Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

Közlemény Guinea és a Zöld-foki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására december 10—16-a között látogatást tett hazánkban Guinea és a Zöld- foki-szigetek Afrikai Függet­lenségi Pártjának (PAIGC) küldöttsége Olivio Piresnek, a párt végrehajtó bizottsága tagjának, a Zöld-foki Köztár­saság nemzetgyűlése elnökhe­lyettesének vezetésével. A küldöttséget fogadta Gye- nes András, az MSZMP KB titkára és Péfer János, az or­szággyűlés alelnöke. Megbe­szélést folytatott a küldött­séggel Nagy Gábor és Péter János, a KB osztályvezető­helyettese, Garal Róbert kül­ügyminiszter-helyettes és Szentistványi Gyuláné, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára. A delegáció látogatást tett a püspökhatva­ni Galgavölgye Termelőszö­vetkezetben. Az MSZMP és a PAIGC képviselői tájékoztatták egy­mást pártjaik tevékenységé­ről és feladatairól, vélemény- cserét folytattak pártjaik és országaik kapcsolatairól, együttműködésük fejlesztésé­nek lehetőségeiről. Áttekin­tették a nemzetközi helyzet, mindenekelőtt az afrikai tér­ség időszerű kérdéseit. Az MSZMP képviselői megerősí­tették a magyar kommunisták szolidaritását azzal a harccal, amelyet a PAIGC, Guinea- Bissau Köztársaság és a Zöld­foki Köztársaság kormánya és népe folytat a független­ség megszilárdításáért, társa­dalmi, gazdasági felemelke­déséért. Az MSZMP és a PAIGC támogatásukról bizto­sították a fajüldöző rendsze­rek ellen, az alapvető emberi jogokért, a nemzeti függet­lenség megvédéséért, a gyar­mati múltból örökölt elmara­dottság felszámolásáért, a társadalmi haladásért küzdő afrikai nemzeti felszabadító mozgalmakat, valamennyi haladó demokratikus erőt. A szívélyes, * baráti légkörű megbeszélések hozzájárultak a két párt közötti kapcsolatok fejlesztéséhez és népeik ba­rátságának erősítéséhez. A PAIGC küldöttsége szom­baton elutazott hazánkból. Waldheim véleménye Köszönet a magyar népnek A legutóbbi fejlemények is megmutatták, hogy a közel- keleti kérdés átfogó rendezé­séhez valamennyi érdekelt fél bevonására szükség van — jelentette ki pénteken Kurt Waldheim. Az ENSZ főtit­kára Heltai Andrásnak, az MTI és Szabó L. Istvánnak, r Népszabadság tudósítójá­nak adott nyilatkozatában síkraszállt a genfi konferen­cia összehívásáért, elítélte az úgynevezett választásokat Na­míbiában és köszönetét fejez­te ki Magyarország értékes hozzájárulásáért az ENSZ munkájához. Kurt Waldheim arra a kér­désre, hogyan értékeli a ke­let—nyugati viszony, az eny­hülési politika alakulását, ki­jelentette: bár sikerek visz- szaesésekkel váltakoztak, az elmúlt hónapokban „jelentős haladás” volt tapasztalható. „Véleményem szerint világo­san látható mindkét oldal, mindenekelőtt a két nagyha­talom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok óhaja, hogy behatóbbá tegyék kapcsola­taikat és a tárgyalásokon megoldják a függőben maradt kérdéseket. Így például szá­mottevő haladás tanúi lehe­tünk a SALT-egyezmény kér­désében, s úgy tűnik a jövő évben megszülethet a máso­dik hadászati fegyverkorláto- zási egyezmény. Ez minden bizonnyal elősegíti majd a jobb politikai légkört, az enyhülés ügyét — mondotta. „Mindig is hangsúlyoztam: a közel-keleti problémák meg­oldásának kulcsa a Paleszti­nái kérdés és csak átfogó rendezés hozhat tartós békét a térségnek” — válaszolt az amerikai ihletésű izraeli— egyiptomi különmegállapo- dással kapcsolatos kérdésekre az ENSZ főtitkára. „A leg­utóbbi fejlemények is meg­mutatták, hogy a közel-kele­ti kérdés átfogó rendezéséhez valamennyi érdekelt fél be­vonására szükség van, köztük a genfi békekonferencia mind­két társelnökére: az Egyesült Államokra és a Szovjetunió­ra” — mondotta. „Kétség nem fér hozzá, hogy a Dél-Afrika által Namíbiá­ban rendezett »választások« érvénytelenek és semmisek” — kommentálta a fejleményeket a főtitkár. Véleménye szerint a dél-afrikai kormány által az év végéig ígért választól függnek a további lépések: visszaküldheti-e személyes képviselőjét Namíbiába az ENSZ-főtitkár, mód nyílhat-e ENSZ békefenntartó erők ki­küldésére, illetve választások rendezésére Namíbiában, a világszervezet ellenőrzése alatt. Kurt Waldheim hangoz­tatta, hogy jelentős mérték­ben a namíbiai fejlemények­től függ a rhodesiai helyzet alakulása is: amennyiben si­kerül érvényt szerezni az ENSZ határozatainak és bé­késen rendezni a helyzetet, jó remény van a kibontako­zásra Rhodesiában is. Kudarc esetén a főtitkár a helyzet további romlásától, újabb vér­ontástól tart Afrika déli ré­szének mindkét válságöveze­tében. Arra a kérdésre, mit tart az ENSZ fő eredményeinek 1978-ban, s mit vár az új esz­tendőtől, Kurt Waldheim a többi között a leszereléssel kapcsolatos rendkívüli köz­gyűlés Jelentőségét méltatta. A júniusi tanácskozás egy sor fontos határozatot hozott és megmutatta: a világ országai készek szélesebb körben, ösz- szehangoltan együttműködni a leszerelés, a fegyverzetkorlá­tozás érdekében. A főtitkár ugyancsak igen jelentősnek minősítette a fejlett és a fejlődő országok párbeszédét is, azokat a törekvéseket, hogy a fejlődő országok az egyenlőség alapján keresked­hessenek a fejlett ipari álla­mokkal. „Derűlátó vagyok, ha előre- telcintek 1979-re, mert bízom benne, hogy az enyhülés poli­tikája mind a fegyverzetkor­látozásban, mind más terüle­teken tovább szélesedik” — hangoztatta Kurt Waldheim. „Személyes meggyőződésem, hogy a két nagyhatalom, amely kölcsönösen rendelke­zik az egymás elpusztítására alkalmas fegyverekkel, tuda­tában van felelősségének és annak, hogy egy esetleges há­borúnak nem lehet győzte­se”. Az Egyesült Nemzetek fő­titkára befejezésül kijelentet­te: „Magyarország mindig is jelentősen hozzájárult a világ- szervezet tevékenységéhez, építő, segítőkész magatartást tanúsít a közgyűlés vitáiban. Szeretném felhasználni ezt az alkalmat arra, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki a magyar kormánynak, a ma­gyar népnek az ENSZ mun­kájának támogatásáért” — mondotta Kurt Waldheim. A hét 3 kérdése Az elmúlt hét különösen terjedelmes eseménynaptára szinte a világpolitika „év végi hajráját”, a történések sűrű­södését és magasabb sebes­ségfokozatát jelzi. A szocia­lista országokban a mérlegké­szítés, valamint a jövő évi feladatok jegyében tanácskoz­nak a pártplénumok és par­lamentek. Európa nyugati fe­lében ma kerül sor az esz­tendő utolsó választására, Bel­giumban járulnak az urnák elé, s két bizalmiszavazáson Lisszabonban és Londonban a kormány éppenhogy át­vitte a lécet. Washingtonban megszaporodtak az elnöki nyi­latkozatok, s miközben Vance közel-keleti ingázása sem bi­zonyult csodaszernek a kü- lönbéke-szerződés ügyében, fo­lyik a készülődés a szerdán Genfben kezdődő szovjet— amerikai külügyminiszteri ta­lálkozóra, amely a SALT—II. útjában álló utolsó akadályok elhárítására lenne hivatott. S egy „hétvégi meglepődés” is történt: a korábbi pekingi ál­láspont megváltoztatása lehe­tővé tette, hogy teljes jogú diplomáciai kapcsolat jöjjön létre Washington és Peking között. Kínai részről immár nem kívánják az amerikaiak tajvani katonai kötelezettsé­geinek feladását... Bonyolult és mozgalmas világunk három érdekes té­mája kívánkozik ezúttal kom­mentárjainkba: 1. Hogyan alakulnak az iráni fejlemények? Másfél milliós tömegtünte­téssel — Teheránban viszony­lag békésen, de a vidéki vá­rosokban 42 halálos áldozattal — zajlott le az asura, a síi­ták gyászünnepe. (Az egy­házalapítás során mártírha­lált halt Husszein Imám meg­gyilkolásától számított negy­venedik nap mindig kemény próba a rendfenntartó köze­geknek: a fanatizált tömegek, mezítláb, ruhájukat megszag­gatva, gyakran önmagukat korbácsolva teszik meg hosz- szú zarándokutaikat.) A ma még megválaszolat­lan kérdés, hogy vajon ez volt-e a tetőzés, vagy csupán újabb összetűzések előszele­ként jelentkezett. Az iráni udvar, amely változatlanul bízik fegyveres testületének hűségében, abban reményke­dik, hogy a tömegmozgalom megfárad, s kiütköznek belső ellentétei. Ezeket elő is kíván­ja mozdítani: miközben a sii- tá főpap, a Franciaországban élő Khomeini hajthatatlannak tűnik, a sah tárgyal a nem­zeti front főtitkárával, meg­beszéléseik tárgya nyilván egy koalíciós kormányzat le­hetősége volt. A képet teljes­sé teheti, hogy megjelentek az első tüntető csoportok az uralkodó mellett, igaz mozgó­sításuk magán viselte a szer­vezettség erőszakolt jegyeit. Ugyanakkor az utcai harcok, a gazdasági hadszíntérre te­vődtek ót, s a világ második legnagyobb olajexportőrjé­nek termelése egyötödére esett vissza. Ha ez a folyamat foly­tatódik, valószínűleg még sú­lyosabb válságot idézhet fel, mint a teheráni és iszfahámi összecsapások. Az iráni helyzet lázas tevé­kenységet vált ki Washing­tonban is — a CIA,. a Köz­ponti Hírszerző Ügynökség ál­lítólag már négyezer helyszín­re küldött emberrel próbál megfelelő előrejelzéseket ad­ni. miután korábbi helyzetér­tékelések csődöt mondtak. Az elhangzott figyelmeztetések azonban változatlanul érvény­ben vannak: az iráni esemé­nyek új, különösen veszélyes fordulatot vennének, ha bár­minő külső beavatkozás tör­ténne. 2. Mi a jelentősége Fide.’ Castro, s a kubai emigráns vezetők párbeszédének? Hetek óta folyik az eszme­csere Havannában Fidel Castro, s több kubai emigráns szervezet vezetői között: a megbeszélések eredményeit immár jegyzőkönyvben is rög­zítették. A legérdekesebb mozzanatok, hogy Kuba — kiv'éve a Batista-rendszer sú­lyos, népellenes cselekede­tekért felelősségre vont ki­szolgálóit — hajlandó szaba­don engedni a jogerősen el­ítélt politikai foglyokat, s amennyiben azok távozni akarnak, szabad utat enged számukra az Egyesült Álla­mokba. Felvetődtek a család- egyesítés, a kölcsönös látoga­tások kérdései, Kuba hajlan­dó ösztöndíjakat biztosítani az emigránsok gyermekeinek a havannai felsőoktatási in­tézményekben, s lehetne foly­tatni a sort. Gyakorlatilag ez annyit je­lent, hogy a főként Floridá­ban élő kubai emigráció na­gyobbik és józanabbik része látja az óhaza társadalmi rendszerének szilárdságát és előnyeit, megbékülésre törek­szik. Havanna részéről termé­szetesen nem volt akadálya az együttműködésnek, sőt kü­lönböző gesztusokat tettek a jóakarat jegyében. Ezzel gyengült a Kuba-ellenes ak­namunka és propagandahábo­rú eddigi bázisa, elszigetelőd­tek a szélsőséges, terrorista csoportok. Az Egyesült Álla­mok került sok tekintetben kellemetlen helyzetbe, hiszen a kubai hatóságok által sza­badon engedett foglyokat olyan lassan engedi be ame­rikai területre, hogy ez a kis arányú bevándorlás is 76 évig húzódna el. S természe­tesen most már a kubai emig­ránsok közül is mind többen felteszik a kérdést: meddig akar Washington gazdasági blokádot alkalmazni Havan­nával szemben, mire valóak a kubai partok körül rende­zett provokatív célzatú ame­rikai hadgyakorlatok? 3. Mit jelentenek a VSZK körüli újabb diplo­máciai lépések? Ülést tartott az Országos Ügyvédi Tanács Erősödött az ügyvédi szer­vezetek szocialista közösségi jellege — állapította meg az Országos Ügyvédi Tanács szom­baton, a tanács ötéves mandá­tumának lejártával megtartott beszámoló és alakuló teljes ülésén. A beszámolóban érté­kelték az eltelt öt esztendő alatt végzett munkát, részle­tesen ismertették az ügyvéd­ség szociális és gazdasági helyzetében bekövetkezett nagy jelentőségű változásokat. Nguycn Duy Trinh vietnami miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter Tokióban tárgyalásokat folytatott japán vezetőkkel, köztük a képen látható (jobb oldal) Masszajosi Obira miniszterelnökkel 2 NÓGRAD — 1978. december 17., vasárnap Az év fordulójának köze­ledtével az arab országok és a harmadik világ szempont­jából igen fontos és komoly kérdőjelek rajzolódtak ki Al­gériában. Franciaország e hajdani „megyéje”, amely hő­sies felszabadító harccal vívta ki szabadságát és ál­lami függetlenségét — mind az el nem kötelezett országok mozgalmán belül, mind pedig az arab világban a legkövet­kezetesebben haladó erők so­raiba tartozik. A gondokat és nehézségeket nem is az jelen­ti, mintha bármiféle változás mutatkoznék ebben a politi­kában. Algériában zavartalanul folyik az országépítés mun­kája és a kormány a tömegek széles körű támogatását élve­zi. Ami a helyzetet különle­gessé teszi, s ami a jövőben problémákat okozhat, az Hu- ari Bumedien elnök egészségi állapota. Az első hivatalos je­lentést erről november 20-án adták ki, amikor az elnök visszatért a Szovjetunióból. A moszkvai utazás célja, néhány politikai megbeszélésen túl­menően az volt, hogy Bume- dient orvosi kezelésben ré­szesítsék. Visszatérése után az elnök állapota súlyosbo­dott. Az algíri Musztafa kór­házban elvesztette eszmé­letét, azután rövid időre ma­gához tért, majd állapota új­ból rosszabbodott. Algéria tömegeinek érett­ségét és a rendszer szilárd­ságát jelzi, hogy mind politi­kai, mind gazdasági szem­pontból zavartalanul . foly­tatódik tovább az ország éle­te. Mindamellett a vezetés és a tömegek egyaránt kénytele­nek számolni azzal, hogy Bu­medien esetleg nem vehet többé aktívan részt az állam vezetésében. Tekintettel arra, hogy az algériai elnök igen nagy mértékben koncenlrál­Algéria: ÉV VÉGI GONDOK ta a döntéshozatal mechaniz­musát és a poiitikai elhatá­rozásokat, legszűkebb tanács­adói körének 'meghallgatása után, maga hozta meg, Algé­riának kétségkívül új döntés- hozatali gépezetet kell felállí­tania ezekben a hetekben. Maga Bumedien elnök is tisztában volt azzal, hogy er­re előbb-utóbb sort kell ke­ríteni és be kell fejezni az ál­lamszervezet teljes intézmé­nyesítésének folyamatát. Ezzel kapcsolatban emlé­keztetni kell arra, hogy Bu­medien ezredes (pontos élet­korát nem tudják, a találga­tások 48 és 53 év között mo­zognak.) 1965. június 19-én ke­rült az ország élére. Ez a vál­tozás katonai puccs eredmé­nye volt. Ezt megelőzően a Franciaországtól való elszaka­dást követően Ben Bella, a forradalmi mozgalom egy má­sik vezetője állt az ország élén, aki azonban gyenge kezűnek bizonyult a feiszabadítási mozgalom (FLN) belső frak­cióharcainak visszaszorításá­ban. (Ben Bella azóta házi ■ őrizetben éi.) Gyakorlati politikai szem­pontból megítélve a helyze­tet, az azóta eltelt időszak igazolta Bumedien és támo­gatóinak fellépését. Renkí- viili következetességgel szá­molták fel a gyarmati füg­gőség gazdasági maradvá­nyait, kiegyensúlyozott nép­gazdaságot teremtettek. Föld­reformot hajtottak végre, amely képes volt megvalósíta­ni az öröklött kisárutermelő gazdálkodás és a korszerű nagyüzemi szocialista jelle­gű termelés egymás mellett élését. Az utóbbi 13 év nem­zetközi vitáiban, Algéria kö­vetkezetesen a haladó erők oldalán állott. A gazdasági, társadalmi és politikai eredmények termé­szetesen nem tették szükség­telenné a rendszer intézmé­nyeinek megszilárdítását, kü­lönös tekintettel az államfő kezében összpontosuló rend­kívül nagy hatalomra. A ha­talom legfőbb szerve 1965 óta a Forradalmi Tanács. Ennek eredetileg 26 tagja volt, de a halálesetek, önkéntes visz- szavonulások, kizárások és emigrálások következtében 8 tagra zsugorodott. A tagok számának csökkenése is jelez­te az intézményesítés szüksé­gességét, hiszen ez módot nyújtott volna a természetsze­rűen keletkező nézetkülönb­ségek konfliktusmentes megvitatására. Az eredeti terv az volt, hogy 1979. elején megtartják az FLN kong­resszusát, a Forradalmi Ta­nács megszűnik és átadja he­lyét egy választott Politikai Bizottságnak. Az új helyzet azonban azt a kényszerű és nyilván ideiglenes megoldást diktálja, hogy az országveze­tés folytonossága ne szakad­jon meg és a Forradalmi Ta­nács helyén maradjon. Nem hangzott el egyelőre újabb nyilatkozat azzal kapcsolat­ban, hogy mi lesz a kongresz- szus sorsa. Bumedien 13 éves tevé­kenysége jelentős fejezete a modern Algéria megteremté­sének. Egyénisége, stílusa és politikai célkitűzései erőtelje­sen meghatározták az algériai államrendszer és külpolitika jellegét. Éppen ez teszi a sú­lyos betegsége által okozott gondokat oly bonyolulttá. Moszkvában a Legfelsőbb Tanács Elnöksége ratifikálta a Vietnammal kötött barát­sági szerződést, s az ünnepé­lyes aktus ismét jó alkalom volt a szolidaritás kifejezésé­re. A VSZK külügyminisztere első ízben tett látogatást To­kióban, ahol a kétoldalú kap­csolatok mellett a délkelet­ázsiai helyzetet is áttekintet­ték. Újabb, befolyásos ame­rikai társadalmi küldöttség járt Hanoiban. A vietnami diplomácia megélénkülése természetes következménye annak, hogy a VSZK, mint Délkelet-Ázsia tekintélyes, szocialista állama testvéri kapcsolatokat épít ki a szocialista országokkal, szo­rosra zárja egységét az anti- imperialista erőkkel, s a köl­csönös előnyök alapján békés egymás mellett élésre törek­szik valamennyi állammal. Ennek jegyében zajlott Pham Van Dong látogatássorozata az ASEAN tagországaiban, s több más diplomáciai akció. Mindez ugyanakkor meg­gátolja azt a pekingi próbál­kozást is, hogy valamiféle Vietnam-ellenes „bekerítő arcvonalat” hozzanak létre, nem titok, hogy a kínai veze­tők Délkelet-Ázsiában és To­kióban tett útjainak hátteré­ben volt ilyen számítás. A Vietnami Szocialista Köztár­saság konstruktív, politikája és diplomáciai kezdeménye­zései azonban ezeket a szá­mításokat is áthúzzák. A délkelet-ázsiai diplomá­ciai körkép lényeges mozza­nata a kambodzsai nemzeti egységfront megalakulása is. A térségben minden reális szemlélőnek tudomásul kell vennie, hogy megfelelő ellen­súly jelentkezett a népellenes Phnom Penh-i rezsimmel szemben, s a harc Kambod­zsán belül folyik azért: mer­re vezessen a sokat próbált ország útja a jövőben Rcti Lí via

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom