Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

Népgazdaság és társadalomtudomány

vétlenül érintkező társadalomtudományi kutatásnak két országos főiránya van, az egyik a szocialista vállalattal, mint teljes és sokoldalú gazdasági egységgel, és mint gazdasági szférával foglalkozik, a másik a gazdaságpolitika továbbfejlesztésének tudományos megalapozásával. Ez utóbbiban előbb inkább történeti jellegű kutatások folytak, s csak két esztendeje indult meg a gazdaságpolitika komplex, egységben szemlélt tanulmányozása, amely magában foglalja a gazdasági szerkezet alakításának, a gazdasági növekedés ütemének, az életszínvonal- politikának, valamint a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének vizsgálatát.

A szocialista vállalat témakörében végzett kutatásokról a múlt esztendő végén adtak számot. Bár világos, hogy a gyakorlat sürgető követelményeinek

nem tudunk teljes mértékben megfelelni objektív és szubjektív okok miatt egyaránt, nem kevés az az eredmény, amelyet ez a kutatás hozott, s amelyet — ha csak részben is — a gyakorlat átvett. Itt gondolok elsősorban a vállalati típusokról szóló kutatásokra.

Az elmúlt tíz esztendőben szervezési intézetek jöttek létre igen nagy számban a különböző minisztériumok mellett, amelyek bizonyos ipargazdasági és -szervezési kutatásokat

végeznek. Sokszor szóba került már, hogy ezekben az intézetekben gyakran nagyon partikuláris kutatások folynak, hogy az egyes ágazatokban, vagy vállalatoknál végzett kutatások eredményei szűk körben maradnak, hogy a kutatások szétszórtak és az eredmények nem szintetizálhatok. Ezzel a kérdéssel a Miniszter- tanács is több alkalommal foglalkozott. Most a Munkaügyi Minisztérium. mellett megalakult a Szervezési Kutatásokat Koordináló Tanács. A Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság javaslatára az MTA ipargazdaságtani kutató- csoportja vállalta az ipar- gazdasági kutatások összehangolását.

Sürgető igényként merült fel a szövetkezeti kutatások fejlesztése. Erre vonatkozólag még 1969-ben született egy határozat, amelynek megvalósítása azonban csak részben történt meg. szemléleti okok miatt, de azért is, mert ezen a területen csekély és szétszórt bázissal rendelkezünk. Pedig a vizsgálódás azt mutatja, hogy ki kell terjeszteni a kutatásokat és nemcsak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kell foglalkozni, hanem egyéb típusokkal is. Vitákra van szükség bizonyos elméleti kérdések tisztázása érdekében, amelyek a szövetkezeti tulajdon jellegével függnek össze és kihatnak a gyakorlatra is.

Ezzel a néhány példával nemcsak a szemléleti változást akartam jelezni, hanem azt is, hogy a kutatás milyen nehézségekkel találja magát szembe. Minden egyes esetben megállapítható, hogy nemcsak közgazda- sági, hanem jogi, szociológiai, történeti, sőt gyakran pszichológiai kutatásokat is kell végezni a problémák megismerése és megoldása érdekében. Ugyanakkor a mi egész kutatási rendszerünk diszciplináris jellegű, tehát egy-egy tudományágban jöttek létre, meglehetősen zárt profillal intézetek és tanszékek. A közöttük kialakítandó

együttműködés nem pusztán szervezési kérdés, hanem tartalmi is, hiszen a tudományos kutatásban kell kialakulni a sokat emlegetett interdiszciplináris szemléletnek.

Nem kevésbé izgalmas azonban az sem, hogy hogyan történik a témák kiválogatása, ki a megrendelő és ki a felhasználó. A témák kiválogatásában legtöbbször valóságos igények játszanak szerepet, ezeket azonban nem mindig ott fogalmazzák meg, ahol a kutatási eredményeket fel is használják. Gyakran előfordul, hogy helyes politikai döntések alapján kialakítjuk a megfelelő tervet, de már az eredmények fogadásához nem látjuk a partnereket. Az sem ritka persze, hogy a kutatóhelyek ragaszkodnak régi témákhoz, vagy ahhoz, hogy egy egész tudományterületet átfogjanak, s ilyen esetekben éppen az új témákra nem marad elegendő kapacitás, az elért eredmények nem lehetnek átütök. Problémát jelent az is, hogy a kutatás és a gyakorlat szemlélete nemcsak szubjektív, hanem objektív okok miatt is eltér egymástól, és ezt sem a célkitűzésnél, sem a felhasználásnál nem veszik kellően tekintetbe.

Mindezek a nehézségek azonban a jő irányú fejlődés nehézségei, hiszen arra hívják fel a figyelmet, hogy az érdeklődés a valóságos, társadalmi problémák iránt a kutatásban megnőtt, és hogy a gyakorlat igényli az új kutatási eredményeket. A fő kérdés ma a helyes módszerek megtalálása a kutatás és a gyakorlat kapcsolatainak kialakításában.

Köpeczi Béla

akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese

Az elmúlt években fontos szemléleti átalakulás ment végbe a társadalomtudományokban. Régebben is nyilvánvaló volt, hogy a társadalomtudományi kutatás nem öncélú, a társadalom fejlődését kívánja szolgálni. Ennek módját illetően azonban eltértek a vélemények. Volt egy olyan időszak, amikor a társadalomtudományokat közvetlenül -akarták — politikusok és tudósok egyaránt — a politika szolgálatába állítani. A tudománypolitikai irányelvek ezt a felfogást elvetették, s a két tevékenység sajátosságainak figyelembevételével határozták meg a tudomány- es politika együttműködését. E szerint a társadalom- tudományoknak két funkciójuk van, valóságfeltáró és ideológiai funkció. Feladatuk tehát a helyzet pontos leírása, s egyben a társadalmi tudat formálása.

A hatvanas évek második felében a gazdasági mechanizmus kialakítása során világossá vált, hogy milyen szoros összefüggés van a helyzetfeltárás és a megoldás keresése között, s a közgazdaság-tudomány és a politika közötti együttműködés egyik jó példája lett e kettős szempont elfogadása.

Azóta nemcsak a közgazdaság-tudományban, hanem más tudományágakban is egyre inkább erősödik a felismerés, hogy a tudomány sajátosságainak megtartásával a kutatásnak újszerű kapcsolatokat kell kialakítania a társadalmi gyakorlattal — most már nemcsak a helyzetfeltáró, vagy az ideológiai funkció, hanem a probléma- megoldás szempontjából is. Üj szempont a probléma- megoldásban való részvétel, ami gyakran egyet jelent a döntés előkészítésében való közreműködéssel, de nem szükségszerűen azonos vele. Tapasztalataink ugyanis azt mutatják, hegy a kutatások úgyis hathatnak a döntés előkészítésére, hogy abban nem vesznek részt közvetlenül, de formálják a gyakorlat embereinek szemléletét. Ez azt is jelenti, hogy a probléma- megoldásban való részvétel az ideológiai funkció gyakorlását is segíti.

Az országos távlati kutatási terv kialakulása, tehát 1972 óta a társadalomtudományokban elfogadták a társadalmi fontosságban, tehát a kiemelt kutatási témákban való gondolkozást. Ez még akkor is eredmény, ha jól tudjuk, hogy a kutatások nem elég koncentráltak, nem elég célra irányo- zottak és nem is elég hatékonyak. A gazdasággal közÚjabb lépés előre

Észrevételek a balassaqi/arntati irodalmi színpadi napokról

Örömmel jöttünk sokan — amatőr színjátszók, rendezők, régi mozgalmisták, mai érdeklődők — Balassagyarmatra, hogy részt vegyünk a XIV. Madách Imre irodalmi színpadi napok bemutatóin, egyéb látványosságain, rendezvényein. S bízom benne, hogy nem tévedek, és remélem, a házigazdák sem orrolnak meg, ha azt állítom: örömmel hagytuk el Balassagyarmatot. Többszörös örömmel. Részben: mert a négynapos meglehetősen zsúfolt program (bemutatók, szakmai tanácskozások, kiállítások, tájelőadások,

táncház stb.) alaposan igénybe vette a résztvevők állóképességét, fizikai kondícióját. Részben: mert több érdekfeszítő, gondolatokban gazdag, ügyesen rendezett, kulturáltan eljátszott előadást láthattunk. Továbbá azért a régi, de újólag beigazolódott felismerésért, hogy érdemes megrendezni ezt a fesztivált, mert általa rengeteg tapasztalatot szerezhet az amatőr színjátszómozgalom, az országosan is kiemelkedő kulturális esemény színhelye, Balassagyarmat, melynek politikai, állami, gazdasági vezetői, népművelői — a város folyamatos rekonstrukciója, fontos középületek átalakítása miatt — egyre nehezebben, de hősiesen, áldozatos vállalással igyekeznek a korlátolt lehetőségek ellenére is az optimális körülményeket megteremteni — játszóknak, vendégeknek egyaránt.

Balassagyarmat nyilvános dicséretet érdemel ezért a programjáért. Hiszen ebben a nem egészen húszezer lakosú kisvárosban volt erő évekkel ezelőtt arra, hogy a már-már zátonyra futni, megfenekleni látszó fesztivált nemes szándékkal, elismerésre buzdító tenniakarás- sal, okos összefogással megújítsa, új vérrel töltse meg az elfáradt testet.

Az idei, XIV. fesztivál az ötödik volt a sorban, mely a baráti, testvéri, szocializmust építő népek irodalmának, művészetének megismertetését és népszerűsítését végezte el; és a második, hogy nemzetközivé lett, ha „vékony szálon” is, a kassai Szép Szó ifjúsági irodalmi színpad versenybe való bevonásával.

Az amatőr mozgalomban — emlékszem — körülbelül három évvel ezelőtt eléggé keserű, önmarcangoló, olykor vádaskodó szavak hangzottak el a tevékenység formai, tartalmi színvonalát illetően, a

szakmai irányításról, a belső nevelő munka minőségéről. Ezek a megnyilatkozások gyakorta nem nélkülözték a szubjektivizmust sem, személyes vádaskodásokba csaptak, jelezve, hogy valami tényleg nincs rendben a mozgalom házatáján.

Az akkori „látlelet” ma már egyre inkább lázálomnak tűnik. A színjátszómozgalom mindinkább rátalál önmagára, megtalálja az öntevékeny művészetek körén belül a sajátos helyét, funkcióját. Az elmúlt évben Balassagyarmaton már erősen érezhető fellendülés folytatódik, a mozgalom újabb lépést tett előre rászabott és vállalt feladatának teljesítésében.

A fejlődést számos konkrét példával lehet illusztrálni. Például a színjáték kifejező- eszközeinek változatos és szerencsés, funkcionális alkalmazásával, a rendezői gégék céltudatosságával. Mind több előadás tudott stílusegységet teremteni, néhány re. mek színészt felvonultatni. Pár kivételtől eltekintve, sokat fejlődött a színjátszók beszéd. és mozgáskultúrája is.

*

Milyen egyéb tapasztalatokat szerezhettünk ezen a fesztiválon, amely — mint már korábban több alkalommal is tudattuk — a Német Demokratikus Köztársaság irodalmát és a haladó német literatúrát állította az amatőr színjátszás és a közönség érdeklődésének középpontjába ?

Észrevételeink természetszerűleg nem lehetnek teljesek, csak az általunk leginkább fontosnak tartott dolgokra vonatkoznak.

Már az előző évben is észrevehettük — akkor olyan formális jegye volt ennek, hogy a produkció létrehozóiként legtöbbször magát a csoportot jelölték meg —, hogy a kollektív munka egyre inkább teret nyer és erősödik egy-egy előadás megszületésében. A korábbi rendezőcentrikusság, amikor a rendező korlátlan ura volt a játéknak, s ellentmondást nem tűrve erőszakolta rá elképzeléseit társaira, megszűnőben; döntő többségben eltűnt. A szereplők — nyilván nem véve át a rendező alapfeladatát, szerepét és felelősségét — maguk is alkotó részesei a „csodának”; amikor az előadás megszületik. Példaként említhetnénk a budapesti Szinkron együttest, vagy a debreceni Alföld ifjúsági irodalmi színpadot, melyek olyan színvonalú előadást produkáltak, amely eli.umtiiiiiui un

A

z élet rendje: az egyik generáció felváltja a másikat. így volt ez a múltban, így van ma is. A jelenlegi termelőszövetkezeti nemzedékváltás meghatározó sajátossága, hogy gyökeresen új gazdasági és társadalmi körülmények között megy végbe.

A régi falu nincs többé. A szegényebb és a gazdagabb parasztok, a napszámosok, a cselédek és a földesurak világa már csak az idősebbek emlékeiben él. Nem ismerik a mai fiatalok a társadalmi lenézettség, elnyomottság, a gazdasági bizonytalanság, a krónikus falusi munkanélküliség nyomasztó érzéseit, keserű embertelen következményeit sem.

Sokféle életpálya, munkaalkalom közül választhatnak a mai falusi fiatalok. Mások lettek tehát a körülmények és a fiatalok igényei is megnövekedtek. Érthetően számba veszik a továbbtanulás lehetőségeit, a különféle kínálkozó ioari, mezőgazdasági, kereskedelmi foglalkozások, a városi, falusi munkahelyek előnyeit, hátrányait és ezeket mérlegelve döntenek.

Mit ígérnek most ezek a szándékok? Megállapítható, hogy az erős, gazdag szövetkezetekben elegendő — néha á kelleténél is több — fiatal jelentkezik felvételre. Ugyan- p'-'-er a kedvezőtlen adottságú. alacsony színvonalon gazdálkodó szövetkezeteket a fiatalok elkerülik.

Nemzedékváltás

Bonyolítja a helyzetet az, hogy még ugyanazon tsz-en belül is eltérő a fiatalok érdeklődése, vonzalma az egyes ágazatok, sőt a különböző munkahelyek iránt. Ott vállalnak szívesebben munkát, ahol gépekkel, korszerű körülmények között dolgozhatnak és jól is keresnék.

A technika szerepe tehát kettős: mentesíti az embereket a nehéz, fáradságos fizikai munkától, sok- munkáskezet pótol, és ugyanakkor vonza is a fiatalokat. Ezért is fontos, nélkülözhetetlen előfeltétele a sikeres nemzedékváltásnak, a fiatalok munkavállalásának az, hogv a tsz-ekben a termelés tovább korszerűsödjék, a munka- és életkörülmények javuljanak, a szociális ellátottság megközelítse az ipari színvonalat.

örvendetes, hogy az eltelt másfél évtizedben közös gazdaságaink sokat fejlődtek. Ma már jóval korszerűbben, eredményesebben gazdálkodnak, mint a megalakulás utáni években. Tért hódít az iparszerű termelés. A nagy teljesítményű, értékes gépek, a kémiai szerek sokasága, az új növény- és állatfajták egyre nagyobb hozzáértést kívánnak. Ezért is nélkülözhetetlenek a technikát ismerő, kedvelő, szakképzett fiatalok.

Természetesen az évek során fokozatosan változott az alapító, idősebb tagok szemlélete, gondolkodásmódja is. Már ők se azok, akik voltak. Sok szakmai ismeretet szereztek, a világra is másképp tekintenek. Nagy érdemük, hogy a kezdeti nagy nehézségek között is kitartottak a szövetkezet mellett és szorgalmukkal, erőfeszítéseikkel elősegítették a tsz-ek viszonylag gyors megszilárdulását, megerősödését.

Jelenleg a tsz-ekben dolgozók — mintegy 600 ezer ember — egyharmada az alapító tag, egyharmada olyan, aki a népgazdaság más ágazatából került a tsz-be és a többiek az olyan fiatalok, akik a szövetkezetben kezdték munkájukat. Mind emellett számításba kell venni azt is, hogy ma a közös gazdaságok aktív dolgozóinak egyharmada 1945 után született, legalább a 40 százaléka nem vitt be földet a tsz-be és több mint 30 százaléka kifejezetten ipari jellegű munkát végez.

Ezek a fiatalok tehát múltjuknál fogva és a megváltozott körülmények miatt másképp tekintenek a tsz-re. mint az idősebbek. Ennek megfelelően kell velük törődni. A fiatalok általában nem kivételezést kívánnak, hanem a helyzetükből adódó jogos igényeik kielégítését.

így fokozatosan el lehet érni, hogy valamennyien vállalják a tagsági viszonnyal járó kötelezettségeket, jogokat és mielőbb a szövetkezet kollektív tulajdonosainak, gazdáinak érezzék magukat. Ehhez a biztonságos, jó kereset mellett az szükséges, hogy lássák, tapasztalják: valóban a tagok döntenek a legfontosabb ügyekben, számít a szavuk.

A KISZ-szén’ezretek tevékenysége, a megismétlődő ifjúsági parlamentek sokat segíthetnek abban, hogy előtérbe kerüljenek, megoldáshoz jussanak a fiatalok speciális problémái. A tanulást, a továbbképzést szolgáló tsz-ösz- töndíjak létesítése elsősorban a fiatalokat érinti. A házépítést megkönnyítő pénzügyi alapok, a fuvardíjmérsékié- sek kedveznek a fiataloknak is. Ugyanezt lehet mondani a klubokról, az országjáró kirándulásokról, a külföldi utazásokról is. A sport támogatása szintén találkozik a fiatalok kívánságaival.

Megállapítható, hogy az idősebbek általában nem ellenzik

a fiataloknak nyújtott tanulási és más kedvezményeket. Viszont a fiatalok is szinte minden szövetkezetben helyeslik, megszavazzák az idős, rászoruló tagoknak adott rendszeres anyagi támogatást. Ez így is van rendjén.

Megfelelő körültekintéssel, céltudatos törekvéssel azt is el lehet érni, hogy a fiatalok egész éven át képzettségüknek, igényüknek megfelelő munkaalkalomhoz jussanak a tsz-ekben. Ez fontos, hiszen sok tsz-ből a fiatal szakemberek azért mennek el, mert a téli hónapokban a kevés munka miatt erősen visszaesik a keresetük.

A nemzedékváltással egy- időben végbemenő korszerűsödés, szakosodás és munkamegosztás a tsz-ekben specializált tudású fiatalokat kíván. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy az elkövetkező években a tsz-fiatalok- nak még alaposabb szakismeretekre lesz szükségük. Előnyös persze, ha a fiatal több rokonszakmához is ért: ha a traktorosok tudnak szerelni, gépet javítani, kombájnt, teherautót vezetni. így előbb megtalálják a helyüket a közös gazdaságokban, és sokat tehetnek azok zavartalan fejlődéséért.

Tóth Benedek

képzelhetetlen lett volna a szereplők aktivitása, a rendezővel való konzultációk, egyetértés nélkül.

Mindez jelzi az együtteseken belüli alkotó, nevelő munka bizonyos fokú erősödését, a közös alkotás személyiségformáló, gondolkodást alakító szerepének fejlődését.

Amatőr rendezőink — eriól is tanúskodott, a fesztivál — megtanulták a „szakmát”: ismerik a színházi kifejező- eszközöket, értenek a hatáskeltéshez, tudják, mit hogyan kell, lehet, érdemes, hasznos megjeleníteni a mondandó érdekében. A formával, a formai ismeretekkel tehát nincs gond. Annál inkább a tartalommal. Ez gyakorta elveszik a formai világ káprázatában, vagy indokolatlanul koncentráltabb odafigyelésre, gondolkodásra készteti a nézőt, aki ezt vagy vállalja, vagy sem. E felismerésből következik: a jövőben —, s így foglalt állást a szakmai zsűri is — az amatőr színjátszómozgalom irányítóinak, aktivistáinak az eddiginél jóval többet szükséges foglalkozniuk a gondolatok kifejezésével, a szakmai műhelymunkával.-Csak ez teremtheti meg az egyelőre felborult- nak tetsző forma és tartalom egységét, egyensúlyát.

Az idén több jelentős fesztivál zajlott le az országban; Kazincbarcikán, Tatabányán, Békéscsabán, Balassagyarmaton. Azt mutatták, mindig akadnak le- és feltűnő, helyben topogó, vagy éppen újra bizonyító csoportok. A kassaiak, a debreceni Alföld,' a balassagyarmati Madách' Imre irodalmi színpad újra bizonyítottak. A budapesti Szinkron jó rendezőt (Zsigo- vits Gábor) avatott. Ez a körforgás természetes: frissülést jelent, új tartalmak, formák, színek közkinccsé tételét.

•*

A fesztivál hatása a mozgalomra kétségtelen. Az aktivisták rengeteget tanulhatnak mások játékából, a szakmai megbeszélésekből. A közönség gyönyörködhet — első. sorban a tájolások, üzemi és községi előadások révén — a produkciókban, egyes tagjai esetleg kedvet is kaphatnak az aktív bekapcsolódásra. Az idén kevesebb volt a tájolás mint tavaly, mivel eléggé fárasztó a csoportok számára az újabb utazás, másrészt néhol a közönséget sem tudták kellően megszervezni az előadásokra. Most is előfordult ilyen, például Bercelen. A legtöbb helyen azonban szívesen látták az amatőr színjátszókat.

A balassagyarmati fesztivál segíti megyénk amatőr mozgalmát is. Nemcsak azt a három együttest, amely — hasonlóan az egy évvel ezelőttihez — részt vett, hanem a többieket is, melyeknek vezetői az idén örvendetesen nagy számban jelentek meg a fesztiválon. Nem kétséges, ’hogy ez az aktivitás köszönhető a megyei művelődési központban az ősszel újra megszervezett amatőr színházrendezői tanfolyamnak.

Mi lesz jövőre? A kérdés minden fesztivál utolsó napján és azt követően felvetődik. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy jövőre is lesznek irodalmi színpadi napok Balassagyarmaton, az ideihez hasonló eszmei céllal, vagyis a népek közötti barátság elmélyítésének jegyében.

Az érdeklődő csoportok, rendezők közelebbit csak. a jövő év elején tudhatnak majd meg, amikor valamennyi helyi és országos rendező szerv megegyezett a fesztivál elindításához szükséges alap. vető tennivalókban.

Balassagyarmat nem éppen a legkulturáltabb körűimé-- nyék között tudta fogadni az országos kulturális esemény vendégeit, de amit tett, azt tiszta szívvel tette.

Bízunk benne: így tesz jövő. re is.

Sulyok László

NÖGRAD - 1978. december 17., vasárnap 7