Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-14 / 294. szám
Karancssági áHafíenyésztők Növekedett a tejtermelés Népi ellenőrök vizsgálók (II.) Az ügyintézés buktatói A vizsgált szervekhez érkezett beadványok ügyintézésének módja többféle: vizsgálat saját hatáskörben, felvilágosítás, tanácsadás, intézkedést nem igényel, vizsgálatra át- téve más szervhez. Ezzel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a saját hatáskörben végzett vizsgálat meghatározó szerepet játszik és folyamatosan emelkedő arányt képvisel a vizsgált szerveknél. A különböző vállalatoknál, intézményeknél, szövetkezeteknél1 eltérő módon hozták létre az- ügyintézéshez szükséges szervezeti kereteket. Ezért működésük hatékonysága is eltérő. Nem figyelmeztetnek gált szervekhez is a legkülönbözőbb fórumoktól küldték meg az állampolgárok beadványait intézés végett. (Csak példaképpen: Minisztertanács elnöke, MSZMP KB irodája, rádió, televízió, újságszerkesztőségek, minisztériumi szervek stb.) Az előbbiek kapcsán meg kell azt is jegyezni, hogy nem is mindig oda kerülnek a fenti szervektől a beadványok, ahol valóban kötelezettek az eljárásra. Így vándorolnak az iratok és közben - telik-múlik tíz idő. amely természetesen kedvezőtlenül érinti az állampolgárokat. Az előbbiekből fakadóan indokoltnak látnánk azt tudatosítani az állampolgárokban, hogy alsóbb szervekhez is érdemlegesen fordulhatnak beadványaikkal. Megállapítottuk a vizsgált egységeknél, hogy általában szakszerűen végzik a bejelentések, panaszok kivizsgálását. E vizsgálati megállapítások realizálása többségében megfelelő, az intézkedések alkalmasak a hibák kijavítására, megszüntetésére. Néhány esetben azonban előfordul, hogy a realizálás formális, a tett intézkedés nem kielégítő. A megvizsgált, névvel ellátott bejelentéseknek mintegy 20 százaléka, a panaszügyeknek pedig átlag 30 százaléka alaptalannak minősült a vizsgált időszakban. Az ellenőrzéseink során mégis csak elvétve tapasztaltuk azt, hogy az indokolatlan bejelentést, vagy panaszt tevőket valamilyen módon egyáltalán £i- gyelmezették volna. A megvizsgált szervekhez érkezett bejelentések, panaszok 80—90 százalékát a törvényben meghatározott 39 napon belül intézték. Pozitív tapasztalat, hogy évről évre csökken a 30 napon túl intézett beadványok száma. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a tanácsok, vállalatok, intézmények a törvény megjelenése óta fokozott figyelmet fordítanak az ügyintézés idejének csökkentésére. Tapasztaltuk vizsgálatunk során azt is, hogy a bejelentők, panaszosok egy része tájékozatlanságból, másrészt ügyeinek kedvezőbb elintézését remélve olyan felsőbb fórumokat keres meg, amelyek az ' ügyintézésre nem illetékesek. Így a beadványok visszakerülnek az intézkedésre jogosult, illetve kötelezett helyi szervekhez. Az általunk vizsPénz, kivitelező ? A vizsgálatok nyomán az érdekelt szervek általában megfelelő intézkedéseket tesznek a hibaforrás megszüntetésére, ezek túlnyomó többsége eredményes is. Természetesen néhány esetben anyagi okok akadályozzák a közérdekű javaslatok, bejelentések megvalósítását. Tapasztaltuk azt is, néhány községi tanácsnál, hogy minden problémát csak pénz- és kivitelezői kapacitáshiányra vezetnek vissza és nem keresnek áthidaló megoldásokat. Ebben a gyakorlatban az a veszély rejlik, hogy elveszik a lakosság kedvét a javaslattételtől, nem látják értelmét az állampolgárok jogaik gyakorlásának. A bejelentők vissza tájékoztatása többségében valamilyen módon megtörténik, azonban a vizsgált szervek nagyon eltérő gyakorlatot folytatnak ezen a téren. Több hiányosságot tapasztaltunk a közbeeső tájékoztatásoknál. Megállapításaink szerint még azoknál az egységeknél, sem mindig adnak 30 nap elteltével közbeeső tájékoztatást, ahol egyébként példamutató rendezettség tapasztalható a bejelentések ügyintézésében. A vizsgált szervek többségénél évente készítenek elemző, összefoglaló jelentéseket a bejelentések, panaszok alakulásáról, a vizsgálatok során szerzett tapasztalatokról, az ügyintézés módjáról. Tapasztalataink szerint az átfogó értékelés, az okok és ösz- szefüggések elemzése és ennek hatása a hibák megelőzésére még nem elégséges. A törvény megjelenése óta eltelt viszonylag rövid idő alatt a felügyeleti szervek még csak kevés helyen ellenőrizték a végrehajtást, bár megítélésünk szerint pontosan ebben a kezdeti időszakban kellett volna erre nagyobb súlyt helyezni. A vizsgált egységek a különböző hírközlő szerveket csak ritkán veszik igénybe a lakosság széles rétegeinek tájékoztatására; az ebben rejlő lehetőségek tehát jobban kihasználhatók lennének. Javaslatok Megállapítható, hogy a törvény végrehajtásának a kezdeti lépéseit tudtuk értékelni, rámutatva mind a pozitív, mind a kedvezőtlen jelenségekre. A törvény megjelenése óta általában javult az állampolgárok bejelentéseinek, panaszainak ügyintézése. A negatív jelenségek megszüntetése érdekében a NEB javaslatokat tett. A tanácsi szerveknek javasoltuk, hogy a megyei tanács szakigazgatási szervei tekintsék át az 1977. I. törvény végrehajtását, a felügyeletük, irányításuk alá tartozó vállalatoknál, intézményeknél és a szükséges intézkedéseket tegyék meg a törvény érvényesülése érdekében. A tanácsi szervek a vállalataiknál és intézményeiknél fokozottabban ellenőrizzék a hivatkozott törvény végrehajtását. A tanácsi dolgozók továbbképzésén, munkaértekezletén célszerű lenne a törvény végrehajtásának tapasztalatait összegezni, értékelni. A vizsgált szerveknek indítványoztuk, hogy kétévenként értékeljék a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézésének tapasztalatait. Ennek alapján intézkedjenek a kiváltó okok megszüntetésére; a bejelentések, panaszok megelőzésére. A lakosság széles rétegét érintő bejelentések, panaszok vizsgálatának eredményeit szélesebb körben indokolt ismertetni; erre a célra jobban igénybe kell venni a megyei sajtót, üzemi lapokat és a tanácsi rendezvényeket. Reméljük, hogy vizsgálatunkkal hozzájárultunk államunk azon jelentős érdekének megvalósításához, amit az 1977. I. törvény végrehajtása jelent. Bartus Lajosné megyei NEB főelőadója A karancssági termelőszövetkezet éves termelési értéke csaknem 26 millió forint. A domborzati viszonyok, a növénytermesztésre kedvezőtlen adottságok miatt a termelési érték csaknem 65 százalékát az állattenyésztés adja. Egyre jobban élnek is az állattartásra kedvező lehetőségekkel a közös gazdaságban. Több mint tizenegymillió forint bevételre számítanak a szarvasmarha-tenyésztésben. Az egy tehénre jutó tejtermelési tervük az év elején 3200 liter volt, ami december végére meghaladja a 3700 litert. A kizárólag tejhozamú állomány tejtermelési terve több mint 910 ezer liter. A holstein-friz és magyartarka keresztezéséből származó utódok a vártnál jobb termelő- képessége, a vezetők figyelmessége és a szocialista brigád törődő munkájának köszönhetik az év végére várható egymillió 40 ezer liter tejet. Ez a többlet csaknem egymillió forinttal növeli a tervezett tejtermelési árbevételüket és év végére eléri a 6,2 millió forintot. Így a tervezett tízszázalékos többletértékesítést 25 százalékra sikerül teljesíteniük. A kedvező eredményeket, hogy milyen módszerrel érték el néhányat említve, a sok közül. Állandóan figyelik, hogy a jószágok takarmányigénye ki van-e kellő mértékben elégítve. A szilázst, répaszeletet adagolás előtt pácolják. Az itt dolgozók azt tartják, hogy „rend és tisztaság az alapja mindennek”. Ezt igazolja az a tény is, hogy az állatelhullás 1,2 (!) százalék, amire azt hiszem kevés helyen akad példa. Erre a „bűvös” számra méltón büszkék az állat- gondozók is, mivel az ő munkájuktól sok minden függ. Felkészültek a téli takarmányellátásra, mintegy 120 vagon szálas takarmány és 320 vagon silókukorica a közös gazdaság készlete, ami kielégíti a szükségletet. Az adottságoknak megfelelően másik fontos területük a juhtenyésztés. A termelő- szövetkezet vezetősége az idén háromszor tárgyalta a juhászat helyzetét. Fő problémájuk az volt, hogy a megyében éveken át miért volt utolsó a juhászatuk. Alapvető problémáik: hiányoztak a szakképzett juhászok, a szakemberek csak másodrendűnek tekintették a juhászatot, a vezétés inkább szarvasmarhacentrikus volt. Az idén, megváltoztak ezek a körülmények, három nyáj élére szakképzett juhász került, a vezetők ugyanolyan alapállásból kezdik vizsgálni a juhászatot is, mint a szarvasmarha-tenyésztést. A vezetőség célul tűzte, hogy a juhászat legalább a megyei szint középtáján helyezkedik el. 1979—80-ra pedig el kell érni a juhtársulásokba gazdálkodó tsz-ek szintjét. A nyírósúly. ami a tavalyi év mérlege elmarad a tervezettől, de jövőre négy kilogramm fölé kívánnak lépni. A márciusi báránynyírások csaknem 300 ezer forintot hoztak a gazdaság konyhájára. Mintegy 500 tejesbárány és 250 pecsenyebárány értékesítését tervezik. Az idén az anyaállományt selejtezték, de év végére nem csökkenhet, várhatóan a juhászat árbevétele eléri a 900 ezer forintot — tájékoztatott Lovas Márton főállattenyésztő. —kodak— Folyamatosan javítják a meghibásodott gépeket a bujáki Zöldmező Termelőszövetkezet gépjavító műhelyében. Az őszi mezőgazdasági munkák befejeztével már készülnek a gépek téli nagyjavítására. A képen Patkós László, Pálinkás László és Gábor Ferenc rakodógépet javítanak. M un k ások A z érdekviszonyokkal kapcsolatban hazánkban sokáig az a nézet uralkodott, hogy szocialista viszonyok között az emberek érdekei automatikusan egybeesnek és megegyeznek a társadalmi fejlődés általános érdekeivel. Ebből már egyenesen következett, hogy a gazdasági szervezetek — vállalatok, szövetkezetek — érdekei egymással és a népgazdaság érdekeivel megegyezőek. Ugyancsak a fenti kiindulópont vezetett el ahhoz a nézethez, hogy a gazdasági szervezeteken belül az egyes rétegek érdekei automatikusan összhangban vannak, ami egyik vállalatnak jó, jó a másiknak is, ami a vezetőknek jó, az jó a munkásoknak is. Ma már tudjuk, hogy az érdekellentétek nem attól szűnnek meg, ha összemossuk őket, ha nem beszélünk róluk. A valóságos társadalmi folyamatok ettől még bonyolódnak, ütköznek tovább a maguk útján. Ráadásul a konfliktusok tagadásával, el nem ismerésével a társadalom irányítását is megfosztjuk attól a lehetőségtől, hogy megfelelő ismeretek birtokában oldhassa meg az érdekek egyeztetését, ellentéteik feloldását. A hatvanas évektől megszaporodtak az érdekekkel, érdekkonfliktusokkal foglalkozó elméleti és empirikus kutatások. Ettől az időtől fogva jelentkezett ugyanis a társadalomirányításban az a törekvés és felismerés — mely legutóbb a XI. kongresszus határozataiban is megfogalmazódott —. hogy a politika vessen számot a társadalom valóságos érdekviszonyaival és azokat szocialista fejlődésünk céljainak megfelelően tudatosan igyekezzék befolyásolni. Héthy Lajos és Makó Csaba 1972-ben Munkásmagatartások és a gazdasági szervezet című könyvükben közreadták ez irányú kutatásaik első összefoglaló eredményeit. Egy nagy nyugat-magyarországi gyár egyengető lakatosainak „munkásmagatartásait” vizsgálták. A vizsgált gyáregységben a teljesítménymutató — a vezetők minden erőfeszítése ellenére — nagyarányú kilengésbe kezdett- Az okok: a vállalati vezetés — mint minden év elején — „szűk marokra fogta a pénzt”, a rosszul fizető munkákat helyezte előtérbe, takarékosabban bánt a jutalmak, prémiumok kezelésével és — ami leginkább érzékelhető volt —, nem engedélyezte a túlórákat. A teljesítmények rohamosan csökkentek, pedig az emberek látszólag szorgalmasan, „nyugodt igyekezettel” dolgoztak. A gyár szállítási kötelezettségei miatt is nehéz helyzetbe került. A teliesítményesés következtében az órabérek is alaposan lecsökkentek, s az idősebb munkások ennyiért a már ismét íelajánlott túlórát nem Vállalták el. és érdekek A helyzet egyre inkább elmérgesedett, míg végül a vállalat vezetősége, felismerve az így kialakult viszonyok tarthatatlanságát, radikálisan beavatkozott: célprémiumokat tűzött ki, „jól fizető” munkákat adott a munkásoknak. Az egyengető lakatosoknál szinte varázsütésre helyreállt minden: ismét emelkedtek a teljesítmények és ezzel együtt a bérek; állandósult a túlórázás. A munkások tehát „győztek”, érvényesítették érdekeiket. A szerzők most megjelent könyvükben — Munkások, érdekek, érdekegyeztetés — egy lakásépítő vállalat üzemeltető villanyszerelőinek példáját használják fel annak a kérdésnek a vizsgálatára, hogy szervezeteinkben, szocialista vállalatainkon belül hogyan mozdítható elő — vezetők és beosztottak együttműködése, hogy erősíthető ezáltal az üzemi demokrácia. A példában szereplő lakásépítő vállalatnál a termelési eredmények ugyanis évről évre elmaradtak a termelőirányzatoktól, sőt, abszolút mértékben is csökkentek. Űj igazgató került a vállalat élére, aki „rendcsinálás” közben hamarosan felfigyelt egy munkáscsoportra, az üzemeltető villany- szerelőkre, pontosabban kiugróan magas keresetükre, melyet többletmunkával és rendszeres túlórázással értek el. Anélkül, hogy alaposabban mérlegelte volna az okokat, a villanyszerelők helyét és szerepét a vállalat tevékenységében, új munkarend bevezetését készítette elő. Olyat, amely anyagilag hátrányosan érintette a villanyszerelőket. A következmények kezdetben hasonlítottak az előző példában említettekhez: romlott a munkafegyelem, többen elmentek a vállalattól, míg mások, éppen a szabályok igen precíz betartásával hátráltatták, lassították a munkát- A vállalat vezetői és a munkások képviselői az úgynevezett „bérvitán” tanácskozták meg a kérdést. A főnökség úgy tüntette fel a tervezett intézkedéseket, mint amelyek a vállalat, a hatékony termelés és a munkások érdekeit szolgálják, hiszen ezáltal megszabadulnak a fárasztó túlmunkától. A villanyszerelők pedig azzal érveltek, hogy túlmunkájukra szükség van. mert jelenlétüket a biztonságtechnikai előírások is megkövetelik. Érdemes felfigyelni a bérvita menetére: pénzről, keresetről alig esett szó, a munkások — tudatosan — nem ezzel, hanem a vállalat által hozott rendszabályokkal érveltek. Ez a magatartás, mármint hogy a pénzről, illetve arról nem szabad beszélni, amit el akarunk érni, megfelelt a társadalmi várakozásoknak és értékeknek, melyek azt a követelményt állították az „öntudatos” dolgozóval szemben, hogy viselje szívén a vállalat sorsát, egyéni érdekét ne helyezze a vállalati kollektíva és ezzel együtt a társadalmi érdek elé. A villanyszerelők — vagy érdekeik — itt is győztek. Fellépésük azért is lehetett sikeres, mert többletmunkájukra valóban szüksége volt a vállalatnak. S, hogy ez nyilvánvalóvá vált, abban döntő szerepe volt annak, hogy a villanyszerelő csoportnak az átlagosnál nagyobb képessége volt érdekei érvényesítésére. Felismerték, hogy valódi törekvésük — a magas átlagkeresetek megtartása — felfedése vereségükhöz vezetett volna. A „bérvitán” éppen ezért éppen a bérről esett a legkevesebb szó. Hogy az érdekérvényesítésnek ez a módja mennyire tudatos — erre nehéz válaszolni. Még a pénzhez legjobban ragaszkodó, legracionálisabban gondolkodó emberről is túlzás lenne azt' feltételezni, hogy minden idejét, szellemi energiáját lekötné érdekeinek megfogalmazása és az érvényesítésükhöz szükséges cselekvés kidolgozása. Az érdekek többnyire kritikus helyzetekben kerülnek előtérbe, akkor, amikor az emberek rákényszerülnek, hogy érdekeiket végiggondolják, s a szükséges következtetéseket levonjákA vállalat számára kitűzött célok — hogy az ötéves tervben évi 3 ezer lakást kell felépíteni — a társadalom egészének elvárásait fejezték ki a kollektívával szemben. A szervezetek elé tűzött célok azonban csak akkor válhatnak közös érdekké, ha e célokat az egyének is magukénak vallják. Az adott esetben például nyilvánvalóan mindenki egyetértett az évi 3 ezer lakás felépítésének szükségességével, ám ennek a célnak meghirdetése önmagában nem válhatott a kollektíva érdekévé!, Az emberek nem a lakások felépítésének célkitűzésével mentek a vállalathoz dolgozni, hanem hogy munkájukkal szerzett jövedelmeik hozzásegítsék őket szükségleteik kielégítéséhez. A z üzemeltető villanyszerelők esetének helyenkénti riportszerű leírása számos gyakorlati probléma megértéséhez segít hozzá — miért laza a munkafegyelem. miért és hogyan nyilvánul meg a szervezetlenség, miért drágulnak a lakások stb. De talán még ennél is fontosabb az, hogy a konkrét események elemzése jó lehetőséget teremt az érdekek tartalmának és mozgásának vizsgálatára. Cs. Gy. NÓGRÁD - 1978. december 14., csütörtök 3 02010201010000000000000201010101