Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
Népfront a nőpolitikáért Közélet, tanulás, szolgáltatások Nyolc esztendővel ezelőtt a nőpolitikái párthatározat, amely hosszú távra jelölte meg a nőpolitikái tennivalókat. A mi társadalmunkban a nők teljes egyenjogúsága közérdek,a szocialista társadalom fejlettségének egyik ismérve. A határozat külön érdeme, hogy a nők élet- és munkakörülményeivel való foglalkozást a napi társadalompolitika szintjéről átfogó feladattá tette. A határozat megvalósításában — többek között — fontos szerepet kapott a népfrontmozgalom. A Nógrád megyei bizottság időközönként számvetést készít az eredményekről és a megvalósításra váró tennivalókról. Legutóbb az elnökség foglalkozott a nőpolitikái határozat megvalósításával, különös figyelemmel arra, hogy milyen szerepet töltenek be a nők a termelő- munkában, a közéletben, milyen az iskolázottságuk, családi és szociális körülményük. Nógrád megyében megoldódott a nők foglalkoztatása. Ma a munkaképes korú asszonyok, lányok közel hetvennégy százaléka dolgozik. Csökkent a csak háztartásban tevékenykedő nők száma azért is, mert —, akinek családi körülményei folytán ez jobb — jól működik az úgynevezett bedolgozói rendszer. Például Salgótarjánban a ruhagyár, Szécsényben a háziipari szövetkezet látja el munkával az otthon levő asszonyokat. Az is régi igazság, hogyha egy nő állást vállal, az együtt jár a szemléletformálással, közéleti érdeklődésük, aktivitásuk fokozódásával. Mindannyiunk érdeke, hogy a rátermett asszonyok, lányok részt vegyenek a közügyek irányításában, beleszóljanak a társadalmi döntésekbe, hallassák szavukat a közéletben. kabizottságaiban mindig számítani lehet az asszonyokra, lányokra. Igényesség, lelkiismeretesség jellemzi napi tevékenységüket. Nagyobb gondot kell fordítani a jövőben a fiatal munkásnők nevelésére, irányítására, hogy jobban vegyenek részt a közéletben. A Hazafias Népfront megyei nőbizottsága több alkalommal vizsgálódott a megyében. Az egyedül élő nők helyzete, a nagycsaládosok életkörülményei, a gyesen levők iskolai végzettsége, a napközi otthonok, a munkáslakta települések áruellátása, mind szorosan a nőpolitikái határozat tennivalóihoz tartoznak. A vizsgálatok azt mutatták, hogy többet kell foglalkozni a politikai, szakmai képzéssel, mert még mindig jelentős a megyében azoknak a száma, akik nem végezték el az ' általános iskola nyolc osztályát. Szakmunkásképzésben az 1971—72-es évben 1488 nő vett részt. Ez a szám az 1975—76-os évben 2200-ra emelkedett, de az ipari képzettséget adó pályákra még mindig kevésbé jelentkeznek a lányok, mint a fiúk. Érdekes képet mutat a gyesen levő kismamák iskolázottsági szintje. Salgótarjánban és Balassagyarmaton, valamint hatvannégy községben az asszonyok 2579 kérdőívet töltöttek ki. Ebből 1842 kismama végezte el az általános iskola nyolc osztályát, érettségizett 465, főiskolai, egyetemi végzettsége 70-nek van, nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége 193-nak. Változtak a nők családi és szociális körülményei. Egyre több család költözik kényelmes, szép lakásba, fejlődött az egészségügyi ellátás és, ha lassan is, de csak-csak többet nyújt a szolgáltatás. Sok a panasz az áruellátásra gond a kevés bölcsődei, óvodai és napközis férőhely. VorSslc er esztesek tanácskozása A nagybátonyi területi Vöröskereszt vezetősége ma délután két órakor tartja soron következő ülését a nagyközségi tanács vb-termében. A meghívott aktivisták két témával foglalkoznak, melyek előterjesztője Kiss Imre, a területi Vöröskereszt titkára. Először ismerteti az 1978. évi munkatervi feladatok időarányos végrehajtását, értékeli az elért eredményeket és szól a hiányosságokról. A tanácskozás következő részében a számszerű jelentéssel kapcsolatos teendők megbeszélésére és egyéb aktuális ügyek megtárgyalására kerül sor. Q Nikopol-Magurele vízi erőmű Bolgár—román közös vállalkozásban hatalmas vízi- erőmű-komplexum épül a Dunán a bulgáriai Nikopol és a romániai Magurele között. Az előmunkálatok, az építés és a szerelés előreláthatólag 8—10 évet vesz igénybe. A terveket a szófiai ENERGOPROEKT és a bukaresti Vízienergia Kutató és Tervező Intézet szakemberei készítették, de munkájukhoz más országok kiváló szakemberei is segítséget nyújtottak. Az építést, szerelést bolgár és román vállalatok végzik. A komplexum erőmű-berendezésekből, 265 kilométer hosszú és másfél-két kilométer széles tározóból, zsilip- és gátrendszerből, öntözőműből áll. A vízi erőmű a Duna két oldalán mindkét országnak 1,8—1,8 milliárd kilowattóra elektromos energiát biztosít évente. A 310 méter hosszú és 34 méter széles zsilipkamrák ötezer tonnás hajók át- eresztését is lehetővé teszik a gátak segítségével jelentősen megemelt szintű folyamon. Csupán ezzel évente 40 millió tonna áru szállítása válik lehetővé. A gáton épülő ütés vasútvonal megrövidíti a Közép-Európába vezető utat. A komplexum víztároló-kapacitása 3,2 milliárd köbméter lesz. A korszerű öntözőművekkel Bulgáriában 47 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt és 7 ezer hektár erdőterületet öntözhetnek, Romániában pedig 108 ezer hektár földet, illetve 13 ezer hektár erdőt. A gátrendszerek megvédik a környező településeket az árvízveszélytől. A népfrontbizottságokban — 1970-től napjainkig — több mint tíz százalékkal nőtt a népfront testületéibe beválasztott nők aránya. Több a női vezető, de még mindig kevés. A megyében megválasztott tanácstagok között harminchárom százalékos a nők képviselete és elgondolkodtató, hogy az első számú vezetők körében igen kevés a nő. Az viszont már örvendete- sebb, hogy a népfront munA népfrontbizottságok mindenütt fontos feladatuknak tekintik a lakóterületi gondok megoldását, megpróbálnak javaslatokkal, okos tanácsokkal segíteni. Mert ez szintén olyan fontos, a munka mellett családot ellátó asszonyoknak, mint közéleti tevékenységük kibontakoztatása. Czégény Sándorné a Hazafias Népfront megyei alelnöke Jó úton a vasutasok A nagybátonyi MÁV-fő- nökség munkaterületéhez tartozik Tar állomás is. Két szocialista brigád, több mint harminc ember dolgozik a szocialista cím elnyeréséért. A Kandó Kálmán kollektíva tavaly az ezüstkoszorút nyerte el, idén szeretnének aranykoszorúsok lenni. A Há- mán Kató Szocialista Brigád ugyancsak ezért a címért küzd. A brigádok vállalásaikat eddig teljesítették, sőt túlteljesítették. Emellett hatszáz óra társadalmi, munkát végeztek Nagybátony szépítésén, virágosít'ásán, parkosításán dolgoztak, de sok virágot ültettek el a vasútállomás körzetében is. Időnként ellátogatnak Kőszegre, az ottani vasutasotthon kis lakóit keresik fel. A nyáron Egerbe voltak kirándulni. Emellett túrákat szerveznek a Mátrába, a családtagokkal együtt. KJiss András, a nagybátonyi állomás főfelügyelője megelégedéssel beszélt a szocialista brigádok munkájáról. Épít vágrombol? ÉRDEKES MÓDSZERT honosított meg Bábolnán Burgert Róbert, a mezőgazdasági kombinát vezérigazgatója. A nyári gyakorlatos egyetemistákat megkéri, jegyezzék föl, mi nem tetszik nekik a mezőgazdasági nagyüzemben. Hogy miért? Nagyon örülünk, ha dicsérnek minket, de tanulni a feltárt hiányosságokból, hibákból lehet — így a vezérigazgató. Az állásfoglalás nagyon rokonszenves, bárcsak mindenhol alkalmaznák ezt a módszert. Csakhogy ez elég nehezen valósítható meg. Mert a dicsérettel nincs különösebb gond. Ha valaki jól végzi a munkáját, el is várja, hogy elismerésben részesüljön. Viszont senki sem lelkesedik azért, ha a fejére olvassák, hogy szorgalmasabban is dolgozhatna. Ráadásul igen sokan összetévesztik a bírálatot a személyeskedéssel. Részben úgy, hogy amikor bírálni akarnak valakit, akkor nem tényleges hibáját, rossz szokásait bírálják, hanem sommásan elítélik az egész embert, hogy például nem alkalmas a vezetésre, képtelen áttekinteni életünk összefüggéseit és így tovább. Pedig köztudott, hogy általában nincsenek csak kitűnő, vagy csak rossz adottságokkal bíró emberek. Ezért a bírálat akkor célravezető, ha elismerve az illető jó tulajdonságait, rámutat azokra a hibákra, amelyeket az illetőnek kell kiküszöbölnie, ha jobb vezető, vagy jobb munkás kíván lenni. Mindennek persze megvan a visszája is. Sok esetben a teljesen indokolt és jogos bírálatot is afféle kukacoskodásnak, szőrözésnek vesszük — és ezért nem is fogadjuk komolyan. Ezzel pedig a bírálónak is, magunknak is ártunk. A bírálónak azért, mert az effajta magatartással leszoktatjuk a bírálatról, magunknak pedig azért, mert továbbra sem fogunk megszabadulni rossz szokásainktól. Különösen a személyre szóló, tényleges bírálatot mellőzzük többnyire. Mert ha jelentéseket bírálunk, abból olyan nagy baj nem lehet, azért nem haragszik meg senki különösebben. De'mit lehet tudni, milyen következményekkel járhat, ha mondjuk, X-et vagy Y-t kritizáljuk. Hátha „visszálő”, vagy ha nem ő, akkor egy támogatója. De nem csupán a személyes, hanem sokszor a hivatalos bírálattal is baj van. Gondoljunk csak a minősítésekre. Sokszor előfordul, hogy kényelemszeretetből olyan jellemzés kerül a hivatalos, az emberek életútját is befolyásoló dokumentumba, ami egészen eltér a valóságtól. Szinte automatikusan íródnak az olyan megjegyzések, hogy szorgalmas, széles látókörű — holott, ha komolyan ven- nők mindezt, kiderülne, hogy az illető nem is olyan nagyon szorgalmas, a látóköre sem annyira tág... Pedig mindenki tisztában van azzal, hogy a félig igaz minősítések később problémákat okozhatnak. Mert hogyan figyelmeztessük a „szorgalmas” embert, hogy nem ártana, ha már tenne végre valamit? Még azt válaszolhatja: kérem, én pontosan úgy dolgozom,, mint eddig. A kényelemszeretet, a másokkal való ösz- szeütközés kivédése, az „én is élek, más is hadd éljen” elvének következetes alkalmazása ideig-óráig lehet jó taktika, biztosíthatja a nyugalmas életet. Hosszú távon azonban közönyösséghez vezet és ez már aligha használ valakinek. Tévedés ne essék, nem fejjel a ^falnak rohanó, nem az asztalt csapkodó emberekre van szükség — mert kinek használ az értelmetlen, átgondolatlan dühből fakadó kritika? Arra azonban szükség van, hogy bátrabban alkalmazzuk mindennapjainkban a tárgyilagos bírálatot — magunk és mások hasznára egyaránt. Hiszen további fejlődésünk egyik leglényegesebb záloga, hogy mind az egyén, mind a társadalom vonatkozásában lássuk: mit lehetne még jobban tenni. VÉGEZETÜL HADD térjünk vissza a bábolnai módszerre. Burgert Róbert szerint a a kritikától nem kell félni. Valóban. Hiszen ahhoz, hogy akár egy ember, akár egy közösség szellemileg képes legyen újra és újra megújítani magát — ami manapság alapvető követelmény —, ahhoz igenis kell a kritika. Mert ennek fényében az eredmények is, a hibák is élesebben rajzolódnak ki. És megvilágosodik az út, amelyen érdemes tovább haladnunk. k. I. Szövetkezeti fiatalok parlamentje Probléma, egy szál se*...? A kétévenként somra kerülő ifjúsági parlamentek tényszerűen igazolják: az adott közösség mennyire tud élni demokratikus lehetőségével. (Persze, hozzá kell fűzni, ha csak e fórumokon beszélhetnénk a fiatalok demokratikus lehetőségedről, akkor sivár kép tárulna elénk.) Am, az ifjúsági parlamentek jelentősége és lehetősége igazán abban rejlik, hogy ez alkalommal csak a fiatalok gondjai-bajai-ered- ményei szerepelnek napirenden, és tapasztalatból tudom: az itt elhangzó kérések, kívánalmak majd’ minden esetben megvalósulnak, legalábbis, ami a realizálhatóságukat illeti. E gondolatokkal küszködtem, miközben a Tarján étterem ízlésesen „dekorált” termében félszáz fiatal, mindannyian a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói, a szövetkezet elnökének, Vincze Józsefnek, a beszámolóját hallgatták. Néhány szót érdemes ejteni a tájékoztatóról, mivel felépítése, tartalma, úgy érzem példaként állhat hasonló intézmények, vállalatok, üzemek előtt Tartalmazta általában a magyar ifjúság jogait és kötelességeit, a törvényből adódó teendőket, az úgynevezett problémás kérdéseket, valamint az eredményeket, .tapasztalatokat — részletesen összegezve, amit tulajdonképpen illene tudni minden fiatalnak, de ez a felelevenítés a helyes megítélést segíti, tehát feltétlenül szükséges. Ezután konkrétan a szövetkezeti fiatalok munkájáról, annak körülményeiről, az utóbbi parlament óta eltelt időszak jó és rossz tapasztalatairól esett szó. Az előbbire példa (csupán kiragadva), hogy az elmúlt két évben hat fiatal kapott, 120 ezer forintot lakáshelyzetének javítására, húszán jutottak összesen 10 ezer forint házassági segélyhez, abérek átlagos emelkedése meghaladja az évi 6 százalékot (!), 91 rendezvényi egyet és 10 színházbérletet vehettek át. A negatív tapasztalatokra célozva, az elnök szinte tálcán kínálta a hozzászólások témáit: A munka mellett nagyobb gondot kell fordítaniuk a szakmai és általános önművelésre, közös gohdjaink meglátására, a közösségért való szólás készségének elsajátítására.. . A munkaerkölcs és munkafegyelem betartására, a munkát könnyítő eszközök használatára, a takarékos anyagfelhasználásra, az idősebb dolgozók tiszteletére, a vevőkkel szembeni udvarias magatartásra”. Azután az elnök „megnyitotta a vitát”. Három fiatal kért szót — a 162 képviseletében! —, valamint négyen a gazdasági és társadalmi vezetés véleményét tolmácsolták. Ez utóbbiak alaposain és kritikusan-önkritikusan mondták el véleményüket,’ kicsit inspirálva is a fiatalokat a véleménynyilvánításra. Sajnos, nem sok sikerrel! A három fiatal felolvasta rövid mondóká ját. Lemértem: kilenc és fél percig tartott. Sok mindent lehet ennyi idő alatt elmondani, de ez esetben nem így történt: egyikük a brigád eredményeit ismertette, másikuk a KISZ 1 beleszólásairól beszélt, míg a harmadik azt kifogásolta, miért nem szerepelnek nők a sporteredmériyeket felmutatók között? Persze, ezek is fontosak, de nem a legfontosabbak! Jó lett volna hallani valamit a fiatalokat foglalkoztató kérdésekről. A hozzászólásokat hiányoló kérdésemre azt a választ kaptam „nincsenek gondok, mindenki elégedett”. Elhiszem. De akkor ne szégyelljük a szépet és a jót is elmondani. Kedvet ébreszteni másokban, kicsit megmozgatni a fantáziát, az alkotókedvet. . . Akkor, talán nemcsak egyetlen újítást nyújt be évente ä 162 fiatal, s még a munkahelyi testnevelést is sikerül, többszöri próbálkozás után, „beindítani”. (tanka) A hazai fal- és padlóburkoló lapok gyártásának egyik központja a Romhányi Építési Kerámiagyár. A csempesziikséglet mind teljesebb kielégítésére újabb gyár épül Romhány IIL néven, mely korszerűségével ellenpontja a régi faluképnek.
