Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

Egy tanár emlékezik Jutka az Operában Nógrád zeneértő közönsége előtt bizonyára nem ismeret­len Kukely Júlia neve, aki je­lenleg a budapesti Operaház ösztöndíjas magánénekese, de talán kevesebben tudják, hogy az ifjú művésznő Sámsonhá- zán született, s gyermekéveit Salgótarjánban töltötte, mi­után szüleivel együtt ideköl­töztek. Zenei tanulmányait az itteni Május 1. úti (jelenleg Mártírok úti) zenei tagozatos általános iskolában kezdte, ahol tanára Zeke László volt, aki nyugdíjasként is szí­vesen emlékezik volt tanítvá­nyára, annál is inkább, mert hiszen kapcsolatuk ma is tart. Hogvan is kezdődött? — Egy élénk tekintetű, cop. fos kislány jött felvételizni az előző iskolai évben megnyílt zenei tagozatos általános is­kolába 1960. áprilisában — emlékezik Zeke László. — Arra már nem emlékszem, melyik gyermekdalt énekelte el a „felvételin”, de az bizo­nyos, hogy a szokásosnál sok- íkal bonyolultabb ritmust visz- szatapsolt és ugyancsak bo­nyolultabb dallamfordulato­kat első hallásra visszaénekelt. Nemcsak muzikalitása volt ki. váló, de nem mindennapi volt különös színű, üde gyermek­hangja sem, amely még ma is, tizennyolc év távlatából fü­lemben cseng. Mi leszel, ha nagy leszel, kérdeztem. Tán. cosnő, vágta rá. Harmadik osz­tályos korában a helybeli ze­neiskolában kezdett zongorát tanulni Guthy Évánál, aki szintén észre vette, hogy ta­nítványa nem annyira az instrumentális, mint inkább a vokális zene iránt vonzódik. Zongora mellett énekelni is tanította. A miskolci zenemű­vészeti szakközépiskolába már nemcsak zongoristaként vet. ték fel, hanein tudtak szép hangjáról is. Komoly énekta­nulásra fogták, mert tizenöt éves korában sejteni lehetett, hogy nagy ígéret. Szülei is segítették, Budapestre költöz­tek. Így került Jutka a Bar­tók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Később, mint a zeneművészeti főiskola ének tanszakának növendékére, maid pedig, mint opera tan­szakosra művészi berkekben kezdtek felfigyelni rá. Néhány adalék. A Karlovy Varyban 1975-ben rendezett Dvorák-'versenyen második dijat és különdíjat nyert. Olaszországban, Finnország­ban koncertezett. Részt vett az A1XEN provencei opera­kurzuson. Rendszeresen kap ‘ 1 íi# Sí .. f elkérést rádiószereplésre. A Magyar Rádió által rendezett dalversenyen harmadik díjat kap, a díjkiosztást a televízió is sugározza. Érdemes elol­vasni a Muzsika című zenei folyóirat 1977. júliusi számát, ahol Kórényi Mária méltatja a dalverseny résztvevőinek produkcióit, köztük elisme­rően szól Kukely Júlia tehet­ségéről is. — Aztán jött egy meghívó a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola opera tanszakos hallgatóinak az Erkel Színház, ban tartandó vizsgaelőadására — jegyzi meg Zeke László. — Ilyen szép ajándékot ritkán kap pedagógus. Csaknem negy­ven évig vártam arra a pilla­natra, hogy legyen olyan ta­nítványom, aki igazán és mél. tán „híres ember” lesz. Igaz, A Gandan-kolostor ritkaságai D A mongol kultúra egyik fel. légvára a 339 éves Gandan- kolostor, amely értékes rit­kaságokat tár a látogatók elé. Az ország legnagyobb múzeu­maként számon tartott intéz­mény nemcsak ősi selyemfüg­gönyeiről, porcelánszobrocs­káiról, a buddhista művészet egyedi darabjairól nevezetes, hanem ősi könyvtáráról is. Egyedi kéziratok, buddhista művek XVII. századi fordítá­sai, a mongol lámák életéről, munkájáról szóló művek elé­gítik itt ki a múltat kutató tudósok érdeklődését. Jutka még nem Komlósd Erzsi, aki szintén salgótarjáni szüle­tésű, de minden adottsága megvan rá, hogy máris büsz­kén emlegessük. Csodálatos érzés volt, amikor Wagner Walkürjében Brünhilda sze­repében a színfalak mögül meghallottam a hangját. Itt csak pár motívumnyi szerepe volt. Nem sokáig kellett azon. ban várni a komoly vizsga­anyagra, Verdi Traviátájának I. felvonásából Violettát ala­kította. Mondhatom, saját vizsgáimon sem volt akkora gombóc a torkomban, mint akkor. Hangjának csodálato­san szép egyéni színét élvez­hettem minden regiszteren. A PM szeptember 6-i számában Dalos Gábor — aki a lapban mind az öt végzős hallgatót bemutatta — így ír róla: ........nem csekély próbatétel: g yőzni a Kaméliás hölgy el­ső felvonásbeli áriájának csil­logó díszítéseit, biztosan ki­vágni benne a háromvonalas Esz-t...”. Tehát mások is igazolták meglátásomat. Má­sik vizsgadarabja a Porgy és Bess-ben Bess alakítása volt. Dalos Gábor erről a szerep­formálásról azt írja, hogy Violetta után nem volt köny­nyű feladat „___bravúrral c súszkálni Bess glissandókkal teli néger dallamvilágában... testtartásával, mozgásával, játékával is felidézte a szín­padon a múlt század közepi Pá­rizs palotáinak, szalonjainak ünnepelt szépségét, majd az 1930-as évek Dél-Karolinájá­ban a néger negyed fojtó at­moszférájából kitömi vágyó lány alakját”. Kukely Júliának azóta szá­mos más fellépése volt, köz­tük egy salgótarjáni is, 1977. novemberében. Sajnos, ke­vesen hallgatták, pedig Jandó Jenő zongoraművész is fellé­pett, s a szintén tarján! szü-( letésű Füzes Péter kürtmű­vész. Zeke László büszke volt ta­nítványaira, s nyugdíjasként is szívén viseli a jövőre húsz­éves jubileumát ünneplő is­kola, valamint a város zened életének örömeit, gondjait. Szívesen emlegeti például Kecskés András gitár. és lantművészt, aki zenetudomá­nyi munkát is végez, Deák Pálmát és Zséri Katit, a bu­dapesti zeneművészeti főis­kola hallgatóit, akik hajdan szintén a zenei tagozatos ál­talános iskolába jártak, csak­úgy, miéit Hollay Kálmán szí­nész. Ugyanakkor dicséri a zeneiskolai kollégák áldozatos munkáját, örül, hogy huszon­két év után most végre tevé­kenységükhöz méltó új isko­lába költöznek. — Könnyíteni kellene a ze­nei általános iskola helyzetén is — mondja. — Annak ide­jén az iskolát 400 tanuló szá­mára építették, most több mint 800 gyerek tiporja benne egymást. Remélem, a jövőben sikerül majd enyhíteni e gondökon. T. E. Nehéz választ A bírósági irattár előtt, a szűk előszobában zsúfolódott össze a filmforgató csoport. Az ajtót az imént zárták be, egy szigorú képű rendező asszisztens felügyeletére bízva, mert odabent már elkezdő­dött a forgatás. Az irattáros (Leisen Antal), ahogy a csapó bekiáltja a fel­vétel soron következő számát, ölnyi iratcsomót markol fel az asztalról, s miközben sietősen szabályos rendbe kötözi, bi­zonytalan tekintettel lesi áz előtte álló, halk szavú férfit, aki érezhetően súlyos dolgo­kat fogalmaz meg néhány szóban. — Én is ugyanígy, ponto­san ugyanígy gondoltam... — mondja Nyikoláj (Lohinszky Lóránt). — Mert ugye eg.v személy egyszerre két helyen nem lehet... Szörnyű do­log!. .. Mindent köszönök. — Elutazik? — csodálkozik az irattáros? — Milyen kár. Pedig a főügyészségről érdek­lődtek maga után. — S miért érdeklődtek? — .. .mert nekem jelente­nem kell, ha valakinek vala­milyen okból egy aktát ki­adok. A jelenet alig villanásnyi, s a felvétel hamarosan véget is ér Tyimofej Szokolov „Ne­héz választás” című elbeszé­léséből készülő tv-film forga­tásán. A téma érdekfeszítő: egy jogerősen elítélt fiú ár­tatlanságát akarja kideríteni a novella hőse. Mihályfi Imre rendező így számol be a forgatás előzmé­nyeiről: — A Szovjet Irodalom cí­mű folyóiratban bukkantam rá erre az elbeszélésre, amely valóságos eseményt rögzít. Feltételezhetően az elbeszélés írójával történt meg mindez, amit elmond. Erre utal a tény, hogy a szerzőnek mind­máig ez az egyetlen írása. — Elmondaná a novella lé­nyegét? — Erőszakos bűncselekmény­ért ítélnek el egy fiatal fi­út egy szibériai kis városká­ban. A fiú hozzátartozója le­vélben kér segítséget a falu­jukból elszármazott jogász­tól, azt állítván, hogy a fiút megalapozatlan ítélet alapján zárták be. A jogász csak gyer­mekkorából emlékezett a fa­lubeli gyerekre. — S az eredmény? — Emberünk, Nyikoláj, becsülettel végigcsinálja a nem sok sikerrel kecsegtető, hosszú és bonyodalmasnak ígérkező ügyet, amelynek igazáról meg sem győződhet, egészen addig, amíg fel nem tárja az ítélet ellen szóló el­lentmondásos tényeket". Hogy mégis miért vállalta el ezt az ügyet? Belekeveredett! Elő­ször visszautasította. A levél azonban nem hagyja nyugod­ni. Nem hagyja békében a gyanú, hogy a fiúnak esetleg mégis igaza van és ártatla­nul zárták börtönbe. NŰGRAD - 1978. decembei 14., csütörtök Múzeumok a Szovjetunióban A „múzeumi csend” nem jellemző ma már a szovjet múzeumokra. Moszkva, Lenin- grád, Kijev, Tbiliszi, Szara- tov múzeumait soknyelvű be­szélgetés zaja tölti meg, s csak a tárlatvezetők magya­rázata hallik ki időnként. A múzeumokban rendszeresen tartanak órákat iskolásoknak és egyetemistáknak, találkozó­kat szerveznek, előadások hangzanak el. A múzeum ma nem az élettől elvonuló csen­det jelképezi, a csendes áhí­tatot, hanem tevékeny részt kér az életből. Oroszországban 1913-ban öt- millióan fordultak meg a múzeumokban. A múzeumlá­togatók száma 1940-ben elérte a 20 milliót, tavaly pedig már 140 millió volt. Állami kezelésben jelenleg több mint 1400 múzeum mű­ködik a Szovjetunióban, de ehhez hozzá kell számítani további B ezer társadalmi ala­pon működő népi és iskolai múzeumot is. összehasonlítá­sul elmondhatjuk, hogy Orosz­országban az ,1917-es forra­dalmat megelőzően mindössze 213 múzeum működött, s a birodalomban élő népek közül igencsak kevésnek volt nem­zeti múzeuma, Ma valamennyi szövetségi és autonóm köztársaságban, területi székhelyen láthatók különféle gyűjtemények — történelmi, művészeti, népraj­zi és emlékmúzeumok. A leg­nagyobb közgyűjtemények kö­zé tartozik a leningrádi Er- mitázs (évi 3,8 millió látoga­tó), az Orosz Múzeum, a moszkvai Történelmi Múze­um, a Tretyakov Képtár, a Puskin Képzőművészeti Mú­zeum, a Központi Forradalmi Múzeum, a Vlagyimir-Szuz- dal-i műemléki együttes, a taskenti Üzbég Történeti Mú­zeum, a Lett Forradalmi Mú­zeum, Kazányban a Tatár Ál­lami Múzeum és így tovább. A Szovjetunióban talán nincs Is olyan közgyűjtemény, amely évente legalább 1—2 tudomá­nyos expedíciót ne szervezne anyagának gyarapítására. Az oroszországi föderáció mú­zeumai például 1975—76-ban a múlt több mint egymillió értékes tárgyát gyűjtötték ösz- sze. Az ukrajnai gyűjtemé­nyek 200 ezer, a grúziaiak 110 ezer, a kazahsztániak pedig 50 ezer tárggyal gazdagodtak. Olyan múzeum elképzelhe­tetlen, amely ne rendezne anyagából évente 2—3 szako­sított kiállítást. Népszerűek a vándorkiállítások is. Az orosz- országi föderáció autón, vas­úti kocsiban és hajón beren­dezett mozgó tárlatait évente több mint 5 millióan látogat­ják. Figyelemre méltó a szovjet múzeumok nemzetközi tevé­kenysége. Szovjet kiállítási á s — Mi az, ami felkeltette a rendező érdeklődését ebben a történetben? — Az elbeszélés valóság­elemei hatottak rám. Nem a hősi póz, vagy ambíciók, de „hősünk” erkölcsi elkötele­zettsége ragadott meg. Nyiko­láj nem hős, hanem átlagem­ber! Nem sikerekre törekszik, mégis belevág egy reményte­lennek tűnő vállalkozásba, belső kényszer alapján. — A tv-film főszereplője erdélyi színész. Miért éppen Lohinszky Lórántra esett a választása ? — Az ő színészi eszközei­ben találtam meg mindazt a humanitást és zártságot, amit magamnak elképzeltem tör­ténetünk hőséről. A „Nehéz választás”-t ha­marosan a Szovjetunióban is forgatja a Magyar Tv. A ren­dező és közvetlen munkatár­sai már kiválasztották a for­gatás helyét: egy Moszkva környéki kisvárosban. Szcmann Béla A Tretyakov Képtárban. Kirgizia. A Talaszi járás Vörös Hajnal kolhozában a tár­sadalmi alapon működő helyi múzeum igazgatója, Teodor Gereon cs Uianbek Moldoku! ov segít kiválogatni az új tár­lat anyagát. anyagot tavaly mintegy 170 tárlaton mutattak be a világ különböző országaiban. Egy sor külföldi gyűjtemény anya­gát pedig a Szovjetunióban láthatták az érdeklődők. A szovjet muzeológusok fon­tosnak tartják a csoportos, kollektív látogatásokat. Válla­latokkal, intézményekkel, is­kolákkal erre szerződéseket is kötnek. Fogadnak külön szak­mai, korosztály szerinti cso­portokat, helyet adnak a szak­köröknek, érdekes találkozókat szervező kluboknak. Nagy a múzeumbarátok tá­bora. Közülük sokan ajándé­kokkal is gyarapítják a gyűj­teményeket. Így a moszkvai Puskin Képzőművészeti Mú­zeum például tíz év alatt 60Ö személytől kapott értékes mű­tárgyakat. Gavriil Petroszjan Pszichológus az iskolában Csehszlovákiában 120 peda­gógiai-pszichológiai tanácsadó állomás működik. Közülük az elsők már az ötvenes évek óta segítik az iskolák, a szü­lők nevelő munkáját. Az óvodáskortól a 15. életévig kísérik figyelemmel a gyer­mekeket a területi és járási tanácsadók, míg a megyei ál­lomások 15—18 éves korig. Szerepük az első osztályosok vizsgálatánál kezdődött, ma már az óvodában, mert a pszichológusok véleménye szerint jó, ha minél korábban felfedezik a gyermek fejlődé­sének gátló tényezőit. Azok az első osztályosok, akik a szokásos tesztnek nem felelnek meg, a pszichológu­sok tanácsára vagy várnak még egy évet, vagy speciális osztályokba kerülnek, ahol egy év alatt regenerálják őket. Az ország minden általános és közéniskolájában dolgozik pszichológus, aki figyeli a gyermekek fejlődését. A „problémás” gyermekeket be­hívják a tanácsadó állomás­ra, hasonló korú társaikkal együtt, ahol megfigyelik jel­lemüket, segítenek megsza­badulni a gyermeknek attól a magatartástól, ami a közös­ségből kirívóvá tette. Ha szük­ségesnek tartják, speciális nyári táborokba küldik a „pá­cienst”. Ezek programja rész­ben megegyezik a szokásos nyári táborokéval, ugyanak­kor közvetlenebb kapcsolat alakul ki a megfelelő képzett­ségű táborvezetőkkel, nevelők­kel, akik igyekeznek a gyer­mekek pozitív tulajdonságait megerősíteni. A „gyógymódba” bevonják a zenét, a rajzot; olyan játékokat rendeznek, amelyekben a gyermek elő­adó-, kifejezőkészsége fejlőd­het, öntudata erősödhet. E táborok kettős haszonnal jár­nak: nemcsak a gyermekek válnak egészségesebb közös­ségi emberkékké, de a tábor­ban dolgozó pszichológusok is új tapasztalatokhoz, módsze­rekhez jutnak, ami további eredményeik biztosítéka. Mai tóvéaján/atunk 21.35: Philemon és Baucis. A jól ismert mitológiai pár Philemon és Baucis klasszi­kus története elevenedik meg századunkban Déry Tibor tol­la nyomán. A hűség példaké­peként emlegetett öreg házas­pár ezúttal is nagy szeretet- ben és megértésben éldegél egymással és csak egymásnak Pest falai között, a mában gyökerező valóság talaján. Csendjükbe, békéjükbe azon­ban váratlan erővel betör az addig kívül rekedt világ. S ennek a vastag falak sem áll­hatják útját. Az utcákról ágyúdörgés hallatszik, 1956. őszén járunk és az öreg pár­nak kénytelen-kelletlen tudo­másul kell vennie a világot, s mindazt, ami körülöttük történik. A két öregnek, aki­ket Bulla Elma és Páger An­tal alakít Makk Károly film­jében, ezúttal végig kell jár­nia a szenvedések és gyötrel­mek útját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom