Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

Raktár vagy szállítóeszköz

Vajon a címben jelölt galmak közül melyik illik

fo- a vállalat • szállítási problé- szállítás segítségével nemcsak a máinak megoldásáért felelő- gépesíthető, hanem gyorsíthavasúti teherkocsira? Gondo- sek. Abban is hasonlít a „gör. lom, mindenki rávágja: pér- dűlő” raktár az igazira, hogy sze, hogy a szállítóeszköz. Pe- költségeit — a kocsiálláspénzt dig nem egy gazdasági vezető — ugyanúgy a vállalati költtó is a ki- és berakodás. Mindez természetesen pénzbe kerül, de azt mindenki tudja, hogy az idő is pénz. Azzal a

széles e hazában raktárként ségek között számolják el, különbséggel, hogy a várakokezeli a szállítási csúcsok ide- mint az egyéb raktározási díjén olyannyira kevés vasúti jakat. Népgazdasági szemkocsit. Legalábbis erre vallanak a számok. Tehervagonjainkban ugyanis átlagosan csak mintegy harminc órát van úton a termék, ötven órát pedig ki- illetve berakás alatt, vagy „csak úgy” áll. Mint akármelyik raktárban, azzal

zással eltöltött idő nem fektethető be okos gépek vásárlására, míg a megspórolt kopontból egyik zsebünkből másikba tesszük a pénzt, s csiáiláspénz — ha nem is közebből a műveletből minden le. vétlenül, — igen.

kocsi

hét, csak több vasúti nem.

Más lenne a helyzet,

felelősök is ráfizetnének . ,,

boltra. Ekkor sem teremne <S megvizsgálni a válha a

Valahogy a környezetvédelmi bírságokhoz hasonlóan kellene kezelni a kocsi áll áspénza különbséggel, hogy a rak- nagyobb szállítási kapacitás, 1 f gy?5r

tárra máshol nincs szükség, a de talán jobban szorgalmaz- sabb kocsi fordulókért). Ha

vasúti kocsit viszont úgy ke- nák a korszerű szállítási és resik, mint a cukrot. rakodási módszerek elterjesztését. Ez pedig csökkentené az

gazdaságosabb nekik a büntetés kifizetése, mint a korszerű szállítási módszerek el. n!m-?Lr f "“S =dőC s a jelenig harminc

zásnak ez a módja. A szállítási óra helyett lényegesen na- költségeken felül kocsiállás- gyobb szám jelezné a tényleges pénzt is fizetnek a vállalatok, szállítási időt. A módszerek ha nem rakják ki időben a ismertek, a rakodólapok alkatrészükre szállított árukat, mazása, egységrakományok Persze nem azok fizetik, akik kialakítása és a konténeres

ságtalanabbá. Legaláhbis áthidaló megoldásként addig, amíg a vagonokat raktárnak használó vállalatok jobb belátásra nem térnek.

e- i■

Kősziklából vizet

A legenda szerint László ki- számos más pontján is, a rályunk szomjúhozó seregé- nagyüzemileg megművelhetet- nek, bárójával fakasztott vizet len területeken, néhány négy- egy kősziklából. Bár a ké- szögölön csupán formálódik megtermelik mikusok bizonyítják, hogy a egy igazi „kert Magyarország”, egynémelyike sziklában is van víz, de egy

Semmiből valamit: ez az igazi emberi cselekvés. Átformálni a tájat, a világot, benbárddal forrást fakasztani a rideg, meddő kőből, ily formán életet csiholni mégis nagy dolog lehetett.

Életfakasztás a rideg kőből mostanság mindennapos, s akik ezt az életet fakasztják, azok nem királyok, így hát aligha említik majd meg nevüket, le^fendás tetteiket a gesták és krónikák. Mert kit érdekel az, hogyan tett „csodát” mondjuk Kis Gergely asztalos, Nagy Pál könyvelő, Kovács Jenő marós, vagy Lakatos Zoltán bányász?

Nagyot pártlikázik az út, és a jobboldalt a mélyben feltűnik a város: a szép fekvésű Eger. Még az is odapillant és megforrósodik a szíve, aki naponta találkozik ezzel a panorámával, amint a régi vákis kertek bérlői, mívelői

nem. az országos „keretből” kérik ki részüket, hanem azt maguk, sőt még piacra is képes szállítani.

Eleddig terméketlen földeket termővé tenni, ezzel a

ne önmagunkat: ezért érdé- népgazdaságot egy tekintetben

mes élni. S ezekből a „kősziklákból” életet fakasztani, már önmagában véve is örömteli, igazán emberi dolog. Mennyi lehet ezeknek a kis kertekkönnyíteni, más vonatkozásban még segíteni is — ez bizony minden romantika és líra nélküli közgazdasági kategóriává emeli a kerteket, künek, ezeknek a szó szerint is Ionosén a kertszövetkezeteket, konyhakerteknek az összes Ne beszéljünk most azokról, területe? Országosan néhány akik nem „vizet”, de legalább ezer hektár, s bérlői túlnyo- olajat szeretnének fakasztani

Nógrádi szerelők

TÉLI GÉPJAVÍTÁS ELŐTT

Gondok a szervezésben

Beköszöntött az igazi ősz. A nógrádi termelőszövetkezet határa, a zúzmarás felszántott talaj a téli tájra emlékezteti az utazót. A gomolygó ködben a falu szélén javítóműhely vonalai látszanak. Az ablakon

amikor szükség van rá, hanem amikor kapni lehet. Jelenleg filléres, tömítőaláté- tek, szimeringek, ékszíjak hiányoznak, apró segédanyagokat nem kapunk. Sokszor ezek hiánya okoz kisebb állásidőt — szól közbe Rezsműát időnként hegesztőpisztoly

vakító szikrái villognak. Az dák Mihály, megbízott udvaron kisebb roncstelepnek helyvezető, beillő környezetben kiörege- — Megkérték a műhelyve- dett, elkopott alkatrészek he- zetői munkakör ellátására, vernek. Csak itt-ott látni az Igyekszünk a legfontosabb

udvar betonját, úgy elborít- teendőket tudásunkhoz mér- ják a teret a rozsdás szerke- ten, legjobban elvégezni. Jó

mórészt olyan emberek, akiknek szenvedélyük az életteremtés. S ha a dolognak csak ezt a részét, az etikai, erkölcsi, sőt: társadalometikai részét tekintenénk is, már akkor is felbecsülhetetlen értéama bizonyos kősziklából, akik számára a kert csakis és egyedül piacra termelő „üzemegységet” jelent. Ne szóljunk most a sznobokról, és a kivagyiakról, akik e kertek orvén és ürügyén, azok

ke lenne ezeknek az egykor közepébe várkastélyt szeretértéktelen kis parcelláknak. A kis kertek jó szívvel meg

nének építeni és építenek is. Az impozáns, s ki tudja mibe

rost a karéjba __ ölelő ujjal hálálják gondozóik munkáját, kerülő kerítésekről se ejtsünk

m í rí f t pnvpr llfTV tv /r -____ i „ __1 ^ J c-rÁl T\/T árrV-i •-> hrvocyantnalr

e

gyütt, mint féltő tenyér, úgy Megvan belőlük a család tartja a völgy. Baloldalt szükséglete zöldségből/ gyü- mélybe hullámzó semmi. Mu- mölcsből, miegyébből, jól el- veletlen és művelhetetlen föl- látható a konyha, s ez már ko- dek. Kopár hátukon télen a rántsem csak szépelgő gondolat.

szót. Mégha bosszantóak mindezek is, ha nem is elhanyagolható, de elenyésző százalékot jelentenek csupán a csodát mívelők egyre népehó rak buckát, sőt hegyet, gz m^r gazdaság, sőt közgazda- sebb táborában. Csodát mivé- tikkadt nyáron, mint kernen- S£g Olyan értelemben is, hogy céből, innen kúszik fel a soha nem termő területek ke- dombháti országútra a meleg. rQitek a termés szférájába Erre hát senki sem néz. akkor, amikor oly sok nagyIgy volt ez még néhány eve hozamú földterület esik saj- is. Most már egy jo ideje, ha ná]atosan áldozatául az urba- konkurrenciája nem is, de nizációnak, az iparosodásnak,

odafigyelni való versenytár- az infrastruktúrának. Ám sa az akadt a mélyben fekvő 0jyan értelemben is, hogy a városnak. Hobbikertek sorjáznak itt. Néhány hektár, ha az egész, semmi több. Kis Paradicsom. Mert paradicsom is van itt persze, meg már szőlő is. Gyümölcsfák is természetesen, fiatalkák, de már büszkén gömbölyítik gyümölcseiket. Hobbikertek.

Kiskertek. Lehet választani a névben, a lényegen az mitsem változtat: csodát míveltek a Kisek, Kovácsok, az emberhez illő lelemény, a szerszám és a szívós munka nyomán. Életet fakasztottak a köves, száraz, reménytelenül sivár tájon.

Műveljétek meg kertjeiteket — így szól a bölcs intelem. Itt- is, meg az ország

lök? Hiszen éppen az a csoda az egészben, miként bizonyítják be: egyáltalán nem kell csoda ahhoz, hogy kősziklából vizet fakasszunk. Munka kell hozzá. Meg szeretet. Annak szeretete, amit csinálunk.

gy. g.

zetek. Talán még az első szériából való az a tehergépkocsi-fülke, ami alatt egy hegesztődinamót bújtattak az eső elől. A több ezer alkatrész rendszerezésére, elszállítására nem jut idejükből az itt dolgozóknak. Rengeteg a javítanivaló és még tart a kukorica betakarítása is A műhelyben kilenc szerelő helyett csak hatan szorgoskodnak. Társaik a kukoricakombájn parancsnokaként róják a még hátralevő százhektáros táblát.

— Legfontosabb feladatunk, hogy minél előbb végezzünk a még hátralevő területen a betakarítással — kezdi a beszélgetést Sinka Gábor főmérnök, aki két hónapja átvette a szerelők munkájának irányítását.

— Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük?

— Azt hiszem, a három

kombájnnak kissé sok a két és fél száz hektár. Emellett naponta előfordul kisebb meghibásodás. Ezenkívül túl nedves a kukorica, s már darálta a szemet a kombájn. Ehhez a gépparkhoz kevés a létszám, nagyobb javítást elképzelni sem tudunk. Főleg azokra a munkákra koncentrálunk, amelyekkel kiküszöböljük a gépállást Biztonsági előírásokat betartva egyes munkákat elhalásznunk. A .lakatos jellegű, festenivalót, platójavítást a tél folyamán végezzük el. Szerintem nem volt kellő összekötőkapocs a műhely és a termelés között. Hiányzott a szervezettség, aminek fő oka volt a megfelelő műhely vezető hiánya az elmúlt időszakban.

— Milyen az alkatrészellátás?

— Égető probléma nincs. De azon kell lennünk, hogy ami még javítható, azt javítsuk és ne cseréljük, természetesen itt is a biztonsági előírások betartásával.

— Jó a kapcsolatunk a szomszédos termelőszövetkezetekkel. Kisegítjük egymást alkatrészekkel is. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem akkor kell beszerezni az alkatrészt,

Diaképekkel

Afrikáról

Szerdán ankétot tartott Salgótarjánban az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportja. Ennek keretében dr. Várko- nyi József, a Nógrádi Szénbányák geológiai osztályvezetője, a szénmedencénkben végzett kutatások eredményeiről, az ásványvagyon-gaz- dálkodásról, s a mezőkapcsolás lehetőségeiről tájékoztatta az ankét résztvevőit. Előadást tartott dr. Ferencz Károly, a Magyar Állami Földtani Intézet főgeológusa, aki a közelmúltban megejtett, afrikai utazásáról, ottani kutatásairól számolt be, diavetítéssel szemléltetvén az elhangzottakat.

Nem ritka az olyan női dolgozó az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében, aki három műszaKban dolgozik. Közéjük tartozik Kanyó Sándorné is, aki a sajtolóműhelyben végzi munkáját, nem is akárhogyan. 110 százalékos átlagteljesítményével férfi munkatársaival szemben ifc felveszi a versenyt. (bábel-fölv. —

a kollektíva. Nem kell senkit sem noszogatni, hogy dolgozzon.- Egyetlen gondunk a sok között (szoktuk mondani), hogy bizony szétforgácsoló- dott a múlt évben még szocialista brigádként dolgozó csoportunk. Volt olyan időszak, amikor négy(!) autószerelőt kitaníttatott gazdaságunk, s az alacsony kereseti lehetőség miatt, valamennyien az iparban kerestek munkát. Ezt az akkori vezetés hibája- .ként könyvelem el. Egymás között az idegesség túlnyomó- részt a futó, gyors munkák, ból adódik — mondja.

— Mióta dolgozik a szakmában?

— Csaknem három évtizede. Három évet töltöttem a minszki autógyárban, majd az iparban, de mindig gépek között. Mivel Nógrádon laktam, kértek, jöjjek el a termelő- szövetkezetbe, hagyjam ott az eddigi munkahelyem. Nem jöttem egyedül, még kollégákat is hoztam. Szomorú a mostani kevés létszám, dehát kényelmesebb a nyolcórás munkaidő. Itt? Itt még a tíz óra letöltése után is van úgy, hogy éjszaka be kell jönni — és be is jövünk — ahogy a közös gazdaság érdeke megkívánja.

— Hallottam, hogy »« anyagbeszerzést is végzi.

— Igen. Ügy összedolgozunk néhány téesszel, mint egy „kis KGST”. Kooperálunk. Enélkül nem tudnánk megélni. Hiába keresek olyan alkatrészt, amit csak fél éve lehetett kapni. Ha valakitől raktárról hozzájutunk, szerencsénk van.

— Mit jelentett a kedvezőtlen őszi időjárás a szerelőknek, hogyan érezték meg a nehéz talajviszonyokat?

— A kinn dolgozókkal mi éreztük együtt legjobban. Naponta kellett alkatrészt javítani, cserélni. Szombat—• vasárnap ügyeletet tartottunk, többször túlóráztunk. Műhelykocsit alakítottunk ki, egy Skoda teherautóból, így nem kellett minden apró meghibásodással bejönni a gépeknek.

— Min dolgoznak most?

— A műhelyben nincs üres hely, sok a javítanivaló. A legfontosabb egy Dutra-motor cseréje, leállt egy ZIL-ünk is...

Fiatalember kapaszkodik a

kocsira. A felnyitott motor- háztető alá ' bújik, eltűnik, mint akit a föld nyelt el.

— Mi a hiba?

— Azt hiszem a főtengellyel lesz probléma. Nagyobb bontást igényel — tájékoztat Forgács János, aki az idén jött ide. mivel a felesége nógrádi.

Üjból visszaereszkedik a motor fölé, s jár a villáskulcs a csavarok fején. Igyekeznek a munkákkal, hogy minél ke- v'esebb időt álljanak járműveik és készülnek a téli gépjavításra, amikor újra bizonyíthatnak a nógrádi szerelők.

Kodak István

Mit kíván a fogyasztó?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, annak szélén egy lakótelep, s ezen a lakótelepen egy elektromos szaküzlet. Ebben a boltban sok minden kapható volt, még a gyakran hiánycikknek számító bojler is. Telt múlt az idő, s a boltvezetőnek egyszer csak feltűnt, hogy hónapok óta ugyanazok a padlókefélő gépek és vízmelegítők porosodnak a raktárban. Miért nem kell ez senkinek? — töprengett napokig, amíg csak eszébe nem jutottak a vállalati központ piackutatói.

Voltak azok hárman is, gyorsan felosztották egymás

között a házakat, s sorban becsöngettek minden lakásba, megkérdezni a lakókat, mit is szeretnének vásárolni az üzletben. Nagy volt ám a boltosok ámulata, amikor kiderült, hogy nincs egyetlen lakás sem, ahol ne lenne távfűtés és melegvíz-szolgáltatás, no meg szőnyegpadló. Rögtön megértették, hogy kár is próbálkozni a , padlókefélővei és a bojlerek árusításával és nem is rendeltek azóta ezekből egy darabot se!

A mesének vége, a piackutatásnak ez azonban csak a kezdete. Hiszen a mesében szereplő, de a valóságban is létező üzletnek nem elég azzal tisztában lennie, hogy mit felesleges árusítania, hanem azt is tudnia kell, hogy miből és mennyit érdemes a raktáron tartania. Visszaesett például egy lakótelepi áruházban a műszaki cikkek forgalma, a lakóknál végzett felmérésekből azonban kitűnt, hogy a készülékek nagy része elöregedett, így ha korszerű cikkek lesznek kaphatók az üzletben, a vásárlók hamarosan újra fogják kicserélni az elavult berendezéseket. A forgalom-visszaesés tehát átmeneti, a választék módosításával erőteljesen élénkíteni leiiet.

Az eddigi példákban a kereskedelem piackutatásáról esett szó, s sokan úgy is gondolják, hogy ez elsősorban a kereskedelem feladata. Holott ez nem így van. A boltok profiljának, a kialakított választéknak, az új üzletek telepítési helyének megválasztásához valóban a kereskedelmi vállalatok piackutatása szükséges, az egyes konkrét árucikkekkel azonban elsősorban a termelőknek kell foglalkozniuk. A kereskedelem egyrészt nem is képes a milliónyi termék helyzetének vizsgálatára, másrészt ha képes is lenne rá, mire információi alapján az ipar legyártja a szükséges árucikkeket, túlságosan hosszú idő telik el, s így akadozó, állandó késésben lesz a kínálata, természetesen. Az ipar és a kereskedelem együttműködése a piackutatásban is kívánatos.

A pozitív példák azonban ma még ritkaságnak számítanak. A vállalatok — és ez egyaránt vonatkozik a termelőkre és az értékesítőkre — általában még nem kényszerültek rá a vásárlók igényéhez való rugalmas alkalmazkodásra. Támogatási rendszerünk ugyanis lehetővé tette, hogy nem megfelelő -teljesítményt nyújtó vállalatok is elérjék az átlagos jövedelmezőséget, ami természetesen csak a jól dolgozók rovására történhetett.

Az elkövetkező években feltehetőleg mind több vállalat fog rákényszerülni a piackutatás alkalmazására, a kutatási eredmények figyelembevételére. Ezt követeli a lakosság mennyiségi igényeinek kielégítettsége, a minőségi igények előtérbe kerülése. Az életszínvonal mai fokán egyre növekszik azoknak az árucikkeknek száma, amelyekkel rendelkeznek már az emberek, cserére viszont csak akkor hajlandók, ha kívánságuknak megfelelőt tudnak vásárolni.

Ahhoz, hogy a vállalatok valóban rákényszerüljenek a vásárlók igényeihez való alkalmazkodásra'a szabályozórendszer továbbfejlesztése, a vállalati önállóság megszilárdítása, is szükséges. Karsai Gábor

NÓGRÁD - 1973. november 30., csütörtök