Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
Együtt az értelmiséggel írta: dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője Pártunk hat évtizedes útján mindig törekedett, s ma is törekszik arra, hogy tömegbefolyását szélesítse, s harcaiban a munkás- osztály mellé a társadalmi haladás más erőit is felsorakoztassa. Kapcsolatait születésétől kezdve szorosra fűzte az értelmiség legjobbjaival. A szocialista átalakulás nagy feladataiban, a proletárdiktatúra megszilárdításában, a népgazdaság fejlesztésében és a kulturális forradalom lenini programjának megvalósításában a magyar értelmiség szellemi energiája, alkotó tevékenysége fontos szerepet kapott és kap ma is. A munkáshatalom nemcsak lehetővé teszi, de igényli is az értelmiség aktív részvételét a szocialista építésben. Kölcsönös bizalom Az elmúlt három évtizedben — hasonlóan társadalmunk más rétegeihez — jelentősen átalakult, új, szocialista vonásokkal gazdagodott értelmiségünk. Társadalmunk osztályszerkezete alapvető átrendeződésének következménye az, hogy a mai magyar értelmiség nagy részét már egykori munkások, parasztok, illetve azok gyermekei alkotják. Az értelmiség létszáma hatszorosára nőtt, hagyományos foglalkozási köre új pályákkal, szakmákkal gazdagodott. Mai értelmiségünk mintegy kétharmada már szocialista társadalmunkban indult el pályáján. A munkás- osztály és a parasztság egyre nagyobb arányban küldi gyermekeit a szellemi munka különböző területeire, s egyre több az olyan csatád, melyben együtt élnek munkások, parasztok, és értelmiségiek. Nem kevésbé fontos az a változás sem, amely az értelmiség politikai-világnézeti arculatát formálta és formálja egyre jobban a szocializmus értékei szerint. A Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai sorában nagy számú tanár, orvos, mérnök, művész, s más szakmájú értelmiségi található. Ebben is kifejezésre jut az a kölcsönös bizalmon nyugvó jó viszony, a társadalmi haladást szolgáló együttműködés, amely a párt és az értelmiség kapcsolatát általában is jellemzi. Egész értelmiségünkre mondhatjuk: munkájával, tetteivel nap mint nap bizonyítja, hogy a munkásosztály céljait a magáénak tekinti, a szocializmus ügyét elkötelezetten szolgálja, sajátjának vallja nemzeti programunkat a fejlett szocialista társadalom építését. Pártunk Központi Bizottságának ez év áprilisi ülésén — a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását értékelve — nem kevés szó esett az értelmiség növekvő társadalmi szerepéről. „Nagyon nagy nyereség a pártnak — hangsúlyozta Kádár János előadói beszédében —, hogy a magyar értelmiséget sikerült megnyerni a szocialista társadalom építése ügyének. Ez tömegbefolyásunk egyik fontos tényezője”. Valóban elbizakodottság nélkül állíthatjuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és az értelmiség kapcsolata immár két évtizede töretlenül fejlődik. A párt szövetségi politikájában az a felismerés ölt testet, hogy a szocializmus építésében együtt munkálkodó osztályok és rétegek alapvető érdekeltsége egybevág, s kölcsönösen egymásra utaltak. Ezen az alapon tág teret kap az értelmiség alkotó kezdeményezése, cselekvése, társadalmi önismeretet erősítő, tudatosító szerepe is. Az elmúlt időszak meggyőzően bizonyította: a szocialista építés minden korábbinál nagyobb lehetőséget biztosít az értelmiség alkotó munkájához, szellemi értékeinek hasznosításához. A tehetség előtt kiszélesedett az érvényesülés lehetősége, s a társadalom építésének feladatai, új kérdései is mind jobban ösztönzik a tehetség kibontakozását. A tapasztalatokból természetesen azt is tudjuk és munkánkban gondot fordítunk rá, hogy helyenként, esetenként meg' nem értés, közömbösség és szűkkeblűség fékezd a tehetség, az alkotó aktivitás kibontakozását. Tapasztalataink szerint további gond, hogy az értelmiségiek helyi összefogása sok helyen nem megoldott. Bizony elég gyakran nem kapnak — különösen a fiatalok — kellő lehetőséget arra, hogy aktívan bekapcsolódhassanak a szakmai vitákba, vagy a közügyekbe, hogy tudásuk legjavát mozgósíthassák a közösség érdekében, a közösség szolgálatában. Nem tudatosodott még mindenütt, hogy az értelmiségiek felkészültségére, lelkesedésére, „értünk haragvó” kritikai érzékenységére, szocialista tudatosságára minden korábbinál nagyobb szükségünk van; bevonásuk a munkába, a közügyek intézésébe a gyorsabb haladás nélkülözhetetlen feltétele. A párt a szocialista építés kezdete óta, de különösen az utóbbi két évtizedben tudatosan törekszik arra, hogy csökkentse azt a történelmi örökségként kapott aránytalanságot, amely a főváros és a vidék között gazdasági, szociális és kulturális területen mutatkozik. Ezek az erőfeszítések, a művészeti, a felsőoktatási és tudományos élet területén egyaránt számottevő eredményeket hoztak. Űj egyetemeket, főiskolákat, kutatóintézeteket, művésztelepeket hoztunk létre. Nemzetközileg is jelentős értékeket képviselő nemzeti gyűjteményeknek adtak otthont vidéki városaink. Sok „országos” kezdeményezésnek, korszerű tudományos, kulturális, művészi törekvésnek, tartalmas kísérletezésnek a műhelye, szülőföldje egy-egy megye. Értelmiségünk java — éljen falun vagy városban — munkáját reális társadalomismerettel, de a távlatokra is tekintve végzi, s messzemenően figyelembe véve a népgazdaság érdekeit, küzd az erőforrások szétforgácsolása és a provincializmus megnyilvánulásai ellen. Közös feladatok Pártunk programnyilatkozata a fejlett szocialista társadalom építésének olyan perspektíváját vázolja fel, amelyben az értelmiség is lelkesítő, s egyúttal felelősségteljes feladatokat lát. Ebben a társadalmi cselekvésben találja meg „önmegvalósítása” kedvező feltételeit. A kitűzött társadalmi célok elérése, a tudományos-technikai haladás gyorsítása, a szocialista emberré nevelés kiteljesítése azonban olyan munkára ösztönöz, amely a napi teendők végzésében is fokozott valóságismeretet, tudatosságot, előrelátást, eleven szocialista szellemiséget és magatartást igényel. Értelmiségünké a főszerep a tudományok fejlesztésében, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának gyorsításában, a műszaki fejlesztésben, az egyetemes emberi kultúra értékeinek átörökítésében és új művészi értékek létrehozásában, népünk műveltségi színvonalának emelésében, a tudati viszonyok fejlesztésében. A feladatokat hosszan sorolhatnánk, mert a társadalom életének, tevékenységének egyetlen területe sem nélkülözheti az értelmiség szellemi alkotó és közvetítő munkáját. Bár értelmiségünk minden csoportja saját szakmájában „elkülönülten” alkot, dolgozik, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szocialista építésben az értelmiségre közös feladatok is hárulnak. Ezek mindenekelőtt közéleti jellegűek és elsősorban a közművelődés, a fejlődést szolgáló társadalmi-tudatformáló tevékenység területén jelentkeznek. Az alkotó szellemi tevékenység jellege, hatása miatt is közéleti munka. S nemcsak a pedagógus, a közművelődés munkása, de az orvos, az előadóművész, a mérnök, a jogász is formálja a közösséget magatartásával, példaadásával, világnézetével, kulturális érdeklődésével, ízlésével, s mindez megtérül”, hiszen az aktív résztvállalás, az eleven közéleti kapcsolatok lehetővé teszik, sőt gazdagítják az állandó tájékozódást és orientálódást, az értelmiségi kreativitást, a szellemi energiák mind jobb hasznosulását. Aki bezárkózik, az nem képes munkája értelmének érzékelésére sem. Értelmiségünk közéleti gondolkodásának, tevékenységének fejlődése abban' is megnyilvánul, hogy jelentős részük közvetlenül is szívesen vállal társadalmi-közéleti feladatokat, mindenekelőtt a szakmájához közel eső területeken. Sokan vesznek részt a különböző tudományos és társadalmi szervezetek munkájában, az ismeretterjesztésben és a közösségi művelődés egyéb formáiban. A tanácsok, a népfrontbizottságok, a társadalmi szervezetek és intézmények helyi és országos fejlesztési terveik kialakításában, végrehajtásában nagy haszonnal támaszkodhatnak ügybuzgalmukra, aktivitásukra. E feladatokban azonban mind az értelmiségnek, mind e szervezeteknek jócskán vannak még további tennivalóik is. A szocialista értelmiség műveltség- közvetítő, felvilágosító és ismeretterjesztő tevékenysége sok helyen egyenetlenségeket mutat. Miközben a városokban és a falvak többségében új összetételű értelmiség alakult ki, s örvendetesen megnövekedett a műszaki és agrárértelmiség, a jogászok, közgazdászok, orvosok száma, sok helyen ma is elsősorban a pedagógustól várják a közéleti feladatvállalást. Nem tudatosodott még mindenütt, hogy az értelmiségiek tudására, tenniakarására minden korábbinál nagyobb szükség van, s tömegesebb bevonásuk a munkába, a közügyek intézésébe a gyorsabb haladás egyik motorja. Megvan a lehetőség egy új, arányosabb és egyben nagyobb hatékonyságot ígérő munkamegosztásra, de ennek kiaknázása nemcsak az értelmiségtől, hanem a munkájukra számító intézményektől, szervezetektől, a szocialista demokrácia szélesebb körű és mélyebb érvényesülésétől is függ. Az értelmiség tevékenysége egyaránt irányul a jelenre és a jövőre. A tudományok fejlesztése, a távlatok tervezése, az oktatás, a művészet, mind, mind a jövőt alapozza. Növekvő jelentősége van azonban a mai feladatok megoldásának, hiszen ettől függ a holnapi célok elérése is. Most elsősorban két területen kell a szellemi erőket jobban koncentrálnunk: a gazdasági építőmunkában és a kultúrában, fejlődésünk anyagi alapjainak intenzív erősítésében és a szocialista tudatformálásbari. Mindkettőt tekintve egyértelmű program áll előttünk, s a konkrét teendőket is ismerjük. Pártunk Központi Bizottsága a közelmúltban részletesen meghatározta azokat a feladatokat, ame’ye* az ipar fejlesztésével, a termelési struktúra átalakításával, a mezőgazdasági termeléssel, a közlekedés és szállítás fejlesztésével kapcsolatosak. Ugyancsak hosszabb távra iránymutató programja van pártunknak a tudomány, az oktatás, a közművelődés, a művészet, a szocialista tudatformálás feladataira. Túlzás nélkül állíthatjuk: a magyar értelmiség előtt soha nem volt ilyen átfogóan kimunkált cselekvési program, ilyen széles körű igény és lehetőség az alkotó munkára, mint napjainkban. A feladatok nehezek és bonyolultak, sikerekkel és gondokkal, régi és új ellentmondásokkal egyaránt meg kell küzdeni. Mégis — s éppen ezért — józan magabiztossággal, üres retorika nélkül is mondhatjuk: ma minden haladó értelmiségi itthon érezheti magát, forradalmi. tartalmú, személyiséget kiteljesítő feladatokra talál a hétköznapokban is. Ezek teljesítése ugyanakkor a szellemi energiák nagyfokú koncentrálását, a „felszabadító” hatású alkotómunka kibontakoztatását teszik szükségessé. Kutatástól a termelésig A gazdasági feladatok között munkánk előterébe került a népgazdaság intenzív fejlesztése, a termelési szerkezet átalakításának gyorsítása, termékeink ' versenyképességének javítása. A termelés hatékonyságának növelése szükségessé teszi a tudomány aktívabb részvételét, főként a műszaki és agrárkutatás fejlesztésében rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználását, a külföldi szellemi vívmányok friss átvételét. Mindez elsősorban a műszaki, agrár- és közgazdász-értelmiségünkre ró nagy feladatokat. Igen sokat tehet a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának erősítésében, a kutatási eredmények gyors hasznosításában, hiszen a kutatásban és a termelésben egyaránt bőven van legyőzendő akadály. Kutatóinktól azt várjuk, hogy munkájuk során a korábbiaknál jobban vegyék figyelembe a gyakorlati alkalmazás feltételeit, adottságait. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben dolgozóktól — mindenekelőtt a vezetőktől— az új iránti fogékonyság, kezdeményezőkészség terén várunk előbbrelépést, nem utolsósorban azt, hog» a szocializmus építésének tennivalóiban közös gondolkodás és egységes cselekvés alakuljon ki a kutatástól a termelésig, az ötlettől az értékesítésig. Egyre nagyobb a szakképzés a továbbképzés szerepe is a gazdasági hatékonyság növekedésében. A fokozódó műszaki-technológiai követelmények a szakemberek képzésében is új igényeket támasztanak. Növekszik a szakmai tudás, a széles látókör, a marxista-leninista világnézet, az általános műveltség szerepe. Közoktatásunknak is, de szakoktatásunknak és továbbképzési rendszerünknek talán az eddiginél méginkább számolni kell ezzel az igénnyel. Az új 'tantervek kialakítása során ezért arra törekedtünk, hogy a korszerűbb általános műveltség nyújtása mellett javuljon a szakmai képzés, erősödjön alapozó jellege. A továbbképzés elmarad a szükségletektől, fejlesztése összehangolt munkát kíván, a szakemberek közreműködését igényli. Amíg a közoktatás feladata az alapozás, addig a munkahelyeknek nagyobb szerepet kell vál- lalniok a továbbképzésben, a specializálás- ban. Nem kevésbé fontos a másik feladat: népünk műveltségének növelése, szocialista kultúránk gazdagítása, a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztése. Ez szorosan összefügg gazdasági ’feladatainkkal, de alapvető feltétele a szocialista demokrácia, erkölcs és életmód fejlődésének is. Értelmiségünk eddig is sokat tett a kulturális forradalom feladatainak megoldásáért. Fejlődésünknek azonban olyan szakaszához érkeztünk, amelyben társadalmilag döntő kérdéssé válik a korszerű műveltség, a reális valóságismeret és történelmi látásmód, a jelenben való eligazodás képessége az egyre bonyolultabb kérdések helyes megválaszolása. Mindez növeli az értelmiség feladatait a közvélemény-formálásban, az ismeretközvetítésben, a felvilágosításban, a művelődésben is. Egyben számára is mind fontosabbá teszi folyamatos önképzését és továbbképzését. Elérlek a munka Hazánkban adottak a nyugodt alkotó munka feltételei. Hogy ezek stabilak legyenek, alapvető érdeke értelmiségünknek is. Az alkotás legfőbb feltétele az ösztönző, serkentő társadalmi igény. Ez hívja életre az újabb és újabb szellemi értékeket, ez sarkallja értelmiségünket további erőfeszítésekre. Fontos, hogy munkájukat mindenhol őszinte, figyelmes társadalmi megbecsülés övezze. Helyenként még találkozni lehet az értelmiségi munkát lebecsülő nézetekkel, a szövetségi politika megsértésével, a kellő támogatás, ösztönzés hiányával. Ezek leküzdése politikai feladat. A megbecsülés mértéke természetesen itt is — mint más területeken — a végzett munka. Társadalmi érdek, hogy a szellemi munkásokat, értelmiségünket — tevékenységük közvetlen és közvetett társadalmi hasznossága szerint — elismerjük, s alkotó aktivitásukat anyagilag és erkölcsileg egyaránt ösztönözzük, A munkásosztály, az egységesülő szocialista nemzet alapvető érdeke ez.
