Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

Iráni jelentés Követelik a sah távozását Középületeket támadtak a tüntetők — Öt halott A monarchia fennállása óta példátlan méretű vallási és politikai megmozdulások szín­helye volt az elmúlt két nap során Irán. A siita vallási megemlékezések rendszerelle­nes tüntetésbe csaptak át, s mind Teheránban, mind az ország más városaiban embe­rek milliói tüntettek a sah ellen, éltették az önkéntes párizsi száműzetésben élő val­lási vezetőt, Khomeinit, és kövefe’ték egv iszlám köz­társaság létrehozását. A hatalmas méretű meg­mozdulások Teheránban ösz- szetűzések nélkül zajlottak le. A katonaság, tartva magát korábbi ígéretéhez, engedé­lyezte a felvonulásokat, nem avatkozott be, sőt visszavonta egységeit a több kilométer hosszúságban hömpölygő me­net útjából. A megmozdulást szervező polgári és vallási el­lenzék, élén a nemzeti front­tal, cserében szavatolta a ,.mérsékletet”, azt, hogy a val­lási és politikai jelszavakat hangoztató milliók ne lépjék túl a békés felvonulás kere­teit. Irán más városaiban, min­denekelőtt Isfahanban a je­lek szerint mindkét részről megszegték a katonaság és az ellenzék között korábban lét­rejött hallgatólagos megegye­zést. A rendszer ellen tünte­tők bankokat és középülete­ket támadtak meg, felgyújtot­ták egyebek között a titkos- rendőrség, a SAVAK isfahani főhadiszállását, és ledöntötték talpazatáról az uralkodó, Mo­hammad Reza Pahlavi, vala­mint apja, Reza sah több szobrát. A katonaság először Az emberi jogok napja al­kalmából hétfőn az ENSZ 33. közgyűlése plenáris ülésen emlékezett meg az emberi jo­gok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 30. évfordulójá­ról. Az ünnepi ülésen Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár hangsúlyozta: az emberi jo­gok kérdésében sok tennivaló áll még a világ előtt. „Amed­dig milliók nem térhetnek vissza hazájukba, vagy indo­kolatlanul, vádemelés nélkül börtönökben ülnek, ameddig a világ sok országában a mai napig kínozzák a foglyokat, ameddig több mint egymil- liárd az írástudatlanok szá­ma, milliók tengődnek éhez­ve és orvosi ellátás nélkül, ameddig egyes országokban a gyermekeket kizsákmányol­ják, az időseket elhanyagol­ják, az asszonyokat elnyomott sorban tartják és ameddig milliók szenvednek ma is a fajüldözéstől, addig azt kell mondanunk: ebben a világban nem mindenhol tartják tisz­teletben az emberi jogokat”. Kurt Waldheim sürgette, hogy azok a kormányok, ame­lyek eddig nem írták alá, vagy nem ratifikálták az em­könnygázzal, majd fegyverrel avatkozott be. Az összetűzé­sekben öt személy vesztette életét, többen pedig megsebe­sültek. Hasonló összecsapások vol­tak Yazd és Mashhad váro­sában is, áldozatokról azon­ban nem érkezett jelentés. Az iráni lakosság túlnyomó többségét kitevő siita moha­medánok „gyászhónapjának” két központi napja után a jelek szerint az élet visszatér „az elmúlt hetekben meg­szokott kerékvágásba”. A ka­tonai kormány már hétfőn este bejelentette, hogy ismét életbe lépnek a rendkívüli ál­lapot rendelkezései, egyebek között az estétől kora regge­lig tartó kijárási tilalom és keddtől ismét tilos minden megmozdulás. Teheránban a sötétség leple alatt a katonák ismét „visszalopóztak” a fő­város stratégiai pontjaira, el­foglalták korábbi állásaikat, jelezve, hogy vége az átme­neti tűzszünetnek. Az Egyesült Államok köz­ben ismét támogatásáról biz­tosította a sah rendszerét. A külügyminisztérium szóvivője hétfőn este hangoztatta: Wa­shington reméli, hogy az el­múlt negyvennyolc óra kor­mányellenes megmozdulásai­nak viszonylagos erőszakmen­tessége „a helyzet általános javulásához vezet”. Arra a kérdésre válaszolva, vajon a sah „túl van-e a ne­hezén ?”, a szóvivő reményét fejezte ki, hogy az uralkodó „kézben tudja tartani a hely­zetet”. Súlyos összecsapások zaj­lottak le kedden Isfahanban béri jogok kérdéseire vonat­kozó, 1966-ban elfogadott két konvenciót, csatlakozzanak ezekhez az egyezményekhez. Megjegyzésének célpontja elsősorban az Egyesült Álla­mok, mert ,— bár James Car­ter elnök 1977-ben aláírta azokat — az amerikai szená­tus a mai napig sem járult hozzá a ratifikáláshoz. Az emberi jogok napja al­kalmából egyébként amerikai személyiségek az amerikai polgárjogi mozgalmak nevé­ben petíciót és egy átfogó dokumentációt nyújtottak át az ENSZ-főtitkár megbízott­jának azzal a céllal, hogy az emberi jogok Amerikában- tör­ténő megsértésével foglalkozó iratot továbbítsa az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának. Ha Van Lau vietnami ENSZ-nagykövet hozzászólá­sában elmondta: némely or­szág az emberi jogok kérdé­sét ürügyül használja más or­szágok ellen intézett támadá­saihoz. Aristides Royo panamai el­nök a közgyűléshez intézett üzenetében bizonyítékokat so­rolt fel arra, hogyan vét az emberi jogok ellen Nicaragu­ában az önkényuralom. tüntetők és a katonaság kö­zött. Helyszíni beszámolók szerint a katonák tüzet nyi­tottak a tüntetőkre, akik kö­zül sokan megsebesültek. Sőt, egy meg nem erősített értesü­lés szerint, a sortűz következ­tében többen életüket vesz­tették. Isfahanban az elmúlt két napban — Teheránhoz és az ország több más városához hasonlóan — hatalmas mé­retű vallási és kormányelle­nes megmozdulások voltak. Ebben a városban kedden is folytatódtak a tüntetések, el­sősorban amiatt, mert a SAVAK, a titkosrendőrség em­berei hétfőn agyonlőttek öt személyt, akik támadást in­téztek a SAVAK helyi fő­hadiszállása ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a tüntetők a keddi megmozdulás során megtá­madtak több középületet is. Hétfőn a tömeg négy mozit, egy vendéglőt és egy bankot gyújtott fel. Miközben Teheránban át­menetileg nyugalom uralko­dik, a vidéki városokban rend­kívül feszült a helyzet. Egyéb­ként országszerte folytatódnak a különböző sztrájkok. A munka szüneteltetése tovább­ra is legnagyobb mértékben a normális körülmények között átlagban 22 milliárd dolláros évi jövedelmet biztosító olaj­ipart sújtja, melynek termelé­se napi 1,2 millió barrelre esett vissza. Ez az eddigi leg­alacsonyabb termelési szint, amióta október r'ején az olaj­iparban megkezdődtek a sztrájkok. (MTI) Üzenetet intézett a közgyű­léshez többek között II. Já­nos Pál pápa, Hafez Asszad sziriai államfő, Nur Moham­med Taraki afgán miniszter- elnök és Giscard d’Estaing francia államfő. Az évforduló alkalmából hétfőn este az ENSZ ünnepé­lyes keretek között az emberi jogok díjjal tüntetett ki négy személyt és négy szervezetet. A kitüntetésben részesültek között van Martin Luther King, a gyilkosság áldozatául esett neves amerikai polgár­jogi harcos. Helen Suzman dél-afrikai ellenzéki politikus­nő, a nők jogaiért Pakisztán­ban folyó harc vezetője, Be­gum Ra, Ana Liaquat Ali Khan, valamint Szadruddin Aga Khan herceg, az ENSZ volt menekültügyi főbiztosa. Kitüntették a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, az Amnesty International elne­vezésű nemzetközi szervezetet, a Tunéziai Országos Nőszövet­séget, valamint a chilei kato­likus egyház „Szolidaritási helynökség” nevű szervezetét, amely a chilei foglyokkal és hozzátartozóikkal vállalt szo­lidaritást. (MTI) December 21—22 Gromiko-Vance találkozó A felek között létrejött megállapodás értelmében And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere és Cyrus Vance ameri­kai külügyminiszter találko­zót tart Genfben, december .21—22-én. A külügyminiszte­rek a hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról szóló megállapodással össze­függő kérdéseket vitatják meg, különös tekintettel arra, hogy mindkét fél hangot adott ar­ra irányuló szándékának, hogy a kölcsönösen elfogadható megállapodás kidolgozását a lehető legközelebbi jövőben befejezzék. (MTI) Pham Van Dang nyilatkozata Peking ellenséges politikái folytat Pham Van Dong, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság miniszterelnöke a Merdeka cí­mű djakartai napilapnak adott nyilatkozatában a töb­bi között rámutatott: a vi­etnami—kínai kapcsolatok megromlásának fő előidézője nem a Vietnamban élő kínai­ak problémája és nem a ha­tárkérdés, hanem az a lep­lezetlenül ellenséges politika, amelyet Peking Vietnammal szemben folytat. Ez a politi­ka arról tanúskodik, hogy Pe­king változatlanul hegemo- nisztikus elképzeléseinek meg­valósítására törekszik. Viet­nam ezzel szemben kész elő­mozdítani a két nép és a két ország közötti tartós, baráti kapcsolatok megteremtését. A kétoldalú problémák megol­dása ily módon teljes egészé­ben a pekingi kormányzattól függ. A vietnami kormányfő sze­rint a Kambodzsa és Vietnam közötti határkonfliktust a kambodzsai rezsim provokálta ki a pekingi vezetők utasítá­sára és segítségével. Ezért lé­pett fel Kambodzsa népe a Phnom Penh-i rezsim népel­lenes és áruló politikája el­len. Vietnam továbbra is ke­resi a lehetőségeket a Kam­bodzsával való konfliktus bé­kés rendezésére. Pham Van Dong kijelentette: meggyőző­dése, hogy idővel helyre áll az igazságos és 'hagyományos barátság Kambodzsa és Viet­nam között. Laoszről szólva a vietnami kormányfő rámutatott, hogy a két ország kapcsolatait az együttműködésre való törek­vés irányítja. Pham Van Dong erélyesen cáfolta azt az állítást, hogy a szovjet—vietnami szerződés katonai szövetség lenne. Mint mondotta, ez a szerződés a két ország közötti barátság és együttműködés megszilárdítá­sát, a nemzetközi kapcsolatok erősítését hivatott szolgálni. (MTI) Az emberi jogok napján emlékezés az ENSZ-ben Olaszország csatlakozik az EG(4 pénzügyi rendszeréhez Mi lett az őrkutyákkal Alig két évtizede indultak Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Az olasz kormány keddi ülésén úgy döntött, hogy Olasz­ország mégis csatlakozik a ja­nuár elsejétől kialakítandó kö­zös pénzügyi rendszerhez és eltekint attól, hogy továb­bi feltételekhez kösse a közös piaci partnereivel való szoro­sabb integrációs együttműkö­dést. Andreotti az olasz képvise­lőházban kedden elhangzott beszédében közölte, hogy kor­mánya kész azonnal aláírni a csatlakozási okmányt, annak ellenére, hogy közös piaci partnerei nem teljesítettek minden elvárását. Római megfigyelők vélemé­nye szerint Andreotti azért vizsgálta felül korábbi dönté­sét, mert a legfontosabb olasz nagytőkés csoportok — köz­tük a Fiat — a csatlakozás mellett szálltak síkra. Más­részt Schmidt kancellár hét­főn este telefonon megígérte neki, hogy az NSZK méltá­nyosabban kezeli majd az olasz kérések teljesítését. Az Andreotti-kormányt tá­mogató öt párt közül a kom­munisták és a szocialisták fenntartással fogadták a kor­mányfő bejelentését, a többi­ek azonban lelkesen támogat­ták. útnak a világűrbe az első ma­gasan fejlett élőlények, a szovjet „űrkutyák”. Az első kísérleti kutya, Lajka még neon térhetett vissza űruta­zásáról, de a híres kettős, Belka és Sztrelka már vissza­jött a Földre. A kísérleteit so­rán rajta kívül is több állat járta meg a világűrt, köztük kísérleti kutya is. A kutyákkal végzett kísér­letek az ember űrutazásának biológiai előkészítését szol­gálták, s ezt a munkát jórészt Oleg Gazenko biológus irá­nyította. Gazenko akadémikus ma az egészségügyi minisz­térium orvos-biológiai inté­zetének igazgatója, s bár for­mailag nem vesz részt az űr­hajósok felkészítésében, mun. kája szorosan összekapcsolja őt az űrkutatás biológiai vo­natkozásaival. A világhírű szovjet tudós a Komszomolsz. kaja Pravdának adott nyilat­kozatában számolt be munká­járól, s ebben kitért az űrku­tyák sorsára is. Belka és Sztrelka visszatérése után hosszú ideig élt, s ha nem is járt még egyszer a világűr­ben, hasznos tapasztalatokat adott a tudósoknak. Mindkét kutyának voltak utódai — ezek közül a néhai amerikai elnök, John F. Kennedy is kapott. így a két űrkutya leszármazottai ma nemcsak a Szovjetunióban, hanem az Egyesült Államokban is éilnek... Az egyik űrkutya, Zsulka — róla ugyan annak idején más néven, Zsemcsujnaja, illetve Sznyezsinka néven írtak ,— többször is részt vett űruta­zásban. „Nyugdíjas” korát, nyolc éven át, Gazenko csa­ládjával töltötte, a tudós házá. ban. (MTI) ü NÖGRÁD — 1978. december 13., szerda Poni az I-re Régi igazság, hogy a külpolitikai megfigyelők irtóznak mindenféle jövendöléstől — ehhez a nemzetközi élet fejle­ményei túlságosan változékonyak, néha kiszámíthatatlanok. Ezúttal azonban a szabályt erősítő kivétel esete forog fenn: olyan hír érkezett, amelyről több-kevesebb bizonyossággal már most meg lehet állapítani, hogy mit jelent és milyen következményekre vezethet. A hír így hangzik: Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter hitelt érdemlő források jelzése szerint valószínűleg, december 20—21-én Genfben találkozik amerikai kollégájá­val, Cyrus Vance-vei. Minden magas szinten folytatott szov­jet—amerikai találkozó bekövetkeztét — ez immár sokesz­tendős hagyomány — bizakodó várakozással nyugtázza a vi­lág. Ezúttal azonban az előzmények ismeretében ennél jóval többről van szó. Mik ezek az előzmények? A dolog lényege, hogy a két kiemelkedően legnagyobb nukleáris arzenállal rendelkező ha­talom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok több eve tár­gyal a legpusztítóbb fegyverek korlátozásáról, az úgyneve­zett SALT-ról. Az előző amerikai kormányzatok idején is születtek bizonyos eredmények. A jelenlegi vezetés azonban hatalomra kerülése után azzal kezdte külpolitikai tevékeny­ségét, hogy a SALT-tárgyalások folytatását, illetve az azo­kon elérendő haladási bizonyos teljesíthetetlen, a belügyekbe való beavatkozás fogalmát kimerítő feltételekhez kötötte Moszkvában az annak idején ott-tartózkodó Vance tudo­mására hozták, hogy ez az út járhatatlan. Némi időnek kel­lett eltelnie — és a józanság belső amerikai erőinek nyo­mására is szükség volt hozzá —, hogy a washingtoni vezetés felismerje: az egyetlen alap a tárgyalások folytatására a köl­csönös érdeken alapuló egyenjogúság. Vance őszi moszkvai látogatása már ennek az új sza­kasznak a jegyében realizálódott. Ezért mondhatták el már októberben a tárgyaló felek, hogy az, aminek a tető alá. hozása még hátra van, eltörpül ahhoz képest, amiben már megegyeztek. A kommentárok már akkor úgy látták: komoly esély van arra, hogy a megbeszélések diplomáciai úton foly­tatódnak és a két külügyminiszter még ebben az esztendő­ben összeülhet az i-re a pontot feltevő találkozóra. Az elmúlt napokban figyelemre méltóan sűrűsödtek Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet és Vance találkozói és természetesen azoknak lett igazuk, akik ezt biztató jel­nek tartották. Ezek után többé nem felelőtlenség a Gromiko—Vance találkozóról szóló jelentést egyértelműen örvendetes hírnek minősítem. Ha ez a feltételezés bebizonyosodik, csaknem biz­tosra vehető, hogy a- két külügyminiszter tárgyalását szov­jet—amerikai csúcstalálkozó követheti,amelyet egy történelmi nagyságrendű egyezmény aláírása koronázhat meg. Harmat Endre Golda Meirt eltemették Kedden Jeruzsálemben el­temették Golda Meirt, a cio­nista mozgalom ismert szemé, lyiségét, Izrael volt kormány­főjét. Golda Meir pénteken, december 8-án, nyolcvanegye- dik életévében hunyt el. Golda Meir az izraeli állam fennállásának első napjaitól kezdve magas posztokat töltött be a • kormányapparátusbam, hét éven át külügyminiszter­ként működött, 1969-től 1974- ig pedig Izrael miniszterel­nöke volt. Mint emlékezetes, kormá­nyának politikája következté­ben robbant ki az 1973. októ­beri háború és éleződött ki újra a helyzet a Közel-Kele­tén. (MTI) Peng Tö-huaj levele Éliás Béla, az MTI tudósí­tója jelenti: Miközben a kínai pártveze­tés Peng Tö-huaj marsall, egykori honvédelmi minisz­ter rehabilitálásának kérdé­sét vitatta, a pekingi nagybe­tűs faliújságkampány egy ismeretlen résztvevője kira­gasztotta a sicani „demokrati­kus falra” annak a levélnek a szövegét, amelyet Peng Tö- huaj írt Mao Cetungnak 1959. júliusában. A levél teljes szö­vege mellett olvásható annak a vörösgárdista egységnek a feljegyzése, amely illegálisan letartóztatta és kihallgatta Peng Tö-huajt. Mint ismeretes, Peng Tö- huaj levelének szövegét so­hasem ismertették a kínai közvéleménnyel, mint ahogy azokat a vádakat sem, ame­lyek alapján „jobboldali op­portunista elhajlónak és pártellenes elemnek” nyilvá. nították és összes tisztségétől megfosztották a tekintélyes kí­nai katonai vezetőt és politi­kust. A levélben Peng Tö-huaj részletesen elemezte és bí­rálta a nagy ugrás és a kínai falu kommunizálásának és Mao Cetung által kezdemé­nyezett politikáját. Egyebek között kifejtette, hogy a la­kosság nagy többségének vé­leménye szerint a nagy ugrás és a népi kommunák elsietett létrehozása lényegében ku­darccal végződött, felborítot­ta Kína fejlesztésének normá­lis egyensúlyát és súlyos gaz­dasági, politikai és társadalmi károkat eredményezett. Peng Tö-huaj az elkövetett hibák döntő okát abban látta, hogy a kínai pártvezetés elszakadt a valóságtól és a marxizmus —leninizmus helyett a szélső­séges baloldaliság és a kispol­gári fanatizmus elméletéit tet­te magáévá. A mellékelt kihallgatási jegyzőkönyvből kiderül, hogy Mao Cetung saját személye ellen irányuló támadásként fogta fel Peng Tö-huaj meg­jegyzéseit és az ebben az idő­ben zajló lusani pártértekez­leten a párt általános vonala elleni „programnak” minő­sítette a honvédelmi miniszter bírálatát. Alattomos képmu­tatóként jellemezte Peng Tö- huajt és kijelentette, hogy ha a hadsereg támogatja a hon­védelmi minisztert, akkor ő is­mét a hegyekbe vonul, hogv új gerillaháborúra mozgó­sítsa a parasztokat. Ezzel az ellentámadással lényegében megpecsételődött a pártszerű keretek között bíráló Peng Tö-huaj sorsa. A kínai pártvezetés közve­tett formában immár bejelen­tette Peng Tö-huaj posztu­musz rehabilitálását. Nem adott azonban választ arra a kínaiakat foglalkoztató logi­kus kérdésre, hogy ha Peng Tö-huajnák igaza volt a nagy ugrás és a falu elsietett kom­munizálásának kérdésében, akkor miként kell ériékelni Mao Cetung álláspontját. Amnesztia Nicaraguában A nicaraguai rezsim és a polgári ellenzéki széles front, alkudozásain elfogadott for­gatókönyv fejezeteként Somo­za diktátor hétfőn este nyilvá­nosságra hozta az amnesztiá­ról szóló törvénytervezetét. El­nöki „bunkeréből” sugárzott televíziós beszédében a rend­szer vezetője azt ígérte, hogy a kegyelem kiterjed mind­azokra a polgári és katonai személyekre, akik „politikai bűncselekményeiket” 1967, óta követték el. Az UPI hírügynökség jelen­tésében emlékeztet arra, hogy több ezret teszi ki a rezsim börtöneiben sínylődő politikai foglyok, köztük sandista ge­rillák száma, s az- elmúlt években nicaraguaiak ezreit száműzték az országból. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom