Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

Labdarúgó I\B I. ESSenléíes félidők után Bp. Honvéd — SIC 3-1 (3-0) Kispest, 3000 néző, v.: Győ­ri. (Tapolczai, Füzesi). Bp. Honvéd: Gujdár — Pa- róczai, Kocsis, Nagy, Lukács — Pál, Pintér, Póczik. — - Gyi- mesi, Weimper, Geiger. Edző: Tichy Lajos. STC: Szűcs — Cséki, Kegye, Varga, Kovács J. — Balga, Kajdi, Földi — Szoó, Bíró, Berindán. Edző: Lakat Károly dr. Csere: Geiger helyett Melis az 50. percben, Póczik helyett Varga II. a 78. percben. Gólszerző: Weimper a 31. és a 39. percben, Gyimesi a 41. percben, Berindán a 64. perc­ben. Szögletarány 6—6 (4—1) a Honvéd javára. Erőteljes Honvéd-rohamok­kal indult a találkozó. Póczik 20 méterről lőtt bombáját véd­te Szűcs. Gyimesi szúrta rá a labdát 13 méterről Szűcs ka­pujára, de a tarjáni kapuvé­dő ezúttal is résen volt. A 14. percben Paróczai felfutott az alapvonalig, középre kül­dött labdáját Nagy csukafe­jessel kaou fölé küldte. Szűcs­nek volt sok dolga ebben az időszakban, szinte záporoztak a lövések kapujára. Egy ellentámadásnál a 17. percben Földi labdáját Szoó ügyesen átvette. Már a 16-oson belül járt, amikor 8 méterről nagy erővel a bal ka­pufa külső élét találta el. Gei­ger labdáját Weimper fejelte fölé, majd óriási helyzet ma­radt ki Gujdár kapujánál. A 24. percben Berindán a félpályáról megindult a Hon­véd-kapu felé. Lefutotta a védőket, ügyesen kivárt, balra gurította a labdát a jól ér­kező Bíró elé, aki a 5-ösről kapu fölé vágta. Geiger fejesét, majd Lu­kács lövését hárította parádés védéssel Szűcs. Védelmi hibá­ból szerezte első gólját a Hon­véd. A 31. percben Pintér lab­dája szállt középre. A védők késlekedtek a közbeavatko­zással. Weimper felismerte a helyzetet és nagy nyugalom­mal 6 méterről vágta a lab­dát a jobb sarokba. 1—0. Kapkodott a tarjáni véde­lem. A 37. percben Gyimesi tört kapura, Szűcs kifutott, a csa­tár megcélozta a kaput, de a jól érkező Kovács a gólvonal­ról kivágta a labdát. A 39. percben szinte megis­métlődött az első gól előtti jelenet. Űjból Weimper ka­pott labdát, ismét középen. Ez­úttal sem zavarták, még le is kezelhette és 7 méterről vágta a léc alá. 2—0. , A 41. percben Gyimesi „dísz­kíséret mellett” középen 5 I méterről lőtt a jobb sarokba. 3—0. Szünet után Weimper feje­sét a léc alól hárította Szűcs, majd Lukács labdáját a jobb sarokból ütötte ki. Egyelőre úgy látszott, tovább tart a macska-egér harc a pályán. De aztán negyedóra eltelte után a fővárosi piros-fehérek ellőtték puskaporukat. A 60. percben Bíró Szoót ugratta ki a jobb oldalon, aki elfutott a labdával, középire küldte, de Berindán hét mé­terről Gujdárba lőtte. Négy perc múlva javított a szélső. A 64. percben Bíró a jobb ol­dalon ügyes testcselekkel be­csapta a védőket, elhúzott, be­ívelte a labdát a másik oldal­ra, és a jól érkező Berindán 6 méterről a bal felső sarok­ba fejelt. 3—1. Ügyesen játszottak a tarjá- niak — támadtak is. A 70. percben Berindán kö­zépen hozta fel a labdát. Át­játszotta jobbra Földinek, aki közelről Gujdárba lőtt. A lab­da visszapattant Berindán elé, de ő sem tudta értékesíteni. Végül nagy üggyel-bajjal szög­letre mentettek a védők. Ki­egyenlített küzdelem folyt a pályán. Szoó jobb oldalról kül­dött lövésszerű beadása után Gujdár szögletre ütötte a lab­dát. A hajrában a tarjániak kezdeményeztek többet. Nyirkos, hideg időben két ellentétes félidőt láthatott a közönség. Az első 45 percben a rendkívül elfogódottan és tegyük hozzá, nagy hibaszáza­lékkal játszó, jobbára csak vé­dekező tarjániakkal szemben végig a Honvéd irányította a játékot. A sok mozgásra épü­lő piros-fehér támadások rend­re lövésekkel fejeződtek be. Ebben az időszakban Szűcsnek rengeteg dolga volt. A vélet­len érdekes játéka — sajnos, ilyen a futball —, hogy a 10 perc alatt lőtt mindhárom Honvéd-gól nagy védelmi hi­bából született. Szünet után még egy negyedórán át szi­porkáztak a hazaiak, aztán ahogy telt az idő, fokozatosan feljött az STC, s a Honvéd pedig egyre inkább vissza­esett. Ekkor már nem tisztel­ték ellenfelüket a tarjániak. Igaz ugyanakkor az is, hogy a fővárosiaknál szemmel lát­ható volt a fáradtság, a szer­dai kupamérkőzés utóhatása. A tarjániak ekkor a mezőny­ben egyenrangú ellenfelek voltak, sőt, kezdeményeztek, és a kapu előtt is alkalmuk nyílt helyzetet teremteni. Ha értékesítik a helyzeteket . . . Ha nem tisztelik annyira az ellenfelet . . . Ha előbb kez­dik a hajrát . . . HA . . . Igen ám, de a futballban sincs „ha ’ így a látottak alapján vég­eredményben küzdelmes má­sodik félidő után a Honvéd biztosan és megérdemelten nyert. A Hon vádban Gujdárnak nehéz dolga volt. A hátvédek közül Kocsis volt a legjobb, középen Pintér és Pál dolgo­zott sokat. Weimpert eredmé­nyessége dicséri. Az STC-ben Szűcs kitűnően védett. A gólokról nem tehe­tett. A védelem tagjai több­ször zavarba jöttek. Varga és Kegye harcossága dicsérhető. Hogy a találkozó így alakult, abban elsősorban a középpá­lyás sor ludas. Közülük csu­pán Balga fáradhatatlansága érdemel említést. Elöl Berin­dán játéka dicsérhető feltétel nélkül. Küzdött, 'igyekezett megjátszani a labdákat. Bíró­nak villanásai voltak, társak nélkül maradt. Győri játékvezető nem vé­tett különösebb hibát. Szokács László Volt egyszer egy aranycsapat... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar labdarú­gó-válogatott. No, de nem mese ez, igaz: huszonöt évvel ezelőtt, 1953. november 25-én az „évszázad mérkőzésén”, a magyar csapat 6—3-ra verte Angliát. Azt a tizenegyet, ame­lyet kilencven éven át — ott­honában — senki sem tudott legyőzni. A Wembleyben :gy állt fel a két csapat. Magyarország: Grosics — (a találkozó utolsó perceiben Gellert) — Bu- zánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czi- bor. Anglia: Merrick — Ram­sey, Johnston, Eckersley — Wright, Dickinson — Matt­hews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb. Délután — londoni idő sze­rint 14 óra 15 perckor Leo Horn, a holland játékvezető sípjába fújt, a 100 ezer néző elhallgatott. A korabeli sajtó ezt írta: „Hidegkúti elpöccen- ti a labdát Kocsis felé, aki szokása szerint, hátragurít a készen álló Bozsdkhoz. Bo­zsik már ugratja is Budait, akit Dickinson, az angol bal­fedezet csak úgy tud akaszta­ni, hogy partvonalon túlra nyomja a labdát. Budai dobja be. Rosszul! Horn sípol. A szabály szerint most az ango­lokra száll a bedobás joga. Ám a bedobott labdát Zaka­riás kaparintja meg. Nehéz helyezetben inkább , Bozsik- hoz passzol egy kicsit hátra. Bozsik remek labdával kül­di előre Hidegkútit. Nándi előtt falként áll három an­gol védő. Nem zavartatja ma­gát a mi „öreg”-ünk. Egy test­csellel elhúz mellettük, s bár egy kicsit balra kisod­ródik, 16—18 méterről, jobb lábával hatalmas bombát küld az angol kapura. Micso­da bombát! Gól! Gól! Gól! 1—0-ra vezetünk! Hát így kezdődött...” A végig támadó és a kö­zönséget is elkápráztató ma­gyar csapat a találkozót Hi­degkúti 3, Puskás 2 és Bo­zsik góljaival (az angolok gól­szerzője Sewell, Mortensen és Ramsey — 11-esből) 6—3 (4—2) arányban nyerte. A másnap megjelenő angol és magyar lapok szuperlati- vuszokban áradoztak a ma­gyar válogatott csapat világ­ra szóló győzelméről: „Min­den eddigi játékát felülmúlva vívta ki a magyar csapat cso­dálatos győzelmét!” „A ma­gyar csapat minden részében felülmúlta az angol váloga­tottat, s olyan magas fokú labdarúgást mutatott be, amellyel szemben az angolok jóformán tehetetlenek vol­tak!” „A magyar csapat oko­san, gyorsai) és mindent le- küzdő lelkesedéssel játszott”. „Valamennyi magyar fiú tu­dása legjavát nyújtotta”. „Akik, erre a hőstettre képe­sek voltak, megérdemlik az egész ország szeretetét és háláját”, írta „az évszázad mérkőzéséről” szóló beszá­molójában a Népsport. Rég volt... szép volt,., Ezek után emlékezzünk meg arról, jelenleg hol vannak, és mivel foglalkoznak a magyar aranycsapat sztárjai. (S ne­vek melletti számok születé­si évüket és válogatottságuk szamát tüntetik fel.) Grosics Gyula: (1926, 86) A „fekete párduc”, ahogyan ne­vezték, a világ egyik leg­jobb kapusa volt. Jelenleg az NB II-beli Volán-klub elnö­ke. Buzánszky Jenő: (1925, 48) Az aranycsapat jobbhátvé­de. Jelenleg a Dorog csapa­tának technikai vezetőjeként tevékenykedik. Lóránt Gyula: (1923, 37). Az aranycsapat védőinek „gránit-embere”, . 1956-ban elhagyta hazáját és az NSZK- ban telepedett le. Jelenleg az FC Bayem München csapa­tánál edzősködik sikerrel. Lantos Mihály: (1928, 52). Bukovi mellett hosszabb ide­ig az athéni Olympiakosnak volt a másodedzője. Haza­térése után előbb az NB I-es Komlói Bányász, majd a II. ligabeli Olajbányász (Nagy­kanizsa) csapatának edzéseit irányította. Utána átvette a Videoton (Székesfehérvár) edzéseinek vezetését. Bozsik József: (1925, 100). Grosiccsal együtt ő játszott legtovább a válogátottban, 1962-ig. Később volt klubjá­nak a Honvédnek szaktanács- adója, majd utána az MLSZ szakfelügyelőjeként tevé­kenykedett. A kegyetlen halál 53 éves korában ragadta el. Zakariás József (1924, 35). Egy ideig hazájában, majd Afrikában edzősködött. 1971- ben — 47 éves korában — egészen fiatalon, szívinfark­tus következtében elhunyt.. ^ Birkózás Emlékezetes sportesemény volt Bolgár birkózók vendégszereplése Pásztón Felemás érzéssel nyugtáz­hattuk az elmúlt hét végén Pásztón lezajlott birkózósport­eseményeket. A szombati ket­tős program közül a délutáni, a felnőttek mérkőzése a leg­igényesebb nézőt is tapsra ra­gadtatta, míg a délelőtti via­dal, az úttörők megyei olim­piája hagyott kívánnivalót ma ga után. Nem a rendezéssel volt probléma, hiszen az egyesület, a szakvezetés maxi­málisan megtett mindent, ha­nem az indulók számával. Kö­zelebbről a pásztói Kun Béla Általános Iskola — egyébként sok tehetséges fiatallal rendel­kező intézmény — csekély számú csapatával. A PSE edzője, Illés Rudolf meglepő, sajnálatos tényként könyvelte el, hogy a koráobi években mindig szép olimpiai sikereket elért iskola ezúttal mindössze három (!) verseny­zővel képviseltette magát. Ez még a minimumnál is keve­sebb induló — nyugtázták a szakvezetők. Elgondolkoztató, hogy amikor az utánpótlás ne­velése, a tehetségek felkutatá­sa állandóan napirenden van ilyen tekintélyes sporteredme- nyekkel büszkélkedő iskola ezúttal nem tett ki magáért. Még egy negatívuma volt a versenynek: a megyei úttörő- elnökség képviseletében senki nem jelent meg a viadalon. örvendetes volt viszont az, hogy a Kisterenyén tervbe vett kihelyezett birkózószak­osztályból többen szőnyegre léptek, és első helyezéseikkel alátámasztották a sportág ot­tani jövőjét érintő elképzelé­seket. A nagy izgalommal várt, délutáni birkózócsemege mint­egy százötven, e férfias sport­ágért szurkoló néző előtt kez­dődött. A világ- és Európa- bajnokokat felvonultató bol­gár válogatott ellenében a Bp. Honvéd—Pásztói SE vegyes­csapat vette fel a harcot. A barátságos találkozó be­vezetőjeként Bochk Józsefnek, a nagyközség társadalmi ta­nácselnök-helyettesének meg­nyitója hangzott el. Ezután az 1936-os berlini olimpia első szabadfogású olimpiai bajno­ka, Kárpáti Károly, a ’ Bp. Honvéd csapatvezetője (Illés Rudolf volt edzője) tartott be­szédet. A bolgár küldöttség vezető­je, Volcsan Lozuonov ezredes volt, mellette Dimitar Bruszev és Szinion Dobrev edzők kí­sérték el a csapatot. A ver­senybíróság sorában is szá­mos volt nagy versenyzőt ta­Budai II. László (1928, 39). Az aranycsapat villámgyors, kitűnően cselező jobbszélső­je a II. ligában kitűnően sze­replő Kossuth KFSE csapa­tának edzéseit irányítja. Kocsis Sándor: (1929, 68). 1956-ban külföldön maradt és Barcelónában telepedett le. Egy magyar étterem tu­lajdonosa, de ezenkívül üz­letemberként is tevékenyke­dik. Hidegkúti Nándor: (1922, 68). Itthon és külföldön több klubnál edzősködött. Jelen­leg a Nációnál (Kairó) edzé­seit irányítja — sikerrel. Puskás Ferenc: (1927, 74). 82 góljával, minden idők leg­eredményesebb magyar vá­logatottja, 1956 óta ugyancsak külföldön él. Sikeres játékos pályafutása után előbb Spa­nyolországban, különböző kluboknál edzősködött. Az idén átvette az ugyancsak többszörös bajnok athéni AEK csapata edzéseinek irá­nyítását. Czibor Zoltán: (1929, 43). Az aranycsapat örökmozgó balszélsője, harmadik játékos, alá Spanyolországban maradt. Barcelónában a „Kék Duna” nevű presszónak tulajdonosa. Sebes Gusztáv, a magyar aranycsapat szövetségi ka­pitánya tavaly ünnepelte 70. születésnapját. Máig sem tudott elszakadni kedvenc sportjától. Jelenleg „az Ed­zett ifjúságért” mozgalom út­törőtagozatának elnöke és az MLSZ elnökségi tagja. A kö­zeljövőben jelenik meg „A 6—3 és a többiek!...” című könyve, amelyben sikeres pályafutásának emlékeit örö­kíti meg. Somos István láltunk, így Varga János olim­piai, világ- és Európa-bajnok, Hollósi Géza kétszeres világ- bajnoki második helyezeti, nyolcszoros magyar bajnok, a Bp. Honvéd szabadfogású ed­zője, valamint Hoffmann Gé­za, a Bp. Honvéd vezető edző­je pontozott. Az ünnepélyes bemutató után, a jelvény- és zászlócserét követőén a 48 kilogrammosok léptek szőnyegre. Ivan Janku- lov (bolgár bajnok) nagy pont­arányú győzelmet aratott. Fs- renczi Sándor ellen (0,5—3,5). Ezután Aszán Ibrizsikó verte tussal Mülbacker Imrét az 52 kilogrammosok súlycsoport­jában. Egy súlycsoporttal fel­jebb (57 kg) két pár is mér­kőzött. Előbb Planem Racsev (bolgár bajnok) nyert Oláh Gábor ellen (0,5—3,5), majd Franka László tussal szenve­dett vereséget az Európa-baj­nok Georgi Kolcsevtől. A 74 kilogrammosok súly­csoportjában Makovnyik Pál szintén tussal kapott ki. Gosz- podin Mavinovtól. Ivan Jor­Ma este a budapesti Kör­csarnokban Magyarország— Jugoszlávia válogatott női ké­zilabda-mérkőzésre kerül sor. A találkozó sporttörténeti eseménynek ígérkezik: a vá­logatott vezető edzője, Török Bódog ugyanis 300. alkalom­mal dirigálja a piros-fehér- zöld mezes játékosokat. — 1955 november 2-án kap­tam a megbízást — emlékezett a kezdetre a szakvezető —, azóta sikerben és kudarcban egyaránt volt részem. Az idő múlásával mind jobban kötő­döm ehhez a rohamosan nö­vekvő népszerűségű sportág­hoz, s mindig találok a ma­gam számára indokot, miért is kell tovább és tovább csinál­nom. Az eltelt 23 év alatt Ma­gyarország csapata mindig a világ élmezőnyéhez tartozott. Török Bódog kezei alatt 88 játékosnak adatott meg, hogy magára húzhatta a címeres mezt. Közöttük éppen úgy megtalálhatók igazi őstehetsé­gek, mint taktikailag kivéte­les produkcióra képes sporto­lók. — Az előbbi kategóriában tartom számon Kiss Magdát, Romhányinét, Schmidtnét, Csenkinét, Sterbinszkyt, Lel- kesnét, Vadásznét és Angyal Évát, míg a másik csoportba elsősorban Angyal, Béres Ilo­na, Otténé, Fleckné, Marko- vicsné, Lengyel Erzsébet, Nagy Mariann, Hajekné, Csikné, Tóth-Harsányi Borbála, La­kiné és Nagy Ilona neve kí­vánkozik. A kapusokról külön szólt a vezető edző. Elmondta, hogy a jelenlegi válogatottnál a leg­nagyobb gondja: hiányzik az igazi egyéniség a kapu elő­teréből. Egemé Huszár Baba, Horváthné Weser Erika, Gu- ricsné Pásztor Erzsébet, Elek- né Rothermel Anna és Bújdo- só Ágota tudását ugyanis a mai legjobbak nem érik el. — Az élmezőny tagjai egy­re közelítenek egymáshoz — tért át a jelenlegi idők elem­zésére a mester, aki 1965-ben a dortmundi VB-n győzelem­re vezette csapatát, legutóbb Montrealban pedig harmadi­kok lettek lányai — ráadásul mind több országban tesznek nagy erőfeszítéseket a felzár­kózásra. Dániában néhány é /a alig ismerték a kézilabdát, ma ütőképes válogatottjuk van. A norvégok idén a Szovjet­unió, az NSZK és Magyaror­szág ellen egyaránt bizonyí­tottak. Svédország legjobbjai Az elmúlt hét végén, vasárnap Sárospatakon serdülő- és úttörö- B kategóriás versenyt rendeztek. A pásztóiak túlzsúfolt program­juk ellenére 12 fővel vettek részt a sárospataki birkózószakosztály megalapítójának, Cseke Imrének az emlékére rendezett viadalon. Rendkívül nagy mezőny (150 birkózó) lépett szőnyegre. köz­tük többek között a DVTK, Ka­zincbarcika, a Borsodi Bányász versenyzői, hogy csak a legneve­sebbeket említsük. guv (IBV-bajnok) ugyancsak kétvállal verte Gyetván Gyu­lát a 82 kilogrammosok súly­csoportjában. Kilencven kilo­grammban végre megszakadt a bolgár győzelmi sorozat. Kiss István (1—3 arányban) pontozással nyert Szpaszkia- nov Dicsev ellen. Ezután a délután legragyogóbb pillana­tai következtek. Robotka Ist­ván (100 kg) a Pásztói SE volt birkózója lépett szőnyegre. Nagyvonalú, akciódús szerep­lését nagy tapssal jutalmazta a közönség, s végül ő lett az egyetlen, aki tussal tudóit győzni bolgár ellenfelével, Bo- nyó Kosztardinovval szemben. Nagyszerű sporttalálkozó­nak lehetett szemtanúja a pásztói közönség. Igazi bemu­tatója, propagandája volt a sportágnak ez a hét végi via­dal, amely úgy kerül be a nagyközség sporttörténetébe, mint felejthetetlen élmény. Mert élmény volt a javából, a sportbarátság minden távolsá­got legyőző élménye. Adorján László Töröli Bódog világcsúcsa ki Imi nő szereplés Sárospatakon is félelmetesek. Franciaor­szágban 10—11 éveseknek ren­deznek tornát — telt ház előtt. Az olaszországi Terra- móban minden nyáron több száz, különböző országbeli if­júsági együttes verseng egy­mással. Legutóbb pedig Nigé­riából érkezett hazánkba ké- zilabdás küldöttség, amelynek tagjai mindent meg akartak tudni a Magyarországon töl­tött két hét alatt. Mint ismeretes, Magyaror­szág a decemberi csehszlová­kéi VB-n a chebi csoportban kísérli meg kiharcolni a to­vábbjutást. Az NSZK határá­hoz közel fekvő város nevének említése kellemes emlékeket ébreszt a sportág kedvelőiben és a játékosokban egyaránt: az utóbbi években kétszer is tornát nyert ott válogatot­tunk. — Lengyelország, az NSZK és Kanada lesznek az ellenfe­leink. Bár az NSZK is igen komoly erőt képvisel, én még­is a lengyel és a magyar vá­logatott továbbjutására tippe­lek. Ami pedig a legjobb hat közé jutást illeti, Török Bó­dognak erről a cseppet sem könnyű kérdésről is megvan a maga határozott véleménye. Szerinte az NDK, a Szovjet­unió, Jugoszlávia, Csehszlová­kig, Lengyelország és Ma­gyarország legjobbjai lesznek ott a fináléban. — Az 1977-es eredmények alapján Jugoszláviát illetné meg a világbajnoki titulus. A szülés után visszatért Pala- versával rendkívül megerő­södtek, s ráadásul övék a legmagasabb kezdő sor. Az NDK gondjai is kellemesek: Kretzschmar edzőnek a sok jó játékos közül kell eldönte­nie, hogy — ki üljön a kis- padra? A Szovjetunió csapa­ta Turcsin edző egyesületére, vagyis a Kijevi Spartakra épül. Náluk egy egészen új klasszis feltűnése jelenti a szenzációt, Karlova Larisszát ugyanis egészen a legutóbbi időkig nem ismerték. A magyar csapatban bi­zony nem a legjobb fizikai adottságokkal rendelkező játé­kosok szerepelnek, Török Bó­dog mégsem ideges. Meggyő­ződése ugyanis, hogy Ster- binszky, Lelkesné, Nagy Ma­riann, Vadászná, Angyal, Csaj- bókné, Berzsenyi és a többi­ek gondolati gyorsasággal, szellemes játékkal pótolják az ellenfelek fizikai fölényét. Jocha Károly A két úttörő- és tíz serdülőko­rú pásztói fiú szép sikereket ért el, s értékes tiszteletdíjazásban részesült. Eredmények. 41 kg: 1. Bátka Zoltán, 67 kg: 1. Nagy Péter, 2. Oláh Pál, 72 kg: 1. Oláh Tamás, 57 kg: . . .2. Bán Ferenc, 53 kg: .. .2. Urbán László, 62 kg: ...2. Sidi Ákos, 49 kg: ...3. Bátka István, 72 kg: ...3. Jancsó József. — adorján — f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom