Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

Döntöllek a salgótarjáni hagyományok „Tartsuk ébren (Könyvekről W. B. Yeats világa az antifasiszta szellemet” tieszel ne IPs dr. Gabor hadtörténész kandidátussal Remélem, nem bántódik meg érte dr. Nagy Gábor nyu­galmazott vezérőrnagy, had­történész, a Magyar Partizán Szövetség történelempropa­ganda bizottságának társadal­mi megbízatású vezetője, ha a nyilvánosság előtt vallom be: jólesett a vele való találkozás. Film- és könyvélményeim, meg egynéhány személyes ta­pasztalásom ugyanis, melyek a katonákhoz fűztek, nem mindenkor a legfényesebb em­lékképek között raktározód­tak el bennem. S most, a nyu­galmazott vezérőrnaggyal va­ló találkozás után örülök és értékelem csak, hogy akkori­ban és azóta sem ítélkeztem elhamarkodottan személyek­kel, cselekedetekkel, esemé­nyekkel kapcsolatban. A túlzott sietség rendszerint megalapozatlan általánosítást szül, ez pedig hamis képzete­ket. Dr. Nagy Gábor fiatalem­berként 1937-ben kapcsolódott be Debrecenben a Magyar Front tagjaként antifasiszta ellenállási mozgalomba, majd részt vett a nartizánharcok- ban is. A főváros már sza­bad volt, az ország nyugati ré­szében azonban még dörögtek a fegyverek, amikor 1945. feb­ruár 20-án belépett a szerve­ződő néphadseregbe, őrmeste­ri rangban. — A Magyar Partizán Szö­vetség történelempropaganda bizottságának társadalmi meg­bízatású vezetője - hogyan lát­ja: milyen feladatoknak kell eleget tenni napjainkban a szövetségnek? — Egyik legfontosabb tö­rekvésünk, hogy az emberek­ben, a társadalomban ébren tartsuk az antifasiszta szelle­met, pozitív hagyományaink felmutatásával tovább erősít­sük ezt. A szövetség egyesíti tagjai sorában mindazokat a partizánokat, akik a spanyol polgárháborúban, a szovjet, magyar, csehszlovák, jugosz­láv felszabadítási harcokban, a francia ellenállási mozga­lomban fegyveresen részt vet­tek. Nagy erőfeszítéseket te­szünk annak érdekében, hogy e történelmi korszak esemé­nyeit országosan és helyi vi­szonylatban is felkutassák a történészek. — Ügy hallottam, hogy er­ről a korszakról előkészület­ben van egy könyv is, éppen a szövetség kezdeményezésére. — A könyv jövőre jelenik meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában, Fegyverrel a hazáért címmel. Ez a tanul­mánykötet tulajdonképpen a magyar ellenállási mozgalom teljes körképét kívánja adni. vagyis minden olyan esemény­ről szó lesz benne, amelyben a magyarok harcoltak. A ko­rábbi kötetekhez viszonyítva lesz egy új vonása: azokról a katonákról is tartalmaz tanul­mányokat, akik a fasizmus el­len fordítottál: fegyverüket. Az érdeklődők olvashatnak te­hát a budai önkéntes ezredről, amelynek 3500 katonája közül 600 halt hősi halált; vagy ar­ról a két, 1945. elején szerve­ződött antifasiszta hadosztály­ról, amely az első és a hato­dik számmal megjelöltén ke­rült fel a történelem lapjaira. — A szövetség egyik fő fel­adataként említette az antifa­siszta szellem ébren tartását. Nyilván ez magában rejti a szövetségnek a fiatalokkal va­ló kapcsolatát is. Mi jellemzi ezt a kapcsolatot? — A partizánszövetség tag­jai gyakran ellátogatnak az úttörő- és KISZ-táborokba, a különböző hadi túrák, hadi­utak vonalát bejárják. Azok tartanak itt előadásokat, akik annak idején részt vettek a harcokban. A gyerekekre min­dig nagy hatással vannak ezek a személyes találkozások, s úgy tapasztaljuk, hogy fiatal­ságunk élénken érdeklődik e múltbeli események iránt. Az a célunk, hogy a fiatalokban ültessük el az internacionaliz­mus csíráit, s minél színvona­lasabbá. élményszerűbbé te-« gyük előadásainkat. — A magyar partizánok Európa számos harcterén di­csőséggel helytálltak. A szö­vetség nemzetközi kapcsolatai milyen erősségűek? — Kapcsolataink rendkívül élénkek, és szorosak. A szo­cialista országok szervezetei­vel éppúgy, mint a kapitalista országok antifasiszta szerveze­teivel. A nemzetközi szervezet, a FIR vezetőségében a ma­gyar szövetség tagjai is jelen vannak. Nemzetközi kapcsola­taink alapelve: harc a béké­ért, a leszerelésért, a fasizmus újjáéledése ellen. Ügy érzem, hogy nemzetközi viszonylat­ban megbecsülik törekvésein­ket, munkánkat, s a szövetség jó] szolgálja a magyar nép érdekeit, erősíti önbecsülését, s oszlatja a magyar nép há­borúval kapcsolatos kollektív bűnösségének hitét, elméletét. — Az a tudományos kon­ferencia, melyet a szövetség a Magyar Történelmi Társulat­tal karöltve, december elején Salgótarjánban rendezett, mi­lyen célokat tűzött maga elé; hogyan teljesítette? — Célunk a mérlegkészítés volt: mit tett a történelemku­tatás eddig a korszak feltárá­sában; mit tett megismerteté­sében a történelemtanítás; mi a további teendő? Ügy véljük, hogy jelentősek a tenniva­lóink: kutatásban, megismer­tetésben, feldolgozásban egya­ránt. Mert a művészetek is csak ezek után tudnak való­ban érdemben foglalkozni az antifasiszta ellenállás és par­tizánmozgalom eseményeivel. Ügy látjuk, hogy jelenleg a Rákóczi-féle függetlenségi harcról és az 1848—49-es for­radalom és szabadságharc tör­ténetéről többet tudunk mint erről, az időben sokkal kö­zelebb eső korszakról. Ugyan­akkor a nemzetközi helyzet alakulása is arra figyelmeztet bennünket, hogy többet fog­lalkozzunk a közelmúlt tör­ténetével. Ha nem vigyázunk, a fasizmus újjáéledhet. — Befejezésül: a konferen­cia helyszínének meghatározá­sakor miként esett a válasz­tás Salgótarjánra? — Köztudott, ‘hogy Salgó­tarján a partizánmozgalom egyik legjelentősebb helye; na­gyok a tradíciók, a kutatás is komoly eredményeket mond­hat magáénak. S munkánkhoz itt maximális megértést és se­gítséget kaptunk a megyei pártbizottságtól. Megköszönöm a beszélge­tést. Miközben kezet szorítok az ősz, meleg hangú, tapasz­talt katonával, a tudóstól meg­kérdezem: miről írta kandidá­tusi disszertációját. íme a cí­me: Páncélos és gépesített csapatok alkalmazásának ta­pasztalatai a II. világháború­ban. Sulyok László Az Európa Könyvkiadó írók világa sorozatában eddig megjelent mintegy másfél tu­cat kötet mind művelődéspo­litikai hatását tekintve, mind pedig kiadói kezdeményezés­ként sikerként értékelendő. A sorozatban napvilágot látó életrajzesszék tetszetős kivi­telben, olcsó áron (nem utol­só szempont, tekintve, hogy a legszélesebb olvasórétegek-' nek, köztük az ifjúságnak szólnak) hozzák napi közel­ségbe az angol, francia, né­met, amerikai, cseh, szovjet irodalom világirodalmi rangú alakjait. Olyan irodalmi nagyságokról van szó, akik­nek művei régóta a magyar szellemi élet közkincsévé vál­tak. Mindazonáltal életművük mind mélyebb megértéséhez hatalmas segítséget jelente­nek a sorozatban közreadott tudományos igénnyel, ugyan­akkor élvezetes stílusban meg­írt, gazdagon illusztrált ta­nulmányok, fényt vetve a korra is, amelyben az író élt, a mű megszületett. Igazán csak példaként említjük a ko­rábbi kötetek közül Tótfalusi István könyveit Byronról, Shelleyről, Taxner-Tóth Ernő ragyogó esszéit Dickensről, Thackerayről, vagy Sükösd Miháiv tanulmányát Haming- W'avről. A sort firtathatnánk, más nemzeti irodalmakból vett példákkal. W. B. Yeats világa címmel most Szentmihályi Szabó Pé­Szí Győr-Adyvárosban tízezer lakás épült házgyári elemek­ből: az egyhangúság, a szür­keség nyomasztó érzése erre­felé sem ismeretlen a város­rész lakói között. A beszéd­téma azonban mégsem ez, hanem az az újdonság, ami eltér, az eddig megszokottól. Egy színes háztömb, a Fehér­vári út és az Ipar utca ke­reszteződésénél, amelyet a néphumor Kakadu-telepnek becéz. A telep létrejötte a Győri Tervező Vállalat, a SZÖVTERV, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat és egy vállalkozó szellemű la­kásszövetkezet „műhelyé­ben” folytatott kísérlet ered­ménye. Egy az országszerte folyó próbálkozások közül, amelyek elevenebbé, változa­tosabbá, emberközel ibbé akarják tenni a házakat és környéküket. A kísérletről ezt mondja Horváth István, a győri ■ tervező belsőépítésze. — Miközben a közvélemény is, a tervezők is érzik, hogy elég volt már a kőzúzalékkal fedett, nyersszínű panelekből, amelyek egész városokat tesz­nek megkülönböztethetetlen­né más városoktól, igen ne­hezen változik meg az az elv, hogy az anyagot, amiből a ház készül, a maga nyers valósá­gában mutassuk meg, ezért Ha a kutató az Országos Széchenyi Könyvtár zenemű­tárában a legféltettebb kéz­iratokat tanulmányozza, az igen becses és ritka kották közül bizonyára Hector Ber­lioz tizenöt levélből álló Rá- kóczi-indulóját tartja a fő érdekességnek. A Faust el­kárhozása című szerzeményé­nek indulótétele ez, a kézira­ton saját kezű dedikációval, 1846. február 20-i dátummal. A franciák Beethovenje — ezzel a jelzővel illették a múlt században Berliozt —, 1803. december 11-én, 175 év­vel ezelőtt született La Cote- Saint-André városkában, Gre­noble és Lyon között. Igazi ro­mantikával, szenvedéssel és dicsőséggel teli élete 1869. március 8-án ért véget. Ro­main Rolland megállapította róla, hogy vörösbe játszó ha­talmas hajsörénye, kék szeme, szúró, égő pillantása volt; már harmincéves korában barázdás, széles homloka, szögleteiben szigorú ránccal. Álla előreugrott. Középter­metű, karcsú, arányos terme­tű volt, de ha ült, nagyobb­nak látszott. Vasegészségét A Rákóczi-induló szerelmese Emlékezés Hector Berliozra, születése 175. évfordulóján aláásták gyakori nélkülözései, kóbor, rendetlen életmódja, csatangolásai, télen is szabad­ban való alvásai és az altató­szerekkel való visszaélései. „Ennek az izmos, száraz, szí­vós embernek testében lángo­ló és esendő lélek lakozott”. Bizarr zseni Berlioz apja orvos volt, aki fiát tudományos pályára szán­ta, de ő inkább a muzsikát választotta. Párizsban az or­vosi fakultás helyett az ope­raelőadásokat látogatta. Szü­lei ellenezték zeneszerzői ter­veit. Apja megvonta tőle tá­mogatását, mire kórista lett a Gymnase együttesében. A kritika először éretlen és „bi­zarr zseninek” nevezte kom­pozíciói alapján. Később „Sar­8 NÓGRÁD - 1973. december 10., vasárnap danapal utolsó éjszakája” cí­mű munkájával elnyerte a Római Nagydíjat. Kroó György Berlioz magyar biográfiájá­ban azt bizonyítja, hogy a „Faust elkárhozása”, a „Fan­tasztikus szimfónia”, „A trójai­ak” szerzőjét 1848. után már nem értettek meg az embe­rek, nem fogták fel állandó romantikus lángolását, forra­dalmi pátoszát. De zenetörté­neti jelentősége felmérhetet­len! önmagáról a művész így írt: „Általában véve stílusom nagyon merész, de sohasem volt eszem ágában sem, hogy —, mint Franciaországban ál­lítják —, muzsikát, melódia nélkül csináljak. Heinrich Heine, a költő kolosszális fü­lemülének nevezte Berliozt. Pest városában A Rákóczi-indulót a zene- történet szerint állítólag Er­kel Ferenc révén ismerte meg magyarországi vendégszerep­lése idején. Lelkesedett érte, s itt kottázta le, majd remek hangszerelőkészségével, te­hetségével beleszotte a Faust elkárhozása című drámai le­gendába. A mű először az 1846-os pesti koncertjén hang­zott el. önéletírásában úgy emlékezik meg róla, hogy „az előadás fenséges volt”. Azon­túl a Rákóczi-induló ott sze­repelt minden műsoron és hasonló hatást gyakorolt a közönségre. „Elutazásomkor át kellett engednem Pest vá­rosának a kéziratomat, ame­lyet meg akartak tartani, s melynek másolatát egy hó­nappal később megkaptam”. Erkel Ferencről való vélemé­nye önéletrajzában: „Erkel úr érdemes, nagy tehetségű, ki­tűnő ember. Pesti időzésem alkalmával hallottam szemé­lyes vezénylete alatt Hunyadi című operáját, melynek tár­gyát Magyarország történeté­ből vették. Ebben a műben tér könyve gazdagította a sort. William Butler Yeats (1865—1939), aki 1923-ban nyerte el az irodalmi Nobel- díjat kiemelkedő alakja volt az ír reneszánsz irodalmi és politikai mozgalomnak, ugyanakkor jelentősége szin­tén korszakos, a XX. századi angol költészet útjának egyengetésében. Mi is volt az úgynevezett ír Reneszánsz, amely oly nagy jelentőségre tett szert a szá­zadforduló tájékán Írország­ban, maradandó helyet fog­lalva el az angol nyelvű iro­dalomban? Az önrendelke­zésért és a függetlenségért folyó küzdelemmel párhuza­mosan bontakozott ki olyan irodalmi mozgalomként, amely a régi kelta hagyomá­nyok és nyelv felújításáért szállt síkra, a kelta legendák­ból és az ír folklórból merít­ve. Volt miből merítenie, hi­szen, hogy csak néhány pél­dát említsünk, e gazdag mito­lógiából eredt a Trisztán-, Ár- tus- és a Grál-legenda, s ki ne hallott volna a hajdani kelta papokról, a druidákról, s főként a bárdokról. S bár a mozgalom a kelta múltból merített, természetesen nem maradtak rá hatástalanok a korabeli angol irodalmi irány­zatok sem. Yeats Sandymountban, Dub­lin mellett született. Sligóban töltötte gyermekkorát. Ez a táj költészetében maradandó nyomot hagyott, csakúgy, mint a misztika világa. Ra­gyogó versek egész sorában vallott az írországi táj, Sligo varázslatos szépségeiről, az elnyomott ír nép szeretetéről, az ír szabadságküzdelmekrol. Költészete örök vágyódás a nyugalmas, boldog élet és a szabadság után. Innisfree cí­mű verse egyik legcsodálato­sabb vallomása a hazai táj­hoz, ahol megbékél a szív: „Indulok én, s megyek most, Innisfreebe megyek, s kunyhót rakok, fala sár lesz, s nád és sás a tető; lesz méhkasom, s kilenc sor babot is ültetek, s csak nekem züm­mög a mező”. Költészetét meghatározóan befolyásolta reménytelen sze­relme, az ír szabadságharc, az 1916-os fegyveres felkelés, s ellentmondásoktól sem men­tes történelemfilozófiája, amelyt Vision (Látomás) cí­mű művében körvonalazott. Költői életműve Bizáncról írt költeményeiben teljesedett ki. Szentmihályi Szabó Péter tanulmánya a kor, az életmű részletes elemzése* során több egyéni megfogalmazást tar­talmaz, amelyek a művet fi­gyelemre tehetik érdemessé. Yeats költészetének mélyebb megértését nagy eredménnyel szolgálja, rangos helyet fog­lalva el a hazai Yeats-iroda- lomban. Tóth Elemér nes házak borítja ezer és ezer lakás fa­lát kőzúzalék szürkén és unal­masan. A homlokzatok élénkí­tésére tett eddigi kísérletek eredménye legalábbis megkér­dőjelezhető: nefn vált be ön­magában sem a színes va- szonredőny, sem a zúzalék festése, vagy a loggia színezé­se. Az én elképzelésem sze­rint a paneleket kellene be­festeni: a házgyári technoló­gia adottságait figyelembe vé­ve az építészeten belül bizo­nyos festői elképzelések sze­rint a színeket összhangba hozni az épület elhelyezkedé­sével, alakjával, szerkezetével, alaprajzi elhelyezkedésével. A homlokzat színezésére új eljárást javasoltam: tiszta színekből, időtálló anyagból, erőteljes, változatos kompo­zíciót létrehozni. A házgyári gépsoron a pa­nel betonrétegére kerül rá a zúzalék. Az új eljárás szerint a zúzalékot elhagyják, a síma betont hengerrel felhorzsolják, hogy a faktúrája frissebb le­gyen — a panel festésére a ház felépítése után kerül sor. A festék osztrák alapanyag­ból itthon készül, a gyártó Stollack-cég tízéves garanciát vállal. A gazdaságossági szá­mítások szerint a színezés, áll­ványozás költsége lakásonként csak 3—4 ezer forint többle­tet jelent. van egy sereg, eredetiségével különösen mély érzésből fa­kadó kitűnő dolog. Búcsút vettem magyar vendéglátó­imtól, még remegve _ annyifé­le izgalomtól és teljés rokon- szenvvel ez iránt a forró vérű, lovagias, fennkölt lelkű nem­zet iránt...” Érdemes végiglapozni a ko­rabeli magyar sajtót is. A Honderű szerint: „Berlioz, e bámulatos Hectora a hang­művészetnek, két hangverse­nyen hallatá klasszikus zené­jét. Berlioz urat korunk leg­nagyobb zeneszerzői közé so­rozza az egész világ. Csak ne­vetnünk kell tehát, midőn egy-két zugírót, vagy bírálót ellene berzenkedni látónk..^ Gondolatai fennsegesek és merészek ... A mesterien kezelt Rákóczi-nóta legélén­kebben megvillanyozta a hallgatóságot, az magától ér­tetődik. Alig bírható a benyo­más, mit e darabban a hang­szerek kezelése véghez visz...” Berlioz 13 esztendővel halá­la előtt ezt jegyezte fel nap­lójában: „Most érkeztem e^v lejtőre, mely mind gyorsab­ban vezet lefelé. Párizs olyan város, amelyben semmit sem tudok kezdeni . . .” Kristóf Károly Horváth István és Dobay Tibor építész-tervező elkép­zeléseit segítették, támogatták az illetékes szervek, s elfo­gadták a lakók is. A színter­veket, a költségvetést előbb a lakásszövetkezet vezetősége, aztán a lakógyűlés elé ter­jesztették: a vezetőség a szak­értők mellett részt vett a terv­bírálatban — előbb a színváz­latok, aztán a modell alapján. — Megpróbáltam a tájolás­ból és a mozgalmas beépítés­ből származó alaprajzi adott­ságokat a színek segítségével, egyensúlyba hozni — mondja Horváth István. — Ez azt je­lenti, hogy az északi oldalon általában meleg színeket al­kalmaztam, a keleti, déli, nyu­gati oldalon pedig hideg szí­neket. Így alakult ki a sötét­kék-világoskék, sötétzöld-vi- lágoszöld, illetve, a sötétbar­na-világosbarna, a narancsos sárga és a narancsos piros va­riációból a festés ritmusa. Az egyik belső udvar például örökké árnyékban marad. Itt meleg színek vannak a pane­lon, hogy az ablakon át a szo­bába meleg színreflexek szű­rődjenek be. Ezt az elvet pró­báltuk átvinni a lakás belső berendezésére is. A kevésbé, napos, vagy árnyékos szobá­ban, például mindenhol na­rancsos színű vagy piros sző­nyegpadló van, és ehhez al­kalmazkodik a vászonredő­nyök színe is: a déli oldala­kon sötétkék, az északiakon pedig narancs, hogy a lakók szín- és hőérzete kedvező le­gyen. Ez a színezési rend­szer — elismerem — kicsit idegen még az építészek és a laikusok ízlésétől, s bírálatok is értek miatta, de lehet, hogy ez csak az újdonságnak kijá­ró várakozás, érdeklődés. A panelek ilyesfajta színe­zése, — akárcsak a többi ha­sonló kísérlet — aligha te­kinthető az egyedüli, a végle­ges megoldásnak, győzelem­nek a .hangulattalanság, az egyformaság, a sivárság fö­lött. Mindenesetre próbálko­zás : kompromisszum kere­sése a jelenlegi technológia, a költségek, a lakók igényei és a tervezők fantáziája között. A százhatvan lakásos „Kaka­du-telepet” ' —i bár tartózko­dás után — mindenesetre már elfogadták Győrött. „Meg­szoktuk”, mondják a lakók és a környékbeliek „próbáljuk .meg mi is”, mondják a más városokból idelátogató építé­szek, városrendezők. Győrött épül a következő ilyen telep Győrszabadhegyen, és az új színház melletti, Gorkij utcai lakótelep paneljeit is színezni fogják. g. a. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom