Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
Az árulkodó western... Az elmúlt hét műsorában úgyszólván valamennyi tévénéző megtalálta az ízlésének, érdeklődésének leginkább megfelelő programot. Láthattunk izgalmas labdarúgó- csatát, filmvígjátékot és szín. házi produkciót. Kedden az 1. műsorban utolsó előtti epizódjához érke. zett a XII. részes szovjet filmsorozat, a, Golgota. Alek- szej Tolsztoj nagyívű történelmi-társadalmi regényének filmadaptációja — most már nyugodtan megállapíthatjuk — grandiózus produkció, amely hű és érzékletes képet ad a szovjet állam születésének nehéz éveiről. Akik a könnyedebb szórakozás hívei, azoknak kellemes időtöltést nyújtott a keddi 2. műsorban a Nem kell kopogni... című angol filmvígjáték, melynek hőse egy szerelmi bá_ natában Casanovává felcsapó fiatalember. Nem kétséges, hogy a szerdai műsorból a legszélesebb körű érdeklődésre az Ajax Amsterdam—Bp. Honvéd TJEFA Kupa labdarúgó-mérkőzés tartott számot. A visz- szavágó eredménye újból felcsillantotta a reményt, hogy van még keresnivalónk a n©m. zetközi mezőnyben. A műsorhét kiemelkedő eseményét Graham Greene A csendes amerikai című világhírű regényének kétrészes drámaváltozata jelentette a Thália Színház előadásában. Az Ungvári Tamás fordításában, Kazimir Károllyal történt színpadra alkalmazásban a regény minden lényeges gondolati eleme szinte tel. jességében érvényesült, s magas drámai hőfokon hatott. Kiválóan szolgálták a mű eszmeiségét Kazimir Károly rendezésében a feladat nagyságához szabott igénnyel ösz- szehozott szereplőgárda tagjai: Kozák András, Nagy Atti. la, Inke László, Drahota And. reá, Mécs Károly, Kautzky József és a többiek is, valamennyien. Bohókás időtöltő és unalom, űző a televízió új országos társasjátéka, a Ti és mi. mely. ben egy-egy város női és férfi, csapatai mérik össze ismereteiket, ügyességüket —, s egyben ismereteket nyújtanak számunkra saját környezetükről, életükről. Ezúttal a legújabb pénteki adásban sze. gedi és pécsi csapatok vidám, szellemes vetélkedőjén szóra, kozhattunk. A vetélkedőt követően a Családi kör, a Szülők, nevelők magazinja jelentkezett évadzáró műsorával, melynek mottója az volt, hogy a szülő is ember. A szombati műsornak két figyelemre méltó programja is volt. Az egyik Minden más. képp van címmel, a budapesti Radnóti Miklós Színpad produkciójában került színre. A Karinthy Frigyes műveiből készült válogatás a nagy moralista-humorista rövidebb írásaiból fogott össze egy cso- korravalót. Az író nagyságát mutatja, hogy a kis írások legtöbbje ma is érvényes és ható gondolatokat hordoznak. s bár a legtöbbet már könyvből, színpadról jól ismerjük, ismételten is szívesen fogadtuk. Kivált, hogy olyan kitűnő, a szatíra iránt érzékeny művészek tolmácsolták, mint Agárdi Gábor, Horváth Tivadar, Keres Emil, Kern And. rás, Pécsi Ildikó, Szilágyi Ti. bor. Késő este láthattuk a Marcello Mastroianni-sorozat keretében a Napraforgó című, olasz—szovjet filmet. Az 1970. es produkció, ha dramaturgiá. jában, cselekményvezetésében nem is mindenütt következetes, mindenesetre szép emberi történet. Szólni kell még a vasárnap este képernyőre került amerikai westernfilmről, a Pisztolypárbajról. A történet rövid váza: Willy Tenneray és Abe Cross, a két híres mester, lövész életében először találkozik, csak hallomásból ismerik egymást. A kisváros lázban ég, mindenki a várható párbaj győztesére fogad. A közhangulat nyomására — de főleg saját nyomoruk és céltalan életük miatt — végül is vállalkoznak az életre-hal álra menő pisztolypárbajra. Az izgalmas cselekménysor a szokványos vadnyugati filmek eszközeit használja, de egyidejűleg akarva-akaratla- nul leleplező képet ad Dél- Amerika farkastörvényeiről, emberi nyomorúságszülte társadalmi viszonyairól. A produkciót erről az oldaláról értékelhetjük. (b. t.) Tudományos diákköri konierencia Salgótarjánban Ez évben — az egyetemek, főiskolák országos diákkonferenciájára való felkészülés jegyében — eddigi sikeres ilyen irányú tevékenysége alapján Salgótarjánban került sor a Pénzügyi és Számviteli Főiskola politikai gazdaságtan szekciójának megrendezésére. A napokban a PSZF salgótarjáni tagozatának épületében megtartott főiskolai szintű konferencia igen hasznos, konstruktív jellegű volt. Jól szolgálta az országos konferenciára való felkészülést, de még inkább a főiskolán folyó, s e tárgyban már számottevő sikereket felmutató diáktudományos tevékenység kibontakoztatását, az eddigi eredmények továbbfejlesztését. Külön öröm számunkra — amely egyúttal a munka eredményességének egyik mutatója is tagozatunkon —, hogy a konferencián a salgótarjáni hallgatók létszáma volt a legnépesebb (7 fő), és a szerzett díjak: 2 első, 1 második és 1 harmadik helyezés, ugyancsak elismerésre méltó. A konferenciára összesen 19 dolgozat érkezett be. A résztvevő versenyzőknek 20—25 oldalas dolgozataik főbb megállapításainak, következtetéseinek levonására, kifejtésére 10 perces időtartam állt rendelkezésre. A dolgozatok és a szóbeli kiegészítések, vitaindítók igen széles skálán mozogtak, jól tükrözték a politikai gazdaságtanban és más marxista tárgyakban szerzett ismereteik mellett a választott témájuk iránti igen intenzív érdeklődést, a szakirodalom alapos ismeretét. A széles körű érdeklődésre vall, hogy a 19 dolgozat közül több foglalkozott a fejlett tőkésországokkal, azok válságjelenségeivel, az állammonopolista kapitalizmusban a munkásosztályra gyakorolt hatásával, a szocialista világrend- szer esetében az integráció továbbfejlesztésének lehetőségével. Néhányan — az országos kutatási témákkal összhangban — a fejlett szocializmus elméleti kérdéseivel foglalkoztak. Ezek közül is kiemelkednek azok a dolgozatok, amelyek a munkaerőhelyzet és a termelési viszonyok, a munka szerinti elosztás néhány elméleti kérdése, az agrárpolitika és a termelési viszonyok, a közgazdasági szabályozók szerepe, a munka szerinti elosztás és bérszabályozásunk ellentmondásai kutatási témákkal foglalkoztak, örvendetes az is, hogy számosán — a főiskola képzési rendszerének megfelelően — a vállalatok belső mechanizmusával, a vállalati szociális tervezéssel, a vállalati szociálpolitikának az életszínvonalra gyakorolt hatásával stb. foglalkoztak. A konferencia nagy érdeme, hogy az elhangzott vitaindítókat széles körű megbeszélés követte. A jelenlevő hallgatók, oktatók kérdésfeltevéseikkel, megjegyzéseikkel tovább gazdagították az anyag sokoldalú elmélyítését, értékes segítséget adtak az előadóknak választott kutatási témájuk még eredményesebb és hatékonyabb kifejtéséhez. A konferencia két szekcióban zajlott le. Az I. számú szekció zsűrijében Lakatos Imre tanszékvezető, dr. Tóth Endre tanár, Borsodi Béla adjunktus, míg a II. számú szekció zsűrijében dr. Lonsták László tagozatvezető, Szilágyi Imre docens és Tóth Mártonná tanársegéd működött közre. A konferencia befejeztével Lakatos Imre tanszékvezető foglalta össze a tapasztalatokat, adott útravalót a további munkához, s adta ki a díjakat. Első díjat Czékmán József, Babos Mária, Szabadszállási Ágnes, Bakos Erzsébet, II. díjat Horváth Katalin, Tímár Olga, Nyári Gizella, Bodnár Judit—Nemes Ágnes, III. díjat pedig Dudásné Bene Ágnes, Barcza Tünde, Atkári Ár- pádné, Szűcs Judit kapott. Borsodi Béla adjunktus Berlini magasépületek Berlinnek, az NDK fővárosának egyik büszkesége a 365 méter magas televíziós torony Ha nem is mérkőzhetnek vele az újabb épületek, azért sokasodik a magasházak sora. A 110 méter magas új szállodakomplexum a főváros második legmagasabb építménye. Hamarosan társa is akad. A harmadik legmagasabb berlini épületet japán konzorcium szakemberei építik. Huszonöt emeletes lesz, a nemzetközi kereskedelmi központnak ad otthont, a kormányhivatalok tőszomszédságában. Nógrád megye régészetéről — a szakember kivételével — általában nagyon keveset tudunk. Lényegesen javult a helyzet azóta, amióta megnyitották a szécsényi For- gách-kastélyban a helytörténeti múzeumot, s a megye régészeti leleteinek becses darabjai állandó helyet kaptak az intézményben. Ismereteink a régészetről sokat gyarapodtak tehát, de még nem eleget. Nem ismerünk például — tisztelet a kivételnek — egy fontos kormányrendeletet, melyet legutóbb 1975-ben módosítottak, s a régészeti leletek bejelentési kötelezettségéről szól. E szerint minden föld alól előkerült lelet az állam tulajdonát képezi, s a bejelentési kötelezettség elmulasztása szabálysértési — esetleg súlyosabb minősítésű — eljárást von maga után. Minderről azért ejtettünk szót, mert az utóbbi időben is tanúi lehettünk annak, hogy évszázados, évezredes értékek mentek tönkre a mélyszántó ekék, a dózerek vaskései alatt, „csupán” mivel a velük dolgozók figyelmetlenek, vagy nemtörődömök voltak. Furcsa pályát futott be a nagybá- tony—maconkai lakásépítkezések tereprendezésekor talált rézkori cseréplelet. Az építési vállalat — holott kötelessége lett volna — nem jelentette a »helyi tanácsnak a leleteket, megtette viszont helyettük a közelben lakó Orosz Gábor. A 4 NÓGRÁD - 1978. decembei 13., sz«rda Umíg egy szobor elkészül Moszkvában az utcákon, tereken több mint 250 szobor, emlékmű található. A műalkotások monumentális krónikaként illusztrálják a város történetét és mutatják be nagy embereit. A moszkvai városi tanács végrehajtó bizottsága nemrégiben hagyta jóvá az új emlékművek, szobrok elhelyezésének tervét. Még az idén felavatják az első szovjet államfő, Jakov Szverdlov szobrát, 1979—80-ban nedig az első űrhajós, Jurij Gagarin emlékművét, továbbá a nagy orosz író, Csehov szobrát és az 1905—07-es forradalom emlékművét. A közeli években emléket állítanak a Nagv Októberi Szocialista Forradalomnak, a Nagy Honvédő Háborúban kivívott győzelemnek és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom hőseinek. Ki kezdeményezi a köztéri szobrok, emlékművek felállítását — kérdeztem Jurij Csernovtól, az ismert szobrásztól, a Szovjet Képzőművészek Szövetségének titkárától. — A közvéleményt figyelembe véve a helyi tanácsi és pártszervek a kezdeményezők. Amint megszületik a döntés, kiválasztjuk a szerzői kollektívát. Az alkotók megismerkednek a hellyel, ahova a szobrot tervezik, kidolgoz zák elképzeléseiket, mégpedig úgy, hogy beleillesszék azt a városképbe. — Meghatározzák-e előre az emlékmű jellegét, vagy azt a művészek önállóan alakítják ki? Rendszerint megbeszélik a leendő emlékmű gondolati, eszmei mondanivalóját. Annak plasztikus megformálása természetesen a szobrász- és az építőművész önálló alkotása. A művészekkel ezután szerződést kötnek vázlattervre, majd elkészül a szobor és a talapzat 1/10-es modellje. Azt a köztársasági minisztérium művészeti tanácsa bírálja el. Ennek munkájában ismert szobrászok, építőművészek, festőművészek, kritikusok vesznek részt, Ők fogadják el a tervet, vagy visszaadják további finomításra. Jóváhagyás után pedig bemutatják ott, ahol majd felállítják, Az alkotásról véleményt mond a közvélemény, a városépítési tanács, a helyi hatóságok, s vitát indítanak róla a sajtóban is. Elfogadás után úlabb szerződést kötnek a művészekkel, s ezután készül el az eredeti nagyságú alkotás, hogy megkezdhesse elkészítését a kivitelező vállalat. A hős város, Moszkva obe- liszkjc a Kutuzov sugárúton. Kapnak-e elég megrendelést a művészek? — Nem szűkölködünk benne. A Szovjetunióban óriási méretű építkezések folynak, megújítjuk az ősi városokat, a kialakult régi városmag köA tudomány — t-zámokban A Mongol Tudományos Akadémia intézeteiben jelenleg, több mint 200 időszerű problémát felölelő 40 alaptéma kutatásán dolgoznak. Többségükkel most foglalkozik először a hazai tudomány. A legfontosabb feladatok közé tartozik a komputerek alkalmazásával kapcsolatos kérdések megoldása, az atomfizikai és kozmikus geodéziai kutatások, a nap- és a szélenergia felhasználása, az ásványkincsek feltárása és nagyüzemi kitermelése, az onkológiai és a szelektív genetika fejlesztése és a környezetvédelem. A korábban megkezdett tudományos munka elmélyülése új ágazatok (például a matematikai módszerek gazdasági téren való alkalmazása, a kibernetika, a kozmikus fizika, a genetika, az onkológia) megteremtését tette lehetővé. A Mongol Tudományos Akadémián kívül az országban több mint 50 akadémiai és tudományos kutatóintézet működik. rül gyakorta teljesen új város születik. Évente 20 új város jelenik meg a térképen. Ezeknek még nincs kulturális hagyományuk, kialakult szellemi arculatuk, azt most kell megteremteni, s ebben óriási szerep vár a művészekre. Jómagam például képző- és építőművész társaim egy csoportjával a Novoszibirszk közelében létesülő, 45 ezer lakosra tervezett mezőgazdasági akadémiai városrész tervein dolgozunk. A tervben eleve helvet kan a monumentális festészet és a szobrászat, a szobrokkal díszített parkok és a kis építőművészeti formák, vagvis igvekszünk minden városépítészeti elemet számításba venni. Napirenden szerepel az is, hogy az új lakónegyedekben és a szanatóriumok, üdülők, panziók környékén is több hely jusson a művészetnek, közte a szobrászatnak. Fontosnak tartjuk, hogy a hatalmas gyári területeken, ahol az emberek életük jó részét töltik szintén helyet kapjanak a legjobb művészi alkotások. Arra törekszünk, hogv a művészet jelen legyen ott. ahol a gyermekek felnőnek, nevelődnek. Sok város játszóterén, udvarokon, parkokban láthatók már a kedvelt mesefigurák szobrai. Vagyim Szmirjagin Mai lévéajánlatuitk 20.05: A SZTORI Különös, nyomasztó hangulatú NSZK-ban készült filmet láthatnak ma este a tv- nézők. „A sztori” egy vidáman nyaraló nászutas • házaspár tv-interjújával kezdődik. Mindketten arról nyilatkoznak, hogy miként használják fel hasznosan a még hátralevő idejüket. Senki sem sejti, hogy a két fiatal ember kapcsolatát a halálfélelem árnyékolja be. A férfi ugyanis súlyos beteg és napjai meg- számláltattak. A házaspár ilyen körülmények között is megpróbálkozik emberi módon élni és reagálni a külvilágra. Meg is állapodnak abban, hogy mindent elkövetnek életük és napjaik normalizálására. Nagyon szeretik egymást, tele vannak jó szándékkal és túlzott őszinteséggel. A férfi szerelme, a napok múlásával azonban gyűlöletbe csap át. önzése az egészséges életet kedvelő asszonnyal szemben egészségé® önzés ugyan, de a feleség számára elviselhetetlenné válik. — A kisterenyei víztározónál szeretném tovább folytatni az ásatást, mert mindenképpen megéri. Készülök a megyei honismereti tábor régészeti csoportjának a vezetésére. Itt Szécsényben, az Ültetés-tetőn ásnánk, ahol sok leletet gyűjtött össze és ajándékozott nekünk Antal Károly és Velencei János. A leletek alapján újkőkori település lehetett itt, körülbelül 5 ezer évvel ezelőtt. S még nem döntöttük el, hogy Ságújfa- lun, vagy Nőtincsen tárjuk-e fel a késő avarkori temetőt. Azt hiszem, lesz mit csinálnom, s tapasztalom, hogy munkámat segítik, megbecsülik. Tudományos, szakmai szempontból látok perspektívát magam előtt. Jól felszerelt a könyvtárunk, bár idegen nyelvű szakirodalomból több is elkelne. Minket az egyetemen megtanítottak arra is, hogy idegen nyelven olvassunk a munkánkhoz. Nógrád régészetét elsősorban a pilinyi és a nagybáto- nyi leletek reprezentálják. De a föld mélye még nagyon sok értéket rejteget. Ezt kutatja fel, hozza felszínre a régész, akjnek munkáját az eddiginél mindannyiunknak jobban, hatékonyabban támogatnunk kell. Ezt kívánja a törvény, a lokálpatrióta lelkiismeret. » Sulyok László Mit tudunk a régészetről? Vándorló cserépdarabok tanács megbízottai, ahogy illik kiszálltak a helyszínre, s minthogy a cserépdarabokon kívül semmi mást nem láttak, úgy ítélték meg, hogy a leletek értéktelenek. Szerencsére Orosz Gábor nem nyugodott ebbe bele, felküldte az edényforgácsokat a Nemzeti Múzeumba, amely aztán a megyei múzeumok igazgatóságát értesítette. Az' „értéktelen” cserépdarabok időszámításunk előtt kétezer tájékán készültek. — Nógrád megyében, minthogy harminc éve sincs, hogy régészt foglalkoztat a múzeum, s a régészek is gyakran váltották, közben kisebb-na- gyobb szünetekkel, egymást, nem épült ki a leletmentő hálózat, ezért aztán nagyon sok értékről nem tudunk, vagy számos érték megy tönkre — sajnálkozik teljes joggal Soós Virág, a szécsényi helytörténeti múzeum (s a megye egyetlen) régésze, aki az idén szerezte diplomáját, de utolsó egyetemi félévét már munka mellett végezte el. — Amennyire más, nem is túlságosan sokkal nagyobb megyéket ismerek, ott naponta három bejelentés is érkezik. Nálunk egész évben öt volt. Kérésemre felsorolja. Az egyik a már említett nagybá- tony—maconkai, a többieket Kisterenye-bányatelepről, Zagyvarónáról, Mátranovákről és Sóshartyánból jelentették; Zolnai Sándor, Klagyvik József, Kollár József. A leletek — többi közt egy kőbalta — több ezer évesek, s Kir.tere- nyén, ahol két ízben ásatásokat is végeztek, településre utaló nyomokat találtak. — Egy éve dolgozik a megyében. Milyen régészeti kincsekkel rendelkezik megyénk? — Tanulmányaim és személyes tapasztalataim szerint kijelenthetem: Nógrád igen gazdag régészeti leletekben. Főként Piliny, Benczúrfalva, Kisterenye, Nagybátony térsége és bizonyára még néhány más terület, amelyeket a rend- szertelen ásatások miatt kevésbé lehet megállapítani. — A leletek legtöbbje a késő bronzkorból — i. e. körülbelül 1100 •— i. e. 700 — származik. — Kisterenyén 20 napig ásatott, két hónapot töltött terepen, ásatással, bejárással, a leleteket szakmailag, tudományosan feldolgozza folyamatosan, kiállításokat rendez, tárlatvezetéseket, múzeumi órákat tart. Sokrétű, szép munka. Jövőre mik a tervei? t
