Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-30 / 306. szám

SZÍNÉSZARCOK

13 kotlós tojás és százasaim története

Hollósi Frigyes

Hollós! Frigyes egyik legutóbbi sikeres alakítását Brecht Puntila úr és szolgája, Matti című színművében nyújtotta (Partnere: Major Tamás)

' Hízásra hajlamos, mackós mozgású, ellenállhatatlan humorú színész. A salgótarjáni színházbarátok jól ismerik, nevének hallatán sokunknak fut mosolyra a szája, hiszen any- nyiszor láthattuk mér csetle- ni-botlani a színpadon ügyelfogyott úriemberként, gügye szatócsként, polgárként és — lehetetlenség felsorolni — miféleként, hányféle alakban. Alkata vígjátéki szerepekre predesztinálja, a rendezők elsősorban ilyen feladatokkal bízzák meg, s ő a legképtelenebb, a legsilányabb figurába is életet lehel, létező, húsvér alakként fogadtatja el a közönséggel. Alakításait nemegyszer nyílt színi taps kíséri. Harmincegynéhány évesen sikeres színésszé lett. A sikerért azonban alaposan meg kellett küzdenie; kiváltképp önmagával.

— Az első félév után búcsút kellett mondanom a főiskolának — emlékezik Hollósi Frigyes a küzdelmes pályakezdésre. — Kirostáltak a vizsgán. De én színész akartam lenni, lementem Szolnokra és jelentkeztem a Szigligeti Színháznál segédszínésznek. Ez 1962-ben történt, s ezer forintot kerestem.

— Milyen volt akkoriban a közérzete?

— Remekül éreztem magam Szolnokon, s nem véletlen, hogy máig is az ottani színháznál dolgozom. Remek színészekkel játszhattam együtt, kitűnő rendezők irányítása mellett. Ott játszott akkoriban Somogyvári Rudolf, Mádi Szabó Gábor, Hegedűs Ágnes, An- daházy Margit, a fiatalok közül Kozák András, Drahota Andrea, Bodnár Erika, Szom- bathy Gyula.- Segítségükkel pótolni lehetett a főiskolát. Szolnokon mindig bíztak bennem, a kétségek inkább önmagámban munkálkodtak. Nehéz volt magamat túltenni a főiskolai sikertelenségen, sokáig bénítóan hatott rám. De most már sok éve nincsenek kényelmetlen érzéseim; észre vettem, hogy a másik ember sem négy- vagy hatfejű, főiskolával is lehet középszerű valaki.

— Több mint tíz éve játszik Salgótarjánban rendszeresen a szolnoki színház. Ez idő alatt számtalan kevésbé jó, illetve jobbnál jobb szerepekben láthattuk. Van-e szerepálma?

— Sohasem voltak. Inkább jó darabokban szeretek játszani.

— Véleménye szerint milyenek a jó darabok?

— Olyanok, hogy elgondolkodtatják az embert. Tehát szerintem a jó darab fogalma nem kötődik műfajhoz. Én nagyon szeretek vígjátékokban szerepelni, de legfőképpen olyanokban, amelyek rádöbbentik az embert az életre, értelmére, arra késztetik, hogy elmeditáljon a kérdésen: hogyan lehetne szebben, jobban élni?

— Évente körülbelül 10 bemutatót láthatunk, s szinte nincs egyetlen sem, amelyikben ne játszana. Nem fárasztó ez a sok megbízatás?

— Nekem életformám már az állandó munka. Ha nem lenne, hiányozna. Valóban, az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész vagyok a színházamban. Évente legalább 250 előadáson lépek fel. De nem állok le nyáron sem. Az idén az ifjúsági táborokat jártam, s 58 előadást adtunk az építő fiataloknak. Biztosan ez is hozzájárult ahhoz, hogy elnyertem az Állami Ifjúsági Bizottság nívódíját.

— Sok gyerekdarabban is látható. Szívesen vesz részt ezekben a vállalkozásokban?

— Imádom a gyerekelőadásokat. A gyerekek még teljesen tiszták, tudnak örülni, félteni, együtt szurkolni, üvöltözni a szeretteikért. Gyakran olyan nagy a tombolás, hogy az előadásnak alig tudunk véget vetni. Rendkívüli színház- éhség él a gyerekekben. Ezt lemérhetem a négyéves Kati lányomról is, aki sohasem unja meg, hogy munkámról, az előadásokról faggasson. Most például a Pacsuli királyság főszerepére készülök, de a lányom alig hagy nyugton, állandóan kérdezgeti, mit csinálok, milyen lesz a díszlet, jelmez. És én türelmesen válaszolok, szívből, szeretetből, mint ahogyan a játékommal igyekszem érzést, gondolatot közvetíteni a többieknek is. A gyermekközönség rendkívül hálás, nem szabad „átverni” őket.

— Ebben az évben sok változás volt Szolnokon. Milyennek látja ennek ellenére a színház jövőjét?

— Meggyőződésem, hogy továbbra is olyan színház leszünk, mint eddig. Nálunk sosem 3—4 emberen múlott a színházi élet izgalmássága, a munka színvonala Az évek során — Bérényi Gábor, Székely Gábor vezetésével — jó műhelymunka alakult ki, s ez a jövőben is folytatható.

Kifizetjük a kávékat, elbúcsúzunk. Figyelem, ahogyan eltávolodik, divatos csizmában, farmerben, zakóban. Örülök, hogy a kezdeti nehézségek ellenére is színész lett ebből a nehézkes mozgású férfiból, s nem zoológus, ahogyan „második szakmáját” megnevezte.

Sulyok László

MISTER

ÜZLETEI

VJ

ARECK=

Fordította: Bába Mihály

2.

Egymás karjaiba vetettük magunkat. Az előkelő portás nem tudta eltitkolni csodálkozását és felháborodását. Hogyan lehetséges ez, hogy egy amerikai milliomos az első jött-ment varsói firkász- nak a nyakába ugorjon? Egy olyannak, akinek még rendelt szobája sincs.

— Mit csinálsz Szczecinben? — kérdeztem az érzelmes üdvözlés után.

— Eljöttem meglátogatni a hazámat. 1939 óta először. Szczecinig jutottam el. Itt maradtam. Szerelmes vagyok ebbe a, városba és nem tudok

innen elszakadni. Már négy napja itt ülök. És te mit csinálsz itt? Itt laksz?

— Nem. Egy bírósági tárgyalásra utaztam ide. Újságíró vagyok és Varsóban lakom. Egy órája repültem ide. de hiába jártam sorra a szállodákat. Azt hiszem, a híd alatt kell töltenem az éjszakát.

Henry MacAreck elnevette magát.

— Kérek ennek az úrnak előkészíteni egy szobát — fordult a portáshoz.

,— Nehéz lesz, elnök úr — magyarázta a portás —, minden szobánk foglalt.

— Ne szédítsenek, ilyen meséket a gyermekeinek mesélhet, de nem nekem. Most vacsorázni megyünk. Vissza- jövetelünk előtt ennek az úrnak a csomagjai már legyenek a szobájában. Érthető?

Az előkelő portás mélyen meghajolt.

— Mit meg nem teszek én az elnök úrért. Habár, istenemre mondom, az állásomat kockáztatom. Kénytelen leszek az NSZK-beli uraktól elnézést kérni és a negyedik emeletre költöztetni őket.

— Nos, ezt értem! Ezt szeretem ! Ez az öné — MacAreck hanyag mozdulattal a zsebébe nyúlt és a pultra dobott egy négyrétbe hajtott zöld színű papírpénzt. Villámgyorsan eltűnt a portás kinyújtott tenyerében.

Hajdan volt osztálytársam semmit sem változott. Megmaradt magabiztos, parancsoló hangú, imponáló emberkének. Biztos vagyok benne, hogy ugyanezzel a gesztussal dobná oda a portásnak az ötdollárost, még akkor is, ha nem lenne oly’ gyönyörű Mercedesé és az a bankjegy az utolsó lenne a zsebében.

Alig jelentünk meg a szállodai étteremben, a főpincér, mintha földből nőtt volna ki, udvarias mozdulattal asztalt mutatott nekünk. Még le sem ültünk, amikor két pincér már adta át az étlapot és az itallapot.

4 NÓGRAD — 1978. december 30., szombat

Borbála jósasszonynál

Ismerőseim három dolgot a lelkemre kötöttek: szürkületkor keressem fel a jósasszonyt, vigyek magammal 13 kotlós- tojást és akármi is történik, csupán a kért összeg felét adjam a jövendőmondás díja gyanánt. Igyekeztem az előkészületeket a legprecízebben végrehajtani, a piacon a vártnál jóvai könnyebben hozzájutottam a tojásokhoz (mikor mondtam egy termetes asz- szonyságnak, hogy kotlósto- jás kéne, a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: „van itt aranyoskám, az is csak győzze vinni”; majd szürkületkor beállítottam Borbála jósasszonyhoz. Portáját szemlélgetve arra gondoltam, én bizony jobban gyümölcsöz- tetném jövendőmondói képességemet anyagi javaim gyarapítására, s nem egy ilyen ütött-kopott, horpadt zsinde- lyes, hulló vakolaté, törött ab- lakú (rajta a NÖGRÁD1974. június 15-i száma) házikóban fürkészném a sorsot. S, így hirtelenjében elérzékenyültem a jósnő szerénységén. Ebben csak akkor bizonytalanodtam el, mikor — miután elmondtam, mi szél hozott erre — azt felelte Borbála asszony:

— Oszt mennyiér gondolja?

Mondom neki:

— Száz forint meg vagy tizenhárom kotlóstojás.

— A tojásokat vigye visz- sza, ahonnan hozta, két darab százast pedig rakjon erre az asztalra... Ezzel a fekete kendővel kösse be a szemét, számoljon tizenháromig, s lépjen be a szemközti szobába, ott nekimegy egy asztalnak, amelyen lila szalvéta van, annak négy sarka alatt szén, kenyér, só és pénz található. Gondolkodás nélkül bökjön rá az egyikre. A szén betegséget, a kenyér egészséget, a só veszekedést a pénz pedig szerencsét jelent. Tegyen úgy, ahogy mondtam.

Ügy tettem. Mázlim volt: a pénzre böktem rá. (Már azt se bántam, hogy kétszáz forintomat Borbála asszony „a biztonság kedvéért” megköpködött, majd rózsásmintás köntösének valahányadik zsebébe süllyesztett.) Azután a jósnő magába roskadt, valamit nagyon gyorsan motyogott, addig értettem, hogy „kratiluventuléhetibékánimuxkábi- tuszlóvé...” itt megszakadt minden összeköttetés közöttünk; legalább volt időm szemügyre venni ábrázatát. Arcának mindkét felén idegesen vibráló ráncok futkostak, csontos, barázdált homloka egy antikszoborra emlékeztetett, míg egyenes, hegyes orra tipikus görögvonásokat hordozott; szeméből a misztikum, tekintetéből a fennköltség, szájából az alkohol sugárzott. És ekkor egy döbbenetes igazságot mondott ki: ,Maga a bika havában született.” Valóban így van, szinte megrettentem a bizonyosságtól.

— Életében, két nő jelentkezik, amelyeket ön választ komolyabb házassági tervekkel. Az egyik fekete hajú, ég- re-földre esküdözik, hogy szereti magát, szívében kimúl- hatatlanuí lángol a szerelem, s fáj neki, hogy van egy szőke lány, aki szerénységével és egyszerű ragaszkodásával ejti önt bámulatba, ön nem tudja, mitévő legyen...

— Bocsánat, madám, hogy közbeszólok, de meg kell mondanom, öt éve a szőkével élek, mint férj és feleség... ha lehetne, hagyjuk most a múltat, térjünk vissza inkább a mába.

— Ne zavarjon a felidézésben. De ha úgy akarja, akkor hagyom... Nézzük a jövőt! Skentifuxbámuluszlótusz stb.

Ez újév napján meghatározó lesz életében az első köszöntő személye. Ha férfiú vagy fiúgyermek lesz, az azt jelenti, szerencsét hoz az esztendő, ha lány vagy asszony lépi át először a küszöböt, akkor ne reméljen sok jót.

— Lesz egy vizsgám január közepén...

— Készüljön tisztességgel és akkor nem fogja csalódás érni. .. Egyébként az új évben a sok örömteli napot néha átlengi majd a szomorúság, néha úgy fogja érezni, kárba vész az energiája, de ne csüggedjen, mert ön a bika jegyében született, s fényes, szép jövő előtt áll... Vagy művezetőjével vagy az egyik szocialista brigádvezetővel az év első felében komolyabban ösz- szeszólalkozik, s igazságtalanul önt fogják elítélni...

Szép lassan kikerekedett az újesztendei filmem, tele ütközésekkel, csatákkal és győzelmekkel. Még megkérdeztem, mennyi fizetésemelésben reménykedhetek, milyen lesz az idei prémium, brigádunk megkapja-e az aranykoszorút, művezetőm fogja-e éreztetni velem orrolását, s közben teljesen megfeledkeztem arról, hogy nálunk sem szocialista brigád, sem művezető nincs, csak kérdeztem, kérdeztem ő meg válaszolt mint a vízfolyás, megállás nélkül. Aztán hirtelen véget vetett a jövendölésnek.

— Fiatalúr! — mondta ellentmondást nem tűrő kemény hangon. — Az idő lejárt, a megidézett szellemek eltűntek!

— Miért, hát azok is itt voltak? — kérdeztem rettentően naivul, aztán megpillantottam a köntöse zsebéből kikandikáló és éktelenül röhögő két darab százforintost.

Tanka László

Legjobb a savanyú

Szilveszteri gyomorsimogató

Szűkebb hazánkban lassan

hagyománnyá válik az évet nagy eszem-iszom, dínom-dá- nommal búcsúztatni. Ilyenkor még a madárétkűek is

megpúpozzák a tányérjukat, s a fösvények is kiengedik a derékszíját. A harapnivaló mellé bőven csordogál a

„nyakolaj”, egyre újabb és

újabb munkát adva a gyomornak. Mire tizenkettőt kongat az óra, legtöbb helyen már a szódabikarbóna is az

asztalon van.

— Drága, öreg ország — érzékenyedéit el Henio. — Milyen udvariasak mindenütt, és milyen gyors a kiszolgálás. Talán Lengyelországban vannak a leggyorsabb és legjobb pincérek az egész világon. Egyszerűen kitalálják az ember gondolatait.

Rápillantott az étlapra és letéve így szólt a pincérhez:

— Minek fárasszuk magunkat? Kérem, hozzon nekünk két különlegesen jó vacsorát. Találkoztam egy régi barátommal, akit huszonhárom éve nem láttam. Méltóan akarjuk ezt a találkozást megünnepelni. Ételből és italból a legjobbat hozzák. De semmiféle konyakot és más keveréket, hanem becsületes lengyel vodkát.

Egy pillanattal később az asztalt megrakták a legkülönfélébb finom falatokkal, az ezüst kis vödörből pedig kikandikáltak a legkitűnőbb italos üvegek nyakai...

Henio álmodozó tekintettel folytatta:

— Amerikában a pincér grimaszokat vágna és szemrehányást tenne a vendégnek, hogy nem tud választani az étlapról, itt pedig illedelmesen, udvariasan és gyorsan az egész asztalt megterítették. Így van ez Lengyelországban mindenütt, az első pillanattól kezdve, ahogy átléptem a határt.

(Folytatjuk)

Mivel lehetne megnyugtatni a „felpiszkált belvilágot”? Ezzel a kérdéssel állítottunk be a salgótarjáni Salgó étterem konyhájára, ahol Kővágó Károlyné, a konyhafőnök és Stér Zoltán szakács közösen adtak választ.

— Legjobbak ilyenkor a savanyú ízek. Káposztaleves, korhelyleves kell a koccintás után — mondja a szakács.

— Ennek az a titka — veszi át a szót a konyhafőnök —, hogy nem kell sajnálni a hozzávalókat. Káposzta, füstölt hús, jó fokhagymás rántás, házikolbász, tejföl teszi teljessé a gyomornyugtató étket. Lehet beletenni gombát is, mi „igazit” szoktunk, de jó champion, sőt a szárított gomba is, csak azt előbb kell hozzáadni. Különösen a tejfölt nem szabad sajnálni.

— És aki a káposztát nem szereti ?

— Az egyen kocsonyát! Ennek a húsoktól függ az íze, de a hideg pép ugyancsak jót tesz a gyomornak. Ezt is célszerű savanyítani egy kis ecettel, vagy citromlével. Mindkét ételnek előnye, hogy jó előre elkészíthető. A kocsonyát akár két-három nappal előtte is megfőzheti a háziasszony, a káposztáról meg azt tartják, kilencedszer felmelegítve a legjobb.

— Mit ajánlanak újév első napján az ebédre?

— Természetesen ropogós malacpecsenyét — mondja Kővágó Károlyné. — A bőrét kockára be kell vagdosni és sütés közben sörbe mártott szalonnával kell simogatni, törölgetni, akkor lesz a bőre szép fényes, piros, ropogós.

— Aki szereti a különlegeset — mondja Stér Zoltán —, az készíthet töltött sertéslábat, hasonlóan a töltött borjúlábszárhoz. A csülköt addig kell főzni, amíg teljesen elválik a csonttól, ezután a csontokat óvatosan ki kell húzogatni és a helyükre olyasféle rizsestölteléket kell tenni, mint a töltött paprikába. Ezután sütőben sütjük ropogósra.

E sorok lejegyzőjének az elmondottak hallatán összefutott a nyál a szájában. Reméli, különösen azoknak az olvasóinknak, akik most kezdenek ismerkedni a konyha rejtelmeivel, sikerült néhány használható ötletet szerezni a látogatás során. Akiben van egy kis vállalkozókedv, próbálja ki a recepteket, ha ügyes, bizonyára nem bánja meg. Jó étvágyat a szilveszteri lakomához és természetesen boldog új évet a konyhafőnöknek, a szakácsnak és az otthonok szakácsainak, a háziasszonyoknak !

— tS- —

Tudásban gyarapodtak

A Nógrádi Szénbányák nagybá- tonyi gépüzemében a gazdasági, politikai és tömegszervezeti szervek évről évre nagyobb gondot fordítanak a munkások képzésére, művelődésére, a szocialista brigádok kulturális vállalásainak megtételére, teljesítésük segítésére. Az üzemben 60 szocialista brigádban 811 munkás dolgozik. Kulturális tevékenységük színvonalának

emelkedéséhez hozzájárult, hogy az utóbbi időben több kollektíva áttért a kulturális vállalások új rendszerére, s nem csak közösségi, hanem egyéni feladatokat is vállalnak a brigádtagok. Politikai műveltségüket — összesen 601-en — a párt- és tömcgpolitikai oktatásokon fejlesztették, s 27-en vettek, illetve vesznek részt a megye! pártbizottság oktatási igazgatóságának különböző szintű és időtartamú tanfolyamain, egyetemein. A szakmai betanító és továbbképző tanfolyamoknak az idén 433 hallgatója volt, többen második szakmájukat szerezték meg. Az általános iskola osztályaiba 2l-en járnak, ami a korábbi évek átlagához képest, valamint a hiányos alapműveltsé- gűek magas számához viszonyítva, kevésnek mondható. Az üzem vezetése a jövőben nagyobb szerepet kíván szánni az általános iskolai oktatásban való részvételre ösztönzésnek a szocialista brigádoknak, s a munkásművelődés egészét szeretné fejleszteni a köz- művelődési bizottság tervszerig átgondolt munkájával.

>