Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

Népi ellenőrök vizsgálták (I.) Közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok sorsa A Nógrád megyei Népi El­lenőrzési Bizottság a közel­múltban országos ellenőrzés keretében vizsgálta az 1977. évi I. törvény végrehajtását az állami és a szövetkezeti szerveknél. A népgazdaság hat ágazatához kapcsolódóan összesen 29 gazdálkodó szerv­nél és egyéb intézménynél szereztünk tapasztalatokat. Tapasztalataink igen sokré­tűek, mert a tanácsi szerve­ken kívül vizsgálódtunk az ipari és építőipari ágazatba tartozó szolgáltató vállalatok­nál, a kiskereskedelem és vendéglátás területén, a Vo­lán megyei vállalatánál, a KÖJÁL-nál és a megyei tár­sadalombiztosítási igazgató­ságnál is. Tapasztalataink szerint az állampolgárok közérdekű be­jelentéseinek, javaslatainak és panaszainak előterjesztését, vizsgálatát és elintézését, ha­tékonyabban. védi a javaslat- tevő állampolgárokat — ugyanakkor gátat kíván vetni az alaptalan, felelőtlen be­jelentéseknek és panaszoknak. Jelentős politikai, társadalmi és jogi érdek fűződik ahhoz, hogy a jogszabályok egységes rendelkezései szervezetten ke­rüljenek végrehajtásra. Ez volt a legfőbb indoka a KNEB által irányított országos vizs­gálat szervezésének. Jogalkalmazók felelőssége Megállapítottuk, hogy a me­gyei tanács által kiadott — a tanácsi szervekre vonatkozó — szabályozás teljes mérték­ben összhangban van a tör­vény előírásaival, alkalmas a bejelentések megfelelő ügy­intézésére. A nem tanácsi szervek vizs­gálatánál viszont már lénye­gesen rosszabb helyzetet ta­láltunk. A legtöbb vizsgált egység esetén ugyanis a fel­ügyeleti szervek nem rendel­keztek megfelelő módon a tör­vény végrehajtásáról (bár er­re nem voltak kötelezve). Az állampolgárok beadványainak minősítésénél eltérő gyakorlat tapasztalható még azoknál az egységeknél is (pl. községi ta­nácsok), ahol a szabályozás egyértelmű. Vizsgálatunk során tapasz­taltuk például, hogy több esetben a közérdekű bejelen­tés fedi a közérdekű javaslat fogalmát és keveredik a be­jelentés és panasz elhatárolá­sa is. A beadványok minősí­tése viszont természetesen nem állampolgári, hanem jogalkalmazói feladat! A megyében vizsgált szer­veknél a törvény megjelené­se óta növekedett mind a be­jelentések, mind a panaszok száma. A bejelentések száma főleg ^ tanácsi szférában emelkedett jelentősen; a pa­paszok ágazati megoszlása jó­részt változatlan. Tartalmát tekintve a bejelentések között dominálnak az áruellátással és -szolgáltatással; az ingat­lankezeléssel; az egyéb ügyek között a kommunális szolgál­tatással kapcsolatos beadvá­nyok. A panaszügyeknél is hasonló tendencia tapasztal­ható azzal, hogy 1978. első fél évében jelentősen előtérbe ke­rültek a munkaügy, bérügy, nyugdíj és szociális ügyek. Névtelenség homályában Megállapítható, hogy a név­telen bejelentések száma a vizsgált szerveknél nem vál­tozott; arányuk az összbeje- lentéseken belül körülbelül 10 százalék. Figyelemre mél­tónak tartjuk viszont, hogy a társadalmi élet demokratiz­musának — más területeken tapasztalható kétségtelen — fejlődése ellenére a vizsgált két és fél évet tekintve még mindig változatlan a név nél­kül érkező bejelentések szá­ma. Tapasztalataink szerint különösen magas a névtelen bejelentések aránya a keres­kedelmi ágazatban (30—50 százalék). Ennek okát — ko­rábbi tapasztalataink szerint is — abban látjuk, hogy a kis községi boltokban a vá­sárlók meglehetősen kiszolgál­tatottnak érzik magukat az eladókkal szemben, észrevéte­leiket így nem merik nyilvá­nosan megtenni. A megyei társadalombiztosítási igazgató­ságnál is hasonló arányú a bejelentések közül a névtele­nek száma. Ezek a bejelenté­sek többnyire a rokkantsági nyugdíjban és a táppénzben levők munkavállalására vo­natkoznak. A névtelen bejelentések két­ségtelenül negatív jelenségei társadalmunknak. Figyelemre méltó körülménynek tartjuk azt, hogy a névtelenül érke­zett bejelentéseket valameny- nyi vizsgált szerv kellő mér­legelés nélkül, szinte mara­déktalanul kivizsgálta. Ez ar­ra mutat, hogy a különböző szervek vezetői ma sem me­rik vállalni azt, hogy a név nélkül érkező és gyakran — előre megállapíthatóan — alaptalan névtelen bejelenté­seket egyszerűen vizsgálat nélkül hagynák — holott a megvizsgált névtelen bejelen­tések fele alaptalan, míg a névvel érkezetteknél ennek aránya csak 20—22 százalék körül van. Megállapítható te­hát, hogy a törvénynek az ál­lampolgári felelősségtudatra való hatásában még nem mu­tatkoznak a kedvező fejlődés jelei. (Folytatjuk.) Bartus Lajosné megyei NEB főelőadója Felhív Az Agrárfelsőoktatási Intéz­mények Felvételi Előkészítő Bi­zottsága az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, mezőgép­iparban dolgozó tehetséges szak­munkások számára egyetemi, fő­iskolai felvételre előkészítő tan­folyamot indít. Az 1979. szeptemberében kez­dődő tízhónapos, intenzív tanfo­lyamra jelentkezhetnek mindazok a szakmunkások, akiknek munka­helye a MÉM-tárcához, Illetve a KGM-tárcán belül a Mezőgép Tröszthöz tartozik. A tanfolyam 26 hetes bentlaká­sos és 12 hetes otthoni tanulással egybekötött szakaszból áll. Ennek eredményes elvégzése és sikeres egyetemi, főiskolai felvételi vizs­ga letétele után a résztvevők a mezőgazdasági, élelmiszeripari, fa­gazdasági, műszaki, közgazdasági és jogi felsőoktatási intézmények nappali, esti vagy levelező tago­zatán — üzemi ösztöndíjasként (havi 2500—3500 forint) — tanul­hatnak tovább és szerezhetnek egyetemi vagy főiskolai diplomát. A tanfolyamra történő jelent­kezés egyik alapvető fejtétele a munkahely (vállalat, tsz) egyet­értő ajánlása, míg a többi feltétel a 10/1978. (VIII. 29.) OM-MÜM. számú együttes rendelet (Magyar Közlöny 57. szám) 4. paragrafusá­ban található meg. Ugyancsak e rendelet intézkedik a tanfolyam­ra felvettek anyagi és szociális juttatásairól. Kérjük az érdeklődő munka­helyeket és szakmunkásokat, hogy továbbtanulási (taníttatási) szándékukat a munkahelyi cím, a továbbtanulásra kiválasztott felső- oktatási intézmény megjelölésével levélben, legkésőbb 1979. január 31-ig az alábbi címen jelentsék be: Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága szakmunkás tanfolyama, 2103 Gö­döllő, Agrártudományi Egyetem. Az érdeklődők részére a tan­folyam részletes felvételi tájékoz­tatóját megküldik. Nem grófi származék — A Nádasdi grófok le­származottjához van szeren­csém? Jó ízű nevetés, előzte meg s választ. Nádasdi Gyula technikus, a BRG ifjú műve­zetője érti a tréfát. így vála­szol: — Előkelőbb ősökkel dicse­kedhetem: apám nyugdíjas kovács, anyám varrónő... Ne­mesi címerünk tehát nincs, mást örököltem én a szülői házból: a gépek szerkezetét. Kicsi koromtól fogva „büty- kölős” természetű vagyok, az is maradok. Lehet, hogy, so­kan szakbarbárnak tartanak, mert tény, hogy kevés -szép- irodalmi könyvet olvasok, könyvtáram jószerint csak szakirodalomból áll. A vádat enyhíti talán, ha elárulom: a marxista egyetem elsőéves hallgatója vagyok. „Enyhítő” körülmény akad jócskán. Nádasdi Gyula az Ady Endre KlSZ-alapszerve- zet titkára, dolgozik a gyár if­júsági bizottságában is. A szakbarbárok nem szoktak tár­sadalmi munkát végezni... — Mióta dolgozik a BR.G- ben? — Tavaly március óta. A tmk-részlegben vagyok műve­zető. Az általános iskola be­fejezése után villanyszerelő lettem, később megszereztem a technikusi oklevelet. Hét évet „húztam le” a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat­nál. — Manapság nagy szó, egy begyben' dolgozni hét évig, miért változtatott munka­helyet? — Előre bocsátom: az anya­giak nem játszottak szerepet, ráadásul az a típus vagyok, aki nehezen mozdul. Tisza- palkonyára, az erőműbe me­hettem volna, az utolsó pil­lanatban mégis meggondol­tam, pedig szakmai szempont­ból hasznosabb lett volna. Őszintén szólva: Salgótarján húzott vissza. .. Itt születtem, itt vannak a barátaim, min­den ide köt. A BRG salgótar­jáni gyárát végül azért válasz­tottam, amiért az erőműbe mentem volna: szakmai fejlő­désem érdekében. A vendég­látónál többnyire rutinfelada­tokat kellett megoldanom, a BRG egészen más! Dinamiku­san fejlődő, csupa fiatalokból álló üzem, érdekes munká­ban nincs hiány. Az utóbbi hónapokban többször is az eszembe ötlött, hogy megpró­bálkozom a főiskolával. A gyá­ri légkör, a munkámból adó­dó napi feladatok szinte kény­szerítik az embert a tanulás­ra. Egyelőre, mint annyi más fiatal, lakásgondokkal baj­lódom. Feleségemmel, két kis­fiámmal az anyósom „vendé­gei” vagyunk, megértjük egy­mást, nincsenek családi ve­szekedések, az önálló lakás mégis nagyon hiányzik. Remé­lem, hogy néhány hónap múl­• •• va, már nem a konyhában kell ötleteimet papírra vetnem... — Néha, könnyebb a kony­hában tervezni, mint az ötle­tet a gyakorlatban megvalósí­tani. .. — így igaz. Nekem is volt egy, az energiatakarékossággal kapcsolatos újításom, amely­nek első vázlatait valóban a konyhában, nem éppen ideá­lis körülmények között kezd­tem el kidolgozni. A gyárban értékelték az ötletet, tetszett az itteni újítási előadónak is. Budapesti központunkban már más volt a helyzet. Ma­gyarán: ott „nem láttak ben­ne fantáziát”. Nem titkolom: az újítást a központi véle­mény ellenére bevezettük, 27 ezer forintot hozott a BRG- nek. Hozzátartozik a dologhoz az is, hogy hónapokig kellett várni a negatív döntésre. Sze­rintem, a mi gyárunk van annyira önálló, hogy bizonyos témákban Budapest nélkül döntsön. Az természetes, hogy konstrukciós jellegű újításo­kat, esetleg találmányokat nem lehet „helyileg” elbírál­ni, de üzemfenntartási, mun­kavédelmi stb. témákban fö­lösleges minduntalan a köz­pontba futkosni, várni hete­ket, hónapokat. Szerencsére, kemény fából faragtak és bi­zonyos, hogy „kiötlők” még egy-két munkát könnyítő újí­Harmincezer darab pamut-poliester alapanyagú lánykaruhát készít — többek között — a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati egysége a Szovjetunió egyik keres­kedelmi vállalatának megrendelésére. Az üzem hat blokkban napi 1200 ruhát varr ösz- sze. Képünkön Percze Eta varrónő. mindent ismertetni, ami a mai társadalommal kapcsolatos99 50 évvel ezelőtt jelent meg a Társadalmi Lexikon 1928. december elején je­lent meg Budapesten a szoci­áldemokrata párt kiadásában a szociáldemokratából kom­munistává lett Madzsar József orvos, kultúrpolltikus, tudo­mányos író Szerkesztésében a Társadalmi Lexikon. Ez a mű a Magyarországon kiadott első olyan lexikon, amely a társadalomtudományokat és a munkásmozgalomhoz szo­rosan kapcsolódó témakörö­ket enciklopédikus igénnyel ismerteti. Üttöirő kísérlet volt ez a több ezer szócikket felölelő hatalmas — 703 oldal terjedői, mű — munka a 1920-as évek második felében, hisz a témá­ban gazdagabb külföldi iro­dalmakban sem volt ekkor hozzá hasonló kézikönyv. Ép. pen ebből következik, hogy szócikkeinek megválasztásá­ban, ezek feldolgozásában, te. hát megírásában is, de még inkább a szerkesztői munka tekintetében különbözött tást, a szám íze legfeljebb megkeseredik... A pénzről nem beszélek, bár köztudottan abból él az ember, mert ál­líthatom, hogy a műszakiak többsége nem azzal ül a rajz­asztal elé, hogy pénzt keres­sen. Előbb az ötlet jön, a ten- niakarás vágya „dolgozik” az emberben, a pénz csak rá­adás. Nevessenek ki, de szá­momra az is öröm, hogy az újításom hasznát naponként érzékelhetem... Nevetéssel indult beszélge­tésünk, most azonban nem ér­zek nevetési ingert. Nádasdi Gyula szavain nincs mit ne­vetni. Legfeljebb a lélek de­rül — mint mindig — amikor értelmes életet élő. komoly fi­atalokkal találkozik a króni­kás. .. Sárközi Gábor minden addig kiadott lexikon, tói. A Társadalmi Lexikon szer­kesztőjének az volt a célja, hogy most egy kötetbe össze­gyűjtve nyújtsa át a társada­lom égető kérdéseire választ kereső olvasók széles táborá­nak mindazt, amiről eddig — a forradalmak időszakát le­számítva — csak igen hiányos ismér tetőseket kaphatták. A lexikon használói jól tömörí­tett szócikkekből megismer­hették az egyes országok gaz­dasági, politikai, munkásmoz. galmi, művelődéstörténeti helyzetét, a marxizmus leg­fontosabb fogalmainak ma­gyarázatát, a nemzetközi munkásmozgalom igazi tör­ténetét, a tudományos szo­cializmus elméletét, az elmé­let kidolgozóinak életrajzát, Marx, Engels, Lenin, Bebel, Lassare és mások munkássá­gát. Marxot és a marxizmust nemcsak igen terjedelmes szócikkben ismerteti, hanem képekkel is illusztrálja. Köz­li a lexikon Marx szülőházá­nak, sírjának és feleségének fényképét. Magas színvonalon készített színes mellékletei és képei, rajzai a Világosság Nyomda munkásainak oda­adó lelkes hozzájárulásáról is tanúskodnak. Tizenhat szí. nes tábla, számos kép, ábra és grafikon teszi szemléletessé a lexikon szövegét. Egy teljes oldalt szentel például a szo­ciáldemokrata párt pártjelvé­nyeinek, május 1-re és már­cius 15-re kiadott jelvényei­nek. A Társadalmi Lexikon mun. katársa volt többek között Ágoston Pétemé. Bárd Imre, Braun Róbert, Braun Soma, Fodor József, Gergely Győző, Gyagyovszky Emil, Hébelt Ede, Jemnitz Sándor, Keleti Márton, Molnár Erik, Mónus Illés, Ries István, Révész Mi­hály, Szakasits Antal, Szakasdts Árpád, Szer­dahelyi Sándor, Szimonidesz Lajos, Vámbéry Rusztem, Walther Jakab stb. A lexikon szerkesztője Mad. zsar József volt, aki a század- forduló után orvosegyetemi tanársegédként kezdett tár­sadalmi kérdésekkel foglal­kozni. Tagja Volt a haladó ér­telmiségi mozgalmaknak, így a Társadalomtudományi Tár­saságnak és a Huszadik Szá­zad című folyóirat szerzői gárdájának, de előadásokat tartott a Galilei-körben is. Nevéhez fűződik a magyar- országi alkoholellenes moz­galom megszervezése. Szabó Ervin baráti köréhez tarto­zott. Részt vett Marx és En­gels válogatott műveinek saj. tó alá rendezésében. A forra­dalmak alatt különböző ve­zető tisztségeket töltött be. 1924-től a szociáldemokrata párt baloldali ellenizékének egyik vezetője, 1927-től az il­legális Kommunisták Magyar, országi Pártjának tagja. A Madzsar József szerkesz­tette Társadalmi Lexikon fon. tos szerepet játszott a magyar munkásmozgalom korabeli harcosainak ideológiai, mar­xista képzésében és műveltsé. gük gyarapításában. Szócik­keinek adatai — mint fentebb is írtuk — többségükben megbízhatóak. Tartalmuk pe­dig esetenként nem a hivata­los szociáldemokrata állás­pontot, hanem szerkesztőjük radikálisabb szemléletmód­ját is képviselik. Nem vé­letlenül: a szerkesztő célja volt: .. olyan közel hozni ezt a művet a mai olvasóhoz, amennyire csak lehetett és lehetőleg mindent ismertetni, ami a mai társadalommal kap­csolatos”. Vida Sándor A mezőgazdaság fejlődése A mezőgazdaság további fejlesztése és a dolgozók élel­miszer-ellátásának javítása a Vietnami Szocialista Köztár­saság elsőrendű feladata a következő években. A cél a szemes termények termelésé, nek növelése és a belső piac igényeinek teljes kielégítése mellett az export lehetőségé­nek a megteremtése. A következő 5—10 évben a Mekong delta és a Központi Fennsík parlagföldjeinek mű. velés alá vétele révén meg­kétszereződik a rizs vetéste­rülete. Meggyorsítják a talaj­javítási munkálatokat, javul az ellátás mezőgazdasági gé­pekből és trágyafélékből. Jelenleg a gyapot, a cukor­nád, a kaucsukfa, a dohány, a kávé és a juta termőterülete 470 ezer hektár, ez 1980-ra 1,5 millió hektárra növekszik. NÓGRÁD — 1978. december 13., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom