Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

Az őrhalmi takarékszövetkezetben mintegy 16 millió forintos betétállományt helyeztek el a tagok. A felvehető hitelek közül főleg az építési és a kisebb kiadások kiegyenlítésére való személyi kölcsönök a népszerűek. —kj— Elsősegélynyújtó-tanfolyam A Nógrád megyei. Állami Építőipari Vállalat vöröske- resztes alapszervezet vezető­sége a napokban tartotta az elsősegélynyújtó-tanfolyam megnyitóját a NÁÉV-dolgo- zók részvételével. A megnyi­tót dr. Homoki László SZOT- főorvos, NÁÉV üzemi orvos tartotta, aki méltatta az el­sősegélynyújtó-tanfolyam je­lentőségét, fontosságát, vala­mint egy sor egészségügyi té­mával foglalkozott, amelyet megismerhetnek a hallgatók. A tanfolyam négyhetes, s különböző egészségügyi elő­adásokat, valamint gyakorlati bemutatókat tartanak a beteg­ségekkel kapcsolatosan: fő­leg a kötözésekről, s arról, mit kell tudni az ájultság, a rosszullét esetén, hogyan ke­zelik és mit kell tenni egy- egy baleset alkalmával sze­rencsétlenül járt dolgozóval. Kétszázezer új lakás Kubában a jelenlegi ötéves terv (1976—1980) végéig 200 ezer lakás kulcsait vehetik át az újonnan beköltözők. A feladat megoldásához a rendelkezésre álló üzemek kapacitása egyelőre nem ele­gendő. Ezért a lakóépületek­kel egyidőben új házgyárak épülettömbjei időnek ki a földből. Az egyik ilyen ház­gyár, amely jugoszláv techni­kai segítséggel Cienfuegosban létesült, nemrég kezdte meg a termelést. Kapacitása évente 1500 lakás. Az év végéig Ha­vannában is felépül egy ház­gyár. CSELEKUESI PROGRAM —B—B lir T Wri"Mll MII I I——I \ 1 !VI Sy VI P Központi Bizottsága a minap megvitatta jóváhagyta az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit. Az ülésről kiadott közlemény számba veszi gazdasági építőmunkánk 1978. évi eredményeit, részletesen elemzi tapasztalatait, majd felvá­zolja a jövő év helyzetünkből adódó feladatait. Minden más célt és tennivalót megelőzve az egyensúlyi helyzet javítása kerül az 1979. év és az azt követő esztendők feladatainak középpontjába. Ennek rendelik alá a termelés, a felhalmo­zás és a fogyasztás növekedését. „Ez az útja annak, hogy az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek alaku­lásában, életszínvonalának emelésében elért eddigi vív­mányainkat megszilárdítsuk, és a jövőbeni fejlődés felté­teleit megalapozzuk" — olvashatjuk a Központi Bizott­ság üléséről kiadott közleményben. Az ipari, a mezőgazdasági termelés, a nemzeti jövede­lem, az ötéves terv előirányzatainak megfelelően növeke­dett. az ország és állampolgárai érzékelhetően gyarapodtak az utóbbi három esztendőben. A népgazdaság egyensúlyi helyzete azonban nem javult, hanem romlott, a külföldi adós­ság növekedése fokozódott. Előrehaladásunk e gondjai több összetevő következményei. Ismeretes, hogy a nemzetközi cserearány-változások a magyar népgazdaságnak nagy veszteségeket okoztak. A be­hozott termékek (főleg nyersanyagok, és energiahordozók) ára gyorsabban növekedett, mint a kivitt termékeké (a fel­dolgozóipari és mezőgazdasági produktumoké). így jelenleg egyazon importmennyiségért 20 százalékkal több áruval kell fizetnünk, mint 1973-ban. Ilyen tömegű árutöbbletet előte­remteni sem könnyű, külföldi értékesítését pedig erősen akadályozza a tőkéspiacokon a kereslet stagnálása, a védő­vámok és kontingensek megszigorítása. Az egyensúlyi helyzet romlásában vitathatatlan szere­pet játszik, hogy a külgazdasági feltételek számunkra ked­vezőtlenebbül alakultak a legutóbbi években, mint amivel reálisan számolni. lehetett. A döntő okot azonban munkánk fogyatékosságaiban találjuk meg. A termelés növekedése nem járt együtt a gazdaságfejlesztés minőségi követelmé­nyeinek kielégítésével: a külgazdasági egyensúly javításá­val, a hatékonyság előirányzott fokozásával, a termelési szerkezet szükséges ütemű és irányú átalakításával. A lehetségesnél és a szükségesnél szerényebb gazda­sági teljesítmények ellenére a tervezettnél gyorsabban nö­vekedett a nemzeti jövedelem belső felhasználósa. Tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takaró ér. Több új érté­ket használtunk fel, mint amennyit termeltünk. Tegyük mindjárt hozzá: nem a lakosság fogyasztása volt túlzott, ha­nem a felhalmozás haladta meg erőinket. (Mindenekelőtt a vállalatok beruházása és készletnövelése.) A Központi Bizottság olyan változtatásokat határozott el a gazdaságirányításban, a szabályozásban, a gazdaságpoliti­ka végrehajtásának valamennyi szintjén, amelyek lehetővé teszik a népgazdaság felzárkózását a növekvő külső és belső követelményekhez, s az egyensúlyi viszonyok tartós javulá­sát eredményezik. így a nemzeti jövedelem — azon belül az ipari termelés — növekedési üteme mérséklődik 1979-ben. A mennyiségi növekedés lefékezésével a feladatok nem csök­kennek, hanem növekednek, mivel a minőségi követelmé­nyekre, a hatékonyság fokozására, az egyensúly javítására tevődik át a hangsúly. A népgazdaság fejlődése csak így lehet törésmentes és hosszú távon kiegyensúlyozott, a következő években szük­séges gazdasági növekedés megalapozott. A termelés bővü­lésének lefékezése tehát nem cél, hanem eszköz. Lehetővé teszi a behozatal mérséklését, a gazdaságos kivitel növelé­sét a nem szocialista külkereskedelmi forgalomban. Ahol a termelés stagnál, vagy csökken, ott esetenként munkaerő és kapacitás szabadulhat fel (főleg a gép. és könnyűipar­ban) és meggyorsíthatja a hatékonyan dolgozó üzemek, vál­lalatok fejlődését, bővítheti a nem szocialista importból származó alkatrészek, termékek kiváltását, hazai gyártását, javíthatja az áruellátást. Végeredményben a mérsékelt ipari termelésnövekedés akkor éri el célját, ha elősegíti a ter­melési szerkezet fejlesztését, hozzájárul a versenyképes, a nem szocialista piacokon is előnyösen értékesíthető áruk termelésének dinamikus növeléséhez, a nem gazdaságos te­vékenység visszaszorításához. A növekvő hatékonysági követelményeknek döntően a gazdasági szabályozás szigorításával szereznek érvényt. Erő­sítik a szabályozás egyöntetűségét, normatív jellegét (álta­lános érvényességét) csökkentik, illetve megszüntetik az ál­lami támogatásokat, kivételezéseket. Központi támogatásra, segítségnyújtásra csak kivételes esetben és szigorú feltéte­lekhez kötötten, a tartós megoldásra garanciát nyújtó prog­ram alapján kerülhet sor. A gyakorlatból jól tudjuk, hogy gazdasági szabályozás­sal, befolyásolással —, vagy akár közvetlen utasítással, terv­lebontással — a célok elérése automatikusan nem biztosí­tott. Az 1979. évi népgazdasági terv megvalósítása is döntő mértékben függ a feladatok helyes értelmezésétől és követ­kezetes végrehajtásától minden szinten és valamennyi posz­ton. A tennivalók világosak. Amint ezt a KB-ülésről szóló közlemény is kimondja: „A termelés ott növekedjék gyor­sabban, ahol egyértelműen az egyensúly javítását feredmé­nyezi, máshol mérséklődjék. A Követelményeknek eleget te­vő vállalatok és szövetkezetek termelése továbbra is dina­mikusan növekedjék”. Két szélsőséges nézet kísért. Közülük az egyik, ma még kisebb veszély, de már most fel kell rá készülni. Várható a nehézségek, a kedvezőtlen helyzet, az esetleges társadalmi, politikai feszültségek eltúlzása, olykor bénító pesszimista hangulat keltése. Elejét kell venni minden olyan törekvés­nek, amely gyengíti a központi intézkedésekbe a gazdaság- politikába, terveikbe vetett hitet, bizalmat, kétségbevonja a feladatok realitását, lazítja a szigorú követelményeket. A másik véglet: a feladatok lebecsülése, az illúziókeltés, vagy a kivárás, az időnyerésre spekuláló magatartás. Jelen­leg ez a nagyobb veszély. A gyárak, az üzemek többségé­ben a termelés lényegében változatlan ütemű növelésé’e készülnek, s pillanatnyilag úgy látják, hogy ehhez a rende­lések és a készletek, a beszerzési és az értékesítési lehetősé­gek adottak, s a termelés növekedésének mérséklése kizáró­lag másokat érint. Ügy tűnik, a termelő ember túlságosan nyugodt, s csupán némelyek és esetenként fogyasztói minő­ségükben nyugtalanok. Pedig fordított szerepvállalás lenne helyénvaló. Hiszen a Központi Bizottság irányelvei szerint nem a pénz elköltését nehezítik meg — változatlan feladat a jó áruellátás —, hanem a munkajövedelmek megszerzé­sét: a reálbérnövelést kötik nagyobb teljesítményhez, ha- tékonyabbb gazdálkodáshoz. így elkerülhetetlenül növekszik majd a vállalatok, az üzemek között a jövedelem, és bérkü­lönbség, amely a munkaerő nélkülözhetetlen’ átcsoportosítá­sának egyik hajtóereje lehet. Csak nehogy azok hivatkoz­zanak majd idővel „társadalmi igazságtalanságra”, „szociá­lis feszültségre”, mentőövet, kivételes elbánást igényelve, akik napjainkban túlzottan és megalapozatlanul nyugodtak. A szélsőségektől mentes közös gondolkodás, az egysé­ges cselekvés most különösen fontos. A nem gazdaságos te­vékenységek visszafejlesztése akkor lesz igazán sikeres, ha ezek nem igénylik üzemek, gyárak felszámolását, a dolgozó kollektívák elmarasztaló minősítését. E negatív hatások céltudatos, kemény munkával, határozott erőfeszítésekkel, életrevaló kezdeményezésekkel, fegyelmet sugárzó és igénylő irányítással megelőzhetők, A szemléletváltozás, a mennyiség bűvöletével vailó szakítás, a minőség, a hatékonyság új ér­tékrendjének elfogadása és cselekvő tisztelete gazdasági fej­lődésünk sokat ígérő távlatait nyitja meg. l\pniinlf * Magyar Szocialista Munkáspárt vese- mpuua tésével olyan szilárd társadalmi, politikai alapot, műszaki-gazdasági bázist teremtett, amelyre nehéz helyzetben is bizton építhetünk. Nem indul új központi nagyberuházás 1979-ben, de a meglevők folytatására és be­fejezésére, a lakás, és szociális építkezésekre, vállalati fej­lesztésekre több mint 200 milliárd forintot költünk. Éa nemcsak a közvagyon, a lakosság is tovább gyarapszik, a2 alacsony nyugdíjak emelésével szerény mértékben előrelé­pünk, a régi szociális feszültségek feloldásában. Az a fon­tos, hogy jól éljünk a lehetőségekkel. Az MSZMP Központi Bizottsága irányelveiben programot ad számunkra az érteid mes és értéket alkotó gazdasági cselekvéshez. A zoknak, akiknek a sarat kell taposni, amikor a lukasukból kilépnek, maguk módján igazuk van, ha pa­naszkodnak. Az pedig, hogy az iskolába induló, szépen fel­öltöztetett gyerekek nyakig sárosán érnek a tanterembe és emiatt szinte megkülönböz­tetetté lesznek a csinált úton közlekedő társaiktól, jogosan szítja fel a szülői indulato­kat. Mindenütt, ahol mód nyílik rá, panaszkodnak: „A miért mosto­'yceneszögbeliek hák?... Mostohák-e tulajdonkép­pen? A helyzetet, amikor valaki kívülről vizsgálja, ak­kor valóban ez a benyomása, hogy Cereden, a Ceneszögben valamit elrontottak. Van ott egy arasznyinak mondható ki­csi utcácska, amely a szántó­föld felé vezet. Inkább a víz mosta ki az évek során, mint emberi kéz formálta. És az utca jövőjét illetően, en­nek mindig jelentősége lesz, mert nem egyértelműen el­döntött, érdemes-e építésére pénzt ráfordítani? A vele merőlegesen haladó, kitűnő állapotban levő utcáról negy- venöt-ötven méternyit apró, zúzott kővel azért leszórtak. A jószándék mellett ez okoz­ta a legtöbb bajt az utcabeli­eknek, mert mint a patakon a fogás, felfogja a hegyről lefolyó vizet, egy tó keletke­zik az úton és azon ember, hogy nyakig sáros ne legyen, nem kelhet át. Elképzelhető, hogy a gyerekek mit művel­nek a sárban. Láttuk Tajti Cs. Vilmosnét egv gyerekko­csival átvergődni a sáron. Nem volt derűs látvány. Az öreg Tajti Ferenc keserű arc­cal nézte őket és csak annyit kérdezett: — Mondják meg, mi lesz már ebből? Erre válaszolni senki nem illetékesebb, mint a községi tanács vezetősége. Ezért ke­restünk kapcsolatot Simon Gábor tanácselnökkel és Sa­lamon Béla vb-titkárral. Si­mon Tibor is részt vett a községük helyzetéről folyó eszmecserén, tekintettel taná­csi szintű szakismeretére. Egyetlen szó nem sok, de annyi sem hangzott el arról, hogy a Ceneszög jelenlegi helyzetén nem kéne változ­tatni. Ellenkezőleg, az elnök igen határozottan kijelentette: — Amikor eljön az ideje, ott is rendet teremtünk... Kemény kiállású, munkás­ból lett tanácselnök Simon Gábor, előnyére válva, hogy a szülőfaluja, Cered, és fiatal még. Salamon Bélának, a tit­kárnak mintha borzolta vol­na az idegeit, hogy felszín­re került ez a dolog a Cene- szöggel. A költségvetésnek ő a legfőbb mozgatója. értője is, mert régi közigazgatási ember már. Na és Simon Tibor, aki mint tenyerét, is­meri az embereket, maga is elhúzta egy kissé a száját a vita során. Aztán Salamon Béla mondta ki elsőnek gon­dolatát : — A falu dolgaihoz képest ez nem nagy ügy... Simon Tibor is megnyilvá­nult, amikor azt mondta, hogy a Ceneszögben építőket figyel­meztették, csak később kerül sor az utca rendezésére, mert annak az építkezésnek sok más feltétele is van. Mégis ide építettek, mert voltak, akik ezzel húszezer forintot is megtakarítottak, mivel csa­ládi telket kaptak. Gondol­kodott és hozzátette: — Ilyen szempontból ért­hető, hogy ide építettek, csak nem kéne türelmetlenkedni... Valóban, ebben sok igaz­ság van. De úgy láttuk, nem is a különösebben nagy tü­relmetlenség hajtja a cene- szögi embereket. Inkább az igények. Igen, a ceredi em­berek megnövekedett igénye. Maga a tanács elnöke mond­ta el, hogy községükben mi­csoda változás ment végbe az elmúlt néhány évtized alatt. Ez a község, ez a valamikor hegyekbe zárt szegény tele­pülés, olyan abban a völgy­ben, akár egy újonnan fakadt szép élet. Elkezdtünk számol­ni és kiderült, nagy megelé­gedést kiváltva, hogy több új ház épült a községben, mint volt valamikor a régi a faluban. De azzal, hogy ház épült, még semmit sem mondtunk, hiszen ezek az építmények inkább villák, mint egyszerű lakóházak. Végig kell menni a valaha Tófenék és Bánátán, megragadó a kép. A lakos­ság kiegyensúlyozott életét tükrözi. ; Minden a helyén. Később, ’ hogy felépültek a házak, a falu népét sok szem­rehányás érte, hogy nem hasz­nálják a szép szobákat. Azt mondta a titkár, szinte fel­szabadulva gondjaiból: — Menjenek végig este a községen, és majd kiderül a televízió fényéből, hol tartóz­kodnak esténként az embe­rek... Szóval a szép szobában, a kényelemben, mert megválto­zott az élet a faluban. Aki ismeri a ceredieket, a szor­galmukról is sokat tud. Gyá­ri munkások, bányászok, föld­művelők, akik képesek az élen járni, ha a munkáról van szó. Ki kell menni a hajnalban induló buszokhoz és kiderül, mennyi dolgos em­ber indult ki a faluból és csak késő délután érkezik haza. De akkor sem a sem­mittevésre, hanem a házkö­rüli értékes munkára, majd este a művelődésre. Említet­tek számokat ugyan, de nem az a lényeg, hanem az, hogy háztáji nincsen valamilyen jószág nélkül. És ez is gya­rapítja a jövedelmet. És a parasztok? Híre a mezőgaz­dasági üzemnek. Él a falu­ban egy Cene Peti István -ne­vezetű szövetkezeti panaszt a sok között. Az utóbbi hóna­pokban fővárosi szociográfu- sok kínozzák kérdésekkel az életéről, arról, hogy az mi­O O « lyen volt és milyen lett. Nem sokbeszédű ember, j— Jó lett, igen jó.ú De ezt maguk teremtették meg a két kezük munkájá­val! Cenének is, sem vasár­napja, sem ünnepnapja, ha dologról volt szó, ugyanis a tehenészetben tevékenykedett sokáig. Megküzdött azért, amije van és az igénye is megnövekedett. Szép ház, szép bútor, korszerű élet. Az­tán emlegetnek még egy má­sik embert is a faluban. Vilá­gosi Józsefet, a bányászt. Frontmester, aki az élete na­gyobbik felét a föld alatt töl­tötte el. Olyan szép családot nevelt, hogy csak öröme lehet benne. Most a Bánátán épít­kezik a gyerekeknek, egy szép családi otthont. Sokan vannak ilyen derék emberek Cereden. Két kezük munkája tette olyanná ezt a községet, amilyen. Mert amikor ma­guknak dolgoztak, a faluról sem feledkeztek meg. Tár­sadalmi munkában épült az iskola, az óvoda, az utcák, a kultúrház, és ki tudná még mi minden. És tovább épít­keznek. Most az új kultúr­ház megépítésének gondolatá­val foglalkoznak. És amikor megváltoztatták környezetüket, jobbra fordult a létük, az érdeklődésük is egyre szélesedik. Kiállításo­kat rendeznek, előadásokat hallgatnak' a mindennapi dol­gokról. Nem is olyan régen az Olvasó munkásért mozga­lom keretében lefolytatott ve­télkedőn elnyerték az első helyet Ott vannak a Minden­ki iskoláján és tanulnak, ta­nulnak maguknak, a közösség javára, amiről soha-soha nem feledkeznek meg. Igen a község 1 síkosságának munkássága, parasztsága, ilyen emberek és ezért lett Cered a ma községe. Vannak még ott is tennivalók, ezért ráncoso­dott a vb-titkár homloka. Vannak, akik mértéktelenül élnek, iszákosak is vannak köztük, de a község java már a kor emberének útját járjaj É s akkor ismét eszébe jut az embernek, hogy mégis, mi lesz a Ceneszög- gel. Ott a válasz a tanácsi vezetők szavában, de ott van az utcabeliekében is. A ta­nács tudja, hogy a Ceneszög is Cered egyik része, jogos az igényük. Előbb-utóbb sor ke­rül a végleges megoldásra. Az utcabeliek pedig készülnek; hogy saját erőből is, társadal­mi összefogással megépítenek) egy járdát, hogy a gyerekek legalább sármentesen érjenek az iskolába, és a babakocsi kereke is könnyedén gördül­jön, amikor a község legif­jabb állampolgárait viszik lá­togatóba a nagyszülőkhöz. Mert így igazán Cered, á Cered... Bobál Gyula NÓGRÁD - 1978. december 17., vasárnap 3 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom