Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
1 t s JS mm r — mmjm n n ihm ■■,ibiiiíib m mm m m m á mm yS ■ * S 5 k ^ Sh * m iS 51 áP% ■ AVH S r t Legjobb az ajtó volt... — Hogy mi volt a szilveszteri műsorban?... — mélázott el ismerősöm, amikor az ó- esztendő utolsó óráinak tévéprogramjáról, a BÜÉK — 1979 !-ről puhatolóztam tőle.— Isten bizony, képtelen volnék egyetlen mozzanatát is visszaidézni. — Ami azt jelenti, hogy nem hagyott benned nyomot? — Valahogy így fogalmazhatnám meg. S valóban, az idei televíziós szilvesztert ez jellemzi leginkább: a iellegtelenség, a középszerűnél is gyengébbre si- keredettség, amiért ma már még zokszavunk sem lehet, nem úgy mint 10—15 esztendővel korábban. Bezzeg, a régi szép idők, amikor még legalább jussunk volt aprehendálni az elfuserált szilveszteri órákért. Valóságos nemzeti ügyet voltunk képesek csinálni abból, amit kaptunk —, illetve nem kaptunk. Na, persze, akkoriban egészen más volt a helyzet. A televízió műsorszerkesztői már a nyár kellős közepén nekiláttak az előkészítő propagandának. húzogatták előttünk a mézesmadzagot, s december végén szenzációkra ajzottan. türelmetlenül vártuk a napot, hogy a műsorelőzetesek után teljes falánksággal hozzáláthassunk a szilveszteri kabaré elfogyasztásához. Akkor joggal szidhattuk a műsort, mely valahogy alatta maradt várakozásunknak, az ígéreteknek; csalódást, kiábrándulást okozott, mert nem kaptuk meg a toronyórát is — láncostól. Persze, néhány látványos kudarc után a műsorszerkesztők is tanultak. Megtanultak mértéktartóbban bánni az ígéretekkel, a háttérben viszont lázasan folytak a készületek az év utolsó napjára. S egy-két alkalommal nem is siker nélkül. De még ekkor is szidhattuk a vállalkozást, ha történetesen túl költségesnek véltük, mert vendégül hívták a szerkesztők az isteni Lollót, — háborgatva, hogy e költségen egy százágyas bölcsődét is megépíthettünk volna. Na, de az igyekezet, minden megelőző kérkedés nélkül a szent célért, a szilveszteri kabaréért 1 Hanem ami most van!... Mi van most? Az van, hogv semmi nincs. Sem előzetes hírverés — se műsor. Így legalább nincs min kötözködnünk. Igaz is: valami azért mégiscsak visszarémlik nekem a december 31-i est adásidejéből. Volt egy förtelmesen gyenge Kojak-krimi, aztán a Gúnya együttes zenés paródiája — melynek mindössze annyi szépséghibája volt, hogy a beategyütteseket és stílusukat, modorosságaikat nem ismerők számára abszolút élvezhetetlennek bizonyult. Akár egy szinkron nélküli kínai film. És volt valami kabaré is, ha jól rémlik, melyben volt egy Bodrogi Gyula, meg sok más művész, s meg igen: volt egy olyan fotocellás ajtó is, melyen, ha átmentek, némelykor csöngetett és viliódzott egyszerre. Nekem az egészből ez volt a legérdekesebb. Meg. hogy egyszercsak valami szirupos, ragacsos és „vonalas” dialógus végen — melyet egy 1979- nek becézett gyerekszereplő és Bodrogi folytatott — jót durrant az éjféli pezsgő. Eskü alatt vallom: semmi másra nem emlékszem. (b. t.) Új Capablanca? Kubában 15 évvel ezelőtt kezdett tömegméreteket ölteni a sakkozás. Ma már négy nagymester és tizenkét nemzetközi mester képviseli a kubai színeket a nemzetközi szellemi tornákon. A fiatal tehetségek közül kiemelkedik a 18 éves Jesus Nogueiras, akit sokan Capablanca utódának tartanak. A Villa Clara tartományban, Remediosban élő fiatalember kisgyermek korában olvasott először a nagyhírű sakkvilágbajnokról, Jósé Raoul Ca- pablancáról, s akkor hódította meg az izgalmas sportág. Tizenhárom éves korában aratta az első sikert. A legutóbbi Capablanca-emlék- versenyen elért eredményével megszerezte az első pontokat a nemzetközi mesteri cím eléréséhez. Nogueiras műszaki főiskolán tanul. Nagyon szereti a zenét, ennek minden faja szellemi erejét növeli. Szívesen olvas. Tanulmányai mellett naponta négy órát foglalkozik sakkal. Ezt nem tartja elégnek, mert tudja, hogy a magyar Portisch Lajos napi nyolc órát „edz”. Nagy eszményképe Capablanca. A mostani „nagyok” közül legjobban Karpovot csodálja. Szerény, csendes fiatalember, csak nagyon értelmes tekintete árulkodik arról, amire tudása, akaratereje képessé tette: múlt év áprilisában első lett a forradalmi ifjúság hazai sakkbajnokságán. Amikor a riporter terveiről kérdezte, csendesen csak eny- nyit jegyzett meg: „Aki a csúcsra vágyik, annak meg kell másznia a meredélyt. Én még csak az elején, az alján vagyok...” Szovjet könyvek sikere Az orosz irodalom eredeti nyelvű terjesztésében és fordításában a Bolgár Népköz- társaság első helyen áll a világon — 33 év alatt több mint 200 ezer művel. Az országban 47 szovjet könyvesbolt van; forgalmuk igen nagy. Tavaly bolgár nyelven több mint száz tudományos művet és 220 szépirodalmi alkotást adtak ki orosz és szovjet szerzőktől. Első helyen Lenin munkái állnak: eddig 97 mű, 240 kiadásban és 3168 620 példányban jelent meg. Utána következnek Gorkij, Solohov, Tolsztoj könyvei. Gorkij „Anya” című regénye eddig 22 kiadást ért meg, 450 ezer példányban. Vége a téli vakációnak Ma kiosztják a télévi értesítőket Ma reggel megyénk valamennyi általános és középiskolájában újra megszólalnak a csengők! Jelzik, hogy a csaknem 30 ezer diák részére vége a téli vakációnak, s újra megkezdődik a tanulás. A második félév első tanítási napját izgalmassá teszi az a tény, hogy az utolsó tanítási órán kiosztják a félévi értesítőt. Otthon, a szülők és rokonok várják az eredményt. Több tízezer ember olvassa örömmel, vagy bosszúsan a nevelő- testületek határozatát. A legtöbb szülőt nem éri meglepetés, miután az őszi és téli hónapokban folyamatosan érdeklődött gyermeke tanulmányi eredményéről. Sajnos, vannak azonban olyan szülők is, akiknél csak egy-két napra zsugorodik ez az érdeklődés: a félévi és az évvégi bizonyítvány kézhez vételére. A félévi értesítő hivatalos okmány, a gyermek ellenőrzőjébe jegyzik be szorgálmának eredményét. Megmutatja, hogy az első félévben melyik tárgyból milyen eredményt ért el, de utal arra is, milyen területen volt kudarca a tanulmányi munkában. Bátorítást ad a második félévre és útmutatást a további tanuláshoz. Így a félévi értesítő értékmérő, másrészt ösztönző, további erőfeszítésekre sarkalló okmány, amit az osztályfőnök jegyez be az ellenőrzőbe. Ezért minden szülőnek — és rokonnak — látni kell, hogy a félévi értesítőben kifejezésre jut a gyermek első félévi teljesítménye, az elsajátított művelődési anyag ismeretének mélysége, a közösségi magatartása, a személyisége fejlődésének mértéke. Ezen a napon kell szólni arról is, hogy sok szülő szerető elfogultsága alapján többet vár a gyermekétől, mint amire az képes. Sok családban kedves és célszerű szokás, hogy a gyermek bizonyítványa mellé előveszik saját egykori értesítőjüket a szülők is. Ezekből esetleg kiderül az is, joggal, vagy anélkül várunk-e többet az ifjúságtól, mint amit éppen produkál. Ha a gyermek tanulmányi munkájának valamelyik területén probléma adódik az első félévben, a szülő és a pedagógus összefogásával segíthetnek javítani a második félévben. Azért kell erről is szólni, mert a szülőknél — főként a régebbi iskolai gyakorlat hatására — még ma is elég gyakran él az érdemjegyek mindenek fölött való értékelése. Az ilyen családokban minden eszközzel küzdenek a jobb jegyekért, s a tanulók képességein túli erőfeszítésekre sarkallják, amivel többet ártanak, mint használnak. A szülőknek is abból a pedagógiai alapállásból kell kiindulnia, amiből az iskolának. Minden gyermekben van figyelemre méltó érték, érdeklődés, hajlam, s azt az iskola sajátos eszközével bontakoztatja ki. Az alsó fokú tanintézetekben — az általános iskolákban — az első, második és ötödik osztályokban a gyermekek nem kapnak osztályzatot félévkor. Szöveges értékeléssel tájékoztatják a szülőket az elért eredményről. Nagy felelősséggel állították össze a nevelők. Arra törekedtek, hogy minél gazdagabb képet- alakítsanak ki tanítványaikról az első félévben. Ez az értékelési mód nem kis feladatot jelent az iskolának, sokszorosan nehezebb, mint a számjegyekkel való osztályzás a tudás, a képesség gazdag árnyalatait nem is tudja pontosan kifejezni. Az iskolákban a téli szünetben lezajlottak az osztályozó konferenciák. A tanúságok szerint — az első jelzések, statisztikák is bizonyítják — kevesebb a bukás, emelkedett a tanulmányi eredmény. Ennek ellenére akad elmaradó, hanyatló szorgalmú tanuló, mert nem mindenki képes állandó és egyenletes teljesítményre, öröm arról is tudomást venni, hogy egyre kevesebb az igazolatlan mulasztás miatt nem osztályozott tanulók száma. Ha nem is szűnt meg, de a társadalmi szervek, a tanácsok és a pedagógusok munkája eredményeként egyre kevesebb a számuk. Az iskolai tanulás, a félévi értesítő „a közös vállalkozás’ eredménye. Ezért a jó, vagy jobb eredményt csak a szülők, a pedagógusok és a tanulón pontosan összehangolt munkájával lehet elérni. A szülőknek viszont azt is látni kell, hogy a félévi értesítő az ő „bizonyítványuk” is. Rámutat arra, hogy hol kell az iskolával jobb kapcsolatot kialakítani, de figyelmezteti az iskolát is, hogy milyen tárgyból, vagy tárgyakból kell nagyobb segítséget adni tanítványainknak a második félévben. Gy. L. MISTER ÜZLETEI Fordította: Bába Mihály 5. A csekk-kontók tulajdonosai általában városi hivatalok, voltak. Ilyen úton finanszírozták a különféle speciális célokat. Makarek ablakánál ezért minimális volt a forgalom. Tízegynéhány csekk elintézése naponta. Bár ezek a csekkek komoly összegekről szóltak, nem tudták a tisztviselő nyolcórás munkaidejét kitölteni. Ezért Makarek szabad perceiben kinyitotta az újságot és olvasgatni kezdett, ami viszont nem tetszett a bank vezetőségének. Ezért aztán nagyon lassan kapaszkodott felfelé a hivatali létrán. Amikor abban az időben találkoztam vele, keserű volt. Egyszerűen nem látott maga előtt perspektívát. Azt mondta, hogy mindent fel szeretne rúgni és elutazni abból az átkozott... Elkövetkezett 1939. szeptember 1. Varsó lakói reggel hét órakor a hitleri repülőgépek első támadására ébredtek. Néhány órával később a körzeti katonai parancsnokság emeletes, sárga épülete körül sok ezer fiatalember kerengett. Közöttük találkoztam Henryk Makarekkel is. Örömmel fogadta a háború kitörését. Végre — mondta —, valami változik ebben a kutya életben. Egyenruhát kapunk, fegyvert és megyünk ,.a büdös németeket ütni”. Sajnos, az önkénteseket egy cédulá4 NÓGRÁD — 1979. január 4., csütörtök val hazaküldték. Egy őrnagy megparancsolta, hogy oszoljanak, majd megkapják a behívóparancsot. Nyugodtan tértünk vissza a munkánkhoz. Senki sem sejtette még közülünk, hogy az események villámgyorsan tragikus fordulatot vesznek. Senki sem tudta, hogy az őrnagy beszéde a mozgósító behívókról, a gyakorlóközpontokról és a kiegészítő körzetekről, mesék a jó gyerekek számára. Az igazság az volt, számunkra nem akadt egyenruha, sem egyszerű puska, nem is beszélve a speciális felszerelésekről. Szeptember 6-án este a rádióba.! felolvasták Umias- towski ezredes hadparancsát, hogy minden férfi azonnal hagyja el a fővárost. A történészek a mai napig vitatkoznak azon, hogy ez oltárt ostobaság volt-e, vagy az előretolt hitleri diverzáns kém ügyes tette. Varsóból minden kelet felé vezető út tömve volt menekültekkel. Megbénítottak minden katonai mozgást. A kék, felhőtlen égen szüntelenül megjelentek a stukák, bombázták és géppuskázták a fegyvertelen tömeget. A menekülők között voltam én is. Egészen Brzescig meneteltem. A hídon már senkit sem engedtek át Búgon. Minden pillanatban várták a fel- robbantását, mert a németek egészen Ostrolekáig jutottak el és a másik oldalról megtámadták a várost. A további menekülésnek nem volt semmi értelme. Visz- szaindultam nyugat felé. Mellékutakon, toronyiránt a mezőn sikerült eljutnom Otwock közelébe. Seholsem találkoztam németekkel. Hozzám hasonló, kóborló fiúktól hallottam, hogy Varsó még mindig védekezik. Különben Minsk Mazowiecki felől már hallani lehetett az ágyúk dörgését és az éjszaka látható tűzfény a legrosszabbra engedett következtetni. Néhány véletlenül megismert fiatalemberrel elhatároztam, hogy átvágunk a lublini országúton, és a Visztula partján eljutunk az ostromlott fővárosig. Az országúitól csak két falu választott el bennünket: Rzakta és Gli- nianka. Tudtuk, hogy Glinian- ka faluban nagy létszámú német hadsereg állomásozik, ellenben Rzakta szabad. Elhatároztuk, hogy Rzatkába megyünk, és egy kis pihenés után megpróbálunk eljutni Glinianka mellett az országúton. Óvatosan vonultunk a falu felé. Az egyik pillanatban egy kis erdő akadt utunkba, mint egy kis sziget, melyet burgonyaföldek öleltek körül. Amikor bementünk a kis erdőbe, két lengyel egyenruhás katona ugrott ki a bokorból. Pattant a vezényszó: — Kezeket fel! Ne mozdulj! IFolytatjuk) Mai iévéajánlalunk 20.00: Caligula helytartója Székely János, erdélyi író drámáját a gyulai Várszínház mutatta be ezen a nyáron. A színjáték hátterében az őrült zsarnok Caligula áll, aki már nem éri be, hogy légiói újabb és újabb területeket, országokat igáztak le, de már szabadságuktól, vallásuktól és személyiségüktől is meg akarja fosztani a leigázottakat. Valamennyit engedelmes, bábbá kívánja változtatni. A zsidóság azonban sokáig ellenáll, ezért a császár szíriai helytartójára Petroniusra bízza megtö- retésüket. A parancs szerint neki kell elhelyeznie a Róma hatalmát szimbolizáló császárszobrot a jeruzsálemi templomban. Petronius azonban szembeszegül Caligula parancsával, így a dráma elsősorban az ő belső meghasonlott- ságára, vívódására épül. A darabot a kolozsvári Állami Magyar Színház rendezője, Harag György állította színpadra. Az előadásban több színházból, sőt más országokból érkezett Színészek is közreműködnek, Petronius megformálója Lukács Sándor. A Caligula helytartójának Gyulán nagy siker re volt és ezt az előadást láthatják most felvételről a nézők. mint tun ^á(l uun*j*í tutn*vitau tnv Boldogságkeresés a csodák birodalmában M. Maeterlinck mesejátéka nyomán a LENFILM és a 20th Century Fox koprodukciójában készült színes film GEORGE CUKOR rendezésében. Főszereplők: Elizabeth Taylor, Jane Fonda, Ava Gardner, Nagyezsda Pavlova, Oleg Popov, Tood Lookinland és Patsy Kensit. Január 4-től 6-ig a SALGÓTARJÁNI NOVEMBER 7., január 7-től 10-ig a BALASSAGYARMATI MADÁCH Filmszínházak műsorán. MINDEN KEDVES MOZILÄTOGATÓNAK FILMÉLMÉNYEKBEN GAZDAG ÜJ ESZTENDŐT KÍVÁN A NÓGRÁD MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT!
