Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

Naponta két műszakban dolgozzák fel a különböző faféleségekct a ceredi termelőszövet­kezet melléküzemágában. így 40 köbméter rönkfából rakodólapokat, bútoralkatrészeket, parkettalapanyagot készítenek, mely jó munkalehetőséget biztosít a tagoknak a téli idő­szakban is. — Kulcsár-felv. — Kérdések, válaszok, pótkérdések Feisőtoldon Mi került a képviselő naplójába ? A késői szombat estén Sira­tó Márton népfrontelnök há­zigazdaként kalauzolt a felső- toldi pártházba, a képviselői beszámoló színhelyére. — Szeretek ide jönni —, mondtam neki még odakünn az utcán. — A lakossági fó­rumok ebben a faluban min­dig izgalmasak, itt mindig tör­ténik valami. — Remélem, most sem fog­ják nagyon simogatni mon­dandójukat az emberek — válaszolta. — Igaz is: a kép­viselők nem valami nagyon kényeztettek el bennünket. Ha jól megszámítom, tálán tíz éve is van, hogy találkoz­hattunk egy „eleven képvise­lővel”. Sirató Márton nem hallgat­ta el ezt a tényt akkor sem, amikor az érdeklődő helybé­lieket meg Dancsák Lászlóné, országgyűlési képviselőt kö­szöntötte a nagyteremben. Az­tán hozzátette: — Gyanítom, hogy egy szövetkezeti gyűlésen jobban kiabálunk, hiszen ott elsősor­ban a mindennapi gondjaink jönnek elő. A mostani té­mánk sem zárja azonban ki, hogy bármi másról is szó es­sék. Mindenesetre Dancsák Lász­lóné nagyon szerencsésen vá­lasztotta meg beszámolójának témáját: a közművelődési és közoktatási határozatok vég­rehajtásának összetevői érzé­kenyen érintik a környék la­kosságát. Így a felsőtoldiakat is. Számot adott az országgyű­lés legutóbbi ülésszakának munkájáról, s amikor a követ­kezőkhöz ért, egymásra néztek az emberek. Helyben vagyunk, ez érdekel minket! — olvas­tam tekintetükből. — A nők munkavállalása nyomán nagyobb lett az igény a gyerekek egész napos ellátá­sára, foglalkoztatására, — hal­lottuk a képviselőnő szavait. — A tervezettnél nagyobb, 85 százalékos a megyében az óvodai ellátás, ez jelentős mértékben a lakosság társa­dalmi munkájának köszönhe­tő. Az iskolai előkészítésben mindez sokat segít, de fontos feltétele az oktató-nevelő munka magasabb színvonalá­nak is. Hiszen, ha lenne óvodánk! — susogták egymásnak az emberek. A figyelem azért nem lankadt, így nagy érdek­lődés kísérte a képviselőnő felnőttoktatásról; az iskolák körzetesítéséről; a továbbta­nulásról; a kollégiumi ellátás­ról mondott szavait is. Az érdeklődést mi sem bi­zonyítja jobban a tájékoztatót követő vitánál: Ebből követ­kezik, távirati stílusban, az alábbi szemelvénygyűjtemény. Siraki Márton: — A felnőtt­oktatásban még sok a tenni­valónk. Nemcsak a bizonyít­vány érdekében, hanem a nö­vekvő követelmények miatt. Ami pedig az óvodát illeti, tanácsolom, hogy a hat köz­ség közösen építsen egyet. De nem valamikor a VII. ötéves tervben, mert ez igen sürgető feladat. Meg kell fontolnunk, hogy mi olcsóbb: ha otthon maradnak a munkából az asz- szonyok, vagy pedig, ha gon­doskodunk a gyerekek elhe­lyezéséről ... Itt születtem, s mondhatom, hogy a nemtö­rődöm intézkedések következ­tében mi magunk is kiáltot­tuk: megszűnünk — mármint a falu — létezni. Nincs ma már ilyen vélemény. Ahogy a nóta mondja: lesz itt még 100 év múlva is élet és szerelem. . . .Autóbusz bezzeg nincs, ma sem. A garábi járat — ezzel megyünk sokan munká­ba — olyan, mint a mese: hol volt, hol nem volt. össze­vissza, megbízhatatlanul köz­lekedik. Körösi László: — Az óvoda hiánya nekünk, pedagógusok­nak még nagyobb gondot je­lent . . . Négy-öt évvel ez­előtt merült fel a pásztói kör­zetesítés terve, jó lenne tudni, hogyan is áll ez? Tavaly min­den végzős gyerekünk tovább­tanult, megállják a helyüket, a körzetesítés mégis indokolt. Nevelőtestületünk tanítóképe­sítésű, nem vagyunk szakosak, ez akadálya az új tantervek maradéktalan megvalósítá­sának. Csoór József: — Az óvo­dákról szép statisztikát hal­lottunk, de ez nálunk csak nulla százalék. Pedig a hat községben 60 gyermek óvodás­korú, számuk pedig csak nö­vekszik. Megnéztük a taná­cson! A fejlesztési alap csu­pán 120 ezer forint, ebből nem építkezhetünk, a segítség nélkülözhetetlen ... A pálya- választásról már sok szó esett taggyűléseken is. Irányítani kell és mindenképpen I szük­séges a szemlélet megváltoz­tatása ... A felnőttoktatás a téli estéken eredményes lehet, a népfront, a KISZ, és a TIT összhangját kell megteremte­ni. Sándor György: — Köszö­nöm, hogy itt, helyben is hallhattunk arról, ami abban a nagy házban, a parlament­ben megfogalmazódott . . . 10—15 éve jobban tudtuk ak­tivizálni a falu lakosságát, hi­szen itt volt a tanács, meg mindenféle más szerv is. Ma nicsen meg a hétköznapi kap­csolat, ami korábban volt... Felnőttek között kevesen van­nak, akik nem végezték el a nyolc osztályt. De hogyan pó­toljuk mégis ezt a mulasztást? Bokor és Garáb között 15 ki­lométer a távolság, este fél hat után nincs közlekedés. Se­gíthetnének a vállalatok is, erre minden indok megvan: a következő tíz-tizenöt évben beláthatatlan lesz a technika változása, erre fel kell készül­ni. *■ Számos észrevétel koránt­sem csak helyi ügyekre vonat­kozott, így például egy rádió­hír kapcsán Hídvégi Kálmán országos gondra, a munkaerő­vándorlásra hívta fel a figyel­met. Válaszolni tehát volt mi­re. Szerencsére, kellő előrelá­tásra vallóan, jó segítőtársat „hozott magával” erre a pár­beszédre az országgyűlési kép­viselő. Molnár Béla, a járási hivatal művelődési osztályá­nak vezetője a következőkkel segítette a válaszadást: — A pásztói járásban még nyolc településen nincsen óvo­da. Az itt elhangzott igények teljesen jogosak, ezért az el­képzelések szerint a VI. öt­éves tervben szerepelni is fog egynek létesítése, Alsótoldon. Ide azonban a másik öt köz­ségből be kell hozni a gyere­keket. — Mi is így gondoltuk! — értett egyet a hangos közbe­szóló. — Mindez összefügg az is­kolák körzetesítésével is — folytatta Molnár Béla. — A megalapozatlan híreszteléssel ellentétben, nem kívánjuk, hogy az 1—4. osztály is Pász­tora járjon, de a felső tagozat körzetesítése tetemes költség­megtakarítást eredményezhet... Ami a felnőttoktatást illeti: osztályozó magánvizsgákra le­hetőség van, erre felkészíthet például a TIT, a vizsgáztató tanárokat is kiküldjük, utazni sem kell. A hosszú válaszok közben —, úgy látszik, — semmi sem kerüli el az érdeklődők figyel­mét. Erre vall egy pótkérdés is: — Milyen stádiumban van a pásztói körzeti iskola és kol­légium előkészítése? — A kisajátítás befejező­dött, néhány épületet már le­bontottak, készen vannak a tervek, az építkezés 1979 ele­jén megkezdődik. — A válasz így már megnyugtatóbb, elfo­gadják. Elszaladt az idő, a beszélge­tés azonban még a „hivatalos rész” után is folytatódott. Fél füllel hallottam, amikor Dan­csák Lászlóné országgyűlési képviselő, az új tanácselnök­től, Klátyik Gusztávtól ér­deklődött: — Hogyan ízlik az új munkaterület, milyen gond­jai vannak? Végül a képviselőnő figye­lemre méltó szavait jegyezhet­tem meg: Minden észrevétel, így a most hallottak is, nap­lómba kerülnek. A rendsze­rességgel tudom figyelemmel kísérni megvalósításukat is. Jó munkát hozzá! k. g. így nem szabad Későn, de még nem elkésve Még élénken él bennem azoknak a vezetőknek a véle­ménye a salgótarjáni öblös- üveggyárban, akik az időközi termelési lemaradás, vissza­esés okainak kutatásakor elő­szeretettel hivatkoztak a mun­kaerőhiányra. Azt nem állít­hatom, hogy minden esetben így akarták palástolni a mun­kaszervezés hiányosságait, vagy így akarták leplezni má­sok, vagy saját maguk erőtlen munkája által okozott szerve­zetlenséget. Másra azonban, mint a látszólagos vagy ese­tenként jogos objektív okok­ra hivatkozás mellett, — nem­igen gondoltak. Mondjuk ar­ra, hogy megvizsgálják, mi­ként hasznosítják a reájuk bízott munkáskezeket. Beszélő tények A gyár kollektívája az előzetes felmérések szerint va­lószínű nem teljesíti árbevételi tervét. Nem keseregnénk ezen, ha a helyzet nem érin­tené kedvezőtlenül a nyereség alakulását. Sajnos, ez utóbbi jó néhány millióval kevesebb lesz a tervezettnél, ami jelent­kezik majd a következő évi bérfejlesztési lehetőségeknél. A terv nem teljesítésének, a nyereség csökkenésének a leg­nagyobb szépséghibája, hogy a lemaradást a tervezettnél na­gyobb munkaerő-létszám fel- használásával érték el; más szóval nem dolgoztak eléggé hatékonyan. A gyári párt-végrehajtóbi­zottság elé kerülő jelentésben e téma kapcsán többi között ez olvasható: „az első három negyedévben »nem jött« a termelékenység. Ebben az idő­szakban 1,7 százalékkal, azaz 41 fővel több munkáskezet foglalkoztattak a termelésben, mint amennyire szükség lett volna. Ez a kedvezőtlen arány november végéig 1 százalékra mérséklődött, ugyanakkor a kifizetett bértömeg a tervhez képest 0,7 százalékkal nőtt. A növekedésből 2,16 százalé­kot nem fedeztek hatékony­sággal. Mindez akkor követke­zett be, amikor a közgazda- sági szabályozók erőteljesen a hatékonyság, a termelékenység növelésére irányították a veze­tők figyelmét, erre kényszerí­tették őket”. Az elmondottakból mégsem lehet olyan következtetést le­vonni, hogy nem tettek intéz­kedéseket a meglevő munka­erők ésszerűbb kihasz­nálása érdekében. Műszaki fej­lesztéssel, a gólyaüzem meg­szervezésével. részleges át­csoportosításokkal, munkamű­veletek összevonásával, új technológiák bevezetésével 26 fő megtakarítását mutatják ki a statisztikák. A nagy tel­jesítményű gépek kihasználá­sát segítette a műszakpótlék bevezetése. Ma már nincs olyan gond, hogy miként sze­rezzenek ezekhez a gépekhez munkaerőt. Látva a helyzet tarthatatlan­ságát, a III. negyedév után, a gyár vezetői megszigorítot­ták a munkaerő-gazdálkodást. Az üzemektől elvették a jogot, hogy saját maguk vegyék fel az új dolgozókat. Ma már a munkaügyi osztály dönti el, melyik üzem mikor, és meny­nyi munkaerőt kap. Az előb­biek mellett egyéb más szigo­rító feltételeket is meghatá­roztak a felvételkor. A mostani helyzet nem tet­szik egyik-másik üzemvezető­nek, művezetőnek, mivel nem kizárólag az ő hibájuk miatt, az elmúlt időszakban a vé­rükbe ivódott, hogy minden termelési gondot, új feladatot, bonyolultabb munkát, kizá­rólag új munkaerővel lehet csak megoldani. Pedig csak­nem mindegyikük keserve­sen meggyőződött és meggyő­ződik arról, hogy azok, akik kívülről jönnek, többségük szakképzettség és munkamo­rál dolgában igen alacsony szintet képvisel. A felvételkor mindent elvállalnak, megígér­nek, s nem sokkal később azzal hozakodnak elő: nem így gondolták. Ezeknek a jö­vő-menő embereknek nagy részük van abban, hogy de­cember elejéig 316 fizikai dol­gozót vettek fel, és 374-en számoltak le. Előlegezett béremelés Az előbb említett jelensé­gek," okok, korántsem fogják át a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának összes rész­kérdéseit, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de hozzájárultak a jelenlegi, nem éppen kellemes, de előnyösen megváltoztatható állapot ki­alakításához. Vajon milyen tanulságokat vontak le az idei esztendő munkaerő-gazdálkodásából a jövő évi tervkészítéshez, mi­lyen módon akarják előnnyé változtatni a jelenlegi hát­rányt ? 1979-ben 5 százalékkal kí­vánják növelni a termelési ér­téktervet. a meglevő létszám felhasználása mellett. Ennek az elképzelésnek a végrehaj­tása csak másfél százalékos bérfejlesztést tesz lehetővé. A gyár vezetői ennek ellenére úgy vélekednek, hogy január­ban 3 százalékos bérfejlesz­tést valósítanak meg, mond­ván: megelőlegezzük a dolgo­zóknak a bért abban a tudatban,' hogy a szükséges hatékonysá­got később megteremtjük.1 Ennek eléréséhez viszont a megnövekedett feladatokat a jelenleginél 36 fővel keve­sebb létszámmal kell végre­hajtani. Ezt a döntést sokféleképpen, és számtalan értelmezésben lehet felfogni. Szabad vele egyetérteni és támogatni, ugyanakkor létjogosultságát is illő megkérdőjelezni. Egy azonban biztos: ha a haté­konyság és termelékenység nö­veléséhez megteremtik a fel­tételeket, egymást követik az előbbi cél elérését szolgáló bátor, de megalapozott, kö­rültekintő intézkedések, ha már az új esztendő első nap­jaiban szigorúan ellenőrzik a kiadott utasítások végrehaj­tását, és felelősségre vonják a mulasztókat, akkor a gyár dolgozói biztos, hogy előte­remtik a kívánt hatékonyságot és termelékenységet. Másik lehetőség Hogy nem növelik az előbb" említett mértékben a terme­lést, hanem még egyszer ala­posan felülvizsgálják a piaci lehetőségeket, kritikusan sze­lektálják a gyártásra kerülő termékeket, ennek birtokában minden figyelmüket a nettó termelés növelésére koncent­rálják, amely egyetlen és megbízható alapja a kitűzött gazdaságpolitikai célok eléré­sének, a 3 százalékos bérfej­lesztés megalapozásának. Máskülönben nehéz helyzet­be kerülhetnek a gyár dolgo­zói. V. K. Még mindig sok a fegyelmezetlenség! Több munkásvédelmi újítást! Javulóban a munkásvéde- — Nem akadt gazdája a lem eredményessége az EL- munkavédeimi őrmozgalom- ZETT Művek szécsényi gyár- nak korábban. A felelősök egységében. Márton Imrétől, egymásra mutogattak, amikor a gyáregység üzemi szakszer- a tevékenység színvonalának vezeti bizottsága munkavédel- visszaesését vizsgáltuk. Ma mi felügyelőjétől érdeklőd- már a munkavédelmi sza­ténre- elégedettek lehetünk-e bályzat mellékletét képezi az az eredménnyel? új munkavédelmi őrmozgalom — A munkavédelmi muta- szabályzata, amely tartalmaz- tóink idén jobbak, mint az za a gazdasági és a szakszer­elmúlt évben. Csökkent a bal* vezeti vezetők föladatait is. esetek száma, így az ebből A kezdeti jelek biztatóak, de eredő kieső napok száma is. esetenként nem vagyok elé- De még mindig sok az olyan gedett a rendellenességek baleset, amely fegyelmezetlen- megszüntetésére irányuló ve- ségből, az előírások megsze- zetői intézkedések „gyorsasá- géséből ered — válaszolja. gával”. Tudna-e tanulságos pél* — a mostani időszak fon* dát fölhozni? __ tos föladata, a szocialista bri­A szerszámműhelyben a gádok munkavédelemmel ösz- síkköszörű asztalt üzem köz* szefüggő vállalásainak az ér­ben szabályozták és ebből tékelése és a jövő évi irány* baleset következett be. Más- elvek kiadása. Miket ajánl a nap nem tanulva az előző na* műszaki és a termelőterüle- pi esetből, hasonlóképp végez- teken dolgozó brigádoknak? ték a szabályozást és újból — érdeklődöm, megsérült a gépen dolgozó. Nem voltunk eléggé szigorú­ak! — Csak „emberi” okok je­lentenek balesetveszélyt? — Nem. A műszaki fejlesz* — Tartsák szem előtt, hogy sok múlik a gépek és a sze­relőasztalok mellett dolgozó" kon. Hívják föl a figyelmet a saját és mások által vég­zett munka veszélyeire. Az tésekkel kapcsolatosan is eddigieknél hatékonyabban adódnak gondok. Késnek a támogassák a vezetői intézke- munkavédelmi jellegű beru- déseket és a munkavédelmi házások: például a festőfülke, örök tevékenységét. Több a vegyszer- és a festéktároló munkavédelemmel összefüg- raktár. Az anyagmozgatást gg újítást készítsenek 1979* könnyítő gépek beszerzését ben. Mozgósítsanak a mun­is csak ígérgetik. Két év óta kavédelmi ismeretek növelé- nem kaptuk meg a zár- és sére, a balesetek brigádon be- lakatgyártól a levágóműhely* ]u]j elemzésére és nem utol* beli anyagmozgatást megköny- sósorban a veszélyforrások nyitó targoncát. föltárására és megszüntetésé* — A gyáregységben újjá- re! Rácz András szervezték a munkavédelmi őrmozgalmat. Miért volt er* | re szükség? I NÓGRAD — 1978. december 19., kedd Újabb feltevések a Irákok eredetéről Bulgária területének ősla­kosságáról kevés adat maradt fenn. Egyes tudósok szerint ezen a vidéken különféle né­pek telepedtek meg. Mások úgy vélik, hogy a bronz* és a vaskorban itt élő trákokat megelőzően a területet más népességek lakták. A nyelv­tudósok, az antropológusok azonban egyre inkább arra a meggyőződésre jutnak. hogy a trákok nem bevándorlók voltak, hanem őslakosok, akik már a korai kőkorszakban is itt éltek. A plovdivi régészeti múze* um kutatója, Peter Detev, aki munkatársaival a megyében, 104 településdombot, a Mari- ca medencéjében, az antik Hebros területén pedig újabb 300-at vizsgált meg, azon a véleményen van, hogy a bol­gár területeken a korai kő­korszaktól kezdve a vaskor­szakig egy és ugyanaz a néo élt, amelyet az első írásos emlékek a bronzkorban és a vaskorban tráknak neveznek. A professzor leleteinek a ta­núbizonyságával állítja, hogy a trákok nyilvánvalóan Bul­gária legősibb lakói, akik az akkori földközi-tengeri vidék technikai haladása és osztály­differenciálódása közepette magasra fejlesztették a mű­vészeteket is. Detev szerint tehát nincs, kizárva, hogy a tudomány azoknak az embe­reknek a számára, akik — a településhalmok tanúsága sze­rint — a kora kőkorszakban, a kőkorszakban és a rézkor­szakban, ezeket a területeket benépesítették, a „prototrák” elnevezést fogja adni. 3 \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom