Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-12 / 292. szám

I Az idei esztendőben 38 hektáron termesztettek dohányt a bujáki Zöldmező Termelőszövet­kezetben. Hektáronként közel tíz mázsa dohány termett, amelyet szárítás és válogatás után a szolnoki fermentáló üzembe szállítanak. A képen Petre Istvánné, Takács József- né, valamint Varga Istvánné és munkatársai válogatják, illetve osztályozzák a dohányleve­leket. Törvény és valóság Pasztán Panaszok,bejelentések, javaslatok Pásztó nagyközségi közös Tanácsának vb-titkárával, dr. Farkas Miklóssal, a „dolgok közepébe vágva” kezdtük a beszélgetést: — Mit gondol, ha kérdezős­ködnék az 1977. évi I. tör­vényről: kapnék válaszokat a pásztói emberektől? — Nem hinném... Legfel­jebb jogász, vagy tanácsi dol­gozó tudná azonnal, miről van szó. Ha viszont röviden elmondaná: mi a törvény tar­talma; elmondaná, hogy a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szól, biztosan kapna válaszo­kat. — Mi áz új törvény lénye­ge és mennyiben különbözik a régitől? — A korábbitól eltérő sza­bályozás lényege abban van, hogy az előző, az 1957. évi IV. törvény főleg a hatósági ügy­felekkel foglalkozó szervek el­járását tartotta szem előtt, az új pedig nemcsak az állam- igazgatás területére, hanem az állami és gazdasági élet egé­szére kiterjedően tartalmaz szabályozást. Nagyon lénye­ges, hogy a törvény a politikai célt is megjelöli azzal, hogy az állampolgárok közérdekű be­jelentéseikkel elősegítik a tár­sadalmi viszonyok fejlesztését, a szocialista törvényesség erő­sítését, a társadalmi tulajdon védelmét és a közéleti tiszta­ság biztosítását. — A törvény „szelleme” mennyire vált gyakorlattá? — Nem titkolom: a megis­mertetés korántsem volt ele­gendő. A tanácshoz tartozó intézményeknél és a költség- vetési üzemnél, valamint a nagyközség nem tanácsi szer­veinél ismerik a törvény ren­delkezéseit, a törvény végre­hajtásával kapcsolatban azon­ban vannak gondjaink. A tör­vényben meghatározott egyes kategóriák között nem tud­nak mindig különbséget ten­ni. Például a közérdekű be­jelentés és a panasz között. Fontos feladatunk a jövőben a jogpropaganda további szé­lesítése. A lakosság megítélé­se szerint leginkább a tanácsi szervek tekintik munkájuk lé­nyeges részének a törvény végrehajtását, ugyanezt más intézményeknél nem tapasz­talják. A más szervekhez át­tett ügyek intézését természe­tesen a szakigazgatásunk fi­gyelemmel kíséri, viszont hi­ányosság az ügyintézésnél, hogy nem kérjük az illetéke­sektől az érdemi válaszokat. A jövőben kérni fogjuk a visszajelzést. — Hány közérdekű bejelen­tés, javaslat és panasz érke­zett 1978. júniusáig a pásztói tanácshoz? — A bejelentések közül leg­több az építési, közlekedési, vízügyi jellegű, amely abból adódik, hogy a tanácsi fóru­mokon — tanácstagi beszámo­lókon, országgyűlési képviselő beszámolóján, falugyűlésen stb. — a lakosság! és a tanács­tagok leginkább á kommuná­lis igények témáját „feszeget­ték”. A fórumokon elhangzott bejelentések számtalan eset­ben társadalmilag hasznos cé­lokat kezdeményeztek. Ilyen például a társadalmi munka felajánlása, a nem tanácsi szervekkel történő együttmű­ködés stb. A tanácshoz érkezett köz­érdekű javaslatok száma ma­gas: 356. Oka azzal magyaráz­ható, hogy a tanácsi fórumo­kon, a közérdekű javaslatok évről évre ismétlődnek. A nagyközség fokozódó urbani­zációja következtében mind több olyan javaslat hangzik el, amely a tanácsi gondolko­dással, az építéssel és az eh­hez kapcsolódó igények kielé­gítésével függnek össze. A ja­vaslattevők tájékoztatására melynek keretében annyi sok­féle sérelem orvoslására irá­nyuló kérelmet soroltunk. A beadványokat az apparátus­nak tartalmuk szerint kell el­bírálniuk és az illetékesekhez kell áttenni. A jogerős állam- igazgatási határozat ellen be­nyújtott panaszt felülvizsgála­ti kérelemként kell kezelni. Az új szabályozást a lakosság és az ügyintézők megértették, viszont a közérdekű bejelen­téstől történő elhatárolás né­ha gondot jelent. A kérdéses időszakban négy panasz érke­zett hozzánk, ezeket orvosol­tuk. — A törvény nem ad ösz­tönzést a névtelen levélírók­nak? — Lehetséges, bár névtelen levél régebben is akadt. A törvény hatályba lépése óta két névtelen bejelentés érkezett hozzánk. Az egyik bejelentés alaptalannak bizonyult, a má­sik névtelen bejelentés a Magyar Televízió Nyitott bo­. ríték szerkesztőségéhez ér­kezett. A levélíró azt kifogá­solta, hogy az ÁFÉSZ-vendég- lőben ittas embereket szolgál­nak ki. Az illetékes rendőri­minden esetben sor kerül. Né-' szervek azóta rendszeresen el­hány javaslat humorosnak lát­szik, bár jelzi, hogy a pásztó­iak szeretnének mielőbb vá­rosi „polgárokká” válni. Volt, aki fedett uszoda építését sür­gette. .. Mint a fentiekben már utaltam rá: a panasz, mint ál­lamigazgatási jogorvoslati forma, korábban nem volt vi­lágosan elhatárolt a szó köz­napi értelmében felfogott pa­nasztól. Sok gondot okozott a panasz, mint gyűjtőfogalom, lenőrzik a szóban forgó he­lyet. — Nem haragszik a névte­len levélírókra? — Nem vagyok moralizáló típus... Csak az érdekel, hogy a bejelentés tartalmaz-e értel­mes gondolatokat, javaslato­kat, jogos panaszt. Amennyi^ ben így van: megpróbálok in­tézkedni. . . — Köszönöm a beszélge­tést. (sárközi) Értelmes versenyt! TTrrv évvel ezelőtt, tavaly decemberben y látott napvilágot a Szakszervezetek Országos Tanácsának, valamint a KISZ köz­ponti bizottságának a munkaverseny tovább­fejlesztéséről szóló közös állásfoglalása. Ennek lényege az, hogy a munkaverseny-mozgalom minél inkább szolgálja főbb gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását, segítse a munka ha­tékonyságának növelését, a termelékenység javítását, a vállalati belső tartalékok feltárá­sát és az export fokozását. A munkaverseny fejlődésében tapasztalható kedvező jelenségek —, amelyek ugyan nem újak, de csak az utóbbi egy-két évben kezd­tek igazán meghonosodni — azt bizonyítják, hogy ezek a követelmények nem maradtak csupán jelszavak. Az újságok nap nap után adnak hírt az új kezdeményezések elterjedé­séről. A szolgáltató vállalatok brigádjai in­dították el a „Munkád mellé add a neved” mozgalmat, amelyet aztán más közösségek is átvettek. Az építő- és szerelőipari vállalatok brigádjai közül egyre több ad garancialeve­let elvégzett munkája mellé. A könnyűiparban a „Ne adj tovább hibás terméket” mozgalom terjed és még hosszan sorolhatnánk a válto­zatos elnevezésű kezdeményezéseket, ame­lyeknek azonban egyetlen közös célja van: a munka minőségének javítása. Egyre több üzemi kollektíva kapcsolódik be az anyag, és energiatakarékosság jegyében indított mozgalmakba is. A kohó- és gépipar­ban dolgozó szocialista brigádok például ez évre több mint "2 milliárd forint értékű anyag és 300 millió forintnyi energia meg­takarítását vállalták, s az évközi eredmények arról tanúskodnak, hogy várhatóan sikerül is teljesíteni felajánlásaikat. A felsoroltakon kívül számos helyi kezde­ményezés törekszik a munkaidő, a gépek ka­pacitásának jobb kihasználására, a munka- fegyelem javítására, sok brigád kiveszi a ré­szét a szervezési intézkedések végrehajtásából és mindazokból a feladatokból, amelyek a termelés hatékonyságának fokozását szolgál­ják. A jó példával elöljárók nevével, kezdemé­nyezéseivel gyakran találkozunk, s igaz az is, hogy egyre ' többen követik őket. De az egész munkaverseny-mozgalomra mégsem ők a jellemzők, az átlagot, a derékhadat még nem ők képviselik. Az idei vállalások és tel­jesítések között tallózva még most is találni olyan felajánlásokat, amelyekről már mesz- sziről lerí, hogy formálisak, nem lényegre tö­rők. És vannak olyan munkaverseny-szerve- zők, gazdasági vezetők, akik nemcsak elfogad­ják, hanem értékelik is ezeket. Még dívik a mennyiségi szemlélet is, amelyen az ismert kivételektől eltekintve, túlhaladt az idő. Az élenjárók példája azt bizonyítja, hogy a munkaverseny, a szocialista brigádok lel­kesedése, tenniakarása ma is hasznosan járul­hat hozzá a korábbinál jóval bonyolultabb gazdasági feladatok megoldásához. Ám még ma is akadnak olyan közösségek, amelyek képtelenek szabadulni a régi beidegződések­től. De a legnagyobb gond mégsem ez. A ne­hézségek fő oka az, hogy hiába a lelkesedés, a tenniakarás, mert gyakorta nincsenek meg a helyi feltételek a tartalmasabb, hasznosabb vállalások megtételére és végrehajtására. Az utóbbi hetek, hónapok szocialista bri- gádvezetői tanácskozásain nemegyszer na­gyon indulatosan nehezményezték a résztve­vők, hogy az anyag- és alkatrészellátás, a munkaszervezés hiányosságai, az egyértelmű­en a mennyiség fokozására ösztönző anyagi érdekeltség és más tényezők nagyban hátrál­tatják őket vállalásaik végrehajtásában. Elvárjuk ás szorgalmazzuk a munkahelyi közösségek kezdenényezését, azt, hogy járja­nak elől az önművelésben, a tudatformálás­ban, s utóbb már azt is, hogy mindezzel el­sősorban a munka és a termékek minőségé­nek javítását, a hatékonyság növelését szol-j gálják. De még mindig vannak olyan munka_ helyek, ahol csak szavakban élnek ezek az elvárások, ahol a hely szelleme nem igényli ténylegesen a mozgalom minőségi változásait,' Ahol az anyag- és alkatrészellátás zavarai mi­att csak döcög a munka, ahol megbízhatatlan a gépek, szerszámok nagy része, ott egyetlen brigád sem adja jó szívvel a nevét a mun­kájához, nem vállal és nem is vállalhat ga­ranciát a termékeire. És hiába is követelnénk meg tőlük a mennyiségi szemlélet feladását, hiszen a legnagyobb bajuk éppen az, hogy rajtuk kívül álló okok miatt még a mennyi­ségi tervet sem tudják teljesíteni. nem járhat külön utakon, céljai nem szakadhatnak el az üzemi környe­zettől. A mennyiségi szemlélet például nem a munkaversenyre jellemző, elsősorban, nem a mozgalom hibája, hanem a vállalati vezetésé. A vásár persze kettőn áll. A brigádoknak kri­tikai észrevételeikkel, kezdeményezéseikkel segíteniük kell a gazdasági vezetőket a belső tartalékok meglátásában, feltárásában. A ve­zetésnek pedig olyan értelmes, hasznos cé­lokat kell állítaniuk a brigádok, a verseny­zők elé, amelyek arra inspirálják a kollek­tívákat, hogy megtegyék a magukét a mi­nőség, a hatékonyság javítására. Karcagi László A munkaverseny A politikai műveltség fo forrása a könyv A személyes példamutatás ereje a gépüzemnél A gyakorlat igazolja, hogy a politikailag művelt, tájéko­zott ember tudatosan, na­gyobb aktivitással vehet részt a közélet fórumain. Politikai műveltség nélkül nem lehet elképzelni senkiről, hogy szo­cialista módon éljen, s egyé­ni célkitűzéseit mindenkor egyeztetni tudja a közösség érdekeivel — hangsúlyozta már beszélgetésünk kezdetén Gyepesi Béla, a Nógrádi Szén­bányák nagybátonyi gépüze- mények pb.-titkára. A műveltség, a helyes vi­lágnézet kialakítása elsősor­ban a párt tömegoktatási tan­folyamain történik a pártbi­zottsághoz tartozó hét alap­szervezetben. Ennek eredmé­tése” című napirend tárgyalá­sa kapcsán a politikai folyó­iratok és az irodalom felhasz­nálásának, terjesztésének kér­déseiről többször is szóltak. Itt a Kossuth Könyvkiadó terjesztője, Sándor János 18 év óta széles körű pártmum kát végzett. Az anyagraktár­ban, a tanbányánál és a gép­üzemnél pártmegbízatásként végezte és végzi a politikai ban már 33 ezer forint volt a forgalom, s ebben az évben 26 ezernél tartanak, de szeret­nék elérni a múlt évi ered­ményt. Sándor János szerény em­ber. Sokat emlegeti az alap­szervezetek jó munkáját. Kü­lönösen a kisterenyei II. gép­műhely, a külszíni (osztályo­zó, kötélpálya) és az igazga­tóság alapszervezeteinek tit­nyeként a párttagság politikai kisugárzó ereje az 1200 dolgo- ^folyamatosan eljusson.' zót foglalkoztato gepuzemben nagy, a feladatok teljesítése, a munkaakciók szervezése el­sősorban innen indul ki. Az itt dolgozó kommunisták min­dig nagy gondot fordítottak a politikai műveltség, a szocia­lista közgondolkodás fejlesz­tésére. „Az agitációs és pro­pagandamunka továbbfejlesz­irodalom terjesztését. Beszél- kárai, Csorna Béla, Árva Fe- getésünk alkalmával hozzá- renc és Dérer István tettek értéssel, nagy politikai mű- sokat. veltséggel fogalmazza meg, — Az eredmények nem hogy a tudás, a műveltség kápráztatnak el bennünket — legfőbb forrása a könyv. A moncita Gyepesi Béla. Jól nyomtatott betű ereje nagy, tudjuk, hogy bármennyire is s ezért nagy gondot kell for- kedvező -a számvetésünk mér- dítani arra, hogy a könyv, a iege, munkánk némely terü- folyóirat minden ember kézé- leten lehetne jobb is. Ezért a pártbizottság a továbbiak­Elektronika a népgazdaságban A technológiai folyamato­kat irányító elektronikus gé­peket és az adatok központi regisztrálására szolgáló be­rendezéseket egyre gyakrab­ban hasznosítják a román népgazdaságban. Megtalálha­tók a kohászatban, az energe­tikai iparban, a vegyiparban, a bányászatban és az építő­iparban. Az ipari automatikák több mint 80 százalékát ma a ha­zai vállalatok állítják elő. Az ötéves terv végére ez a ter­melés az 1975-ös évhez vi­szonyítva háromszorosára nő. A nemzetközi együttműködés kiszélesítését is tervezik. Az INT3ANSZMAS sikerei Az INTRANSZMAS bolgár hordképessége 3000 kilogramm. magyar közös vállalat fenn­állása óta több mint 3000 ter­vet dolgozott ki az üzemen belüli szállítás korszerű meg­oldására. Az INTRANSZMAS által tervezett és kivitelezett gépekből 1978-ban az előző évinél kétszerte többet szállí­tottak a megrendelőknek — szocialista és tőkésországok­nak. Termelését a hetedik bolgár ötéves tervidőszakban előreláthatóan 40 százalékkal manipulátor növeli a közös vállalat. Sikeres termékei közé tar­tozik többek között a plovdi- vi vásáron aranyéremmel ki­tüntetett , automata emelőmű, amelynek mozgási sebessége eléri a percenkénti tíz mé­tert.- Az emelő maximális Az üzemegységekben való al­kalmazása a raktározási terü­let jelentős csökkentését is le­hetővé teszi. Ugyancsak a raktározás gondjait korszerűen megoldó lehetőség az INTRANSZMAS automatizált raktárhelyisége. Ebből tizennyolcat szállítanak 1978 végéig a szovjet KAMAZ autógyárba. A x-aktártér pol­cait két programvezérlésű elosztórendszer és a szállítás irányítását se­gítő számítógép szolgálja ki. Évi 24 ezer tonna áru átra­kását végzik el a raktár gé­pei, amelynek maximális fel­vevőképessége 12 200 tonna, raktározási magassága pedig 12 méter. A hét alapszervezet vezető­sége is nagy gondot fordít arra, hogy a politikai iroda­lom a párttagok közreműkö­désével a párton kívüli dolgo­zók kezébe is eljusson. Sán­dor János azt is elmondta, hogy a párt közművelődés­politikai határozatának meg­jelenése után ugrásszerű javu­lás mutatkozott a politikai irodalom terjesztésénél is. 1974—75-ig a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában megjelent politikai irodalmat csak az alapszervezetekben ajánlot­ták. Igv csak ritkán jutott el egy-egy könyv a párton kívüli dolgozók kezeibe. Az emlí­tett KB-határozat végrehajtá­sára intézkedési tervet dol­goztak ki, s ebben rögzítették a folyóiratok és a politikai irodalom terjesztésének tenni­valóit is. Az körű alapszervezetek széles politikai felvilágosító ban fontosságának megfe­lelően — még nagyobb gon­dot fordít a politikai iroda­lom terjesztésére, a könyv­ajánlásra. Igaz, az utóbbi két-három évben többször rendeztünk könvvkiállitást, az ajánlásokat eljuttattuk az alapszervezetekhez, a szocia­lista brigádokhoz is. — A még színvonalasabb munkát indokolja az a tény is — vélekedik Sándor János —, hogy a Kossuth-kiadvá- nyok sokszínű képet adnak arról, hogyan juttatja érvény­re pártunk politikája a dolgo­zó nép érdekeit, hogyan szi­lárdítja meg a munkásosztálv hatalmát. Eligazítást ad a nemzetközi helyzet bonyolvilt viszonyai értékelésénél. De hozzájárul ahhoz is, hogy á szocialista erkölcs normái egyre jobban érvényesülnek, és a szocialista életforma, az életmód társadalmi méretek­munkája nyomán a szocialista '3en val°sul meg. brigádok tagjai is egyre több folyóiratot rendelnek, s vásá­rolnak politikai irodalmat. 1976-ig évenként 10—12 ezer forint értékű könyv jutott az itt dolgozók kezeihez. 1976­A gépüzemnél a nártalap- szervezetekben. a pártcsopor- tokban, a szocialista brisá- dokban megfelelő rangja, tisz­telete van az olvasásnak. —gyenes— NÓGRAD - 1978. december 12., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom