Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-12 / 292. szám
IRODALMI SZÍNPADI NAPOK Sikeres előadások „happy end" nélkül Csinqiz Ajtmatov ötvenéves Már ötvenéves? Még csak ötvenéves? Jogos mindkét kérdés, hiszen nem oly rég, hogy a,fiatal szovjet írónemzedék egyik legkiválóbb tehetségeként tűnt fel. Néhány év múltán már világhírnév övezte, s ritkán adatik meg, hegy valaki a fiatal írólétet átugorva rögtön klasszikus lehessen. Harmincévesen írta a Dzsamila szerelme című kisregényét, amelyet Aragon, a huszadik század legszebb szerelmi történetének nevezett. Harmincöt évesen Lenin-díjat, újabb öt év múlva Állami díjat kapott. Majd minden műve megjelent magyarul is. Ajtmatov művészete sok mindenre lehet példa. De leginkább talán az irodalom különleges hatalmát példázhatja: akár egyetlen mű is képes olyan teljes és igaz képet adni egy nép történelméről, jelenének legfontosabb kérdéseiről, tehát jövőjéről is, hogy ezáltal ez a nép érzékletesen megjelenik más népbeli olvasók tudatában. Ajtmatov nemcsak önmagát, hanem a kirgiz népet is beemelte a világirodalomba. Az író helyzete különleges. A kirgiz irodalmat fél évszázada még csak az élő szóban terjedő népköltészet jelentette. Az Októberi Forradalom győzelme teremtette meg a lehetőségét annak, hogy áttérjenek az írásbeliségre, hogy megszülethessen a kirgiz irodalom. Ez a helyzet magyarázza, hogy Ajtmatov műveiben a népköltészet kitörölhetetlenül jelen van. Hiszen ez az egyetlen nemzeti irodalmi hagyomány, amelyre támaszkodhat, de ha nem támaszkodna erre, gyökértelen. lenne. Ez a kapcsolat természetesen ugyanannyira tartalmi is, mint formai. Legáltalánosabban nyilván arról a tartalmi változásról van szó, amely a kirgiz nép életében az elmúlt fél évszázadban lezajlott. Ajtmatov a társadalmi forradalomnak úgy tud hű krónikása lenni, hogy mindig látja és láttatja a lényeget. A nemzeti hagyományok a kirgiz népnél egy ősi, félig- rneddig nomád életformát és ennek megfelelő közösségi szokásokat és erkölcsöket jelentenek. E hagyományok a forradalmian újba nem mindig tudnak békésen átnőni. A megszüntetés és a megőrzés, az életformaváltás tragédiát és győzelmet egyaránt jelenthet az egyénnek, de a közösség történelmének csak győzelmet. Ezek a kérdések a legteljesebben talán A versenyló halála című regényben fogalmazódnak meg. de az egész életmű létalapját jelentik. Ugyanakkor a kirgiz nép sorsa a sajátos, a különös ebben az írói világképben. Mintegy példája annak az általános igazságnak, hogy a szocializmushoz minden nép, bármilyen akadályon keresztül megtalálhatja az utat. Aki olvasta Ajtmatov regényeit, nehezen feledheti hőseit. Mint a történelemben, a művekben is összesűrűsödtek a döntésre, állásfoglalásra késztető, az egyes ember, az egyes közösségek arculatát megmutató helyzetek. Az ember felnőhetett a történelem szintjére: hőssé vált vagy elbukott. Attól függően, hogy miként felelt a történelem szó- lítására. Ajtmatovnál a történelem sohasem elszemélytelenedett, kiismerhetetlen és befolyásolhatatlan alakzatként jelenik meg, hanem emberek alkotta, emberek által befolyásolt történések sorozataként. írásaiban a konfliktusok mindig ember és ember között feszülnek, s így különös súllyal vetődhet föl a felelősség kérdése, a személyes helytállásé. Ajtmatov epikája a szocialista realizmus állandó megújulási képességének, realizmus, nápiség és pártosság ter- mékenv szintézisének a példája. S ennek a ténynek a rögzítése a születésnapi számvetés legtartósabb és legméltóbb öröme lehet. Vasy Géza Amiket kiegészítésként kaptunk Jelenet a szekszárdi Kísérleti Színpad Kalandozás a Nicbelung énekben című összeállításából. A XIV. Madách Imre irodalmi színpadi napokra benevezett csoportok a szocialista német irodalom alkotásaiból választhattak darabokat, az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ által közreadott — magyar fordítások jegyzékét tartalmazó — bibliográfia segítségével. Tematikus fesztivál esetében a darabválasztásnak fokozott jelentősége van. Akik azonban az ISZN-en fellépett csoportok előadásai alapján próbálnak képet alkotni a német irodalomról, azoknak számolniuk kell, hogy ez a kép óhatatlanul torz lesz, hiszen már az első előadások is bizonyították: a csoportok csupán eszköznek tekintik a választott műveket, hogy aztán „maguk képére és hasonlatosságára” formálják azokat. Csütörtök délután — a fesztiválprogram első napján — három előadást láthattunk, és a nyitány bizony csalódást okozott. A salgótarjáni Petőfi színjátszó szakosztály „Ha meghal a férj” című Hans Sachs komédiáját leszámítva mely jó színvonalon nyújtotta azt, amit egy ilyen jellegű darabtól várni lehet —, a másik két együttes szemfényvesztéssel tévesztette meg nézőit. A balassagyarmati Ex Libris és a székesfehérvári VIDEOTON színjátszó csoport egyaránt fajsúlyosabb — legalábbis annak tartott — műhöz nyúlt, már a darabválasztással is jelezve, hogy „mondani akarnak valamit”. Ám az „üzenet” nem tudott áttörni az előadásokon, megrekedt a közhelyszerű mondanivaló szintjén. A balassagyarmatiak Peter Weiss „Mockimpott úr kínjai és meggyógyíttatása” című színművét mutatták be, Ti- bay András rendezésében. Az a kálvária, melyet az ártatlanul börtönbe zárt főhős végigjár, csupán felszínesen érinti, tételesen fogalmazza meg a társadalmi problémákat. Ugyanakkor a darab nagyszerű lehetőségeket kínál színpadi bravúrokra, rendezői és színészi virtuozitásra. Elbírta volna mind a drámaibb, mind pedig a következetesen groteszk hangvételt. A rendezőszínész azonban a kettő között egyensúlyozott, s így a néző Mockimpott úr kínjain nem tudott igazán bánkódni, meggyógyíttatásának nem tudott igazán örülni, viszont módfelett tudott az előadáson unatkozni... A közönség soraiban kialakított játéktérrel keltették fe1 érdeklődésünket a székesfehérváriak, akik Georg Büchner „Danton halála” című drámája rövidített változatának előadására vállalkoztak. Bármit is szándékozott a rendező — Boldizsár Péter —, a francia forradalom kapcsán elmondani, azt ő sem gondolhatta komolyan, hogy „fekete-fehérre” rajzolt szereplőkkel izgalmas konfliktust, továbbgondolkodásra késztető drámát lehet létrehozni. Egy első pillanatban 'ellenszenves Robespierre nem lehet valódi ellenfele egy „csupa jóság” Dantonnak. Oda a dráma hitele, a leegyszerűsítés meghamisítja a mondanivalót is. Büchner a történelemkönyvek alapképletén csavart egyet (ez természetesen minden alkotónak jogában áll), ám a fehérváriak előadásában — más előjellel ugyan —, dg a történelem hasonlóan leegyszerűsített változatával találkozhattunk. A második nap bemutatóiról vasárnapi számunkban már beszámoltunk. A hat előadás változatos, színvonalát tekintve a közepesnél valamivel jobb összképet mutatott, mely a fesztivál utolsó versenynapján tovább javult. Szombaton öt csoport mutatkozott be, s valamennyi előadás Bertold Brecht alkotásait használta fel. Az „Öceánrepülés” című hangjáték első változatából készített pódiumjátékot Vértes Elemér, a kaposvári Fonómunkás kisszínpad rendezője. A természet erőin úrrá levő ember, az óceánt gépével elsőként átrepülő Lind- berg tettének nagyszerűségét beárnyékolja az a tény, hogy a dán pilóta később a fasiszta Németország szolgálatába állította tehetségét. A kaposváriak azonban csak az áldozatkész hőst mutatták be, megfutamodva a súlyosabb drámai szituáció megjelenítésének lehetőségétől... Gyermekded előadásban láttuk Brecht „A kaukázusi krétakör” című színművének átdolgozott változatát, a telek- gerendási színjátszók (TESZI) tolmácsolásában. Fabulya Lászlóné rendezésében nemigen ismerhettünk az eredeti műre. .. A debreceni UNIÖ munkásszínpad „A kispolgár h*1 főbűne” című Brecht-adaptá cióval érkezett Balassagyarmatra. A technikai zavarok ellenére néhány emlékezetes képpel ajándékozott meg az előadás, amely az első percekben a fesztivál meg- leoetésének ígérkezett. Később a már említett technikai problémák, valamint az egyenletes ritmus elvesztése rontotta a hatást. Vitatkoznunk kell azonban azokkal, akik a „két” Anna személyiségváltozásának „eljátszását” hiányolták. Véleményünk szerint a karriertörténet épp attól vált drámaivá, hogy Anna II. az előadás során mindvégig sugározta eredendő tisztaságát. A „Rettegés a harmadik birodalomban” és az „Öceánrepülés” című Brecht-művek- ből szerkesztett egységes műsort a másik debreceni együttes, az Alföld ifjúsági színpad, „Intőszózat” címmel. Az előadás híven tükrözte a brechti gondolatokat, a két mű „montírozásával” fel is erősítette, továbbvitte azt. Az amatőr színészek érett játéka, az ötletgazdag — minden részletre kiterjedő — rendezés eredményeként a nézőnek igazi színházi élményben lehetett része. Hasonló erények jellemezték a XIV. ISZN-en utolsóként fellépő budapesti Szinkron Szín pad produkcióját. Zsigovits Gábor, Brecht prózai és lírai műveiből állított össze műsort „Történetek Keuner úrról és más egyebekről” címmel. Az előadás intellektuális humora nem mindig talált „vevőkre” a közönség soraiban, de ez kizárólag a közönség számláját a írható. Leginkább ugyanis ez az együttes érzett rá a brechti színház mibenlétére, az ő előadásuk jelenítette meg leginkább azt a világot, melyet még hivatásos színházaink sem képesek igazán visszaadni, s melyet — következésképp —, a hazai nézők máig sem értenek igazán. Ámbár a pesszimista kicsengésű darab így is a fesztivál legnagyobb közönségsikerét aratta. A XIV. Madách Imre irodalmi színpadi napok tizennégy előadása megnyugtató képet adott az amatőr színjátszómozgalom helyze- 1 téről, még akkor is, ha néhány csoport ezúttal fáradtabbnak bizonyult, alulmúlta képességeit. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy néhány „első vonalhoz” tartozó amatőr együttes (Stúdió K., Csepeli Utcaszínház stb.) idén sem nevezett be az ISZN-re. Pintér Károly A balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadi napok színjátéki bemutatóihoz már hosszú évek óta — a szocialista országok irodalmát, művészetét megismertető és népszerűsítő, a népek közötti barátság elmélyítését szolgáló gondolat megvalósítása óta mindenképpen — szervesen hozzátartoznak az úgynevezett kiegészítő programok, amelyek egy-egy ország — az irodalomtól eltérő — művészetét hivatottak bemutatni. Ez a bemutatás érthetően nem teljes, de alapvetően hasznosan — s mi több: hatékonyan — szolgálja a színjátszófesztivál nemes törekvését, célját, gondolatát. Ezúttal a Német Demokratikus Köztársaság Budapesten működő Kulturális és Tájékoztató Központja hozott el néhány kiállításra való anyagot Balassagyarmatra, az egyébként sosem volt, de általában szívesen emlegetett palócország fellegvárába, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Szabó Lőrinc szeretett városába. Két német művész: Heinrich Heine és Heinrich Ziller életével és munkásságával ismerkedhettek meg a fényképészet, a fotó segítségével azok, akik a rengeteg látványosság, a bemutatóra készülő próba mellett időt szakítottak a Szántó Kovács János Szakközépiskolában Mai 21.15: Színházi Album „Az e havi műsorunk a lengyel dráma hetével foglalkozik, amelyet december első napjaiban rendeztek meg Magyarországon — mondja a szerkesztő Virág Katalin. — Ezek egy része lengyel színházak vendégjátéka és időzített lengyel színművek bemutatói Budapesten és vidéken. Az albumot Elbert János vezeti, aki először a Vígszínházban játszott „Danton ügy” rendezőjével, a Budapesten tartózkodott Andrzej Vajdával beszélget. Majd a legérdekesebb pesti bemutató, a világhírt befutott Gombro- wicz: Operettje kerül részletekben a képernyőre, s egyúttal megismerhetik Valló Pétert, a darab rendezőjét is. Néhány színészt is hallhatnak NOGRAD - 1978. decembei 12., kedd A szépülő Bukarest Bukarestben az idén rekord- mennyiségű lakás épül. Háromszorosára bővül a szállodai helyek száma. Űj iskolák, gyermek- és egészségügyi intézmények, áruházak kezdik meg működésüket. A parkok területe 150 hektárral nő a román fővárosban. A város zöldövezete 35 ezer dísz- és gyümölcsfával, több százezer bokorral, több tízmillió virággal gazdagodik. megnyitott kiállítás megtekintésére. A Rákóczi fejedelem útján található csillagházban a Német Demokratikus Köztársaságban kiadott könyvek és lemezborítók várták az érdeklődőket. A Madách Imre Filmszínházban mindennap egy-egy NDK-beli filmet játszottak, többek közt olyan világhírű irodalmi alkotások adaptációit, mint a Lotte Weimarban, Az ifjú Werter szenvedései. A Horváth Endre Galériában kapott helyet az Iparművészet az NDK-ból és Az NDK bemutatkozik című kiállítás. Itt mutatták be a budapesti Rozmaring Mgtsz virágjait is, melyekből kedvükre vásárolhattak a szép növények kedvelői, a kertbarátok. Az NDK iparművészetét elsősorban kerámiák képviselték: korsók, tálak, tányérok. A fényképfelvételek a demokratikus, szocializmust építő Németország mindennapi életéről, gazdasági, városépítő, egészségügyi, kulturális jellemzőiről tájékoztatták a látogatókat. Az átépítés alatt álló egykori megyeháza épületében található galéria — sajnos —, npm tudott illő, esztétikus keretet, körülményeket adni az itteni kiállításoknak. Igaz, maguk a tárlatok sem bővelkedtek információkban, esztétikai erőben, ráhatásban. Az Iparművészet az NDK-ból című tárlat valóban csak a címét vállalta: felmutatott néhány kedves ipar- művészeti tárgyat, anélkül, hogy kísérletet tett volna a reprezentatív bemutatásra. A fotódokumentációs kiállítás is csak felvillantott néhány jellemző színt az országból; de nem mutatta be e fejlett gazdasággal és haladó művészeti, kulturális hagyománnyal rendelkező országot. A kiegészítő rendezvényed gazdag sorában (például táncház, disco, a Magyarországon tanuló német diákok énekkarának bemutatója) a legnagyobb és legteljesebb élményt Esztergályos Cecília Aprópódium című rendkívül szellemes, a finom pikantériát, a harsány humort, a kacagtató öniróniát sem nélkülöző előadóestje jelentette. A művészi pályáját táncosnőként kezdő Esztergályos Cecília nemcsak azt bizonyította, hogy akrobatikus ügyességű, kivételes mozgáskultúrával rendelkező művész, hanem azt is, hogy birtokában van a színészi mesterség egyéb kellékeinek is. Esztergályos Cecíliát most igazi tehetségében ismerhettük meg. Mert eddig — a rendezői megbízatások „jóvoltából” — csupán azt tudhattuk: csinos, kívánatos most már tudjuk: remek színésznő is. (ok) tévéajánla ímmIc Bye, Bye Barbara című francia film. (December 12. — Kedd — 21.40 h. — 2. műsor!) a remekműről. Ezek után ellátogatunk a József Attila Színház „Örült Gréta” című nagy sikerű előadására, valamint a Radnóti Miklós irodalmi színpad lengyel irodalmi estjére is. A vidéki színházakból Mrozsek: Tangójának szolnoki előadását és Veszprémből Slowacki: Mazepá- ját láthatják. Végezetül Szegedről Iredynski: „Isten veled Júdás” című drámájával ismertetjük meg önöket”.
