Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
f ASZIL LOMEVi Ú J TÉMA Jobbat, szebbet akartunk... >a•a•■lm»■■aa■■■a•aaaMa■a■•■■«aaaaa«■■■■aa■■aa■a■M■aaal■•••••«l Egy pályakezdő fiatal szerző irt egy elbeszélést és elvitte a szerkesztőségbe. — Hoztam egy új elbeszélést — .fordult a szerkesztőhöz — és azt hiszem, hogy erről a témáról eddig még senki semmit sem írt. A szerkesztő öntelten elmosolyodott, de azért elolvasta az elbeszélést, és meglepődött: valóban eddig erről a témáról semmit nem olvasott. Mindenesetre azért átadta az elbeszélést a felelős szerkesztőnek, hogy ő is olvassa el. A felelős szerkesztő elolvasta, és valósággal tűzbe jött: — Nagyszerűen van megírva! És, ami a lényeg, erről a témáról eddig még senki nem írt semmit! — Biztos vagy ebben? — kérdezte a szerkesztő. — Abszolúte! — válaszolta a felelős szerkesztő. Ekkor a szerkesztő elvitte az elbeszélést a főszerkesztőhelyettesnek. Az elolvasta, és felkiáltott: — Nagyszerűen van megírva! És, ami a lényeg, erről a témáról eddig még senki nem írt semmit! — Biztos vagy ebben? — kérdezte a szerkesztő. — Abszolúte! — felelte a főszerkesztő-helyettes. Ekkor a szerkesztő elvitte az elbeszélést a főszerkesztőA homokterenyei műanyag-feldolgozóban Egy híján harminc Régi ütött-kopott három- szintes épület. Homoktere- nye főutcáján már messziről észrevenni. A falubeliek azt mondják, hogy még húsz évvel ezelőtt a malomnak adott otthont, ahol a környék gabonáját őrölték. Mellette egy toldalékként — raktárnak használhatták — található kis helyiség, amit már az itt dolgozó asszonykezek formáltak, tettek barátságossá. Kísérőmmel, Bernáth Lajossal, a közös gazdaság elnökével mielőtt a műanyag-feldolgozó segédüzembe látogatnánk, szemlét tartunk a most kialakított irodácská- ban. Mert az asszonyok csak így mondják — Rendbe tettük azt az üres szobát saját készítésű szőnyeggel és új székekkel rendeztük be. Egy öreg íróasztal is előkerült, ami mögött Herczeg Fe- rencné a „Zója” nevét viselő szocialista brigád vezetője már az új irodában lapozza a brigádnaplót, miközben a múltat idézi. — Kezdetben a növénytermesztésben kaptunk munkát, akkor hatan dolgoztunk egy csoportban. Nehéz volt megértetni, hogy közösen jobban lehet termelni, jobban haladunk a kapálással, vagy épp a betakarítással.1 A ml brigádunk volt az egyetlen, amely 1963-tól mindmáig együttmaradt. A homokterenyeiek között elsőnek barátkoztak meg a brigádélettel és a következő évben már újabb két brigád alakult. A Zója Szocialista Brigád tagjai 29 asszony és egy szál férfi Mátranovák, Nádújfalu és Homokterenye falvakból kerültek a műanyag-feldolgozóba. Múlt év elején a szocialista brigád vállalta, hogy termelésük értéke eléri a 18 millió forintot, aki még nem végezte el a nyolc általánost, az befejezi tanulmányait. Ezek nemcsak ígéretek, hanem most már tényékként szerepelnek a brigádnapló színes hasábjain. Többségében a brigád tagjai alkotják azt a női énekkart, amely a társadalmi ünnepségeken színpadra lép, és szórakoztatja a vendégeket. Baráti a kapcsolatuk egy szomszédos csehszlovák gazdaság tagságával és vezetőségével. A Zója brigád szeptemberben viszonozta a csehszlovák kollégák vendégszereplését. — Népviseleti ruhába öltözve kellemes körülmények között mutattuk be műsorunkat, aminek, mondhatom, nagy közönségsikere volt. Jutalmul az Alacsony-Tátrá- ba kirándultunk, ahol rendkívül csodálatos, maradandó élmények vártak ránk. Még a megeredő eső sem oltotta ki lelkesedésünket, vidámságunkat — magyarázza Herczeg Ferencné brigádvezető. Magas lépcsőkön botladozunk, majd belépünk a csendesnek épp nem mondható műhelybe, ahol két asszony, Szabó Józsefné és Tóth Albinná két műanyagfúró gép mellett végzi teendőjét. — Kérem, mondja el, hogyan készítik a műanyag fóliát? — A raktárból 50 kilós zsákokban kapjuk a műanyag granulátumot. Ezt egy tartályba adagoljuk, megolvad, majd a fúvógépen áthaladva levegővel hűtjük. A levegő nyomásának szabályozásával változtatjuk a fólia átmérőjét — magyarázza Szabó Jő- zsefné. Mint a fúrótornyok csövei magaslanak a gépeken az áttetsző fóliahengerek, melyeket egyenletesen forgó dobokra tekercselnek fel. A dobot, rajta fóliával levenni és cserélni külön érdekesség. A két asszony másodpercre összehangolva, hogy minél kevesebb idő alatt az üres henger vastagodjék a fólia métereitől. Az emeleten szövőgépek,, csévélők, amik most pihennek. De nem tétlenkednek a szabászműhely asszonyai, Miskolczi Károlyné, Gecse La- josné, Tóth Ferencné van olyan nap, hogy 30 ezer különböző méretű darabot is leszabnak. A saját termékek mellett még a Tiszai Vegyi Kombinát termékeiből is vállalnak bérmunkát. 4 világ egyetlen sziklavárosa Bulgária nemcsak tengeréről, változatos tájairól, délszaki éghajlatáról híres, az ide látogatóknak sok érdekes élményt nyújtanak szebbnél- szebb védett területei is. Ezek közé tartozik a Pobi- tite Kamani-terület. A Várnától 18 kilométernyire nyugatra elterülő természetvédelmi körzet földjét finom szürkésfehér kvarchomok fedi. A homoktengerből elszórtan kőoszlopok emelkednek ki. Olyanok, mintha emberkéz formálta volna őket és egy őskori szentély vagy fórum maradványai lennének, pedig a természet alkotásai. Keletkezésükről többféle feltevés van. A legvalószínűbb, hogy e gigantikus sztalaktitok a földkéreg tektonikus hasadékain keresztül jutottak felszínre és a homokba szivárgó víz és a ■Bél alakította mai formájukra őket. Mások megkövült erdőnek vélik e különleges, szabálytalan kőoszlopsort, amelynek egyes tagjai elérik a 4—5 méter magasságot is. A Balkán-hegység nyugati részén, Belogradcsik közelében terül el a világ egyetlen .sziklavárosa”. Az évmilliókkal ezelőtti világ vörös és vörös- barna homokkövei és konglomerátumai helyenként egyiptomi obeliszkekhez, másutt tornyokhoz, várakhoz, ismét másutt emberekhez, állatokhoz, hajókhoz, házakhoz hasonlatosak. Innen származnak a sziklák elnevezései is, így „Ádám és Éva”, a „Madonna”, „A lovas”, „A szfinx”, „A szerzetesek” stb. A belograd- csiki híres sziklák 30 kilométer hosszú és 3 kilométer széles szakaszon borítják a vidéket s a legfestőiebbek napkeltekor és teliholdkor. hoz. A főszerkesztő elolvasta, és elragadtatva így kiáltott fel: — Nagyszerűen van megírva! És, ami a lényeg, erről a témáról eddig még senki nem írt semmit! — Biztos vagy ebben? — kérdezte a szerkesztő. — Abszolúte! — felelte a főszerkesztő. És ekkor a szerkesztő visz- szaadta az elbeszélést az ifjú szerzőnek e szavak kíséretében : — Nagyszerűen van megírva. De, sajnos erről a témáról eddig még senki nem írt semmi t. Juhász László fordítása asszony A szomszéd szobában varrógépek pattognak, ropognak, talpas zsákot varrnak, személyenként egy műszakban három-négyszázat. A leszabott műanyag villámgyorsan siklik a varrógép asztalán, melyet ügyes kezek irányítanak. Ügyes kéz kell a hegesztéshez is. A műanyaghegesztéshez. Ezt vallja Tari Ilona szövőnő, aki ma a munka sürgőssége miatt munkaasztalhoz ült és százszámra hegeszti a műanyag zacskókat. Száz- és ezerszámra kell is a termékük, hiszen számtalan a megrendelés a vevőktől. Az üzem előnye, hogy kisebb tételeket is a tervezettől eltérően év közben is vállal és szállít. Rugalmasan elégítik ki a megrendelők igényeit, amit épp egy nagyvállalat nem lenne képes. — Üzemünk éves termelési értéke a múlt évben tervezett 16 millió forinttal szemben meghaladta a húszmilliót, amit részben a ritka szorgalmú, egy híján 30 fős Zója Szocialista Brigád asszonyainak köszönhetünk. Mintegy 470 kilométer öntözőtömlőt gyártottunk ezenkívül a Május 1., a soproni, a pásztói ruhagyárnak ruhavédőt szállítottunk. Két éve a melléküzem nyeresége elérte a 4 millió forintot, amiből a veszteséges alaptevékenységünket egészítettük ki — sorolja a termelőszövetkezet elnöke. „Szemlénk” a raktárban ér véget, ahol a szállításra váró termékeket csomagolták. Remélik 1979-ben is ilyen lelkesedéssel és szorgalommal zúgnak a szövőgépek, a varrógépek a Zója Szocialista Brigád tagjainak keze alatt. — kodák — Néhány perces megbeszélést tart a fehér köpenyes brigád. — Csöpögtessen negyven cseppet ebből a sárga színű folyadékból egy pohár langyos vízbe, s az így kapott kellemes ízű fertőtlenítő oldattal minél többször öblögesse a torkát! A tablettákat pedig úgy kell beszedni... — sokáig csendben figyeltem Balassagyarmaton az 1-es számú gyógyszertárban a tára mögött álló fehér köpenyes, fiatal, csinos lányokat, asszonyokat. Nem tudtam megállapítani, hogy melyikük lehet a gyógyszerész és melyikük az asszisztens, hiszen valamennyien egyformán kedvesek voltak. Köszöntek a belépő embereknek, elvették a feléjük nyújtott recepteket, tenyerekben szorongatott forintokat, ezután villámgyors mozdulatokkal keresték elő a kért gyógyszereket és mosolyogva nyújtották a betegek felé. — Amióta megalakult a brigádunk, érezhetően sokkal jobb lett a közösségi szellem, meggyorsult a munkánk ritmusa, egyszóval mindenki igyekszik többet adni tudásából, megszerzett ismereteiből. S ez nemcsak a hozzánk betérő pácienseknek, hanem saját magunknak is hasznunkra válik. Ha meg kellene határozni a magunk elé tűzött célok lényegét, akkor azt mondhatnám: jobbat, szebbet akartunk... — jelenti ki határozott hangon Vidámi Józsefné asszisztens, brigádvezetőhelyettes, majd folytatja: — 78’ májusában ünnepelte a mi kis közösségünk — tizenheten vagyunk a brigádban: két gyógyszerész, két takarítónő, és tizenhárom asszisztens, —, az első születésnapját és néhány nappal ezelőtt a jeles ünnep előtt kaptuk meg a szocialista brigád címet ! Akkor nagyon büszkék voltunk! — Milyen vállalások teljesítését tervezik 1979-ben? — kérdezem a munkacsapat vezetőjét, Szél Imréné asszisztenst. Egészségügyi híradót szerkesztünk — az ízléses kivitelű faliújság az officinában (eladótérben) van kifüggesztve, rendszeresen tájékoztatjuk betegeinket az új gyógyszerekről, fogászati kezelésekkel és egyéb beavatkozásokkal kapcsolatos tudnivalókról. Az új évben ez lesz az egyik feladatunk. Ezenkívül rendszeresen részt veszünk házi továbbképzéseken, szakszervezeti, politikai oktatásokon és ünnepi megemlékezéseken. — Az egészségügy berkeiben eléggé szokatlan az, hogy nem gyógyító orvost, kutató tudóst választottak névadójukul, hanem világhírű festőművészt... — Ennek története van: Csontváryról nagyon kevesen tudják azt, mivel foglalkozott fiatalabb korában. Gyógyszerész volt, Szlovákiában, Gácson dolgozott, saját patikájában. Ezért választottuk őt névadónkul, és talán mondanom sem kell: születésének 125-ik évfordulóját méltóképpen megünnepeltük. — Felelősségteljes munkájuk, a rendszeres tanulás mellett, mikor jut idejük közös szórakozásra? Vidámi Józsefné határozott hangon válaszol: — Eddig még mindig sikerült megoldanunk, pedig néha nagyon nehéz volt, mivel mindannyian nők — összesen 42-en dolgozunk a gyógyszertárban! Gyakran kirándulunk Budapestre, ahol színházba, múzeumokba látogatunk és természetesen megismerkedünk hazánk szép tájaival is. A gyesen levő kilenc kismamánkkal is tartjuk a kapcsolatot, havonta behívjuk őket továbbképzésre, ami után jut idő csevegésre, beszélgetésre is. Nincs abban semmi különös, ahogyan mi élünk, dolgozunk, tanulunk, ugyanis az tart össze minket, hogy mindent örömmel, jókedvűen, szívvel-lélekkel csinálunk... jobbat, szebbet akartunk... sikerült megvalósítani elképzeléseinket. Tőcsér Julianna A hármas követelmény jegyében Lakások felett bábáskodnak Vitán felül áll, hogy manapság az egyik legközérde- kűbb kérdés a lakásépítés. Tanácsi, szövetkezeti keretek mellett az új otthonok jelentős része az Országos Takarékpénztár megrendelésére jön létre. Az OTP Nógrád megyei Igazgatóságán a kivitelezési, finanszírozási és értékesítési feladatokkal a nyolc tagból álló Fáy András Szocialista Brigád foglalkozik. A közösség hét évvel ezelőtt kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe, s azóta kétszer a bronzkoszorút is sikerült elérniük. A nyolc ember igazán jól összeková- csolódott, s igyekeznek minél sikeresebben végezni munkájukat, hiszen tudják, milyen fontos ez azok számára, akik a takarékpénztáron keresztül remélnek új otthonhoz jutni. Idei tevékenységükben komoly szerepet kapott a kormányprogram keretében épülő bányászlakás-akciók előkészítése, részbeni lebonyolítása. Ebbeni tevékenységükről leghitelesebben Kovács Barna, a Nógrádi Szénbányák szociálpolitikai csoportvezetője beszélhet. — Többszöri tervmódosítás után Salgótarjánban 112, Nagybátonyban 252 bányászlakás épülhet az ötödik ötéves tervben az OTP közreműködésével. A takarékpénztár dolgozói részéről mindig a legnagyobb készséget tapasztaltuk. Mind az elosztásban, mind a különféle tárgyalásokon részt vettek, lehetővé tették, hogy az ügymenetet gyorsítsuk. Természetesen mi is igyekeztünk mindent megtenni, hogy mielőbb átadható lakások legyenek a tervekből. Nagybátonyban például csatornázási, alapozási munkákat végeztünk, segítve a kivitelezőt. Jelenleg ott tartunk, hogy mind a 364 lakás kiviteli dokumentációja — a kapacitásfoglalási szerződésekkel együtt — a rendelkezésünkre áll, Salgótarjánban pedig a Beszterce-telep F—3-as jelű épületében megtörtéit az első 34 bányászlakás műszaki átadása. A lakók januárban talán már be is költözhetnek. Harmincán közülük fizikai munkások, négyen pedig közvetlen termelési irányítók, mindnyájan föld alatti dolgozók. Valamennyien örülnek annak is, hogy a korábbi tájékoztatáshoz képest olcsóbban jutnak új otthonaikhoz. A Nógrádi Szénbányáknál azt is megtudtuk, hogy az akciós lakások jelentős része új dolgozóknak jut. Az igénylők nagy része szakmunkás. Alkalmazásuk alapfeltétele a nehéz föld alatti, fizikai tfiunka gépesítésének. Abban, hogy a bányászlakásépítés terén ilyen eredmények születtek, jelentős része volt a Fáy brigádnak is. Tevékenységük azonban nem korlátozódott ezekre az otthonokra. 1978-ra kétszáz lakás építésének megkezdését és kétszáznegyvennégy befejezését tervezték. Ehelyett kétszázhatvanhatot kezdtek meg és kétszázötvenhat otthon készült el. Sikerük titkai közé tartozik az, hogy együttműködési szerződést kötöttek a NOM- BER Ybl Miklós Szocialista Brigádjával, a vállalkozási osztály dolgozóival, s ennek jegyében kölcsönösen segítik, kiegészítik egymás munkáját. E tevékenységük hatékonyságának növelésére tervezik, hogy kapcsolatba lépnek a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat érintett szocialista brigádjaival is, melyek a lakásokat kivitelezik. Remélik, hogy ezzel sikerül az átfutási időt még rövidebbé tenni anélkül, hogy az a lakások minőségének rovására menne. Ha takarékpénztárról beszélünk, legtöbb embernek üvegablak mögött bankókat számláló pénztárosok jutnak az eszükbe. A Fáy brigád tagjai közt van mérnök, technikus, közgazdász. Munkájuk egyáltalán nem látványos, mondhatni a „színfalak mögött” tevékenykednek. Munkahelyi feladataik ellátása mellett igyekeznek képezni magukat, s közös rendezvényeikkel példát mutatnak munkatársaiknak. Néhány évvel ezelőtt például ellátogattak egy helybeli művész műtermébe, majd a látogatásokból sorozat lett, és személyes ismeretség Salgótarján alkotóival. A látogatások alkalmával egyre többen és többen csatlakoztak hozzájuk, legutóbb mikor id. Szabó Istvánt látogatták meg otthonában, már két másik brigád is velük tartott. Sok sikert kívánunk a Fáy brigádnak, remélve, hogy szorgalmuk, megbízhatóságuk jutalmaként nemsokára ezüstkoszorúsként köszönthetjük őket. —g.— NÓGRÁD - 1979. január 4., csütörtök 5
