Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
Százéves a Kohász Művelődési Központ Emlék a múltnak, * * tanulság a jövőnek Beszélgetés ír. Molnár Pál docenssel, a centenáriumi monográfiáról A Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ megalakulásának 100. évfordulójára készül. A centenárium alkalmából ezt az évet ünnepi műsorok, megemlékező programok jellemzik, de jellemzi egy felfokozott figyelem is, amely e patinás munkás kulturális intézmény iránt nyilvánul meg. A kiemelkedő évforduló kínálta az alkalmat, hogy az intézmény százéves történetét könyvbe foglalják, megörökítve az utódok számára a kultúrát, a műveltséget becsülő elődök cselekedeteit, reálisan értékelve ennek az időszaknak két ellentétes ideológiai töltésű szakaszát. A nagy és felelősségteljes munka elvégzésére szerkesztő bizottság alakult, amely dr. Molnár Pál történész, főiskolai docens irányításával gyűjtötte össze az anyagot, amit az elfogadott koncepció szerint ugyancsak ő irt meg. Erről a nagy feladatról kérdeztük Molnár Pált. — Molnár elvtárs említette, hogy ez a munka mind Nógrád megye, mind az egész magyar munkáskultúra történetében jelentős szerepet játszik. Kérem, részletesebben fogalmazza meg ennek jelentőségét. — Az elmúlt években, de gató rugókat is feltárva — objektiven igyekeztünk a kulturális tevékenység irányát, célját és feladatát Is meghatározni. összességében szemlélve a művet elmondhatom, hogy a felszabadulás előtti és utáni, s különösen a személyi kultusz időszakában eluralkodott direkt kulturális tevékenységet is mai nézőpontból, kicsit történelmi távlatból, az igazságnak megfelelően sikerült bemutatni. Ezzel tartozunk a jelennek, tartozunk mindazoknak, akik végre egy az Igazsághoz közel- — Milyen célok érdeké- kát. Feltétlenül meg kell em- álló történelmi munkát szeretően fogtak hozzá a munká- lékezni azokról a volt színját- nének látni. hoz? Ennek a könyvnek a szókról, — vagy még működő megírása nyilvánvalóan színjátszókról —, rendezőkről, nemcsak egy szőkébb kör énekkari vezetőkről, az önte- igénye volt, hanem igényel- vékeny művészeti mozgalom te a megyei, sőt az országos más képviselőiről, akik hosz- helytörténetírás is? szabb időt töltöttek el az in— Ez a monográfia több te- tézményben. kintetben megyei, sőt országos — A kultúraktívák közül Igényeket is kielégít, de egy- szeretném kiemelni Vertich úttal Összegezi annak a száz- Józsefet, aki már „Hetvenöt éves munkásművelődésnek a óves a Salgótarjáni Kohászati az idén is komoly történeti történetét amelv uevancsak Üzemek színjátszó mozgalma” munkák jelentek meg. Ezek- országosán egyedülán! A Ri- címmel kiadványt is jelente- nek a munkáknak az a jelmamurány _salgótarjáni Vas- m6§j. J©l©n munkához lcmzojc, hogy komplcxsn, tum ű Rt. Olvasóegylete 1878- >§en nagy segítséget adott, dományosan vizsgálják közel- ban alakult Tevékenységével Hasonlóan nagyon értékes ősz- múltúnk és régmúltunk ese- egészen a felszabadulásig hoz- szegzést készített Csics György ményeit. Ezek az összegező zá,járult egy művelt munkás- rendező, aki ugyancsak az ön- munkák elsősorban a ponti- osztály kineveléséhez, az tevékeny művészeti mozgalom ka, a gazdaság területét fog- anyanyelvű kultúra terjesztő- kérdéseivel foglalkozott. Ér- ják át. Nagyon kevés még a Béhez, a közéleti szerepléshez tékes munkát végzett Füzess kifejezetten kulturális intézés mondhatjuk azt is, hogy a Zsigmond, aki a zenekar és a mények történetet feldolgozó munkásosztály szervezett, és dalárda, valamint az ehhez munkáknak a szama, amelyek öntudatos rétegének kialakítá- kapcsolódó kisegyüttesek mun- gyakorlatilag kiegészítik eze- sához. káját írta meg. Molnár Gyula két a komplex jellegű mun— Amikor hozzákezdtünk a a könyvtár tevékenységét ősz- kákát. Noha nem ismerem az munka megírásához arra is szegezte, s e sorok Írója a országos kultúrtörténeti teyé- gondoltunk, hogy az intéz- felszabadulás után az intéz- kenységen belül jelenleg folyó mény százéves működésének mény munkájában igen fontos kutatásokat, de az a tapaszta- tapasztalataival és legfőkép- felnőttoktatás, szakmai képzés latom, hogy ilyen jellegű és pen a munkásművelődés szer- kérdéseivel foglalkozott. Ezen kifejezetten es különösen a teágazó régi és új formáival kívül meg kell emlékezni munkaskultura vonatkozását Ismertetjük meg a széles ol- Brunczel Tibor munkássága- érintő, százéves tevekenyseget vasóközönséget. Természetes, cél, aki a vállalati archívum összefoglaló munica sem Nog- hogy a monográfia nemcsak vezetőjeként minden olyan radban> sem országosán nem és nem is egyedül az intéz- anyagot közrebocsátott, amely született az elmúlt időszakban, mény tevékenységét mutatja a tevékenységünket segítette. — 1,^kko1r’.1^n?ík?r ml, ezt,a be, hanem beágyazódik min- — A szerkesztő bizottság munkát elvállaltuk, azt vál- denkor az adott társadalom eme aktív tagjai tevékenysé- lalt^< bogy a ™“n^as°szutá y gazdasági, politikai és társa- gének ismertetésénél nem áll- osztállyá szerveződésének har- dalmi életének keretébe. hatunk meg, hiszen a bízott- cainak fontos terepét képező — Azt is célul tűztük ki, ság munkáját segitette, segíti kulturális tevékenységet behogy a különböző öntevékeny Kálovlts Géza, aki a technikai mutassuk önállóan, de a gazművészeti mozgalmak önálló szerkesztői munkálatokat lát- dasági, társadalmi folyama- bemutatása mellett azok egy- ja el, Csongrádi Béla, aki az toknak a függvényében. Ügy másrahatását is vizsgáljuk, olvasószerkesztői feladatkört érezzük, hogy munkánk hasz- Szerettük volna elkerülni, töltötte be. A vállalati párt- nosan fogja szolgálni az uj hogy egyes sikeres, vagy ke- bizottságot Szilágyi Dezső generáció nevelései azzal, vésbé sikeres művészeti ága- pártbizottsági titkár, a válla- hogy bemutatja a 100 eves kát túlfuttassunk, másokat latot Szabó Aladár személyzeti mun kas művel odes eredményepedig szerepléséhez mérten és szociális igazgató képvi- it> de buktatóit sem hallgatja elhanyagoljunk. selte. ek úgy erezzuk- hogy ez az — Tevékenységünkben az is — Itt sem szabad azonban intézmény, amely nagy sikeBsztönzött bennünket, hogy a megállni, mert ennek a bizott- reket mondhat inagaenak a megye igen gazdag helytörté- Ságnak a munkáját segítették munkásság művelődésében, neti irodalommal rendelkezik, mindazok az aktívák, mind- ezen a munkán felbuzdulva Elkészült Nógrád megye tör- azok a névtelen kultúrmunká- újabb es újabb eredményeket ténete, Salgótarján és Balas- sok- kultúraszerető emberek, sagyarmat város története, akik különböző fényképekkel, több üzem, a kohászati üze- feljegyzésekkel visszaemléke- mek története Is. Ügy gondo- zések közreadásával járultak lom azonban, hogy sem orszá- hozzá, hogy olyan részleteket gosan, sem pedig megyei szin- 's megírjunk, amilyeneket a ten, de városunkban sem ké- dokumentumokban nem talál- izült el egy kulturális Intéz- nk Ebbő1 ls létható, hogy igen mény története. sokoldalú, igen széles körű a a.. volt az az adatbázis, amelyet “ SÄ'“ AHOGYAN A HELY SZELLEME KÖVETELI produkál a szocialista kultúra útján járva a jövőben. Pádár András O rszágos hírnévre tett szert néhány év előtt az a sehodsdnes község, amelynek túlbuzgó vezetői szabadtéri játékokat akartak rendezni, hogy külföldieket csalogassanak* falujukba. Közben kiderült, hogy a községben nincsenek a színjátszáshoz értő emberek, díszletre nem sikerül pénzt teremteni, zenekar szerződtetése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, no, meg olyan hely sem akad a falu bel. és külterületén, amely alkalmas lenne szabadtéri színpadnak. Mint mondani szó Írás: a többi stimmelt. Vagyis semmi nem volt meg a községben, csak a túlságos nagyralátás. Szerencse, hogy mindezekhez a történetről is kiderült, hogy — merő kitalálás. Azért írtunk „seholsincs” községet, mert a fentiek valójában nem történtek meg. Ámde — megtörténhettek volna. Olyan község ugyanis valóban volt az ország közepe táján, ahol a még meg sem épült községi strandfürdőhöz már nemzetközi vízilabda-bajnokságot álmodott egyik-másik helyi vezető. Olyan is, ahol a hajdani vár egyetlen megmaradt falához és az ígért központi támogatáshoz elkezdték tervezni a vár- játékokat. Példákat lehetne még sorolni arról, hogy hol hogyan lépték túl gondolatban a realitások határait. Kétségtelen, hogy a kiindulás jó: a lakóhely, a „szűkebb haza” iránti szeretet, a lokálpatriotizmus. Nem volt még olyan régen, a középkorú nemzedék jól emlékszik azokra az Időkre, amikor mindezek ellenkezője volt a jellemző: tekintet nélkül az illető helység adottságaira és hagyományaira, pontosan egyforma rendezvényekre került sor szinte mindenütt. Akkor — úgy negyedszázaddal ezelőtt —, ha például szüret ideje volt, szüreti mulatságot kellett rendezni a szód őt soha nem termesztett alföldi pusztákon is, viszont az ott hagyományos aratómulatságokat „be akarták vezetni” a bányászkolóniák táján. Mindebből természetesen nem lett — nem is 'lehetett más —, mint egyforma, unalmas kényszeredettség itt is, ott is. Ezek után érthető, hogy amint a helyi tanácsok mint önkormányzati szervek hatáskört kaptak, sok helyen igyekeztek évtizedek mulasztásait bepótolni. Nem is lehet erről múlt időben beszélni, hiszen a folyamat ma is javában tart. A kérdés „csupán” az, hogy hogyan legyen tovább. Sokszor szoktak hivatkozni a régi rómaiakra, akik többek között a kultúra területén is sokmindenf kezdeményeztek. Tőlük származik az a kifejezés is, hogy „genius loci”, azaz: a hely szelleme. Felismerni azt, hogy a helység sajátosságai mit kívánnak meg, milyen lehetőségeket kínálnak és milyen határokat szabnak a tervezgetéseknek — minderre elsősorban a helyi emberek és a hely legjobb ismerői képesek. Nekik kell egyeztetni a lokálpatriotizmus nem ptka túlzásait a reális lehetőségekkel — anélkül, hogy a helyi kezdeményezéseknek túl szűk határt szabnának, a kezdeményezőknek kedvét szegnék. Csupán példaként: immár csaknem fél évszázados múltra tekint vissza a Alföld két nagyvárosának nyaranként visszatérő eseménye, a debreceni nyári egyetem és a Szegedi Szabadtéri Játékok. Mindkettő a maga nemében egyedülálló volt. Debrecen iskolavárosi hagyományaiból nőtt ki a nyári egyetem, Szeged adottságai hozták létre a szabadtéri játékokat. Ám egy időben országszerte gombamódra szaporodtak el a nyári egyetemeit és a szabadtéri játékok. Nagyrészük — tisztelet a kevés kivételnek — csupán árnyéka volt a például vettnek —, sőt azok sikerét is csökkentette. Ma már kezdünk visz- szatémi a középútra: csak ott rendeznek nyári egyetemet, ahol létjogosultsága van, s a Szegedi Szabadtéri Játékok is visszakapta, ha nem is monopolhelyzetét, de elsődlegességét. A meglevőket utánozni, azokról valamiféle másolatot készíteni — a könnyebb ellenállás felé törekvés, ami ritkán vezet eredményre. Sokszor a másolat helyett inkább valami karikatúrafóle kerekedik ki belőle. Valami olyasmi, mint ami egyik zenekarunk külföldi szereplése során történt: a vendég- szereplés színhelyén soha nem akart jó hangulat kialakulni, ám a magyar zenészek felviditották a közönséget. Annyira, hogy a műsor harmadik órájában a klarinétos felült a zongorára, ott játszott tovább. Az elegáns étterem vezetője az első pillanatban meg- botránkozott ezen, majd felírta magának a pontos időt és elrendelte, hogy a továbbiakban az ő zenekarának klarinétosa is üljön fel a zongorára ugyanabban az időpontban. S bár ez megtörtént — az étteremvezető nagyon csodálkozott, hogy a hangulat mégsem lett ugyanaz, mint a vendégszerepléskor... Vagyis — ismét a rómaiak igazságaihoz térve —, ha ketten teszik ugyanazt, az mégsem ugyanaz. Aki azonban jól ismeri szűkebb hazájának történetét, kulturális hagyományait, az könnyen megtalálhatja bennük a felújításra, folytatásra érdemest. S, hogy ez hányféle lehet, azt többek között az idei Repülj páva bemutatói is bizonyították. Mese- mondástól a fonóbeli játékok, dalok felidézéséig, népművészeti alkotásoktól a modern, „gépesített” kultúra felhasználásáig terjedhet az a kör, amelyen belül — és túl — ezer. nyi lehetőséget talál az, aki valóban szívén viseli a helyi kulturális élet felfrissítését és vonzóvá tételét Közismert jelenség az is, hogy szomszédos községek, egymáshoz közel fekvő városok a maguk kulturális fejlesztése során félszemmel mindig a másikat figyelik. Ebből eredhet jó is: ha a helyiek valami még egyénibbel, újszerűvel és egyben hagyományőrzővel akarják „lepipálni” a vetélytársat. De alakul, hat torzan is: ha ugyanazt akarják megismételni, aminek másutt már sikere van. Ilyenkor éppen a hely szelleme áll bosszút a rajta tett erőszakért. Szerepe van a városok, községek kulturális fejlesztésében — sokszor kimondva, máskor csak rejtett gondolatként — annak is, hogy idegeneket vonzzanak a helység falai közé. Ezt is csak az adottságok alapos, körültekintő figyelembevétele mellett lehet tenni. Csupán egy példa: a Budapest melletti Szentendre kifejlődhetett a XX. századi magyar képzőművészet egyik bázisává úgy is, hogy közben a szálloda, és vendéglőhálózat messze elmaradt _ az Igényektől. Mindezt pótolja a főváros közelsége. Ugyanez azonban vajmi nehezen sikerülhet az országnak egy- egy távolabbi kisvárosában, ha a várható idegenforgalomhoz nincs meg a szükséges ellátási lehetőség. Különben is: a hely szelleme éppen azt kö. veteli, hogy a kulturális fejlesztés, a hagyományok felelevenítése és korszerűsítése elsősorban a helyi lakosság érdekében történjék. Mi tagadás: kevés olyan város, község van az országban, amely egészen rendkívülit, világszerte egyedülállót, nemzetközi érdeklődésre számot tartót tud felmutatni. Országos feladat, hogy a határokon túl is megismerjék azokat az értékeinket, amelyek valóban kiemelkedőek. Az viszont a helyieken, vezetőkön és lelkes lokálpatriótákon múlik, hogy a megmutatni valót, az előadásra érdemest, a sokáig fel sem ismert, értékes hagyományokat minél többen lássák, hallják az országon belül. [ árcsak azért is, mert az egyik hely kulturális fejlődése —, ha a látogatók jól szűrik le a tapasztalatokat — előre lendítheti másutt is az értékek felkutatását, a hagyományok ápolását. Recept nincs rá: hol a határ a másutt tapasztaltak értékesítése és az utánzás között. Talán csak any- nyi: ahogyan a hely szelleme megköveteli. Várkonyi Endre anyag összegyűjtése, meghaladják egy ember erejét, tehát a feladat megoldására szerkesztő bizottság alakult. Hogyan töltötte be a bizottság a feladatát, jól szolgálta-e az ön által meghatározott koncepció kifejtését? — A kérdés felvetése jogos. — Ez a százéves történet két történelmi időszakot ölel fel. Hogyan sikerült az ellentétes ideológiai töltésű időszakokat szintetizálni, a haladó történelemszemléletet érvényesíteni? — A kérdésnek a jogoAmikor a művelődési központ sultsága egy pillanatig sem vezetősége megkeresett abból lehet vitás, hiszen más ideoló- b célból, hogy vegyek részt a giai, politikai töltése volt a munkában, illetve Irányítsam rimamurányi időszaknak, mint ■z e témakörben folyó mun- a felszabadulás utáninak, kálatokat, már akkor megbe- Mint aki a megye kultúrpoli- széltük, hogy ez az országos tikai történéseivel már hosz- jelentőségű munka csakis ak- szabb Ideje foglalkozom, ta- kor lehet igazán sikeres, ha szé- pasztalnom kellett, hogy minies társadalmi bázisra épül. den történelmi kor a maga Ezért régi szakemberek, kul- igényeinek megfelelően igye- túrmunkások közreműködésé- kezeit bemutatni a kulturális vei a vállalati párt- és szak- tevékenységet. Természetesszervezeti bizottság, a vállalat- nek kell azt is felfognunk, Vezetés képviselőjénke részvé- hogy a Rifnamurány—salgó- telével egy nagyobb operatív tarjáni Rt a kulturális tevé- izerkesztő bizottság alakult. kenységet hasonlóan vállalati — Ennek az operatív szer- ügynek tekintette, s a válla- kesztő bizottságnak a minden- lati nevelés szerves részeként kori menedzsere az intézmény fogta fel. Mi ebben a munká- igazgatója, kezdetben Illés ban kritikusan, marxista meg- Pál, majd Bolyós Lászlóné közelítésből, az eseményeknek 'Volt. A szerkesztő bizottság és összefüggéseknek a marxiselnökeként Merlák Ervin, a ta értékelésével — a minden- vállalati szakszervezeti bizott- k°ri társadalmi hátteret is gág titkára segítette munkán- bemutatva, a mindenkori mozKÖNYVEKRŐL Szépecske haza Valamit a szépecske jelző- Boldizsár Iván írja, ansát bejárta. Hazatérve azon- répa közepén. Hogy a ban mindig szükségét érezte román templomok építése ide- annak, hogy hosszabb-rövi- jén is — akkor is — szink- debb időre itthon is útrakel- ronban voltunk Európával. S jen, hazai falvakat, városo- főleg „ . . .érezzük a diadalt, kát látni, itthoni tájakban de kimondani még egymásnak gyönyörködni, történelmi múl- se merjük: az emberi kéz győ- tunkban, jelen életünkben zelmét az idő felett, a mester- megmártózni. Talán ebből is ség dicsőségét a romboláson” hoz. A földön pillanatnyilag golos „understatement”-tel fakad egyében túl az az arány- Mit látunk még? Üjabb ada- több mint kétszáz ország van, vagyis kevesebbet mondással, érzék, szemléleti józanság, lékokkal leszünk gazdagab- a legtöbb Afrikában, a legke- Boldizsár Iván pedig ugyan- amely hazai vallomásait, nap- bak a Duna menti népi sorsés csak így a szépecske jelzővel lójegyzeteit jellemzi, s amely- ról, a sok néppel közös euró- Öceániának nevezett kéklő illeti a hazát. Jóllehet tudja, re oly na%y szükség van eb- pai életről, amikor például térségben, Európa népei szá- fiai számára, bármilyen lett ben a sokat gyötört kis hazá- magyar népdalokról s azok utolsó harmadában legyen is, a haza szép. Mert ban. más népeknél fellelhető válharmincnál több országot lak- egyetlen. Hogyan is írja Kis- A kötet egyébként nem ha- tozatairól olvasunk, vagy épnak. Kis európai szomszédolás faludy Károly? zai útikönyv, bár Boldizsár pen a hajdani barátokról, köz„Szülőföldem szép határa!” Iván korábban ilyent is írt. tűk például Radnóti MiklóBoldizsár Iván Szépecske Most csak az ország néhány sókról. Együtt barangolhatunk nyesebb arcú országok, akad- haza című könyvében — Koz- tájáról szól, főképpen a ba- Budapest „titkos helyein”, nak a mi szemünkben szűr- mosz-kiadás — ezt a szépsé- latoni Felföldről, s mintegy a vagy a külföldi látogató sze- tűnő földek. Emitt get mutatja fel. önteltség könyv negyedében Pannóniá- mével fedezhetünk fel újabb nélkül, de azzal a vonzó ma- ról. Más országrészekből csu- szépségeket akár Budán, akár vesebb az Ausztráliának Öceániá térségbe zadunk harminc nak. Ki: is elég ahhoz, hogy lássuk, vannak Magyarországénál fényesebb nak a i kébbnek bő változatosságban osztott ____I t ermészet kőszálakat, tengerek gabiztossággal, amely az érté- pán ízelítőt nyújt. „Érzelmes a Balaton tájékán. Végüí, de tükrét, a föld gyomrában ér- kék valódi ismeretéből fakad, földrajzot írtam, nagy fehér nem utolsósorban felvillant ceket, egyéb ásványi kincset, S azzal a természetes érzés- foltokkal”, jegyzi meg. Nem- néhányat Magyarország arcai- amott szűkebb marokkal mért. sei, amelyről ugyancsak egy csak azt írja le, amit lát, ból, vagyis azokból az elkép- Itt a zúgó történelem a föld- költő, az itthoni bitangok által mindjárt hozzáteszi azt is, zelésekből, esetenként maka- del tette egyenlővé mindazt, megölt Radnóti Miklós val- amit gondol. Így lesz igazi, csul tovább élő hiedelmekből, amit az ember századok so- lőtt: „Nem tudhatom, hogy helyenként szikrázó feszültsé- amelyek rólunk és országunk- rán alkotott, másutt épség- másnak e tájék mit jelent...” gű a napló. ról élnek külföldön, ben áll a kő a kövön. Nem- Nem tudhatjuk, de nekünk S így hesz hazai kis tükör, Hajlandók vagyunk elhinni szülőhazánk ez a föld. amelyben újra megpillantjuk a Boldizsár Iván által már Boldizsár Iván könyve hazai magunkat, s mások is máskor is idézett francia mon- ek. Széchenyi István valaha a útirajzokból — általa napló- pillantást vethetnek ránk. dást, amely szerint elutazni polgárosuit Angliából hazatér- jegyzeteknek nevezett — be- És mit látunk? Látjuk — bi- annyi, mint egy kicsit meg- ve feltehetően éppen korabeli számolókból áll. Olyan ember zonyítják például a balatoni halni. De — teszi hozzá — nevezte szemével látja a hazai tájakat, felvidék romjai —, hogy „hazaérkezni biztosan annyi, hazá”-nak aki Európát s azon túl a egy nemzetnél sem va- mint egy kicsit újjászületni”, amint azt nagyvilág sok országát, váró- gyünk alábbvalők itt, Eu- Tóth Elemér csak a természeti, a társadal mi viszonyok is különböző viszonyai miatt „csúnyácska ezt a földet,
