Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

Hétfő esti meglepetések Pillanatképek egy „rendhagyó” TIT-előadóéról Sikerea hangverseny volt! 'AZ ÜLÉSREND. Az aszta­lon piros drapéria, alumini­um tálcán két üveg kóla, met­szett üvegpoharakkal. Ezek talán a legfontosabb kellékek, hiszen a hosszú felolvasásban kiszárad az előadó torka. Ma is így lesz? Az asztal mögött a vendég­látók képviselője mellett ül — azaz ünnepélyes ábrázatot öltve áll — az előadó és ren­dületlenül olvas. Monoton hangon és unalmasan, egy- egy fejezet közben pedig kor­tyol a kólából, esetleg a víz­ből. — áll? a piros drapériás asz­tal mögött?) Szóval, egy fér­fi azt mondja: — Ne haragudjon, maga nem bányász volt valamikor? Mert csak így lehet, ha eny- nyire tudja, miként készítet­Ha az előadó — akarom mon­dani, vitavezető — nem arra és nem úgy tereli a beszélge­tést, mint ahogy tette? Ha unalmas és felolvasás ez az este — mint a többi —, ak­kor a bányász bizonyára ték elő a bányászfeleségek könnyebben indul haza, össze- sichtába indulás előtt a lám- pakolni. pát. — Valóban, az voltam — halljuk a választ. S furcsa módon a most következő ki­térő csöppet sem vonja el a kívülállók, azaz nem bányá­szok és nem bányászfeleségek figyelmét. Mert a rövid pár­Másfél-két óra múlva ma beszéd nagyonis a témához, az Is megkérdezik: van-e vala­kinek kérdése? „Csak bátran tessék, elvtársak, kezdjük mindjárt a második hozzászó­lással, elvégre csak az első ne­héz”. Ma nem így lesz! Az „előadó” még a tájékát is elkerüli a tekintélyes asz­talnak. Oda ül a hallgatóság (?) közé, egy széket húz maga elé a jegyzeteinek. Miféle új módi ez? — csodálkoznak az emberek, s az első meglepetés melegséget kelt. Jó így — jobb így! — körben, egymás mel­lett. Ez az ülésrend fenemód demokratikus, de nem is ez jár az emberek fejében. In­kább arra gondolnak: barát­ságos, családias ez a kis cso­port. Mint az „ismeretterjesz­tés” koraősi fórumán; kuko- ricamorzsolás idején, a piruló dobkályha körül. A BÁNYASZLÁMPA. Élet­mód, életvitel — ez a mai este „napirendje”. A messziről jött vendég „felvezeti a témát”, éppen az asszonyokról, a bá­nyászfeleségekről beszél, ami­kor valaki közbeszól. (Melles­leg, kiváncsi vagyok rá, ak­kor is megtörténik-e ez az „in­cidens”, ha a vendég ott ül életmódhoz tartozik. Az egy­korihoz, de még inkább a maihoz. A „bányászlámpa” lenne az oka, hogy ilyen életszagúvá vált az életmódról folytatott beszélgetés? Mondom, beszél­getés, hiszen ez a közbeszólás csak egy volt a sok közül. Aki előadásra jött, az akár haza is mehetett volna. Hogy nem így történt, annak a bányász- lámpajelkép; a vendég és vendéglátók szinkronja az oka. AZ IDŐ. Az érvekbe és ellenérvekbe, a saját tapasz­talatok előadásába igencsak belefeledkezett mindenki. Fel sem tűnt, hogy már több mint két órája folyik a párbeszéd; élénken, a figyelmet lankadni nem engedve. Csak egy valaki állt fel idő­nek előtte. Az először közbe szóló; az az ember, aki ma is bányában keresi a kenyerét. „Siehtába kell mennem. Ki­lenckor indul az autóbusz” — mentegetőzött. De állt és várt, az utolsó percig odázta az in­dulást. Valami itt tartotta! így történik-e vajon akkor is, ha nincs meg a szinkron? De nem csak ő. „Jöjjön máskor is, nagyon hiányzik az ilyen beszélgetés!” — a sok­sok véleményt így lehetne összefoglalni. A téma lezárá­sa után az esetleges jövőbeni rendezvényekről is szó esett. A téma lezárása után? Na­gyonis a „napirendhez”, az életmódhoz, életvitelhez tar­tozik ez a ráadás. X A HONORÁRIUM. Egyszer a legérdekfeszítőbb beszélge­tésnek is véget kell vetni. Ideje hazamenni. . A körzeti művelődési ház illetékese nyomtatványt vesz elő, amim az dukál, aláírást kér. Ez a rend, a TIT-előadó honorári­umát csak így tudja elszámol­ni. — Én nem írok alá sem­mit — mondja kedélyesen a vendég. — Népművelő va­gyok, ezért az estéért pénzt el nem fogadok. Mit mondjak? Ámulunk.... KOMMENTÁR HELYETT. A cím idézőjének magyará­zataként csak annyit: valóban „rendhagyó” TIT-előadásról van szó. Sajnos, ehhez a módszerhez és stílushoz, ilyes­fajta meglepetésekhez nem szoktunk hozzá. (Mellesleg, ezen a hétfői estén a kozárdi publikum kedvéért Salgótar­jánból a faluba harminc kilo­métert utazó vendég így mu­tatkozott be: Kicsiny Miklós.) (k-r) Szovjei filmek fesziiválja Jelenet A tankcsata című filmből. Az idén is (hagyományo­san) országszerte megrende­zik november elején a szovjet filmek fesztiválját, ezúttal november 2-tól. Az országos bemutatón három friss filmalkotás szerepel: a Mimino, a Sebzett m'adarak és a kétrészes Szót kérek című produkció. Nógrád me­gyében az ünnepi napok alatt szintén három filmet mutatnak be, a Miminót, A tankcsatát és a Bölcső­déi férfiaknak című filmet. A Mimino, Georgij Danyeli- ja munkája a X. moszkvai filmfesztiválon aranydíjban részesült, s ennek megfele­lően nagy várakozással te­kintünk elébe. Főhőse egy grúz férfi, aki helikopteré­vel kering a festői táj fö­lött, örül munkájának, jól érzi magát, kedvelik, míg­nem egyszer rámosolyog a szerencse és Moszkvába nem szólítja. Mimino itt sok mindennel megismer­kedik. több kalandon esik keresztül,, végül újból visz­szaíér szülőföldjére, Grúziá­ba és kezd keringeni is­mét helikopterével boldo­gan az ismerős tájak fölött, mások elégedettségére. „A közös sírokra nem tesznek keresztet, és nem zokognak fölöttük asszo­nyok”. Ez a mottója Leo- nyid Bikov A tankcsata cí­mű filmjének, amely a má­sodik világháború névtelen hőseinek állít emléket új­szerűén, igyekezve elkerül­ni a fölösleges, túlzott pa- tetizmust. A Bölcsődal férfiaknak a mában játszódik, de gyö­kerei nagyon is mélyen nyúlnak bele a közelmúlt világháborús történetébe. Egyszerű emberek élik örömteli, esetenkénti meg- rázkódta+ásokkal terhes éle­tüket bízva a jóban, em­berségben, néldát adva em­beri helytállásról. Lukinsz- kij és Zlatousztovszkij film­jének főszerepét T.iuszjena Ovcsi-o’okova és Jurij Sli- kov játsza. KlSZ-leladatok A KISZ balassagyarmati vá­rosi bizottsága csütörtökön tar­totta ülését. A bizottság tagjai ezúttal a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál tett láto­gatás után meghallgatták Fábi­án Imre bizottsági titkár be­számolóját a gyártmányszer­kezet korszerűsítésében vég­zett KISZ.es feladatok végre­hajtásáról. Az ülés második részében az Express fiókiroda jelentése hangzott el a végzett munkáról, majd néhány szer­vezeti kérdésben döntött a bi­zottság. Huszadik századi lengyel zene Monika Szikorszka és Roman Lasoczki Talán csak Chopin élt any- nyesült az előadók sziporká- rének hangjait a szabaddá tett nyira az európai zenei köz- zó, virtuóz előadásában. zongorahúrok, tudatban, , mint amennyi- Napjainkban egyre gyakrab- A hangversenyt két hege­re napjaink lengyel ze- ban hallhatjuk a „gyengébb dűszólóra'írott mű: Jan Win- neszerzői. Lutoslawski és nem” alkotózsenijének meg- centi Hawel, a Katowicéi Ze- Pendereczki neve ott ta- nyilvánulásait hangversenye- neművészeti Főiskola vezető, lálható szinte minden kortárs ken. A mi Szőnyi Erzsébe- jenek szonátája és az e mű­zenei hangversenyplakátján, tünkhöz hasonlóan francia vében az impresszionizmust Balassagyarmaton azonban földön tanult Grazyna Bacze- új módon újraélő Maria Sor­osak a minap hallhatta első vicz, kinek neve számunkra kowsky Images II. című mű­alkalommal műveiket hang- mint hegedűművészé ismert vei zárták. E művek a hang- versenyteremben a közönség, elsősorban, hiszen Budapesten szer megszólaltatásának^ leg- Nem mindennapi feladatra is koncertezett. A francia imp- újabb útjait kutató kísérlete- fvállalkozott ezért Roman La- resszionizmus erőteljes hatása zés szép példái, soczki (hegedű) és Monika érződött negyedik szonátáján. Szikorszka (zongora), amikor ^ kortárs lengyel zenéhez a lengyel zenet próbálta be- vezető út újabb állomásaként mutatni a századelőtől napja- Liitoslawskinak 1953-ban író­inkig. S hogy sikerült a be- egyetlen hegedű-zongorá­ra készült műve hangzott fel, mely még a hagyományos, tonális zenei szerkesztési el­vekre épül. A közönség szá­mára meglepően újat és szo­katlant Pendereczky Három miniatűrje hozott. A főként fiatalokból álló közönség őszinte érdeklődéssel fi­gyelte, miként visszhan­mutatás, az mindenekelőtt a jó műsor-összeállításnak, s a kiemelkedően jó tolmácsolás­nak köszönhető. A századforduló kiváló len­gyel zeneszerzője, a varsói konzervatórium egykori igaz­gatója volt, Karol Symanowsz- ki, akinek életműve három szakaszra borítható. Első kor- ,, , , szakában a kései romantika gozzák a zongorába beha- híveként Szkrjabin és Wág- 3°iva játszó hegedűs hangsze­ner hatása alatt komponálta műveit. Az est nyitányaiként Opusz 9-es hegedű-zongora szonátáját hallhattuk e perió­dusából. Az Opusz 28-as nok­türn és tarantella egy egészen más világot tárt fel előttünk. A hol borzongató, hol nyu­galmat adó lágy pianók, az éjszaka hangjainak Bartóké­val rokon neszezése után a ta­rantella vad tánca, a sodró erejű hajsza ragyogóan érvé­A műsor jobb megértését segítették azok a néhány mon­datos ismertetők, melyeket az előadók útmutatása alapján Horváth Tünde olvasott fel. Mindenképpen említést ér­demel magának a hangver­senynek a rendezése. Űttörő) jelentőségű vállalkozás volt a Mikszáth Kálmán Művelődési Központtól és az ifjú zeneba­rátklubok szervezetétől, egy ilyen összeállítású műsor meg­hirdetése. Dicséret érte, s a biztató közönségsiker után várjuk a folytatást. Ember Csaba Mai tévéajánlatunk 21.45: Fiatalok órája. A televízió ifjúsági adá­sa ezúttal a nyíregyházi Bes­senyei György Tanárképző Főiskolára látogat el vendég­ségbe. „Ez az első ilyen jel­legű kezdeményezésünk — mondja a műsor szerkesztője Pomezanski György. — A műsor egy részét itthonról visszük magunkkal, de a fő­iskolások saját produkcióikkal is bemutatkoznak, hiszen or­szágszerte ismertek rangos ének- és zeneoktatásukról. Érthető, hogy diákkórusuk és népitánc-együttesük is közre­működik ebben a műsorban. Ezen kívül humorukból, a di­ákhumorból is kapunk majd némi ízelítőt. A fiatalok órá­jának külföldi vendége Naná- na Szaladze grúz költőnő é's műfordító. Be szeretnénk őt mutatni az egész országnak. Meghívtuk még a Kaláka együttest is legújabb 'Weöres —Arany János összeállításuk­kal. Természetesen szó lesz még a sportról is. Végül pe­dig Bessenyei György egyik idézete alapján kívánunk vi­tát rendezni a vidéken élő magyar értelmiség, főleg a pedagógusok jó közérzetéről”. NÓGRÁD — 1978. november 3., péntek A BÖRTÖN — film November 3. péntek 20.25 Köny y és politika Ismerősöm „büszkén” vallja, hogy ő nem politizál. O csak dolgozik — a politika mások dolga. De nem politizá­lunk-e amikor — és ahogyan — dolgozunk? Nem politizá­lunk-e azzal, ahogyan élünk és amilyen emberek vagyunk? Akárhogy is közelítjük a dolgot, a politika hozzátartozik mindennapi életünkhöz. És nemcsak olyankor, ha összejö­vünk egy klubban, politikai témákat megvitatni. Akarva, akaratlanul, naponta többször is véleményt nyilvánítunk közügyekben. Aki nem olvas újságol, nem tanulmányozza a politikai könyveket — az is politizál: más kérdés az, hogy hogyan? Bonyolult és egyre bonyolódó világunkban meg­felelő tájékozódás nélkül ma már lehetetlen eligazodni. Eh­hez ad jó segítséget a i>olitikai irodalom. A társadalom kér­déseivel, a gazdaságpolitika összefüggéseivel foglalkozó könyvek, kiadványok, nemcsak tananyagként szolgálnak százezreknek, hanem állandó segítőtársai lehetnek milli­óknak jelenünk és jövőnk megértésében. Az idei tizenhetedik — politikai könyvnapokat a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfor­dulója jegyében rendezik. Ünnepi választék várja az olvasó­kat. A választék ünnepi, ám rendeltetése nem: a hétközna­pokon kell e kötetekben leírtakat gyakorlattá alakítanunk. Huszonhat mű, közel egymillió példányban — ez jelzi az idei politikai könyvnapok számokban is kifejezhető ter­mését. Könyvkiadásunk történetében először jelenik meg egyszerre ,,A tőke” mindhárom kötete. Ez alkalommal ki­adott művek között szerepel Kádár János új könyve is. Az ,,A szocializmusért — a békéért” című kötet az utóbbi hat évben elhangzott beszédeit és cikkeit tartalmazza. Ugyan­csak nagy érdeklődésre számíthat Siklós András díszes kivi­telezésű műve, a „Magyarország 1918—1919”. Korabeli ké­pek, dokumentumok — sok közülük először kerül publiká­lásra — segítségével ad áttekintést az 1918-as és 1919-es ma­gyarországi forradalmakról, azok közvetlen előzményeiről. Árpolitikai könyvnapokon nem feledkeznek-meg azok­ról a társadalmi könyvterjesztőkről sem, alak munkájukkal jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a politikai irodalom minél több ember olvasmányává váljék. A tizenhatezret meghaladja azoknak a száma, akik több mint tíz éve fog­lalkoznak a politikai könyvek terjesztésével. A mai ünne­pélyes megnyitón 98-an kapják meg a Kiváló könyvterjesz­tő plakettet. A politikai könyvek iránti érdeklődés évről évre nő. Míg 1972-ben a Kossuth Könyvkiadó 177 művet jelentetett meg 3 millió 693 ezer példányban, az 1977-ben kiadott 209 könyv 4 millió 900 ezer példányban került a boltokba. A könyvnapok jelentőségét mégsem az eladott kötetek, azan- kétokon, író-olvasó találkozókon résztvevők számával le­hetne mérni. Egyetlen aktus, néhány kötet megvásárlása nem Pótolhatja a rendszeres tájékozódást, az újra való oda­figyelést A ma kezdődő rendezvénysorozat jó alkalom. Al­kalom és felhívás ismereteink, .tudásunk bővítésére. f. s. r.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom