Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

Elsőrendű követelmény a minőség Beszélgetés az SZMT titkárával eredményekről, tervekről Tóth Józsefné SZMT-titkár egyszerre több vasat is tart a tűzben; ő foglalkozik a kultu­rális, agitációs és propaganda- munkával, a szervezési és ká- derjellegű feladatokkal. E sok­rétű, összetett munka közül azonban most kizárólag a kulturális tennivalók helyze­te, tartalma, formája, minősé­ge iránt érdeklődünk. — A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa milyen lényeges feladatokat kívánt megoldani az elmúlt eszten­dőben? — Ahhoz, hogy feladatain­kat ismertessem, kissé előbb­re kell menni a válaszadás­ban. A XXIII. kongresszust követően megyebizottságunk a nyáron végezte el a félidős értékelést, ebben figyelembe véve a korábbi szakszervezeti határozatokat és állásfoglalá­sokat, a nevelő munka is fon­tos szerepet játszott. Tevé­kenységünk alapdokumen­tumait jelentik: az 1977. ápri­lis 8-i SZOT-határozat, az eb­ből az időből származó állás- foglalás, mely a szocialista brigádvezetők V. országos ta­nácskozásán fogalmazódott meg, az 1978. január 30-i SZOT-elnökségi határozat. Mindegyik a szakszervezeti nevelő munka eddigi eredmé­nyeivel, hatékonyságának kö­vetelményeivel és megvalósu­lásával foglalkozik, elméletileg elemzi eredményeinket, hatá­rozza meg egyben a további tennivalókat, összhangban a társadalom építésének jelen­legi, magasabb követelményei­vel, szól a tagság tömegpoli­tikai oktatásáról, a tisztségvi­selők tanfolyamairól. Vala­mennyinek egy a lényege; ne­velői munkánkat minőségi szempontból kell fejleszte­nünk. Meg kell gyökereztet- nünk azt a felfogást, amely szerint a szakszervezeti neve­lő munka színhelye a munka­hely, bázisa a szocialista bri­gádmozgalom, nem reszortfel­adat, s komplexen átfogja az élet minden területét. — Említette a szocialista brigádvezetők V. országos ta­nácskozását. Megítélésünk sze­rint is mérföldkő a szocialis­ta brigádmozgalomban... — Lényegében valóban er­ről van szó. A tanácskozás el­ismerte a mozgalom két év­tizedes eredményeit, egyúttal meghatározta továbbfejleszté­sének halaszthatatlan tenni­valóit. A fejlődés megkövete­li — természetesen a hármas jelszó egységét megtartva — a tevékenység minőségi fej­lesztését, nem csak a kultúrá­ban, hanem a termelésben is. A minőség, munkánk vala­mennyi területén elsőrendű követelmény. A kulturális vál­lalásokban ez azt jelenti, hogy továbbra is a közösség igé­nyeit figyelembe véve kell fel­adatot vállalni, de azokat az egyének képességeihez, érdek­lődéséhez, végzettségéhez mér­ten, a brigád műveltségbeli, életkori összetételének figye­lembevételével. Az egyén tel­jesítményének mértéke az új vállalási rendszer szerint ön­maga • korábbi színvonala, a brigádé ugyanígy a tevékeny­ség korábbi szintje. Természe­tesen ez nem könnyű féladat sem a vállalóknak, sem az ér­tékelőknek, mégis demokrati­kusabb és igazságosabb az eddiginél, mert a fejlődést ön­magához mérten minősíti. _ — A szakszervezetek neve­lő munkája hogyan jelentkezik a tagság tömegpolitikai okta­tásában, valamint a tisztségvi­selők képzésében? — A minőség fejlesztése ezekre a területekre is érvé­nyes. A korábbi horizontális oktatási rendszer helyébe a vertikális lépett, vagyis a tan­folyamok, az ismeretanyagok egymásra épülnek, így alapo­sabb, elmélyültebb tudást tu­dunk nyújtani hallgatóink­nak. A tömegpolitikai okta­tásban bevezettük a Társadal­munk kérdései című három­éves tanfolyamot, átgondolt, speciális témákkal végezzük a tisztségviselők képzését, s ami mindkét esetben új: tanköny­veket kaptak a tanfolyamok hallgatói. Azt hiszem, ez ér­zékletesen fejezi ki nevelő munkánk minőségi változá­sát. Már tavaly kedvező vál­tozásokat tapasztaltunk a kép­zésben; egyre több lakóterü­leten — főként a bányánál — szervezték meg a tömegpoli­tikai és tisztségviselői okta­tást, melynek hasznát — azt hiszem —, fölösleges indokol­nom. Az elmúlt évben sike­rült időben a megfelelő szin­tekig „levinni” a központi és megyei határozatokat. Példá­ul három turnusban szervez­tünk egy-egy hetes tanfolya­mot a határozatokból adódó feladatok megértetésére a pro­pagandistáknak, s ilyen meg­mozdulásra még nem került sor korábban az oktatási évet megelőzően. — A szakszervezeti tisztség- viselők oktatásának milyenek a körülményei? — A Kohász v Művelődési Központban van egy tanter­münk, ahol az oktatást végez­zük. Az intézmény klubfoglal­kozásokra helyet biztosít,* ren­dezvényeket szervez, helyben biztosíthatjuk az étkezést is. Egy új oktatási központ fel­építését tervezzük ugyanakkor. Tervei már készen vannak, s talán 1981-re elkészül a hoz­zátartozó kollégiummal együtt. — A szocialista brigádok említett országos konferenciá­ja elfogadta a kulturális vál­lalások új rendszerét, közben központi, állami utasításokra gazdasági egységeinkben meg­alakultak a közművelődési bizottságok. Milyen tapaszta­latokat szereztek e témákra vonatkozóan? — Az országos konferencia állásfoglalását a legmesz- szebbmenőkig támogatjuk, mert igaz, mert ez felel mega leginkább jelenleg az egyén­nek és a társadalomnak. Mi körlevelekkel, személyes be­szélgetésekkel igyekeztünk elő­segíteni az egyéni vállalások elterjedését, tartalmának ja­vítását. Pontos adatunk nin­csen, mennyien tették magu­kévá az elvet, viszont mun­kánk során azt tapasztaltuk, hogy az újat —, mely jó is — nem olyan egyszerű elfogad­tatni az emberekkel, kollektí­vákkal. Ebben az üzemi köz- művelődési bizottságok sokat segíthetnek. A többségük ered­ményesen működik, de — munkájuk közeli hetekben történő értékelése után — to­vábbi fejlődésre számítunk. Tevékenységükhöz támoga­tást kaphatnak művelődési otthonainktól és könyvtára­inktól, melyekben tavaly to­vább javult a tartalmi munka, nőtt az olvasók száma. Letéti és fiókkönyvtár-hálózatunk az ipari üzemek 90 százalékát foglalja magába, s néhány — összesen tíz — letéti könyv­tárat létesítettünk a mező- gazdasági szövetkezetekben is. — Milyen fontos feladato­kat kíván a szakszervezetek megyei tanácsa megoldani kul­turális téren ebben az eszten­dőben? — Fontosnak tekintjük az MSZMP Központi Bizottságá­nak decemberi határozatát, tehát mindenekelőtt- a gazda­ságpolitikai agitációt kívánjuk erősíteni. Szándékunkban áll a lakóhelyi tömegpolitikai ok­tatás bővítése, a munkahelyi művelődési bizottságok tevé­kenységének felmérése, intéz­kedések megtétele hiányossá­gaik megszüntetésére. Széle­sebb körben szeretnénk a kul­turális vállalások új rendszeré­nek meggyökereztetését, s minthogy tevékenységünk homlokterében a minőség áll, a ránk szabott feladatok tel­jesítése, szükségesnek tartjuk munkamódszerünk, munkastí­lusunk korszerűsítését. Ezt pedig egyféleképpen tudjuk leginkább megvalósítani: csök­kentjük a szakszervezeti moz­galomban tapasztalható bü­rokratikus vonásokat, a hely­színi ellenőrzéseket tovább ja­vítjuk a szakszervezeti neve­lő munkát. A korszerűsítésben valamennyi szakszervezeti bi­zottság, alapszervezet számít­hat ránk. Sulyok László Mikes Lajos portréjához... Mikes Lajos neve nem isme­retlen a modem irodalom ol­vasói előtt. Mikes, aki a 20-as évek irodalmi életének kiemel­kedő szervezője és bátorítója volt, egy sor tehetséges író felfedezője, mint felejthetetlen szerkesztő irodalmi életünk le­gendás figurájává vált. Neve egy korszak irónemzedékével forrt össze. Az Est-lapok iro­dalmi rovatvezetőjeként 1923- tól 1930-ban bekövetkezett ha­láláig fontos szerepet vállalt az irodalmi élet szervezésében. Mikes a rovat indításakor a magyar újságírás hagyomá­nyát, a tárcairodalmat keltette életre a legkitűnőbb írók köz­reműködésével. Színvonalas novellákat, verset, folytatásos regényt közölt. Űj tehetségek felfedezésével és támogatásá­val szerzett tekintélyt lapjának és szerkesztői munkájának. A tehetséges, fiatal írókat — írá­saik közlése mellett — ügyes­bajos dolgaikban is segítette. Jelentős anyagi támogatást biztosított számukra. Könyvtá­ra vasárnaponként a fiatal írók rendelkezésére állt, akik gyakran keresték fel otthoná­ban. A polihisztor szerkesztő­től szellemi útravalót is kap­tak. Az Est-lapok Rákóczi úti szerkesztősége valóságos talál­kozóhely volt, ahol a még tel­jesen ismeretlen írójelöltek mellett a kor nagy írói is összefutottak. Mikes nem mu­lasztotta el ilyenkor, hogy ne mutassa be új felfedezettjeit. A kezdő írók hamar otthon­ra találtak szárnyai alatt. Mikes kedvencei, tehetséges felfedezettjei az utókortól a „Mikes-fiúk” elnevezést kap­ták. Köztük volt: Erdélyi Mikes Lajos portréja 1930-ban. v József, Pap Károly, Szabó Lőrinc; Illés Endre, Dernői Kocsis László, Gellért Andor Endre. Az Est-lapok, e tekintélyes, virágzó lapkonszern irodalmi rovatvezetőjeként Mikes vi­szonylag nagy hatalmat élvez­hetett az irodalmi élet kiala­kításában. A Pesti Napló, az Est és a Magyarország gazdag irodalmi anyagot közölt, nagy példányszámban jelent meg és viszonylag magas honoráriu­mot fizetett. Mikes — helyze­ténél és rátermettségénél fog­va — olyan irodalmi rovatot alakított ki, amely ebben a korban a Nyugat jelentőségé­vel vetekedhetett. Szerkesztői tevékenysége Osvátéhoz mér­hető. Mikes Lajos sokoldalú, gaz­dag egyéniség volt. Nehéz kö­rülményei ellenére szerezte meg széles körű tudását. Kitar­tó munkájával, tehetségével és gazdag szerkesztői tapasztala­taival a 20-as évek irodalmi életének egyik kiemelkedő szervezőjévé vált. Pályáján végigtekintve: a költő, a mű­fordító, az újságíró-szerkesztő, a kritikus szakadatlan munká­val szolgálja az irodalom ügyét. 1930 augusztusában szívroham következtében halt meg egy bécsi szállodában. Holttestét kettős érckoporsóba zárva ho­zatták haza. A Kerepesi teme­tőben augusztus 23-án mély részvéttel kísérték utolsó út­jára. Ravatalánál a beszédet mondó Móricz Zsigmond és Erdélyi József személyében két nemzedék búcsúzott tőle. Em­lékező írásaikban pályatársai és tanítványai örökre meg­őrizték a feledhetetlen szer­kesztő alakját. A Petőfi Irodalmi Múzeum nemrégiben megvásárolta özv. dr. Mikes Lajosnétól a Mikes- hagyaték fényképanyagát. Mikes alakja, jelentősége mos­tanság mintha elhomályosul­na irodalmi közgondolkodá­sunkban, irodalomtörténeti tu­datunkban. Alakját felidézen­dő mutatunk be néhány fény­képet a Petőfi Irodalmi Mú­zeum Mikes-vonatkozású kép­anyagából. Könyvekről Kézhez kaptuk a magyar Emily Dickinsont (Magvető Könyvkiadó, 1978). Nem túl gyorsan, igaz. De hazájában, Amerikában is csak halála után pár évvel, 1890-től kapta szárnyára a hír, a világhír fe­lé pedig csak 1945-től indult el különös, irodalmi korszako­kon átívelő költészete. Károlyi Árnynak köszönhet­jük, hogy híre után versei, egyéb írásai is ideértek hoz­zánk, mégpedig kitűnő fordí­tásban. Nem a fordító szok­ványos dicséretéről van itt szó, hozzáértők sora, köztük Fülöp Lajos mondotta Emily Dickinsonról, hogy magyarra fordítani roppant nehéz puri­tán himnuszokra is visszauta­ló, a XX. század szimbólum­költészetét csírájában már múlt században őrző szűk sza­vú, rövid metaforákat sorjázó költészetét. Az eredeti egysze­rűség ugyanis könnyen válhat banálissá, holott mi sem áll távolabb ettől a költőnőtől, Emily Dickinson mint a kellemes és lágy idill. Károlyi Amy biztos kézzel nyúlt az 1875 cím nélküli Dickinson-vershez, hogy a tel­jesség érzetét nyújtó váloga­tásban tegye asztalunkra ezt a költészetet. Utána járt a helyszínnek is — nem volt nehéz, Emily Dickinson életét Massachusetts állam egyik városkájában, Amherstben töltötte —, megnézte, milyen kék ott az ég, milyen zöld arrafelé a mező. Mindezek is­meretében elegáns tanulmányt írt Emily Dickinson világá­ról, mintegy útravalóul a vá­logatott írásokhoz, versekhez, levelekhez. Ebből úgyszólván mindent megtudunk erről a különös költőnőről, aki csaknem tel­jes elszigeteltségben, egyetlen városkában, egy házban, egy kertben élte le eseményekben távolról sem gazdag életét a múlt században. Metafizikus világszemléletet hordozó ver­sei közül csak néhány jelent válogatott írásai meg életében, az is hozzájá­rulása nélkül. I£ét szerelem színezte ezt az életet, s ter­mészetesen, az évszakok örök forgása, s az intenzív gondol­kodás életről, halálról, időről. „E szerint jogosan mondhat­juk, Emily Dickinsont az él­ményre való képesség király­nőjének” — írja Királyi Amy ugyancsak jogosan. Az elmúlt évtizedek meghozták e költé­szet értékelését, elismerve nem csupán öntörvényű vol­tát, virtuozitását, hanem azt is, hogy a modem amerikai költészet sok mindenben adó­sa neki. Akár a természetről, akár az ember helyéről gon­dolkodik az ellenséges és ke­mény világegyetemben, akár a szépség természetéről, vagy bármi másról, versei az egyéb belső drámájának kivetítései. Az egyszerű és szigorúan épí­tett versszerkezet mögött min­dig érezni az élmény, a gon­dolat fényességét, talán a fe­szültségből adódik Emily Dlc­Bizonyára örömmel, lokál- patrióta büszkeséggel fogad­ták Palotás és körzetének la­kói, hogy a nyáron átadott új művelődési házban addig so­hasem látott, reprezentatív kiállításokra, előadóestekre nyílt lehetőség. Ez persze csak az egyik oldal, az ünnepna­poké. A ház létrehozásakor azonban nem csak erre, ha­nem a hétköznapokra is gon­doltak. Mennyiben változtat­ta meg az intézmény a min­dennapos szórakozási, műve­lődési lehetőségeket, milyen kisebb közösségek alakultak, mik a tervek — erre keres­tünk választ. „Alapozni kell, nem lehet pár hét után fellépni; nem vezet eredményre a türelmet­lenség; most még a gyerekek, a fiatalok adják a hétközna­pi vendégek zömét... — az alapok lerakásának gondolata csendül ki a fiatal népműve­lő házaspár, Gergely Gás- párék és az irodalmi színpa­dot vezető tanácstitkár, Mla- doniczki Mihály szavaiból egyaránt. — A József Attila megyei Művelődési Központban meg­hirdetett kétéves rendezői tan­folyamot elvégeztem, csak a vizsgát nem tudtam letenni (akkoriban lettem vb-titkár) Művelődési közösségekről Palotáson Alapozás nélkül nem megy! — magyarázza a fiatal taná­csi vezető a „bizonyítványát”, azaz a közművelődésbe való bekapcsolódását. Hozzáfűzi még, hogy a tanácsakadémián osztálytársak voltak Gergely Gáspárral. — Először a szom­szédos falvak KISZ-es fiatal­jaival próbáltunk csoportot alakítani — sajnos, hamar el­vesztették a kedvüket. Palo­táson általános iskolás gyere­kek a tagok. Októbertől dol­gozunk — a beszéd- és moz­gástechnikai alapfogalmak el­sajátítása, a szép olvasás — erre kell néhány hónap. Ily- lyés Gyula Tűvétevők című parasztkomédiájának olvasó­próbáit tartjuk. Sok még a csiszolnivaló... Gergely Gáspár irodájában éppen cseng a telefon. A vo­nalban a szécsényi művelődé­si központ — egy szervezési ügyet beszélnek meg. A be­szélgetéskor már a felesége, a könyvtár vezetője is meg­érkezik. NOGKAD - 1979. január 21., vasárnap — Mint sok helyen, nálunk is az ifjúsági klub az egyik — részben még csak potenciális — közösség. Nagy igény van rá — de úgy hiszem, hiba lett volna azonnal szervezett, úgy­nevezett komoly programok­kal beindítani. Előbb meg kell ismernünk egymást, felmérni, mit lehet, mit kell együtt csi­nálnunk. Szerdánként az asz­talitenisz, a játék, a lemez­hallgatás és a beszélgetés megy. 1979-ben lesz klubve­zetőnk — ő is tanácsi dolgo­zó... — Ügy hallottam, hogy a tanács mellett az iskolával is jó, sokrétű kapcsolataik van­nak. — 1978-ban is jó pár prog­ramot biztosítottunk az isko­lásoknak, a pedagógusok se­gítettek a munkánkban — 79-ben folytatjuk. Az irodal­mi színpadon kívül még há­rom csoport működik általá­nos iskolások részvételével. Az alsós gyerekek az elsőtől, a harmadik osztályig a gyer­mekklub tagjai, melyet Plán­ki Lászlóné pedagógus vezet. Mesehallgatás, diavetítés, raj­zosfoglalkozások, beszélgeté­sek szerepelnek a program­jukban kéthetente. A gyere­kek együtt Járnak el a me­seszínházba, moziba. A ne­gyedik-ötödik osztályosoknak tánccsoportot indítottunk. De erről szóljon inkább a felesé­gem! A csinos, törékeny alkatú fiatalasszony hatéves népi­táncos múltat tud a háta mö­gött. Három évig táncoktatói tanfolyamra járt. Terve, hogy megszerzi a „C” kategóriás minősítést. — Az én elgondolásom volt, hogy ezt a korosztályt, a tíz év körülieket hívjuk — így nem „futnak ki”, mire iga­zán jó, összeforrott gárda ala­kul ki. Mert ehhez egy év is kell... Az ötödikeseim között van néhány szép hangú. Prob­lémát okoz a zenekíséret — amikor műsorok után kuta­tok, mindig beleütközöm ab­ba, hogy feltétel hozzá a zon­gora ... Gondunk van még a ruhákkal. A gyerekek sokat kérdezgették: mikor lépünk már fel. Ügy látom, leghama­rabb anyák napjára tudunk egy jó produkciót összehozni. — Néhány éve sok helyen Indítottak nyolcadikosok klub­ját .— nálunk is működik ilyen, Tóth Barna pedagógus irányításával. A szórakozás, játékos foglalkozás mellett komolyabb témák is szóba ke­rülnek — például a pályavá­lasztás. Kicsit úgy tekintünk erre, mint az ifjúsági klub utánpótlására. A 79-es terve­ink között szerepel egy fotó­szakkör létrehozása. Vezetője Herbst Rudolf — az öltözőt rendezzük be erre a célra. A körzetben több mint hatszáz nyugdíjas él — nekik is sze­retnénk egy klubot kialakíta­ni. Ebben azonban nehézség a hiányos berendezés — a költ­ségvetéstől, a támogatástól is függ, hogyan sikerül. Idős em­bereket nem ültethetünk puf­fokra ... — igaz, a körzeti pártvezetőség titkára minden esetben kölcsönadja a székei­ket, de a takarítónőnek rend­szeresen áthprdani 50—60 szé­ket — ez hosszabb távon nem megy. Pedig ez a közösség is sokat jelentene a művelődési ház lehetőségeinek jobb ki­használása érdekében. Hiszen a kiscsoportok ügye nem kis ügy — ezekben formálódik az igény a kulturáltabb hétköz­napokra. G. Kiss Magdolna kinson verseinek szikár ra­gyogása. Régi Life-magazlnban láttam egyszer egy képet, amelyet egy vermondi fotóművész adott közre, lovakat ábrázolt, amint a jégvirág közt lege­lésztek. A képen látható álla­tokat Kentuckyban, tavaszi réten fényképezte, a jégvirá­got másutt, a téli ablaküve­gen. A két felvételből szüle­tett egyetlen fénykép soha nem látott, mesebeli hatást kölcsönzött a látványnak, amely mégis szigorú volt, akár a jégvirágot nevelő fagy. Emily Dickinson verseit ol­vasva néha erre az egymás­ra másolt fényképfelvételre gondolok. íme, például a 135. vers: „Vízre a szomj tanít, Földre: járt Óceán, Üdvre: beléháló, Békére: harci hír. Szerelemre: a sír. Madárra: hó. Ez a költészet pedig arra: „sokfélén szól a föld” s köl­tői közül a legnagyobbak azon belátható igazság sugallói is, hogy egymást megérteni talán a legelső kötelességünk ezen a bánatot, örömöt egyaránt bőven kínáló planétán. Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom