Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-30 / 306. szám

Vasi falumúzeum. Légi felvétel Szombathely belvárosáról. Szombathely M agyarország legré­gibb városa lesz a fiatal Salgótarján játszótársa pár nap múlva a televízió Ti és mi vetélkedőjén. Ez a város Szombathely, ahol a minap jártunk, hogy képe­ket villantsunk fel múltjából és jelenéből. Nyugat-Dunántúl egyik ősi városi központját sok jelzővel illették történel­me során. Volt például „Pan­nónia első, büszke, római hi­vatalnokvárosa” és „Nyugat Királynője”, hogy csak e két címet említsük. De hívhat­nánk az orchideák városának is, hiszen határában „virág­zik” az ország legkisebb ter­melőszövetkezete, amelyet Eu­rópa nagy virágexportőrei kö­zött tartanak számon, s külö­nösen orchideái keresettek az európai piacokon. Maradjunk azonban csak annál, hogy Szombathely ma az ország tíz legnépesebb városa közé tar­tozik s megkülönböztetett sze­repe van Nyugat-Magyaror- szág idegenforgalmában. A hajdani „boiusok pusz­taságán” időszámításunk után 43-ban Róma légiói emeltek várost Claudius parancsa sze­rint, a Borostyánkő út men­tén. Savaria császári székhely is volt. Septimus Severust itt ÉPEI kiáltották ki császárrá, itt uralkodott Constantinus Chlo- rus. Járt falai köz.ött Nagy Constantin és Iulianus „aposz- tata”, rendeletet keltezett in­nen Valentianus. Virágzott itt az egyiptomi Isis kultusza, je­lentősek voltak őskeresztény gyülekezetei. A római Sava­ria 455-ben földrengés áldoza­ta lett, hívták így is — nem tudni, mely időtől — „Stein am Anger”, wgyis: kő a pusz­taságban. Zombothel nevét elő­ször IV. Béla 1264-ben kelte­zett oklevele említi. Nem szó­lunk most a középkori, ba­rokk és polgár városról, amelynek emlékei koronként váltakozó gazdagságban vár­ják a látogatót, fordítsuk te­kintetünket inkább a jelenre. Szombathely napjainkban a vasi—őrségi vidék virágzó köz­pontja. A Szombathely című Panoráma képeskönyvben írja Kulcsár János, hogy a város „faforgácslapból 60 százalékát, lábbeliből 15,3 százalékát, gyapjúszövetből 12,6 százalékát adja a magyar ipar termelé­sének.” Vas megye ipari ter­mékeinek csaknem hatvan szá­zalékát itt állítják elő. A Nyu­gat-magyarországi Fagazdasági Kombinát, a Lakástextil Vál­lalat, a MÁV járműjavító üzem, a Savaria Cipőgyár, nem utolsósorban a győri Rá­ba-gyár szombathelyi üzeme országosan is ismertek. A vá­ros 1972-ben kapta meg a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János-emlékérmét. Kulturális élete eleven és gazdagodó. A tavasszal és nyár végén zajló Savaria-program eseményei országos, sőt nem­zetközi hírűek, így például a nemzetközi női kosárlabda­torna, vagy éppen a Savaria nemzetközi táncverseny és magyar táncbajnokság, amely nem hivatalos világbajnokság­nak számít az amatőr táncvi­lágban. Az Iseumban opera­bemutatók zajlanak, Mozart Varázsfuvolája évenként fel­csendül itt. A Savaria ur­banisztikai nyári egyetem az ember és környezete kapcsola­tának kérdéseivel foglalkozik s megrendezik ekkor a magyar városok fórumát. A város ze­nei és kóruskultúrája magas fokú. A volt műemlék-zsinagó­gából kialakított Bartók Béla- terem emlékezetes zenei ese­mények színhelye. Nemzetkö­zi hírű a Petró János főzene­igazgató vezette szombathelyi szimfonikus zenekar, a MÁV Haladás férfikar és Erkel- kórus, a Jeunesses-kórús, az Ungaresca együttes. A Savaria táncklubot, amelyet Rimányiné Kiss Anikó vezet, az ország legjobb táncklubjai között’ tartják nyilván. Szombathelyen rendezik meg a fal- és tértextil-, valamint az iparitextil-biennálékat. A Sa­varia Múzeum tekintélyes tex­tilgyűjteménnyel rendelkezik, ezt legutóbb Franciaországban mutatták meg nagy sikerrel. A Szombathelyi Képtárépítő Egyesület elnöke dr. Gonda György államtitkár. Az egye­sület mindazokat tömöríti, akik társadalmi munkával já­rulnak hozzá a leendő városi képtár létesítéséhez. A képtár társadalmi összefogással jön létre, egyedülálló módon az országban. Otthont ad Derko- vits Gyula, Dési Huber Ist­ván életművének, illetve a szocialista művészeti törekvé­seknek napjainkig. A Savaria téren disz­kót áll a római Sa­varia alapításának emlékére. Az osz­lop tetején Tyche istennő bronzszobra tekint a messzeségbe, öt a véletlen istennőjeként is tisz­telték. A város jövőjének ter­vezői nem az ő nevében mun­kálkodnak, hanem messzeme­nő tudatossággal alapozzák a holnapot. Tóth Elemér Szombathely legújabb büszkesége a Borostyánkő Áruhál műszaki osztályának egyik részlete. A Borostyánkő út egyik részle­te a Romkert­ben, A MÄV járműjavító üzemének egyik részlete. Metszet az 177-es évekből a belvárosról. Fotó: Tóth Imre _______________________________________________t N ÓGRAD - 1978. decenibei 30., szombat 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom