de nem életveszélye­sen megsérültek. A baleset kö­vetkeztében négy kiskorú gyermek vesztette el édesap­ját. Az eltávozottak — Ragó Imre, Váraljai Barnabás, Du­dás József — köztünk lehet­nének, ha... .. .ha a Salgótarjáni Banya- gépgyárban nem egy szigete- letlen kombinált fogóval pró­bálja átvágni a rögzítő csa­varok eltávolítása után a fe­szültség alatt levő vezetéket Túrái Gábor esztergályos, aki a görgőüzem forgácsolómű­helyének faláról egy vízmen­tes bakelit világító kapcsolót akart leszerelni. A művelet­nél a fogó vége a jobb kéz csuklójához ért, s ennek kö­vetkeztében halálos áramütés érte. Még csak azt sem lehet mondani, hogy alacsony kép­zettségű, tudatlan szakember volt. És mégis bekövetkezett a tragédia. Elég egy pillanat­nyi elővigyázatlanság, nem eléggé alapos körültekintés, vagy az óvó rendszabályok megsértése és máris bekövet­kezik a baj; Három gyermeke hiányolja őt. Még ma is üdvözölhetnék munkatársai, barátai, ismerő­sei, rokonai. Ö is köztünk le­hetne, ha.., .. .ha Szládik Zoltán, a Köz­mű és Mélyépítő Vállalat sal­gótarjáni 62. sz. építésvezető­ségének éjjeliőre nem megy ittasan dolgozni, s ilyen ál­lapotban nem dönt úgy, hogy a sóderral csaknem három méter magasan körülvett dió­fának egyik ágát levágja. A havas, csúszós úton valószí­nűleg hanyatt esett és az esés következtében olyan sú­lyos koponyasérülést szenve­dett, hogy a helyszínen meg­halt. Ismét emberi gyarlóság, az önkontroll hiánya, az előírá­sok figyelmen kívül hagyása miatt lett eggyel több fej­fa a temetőben. Még ma is elláthatná fel­adatát, köztünk lehetne, ha... * .. .ha a Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat fiatal PEVA-szerelője, Koczka Jó­zsef saját elhatározásából nem mártja gázolajba a használa­ton kívüli munkanadrágot, hogy segítségével az erős le­hűlés következtében valószí­nűleg befagyott toronydaru futómacskáját felmelegítse. A gázolajjal átitatott ruhadara­bot a darukezelő fülkéjéből kötélre rakta, majd utána kö­rülbelül harminc méter ma­gasba felhúzta. Ott levette a kötélről és meggyújtotta. A tűz belekapott ruhájába, melynek következtében a tal­pától a melléig súlyos má­sod- és harmadfokú égési se­beket szenvedett. A sérült fi­atalembert a darukezelő és munkatársai próbálták meg­menteni. Végül is a helyszín­re siető tűzoltók vették le a harminc méter magasból. Olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházba szállítás után másnap meghalt. Fiatalemberként hagyta itt munkatársait, barátait, hozzá­tartozóit. Ha elővigyázatosab­ban cselekszik, ha az ide vo­natkozó óvó rendszabályok sze­rint jár el, akkor ma társai­val azon fáradozna, hogy mi­nél előbb tető alá hozzák a készülő lakóépületet, amely sokaknak új, boldog otthont jelent. * Távol áll tőlünk, hogy a még be sem hegedt sebeket felszaggassuk, mert elég elvi­selni a bánatot, illetve tudo­másul venni az új helyzetet, amely sok tekintetben kérdő­jelekkel is terhes, ami a jövőt illeti. Ezekre ma nem is le­het választ adni. A példák ki­zárólag az élőknek szólnak, nehogy vigyázatlanságból, meggondolatlanságból, az óvó rendszabályok be nem tartá­sából, saját, vagy mások csa­ládjának hosszú időre, talán örökre szóló bánatot és gon­dot okozzanak. Ne pusztítsuk önmagun­kat meggondolatlanul, amikor a civilizáció betegségei is elég gyakran szedik áldozatai­kat. Egy percre se feledjük: ők is, mindannyian köztünk lehétnének, ha... V. K. NÓGRÁD - 1979. január 26., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom